Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-13 / 7. szám
„Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik!“ * _ / Mi t várt és mit kapott az élettől MÉSZÁROS MIHÁLYNÉ, zsigárdi nyugdíjas tanítónő? Bauer Győző akadémikus, a Csemadok elnöke hívta fel rá a figyelmemet: „Nyugdíjas korában sem tudja abbahagyni. Élteti, továbbviszi a hagyományőrzést. A Zsigárdi lakodalmasban feketébe öltöztetik a menyasszonyt...“ Esküvő feketében? S az is megragadott, hogy az őszülő hajú tanító néni nem tölti tétlenül idejét. Zsigárdon felkerestem Mészáros Mihálynét, mert a dicséret hallatán is érdekelt, hogy az elmúlt évtizedek során valóban megkapta-e mindazt, amit elvárt az élettől? Kétkezi munkásból tanítónőnek küzdötte fel magát. S 1957-ben végleg Zsigárdra került.-Nagyon iparkodtam az iskolában, hogy a szülőfalumban is elfogadjanak. Ezt sikerült is elérnie. A zsigárdiak szemében is kedves tanító néni lett. S még kedvesebb, amikor Sörös Zsuzsa tanítónő' után átSZINESZNO AKARTAM LENNI... A somoijai származású Pék István szerszámgéplakatos a később várossá fejlődő szülőfalujában szódát is gyártott, majd egy pozsonyi zöldségkereskedőnél „kofáskodott“. Ekkor ismerkedett meg a zsigárdi Kollár Karolinával, aki Pozsonyban szolgált. Családot alapítottak, öt gyermeknek adtak életet. Ilonka negyedikként, 1934-ben született Zsigárdon. 1938 ősze után, amikor a Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz, kénytelenek voltak elhagyni Pozsonyt, 1939-ben Budapestre költözködtek. Ilonka az elemi iskola négy osztályát Pesten járta ki. A kislány tágra nyitott szemmel nézegette a moziba csalogató plakáton a színésznőket: Tolnay Klárit, Mezey Máriát, Szörényi Évát, az érzelmes dalokat is éneklő Karády Katalint. Vonzó példaképek; élt benne is a szereplési vágy.- Gyerekkoromban színésznő akartam lenni - mondja öt évtized után. A háború és a trianoni határok visszaállítása azonban minden ábrándját cafatokra tépte.- Negyvennégyben, tízéves koromban, a háború hazasodort bennünket Zsigárdra... A front átvonult az ő vidékükön is. A Felvidékből megint „alvidék“ lett. S a magyar is az élet aljára kényszerült, mert jogfosztottan még létezni is alig lehetett a hontalanság esztendeiben. Mint másutt, Zsigárdon is csak szlovák iskolát nyitottak. A szlovákul gagyogni sem tudó Ilonka nem ülhetett be az iskolapadba. Serdülő lányként előbb az állami gazdaság kertészetében, majd a megalakuló földműves - szövetkezetben dolgozgatott. S ez a lányka, aki a szép magyar beszédet Pesten tanulta meg, és színésznő szeretett volna lenni, már csak azt érhette el, amit a mostoha élettől kiszoríthatott. így teltek-múltak az iskola nélküli évei, míg végre 1952-ben Zsigárdon is megnyílt a magyar alapiskola. TÉGED AZ ISTEN IS TANÍTÓNAK TEREMTETT!- Már tizennyolc éves voltam, a kisdiákok közé nem ülhettem be az iskolapadba... Nagy László igazgató-tanító volt az, aki érlelni kezdte benne a reményt: nincs veszve semmi, még sok mindent várhat az élettől! Épp felhívást kapott, hogy nézzen körül, nincs-e olyan személy a faluban, aki a négyhónapos tanítóképzésre jelentkezhetne? Éz gyorstalpalás ugyan, de kényszerhelyzetben voltak, mert a megnyíló magyar iskolákba tanítókat vártak. Biztatta is az értelmes Pék Ilonkát: egy hónap alatt rengeteget pótolhat. A szorzótáblától kezdve sok mindenre megtanította. És felbátorodva Trencsénteplicre utazott, hogy részt vehessen a tanfolyamon.