Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-01 / 278. szám, csütörtök

1994. december 1. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó 7 ) Aratott a halál Nagy-Britanniában a glou­cesteri „borzalmak házá­nak" ügyében még be sem fejeződött a vizsgálat, s most máris újabb szörny­tett borzolja a közvélemény kedélyét egy huszonkilenc éves fiatalember hidegvér­rel meggyilkolta anyját és apját. Ám nem a mesés örökséget élvezi életfogy­tig, hanem a cella hűvösét. A Jersey Városi Királyi Bíróság néhány hete kimondott ítélete immár megfellebbezhetetlen: Roderick Newallnak évtizedekre börtönbe kell vonulnia, amiért halálra verte vagyonos szüleit. 28 éves bankár öccse, Mark hat év fegyházat kapott, ugyanis se­gített testvérének a holttestek és a gyilkosságra utaló nyomok eltüntetésében. A két fivér merev arccal, az ér­zelem legkisebb rezdülése nélkül fogadta Sir Peter Crill bíró ver­diktjét, aki miután kihirdette az ítéletet, a fiatalabb Newallhoz fordult: „Amióta az ember ember, a patricidium és a matricidium bűnét tartotta mindenkor a leg­súlyosabb bűntettnek. Ez á bíró­ság osztja ezt a véleményt." Az 52 éves apa, Nicholas Ne­wall és felesége, Elizabeth (47) brutális likvidálása hat évvel ezelőtt, 1987 októberében tör­tént Jersey-ben, közvetlenül az­után, hogy a család tagjai ünnepi vacsorára gyűltek össze az anya születésnapjának tiszteletére. A gyilkosság módszere minden ir­galmat nélkülözött: Newall - aki egyébként évekig hivatásos tiszt­ként szolgált a brit királyi hadse­regben - egy cséphadaróval (!) sorozatos ütéseket mért szülei fe­jére, testére. Az ügy azért pattant ki csak a közelmúltban, mert Ne­wall most, hat esztendő után val­lotta be a kettős gyilkosság elkö­vetését halott apja ikertestvéré­nek. Amint elmondta, a holtteste­ket öccse segítségével egy erdőben ásta el, és sikerült a szörnyű bűntény után az ügyet eltűnésként elkönyvelni. Elárulta azt is, hogy a gyilkos szerszámmá lett mezőgazdasági eszközt akkor ragadta kézbe, amikor a születés­nap estéjén egy újabb veszeke­dés közben „sok régi seb felnyílt". A bíróság véleménye merőben más: az adatok arra mutatnak, hogy nem heves fel­indulásból elkövetett, hanem alaposan megfontolt gyilkosság­ról van szó. Az öcs, Mark Newall szégyenletes szerepe sem korlá­tozódott csak a bátyjának nyúj­tott fizikai segítségre: a későbbi­ekben hamis vallomást tett, így csikarva ki a hatóságokból a szülők halottá nyilvánítását, hogy testvérével hozzájuthassa­nak a 900 000 fontos családi vagyonhoz. (Zsaru) TIZENEGY EV GYILKOSSÁGÉRT Továbbra is szabadlábon Egy hónappal ezelőtt, a „Tettes szabadlábon" című írásunk­ban beszámoltunk a Felsőszeliben történt emberölésről. A tragédia helyszínén megszólaltattunk néhány embert, be­széltünk az áldozat két tesvérével is. Valamennyien elítél­ték a 37 esztendős N. S. brutális tettét, aki minden különö­sebb ok nélkül leszúrta a 25 éves Vida Mariant. Azon kevés emberek egyikét, akit a faluban a barátjának tekinthetett. A lakosok nem titkolták felháborodásukat afelett, hogy az elkövetőt pár nappal kegyetlen tette után szabadlábra he­lyezték, mert tudták róla, milyen agresszív, ha felönt a ga­ratra. Ez pedig nála gyakran előfordul. Riportunkat