Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-22 / 295. szám, csütörtök

1994. december 21. hirek - velemenyek űj S

ZÓ 1 3099 | Három szem mákos pomposka Mikulás-jelmez, 'Luca-széke, faragott betlehem, megterített karácsonyi asztal fogadja a látogatókat az érsekújvári ferencrendi kolostorban. A Honismereti Múzeum (a galántai múzeummal közösen) a század elejére jellemző adventi és karácsonyi népszokásokat mutat be (február közepéig). Érsekújvár és Galánta vidékén nagyjából egyformák a szokások, ám az egyes falvak között eltérések is találhatók. Gudmon Ilona etnográfus, a kiállítás rendezője elmondta: - Arra törekedtem, hogy a jellemző motívumokat felhasználjuk. Alma például mindenütt került az asztalra. De Kisváradon, ahol nem voltak almafák, csak egyet kapott a család, s azt a gazda annyifelé vágta, ahányan körbeülték a szentesti asztalt. Vigyázni kellett, mert a kettévágott mag rosszat jelentett: betegséget vagy halált. Ahol megtermett az alma, azon a vidéken mindenkinek jutott egy, s azt annyi részre vágták, ahányan voltak. Mindenki evett mindenki almájából, hogy ha a családtagok közül valaki „elbolyongana", jusson eszébe, kivel ette az almát - s akkor hazatalál. A dió kötelező volt az ünnepi asztalon, az ostya a katolikus családoknál elengedhetetlen, de a tiszta református falvakban nemigen találkozunk ezzel a szokásssal. Régente az ostyasütés a kántortanító kötelességei közé tartozott, az egész falunak ő sütötte, s a gyerekek széthordták. Elvétve a kovács kapta feladatul, ő készítette el a formát és sütötte az ostyát. A Luca-napi szokások napjainkban is fellelhetők, de a vesszőhordás már kiment a divatból, elfeledték. Ádám-Éva napján a falusi pásztorok házról házra jártak, köszöntőt mondtak, s a magukkal hozott vesszőnyalábból a gazdasszony kihúzott egyet, megcsapkodta vele a kisbojtárt (annak ugrálnia illett, hogy a következő évben friss legyen a jószág). Jutalmul a pásztor kenyeret, kalácsot kapott a tarisznyájába, a kulacsába pedig bort. A fűzfavesszőt nagy becsben tartották, megszámolták rajta a rügyeket (ez jelentette a jószágszaporulatot), s tavaszig őrizték, amikor is ezzel hajtották ki a jószágot az első legeltetésre. A Katalin- és András-napi varázslatokat a lányok művelték. - A lány az apja vagy a testvére gatyáját tette a párnája alá, s megálmodta, ki lesz a párja - mesélte Gudmon Ilona. Ugyanezt akkor is megtudta, ha megrázta a szilvafát. A Katalin-napon vágott ág rendszerint kivirágzott karácsonyra. Ha nem, akkor a lány nem ment férjhez a következő évben. De egyes vidéken szégyent hozott a gally, ha nem borult virágba, arról árulkodott, hogy a leányzó már nem szűz... Luca napján rossz erőktől, boszorkányoktól védték a jószágot úgy, hogy fokhagymával keresztet rajzoltak az istállóajtóra. Tilos volt varrni - nehogy befoltozzák a tyúk fenekét. Ádám-Éva napja szigorú böjtnek számított katolikus vidéken. Sokat ettek, sokfélét, de húst nem. Hagyományos karácsonyesti vacsora a lencseleves (a gazdagságot jelképezi), a mákos pomposka (a tésztán a sok apró mákszem ugyancsak a gazdagság szimbóluma), az alma a család összetartozását, a dióbél egészséget, illetve betegséget jósolt, de vidékenként a négy évszak időjárására is következtettek belőle. - Szép szokás volt, hogy a gazda a szoba négy sarkába diót szórt az elhunyt ősök emlékére, de ezt újabban úgy magyarázzák: azért, hogy a világ négy táján legyen mit enni. Ezt a diót csak aprószentek után volt szabad összeszedni. Az aprószentek (december huszonnyolcadika) egyházi eredetű szokás, annak emlékére, hogy Heródes legyilkoltatta a kisdedeket (református vidéken nincs hagyománya). Az évek folyamán más jelentést kapott: a fiúk megvesszőzték a lányokat, hogy „ne legyenek kelésesek". A szép szokásokból nem sok maradt meg. A Mikulások piros palástban, püspöksüvegben osztják