- A Szlovákia minden vidékéről összesereglett százhúsz jelentkező közül nyolcvanketten végeztünk. A záróvizsgák kimondhatatlan örömmel töltöttek el bennünket, végigfutottunk a városon, s boldogan kiáltoztuk: Tanítók lettünk! Még nem tudtuk, mivel jár a tanítóság... Valamit azért már tudott. A szereplés, a színpad itt is vonzotta. A sok tanulás mellett egy kis időt arra is szakított, hogy tánccsoportot szervezzen. Négy táncra és szavalatokra tanította meg csoporttársait, hogy a tanfolyam befejezése előtt fel is léphessenek. Kanyicska Tibor iskolaigazgató látta Pék Ilonka fáradozását, látta, hogy tud szervezni. Nem is maradt el a dicséret.- Hát lányom, sok sikert kívánok, téged az Isten is tanítónak teremtett! Pék Ilonka előbb a szomszéd faluban, Far- kasdon helyettesített, majd odébb, Negyedre került. Ekkor már úgy kiesett a falusi életből, hogy az egykori gyerekpajtások megorroltak rá: „Te már nagy nő vagy, tanítónő lettél, le sem fütyülsz bennünket!“- Örültem, hogy nem a saját falumban kellett kezdenem... 13 GYEREKBŐL 4 MARADT MEG MAGYARNAK Negyed után Felsőkirályiba helyezték, hogy az akkor még létező magyar iskolában tanítson, amely a hetvenes években a nagymérvű beolvadás után megszűnt. Megszervezte a Csemadok tánccsoportját is. Ilonka is táncolt, párja Mészáros Mihály volt.- így kerültünk össze ötvennégyben. Mihály nemcsak a táncban, hanem életem párja is lett... Édesanyja felsőkirályi magyar asz- szony, az apja moconoki szlovák. Nyolcán voltak testvérek, csak Mihály maradt meg magyarnak. Mi öten voltunk gyerekek, csak az egyik bátyám, a nővérem és én maradtunk meg magyarnak. A két család tizenhárom gyermekéből csupán négyen őriztük meg a nemzetiségünket. A többiek beolvadtak. Ez a családi tapasztalat is felnyitotta a szememet... Pék Ilona, immár Mészáros Mihálynéként három évig Vágkirályfán tanított, közben magát is képezte. Érsekújvárott, majd Ga- lántán tanult a felnőttek esti iskolájában.- Ekkor már megvolt az első kisfiam, a férjem katonai szolgálatát töltötte. Egyedül kerestem, keveset, de tanultam. Ötvenhétben érettségiztem Galántán. Ugyanabban az évben újra érettségiztem, a pedagógiai iskolában tizenhat tantárgyból tettem le a különbözetit, módszertanból is vizsgáztam... Mészáros Mihályné: „A múlt éltetése megóvja a gyerekeket a beolvadástól is...“ (A szerzőfelvételei és archívum) vette a néphagyomány őrzését, ápolását, a gyermektánccsoport irányítását, s ezzel hírnevet szerzett a falunak is. DAL ES TÁNC SÜTŐ ANDRÁS JELSZAVÁVAL- Nekem két ember segített sokat - mondja az őszülő tanító néni. - Nagy Lászlónak köszönhetem, hogy tanító lettem. Ma is fülemben cseng az útravalóul adott tanácsa: Mindig az emberséget kell nézni, ne akarjam másnak azt, ami nekem se jó... A másik segítőm Szarka Károly volt, aki Nagy László után vette át az iskola igazgatását. Neki azt köszönhetem, hogy megmaradtam tanítónak. Hatvannyolcban, amikor végre kimondhattuk az igazságot, én is kerestem az emberséget. A szövetkezet elnöke a falusi pártszervezet szószólója is volt. Egy gyűlésen szemére hánytam a kocs- mázásukat, az emberek megvesztegetését, s azt, hogy aki nem tetszett nekik, elfűrészelték. Kizártak a pártból, az iskolából is el akartak távolítani. Szarka Károly ezt nem engedte meg, az elnök szemébe vágta: Te csak parancsolj a szövetkezetben, én pedig az iskolában! A pártba nem kívánkoztam visz- sza, de az iskolában úgy dolgoztam, hogy