Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-20 / 8. szám
GYERMEKVILÁG Az opbrakeni búcsún egy öreg hegedűs húzta a talpalávalót a fiatal népnek. Késő éjszaka elégedetten baktatott hazafelé, mert sok szép tallér lapult a zsebében. Meg-megcsörgette az aranyakat nagy szívbéli gyönyörűséggel, s szaporázta a lépteit, hogy mielőbb hazaérjen. Egyszer csak eszébe jutott a pipája. „Hej, de jó volna egyet füstölni! - sóhajtott. Aztán megállt, elővette az öreg csibukot. - Hajaj... honha sohasem akarnák abbahagyni. Az öreg karja már lehanyatlott a fáradtságtól, de ekkor valaki egy aranyat dobott a hegedűjébe. Felélénkült erre a muzsikus, hát még mikor a második kupa bort is megitta! Húzta, húzta addig húzta, míg kiesett kézéből a vonó, s abban a helyben elaludt. A nap már magasan járt, mikor az öreg felébredt. Megdörzsölte a szemét és körülnézett. A kastélynak se híre, se hamva, ő az erdő közepén hevert egy halom hunyó parázs mellett. Hegedűje után nyúlt, és kereste az aranyát. A hegedűben meg is zörrent valami, de nem arany volt az, csak egy száraz tölgyfalevél. Ebből aztán megtudta az öreg hegedűs, hogy erdei manók űztek csúfot belőle. Mit tehetett, pipára gyújtott, lassan hazaballagott. Azontúl, ha ráesteledett, messze elkerülte az erdőt. Bartócz Ilona átdolgozása A póruljárt hegedűs (Belga mese) nan szerezhetnék tüzecskét...“ - sóhajtozott tovább. Egyszerre csak látja ám, hogy fény csillan az erdő fái közül. Közelebb ment, hát nagy lánggal lobogó rőzsetűz körül fényes öltö- zékű uraságok, vidám dámák járták nagy vígan a táncot.- Nemes urak, asszonyságok, engedelmetekkel rágyújtanék a pipámra a tüzeteknél - mondta a hegedűs.- Csak rajta! - így a táncosok, s egyikük máris nyújtotta az öreg hegedűsnek a parazsat. Az öreg gyönyörűséggel szívta a pipáját, s bodor füstfelhőket eregetett. Hanem a mulatozók észrevették, hogy hegedűt tart a hóna alatt. Nosza, kérlelték szép szóval, muzsikáljon nekik a tánchoz. A hegedűs nem sokáig kérette magát, mert úgy látta, hogy jópénzű társaságba került, s tenyerét már szinte csiklandozták a reménybeli tallérok. Hegedűjével a hóna alatt követte a táncos kedvű uraságokat, vidám dámákat egy közeli kastélyba. Ott egy fényes terembe vezették, nagy kupa bort tettek elébe. Jót húzott a hegedűs a tüzes italból, aztán hegedülni kezdett, az uraságok és a dámák meg ropták szakadatlanul, mintSzabó Olló illusztrációi Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy öregasszony, öregebb az ország út- jánál, aki a hamut is mamunak mondta már, de meghalni nem akart. Erősen szerette az életet. Gyermeke sem volt, senkije sem volt, mégis mindig sürgött-forgott, dolgozott, verte egymásra a csengő tallérokat. Tele volt a tulipános ládája arannyal, ezüsttel. Fájt a szíve erősen, ha meggondolta, hogy egyszer csak beállít a Halál, s azt sem kérdi: jössz-e, nem-e, megfogja s viszi. Hát bizony, jól gondolta, mert egyszer csak beállított a Halál, s azt mondta neki:- Készülj, öregasszony, mert viszlek. Könyörgött, istenkedett az öregasszony:- Még csak tíz esztendőt.- Nem, nem lehet, viszlek.- Még csak bár ötöt.- Nem, nem lehet, készülj; már beírtam a nevedet a nagy könyvembe, ki nem törülhetem. De az öregasszony addig sírt, addig rimánkodott, hogy a Halál adott neki három órát.- Adj ennél több időt - kérte az öregasszony -, kegyelmezz meg még életemnek. Gyere el holnap.- Isten neki - mondta a Halál -, nem bánom - s azzal indult kifelé, de visszaszólt:- Hanem holnap csakugyan eljövök!- Jól van, csak gyere - mondta az öregasszony -, de tudod mit, jobb is lesz, ha felírod az ajtófélfára „holnap“, nehogy én is elfelejtsem. A Halál kivette zsebéből a krétát, s felírta az ajtófélfára, „holnap“ - azzal elment. Benedek Elek A vénasszony és a halál Másnap jókor reggel jön a Halál, az öregasszony meg ott feküdt az ágyban.- Indulj, öregasszony, letelt az órád.- Dehogy telt - mondja az öregasszony. - Nézz csak az ajtófélfára, mi van odaírva. Ma nem vihetsz el, csak holnap.- Jól van - mondotta a Halál -, hát majd elviszlek holnap. Ez aztán így tartott egy hétig, kettőig, a Halál mindennap pontosan eljött az öregasszonyért. Az öregasszony pedig mindig hűségesen rámutatott az ajtófélfára, s a Halál továbbállott nagy bosszúsággal. Hanem egyszer megsokallta a sok hiábavaló járást, letörölte az ajtófélfáról az írást, s megfenyegette az öregasszonyt:- No, megállj, holnap csakugyan elviszlek, nem adok kegyelmet. Hej, istenem, megijedt az öregasz- szony, reszketett egész testében, mint a nyárfalevél, nem találta helyét a házában, szeretett volna valahová elbújni, ahol a Halál nem találja meg.- Hopp, megvan - gondolta. Volt egy kád csurgatott méze, s belebújt abba.- No, itt bizonyosan nem talál meg.- De itt sem volt maradása, hátha mégis megtalálja. Kibújt a hordóból, felhasította a dunnáját, bebújt a dunna tolla közé. Itt kucorgott egy darabig; de itt sem volt maradása. Kibújt a dunnából, hogy jobb helyet keressen magának. Éppen amint bújt kifelé, akkor nyitott be a Halál. Nézi, nézi, mi az isten csudája lehet az a fehér, tollas szörnyeteg, megijed szörnyen, azzal uccu neki, úgy elszaladt, hogy mézeskaláccsal sem lehetett volna visszacsalogatni. A vénasszony azóta még mindig él. Holnap legyen a ti vendégetek. Weöres Sándor Csupa fehér Reggel süt a pék, süt a pék gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Taligán tol a pék gezemice-lángost. Gondolkodom, tehát... Betűkirakö A bal sarokban látható L betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík © © Kakukktoj ás Ha elolvasod az alábbi szavakat, és jól megfigyeled őket, rájössz, hogy egy nem illik közéjük, vagyis kakukktojás. Nos, megtalálod-e azt a szót, amelyik különbözik a többitől? ZSETON - LESSÉK - KIABÁL - SOKKAL - LEZSER - KÁNTÁL - KANDÚR - KOMOR - AGÁRD - KOMLÓ - TÉTEL - DERÉK - TELEL - AKKOR - ARAD - ERŐD - INDA - ÁKOS - ADÉL - REGE - KRUMPLI - MARI - ABÁL - ANNAK - KERET - KELET - KAPUK - SOROK - MEREV - TAKAR - TIBOR - TÁMLA - KIESŐ - ETTŐL - KERÉK - REPES - MESÉK - LÁMA - UTAS - MOZI - RÚZS - ALAP - ANNI SULI - AJAK. Megfejtés A február 6-ai számunkban közölt feladat megfejtése: egyforma az A és a D. Nyertesek: Erdélyi Szilvia, Alsólánc; Rajcsányi Péter, Csallóköz- csütörtök; Makó Ágnes, Perbenyik; Fodor Eszter, Fülek; Fazekas Levente, Perbete. Szerkeszti Tallósi Béla
