Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-01 / 278. szám, csütörtök

|6| ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1994. december 1. X Tisztelt szerkesztőség! Garamkövesden egy szép, meghitt ünnepségen leleplezték a község szülöttének, Gyurcsó István költőnek a szobrát. A garamkövesdiek becsülték és tisztelték a költőt, aki, akárhová is vetette a sors, mindenhonnan visszavágyott szülőfalujába. Végakaratának eleget téve itt helyezték örök nyugalomra. Nagy János szobrászművész alkotásának felavatását, amelyen szép számban vett részt a falu népe, színvonalas műsor követ•te. SÓKI JÁNOSNÉ Párkány A Csemadok helyi szervezete és a községi hivatal családias légkörű nyugdíjas-találkozót rendezett Csallóköznádasdon A meghívottak nagy szeretettel fogadták az iskolások műsorát. A vacsora után a Sámán zenekar szórakoztatta az egybegyűlteket, akik nagyra - értékelték, hogy ebben a nehéz, rohanó világban is gondolnak az idősebbekre. BÓNA ZSUZSA Csallóköznádasd Kellemes meglepetésben volt részem a napokban. Rendszeresen egy kis drogériában vásárolok, és legutóbb, amikor kifizettem az árut, az elárusítónő egy üveg parfümmel ajándékozott meg. Bevallom, jólesett a figyelmesség, amely mifelénk még nem mindennapi. HOSTINA IRÉN Komárom Véletlenül jutottam el az Érsekújvári Honismereti Múzeum Nagyanyáink bögréi című érdekes kiállítására. Ján Pollák vágújhelyi magángyűjtő mutatta be csodálatos gyűjteményét: ötszáz darab különböző formájú és díszítésű porceláncsészét. A kecses edényekről gyermekarcok, portrék, gyümölcsök, virágok mosolyogtak a látogatókra. Ezek a csészék némán a múltról vallanak. Érdemes őket megnézni. HAJTMAN KORNÉLIA Nána W :-™<||í|p|!i||

: SÖ -••••• » 4R ^e-' f ^ ,. S A Tátrai Nemzeti Park vadregényes tájai vonzóak a hazai és a külföldi turisták számára is. Csakhogy... Amint az ember felfelé halad a lejtőn, egy szép tábla három nyelven is figyelmezteti: „Kérjük önöket, ne járjanak a környező természetben." Hát kinek szolgál a nemzeti park, ha az emberek nem járhatnak benne? A feliratot csak az emberek tudják elolvasni, tehát az állatok járhatnak ott. Lehet, hogy helytelenül vélekedek, de nekem nem logikus, hogy az emberek nem léphetnek az erdőbe. Nem messze ettől, Nová Polianka mellett, az erdő közepén egy tisztáson, ahol valamikor majálisokat is rendeztek, ma hulladék és szemét gyűlik. Ezt is emberek vitték oda, ugyanúgy, mint a figyelmeztető táblát. Ki érti ezt?l VÁN SÁNDOR Kassa Ez az állomás az utóbbi hónapokban közelebb került Európához. El is magyarázom, hogy miért. Mint minden állomásnak, a komárominak is van egy tájékoztató táblája, amely tudatja az utasokkal a vonatok érkezését és indulását. Pár hónapja a táblán idegen nyelvű feliratok jelentek meg. Az érkezési oldalon ez áll: Arrival, Príchod, Ankunft. Az indulásin: Departure, Odchod, Abfahrt. Természetesen nem tiltakozom a francia és a német feliratok ellen. De megkérdezem: ahol elfér három nyelven a felirat, a negyediken már nem? Vagy igaz, hogy ebben az országban bármilyen nyelvű felirat is legyen az, senkinek sem bántja a szemét, kivéve a magyart? Másképpen ugyanis nem tudom megmagyarázni, hogy a magyar utasokat semmibe veszik. Hiszen ezen az állomáson az utazóközönség mintegy 70-80 százaléka magyar. A feliratozás tehát ennek a többségnek a megcsúfolása. Kíváncsi lennék, hány francia vagy német utas fordul ott meg naponta. Ha már a hangosbeszélő a helyi vonatokat nem is mondja be magyarul (pedig miért ne mondhatná?), legalább a Magyarországra induló és onnan érkező utasokat tisztelhetnék meg a magyar nyelvű tájékoztatással. A valóságban akkor kerülünk majd közelebb Európához, ha a pénztárablak mögött ülő hölgy megérti, amikor egy utas valamelyik csallóközi faluba magyarul kér jegyet. Szem- és fültanúja voltam, amikor az Őrsújfaluba jegyet kérő utasnak kérdéssel válaszoltak: Do Nových Zámkov? JALSOVSZKY VILMOS Marcelháza Jó kezekben a falu A rendszerváltás előtt községünknek a mostohagyermek szerepe jutott, a figyelem és a pénz is a központi település fejlesztésére összpontosult. 