Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

FEL ÚJSZÓ GAZDASAG 1994. december 21. A SLOVNAFT RT. SIKERSOROZATA Olajozottan működik Bármennyire Is hihetetlennek tűnik, Szlovákia második legnagyobb vállalata, a pozsonyi Farkastorkot uraló Slovnaft Rt. Jövőre ünnepli megalakulásának századik évfordulóját. Elődje, a pozsonyi Apollo ásványolaj-finomító alapjait még az Osztrák-Magyar Monarchiában rakták le. A vállalat az eltelt majd száz év alatt több Jelentős átalakítást Is megért, de az olajIparban kiharcolt vezető pozícióját Szlovákiában mindvégig megőrizte. Az 1989-es forradalmi változások, amelyek óhatatlanul a gazdaság szerkezeti átalakítását vonták maguk után, természetesen a Slovnaftot sem kerülték el. A vállalat besorolást nyert a vagyonjegyes privatizáció első hullámába. Lévén, hogy azon kevés nagyüzemek közé tartozott, amelyek folyamatosan nyereségesek voltak, óriási volt a kereslet a vállalat részvényei iránt. Történt ez még abban az esetben is, amikor a privatizációs folyamatokat irányító Nemzeti Vagyonalap a kibocsájtott részvények 80 százalékát a saját ellenőrzése alá vonta. A fennmaradó 20 százalékon pedig 27 befektetési alap és 50 957 egyéni befektető volt kénytelen osztozkodni. • Az, hogy az állami befolyás olyan nagy mértékű a részvénytársasággá alakult Slovnaft vállalatnál, eddig főleg a részvényesek közgyűlésen volt szembetűnő. Az idén például a júniusban megtartott rendes közgyűlésen kívül márciusban, legutóbb pedig november végén is rendkívüli közgyűlést tartottak a Nemzeti Vagyonalap kezdeményezésére. Legutóbb a kilenctagú ellenőrző bizottság hat tagiát a parlamenti választásokon hatalomra került pártok és mozgalmak szimpatizánsaira váltották. A vállalat vezérigazgatóját sem kímélő leváltások és kinevezések ellenére a Slovnaft Rt. folyamatosan nyereséges. 1991-ben 1,21 milliárd korona, 1993-ban már 1,61 milliárd korona után adózott, az 1994-es esztendőt pedig várhatóan 3 milliárd koronát is meghaladó nyereséggel zárja. Ugyanakkor a vállalat által feldolgozott kőolaj mennyisége az 1991-es 4961 ezer tonnáról 1993-ra 4221 ezer tonnára csökkent. Az elmúlt évi kimutatások szerint a nagyvállalat össztermelésének a felét külföldön értékesítette. Elsősorban az 1993. január 1-től önálló Csehországban, de nem kis mennyiségű termékük került Ausztriába, Magyarországra, Svájcba és Németországba. Az idei mérleg a Magyarországra irányuló exportot még előbbre helyezi a vállalat toplistáján. Ennek oka elsősorban a jugoszláviai válságban keresendő, mivel jelenleg sem kap déli szomszédunk kőolajat az Adria vezetéken. Ezt használja ki - amíg lehet - a Barátság kőolajvezetékről táplált Slovnaft Rt. A pozsonyi vállalaton kívül a Slovnaft Rt.-nek még a kelet-szlovákiai Vaján község mellett van egy desztilláló üzeme. 1992-től saját kiskereskedelmi értékesítő hálózata van, amelynek nagy részét a Benzinol állami vállalattól „örökölte". A Benzinol delimitációjával három nagyraktár és 87 üzemanyagtöltő állomás került a Slovnaft közvetlen felügyelete alá. Ezeket a töltőállomásokat, a környezetvédelmi előírásokhoz igazodva, a Slovnaft folyamatosan átalakítja. Az élénksárgán világító benzinkutak azon túl, hogy jóval kényelmesebb tankolást biztosítanak, mint elődeik, a vállalat kiskereskedelmi hálózatának is egy nagyon fontos részét képezik. Ennek köszönhetően a vállalat kiskereskedelmi tevékenysége 1993-ban elérte a 3,526 milliárd koronát, ami a finomított és petrolkémiai termékek összforgalmának mintegy a 14 százalékát alkotja. Figyelembe véve, hogy a részvénytársaság csupán 1992-től rendelkezik saját kiskereskedelmi hálózattal, ez az eredmény nagyon jónak mondható. A 740 hektárnyi területet elfoglaló cégnek a '89-es változásokat megelőző időszakban megközelítőleg 10 ezer alkalmazottja volt. A szükségszerű szerkezeti átalakítások következtében ma már 6 ezerre csökkent a dolgozók száma. A munkaeröelbocsájtásokon túl a dolgozók egy része Folytatódik a Slovnaft Rt. privatizációja (Archívumi felvétel) azokban a vállalatokban