Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-13 / 7. szám
Február 12-én, szombaton a kezdés, majd február 27-én, vasárnap a zárás. Havasjeges játékok, világméretű sportfesztivál. Ard Schenk, Irina Rodnyina, Toni Sailer, Helmut Rechknagel, Valerij Harlamov, Jean-Claude Killy, Ligyija Szkoblikova, Eric Heiden utódai kerestetnek. A 23 ezer lakosú Lillehammer e két hétre tényleg a sportvilág központja lesz. Csak egy öt színből álló emblémának köszönheti mindezt. Az ötkarikának... Az olimpia - nekünk élmény; a világ sportolóinak - talán a legnagyobb erőpróba; az ötkarikás vezető testületnek és a norvég szervezőknek - hatalmas gazdasági vállalkozás. De nem biztos üzlet. Lehet nyerni, ám óriásit lehet bukni is. Nyaranta is, telente is. íme, a mostani téli olimpia példája. A kiadás-bevétel végösszege a tervek szerint hétbillió norvég korona, azaz nullszaldós egyenlegre lett tervezve. Nem filléres ügy, annyi szent. Sorolhatnánk, hogy mennyibe kerülnek a sportlétesítmények, a technikai beruházások, mennyit emésztenek fel a szállás- költségek, mennyire rúgnak a tömegkommunikációs kiadások... No persze lesznek bevételek is. Tévéjogdíjak, hirdetések, jegyeladás... Mindez eddig a költségvetés. A mérlegkészítés még odább van. Ja, közben kiosztanak 61 számban 183 érmet. De mert a látszólag mellékes eseménynek világszerte, hajnaltól éjjelig, több mint két héten át néhány milliárdnyi nézője lesz valamennyi kontinensen - no ezért játsszák ilyen komoly tétekben az ötkarikás üzleti játékot. A téli olimpiát. Vegyi hadviselés? A sífutás a konok, hallgatag, magányos fickók műfaja. Jó, egyenjogúság van, rendben: szikár lányok, sovány asszonyok is kínlódnak a terepen. Tíz kilométer, tizenöt, húsz kilométer, harminc, ötven kilométer. Dombnak fel, lejtó'n le, át a csendes fenyők között. Dermedt az erdő, hallgat a hó. A mókus „kiírja“ a fára: bocsánat, téli szabadságon vagyok a napfényes tengerparton... Lélek kell ide, nagy szív, jó tüdő. Meg monoton tűrőképesség. Iszonyúan egyedül tud lenni az ember. Hogy ebben valaki újítani tudjon, az lehetetlen. Olyan egyszerű és megmásíthatatlan az egész. Jobb láb, bal kéz, bal láb, jobb kéz, két léc, két bot, sok kilométer... A maratoni távok menője, a finn Siitonen volt a szakma Kolumbusza. Övé a korcsolyázó technika, úgy is hívták egy ideig, Siitonen-stílus. A finn símaratonista ugyanis rájött - az ötven-hatvan kilométeres nagy, népi sívándorlások során volt ideje gondolkodni, főleg, mert a többiek előtt többnyire negyedórányi előnynyel vezetett -, hogy az azonos nyomvonalon mozgatott sílécekhez képest gyorsabban lehet haladni, ha a gyors- korcsolyázókhoz hasonlóan, oldalra is kivezeti a mozgást. Korábban a sífutók ugyanis csak hegymenetben csapták szét a léceiket, úgy tipegtek fel az emelkedőn, mint megannyi kis erdei manó. De aztán ahogy feljutottak a holtpontra, zutty, össze a léceket, vissza nyomvonalba, előre hátra, kéz-láb, léc-bot. Takarékoskodni kell az erővel, van még kilométer jócskán, csak nyugodtan, tempósan, racionálisan... Siitonen előbb rendre csak az egyik lábával korcsolyázott, mígnem kiderült, még gyorsabb lehet, ha mindkét léccel korcsolyázgat. A Siito- nen-lépés divat lett, stílussá vált, majd szokássá. A nemzetközi szövetség vitatkozott, veszekedett, értekezett, tanácskozott, végül mit volt mit tenni, új idők új szavára döntött. Manapság az úgynevezett klasszikus stílus az úgymond régi sífutó stílus, a szabad stílus pedig a Siitonen- lépés legalizált változata. Hagyományőrzők és újítók, konzervatívok és reformerek, hát tessék, kinek, kinek kedve, szokása neveltetése szerint. Az olimpia versenykiírása rögzíti: fele-fele arányban rendeztessen mindkét stílusnak verseny. Váltóban pedig lön vegyes csapat... A sífutás azonban mégsem ennyire egyszerű. Hallgassuk csak Jochen Behle német edzőt: „Szedd össze a földkerekség tíz legjobbját. Versenyeztesd őket egymás ellen, tökéletesen egyenlő körülmények között, teljesen azonos formában. Az lesz a győztes, amelyikük szövetsége a legjobb vegyészeket fizeti.