Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

Ľ4 J új szó MINDENNAPI BUNUGYEINK 3098 ] ÚJ sz

ó 1994. december 22. Regionális egyetértés Ha a sajtóban vagy másutt szóba kerül a nemzetiségi kérdés, akkor általában olyan vélemény is elhangzik, hogy ilyesmi nem is létezik, ezt csak a politikusok vagy kalandorok találják ki. Mások úgy vélik, ha létezik is ellenszenv a délszlovákiai magyarokkal szemben, ez általában az északibb területeken élő szlovákokra jellemző, akik csak a sajtóból vagy a politikusok kijelentéseiből, de nem saját tapasztalataikból ismerik az itteni helyzetet. Ha viszont együtt élnek, és közösen kénytelenek megoldani a közös problémákat, a nemzetiségi kérdés fel sem merül, vagy legalábbis háttérbe szorul. Ez utóbbira példa az Érsekújvár, Párkány és Nagysurány Környéki Városok és Falvak Regionális Társulása. Csanda Endre elnöktől tudom, hogy a régióban 1991 novemberétől, a társulás megalakulásától kezdve rendszeresen kommunikálnak egymás közt a magyar és a szlovák falvak vezetői. A társulás első két ülésén még sokan kifogásolták, miért van ez vagy az magyarul kiírva, sőt olyanokat kérdeztek: „Igaz, hogy nálatok magyarul folynak a gyűlések?" Ma már feleslegesnek tartják a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos szócséplést. Ezen a fórumon a legilletékesebbek, a polgármesterek válaszolhatnak az esetlegesen felmerülő tisztázatlan kérdésekre, így elejét veheíik a szóbeszéd útján terjedő rémhíreknek, például olyanoknak, hogy fantasztikus ellentétek léteznek ezen a környéken. Azt is az elnöktől halottam, hogy az egyik ülésen, amikor a képviselők továbbképzéséről esett szó, éppen Nagysurány polgármestere javasolta: meg kellene beszélni, ki kíván magyar és ki szlovák nyelvű előadást hallgatni. Amikor egyesek az államnyelv fontosságáról, sőt kizárólagosságáról papolnak, ez nem megvetendő dolog. (gaál) Szünet az iskolákban TA SR-Informácló Az alap- és középiskolákban a karácsonyi szünet december 23án, azaz holnap kezdődik. Az oktatás 1995. január 9-én kezdődik újra. A félévi szünet 1995. február l-jén, szerdán lesz. A tavaszi szünet időpontjai a következők: Pozsony és Nyugat-Szlovákia 1995. február 20-24.; KözépSzlovákia - 1995. március 6-10.; Kelet-Szlovákia - 1995. február 27. - március 3. A BŐSI BALESET OKA ISMERT, DE (MÉG) TITKOLJÁK Ismét tömeggyilkos került horogra? Ú] Szó-tudósítás Tavaly a pozsonyi rendőrakadémia kriminalisztikai intézetének munkatársai 30 000 bűnténnyel és egyéb jellegű balesettel-szerencsétlenséggel összefüggő elemzést és szakvéleményt készítettek. Ez a szám idén további 10 százalékkal emelkedett - tudtuk meg egy tegnapi sajtótájékoztatón Peter Martinček alezredestől, az intézet igazgatójától, aki egy rögtönzött „kiállítás" keretében beszámolt néhány érdekes esetről is. A magánszemélyeknél lefoglalt különböző fegyvereken kívül (láttunk lézer- és géppisztolyokat, hangtompítós amatőr puskákat, golyóstollat, mellyel nemcsak írni, hanem lőni is lehet, sőt egy páncélöklöt is) bemutattak néhány, merényleteknél használt pokolgépet és más robbanószerkezetet, illetve maradékait, és a bősi zsilipkapu vaslemezéből néhány darabot. Mivel Július Binders közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az erőműnél történt baleset igazi okát valószínűleg sohasem sikerül megtudnunk, kíváncsian vártuk az igazgató tájékoztatóját. „Sok mondanivalóm lett volna, felkészültem, hogy a nyilvánosság elé tárjam az objektív tényeket, ám végül nem kaptam engedélyt, a hírzárlat megakadályoz, hogy beszéljek munkánk eredményéről" - mondta sajnálkozva Peter Martinček. Arra a kérdésre, sikerült-e megállapítani, mi okozta a balesetet, így válaszolt: igen, az ok teljesen egyértelmű. A továbbiakban az igazgató az intézetre váró feladatokról és a nemzetközi együttműködés szükségességéről beszélt. Megtudhattuk azt is, hogy