kapott állást, amelyek a Slovnaft Rt. kötelékéből kiszakadva önállósodtak. Az említett, főképp különféle szolgáltatásokat végző vállalatok azonban a Slovnaft Rt. 100 százalékos tulajdonában maradtak. A dolgozók átlagbére jócskán meghaladja az országos átlagot, már 1993 decemberében megközelítette a 8 ezer koronát. A Slovnaft Rt. 1994-ben megtartott rendes közgyűlésén hagyták jóvá azt a nagyszabású projektet, amely a nehéz kőolajszármazékok további feldolgozására, elsősorban minőségi benzin és gázolaj előállítására szolgál. A 2000-ig beszerelésre kerülő technológia az előzetes számítások szerint 3,3 milliárd koronás befektetést igényel. A vállalat történetének legnagyobb vállalkozását az 1000 koronás egységáron kibocsátott részvényekből kívánják fedezni. Ezzel együtt valójában folytatódik a Slovnaft Rt. privatizációja. A kibocsátott részvények megvásárlásáról ugyanis lemondott az elővásárlási joggal bíró Nemzeti Vagyonalap, ami azt jelenti, hogy ha elkel az összes részvény, az állami részesedés a kezdeti 80 százalékról 64-re csökken. A privatizációs projekt szerint ez a folyamat addig folytatódhat, amíg a Nemzeti Vagyonalap részesedése 35 százalékra nem esik vissza. A vagyonjegyes privatizáció elhalasztott előfordulójában tehát nem vesz részt a Slovnaft Rt. Csupán egy, a részben általa létesített privatizációs alap, a Slovnaft Fond részvényei lesznek jegyezhetők. Az említett alap tevékenysége nincs összefüggésben a Slovnaft Rt. fent említett privatizációjával. A pozsonyi mamutvállalat gyártó és irányító helyiségeiben nemrég kezdődött el az új információs rendszer telepítése. Az amerikai Oracle cég nem kevesebb, mint 330 millió koronát kér a vállalattól azért, hogy két év leforgása alatt „kulcsra kész" állapotban, a kezelőszemélyzetet betanítva átadja a rendszert. A Slovnaft Rt. részvényei a Pozsonyi Értékpapírtőzsde legkeresettebb és legtöbbször gazdát cserélt értékpapírjai közé tartoznak. Hasonló eredményekről számolt be a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó RM-S Slovakia is. A vállalat részvényei decemberben átlagosan 1000 korona körüli értéken cseréltek gazdát. KOSÁR DEZSŐ ÚJRA NAGYOBBODOTT AZ EURÓPAI UNIÓ Mikor nyitnak ismét kaput? A november végi norvég népszavazással és a december 15-i svéd parlamenti ratifikálással lezárult egy újabb fejezet az Európai Unió történetében. Öreg kontinensünk legfontosabb gazdasági és politikai tömörülése utoljára 1986-ban bocsátott be ÚJ tagokat, mégpedig Spanyolországot és Portugáliát, az idén pedig Ausztriának, Finnországnak, Svédországnak és Norvégiának adta meg a belépés esélyét. A norvégok nem éltek vele, így 1995. január elsejétől az eredetileg tervezett 16 tag helyett csupán 15 tagú lesz az unió. A norvég visszautasítás csak részben kudarc, hiszen ezt a skandináv országot is magában foglalja az Európai Gazdasági Térség, melyből a fontosabb országok közül mindössze Svájc maradt ki (egyelőre). Az idén az új tagokkal kapcsolatban sok szó esett arról, hogy az új jövevényeknek milyen feltételeknek kell megfelelniük, és milyen előnyöket húznak a tagságból. A csatlakozás elsősorban új piacokat, modernizációs ösztönzést nyújt, felerősíti az importversenyt, a szerkezeti átalakítás kényszerét, és a gazdaságpolitikában is jelentős alkalmazkodást igényel. A skandináv országoknak és Ausztriának előzőleg meg kellett oldania a mezőgazdasági dotációk kérdését, Ausztriában a kamionok átmenő forgalmát szabályozó tranzitszerződést és a külföldiek földtulajdonlásának kérdését, az északi belépőknél az alkoholárusítás állami monopóliumának problémáját. Még olyan, látszólag apróságot is orvosolni kellett, mint a svéd különlegesség, a tubák forgalmazása. Arról a különleges dohányról van szó, amelyet a svédek a felső ajkuk alá tömve a szájukba vesznek, ám egészségvédelmi szempontok miatt Brüsszel egyértelműen ellenzi. Mindezek a kérdések mára megoldódtak. Ám arról valahogy kevesebb szót ejtenek, vajon mivel gazdagodik az új tagok révén az Európai Unió. Az első pillanatban úgy tűnhet, e