Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-27 / 9. szám
CSALÁDI ÉLET A szeretet soha nem lehet alku tárgya Indulópont: a gyerekkor Pétiké négyéves. Kicsit sovány, de egyébként külsőre nem különbözik kortársaitól. Az egészségével sincs különösebb baj, csak néha olyan „furcsán“ viselkedik. Gyakran agresszív, minden ok nélkül verekszik, ha viszont úgy érzi, őt bántják, órákig képes zokogni, durcáskodni. Nem ritka, hogy anyját idegenek előtt, az utcán, a boltban hozza zavarba hisztériás viselkedésével. Az ilyen gyerekre szokták mondani, hogy „zűrös“. De vajon valóban a gyerek „zűrös“? Érdekes lenne egyszer felmérni, hány „zűrös“ felnőtt él. Hányán járnak ideggyógyászhoz, hányán szenvednek neurózisban, álmatlanságban, depresszióban, különböző komplexusokban és egyéb lelki nyavalyákban. És hányán nevelnek közülük gyereket? Több a zűrös felnőtt, mint gondolnánk, erre utal sokszor a látszólag normális környezetben nevelődő gyerekek diagnózisa is, akiknek szüleik tiszta lelkiismerettel állítják: „Nem értem! Én megtettem mindent.“ A SZÜLŐ MINDIG JÓT AKAR Vannak pótolhatatlan dolgok, és ilyen a gyermek életében a kiegyensúlyozott családi légkör is. Sokan nem is hinnék, mennyi károsodást okozhat a rosszul megválasztott nevelési mód, a szülői tévedések sorozata. Sajnos, agyonhajszolt világunkban egyáltalán nem irigylésre méltó a gyerekek helyzete. A szülők általában a megélhetés megteremtésén fáradoznak (ami az utóbbi időben egyre több időbe, energiába kerül), azért lótnák, futnak naphosszat, hogy az életkörülményeik minél jobbak legyenek, miközben egyre kevesebb idő jut a gyerekre. És amikor a szülő arról panaszkodik, hogy a gyereke szófogadatlan, nyugtalan, rosszul tanul, verekszik, hazudik stb. „pedig mindene megvan“ - nem gondol arra, hogy a gyerek nem azért ilyen, mert éhes vagy fázik, vagy nincs játéka, hanem valami egészen más ok miatt. Úgy látszik, mégsincs meg mindene. A gyerek — míg a szülei az anyagiakért hajtanak — a nap nagyrészét valamilyen intézményben tölti (bölcsődében, óvodában, iskolában, napköziben) ahol a pedagógusnak - akármilyen lelkiismeretes is - nincs elég ideje, energiája a rábízott gyerekek tanítása, nevelése, fegyelmezése mellett még bensőséges kapcsolatot igénylő egyéni foglalkozásra is. Aztán mikor a gyerek végre hazakerül, az a háromnegyed óra, amit egy hivatalos felmérés szerint a munkába járó nő naponta a gyerekére fordít, nem elég egyébre, mint utasítások kiadására, számonkérésre, fegyelmezésre. És most tessék elképzelni, hogyan reagálnának, ha valaki harminchét alkalommal felszólító, harminckét alkalommal rábeszélő és legalább ötven alkalommal vádló hangon szólna önökhöz? A pszichológusok adatai szerint ugyanis ilyen számok jellemzik a szülő-gyerek viszony egy részét. Az ilyen szülőknek minden esélyük megvan arra, hogy neurotikus, lelkileg sérült gyereket „neveljenek“ csemetéjükből. AZ A BIZONYOS MAKARENKÓI POFON Természetesen minden szülő azt szeretné, ha gyereke „mintagyerek“ lenne, aki jól tanul, ügyes a sportokban, fogékony a nyelvek iránt, szabad idejében segít a háztartásban, nem követelőzik, osztozik szülei gondjaiban, de nem avatkozik abba, ami nem tartozik rá. És minél kevésbé közelíti meg a gyerek a szülő által kialakított eszményi képet, annál több oka van a szülőnek arra, hogy elégedetlen legyen, és annál több nevelni, illetve szidni valót talál a gyerekén. A cél eléréséhez minden szülő más-más módszert alkalmaz. A módszerek közül olykor nem hiányzik a megfélemlítés, a megszégyenítés, a verés sem... A felsorolt „nevelési módszerekről“ a szakember, dr. Bajnok István gyermekpszichiáter a következőképpen vélekedik:- A szülők különböző vérmérsék- letűek, így különbözőképpen reagálnak, ha a gyerek ellenállást fejt ki akaratukkal szemben. Van, aki a meggyőzést választja, s ha az nem vezet eredményre, más módszerekhez nyúl. Nem ritka az olyan szülő sem, aki minden kicsiségért intenzíven bünteti a gyereket, nem hagyja