Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-13 / 7. szám
iyy4. TeDruar ics HÁ ZUNK TÁJA Családi gyümölcsültetvény A közönséges júdásfa megfelelő környezetben kertünk legszebb díszfája lehet. A sötét kérgű ágakon megjelenő rózsaszínű virágok díszítőértéke még májusban is egyedülálló (Foto: P. R.) Szinte egyöntetű a vélemény, hogy a csemeték kiültetése után minél hamarabb szamóca kerülhet a sorok közé, mégpedig azért, hogy az első években is legyen bevételünk, tehát akkor, mikor gy ümölcsösünk még nem fordult termőre. Az egyszer termő szamóca termeszthetősége, gondos ápolás mellett, 3 évig tart, s az ültetés utáni évben terem. A frigopalánták viszont az ültetéstől számított három hónapon belül már termést érlelnek. Az első években ültethetünk zöldséget is, de ne levélzöldséget! Most pedig visszatérve a már ismertetett variációkra, a legtapasztaltabb szakemberek Szlovákia déli részének természeti viszonyai között a 4. változatot (a terület öt részre való osztását) tartják a legmegfelelőbbnek. A miértre az egyes fajok tulajdonságai, piaci szerepe stb. adnak választ. Azt talán nem kell hosszasan bizonygatni, hogy az alma nélkül szinte elképzelhetetlen a gyümölcsültetvény. Az őszibarack termesztésére nálunk a déli részek a legalkalmasabbak, s elégedettek is lehetünk vele. Biztos, hogy mindig lesz felvevőpiaca az északibb régiókban. Az sem mellékes, hogy fajtaválasztéka lehetővé teszi a júliustól szeptember elejéig való szüretet. A kajsziról - néhány állásponttól eltérően - úgy véljük, hogy a déli területeken megéri termeszteni, piaca ugyanis az északibb vidékeken mindig lesz. Hátrányai (fagyérzékenysége) mellett óriási előnye, hogy egész évben kevesebb gondozást igényel, mint például az alma vagy az őszibarack. A bogyósok keresettek a piacon, s mivel már június végén-július elején szüretelhetők, így betakarításuk ideje a többi gyümölcsével nem ütközik. A körte egyre keresettebbé válik, s egyre jobb árat lehet érte kapni, s ez a tendencia az előrejelzések szerint az elkövetkező években folytatódik. Ebben a csoportban az érési idők (szüreti időpontok) az év folyamán szépen követik egymást: 1. szamóca - május végén, június elején (sorok közé ültetve); 2. bogyósok - június vége, július eleje; 3. kajszi - július; 4. őszibarack - fajtáktól függően júliustól szeptember elejéig szedhető; 5. alma, 6. körte: zömüket szeptemberben, októberben szedjük. A gyümölcsösünkben kezdetben legalább egy kisebb szerszámos kalyibát keli építenünk, de később - ha anyagilag megerősödtünk - már egy pincével ellátott házat. (A pince az alma, a csemeték téli tárolására fontos.) A költségek a gy ümölcsültetvény létrehozásakor nem alacsonyak, de lehetnek elfogadhatók is. Attól függ például, hogy milyen sor és tőtávolságot, faalakot, koronaformát választunk, alkalmazunk, honnan és menynyiért szerezzük be az ültetőanyagot, milyen kerítést készítünk, hány, s milyen gépet vásárolunk, s persze attól is, hogy mi magunk mennyi munkát tudunk elvégezni. Később pedig nagy jelentősége lesz annak, hogy hogyan használjuk ki a mechanikai és a biológiai védekezést. Abban biztosak lehetünk, ha gyümölcsösünk termőre fordul, ügyes „piacpolitikával“ befektetésünk viszonylag rövid idő alatt megtérül. A nálunk termelt gyümölcsre mindig lesz igény, sőt az előrejelzések szerint egyre nagyobb, hiszen a déligyümölcsök egyre drágábbak lesznek. Az sem mellékes, hogy Szlovákiában az évi gyümölcsfogyasztás 64 kg személyenként, miközben az ajánlott meny- nyiség 90 kg. Persze a gyümölcsültetvények elterjedéséhez megfelelő állami hitel- politika is kellene. Miklós Dénes kertészmérnök Dísznövény-kultúránkban néhány éve egy sajátos virágzatú és levélze- tű fácska, vagy inkább fatermetű cserje jelent meg - a júdásfa (Cer- cis). A duna mentén - a Bős és Medve közti falvakban - egyre több helyen díszíti rózsaszín virágaival az utcaképet, s bizonyára ültetik a kertekbe is. Valószínűleg Győrből került a Csallóközbe, ott ugyanis több parkban megtalálható, s a városközponttól nem