1989 után a községek kényszerházassága nagyon sok helyen felbomlott, s az első szabad választásokból győztesen kikerült polgármesterek és képviselők, bár nehéz anyagi helyzettel küszködtek, minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy a jelentős lemaradást behozzák. Nem volt ez másképpen az alig 500 lelket számláló Madban sem. Az elmúlt négy évben kezdődött meg a villanyhálózat korszerűsítése, a kulturális központ építése. Építkezési telkeket mértek ki, bekerítették a temetőt elkészültek a közművesítés tervei. Ez a felsora lás nem teljes, hiszen ezeken kívül számos kisebb tervet is megvalósítottunk. S hogy mit hoz a jövő? A helyhatósági választások eredményeként régi-új polgármestert köszönthetünk községünk élén Németh Márta személyében, aki fölényesen nyert a három jelölt közül. Ismerve kitartását és a faluja iránti szeretetét megállapíthatjuk, hogy községünk jó kezekben lesz a jövőben is, és a kilenc képviselővel együtt sikeresen dolgozik majd. KOVÁCS SÁNDOR Mad Roma vagy cigány? Jó kérdés. Sőt! Számunkra túl jó. Olyasmit sugall, ami nekünk nincs - színvonalat! Viszont van egy - a társadalom által kikényszerített - félresikerült ítélőképességünk. Sajnos, a cigánykérdés téves kezelésé, számunkra mindenképpen hátrányos megkülönböztetésen alapuló elvárásainak már hagyományai vannak. Az annyiszor emlegetett cigányvoltunkban rejlő másság természetesen létezik, csak nem ott, ahol sokan gondolják és „megértőek". Ami nem hiba, „csak" tévedés. A hiba az, hogy mi ezt bevesszük! Ezzel abszurd helyzetet teremtve engedünk a ránk nehezedő nyomásnak, és úgy próbálunk beilleszkedni, ahogyan még egyetlen nemzeti kisebbségnek sem sikerült szégyelljük egymást és önmagunkat. Persze ezek csak szavak! Megfoghatatlan féligazságok, melyek alibinek megfelelnek, kiindulási alapnak azonban nem. Ahhoz először egymás között kéne tisztázni dolgainkat. (A társadalomhoz való viszonyunk és ott elfoglalt helyünk, már az első lépcsőfok fejlődésünkben.) Senki sem érzi olyan fontosnak a témát, hogy a szemünkbe merje mondani: becsapjuk önmagunkat. Mi ugyanis nem beilleszkedünk, beolvadunk! (Már aki hajlandó elfogadni a ránk kényszerített, úgynevezett ci vilizált feltételeket.) Ennél már csak az ár keservesebb, amelyet fizetnünk kell ezért elveszítjük azt, ami csak nekünk van. Velünk született mentalitásunkat. Nem számonkérés, de igaz, minket kifelejtettek a rendszerváltásból. Éppen ezért túl kell jutni a holtponton. Az évtizedeken keresztül belénk táplált alsóbbrendűségi komplexusokkal megmérgezett ösztöneink ellenére vállaljuk: a cigányprobléma minden negatív lecsapódásával együtt a miénk. Ha valóban tovább akarunk lépni, elemi kötelességünk eloszlatni a velünk kapcsolatos nevetséges mítoszokra épülő téveszméket. Mindenkinek félreérthetetlenül tudtára kell adni - a súlyos terheket jelentő konfliktusaink többsége eredendően származásunkra vezethető viszsza. Ami nem lehet vita tárgya. Mert nem érvek és ellenérvek kérdése, hanem a humanitásé. Egyébként meggyőződésem, a múlt rendszer általi agyonhallgatás után manapság a cigánykérdést túldimenzálják. Az eredmény: a cigányságon belül megteremtődött egy igen jelentős réteg, amely suttyomban, fokozatosan fel zárkózott. Elhitetik önmagukkal, átlagpolgárok lettek. Átlagproblémákkal, átlagnézetekkel és átlagon aluli identitástudattal. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül bizonygatják, ők már nem egyszerű cigányok. Sokkal többek annál! Ok már ROMÁK! Hát igen! Miközben belül teljes a káosz, a lehető legrosszabb történik velünk: kívülről (persze csak a laikus számára) szépen néz ki a dolog. Mindenesetre én maradok az, aki az édesapám is volt CIGÁNY! BOGDÁN GÁBOR Fülek Játszva tanulnak Nem mindennapi vetélkedő volt tavaly októberben a magyarországi Kemencén. A nagy sikerre való tekintettel az illetékesek úgy döntöttek, megpróbálnak hagyományt teremteni. Ennek köszönhetően idén Szlovákiában, Ipolyságon rendezték meg a honismereti vetélkedőt. A tanárok már a tanév kezdetétől készülődtek. Felkészítették a csapatokat, kérdéseket dolgoztak ki, rejtvényeket állítottak össze. Akárcsak tavaly, ezúttal is az Ipoly menti alapiskolák tanulói vettek részt a versenyen. Érkeztek Ipolybalogról, Palástról és a határ másik oldaláról is. Mégpedig Kemencéről, Dejtárról, Bernecebarátiból, Vámosmikoláról, Hontról, valamint Letkésről. A vetélkedő tizenegy csapat rendkívüli tudást tanúsított. Nehéz helyzetbe került a zsűri, amikor értékelnie kellett a teljesítményeket. Végül Ipolyság első csapata győzött a város második csapata előtt. Őket Kemence, Dejtár, Ipolybalog, az ipolysági egyházi iskola, Bernecebaráti, Vámosmikola, Hont, Palást és Letkés tanulói követték. A vetélkedő befejeztével Lendvay Tibor, az ipolysági alapiskola igazgatója köszönetet mondott a verseny támogatóinak, és reményét fejezte ki, hogy jövőre még több iskola kapcsolódik be a hasznos vetélkedőbe. ZSOLNAY ZOLTÁN Ipolyság Betegek és kórházak Az utóbbi Időben egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy az egészségügy nehéz anyagi helyzetben van. Néhány esetben - és ezt az ember örömmel tapasztalja - az egészségügyi dolgozók túlteszik magukat a nehézségeken, és azon Igyekeznek, hogy a páciens ne érezze meg a gondokat. Mint rokkantnyugdíjas, sajnos, az utóbbi időben egyre gyakrabban vagyok kénytelen igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. Az egészségügyi dolgozók pozitív hozzáállását tehát a saját bőrömön tapasztalhatom. így volt ez a közelmúltban is, amikor az érsekújvári új kórház 10. emeletének „vendégszeretetét" élvezhettem, ahol a Kováč Michal főorvos vezette kollektíva azon igyekezett, hogy a hiányzó gyógyszereket emberségesebb, megértőbb hozzáállással helyettesítse. A szobatársamnak azonban olyan orvosságokat is szednie kellett, amelyeket az egyes szakorvosok írtak elő. Igen ám, de a biztosító nem téríti a kórház számára azon gyógyszereket, amelyek esetében az arra rászorulónak is hozzá kell járulnia a költségekhez. Igaz, a mi esetünkben a kollektíva emberséges hozzáállásával megoldódott a kérdés, de a biztosítónak mielőbb intézkednie kellene e hiányosság kiküszöbölésére. Az egészségügyi nővérek emberséges hozzáállását sok esetben tapasztaltam, ami igazán örvendetes. Bárcsak a Nemzeti Biztosítóban is lennének legalább olyan megértő, embertisztelő dolgozók, mint az érsekújvári új kórház említett kollektívája! Sokszor rá kell döbbenünk, hogy egyesek nem tudatosítják az egészségügy áldatlan állapotát. Ezt csak akkor veszi észre az egyszerű halandó, ha több időt tölt az egyes egészségügyi intézményekben. így például a mellékhelyiségekben nagyon szomorú kép tárul elé. Ugyanis nemcsak a villanyégőket lopják el, hanem még a vízcsapokat is leszerelik. Az érsekújvári új kórházban meggyőződhettem arról, hogy egyes erkölcsileg eltorzult emberek még a felvonók berendezését sem kímélik meg. Tettük elkövetésekor bizonyára nem jut eszükbe, hogy esetleg majd ők is rászorulnak egyszer kórházi kezelésre. NAGY ANDRÁS Szimő Az Európába vezető úton az a tény sem állíthat meg bennünket, hogy az ellenkező irányba haladunk... Ľubomír Juhás rajza Francia, német igen! Magyar nem? Ha csak egy mód van rá, vonattal utazom. Várakozás közben a vasútállomásokon tanulmányozom a menetrendet, olvasgatom a hirdetményeket. Mivel Marcelházán lakom, természetesen a leggyakrabban a komáromi vasútállomáson fordulok meg.