ész- revegyenek, lássák, itt vagyok... A zsigárdi iskolás gyermekek tánccsoportjával emlékezetes sikereket ért el. Zselizen többször a legjobbak voltak. Mészáros Mihályné a legeredményesebb gyűjtőmunka díjasa lett. A nyolcvanas évek elején a Csemadok Galántai Járási Bizottsága a Mátyusföld bemutatkozását szervezte meg Budapesten. A Danubius Művelődési Otthon színpadán a zsigárdiak is felléptek. A gyerekek Sütő- András jelszava alatt daloltak és táncoltak: „Amíg egy nép énekel, addig messzire hallatszik, hogy létezik!“ E mondás lényege vezérelte és vezérli a mai napig Mészárosné Pék Ilonát. Az évek elfutottak. Három évvel ezelőtt nyugdíjba vonult. Egy ideig még napközis is volt, csakhogy az iskola falai között maradhasson. A sors súlyos csapásaként érte, amikor kijelentették: nem tartanak igényt rá, hogy továbbra is éltesse a gyerekek tánccsoportját. ÉS VISSZAKAPTA A GYEREKEKET Életét üresnek érezte gyerekek nélkül. 1992 karácsonyán váratlanul nagyot fordult a kocka. Betoppantak hozzá egykori kisdiákjai, akik a gyermeklagziban is táncoltak. Köztük volt Szalay Róbert és Ambrús Márta is, akik kisiskolásként a vőlegényt és a menyasszonyt alakították. Kérlelték, vegye újra kezébe a tánccsoportot, most már felnőttként az igazi Zsigárdi lakodalmast szeretnék bemutatni. A Csemadok égisze alatt újra életre kelt a tánccsoport. A szülők „bekönyörögték“ gyermekeiket. Húsz kis táncos is bekerült a felnőttek csoportjába, amely így hatvan főre gyarapodott. A legfiatalabb három-, a legidősebb harmincöt éves.- így kaptam vissza a gyerekeket... A sorstól visszakapta azt, ami élete értelmét táplálta. Bár jómaga is sok lakodalmat átélt, az életében újra kedvező változást hozó „karácsonyi megbízatás“ után mégis bejárta a falut, hogy a lakodalmi szokásokról beszéltesse az idősebb embereket. Előkerültek a régi fényképek. És csak akkor állt össze végleg a Zsigárdi lakodalmas, amikor egy idős asszonytól megkapta a százéves fekete menyasszonyi ruhát. Égykor feketében esküdtek a zsigárdi lányok, az volt az ünneplő ruhájuk. Ezt a fekete menyasszonyi ruhát ölti most magára Ambrús Márta, s a „vőlegénye“ jelenleg is az a Szalay Róbert, aki a gyerek- lagziban a párja volt. SZÓL A CITERA ÉS MEGY A TÁNC Feketébe öltöztetik a menyasszonyt... A felnőttek és gyermekek 60-tagú tánccsoportja a negyvenkét percig tartó zsigárdi lakodalmi szokásokat első ízben a falujukban mutatta be a múlt évi március 15-ei ünnepség alkalmával. Utána az egyik bemutatót követte a másik. Meghívták őket Pozsonyba, a Csemadok székházában tartott batyubálra. Itt a tévések filmre is vették, mint öltöztetik feketébe a menyasszonyt. A lakodalmasukkal a múlt év nyarán nagy sikert értek el Romániában is. Ezt az útjukat Mézes Rudolf, a Csemadok galántai területi titkára szervezte meg, s a községi hivatal húszezer koronával járult hozzá az útiköltséghez. Két autóbusz vitte őket Erdélybe. A zsigárdi táncosokkal együtt utazott Juhos Jutka zenetanárnő vezetésével a nyáradsi nyolc tagú cite- razenekar és a nádszegi női kar. Eljutottak egészen a Székelyföld egyik végvárába, Ko- vásznára. Itt is szólt a citera, a furulya, pengett a doromb, és ment a tánc...- Romániai utunknak két haszna volt. Amellett, hogy bemutattuk a hagyományainkat, a gyerekek látták, ott is élnek testvéreink, s elmehettünk addig, ahol egykor Magyarország határa volt... Magyarországi meghívásra 1993 augusztusában a budai vár három színpadán szintén megérdemelt sikert arattak.