messze, az egyik játszótéren egy ritkaságnak számító nagy, öreg júdásfa áll. Általában kis fa, gyakran csak bokor, esetenként azonban 10 m-es, árnyas fává fejlődik. Dél-európai, mediterrán faj. Ott sziklás lejtőkön, száraz erdőkben, folyóvölgyekben él. Más - a közép-európai kertkultúrákban meghonosodott - fajok Ázsiából és Észak-Amerikából származnak. A növény érdekessége, hogy virágait az öregebb ágakon, elfásodott szárakon, lombfakadás előtt (áprilisban, májusban) hozza. Rózsaszínű, 2 cm-es, pillangós virágaik csomókban, fürtökben állnak. Termésük lapos, körülbelül 10 cm hosszú, először zöld, majd bíborszínűvé váló, éretten barna hüvely. Levele is jellegzetes - kerekded, 10x12 cm-es, mélyen széles vállú. Ősszel szép sárgára színeződik, majd lehullik. A közönséges júdásfa (Cercis sili- quastrum) a mély, tápanyagban dús, mészben gazdag, jó vízgazdálkodású talajt kedveli. Védett (fagymentes), napos helyre ültessük. Viszonylag jól tűri a szárazságot, s egyúttal fény- és melegkedvelő. Magvetéssel szaporítható. A magokat azonban előtte hosszabb ideig áztatni vagy forrázni kell, majd tavasszal üveg alá kell elvetni. Amennyiben a fajták (kultivarok) valamelyikét kívánjuk telepíteni, akkor azt télen, üvegházban, a közönséges júdásfa gyökerére oltva neveljük. A júdásfák nehezen viselik el az átültetést, ezért mindjárt állandónak szánt helyükre telepítsük. Elsősorban a fiatal növények, de a többéves példányok is könnyen elfagynak, ezért tövüket takarjuk. A hideget legjobban az amerikai (kanadai) júdásfa (C. canadensis) tűri. A júdásfákat elsősorban szoliterként (magánosán) parkokban telepítik. Szűk utcák, keskeny füves sávjába lehetőleg ne ültessük, mivel törzse nem egyenes, sőt több törzsű, bokrosodásra hajlamos (igaz egy törzsre is nevelhető), így akadályozhatja a forgalmat, illetve sérül. Mind a közönséges, mind az amerikai júdsáfának fehér virágú kulti- vara („Alba“) is van. A két faj levele alapján könnyen megkülönböztethető: a közönséges júdásfa levele vese, a kanadaié szív alakú. Az utóbbi virágai halaványabb rózsaszínűek. Az említett fajokon kívül Közép- Európában ritkábban a kínai (C. chi- nensis) és a Griffith-féle (C. griffit- hii) júdásfával is találkozhatunk. Nvulük szanororlása n' llldK í^aporouasa § 3 A nyulak pároztatásánál figyelembe kell vennünk az egyedek tenyé- szérettségét. Ez a hús- és haszon- nyulak hímjeinél a hetedik hónap után, a nőstényeknél 5-6 hónapos koruk elérésekor következik be. Az angoranyulaknál ez egy hónappal később valósul meg. Ilyenkor hajlandók csak a párzásra. Az ivarzás olyan fiziológiai folyamat, amit a nőstény hormonális állapota vált ki. Ez a párzásra való hajlandóságban, eltérő magatartásban és a nőstény nemi szerveinek elváltozásában mutatkozik meg. Az állapot kiváltását a sikeres fedeztetés érdekében maga a tenyésztő is segítheti, de természetes úton is bekövetkezhet. Ivarzá- sukat - azaz hajlamukat a fedeztetésre - arról lehet észrevenni, hogy étvágyuk szeszélyessé válik (vagy túlzott takarmányfogyasztás vagy étvágytalanság mutatkozik), az állatok mozdulatai nyugtalanságot árulnak el vagy éppen eltompultsá- got, a lehangoltság jeleit mutatják. Az ivarzás jele az is, ha a nőstények alsó állkapcsukat a ketrec falához dörzsölik. Gyakori lehet a vizelési inger. Az ivarnyílás ajakperemei ilyenkor megduzzadnak, vérrel telítődnek, színük sötétvörössé, később lilás árnyalatúvá válik. Az ivarérett nőstények, ha egy ketrecben vannak együtt, egymást ugrálFEDEZTETÉS ják. Mindezek olyan idegrendszeri tünetek, amik jelzik: a nőstény hajlandó a párzásra. Az érett peték leválása (ovuláció) is az ivarzással esik egybe. A nőstények ivarzása általában 14-16 naponként következik be, bár egyedenként nagyobb ingadozások is lehetnek. Ez valószínűleg a nyulak késői domesztikációjával (háziasításával) függ össze, ami alig kétezer éves. Az is befolyásolhatja, hogy a tenyésztők vérfrissítés címén keverik a fajtákat. A sikeres fedeztetés érdekében a tenyésztő is tehet lépéseket. Az ivarzás kiváltását