akkor azzal zártuk, hogy a bírósági tárgyalás menetéről és az íté­lethozatalról Is tudósítjuk olvasóinkat. A tárgyalásra a múlt héten került sor. Miután elhangzott az ügyész vádirata, N. S. teátrálisan fel­kiáltott: „Mindjárt fel is akaszt­hatnak vagy lelőhetnek." A vádlott (felolvasott) tanú­vallomásában többek közt az állt, hogy nem akarta megölni Vida Mariant, hiszen is­merősök, mi több, barátok vol­tak. Hogy miért történt meg mégis a tragédia? Mert Marian megtámadta, mire ő előhúzta a tőrt. Ezzel - állítólag - csak azt akarta bizonyítani, hogy nem fél tőle. „Nem szoktam magamnál kést hordani. Hogy aznap mi­ért volt nálam, nem tudom. (Később azt mondta, paradi­csomkarókat készült faragni.) Arról sem volt fogalmam, hová szúrtam, és hogy hazaérve mi­ért rejtettem el a kést. Nem va­gyok agresszív, mindössze gyengék az idegeim. A történ­tek után fel akartam magam akasztani. Csak azért nem tet­tem, mert időközben megér­keztek a rendőrök, és elvit­tek." - . Előzőleg összeszólalkoz­tam Sanyival (az áldozat öccse - a szerk. megj.J, mert már két vagy három hónapja tartozott tíz koronával - mondotta a vádlott már élőszóval, majd hozzátette: „Maguknak sem lenne mindegy, ha adósuk nem fizetne." Ezután arról be­szélt, hogy Marian hátulról a földre rántotta, és ő fekve úgy próbált védekezni, hogy késé­vel jobbra-balra hadonászott. A „kaszáló" mozdulat végén történt a halálos sérülés. (Védője ekkor egyperces szünetet kért, és figyelmeztet­te, hogy elhatározásához hí­ven inkább ne beszéljen.) A koronatanúk, akik csak pár méterre tartózkodtak a tra­gédia színhelyétől, egész más­ként látták a történteket. Az áldozat édesanyja, aki a lányával és kisebbik fiával a közeli építkezésen dolgozott, elmondta, hogy N. S már kora délután késsel a kezében gesztikulált, és azt kiabálta: máma valaki megdöglik. A védő kérdésére, honnan tudja mindezt, amikor az említett helyen végezte a munkáját, az asszony két személyt nevezett meg, akik látták és hallották a részeg férfi dühkitöréseit. - Az igaz - mondotta a továbbiak­ban a tanú hogy Sanyi tarto­zott a vádlottnak tíz koronával, de ezt azért nem adta meg, mert N. S. fia kölcsönvette a kerékpárunkat, és azt eladta. Amikor később megérkezett Marian, azt kiáltotta feléje: Ma megdögieszí Aztán egymás­nak estek. A vádlott megrúgta a fiamat, az visszarúgott, de közben a földre hanyatlott. Az­tán megpróbált feltápászkod­ni, ám akkor a támadó a nya­kába döfte a kést. - Miért pont Mariant válasz­totta, amikor jóban voltak? ­tette fel a kérdést a bíró. - Ezt én is szeretném tudni. (A kérdésre maga a tettes sem ismeri a választ, sőt azt sem tudja, hogy min kaptak össze.) - Látta, hogyan fogta a vád­lott a kést, és hogyan szúrt? - Nem, akkor már maga­mon kívül voltam. Csak azt ér­zékeltem, hogy Sanyi fiam odarohant, és megpróbált se­gíteni. A tettesnek, mielőtt el­futott volna, az volt a legfőbb gondja - és ez jellemző rá -, hogy Marian dulakodás köz­ben bepiszkolta a munkaruhá­ját. - Vidáné nem is volt a hely­színen, én legalábbis nem lát­tam - reagált az anya vallomá­sára a vádlott. Az áldozat öccse és húga, valamint a negyedik tanú is hasonlóképpen látta a tragé­dia lefolyását. A tettes felesége és lánya, élve