“ Bengt-Erik Bengtson, a Nemzetközi Sí Szövetség északi számainak főnöke még rátesz egy lapáttal: „A versenyzők teljesen elbizonytalanodtak. A sífutás uralkodói most már végképp a vax-specialisták. Mindenütt ők döntenek a győzelem és a vereség kérdésében. Az edzők is tökéletesen tehetetlenek.“ A norvégok már úgy hat-nyolc éve együtt dolgoznak egy síviasz-üzem- mel, vegyészek egész csapatát foglalkoztatják. Éjt nappallá téve „melóznak“, de titkaikat hét pecsét alatt őrzik. Naponta futólécek százait tesztelik a legkülönbözőbb borításokkal és viasz-keverékkel. Az ügy már Val di Fiemmében, az 1991-es világbajnokságon kifizetődött: a norvégok öt számot nyertek és messze a legerősebb csapatnak bizonyultak. Aztán jött Albertville. Mind az öt aranyérmet a norvégok nyerték! Ul- vang és Dahlie két-két aranyat és egy-egy ezüstöt szereztek egyéniben, s tagjai voltak a győztes norvég váltónak. Teljesen logikus a következmény, a svédek is áthozattak néhány szakértőt a szomszédból. A szerényebb németek beérik a norvég vax 1991- es változatával. „A legújabbat persze megtartják maguknak a feltalálók“ - panaszolja Jürgen Seifert szövetségi kapitány. Por-vax - állítólag ez most az abszolút csodafegyver. Nem olcsó mulatság, egy doboz tartalma épphogy négy pár lécre elegendő, az ára pedig - csekély 100 márka. De még ez sem csodaszer. A svédek az egyik legutóbbi Világ Kupa-versenyen - importszakértők ide vagy oda - a mezőny második felében végeztek, és ez még csak fokozza a bizonytalanságot. Az olaszok viszont újabb pletykát terjesztenek. Az ő vegyészeik állítólag most olyan fantasztikus keverékkel álltak elő, amely bármelyik lécből csoda-sít varázsol. Akármilyen havon, tetszés szerinti hőmérsékleten. Hát így állnak a dolgok. A sport pedig megint egyszer fejet hajt a precíz háttéripar előtt. Kíváncsian várjuk az olimpiát... A lillehammeri téli olimpia versenyeinek hat színhelye: Lilleham- mer, Hamar, Gjövik, Hafjell, Kvitfjell és Hundetfossen. Végre Marc? Ki lesz 1994 alpesi síkirálya? Az olimpiai trónkövetelők névsora hosszabb, mint Szlovákia adósságainak listája. íme...A sokoldalú zseni Marc Girardelli, a műlesikló- artista Alberto Tómba, a mindig döbbenetes Ole-Chris- tian Furuseth, a szlalomviking Skaardal, a kétszeres olimpiai bajnok Aamodt, a világbajnok Heinzer, Ma- der, Ortlieb, Piccard... De elsősorban és mindenekfelett természetesen: a „Gira“. Ugyanis legfőbb ideje, hogy 1985, ’86, ’89, ’91 és ’93 világbajnoka végre olimpiai aranyat is bányásszon a havas hegyoldalon. Albertville-ben két ezüstérmet nyert. Akkor talán fékezte őt korábbi brutális bukásának emléke. Tíz százalékos invalidusnak minősítették az orvosok... A legcsillogóbb technika birtokában hosszú ideig nem merte az abszolút sebesség határát megközelíteni. A 31 esztendős Marc Girardelli 36 hatalmas győzelmet mondhat már magáének. És majdnem annyi hasonló méretű sérülést... Most azonban már újra a régi. Apjával kemény harci egységet képez (elvük, hogy csak a döglött halak úsznak az árral, ezért mindenki másnál másképpen tréningeznek), a lejtőn pedig utánozhatatlan. Merész, energikus és bizonyos szituációkban hazardőr. Műlesiklásban