letartóztattak egy férfit, aki a legnagyobb valószínűség szerint egy Ondrej Rigó kaliberű tömeggyilkos. Eddig ugyan csak egyetlen emberölést sikerült rábizonyítani, de minden jel arra vall, A kriminalisztikai intézetben antropológusok is dolgoznak. Olga Hrozienčíková egy ismeretlen holttest koponyájáról „vesz méretet" hogy a közép-szlovákiai régióban eltűnt, majd később holtan talált autóstopos lányok is az ő lel kén száradnak. (Az intézet munkájáról részletesebben a következő hetekben bűnügyi oldalunkon számolunk majd be.) (ordódy) TEGNAP OLVASTUK Sokkoló összegű - 113 milliárd koronás - államadósságról beszélt Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter a televízió legutóbbi Lépések című műsorában, s hozzáfűzte, hogy ennek 70 százaléka belső adósság. (A keddi Pressclubban pedig többek közt azt részletezte, hogy jövőre - legalábbis a költségvetési provizórium idején - hogyan fogunk törleszteni 36 milliárd koronát.) Vajon miképp keletkezett az állami költségvetés éves bevételeit megközelítő adósság? A belső adósságállomány döntő része az 199 l-es, az 1992-es és az 1993-as évi költségvetési hiányból tevődik össze. A Szlovák Nemzeti Bank fedezi ezt az adósságot, egyúttal azonban kamattal terheli a meghitelezett összeget. Eddig a kereskedelmi kritériumok szerinti kamattal, ezentúl azonban a 15 százalékban megállapított fix kamattal. A költségvetési gazdálkodást terhelő tételek közé tartoznak a föderáció felosztásából eredő kötelezettségek is. A belső adósságállomány növekedése vagy csökkenése az állami költségvetési hiányon kívül döntő mértékben az államháztartás és a jegybank közötti viszonyon is múlik. A törvény értelmében a nemzeti bank köteles átutalni nyereségét az állami költségvetésbe, de ezt megelőzően még fedezi saját költségeit és dotálja az alapokat. Ez az első furcsaság. A szükségletek nagyságáról a jegybank tanácsa dönt, a gazdálkodásról szóló jelentést a parlament hagyja jóvá. Ezt a múlt év vonatkozásában nagyon felületesen tette, az egyes tételeket pedig áttekinthetetlen és olvashatatlan „csomagokban" hagyta jóvá. A második problematikus kérdés az állami költségvetésről szóló törvény módosítása. Szövegrészéből kiesett a Szlovák Nemzeti Bank 10 milliárd koronás átutalásáról szóló szakasz, a táblázati részben azonban bennemaradt. A módosított törvényt a jegybank és a pénzügy-minisztérium teljesen másképpen magyarázza. A probléma megoldása kétségkívül érdekes lesz. A külső és a belső adósság gazdasági lényegét tekintve különösebben nem tér el egymástól. Mindkettő adósság. Törlesztésük módja azonban már eltérő lehet. A külföldi kötelezettségeknek és kamatoknak idejében eleget kell tenni. A belső adósság bizonyos technikai húzásokkal hosszabb távra „elosztható", illetve ideiglenesen szabad forrásokkal áthidalható. Az új kormány elutasítja azt a megoldást, hogy az adósságszolgálatot a Nemzeti Vagyonalap eszközeivel oldjuk meg. Az elkövetkező napok megválaszolják ezt a kulcskérdést, amely az új kormány gazdaságpolitikájának egész koncepcióját meghatározza majd. IVAN PODSTUPKA, Pravda APROPO Hudec elérhetetlen Az új szlovák kultuszminiszter tárcája egyik legfontosabb feladatának a Matica slovenskáról, valamint az államnyelvről szóló törvény kidolgozását és elfogadtatását tartja - adta hírül Ivan Hudecre hivatkozva a sajtó. Két napig próbáltuk elérni a minisztert, sajnos, eredménytelenül. Kormányülésen van, tárgyal, a másik vonalon telefonál stb. ilyen kurta válaszokat kaptunk. Később pedig már házon kívül volt - legalábbis titkárnője közlése szerint. Személyi tanácsadójával sem sikerült kapcsolatot teremtenünk. Sovány vigasz, hogy állítólag nem lapunk volt az egyetlen, melynek Hudec miniszter azt üzente: a találkozó, illetve a megbeszélés még nem aktuális. Az új seprű jól seper - tartja a közmondás. És bár az új miniszternek