az ajándékokat, a falvakban a maskarába öltözött Lucák idén is feltűntek, a disznóölés, tollfosztás máig él, a fonózás már nem, de felújulóban a betlehemjárás. - Engem is többen megkerestek, gyerekek, pedagógusok, van-e összegyűjtött anyagunk - mondta Gudmon Ilona. A karácsonyi menü manapság szinte mindenütt hal, de azért mákos pomposkát is tesznek az asztalra, almát, ostyát - fokhagymával és mézzel. A karácsonyi asztalon, illetve alatta mindennek ott kellene lennie, ami megtermett. A búza, zab, kukorica az asztal alá került egykor, a szalmaköteget azért helyezték oda, hogy ha megszületik a Kis Jézus, legyen hová lefeküdnie. - Ez is ősi rítus. A szalma a gabonaneműeket jelképezi, s azzal, hogy leteszik a földre, a jövő évi termést biztosítják. Gudmon Ilona húsz éve él Érsekújvárott, a Bodrogközből, református vidékről került katolikus vidékre. Más szokásokra emlékezik. - Nálunk igen finom volt a karácsony esti étel: vegyes pörkölt tört krumplival. (A recept a következő: zsíros hagymát pirítunk, pirospaprikát, majd kockára vágott disznóhúst teszünk bele - de marhahúst is lehet -, s ha már majdnem megpuhult, beletesszük a frissen füstölt, karikára vágott kolbászt.) A mákos pomposka kötelező: akár szereti valaki, akár nem, három szemet mindenkinek meg kell ennie, majd háromszor a mellére ütve így szólnia: „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem..." KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Lehet, hogy az almaszeletelés vagy a mákos pomposka készítése már sok helyütt nem része a karácsonyi szokásoknak, azonban a karácsonyfa vásárlása és díszítése továbbra is az ünnepi napok elmaradhatatlan tartozéka... (Prikler László felvétele) KULONJARATTAL A SALGOTARJANI VARRODABA Januártól is ötvenen... - Munkaajánlat? Na ne izélj... - a szürke kabátos fiatalember közeledtére a pirospozsgás arcú, zömök férfi nem fejezte be mondanivalóját. Valószínűleg gyorsan átlátta a helyzetet, mert a jól öltözött fiatal férfi a losonci munkaközvetítőből lépett ki. Ekkor jutott eszembe az a szórólap, amelyből egy példányt hetekkel ezelőtt zsebre vágtam. Megszövegezői elfogadható fizetési feltételek mellett külföldi munkalehetőséget kínáltak a füleki és Fülek környéki falvak varrónőinek, illetve mindazoknak a munkanélküli és állásban lévő személyeknek, akik úgy érzik, hogy három hónap alatt elsajátítják a szakma alapjait. Gondolhatná az ember, hogy olyan városban, ahol a munkanélküliek aránya megközelíti a negyven százalékot, a leendő munkaadó udvarán hasonló sorok kígyóztak, mint a posták előtt segélyosztáskor. Nem részletezem, de elárulom, nem így történt. Különben az alábbiakból sok minden kiderül. Annak idején, amikor a füleki Kovosmalt 6 kft.-re szakadt, Energocentrum néven jött létre az a társaság, amely, mint a nevéből is kicseng, energiával látta és látja el az üzemrészlegeket és a város egy részét. Mivel a tulajdonukban lévő felesleges épülettel nem tudtak mit kezdeni, felkínálták vállalatoknak-vállalkozóknak. Hazai érdeklődő nem lévén, a határhoz közeli Salgótarjánba látogattak, és az ottani ruhagyár vezetőségének ajánlották fel az üres helyiségeket. - Úgy gondoltuk, hogy a magyar cég berendezi varrodának, amelyben hazai munkaerőket foglalkoztatnak - tájékoztatott kezdeti elképzeléseikről Fehér Gyula, az Energocentrum Kft. igazgatója. - A magyar fél azonban sem azonnal, sem később nem reagált az ajánlatra. Csak tavaly, közvetlenül karácsony előtt kerestek fel, és mondták el, hogy olyan szlovákiai partnert keresnek, aki dolgozókat alkalmazna és foglalkoztatna Salgótarjánban. Megegyeztünk, megkötöttük a szerződést, és még az óévben hozzáláttunk a szükséges teendők elvégzéséhez. Mivel az Energocentrum Kft. profiljához nem illett az új. munkakör, a társaságon belül Evos néven új kft. alakult, amely azóta is csak a ruhagyári kapcsolatokkal foglalkozik. A csoport kidolgozta a kínálatot, amely részletesen taglalta az utaztatási és étkeztetési feltételeket, valamint a betanítás alatti és utáni munkabéreket. Kezdetben egy körülbelül harminc tagú csoport kezdte meg a munkát Salgótarjánban, ám számuk rohamosan fogyott. - Eléggé vegyes társaságjött össze - folytatta az igazgató. - Többüknek nem volt gyakorlata, sem megfelelő kézügyessége, mások pedig azt hitték, majd elkávézgathatják, átbeszélgethetik a napot. Ez nem így van, a munkaadó megköveteli az optimális munkaidő-felhasználást és a pontos munkát, mert a termékek az igényes nyugat-európai és amerikai piacra kerülnek. Szerződésünk ötven személy alkalmazására szólt, de a folyamatos lemorzsolódások miatt, sajnos, alig tudtuk a harmincas átlagot tartani. Felkerestük a munkaügyi hivatal vezetőjét, aki kérésünkre behívatta azokat, akik, úgymond, a szakmából kényszerültek munkanélküli-, később szociális segélyre. Harmincötén jelentek meg, ebből háromnégy nyilatkozott úgy, hogy megpróbálja. A többi talált valamilyen kibúvót. A próbavarrások után az a néhány dolgozó sem vette fel a munkát, inkább a segélyből élnek tovább, mintsem munkába álljanak. A városban arra hivatkoznak, hogy a jelenlegi törvények mellett nem érdemes a családból „csak egy" személynek elhelyezkedni, a jogszabályok egyáltalán nem ösztönzik az embereket arra, hogy a mostani átlagkereset mellett munkát vállaljanak. Ez történt ebben az esetben is, pedig a ruhagyár és ebből kifolyólag az Evos Kft. a próbaidőre havi 11500 forintnak megfelelő értékű szlovák koronát és 1300 forint étkezési hozzájárulást ígért. Akinek a teljesítménye már a próbaidő alatt meghaladta a kínált összeget, az a munkája után járó bért kapta és kapja kézhez. A legügyesebbek ma - kevés túlórával - akár 30 ezer forint feletti telejesítményre is képesek. Egy átlagos dolgozó havi fizetése persze ennél jóval szerényebb, úgy 16-18 ezer forint. A forint értékének csökkenését a magyar partner kompenzálja, a szerződés értelmében a tavaly karácsonyi árfolyam szerint számolják át. Az Evos minden reggel különjárattal szállítja át a határon a dolgozókat, munkavégeztével pedig haza. A szállítási költségek természetesen nem terhelik a dolgozók fizetését. Az őszi szervezés nyomán alakult ki a jelenlegi csoport, amely 49 főből áll, és közel harminc faluból jött össze. Sokan vannak, akik eddig, soha nem dolgoztak ebben a szakmában, és megállják a helyüket. - Sajnos, az átképzésről nem tudunk kiállítani elismervényt, de igazolást arról, hogy ilyen munkakörben dolgoztak, természetesen kaphatnak. Érdekességként elmondom, hogy januárban csupán néhány férfit foglalkoztattunk, az őszi toborzás után számuk megnőt, most a társaság fele férfi. A magyar hatóságok egy évre állítanak ki keretengedélyt, mi is egy évre kötöttünk szerződést a ruhagyárral. Elmondhatom, hogy az 1995-ös évre ís van érvényes szerződésünk, s ha különösebb akadályok nem jelentkeznek a két ország között, természetesen hosszú távon képzeljük el az együttműködést. Az országhatáron eddig nem voltak különösebb problémák. Az ellenőrzés nem tart soká, persze a szúrópröbákat nem kerülik el. Végezetül az igazgató elmondta, hogy most teljes a gárda, és amíg valamilyen ok miatt nem csökken a csoport tagjainak száma, az új jelentkezőket várakozólistán jegyzik. Mert a januártól érvényes szerződésben is ötven munkás foglalkoztatásában egyeztek meg a salgótarjáni partnerrel. FARKAS OTTÓ Karácsony a rádióban Szombat. 10 órakor hírösszefoglalóval kezdődik az adás. 10.10-kor ünnepi műsorainkat ajánljuk. 10.25-kor a Heti krónikában visszapillantunk az elmúlt hét eseményeire. 11 órakor A játék az gyönyörű. A Pedagógusnapló ünnepi műsora a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnáziumban készült. 