azzal is elősegíthetjük, hogy a nőstényt a hím ketrecének szomszédságába helyezzük el, s így az „szagot“ kap. Alkalmazzák a hím alomátvitelét is a nőstény ketrecébe, ha azok tömör aljzatúak. Én gyümölcsfa ágrészeket vagy 8-10 cm hosszúságú lécdarabokat adok be a hímek ketrecébe. (Ezzel kielégítem rágóösztönüket, s így biztosítva van a szemfogak koptatása is.) Az ilyen, hím által rágott fadarabot egy-két nappal a fedeztetés előtt beadom a nőstényhez. A szemes takarmányhoz pedig még E-vita- min tablettákat is keverek. Ezek többnyire elősegítik az ivarzás megindulását, a peteérést, a fedez- tetési készséget. Ha egy nőstény már erősen ivarzik, gyakran „fordított szerepben“ ráugrik a hímre. Ez jó jel, többnyire rövidesen megvalósul a sikeres fedeztetés. Ez akkor a leghatásosabb, ha a nőstény hátsó részének felemelésével ezt elősegíti, s az ivarszerv a hüvelybe tud hatolni. A hím a sikeres párzás után hangot adva, lefordul. Hagyjuk, hogy a fedeztetés 2-3-szor megismétlődjön, majd a nőstényt helyezzük viszsza ketrecébe. A fedeztetés folyamán figyeljük meg az állatokat. Helytelenül járunk el akkor, ha tovább (gyakorta még éjjelre is) együtt hagyjuk az állatokat azért, hogy a megtermékenyítés, ha késve is, de megtörténjen. Ivarzás hiányában ez valószínűtlen és veszélyt is rejt magában. Előfordulhat, hogy egy harapós nőstény megsérti a hím genitáliáit (nemi szervét) vagy fordítva, az erőszakos hím megsebesíti a nőstényt, illetve nagyon kiful- lasztja mindkettőt a gyakori kergetőzés. Szólni kell az álvemhességről és a rejtett ivarzásról is, erről azonban a következő számban írunk. (Folytatjuk) Juhász B. Árpád A jó évjáratok terméséből különleges minőségű bor készíthető. Ahhoz, hogy minél tovább meg tudjuk őrizni a bor jellegzetes zamatát, illatát, savtartalmát, megfelelő időben palackba kell fejteni. Pasteur kutatásai bebizonyították, hogy a borban lefolyó előA BOR PALACKOZÁSA Öblítés, sterilizálás, töltés nyös és hátrányos változások kiváltója a levegő. így a légmentesen üvegbe zárt bor gyakorlatilag éveken át a palackba fejtés állapotában marad. Ha csak egyszerűen a palackba fejtjük a bort, nem várható el, hogy az hosszabb időn át üledékmentes maradjon, vagy azt, hogy az édeskés, alacsony alkoholtartalmú bor lassú, észrevétlen utóeije- dést ne szenvedjen. A palackba fejtés előtt kb. 2-3 héttel a bort üledékéről le kell fejteni. 100 literenként 10-15 g borkénnel kénez- zük meg, majd derítsük (például csersavas zselatinnal, vörösboroknál tojásfehérjével). A palackozáshoz legjobban a zöld színű (pl. ásványvizes) üvegek felelnek meg. Előtte áztassuk meg a palackokat néhány óráig 60-70 C-fokos mosószeres (pl. Jaros) vízben, majd alaposan mossuk ki üvegmosóval. Utána hideg vízzel öblítsük, majd sterilizáljuk az üvegeket. A sterilizálást a következő módon végezzük: 10 liter csapvízben oldjunk fel 3-4 g citrom- vagy borkősavat és keverjünk el benne 20 g borként. A kénsavas vízzel jól öblítsük ki a palackokat. Ezt követően buktatott helyzetben 15- 20 percig hagyjuk, hogy a kénsavas oldat kicsöpöghessen. A palackok lezárásához parafadugót használunk. A dugót hideg vízben gondosan portalanítjuk, majd 50-60 C-fo- kos vízben 1 órán át állni hagyjuk (pu- hítás), utána pedig kénsavas vízben áztatva sterilizáljuk. A fejtést úgy végezzük, hogy minél kevesebb levegővel érintkezzen a bor (zárt fejtés). A palackokat színültig töltsük meg. A parafadugós záráshoz szükség van egy 15—20 cm hosszú, 1-2 mm vastag rézhuzalra. A huzal egyik végét, 3-4 cm hosszan, a palack nyílásán át a borba lógatjuk. A dugót másik kezünkkel befelé nyomva a borfölösleget kiszorítjuk. Ezzel egyidőben fokozatosan kihúzzuk a rézhuzalt, s így a borfölösleget és a levegőt is elvezetjük. A légmentes zárás érdekében célszerű a parafadugó külső részét viaszba mártani. A címkézésről se feledkezzünk meg. A palackozott bort pincehideg helyen, fénytől elzártan fektetve tároljuk. Jakab András Szerkeszti Pomichal Richárd Rózsaszín fürtök fekete törzsön TÉLEN OLTJUK, TAVASSZAL VETJÜK