törvény adta jogukkal, nem tettek tanúvallomást, így az ő esetükben is a kihallgatás jegyzőkönyvének felolvasásá­ra került sor. Abból kiderült, mindkettőjüknek meggyűlt a baja a garázda férfivel. Ha it­tas volt, durván viselkedett, és terrorizálta a családját. Azok­ban a napokban azért került konfliktusba a feleségével, mert az szemére vetette, hogy egy héttel korábban elkergette a fiukat, aki elment hazulról, és még nem jött vissza. Az asszony aznap délután, amikor hazaérkezett a munká­ból, látta, hogy a férje megint részeg. Összevesztek, aztán elment a galántai rendőrség­re, és jelentette fiuk eltűnését. Ott egy telefonhívásból érte­sült arról, hogy Vida Mariant megszúrták, majd azt is meg­tudta, hogy férje a tettes. A 17 éves lány is konfliktus­ba került aznap az apjával, aki részeg fejjel őt is el akarta za­varni hazulról, azt kiabálva, pont olyan, mint a fivére, és a nagyobb nyomaték kedvéért utánadobta a vadászkését. A két orvosszakértő a sérü­lés jellegéről, tehát arról, ho­gyan, milyen helyzetben és mekkora intenzitással történt a szúrás, illetve a tettes beszá­míthatóságáról, felelősségé­nek mértékéről beszélt. Megtudtuk, a szúrt seb sem­mikképpen sem keletkezhe­tett a vádlott állítása szerint, tehát „kaszáló" mozdulattól. Akkor vágásnyomok is lettek volna az áldozat testén. A dö­fést fentről le, közepes intenzi­tással végezték. A tőr 10-11 cm mélyen a nyakon át a mell­kasba hatolt. Az átvágott ütőerek következtében a sé­rült rövid időn belül elvérzett. A tettes vérében egy órával a történtek után 2,04 ezrelék alkoholszintet mértek, ami közepes fokú ittasságnak felel meg. N. S.-1 alkoholizmusa mi­att már két alkalommal kezel­ték a galántai pszichiátrián, eredménytelenül. Jól tudta, hogy az ital hatása alatt ag­resszívvá válik, és nem képes uralkodni magán. Nem ez volt az első ilyen esete, tehát fel tudta mérni tettének lehetsé­ges következményeit, és teljes mértékben felelős értük. Hiába vártam, hogy az utol­só szó jogán N. S. legalább annyit mond, hogy őszintén sajnálja, ami történt. Neki nem volt mondanivalója. A kerületi ügyész záróbeszé­dében hangsúlyozta, hogy a bűntény elkövetését teljes mértékben sikerült bizonyíta­ni, és az előző büntetések ha­tástalanok voltak. Ezért szigo­rúbb ítélet kiszabását javasol­ta. Rövid tanácskozás után megszületett a bíróság dönté­se: N. S.-re gyilkosságért 11 évi börtönbüntetés vár. A vádlott és védője felleb­beztek. Az ítélet nem jogerős. A tettes - most már nevez­hetjük gyilkosnak - ezúttal is szabadlábon távozott. Vajon kinek a lelkiismeretét terheli majd egy esetleges to­vábbi, alkoholmámorban elkö­vetett tragédia? DEL-AFRIKAI KOZTARSASAG Az ítélet: szike! Az afrikai ország Nemzeti Gyer­mekvédő Ligája olyan javaslattal fordult a hatóságok felé, hogy azo­kat a bűnözőket, akik gyerekeket erőszakolnak meg, kasztrálásra ítéljék. A jogvédő egyesület azért vetette fel ezt a problémát, mert a köztársaságban sajnálatos mó­don nagyon megszaporodott a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények száma. Az el­múlt 5 hónapban több mint 3 ezer gyermeket erőszakoltak meg. Leg­utóbb egy mindössze 3 éves kis­lány vált nemi erőszak áldozatává. „A kasztrálás az egyetlen biz­tos módszer, hogy