elfoglaltsága miatt nincs ideje tájékoztatni, annyit mégis sikerült a minisztérium - magukat megnevezni nem kívánó - illetékeseitől megtudni, hogy Hudec úr már - seper. Éspedig erőteljesen. Az alkalmazottak idegesek, mert mindenkit bizonytalanságban tart. Ami pedig az államnyelv védelméről szóló törvényt illeti, kiderült: a Hudec-csapat az átszervezések keretében létre kíván hozni egy részleget, amelynek államnyelvi és írásbeliségi szekció lesz a neve. Vezetője pedig Milan Ferko író. A hatályos nyelvtörvény hivatalos nyelvként deklarálja a szlovákot. Az a tény, hogy Ferko úr már január 2-án elfoglalja helyét, arra utal: Hudecék nem húzzák az időt, s mihamarább ki akarják majd dolgozni s a parlamenttel elfogadtatni az államnyelvről szóló törvényt. GÁGYOR ALÍZ VÁLASZ OLVASÓINKNAK Próbaidő M. V.: Szeptember elsején léptem munkaviszonyba. A munkaszerződésemben háromhavi próbaidő szerepel. Az orvos szeptember 12-én írt ki betegállományba, amely máig is tart. Ennek ellenére nekem december 19-i dátummal megszüntették a munkaviszonyomat. A korábbi munkahelyemen volt egy jogászismerősöm. Felkerestem őt ezzel a problémával. Azt mondta, hogy az ezzel kapcsolatos rendelkezés nemrég változott, senki sem tudja, hogyan kell értelmezni. Véleménye szerint viszont nem lett volna szabad felmondást kapnom, ha még betegállományban vagyok. Jogos volt a felmondás? Elsősorban azt kell elmondani, hogy ebben az esetben nem felmondásról van szó, hanem a munkaviszony próbaidőben történő megszüntetéséről. A Munka Törvénykönyvének 58. § értelmében a próbaidőben a munkáltató, illetve a munkavállaló is megszüntetheti a munkaviszonyt, mégpedig bármiféle indoklás nélkül. A Munka Törvénykönyvének idézett rendelkezése ezzel kapcsolatban ugyan előírja, hogy ezt a megszüntetést írásban kellene megtenni, de a Munka Törvénykönyve 242. §-ának második bekezdése viszont már arról szól, hogy az adott jogügylet, amelynél nem tartották meg a törvény által előírt alakiságot (például az írásbeli formát), csak akkor érvénytelen, ha erről a Munka Törvénykönyve külön is rendelkezik. A Munka Törvénykönyve 31. §ának (3) bekezdése szerint a próbaidőt írásban kell kikötni (nyilván a munkaszerződésben - a szerk. megj.), különben az erről szóló megállapodás érvénytelen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy esetünkben nem felmondásról volt szó, hanem a munkaviszonynak a próbaidőben történő megszüntetéséről. A felmondásra természetesen vonatkozik a Munka Törvénykönyve 48. §-ának első bekezdése, amely szerint a munkavállalónak munkaképtelensége idején nem lehet felmondást adni. Itt azonban nem erről, hanem a munkaviszony próbaidőben történő megszüntetéséről van szó. A Munka Törvénykönyve 31. §ának rendelkezései lehetővé teszik a legfeljebb három havi próbaidő kikötését a munkaszerződésben. Az úgynevezett munkavégzési akadályok (például a táppénz, a munkaképtelenség) időtartamát azonban az így kikötött próbaidőbe legfeljebb tíz munkanapnyi mértékben lehet beszámítani. Azaz: ha ön több mint tíz munkanapot töltött betegállományban, a tíz munkanapot meghaladó idővel meghosszabbodik a háromhavi próbaidő. Ugyanakkor pedig a próbaidő során bármikor kaphat egy olyan írásbeli vagy szóbeli értesítést, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt munkájára, és az ilyen étesítés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkaviszonya megszűnik, hogy új munkahely után kell néznie, illetve fel kell keresnie a területileg illetékes munkaügyi hivatalt, amely munkanélküli-segélyt folyósíthat, esetleg munkát közvetíthet önnek. Dr. P. D. AHOGY ÉN LÁTOM Hogyan működik a békejobb? Néhány napja több millió szlovák állampolgár nézte feszült figyelemmel és - valljuk be - szorongva, ahogy az új kormány Michal Kováč köztársasági elnök előtt letette az alkotmány által előírt esküt. Ismerjük az államfő és a miniszterelnök közötti viszály történetét, ismerjük Vladimír Mečiar természetét, és arról is tudunk, hogy néhány nagyon közeli munkatársa a választások és a parlament megalakulása közötti időszakban egészen minősíthetetlen módon próbálta megsérteni az ország államfőjét. Ebben az országban minden előfordulhat, így tűkön ülve szemléltük a kormány beiktatását. Nem egészen indokolatlanul tartottunk botránytól. Végül is békésen lezajlott az installáció, mindenki fellélegezhetett, aki félti Szlovákia jó hírnevét. Köztársasági elnökünk produkciója nem volt kis teljesítmény; azzal az Oľga Keltošovával is hajlandó volt kezet fogni, aki két héttel korábban (nem éppen miniszterviselt személyiséghez méltóan) arra szólította fel, hogy mondjon le. A szertartás legfigyelemreméltóbb mozzanata az volt, amikor az újonnan kinevezett miniszterelnök felajánlotta békejobbját az államfőnek. Ha hárommillió szlovák állampolgár nézte e jelenetet, akkor közülük legalább két és háromnegyed millió megkönnyebbülten fellélegzett ebben a pillanatban. Akiben van egy parányi jó érzés, az természetellenesnek tartja, hogy a mai helyzetben a miniszterelnök nincs beszélő viszonyban a köztársaság elnökével. A szemfüles fotóriporterek megörökítették a pillanatot. Másnap az egyik fénykép alatt ezt olvashattuk az újságban: Megbékélés követi a békejobbot? Michal Kováč megfontolt férfi, nem különösebben lelkesedő típus. így (pestiesen szólva) rezzenéstelen arccal jattolt a miniszterelnökkel. És bizonyára végiggondolta abban a pillanatban, módosulhat-e valami kettejük viszonyában. A plebsz pedig reménykedni kezdett. Mert a legegyszerűbb gondolkodású ember is tisztában van azzal, hogy válság idején (márpedig nálunk nagyon mély a krízis), arra csak ráfizethetünk, ha az ország hivatalban lévő elnöke és miniszterelnöke torzsalkodik. Ami a kézfogás óta történt, azt bizonyítja, hiába reménykedtünk. Ismét megindult a nagy söprés, így az az ember benyomása, mintha nem kormányváltásra került volna sor néhány napja, hanem rendszerváltásra. Tegnapelőtt például, szinte egy tollvonással, leváltottak 26 járási főnököt, és helyüket már el is foglalta az a 26 személy, akit néhány hónapja azért volt kénytelen leváltani Jozef Moravčík kormánya, mert mind a 26-an nyilvánosan felléptek a köztársasági elnök ellen. Mindenképpen tisztában kellett lenniük azzal, hogy - mivel állami hivatalnokok - ez leváltásukkal jár. Európa összes demokratikus országában így oldották volna meg ezt a kérdést. Vladimír Mečiar most valamennyiüket rehabilitálta, és ezzel azt bizonyítja, hogy nem egészen volt őszinte, amikor békejobbot ajánlott fel az államfőnek. A rehabilitálási komédiával azt bizonyítja, hogy semmibe veszi a köztársasági elnök tekintélyét, végső soron pedig az alkotmányt. És felesleges sallangnak tekinti a demokratikus országok bevált szokását, amelyet így is nevezhetünk: politikai kultúra. Az ellenzéki pártok mind kifejezésre juttatták: ragaszkodnak az alkotmány megtartásához. Ez azt jelenti, hogy mélységesen elítélik az államfő elleni támadásokat, hogy törvénytelennek tartják a választások eredményeinek kétségbe vonását, hogy a parlamentarizmus bevált szokásai megsértésének minősítik mindazt, ami november 3-ának éjszakáján történt. Az új kormány kinevezésének órájában felcsillant a reménysugár, hogy megváltozik Mečiarék magatartása. Az elnököt annak idején gyalázó 26 járási főnök rehabilitálásánál nehezen képzelhető el durvább gesztus. Csak arra következtethetünk belőle, hogy a választások győztese nem mondott le a minősített parlamenti többség mindenáron való megszerzéséről, így a Demokratikus Unió képviselői mandátumainak semmissé nyilvánításáról sem. Ez azt jelenti, hogy Mečiar mégiscsak az alkotmány módosítására készül. Tehát csak azoknak hajlandó békejobbot nyújtani, akik paríroznak neki. TÓTH MIHÁLY