érvelni, a véleményét elnyomja, és testi fenyítéssel szerez érvényt akaratának. A testi fenyítésnek is lehet több változata: például egyszerűen rácsap a gyerekre, de egy bizonyos határon túl már ez is átmehet kegyetlenkedésbe, ami egy bizonyos intenzitást átlépve, vagy ha a fenyítéshez speciális eszközt használnak (nadrágszíj, nádpálca, seprűnyél) már a gyerek egészségét is veszélyezteti. Máskor a szülő úgy bünteti a gyerekét, hogy megtiltja, lemenjen játszani a térre, egy hétre eltiltja a tévétől, szobafogságra ítéli. Ezek a szülők nem is gondolják, mennyit ártanak ezzel maguknak, de főleg a gyereknek. Az ilyen módszerektől idővel mindketten neurotikusok lesznek. Ugyancsak veszélyesek az olyan lapos zsarolások, mint: „Nem szeretlek, mert rossz vagy. Kicseréllek.“ A szeretet soha nem lehet alku tárgya, ezzel soha nem szabad zsarolni a gyereket. Hogy a szülők miként nevelik a gyerekeiket, azt sokszor az dönti el, ők maguk milyen nevelésben részesültek gyerekkorukban. Ha a szülőket túl szigorúan nevelték, többnyire ők is szigorúan bánnak gyerekeikkel, de megtörténhet az ellenkezője is, hogy kényeztetik a saját csemetéjüket. Nehéz megtalálni az arany középutat, sokszor nehezíti a helyes nevelési mód kialakítását a szülők elfogultsága is: vagy túl magasra teszik a mércét, vagy túl alacsonyra. A nevelést is tanulni kell, a szülőknek is el kell sajátítani egy pedagógiai minimumot, be kell tartani bizonyos alapvető elveket, hogy a nevelés valóban a gyerek javára váljon - hangzik a szakember véleménye. A PSZICHOLÓGIA NEM CSODASZER Lelki egészségünk állapota - finoman fogalmazva is - nem éppen kielégítő. A felnőtt lakosság 20 százalékának neurózisos, 15 százalékának pszichopatikus, 1-2 százalékának szkizofrén panaszai vannak. Minden 4-5. felnőtt valamilyen lelki problémában szenved. Egyre nő az alkoholisták, a kábítószeresek száma, és nő a bűnözés is. Sajnos, a gyerekek körében sem megnyugtató a helyzet. A légzőszervi megbetegedések után a leggyakoribbak éppen a pszichikai diagnózisok. Szlovákiában minden ötödik gyerek idegrendszeri és érzelmi zavarokkal küzd. A szülők nem is tudatosítják, hogy gyerekük „furcsa“, viselkedése milyen komoly lelki betegség jele lehet, amit sokszor bizony éppen a szülők viselkedése vált ki.- A lélek könnyen deformálható, de nehezen formálható - mondja dr. Fehér Anna gyógypedagógus, aki már évek óta foglalkozik az érzelmileg sérült, nehezen kezelhető gyerekekkel. - A gyerekkori tapasztalatok minden ember életét végigkísérik. A gyerekeken lelkileg kiütközik az a családi környezet, amelyben nevelődnek. Az a gyerek, akit sok negatív hatás ér, érzelmileg konfliktusos, nem tud kapcsolatot teremteni, vagy agresszív, vagy ellenkezőleg, túlságosan visszahúzódó. A rendelőben kivizsgáljuk őket és megállapítjuk, milyen terápiát alkalmazzunk. Van amikor tompítani kell a gyerek reakcióit, van amikor serkenteni. Ez aprólékos munka, amelynek csak évek múltán lesz látható eredménye, épp ezért fontos, hogy a szülők is maximálisan segítsenek az orvosoknak. Sokszor a szülőknek téves a felfogásuk a pszichológus munkájáról, nem veszik elég komolyan. Pedig általában a család az oka, hogy a gyerek pszichológushoz kerül. Kevés lenne csak a gyerekkel foglalkozni, a szülőket is be kell vonni a terápiába. Egy szülőn keresztül is hatni lehet a családi életre, a kapcsolatokra. Sokszor a szülő nem is tudja, hogy hibát követ el. De a legtöbbjük megközelíthető, formálható, s mivel nem tudatosan akar ártani a gyerekének, rávehető a közös munkára. Sajnos, vannak esetek, amikor a szülők nem kémek a segítségből. Persze senkit sem lehet kötelezni arra, hogy a rendelőbe elhozza a gyerekét. Ha nyilvánvalóan súlyos esetről van szó, akkor a pedagógus vagy a gyerekorvos felhívja a szociális osztály figyelmét az esetre. Ha nem tudják megváltoztatni a családi körülményeket, mert már olyan krónikus helyzet alakult ki, a szociális osztály kiemeli a gyereket a családból és egészségesebb