- Az idei évre is van külföldi meghívásunk - dicsekszik nem kis büszkeséggel az újabb terveket szövő tanító néni. - Nyáron a szlovéniai nemzetközi folklórfesztiválon veszünk részt! Hogy elmehessünk, ki kellett gazdálkodnunk az utazást. A Csemadok évzáróján bált rendeztünk. A vacsora elkészítéséhez a szövetkezettől disznót kaptunk, a tombolához szükséges ajándékokat a helyi vállalkozók adományozták. Lesz pénzünk a szlovéniai útra, a bál bevétele huszonegyezer korona volt... VISSZA A GYÖKEREKHEZ Éppen arról beszélt, hogy az idei farsang utolsó szombatján újra felelevenítik az 1949 óta abbahagyott régi népszokást, a maskarajárást, s ezt színpadra is viszik, amikor a bejárat felől mozgást hallott.- Te vagy az, apu? Megismerkedtem a munkából hazatérő Mészáros Mihállyal. Bauer Győző szavait idézve a feleségére tereltem a szót: Nem tudja abbahagyni...- Hadd csinálja. A fiatalok még nem vették át tőle...- Ez a legszebb, amit az élettől kaptam. Nem tudok elszakadni a gyerekektől - mondja vallomásszerűen Mészárosné Pék Ilona. - Ha nem lenne, aki csinálná, sok minden kárba veszne. Vissza kell mennünk a gyökerekhez, hogy éltessük a magyarság megtartó erejét. A múlt éltetése megóvja a gyerekeket a beolvadástól is. Ha az elvetett mag a magyar gyerekekben termékennyé válik, mint a búza, ha jó földbe hull, nem kell féltenünk a közösségünket. S amíg az erőm engedi, amíg valaki át nem veszi tőlem, addig nem hagyom abba. Reménykedem, akadnak a táncosok között, akik majd továbbviszik... Petrőci Bálint Nem messze a kassai dómtól, halt. A; az Erzsébet utca 20. szám szony t alatt 1993. december 17-én tin- megtett nepélyes keretek között meg- hogy fé nyitották a Löffler Béla Múze- megváló umot. Mikul Löffler Béla szobrászmű- Béla M vész hosszú töprengés után mondta, másfél évtizeddel ezelőtt dön- zott gyű tött, úgy, hogy életművét és kétezer gazdag gyűjteményét szüló'vá- A múze rosának, Kassának ajándékoz- örökhag za. Gondolt persze a Csema- zatos bi dókra is, de mivel látta, tapasz- nek. A talta, hogy ennek a szövetség- és éksze nek milyen gondot okoz a Fábry-hagyaték, továbbá az eperjesi festőművész, Rákosi Ernő örökségének a gondozása, másként döntött - jóllehet az alkotásaiból egy szép válogatást azért még idejekorán a kassai Csemadoknak ajándékozott. Kassa város tíz évvel ezelőtti vezetése természetesen örömmel fogadta a több, mint nyolcmillió koronára értékelt gyűjteményt, de úgy találta jónak, hogy a leendő múzeum ne a mester Kmefova utcai házában, illetve műtermében legyen, mert az távol esik a városközponttól és az idegenforgalmi látványosságoktól, ezért felajánlották, hogy inkább az Erzsébet utca (akkor még Sro- bár utca) egyik régi polgár házában rendezzék be. A szóban forgó épület felújításához 1984-ben hozzáláttak. Az idős mester 1988-ban költözött be a házba, hogy sziszifuszi erőfeszítéssel a múzeumot olyanná tegye, amilyennek megálmodta. Sajnos, nem adatott meg neki, hogy a megnyitót megélje, mert 1990. február 11-én, 84 éves korában váratlanul megAjándéli ti a vai E 3 V N '3 3 SS qj fia E :©3 két is azoknak az önar éltek, kapcsok hoz. A és Hal kezdődi Ián, Fe Sándorc nyi Istvi - illetve nemzedi szén Fii mészete szereplő szűke i tudják k ső ízbe önarcké núskodi mind ke Iának, ti szeti ga; dunkbai egyszeri hez azt ezeknek mint a magyar, érdekes' más kéi alkotásé érteiméi ^Klát^asszony^^fflei^él^özvegy