11.35-kor a Benkó Dixieland Band Karácsonyi miséjét hallgathatják. A déli hírek után 12.10-től a Köszöntő szól. 13.30-kor A színésznő és a halál. Találkozás Detre Gábor filmrendezővel Bárdos Ágnes műsora. 14.10kor Hazai tájakon - Méry Margit néprajzi összeállításában az e naphoz kapcsolódó szokásokat mutatja be. Lesz karácsonyköszöntén, kántálás és betlehemezés Felsőkirályiból, Bényből, Gesztéről, Medveshidegkútról és Jánokról. 15 órától műsorzárásig Gyertyagyújtás előtt - Hritz Júlia a következő témákkal várja hallgatóit: Mikó Jenő református püspök a szeretetről beszél, és megosztja velünk karácsonyi gondolatait Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát is. Vallomások hangzanak el a karácsonyról; a Muzsikáló percek című rovat témája a karácsonyfa. Szólunk a somorjai gyermekotthon kis lakóinak karácsonyáról. A műsorban a hallgatók is teret kapnak. Ha felhívják a 07/314 511-es vagy 314 684-es telefonszámot, elmondhatják rokonaiknak, barátaiknak karácsonyi jókívánságaikat. Vasárnap. 9 órakor hírekkel kezdődik az adás, majd megismételjük az előző nap közvetített Hazai tájakon című néprajzi összeállítást. 10.15-kor háromnegyed órában jelentkezik Gémes/ Irén gyermekműsora, a Kölyökvilág. A műsorban a pozsonyi református gyermekközösség vall a szeretet ünnepéről, nagykéri óvodások betlehemes játékokat mutatnak be, és a gyerekek mesét is hallgathatnak. 11 órakor Irodalmi mozaik. írók, költők - más szerepben - Lacza Éva kedvteléséről kérdezte Mikola Anikót, Duba Gyulát, Gál Sándort, Dénes Györgyöt és Ozsvald Árpádot. Szó lesz az állatvédelemről, különböző gyűjtőszenvedélyekről, a piacjárásról és a vadászatról. A déli hírek után Köszöntő. 13.30-kor Iski Ibolya szerkesztésében hangzik el a Világosság című egyházi műsor. Dr. Bándy György somorjai evangélikus lelkipásztort hallják Jézus születéséről. 14.15-kor kapcsoljuk Londont, a BBC magyar adását. 15 órától Vasárnapi randevú - H. Rudas Dórával. A műsorban ismert és kevésbé ismert emberek beszélnek életük legemlékezetesebb karácsonyáról. Többek között Faludy György, Hobo és Trokán Péter emlékezik. Hosszabb beszélgetés hangzik el Szenes Andreával, akinek a Magyar Televízióban letiltották legutóbbi talk-show-ját. A fiatalok közelről is megismerkedhetnek a pophírek szerkesztőivel, Bárány Jánossal és Puha Józseffel. A Gyerekkuckóban sok-sok ajándék vár gazdára. Hétfő. Műsorkezdés 9.30kor. Megismételjük a Világosság vasárnapi adását. 10.10től Anton Baláž Hólepte emlékek című rádiójátékát tűzzük műsorra. 11.10-kor Karácsonyi hangulat, melyhez Horváth Katalin a zene különböző területeiről válogatott muzsikát. A déli hírek után, mint az ünnepek alatt mindennap, ismét a Köszöntő jelentkezik. Szénási György műsorában, a Sportmagazinban 13.30-kor riportok hangzanak el szlovákiai magyar sportolókkal. 14.05-kor Hazai tájakon. István-napi szokások és köszöntők Szirénfalváról, Nagyszelmencről és Peredről. 14.30-kor Világosság. Az egyházi műsorban Gábor Bertalan nagykaposi esperesplébános elmélkedik az ünnepekről. Ünnepi műsoraink sorát a 15.05-től 18 óráig tartó Karácsony délután című zenés magazinműsor zárja. Szent István vértanúról halljuk Borbély Péter naszvadi plébánost; a regősénekről Turczel Lajos irodalomtörténészt kérdeztük; Kulcsár Ferenc költő karácsonyi gondolatai; megosztjuk önökkel a naszvadi Polgár család örömeit és gondjait - Polgárék tíz gyermeket neveltek fel; ellátogatunk a pozsonyi Vajda családhoz is; belehallgatunk Csajkovszkij Diótörőjébe. Az utolsó órában három idős hölgyet mutatunk be: 99. születésnapjára köszöntjük a vágsellyei Krázel Mária nyugalmazott tanítónőt; Mészöly Mariann 1951-ben Késmárkról emigrált az Egyesült Államokba; a gömöri Balogh Katalint 10 éve Bécsben gyötri a honvágy. Kedves hallgatóink, ünnepi műsorainkat fogadják olyan szeretettel, amilyennel a magyar adás munkatársai készítették Önöknek. (the)