viszonyok közé helyezi - vagy nevelőotthonba, vagy gyógypedagógiai intézetbe - ha ez szükséges. A gyerekkorban szerzett lelki sérülések sokáig kísérik az embert - állítja a doktornő. RECEPT HELYETT Senki sem született ideális szülőnek. Ám ne feledjük: hangulatváltozásaink, betegségeink, nyugtalanságunk, konfliktusaink, megoldatlan problémáink árnyékában nő, nevelődik a gyerekünk, s ezek a hatások akar- va-akaratlanul is végigkísérik majd az életét. Sütő András írja valahol: „E földi vándorúton ama bizonyos ha- mubasült pogácsa: a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül indul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben...“ Tisztelt szülőtársak! Figyeljünk oda: miből sütjük meg gyerekeink számára azt a bizonyos pogácsát... S. Forgon Szilvia A magatartási zavar szocializációs zavar, ami a társadalmi beilleszkedéshez szükséges szerepviselkedések és velük kapcsolatos ösztönzések, ismeretek és képességek elsajátításának és alkalmazásának anomáliája. XXX Mirkóval - akinek esete iskolapéldája lehetne a pszi- choszociális tényezők okozta érzelmi-akarati élet zavarainak - az egyik óvodában találkoztam. Kedves, mosolygós arcú kisfiú, nagy dióbarna szemekkel. Mindenki szereti őt. Értelmiségi szülők egyetlen gyermeke. Nemrég még az anyai nagymamával egy háztartásban lakott a kis család. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nagymama kezdettől fogva ellenezte ezt a házasságot. A férfi származása ellen volt kifogása. Miután a házasság az ő akarata ellenére mégis létrejött, mindent megtett annak érdekében, hogy a férfit „kiutálja” a családból. Amikor Mirkó megszületett, úgy látszott, a nagymama megenyhül. Nagyon megszerette a gyereket. Amikor az anya újból munkába állt, a nagymama vállalta a gyerek őrizetét. És itt kezdődött a baj. Babusgatta, kényeztette, mindent ráhagyott. Ha az j apja rászólt, azonnal magához vonta, mondván: j -Az a csúnya apu, majd mindjárt megverjük. ? Majd a nagymami megvéd téged! j Ä kisgyerek hamar rájött, hogy kinél kell oltalmat | keresnie, ha valami rossz fát tett a tűzre. A szüleinek > egyáltalán nem fogadott szót. A szülők, látván az egyre romló helyzetet, más eszközökhöz folyamodtak. Minden szabad percüket a gyerekkel töltötték. 1 Közös programokat szerveztek. Gyakran látogattak 8 el a másik nagymamához is. Néha egész hétvégeket * ott töltöttek. A kisgyerek és szülei között szoros érzelmi kapocs jött létre. Különösen nagyon ragaszig kodott az apjához, aki sok mindenre megtanította és 3 mindig érdekes dolgokat mesélt neki. S A gyerek életében pálforduló állt be. Már nem ^ ragaszkodott úgy a nagyanyjához, mint azelőtt, sőt 3 reggelente, amikor szülei munkába indultak, jelene- ^ tét rendezett, hogy apa vigye őt az oviba, ne a nagyi. A gyerek miatt egyre jobban szaporodtak a konfliktusok a családban. Mirkó egyre gyakrabban felriadt álmából és hisztériás zokogásba kezdett. Arca verejtékezett.- Biztosan rosszat álmodott - mondta az anyja és igyekezett őt megnyugtatni. A családi konfliktusok most már napirenden voltak. A közös programok is egyre ritkultak. Egyik este a nagymama úgy összeszólalkozott a vejével, hogy az összepakolta a legszükségesebb holmiját és elment. Az esethez hozzátartozik még, hogy Mirkó a születésnapjára kapott az apjától egy kiskutyát, Harit. Mirkó nagyon szeretett játszani a kis, fekete, gomborrú pamaccsal. A kutyus is ragaszkodott kis gazdijához és minden reggel elkísérte őt az óvodába. Azon a reggelen, amjkor Mirkó hiába várta, hogy apa odahajoljon az ágya fölé és szokás szerint csókkal ébressze őt, Harika élettelenül feküdt a házuk előtt az úttesten. Elütötte szegényt egy autó. Mirkó vigasztalhatatlan volt. Eszelősen ordított, toporzékolt.