három, viszonylag kis állam nem igazán gazdagítja a 12 tagú, 342 millió lakosú kolosszust. Ez még sincs így. Először is mindhárom belépő egyértelműen gazdagabb, mint az unió átlaga. Eredetileg úgy számolták, hogy Norvégiával együtt a négy ország évente összesen több mint 1,8 milliárd dollárral gazdagítja majd a közös kasszát - ebből a legnagyobb befizetőre, Svédországra 850 millió dollár jut. Az összeg a norvég „nem" miatt némiképpen kisebb lesz, de még így is számottevő. Szomszédunk, Ausztria esetében 31 milliárd schillinget tesz ki a befizetés, melyből 17 milliárdot kap vissza különböző juttatások címén, tehát Brüsszel kasszájában 14 milliárd marad. Összesen mintegy 23 millió új fogyasztóval gazdagodik a szervezet, ami csak látszólag kis szám, ugyanis azt is figyelembe kell venni, hogy rendkívüli vásárlóerővel rendelkeznek. Az új tagoknál a környezetvédelmi előírások jóval szigorúbbak, mint az Európai Unióban, és eddigi szintjükből természetesen nem engednek. Vagyis, az unió többi tagiának kell fokozatosan felnőni hozzájuk. A gazdasági és környezetvédelmi kölcsönhatás mellett a társadalmi befolyás is érdekes lehet. A legutóbbi EU-összejövetelen már a három leendő tag képviselői is jelen voltak, ahol a svéd küldöttség vezetője a résztvevőkön végigtekintve kijelentette: számára elviselhetetlen, hogy ilyen kevés nő van a brüsszeli csúcsvezetésben, ezért sürgősen orvosolni kell a helyzetet. Ausztria, Finnország és Svédország belépésével az unió nemcsak kelet, hanem észak felé is bővült, ami új dimenziót ad a szövetségnek. Az új határ jelentős szívóhatást gyakorol a balti államokra és Kelet-Közép-Európára. Ez egyben a további bővítés előszelét is jelentheti, bár egyelőre nem világos: a bővítés vagy az elmélyítés hívei kerekednek-e felül az unió jövőjét meghatározó vitában. Az északi szárny megerősödése (ide sorolhatjuk még Dániát is) óhatatlanul új feszültségforráshoz vezetett, mivel az eddig kissé kényeztetett déli szárny (Portugália, Spanyolország, Görögország és részben Olaszország) súlya csökkenni fog; eddigi 23 szavazatuk már nem lesz elég az unió Minisztertanácsában a vétóra, mivel az eddigi 76 szavazat az új tagok révén 87-re bővül. Ennél komolyabb gond, hogy a szervezet eddigi institucionális keretei 1995. január elsejétől maximálisan megterheltté válnak. Az 1957-ben kialakított egykori Európai Gazdasági Közösség, amelyet eredetileg 6 tagra terveztek, 15 taggal egyszerűen már alig-alig tud az eredeti módon működni. Gondoljunk csak arra, hogy eddig valamennyi közös dokumentumot minden egyes tag hivatalos nyelvére lefordították, s most újabb két nyelv (a svéd és a finn) lép a képbe, ami több százra emeli csak a fordítók számát. A jelenleg érvényes rotációs rend révén 1995-től már csak minden hét és fél évben juthat féléves elnöki tisztség egy-egy tagállamnak. A felsoroltak mindössze a jéghegy csúcsát jelentik, vagyis ha további bővítésre szánják el magukat, akkor nemcsak a felvételre váróknak, hanem magának az Európai Uniónak is alaposan meg kell szervezetileg újulnia. Ez mindig nehezen és vontatottan megy, ráadásul az unió küszöbén toporgó visegrádi államok, valamint Bulgária és Románia „szintre emelésére" a neves kiéli világgazdasági kutatóintézet egyik tanulmánya szerint legalább 11-14 milliárd ECU kell. Persze, az unió tisztában van a feladat nagyságával; 1995 tavaszán az első munkacsoportok megkezdik az érdemi előkészületeket, amelyek az 1996-os kormányközi értekezletben fognak kicsúcsosodni. Ez az értekezlet hivatott arra, hogy az Európai Unió valamennyi intézményét alapjaiban felülvizsgálja, az átfogó reformlépéseket megtegye, és megállapítsa a kelet-középeurópai jelentkezők tagsági menetrendjének sorrendjét. A posztkommunista államoknak fel kell nőniük az unió küszöbszintjére, az uniónak is meg kell változnia, hogy befogadásunkra alkalmas struktúrái legyenek. Csupán e kettős feladat megtétele után döntenek majd Brüsszelben: újra kaput lehet nyitni a jelentkezők előtt. (sidó) AKÁR VW GOLFOT IS NYERHET Takarékmozgalom - sok előnnyel PRVÁ STAVEBNÁ SPORITEĽŇA Základný kameň VuáeJ budúcnosti. Nemrégiben az egyik takarékossági alap, amely vagy negyvenszázalékos haszonnal működik és ebből kamatként mintegy huszonöt százalékot fizet ki, azzal a reklámszöveggel hirdette magát, hogy aki ennél jövedelmezőbb takarékoskodási formáról tud, az egymillió korona jutalmat kap. Nos, utána kellene számolni, de ha valaki az építési takarékmozgalmat jelölné meg konkurenciaként, nem járna messze az igazságtól. Igaz ugyan, hogy ez esetben az állam adja a megtakarított pénz után járó 40 százalékos prémiumot, de hát ez a takarékoskodók számára közömbös lehet. Tény azonban, hogy a nálunk hozzáférhető takarékossági formák közül az építési takarékmozgalom a leghatékonyabbak egyike. Az már csak természetes, hogy ugyanez a véleménye Kollár Gábornak, az Első Építési Takarékpénztár (Prvá Stavebná Sporiteľňa) marketing igazgatójának is. Szerinte olyan előnyöket kínálnak, amelyek más takarékossági formák esetében nem léteznek, s ha valakinek feltett szándéka, hogy végcélként házat építsen, vagy felújítson, esetleg lakást vegyen, akkor erre is reális lehetősége nyílik. Az építési takarékpénztárban hat évig kell takarékoskodni ahhoz, hogy az ember e takarékoskodási forma összes megszerezhető előnyét élvezhesse. Ezek közül bizonyára a legvonzóbb, hogy az állam minden év végén 40 százalékos prémiumot ad az éves megtakarított összegre. 15 ezer korona esetében a prémium 6 ezer korona, s a számlán lévő összeg az egész évi takarékosság után 21 ezer korona, sőt még ennél is több, mert a betétek az év folyamán még 3 százalékkal kamatoznak is. További előny, hogy nem szükséges rendszeresen havonta betenni a megfelelő összeget, tehát a legelőnyösebb, az évi 15 ezres takarékossági összeg esetében az 1250 koronát, hanem akár év végén egy összegben is befizethető. Ekkor is jár a 40 százalékos prémium, csak a 3 százalékos kamat marad el arra az évre. Felmerülhet a kérdés: mi van akkor, ha valaki nagyobb összegben szeretne takarékoskodni, mint az évi 15 ezer korona? Ezen összeg fölött ugyanis már nem jár több prémium az említett 6 ezer koronánál. A dolog egyszerűen megoldható, mivel az építési takarékossági szerződés bármelyik családtag, tehát a gyerekek nevében is megköthető, így több személyre is szétírható a célösszeg. Az építési takarékosság egy további előnye, hogy ha valóban építkezésre vagy lakásszerzésre használja valaki a megtakarított végösszeget, akkor a hat év után megspórolt összegnek megfelelő kölcsönt is kap a takarékpénztártól, mégpedig rendkívül alacsony, 6 százalékos kamatra. Ha tehát maradva az előző példánál - évi 15 ezer korona megtakarításával 6 év alatt 125 ezer korona jött össze, akkor további 125 ezer vehető fel 6 százalékos kamattal hosszú lejáratú, akár 18 éves törlesztési idővel. Valljuk be őszintén, ha most egymilliót ígérne valaki, akkor sem tudnánk olyan bankot vagy pénzintézetet találni, amely hosszú lejáratú kölcsönt adna nekünk 6 százalékos kamatra. Az Első Építési Takarékpénztár a két évvel ezelőtti indulásakor takarékosságba kezdők számára már most, jóval a 6 év lejárta előtt is tud fizetni. A szabályok szerint ugyanis ha valaki 24 hónapig spórol és ezalatt összejön a célösszeg fele, akkor ezt már felveheti és - a prémiummal együtt arra használhatja, amire akarja, sőt ha építkezésre vagy lakásszerzésre, akkor még az ennek megfelelő kölcsön is jár. Egyébként ha a megtakarított összeg végül is gépkocsi vagy más közszükségleti cikk, esetleg egy világkörüli út formáját ölti és nem lesz belőle ház vagy lakás, akkor sem veszít az ügyfél mást, csak a kölcsönfelvétel lehetőségét. S még egy, hogy úgy mondjam, figyelemfelkeltő kedvezmény azok számára, akik éppen most gondolják meg a dolgot: ha december végéig köt szerződést az Első Építkezési Takarékpénztárral, egy sorsolásban is részt vesz, amelynek fődíja egy VW Golf, de további 49 hasznos és értékes háztartási cikk is nyerhető. Érdemes tehát sietni. Már csak néhány nap van hátra az év végéig. (szénási)