és az óriásműlesiklásban abszolút egyedi, de elképesztő technikájával akár az olimpiai lesiklóversenyen is ott lehet az élen. így gondolja ezt az apa is, aki Marc edzője, menedzsere, szerelője, mindenese. Nem nagyon szeretik őt az „alpesi cirkuszban“, mert konok, szókimondó és extravagáns. Van néhány aranyköpése is. • Marc elég felnőtt már ahhoz, hogy a saját lábán álljon. Én csak arra ügyelek, nehogy a rossz lábára helyezze a súlypontját Marc Girardelli: végre olimpiai aranyérem? • Csak a döglött halak úsznak az árral •Az, hogy Marc egyetlen szezon leforgása alatt mind a négy alpesi műfajban győzni tudott, sokkal nagyobb teljesítmény, mint az összetett Világ Kupa megnyerése. Nem egyhamar akad valaki, aki utána csinálja • Én vagyok a sícirkusz egyetlen tagja, aki azt mondja, amit gondol. • Nem szeretek másolni, még csak egy tankönyvből sem. • A bajnok-születik. Killy, Schranz, Stenmark; az edző csak a szerelést viheti utánuk. Mint sítrénerre, ez rám is érvényes. Legfeljebb azzal dicsekedhetem, hogy egy igazi bajnokot csináltam. Méghozzá a szó szoros értei- méhen... hiszen a fiamról van szó, nemde? • Ha Lille- j hammerben nem nyerünk, nincs igazság a világminden- ségben. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg: Girar- j delli papa autodidakta, sosem síelt versenyszerűen, j Amikor packázni kezdtek tizenéves fiával az osztrák korosztályos válogatottban, az egész család kivándo- ! rolt, és Marc azóta luxemburgi színekben gyűjti a tró- j feákat... A zt mondja Gunda Niemann, Albertville kétszeres arany- és egyszeres ezüstérmes gyorskorcsolyázónője: „Néha azt álmodom, hogy odaállok Lillehammerben az 1500-as rajthoz, aztán csak negyedik leszek, hogy 3000-en csupán ezüstöt nyerek. És már csak az 5000 marad, hogy legalább egy aranyat szerezzek...“ A férj várhat Egy bajnokjelölt rémálmai, aki az olimpián legalább három aranyra esélyes. Erre friss bizonyíték is akad. Az erfurti Gunda Kleemann-Nie- mann legutóbb a norvégiai Hamar- ban ötödször is megnyerte a gyorskorcsolyázó Európa-bajnokság összetett versenyét. Amellett övé már két világ- bajnoki cím is. „Nagy teher az efféle sikersorozat mondja Gaby Fuss, a német gyorskorcsolyázó hölgyek mestere. - Mert a következő állomás ezek után logikusan csak az olimpiai győzelem lehet.“ Gunda Kleemann már hat esztendeje, Calgaryban átesett az olimpiai tűzkeresztségen, hetedik lett 1500-on (két éve ezüstérmes) és 5000 méteren (Albertille-ben első). És szerzett egy értékes tapasztalatot: „Láttam, hogy az NDK-s csapatban sok minden nem stimmel. És rájöttem, nagyon rossz dolog, ha az ember egy fontos verseny előtt túl nagyra tátja a száját.“ Az egyszerűbb utat választotta hát. Dolgozott. Keményen. Mindenkinél keményebben. „Sajnos nem vagyok egy istenáldotta tehetség. Sokkal többet kell gyötörnöm magam, mint a többieknek. Ha ők nyáron 100 kilométert kerékpározhatnak, én 150-et taposok végig. Ha a többiek négyszer hét kilométert futnak a jégen, nekem négyszer 10 kilométerre van szükségem, hogy valamiképpen pótoljam vacak technikámat.“ Ez az emberfeletti munka, meg egy jó házasság meghozta az eredményét. Igaz, Detlef Niemann az utóbbi időben vajmi keveset lát feleségéből. Egész pontosan: utoljára szilveszterkor találkoztak - Inzellben. Volt ott egy közös buli, de aztán Gaby Fuss fülönfogta az asszonykát és elcipelte az olaszországi Collabba, ahol azóta is keservesen gyötrik egymást Lille- hammer érdekében. A jutalom: három arany lenne az olimpián. „Egy álom“ - mondja Gunda Niemann. De talán nem annyira nyomasztó. A férj pedig várhat... írta és összeállította: Tomi Vince