-Kiskutyám! Harika! Apa! Apa, gyere segíts! Nem bírom ki! Mirkó aznap nem ment óvodába. Órákig aludt. Amikor felébredt, csuromvizes volt az ágynemű. Különösen a lepedőn éktelenkedett egy hatalmas, nedves folt. Anyja mosolyogni próbált az ébredező kisfiúra. Szólongatta, de az nem felelt, csak nézett anyjára szótlanul, tágra nyitott dióbarna szemével. Mirkót bevitték a kórházba. Közel két hétig volt ott kivizsgáláson, de semmilyen kóros elváltozást nem találtak nála. A doktornő panaszkodott, hogy Mirkó zárkózott, nem barátkozik senkivel, alig akar beszélni. Étvágytalan. Csúfolják őt, hogy dadog és éjjel bepisil. Anyja sűrűn látogatta. Feltűnt, hogy a gyerek egyszer sem érdeklődött az apja felől. Anyjával is alig akart beszélgetni. Mégis, ha meglátta őt, hangos zokogásban tört ki. Mirkót végül is hazaengedték a kórházból. Ismét járt óvodába. A nagyi vitte őt reggelente. Anyja sokat foglalkozott vele. Logopédushoz is hordta. Mirkó egyre jobban kezdett visszatérni régi énjéhez. Egy reggel, amikor anya már elment otthonról, őt pedig nagyi az óvodába készítette, hirtelen kibökte, ami a szívét nyomta:- Apa hol van? Ez volt az első eset apja elmenetele óta, hogy Mirkó érdeklődött felőle.- Apád nincs!... meghalt! - vetette oda mérhetetlen nagy felelőtlenséggel a nagymama, aki kifejezetten elégedett volt az adott helyzettel. Mirkó nem sírt, csak mereven nézett maga elé.- Úgy, mint Harika? - kérdezte halkan, kegyelettel a hangjában.-Úgy! - mondta a nagyi és megvonta a vállát. Nem is sejthette, hogy üjabb traumának vetett melegágyat a gyerek sebzett telkében. Az apa nem tűnt el teljesen a család életéből. Az anya elég gyakran találkozgatott vele. Tervezgették az újrakezdést egy ideálisabb miliőben. Mirkónak még nem mondta meg, nehogy az elszólja magát a nagyi előtt. De közeledett Mirkó születésnapja és elhatározták, hogy felelevenítik a régi, meghitt, közös kirándulásokat, az együtt eltöltött kellemes órákat. Megbeszélték hát, hogy apja megy el Mirkóért az óvodába, anyja pedig összepakolja otthon a szükséges holmikat és a játszótéren találkoznak. Onnan indulnak majd a közös kirándulásra. Ez a kirándulás, sajnos, ezúttal elmaradt. Mirkó, amikor megpillantotta apját, földbe gyökerezett lábbal állt, mintha kísértetet látott volna. Apja rámo- solygott, a nevén szólította. Közeledni akart feléje, de a gyerek sikoltozni, majd kiabálni kezdett.- Menj innen, nem szeretlek! Te meghaltál! Nem szeretlek! - és máris futásnak eredt. Az apja futott utána, hogy elérje, mielőtt kilép az úttestre. De már késő volt. A piros Skoda nem tudott lefékezni. Mire apja odaért, Mirkó már ott feküdt behunyt szemmel, mozdulatlanul az úttesten. Apja a karjába kapta és rohant vele a közeli kórházba. Mirkó combtöréssel és enyhébb zúzódásokkal megúszta a keserű kalandot. Apja szabadságon vett ki és szinte éjjel-nappal ott ült sebzett testű és lelkű fiacskája ágya mellett. Sokat beszélgettek az együtt töltött vidám napokról és a közös jövőről. Apa azt is elmondta Mirkónak, hogy őt a nagymama nem szereti. Ebből származnak a bonyodalmak. De ő, Mirkó, ezt majd csak akkor fogja igazán megérteni, hogyha nagy lesz. Apa egy óriási titkot is rábízott Mirkóra, azt, hogy nemsokára kistestvére születik. Egy hét múlva Mirkó már egy új otthonba távozott a kórházból, amely sokkal szebb volt, mint az előző. És ami a legfontosabb, hogy ott volt apa is, és minden reggel puszival ébresztgette őt. Van már egy új barátja is. Bozontos, fekete, gomborrú. Harikának hívják. * * * A magatartási zavarok legfontosabb oka, illetve tünetcsoportja az érzelmi kapcsolatok megromlásával függ össze. Ezért legelső feladatunk az érzelmi egyensúly helyreállítása a gyermek és környezete között. Fel kell oldanunk a konfliktusokat. Nem szabad a gyerekhez előítélettel közeledni, hiszen így újabb szociális kudarcokat élne át. Számolnunk kell azonban azzal, hogy időnként visszaesések léphetnek fel. Pszichikus teherbírása még nem kielégítő, az idegrendszer labilitása nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra. Nagyon lényeges az, hogy a gyerek folyamatosan érezze a pozitív érzelmi kontaktust, a szeretetet és az őszinteséget. Haládik Júlia QJ Ä 'S $ 0 ! .2 1 i ä! £ I u