megvédjük a társadalmat és a gyerekeket ettől az egyik legborzalmasabb bűncselekménytől - olvasható az egyesület beadványában. - A börtönbe való elzárás semmilyen garanciát nem ad arra nézve, hogy szabadulásuk után ezek az emberarcú szörnyek nem követ­nek el újabb erőszakot." Mind gyakrabban vetődik fel most már az a javaslat is, hogy a felnőttek elleni nemi erőszak el­követőinél is elsősorban kaszt­rációt kellene alkalmazni, mint radikális módszert az erkölcs és a személyi biztonság védelmé­nek érdekében. Még a rubelt is hamisítják! Minden harmadik dollár ha­mis az oroszországi pénzforga­lomban. Nem jobb a helyzet a márkát illetően sem: főként a százasok és a kétszázasok bizo­nyulnak hamisnak. De a hazai bankókat, részvényeket és bé­lyegeket is sokszorosítják. Az orosz rendőrség most úgy próbál úrrá lenni a mind súlyo­sabb problémán, hogy szigorúan ellenőrzik a színes fénymásoló­kat. A gyorsmásolással foglalkozó üzletek és cégek gépeit a belügy­minisztérium nyilvántartásba ve­szi. A rendőrség időről időre meg­vizsgálja, vajon illetéktelenek nem férnek-e hozzá a berendezé­sekhez, s hogy használaton kívül megbízhatóan el vannak-e zárva. A vámhivatalt felszólították, hogy tájékoztassa a rendőrséget az országba behozott gépekről és tulajdonosaikról. Ezenkívül szúrőpróbákkal is megpróbálják kiszűrni a visszaéléseket. (Police Press) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS BUSÁSAN JUTALMAZTAK A HOLLANDOK Szexfilmekhez adták a kicsiket a szüleik Utrecht egyik fotólaboratóriumában megdöbbentő fotókat és videófelvéte­leket talált a holland rendőrség. A le­foglalt anyagon idős holland férfiak és magyarországi cigány kislányok ­négy-, hat-, nyolcévesek - láthatók csoportszex közben, különböző test­helyzetekben. A képek megrendelőjét kihallgatta a holland rendőrség, igy derült ki, hogy a felvételek részben Magyarországon készültek. A holland és a magyar rendőrség eredmé­nyes együttműködése lehetővé tette, hogy kiskorúak veszélyeztetése, erőszakos kö­zösülés, természet elleni fajtalanság és megrontás vádjával őrizetbe vegyék F. M. de König (47) holland állampolgárt. Bűnré­szesség vádjával eljárás indul számos szülő, rokon és családtag ellen is, mivel be­ígért bicikliért, pénzért, autóért és házért közreműködtek a pornófelvételek készíté­sénél. Az Ultrechtből kapott bizonyítékok - több tekercsnyi felvétel - alapján a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vette kézbe a felháborí­tó ügyet. A nyomozást vezető Csapi Balázs rendőr százados így nyilatkozott a Blikknek: - König kihallgatása során eljutottunk to­vábbi négy holland férfihoz - mint gyanúsí­totthoz -, valamint körülbelül száz magyar állampolgárhoz, köztük óvodás- és kisisko­lás korú gyerekekhez, szüleikhez, rokonaik­hoz, akik részt vettek a bűncselekményben. A gyerekek áldozatként, rokonaik bűnré­szesként. A hollandok házat, autót, ajándé­kokat vettek, pénzt adtak az alföldi cigány­családoknak. Kivakarták őket a putriból. Cserébe a kislányokat kérték. Sőt: kisfúkat is, mert egyikük azokat szerette. Részletek a kislányok vallomásaiból: - Frank meg szokott simogatni és én is őt. Volt, amikor az anyu mondta, hogy simo­gassam, és az apu fényképezett. Cicának (4 éves) Henck bácsi lógóját kellett húzogatni fel és le. Kati kapott ajándékba egy biciklit, mert ugrált a pucér Frankon meztelenül, és közben fényképezték őket. Amikor kint vol­tunk Hollandiában, a Kati mondta, hogy rá­feküdt az a nagy golyó, de akkor még nem izélte meg. König, aki a szakvélemény szerint szexuális aberrációban és pedofíliában (kiskorúak iránti beteges vonzalom) szenved, elismeri a váda­kat, de tettét nem tartja bűncselekménynek. Ő „művészfotókat készített a gyermekpornográ­fia területén". Az egyik fotón egy hat év körüli meztelen kislány nemi szervébe helyez pénzt egy férfikéz. A kép címe: A nagy gesztus. A gyerekeket vizsgáló kriminál pszicholó­gus, Orosházi Józsefné szerint a kislányok egész személyisége károsodott. A leg­szörnyűbb, hogy nem egyértelműen negatív élményként élték meg ezt a torz, pedofil kapcsolatot, hiszen a hollandok kedveske­déssel láncolták magukhoz őket. Kihasznál­ták értelmi, érzelmi kiszolgáltatottságukat, így természetesnek vették a fajtalankodást. Szinte biztos, hogy soha nem lesznek képe­sek normális párkapcsolat kialakítására. A kihallgatás végén König álszenten kér­dezi: „Nagyon tönkretettem őket? Csak én vagyok ezért a felelős?" (Blikk) FRANCIAORSZÁG: A legnagyobb fogás Az autópálya-kalózoknak nevezett francia gengszterbandák - nem tudni, véletlenül vagy pontos, előzetes információk alap­ján. - eddigi legnagyobb fogásukra tettek szert. Áldozatuk a ka­tari sejk sógornője lett, aki hársfazöld Mercedes 600 SEL kocsi­ján, a Párizs északi részén elhelyezkedő Le Bourget repülőtér felé hajtott, hogy szuperszonikus magángépén hazarepüljön. Nem messze a repülőtéri kijárattól egy kékfényes rendőrsé­gi Renault Clio állította le a diplomata-rendszámú luxuskocsit, s amikor annak francia sofőrje megkérdezte, miért tették, a három egyenruhás férfi egyike a halántékához tartott pisz­tollyal győzte meg, jobban jár, ha nem kíváncsiskodik. Két tár­sa pedig az emír sógornője mellé ült, s a kocsit a leállósávra irányította. A „rendőrök" pisztollyal nyomatékosított udvariassággal fel­kérték a hölgyet az ölében tartott ékszeresládika átadására, s elvettek jelentős mennyiségű készpénzt is. A csomagtartóból kiemelték a bőröndöket, s a mintegy 30 millió koronának meg­felelő értékkel, kék fénnyel és szirénázva, pillanatok alatt kere­ket oldottak. Percekig tartott, amíg a sofőr intésére leállt valaki, a rablók ugyanis magukkal vitték az indítókulcsot, és tönkretették a rá­diót. A valódi rendőrök egyelőre tanácstalanok, nem bukkan­tak értékelhető nyomokra. (Police Press) A tanúkon kívül csak én egyedül foglaltam helyet a tár­gyalóterem padsoraiban, és ez szemet szúrt a vádlottnak. Rá­jött, hogy ki vagyok, és kijelen­tette, olyan újságíró jelenlété­ben, aki valótlanságokat írt a cikkében, nem hajlandó vallo­mást tenni. Védője támogatá­sával arra próbálta rávenni a bírót és a szenátust, hogy ne lehessek jelen a tárgyaláson. Természetesen, nem tettek eleget a kérésének. Ekkor megmakacsolta magát, és in­gerülten azt mondta: akkor nem szól egy szót sem. Felvi­lágosították, ez szíve joga, és abban az esetben felolvassák a vizsgálótisztnek tett vallomá­sát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom