Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

1994. december 21. RIPORT ÚJ SZ

Ó ĽH GYIMESI GYÖRGY KONTRA PÁSZTOR ISTVÁN - II. Vádaskodások és védekezések (Folytatás a tégnapi számunkból) Tárgyi bizonyítékok nélkül Noha dr. Gyimesi Györgynek jöttömet időben jeleztem, s arra kértem, a szavait alátámasztó dokumentumokról készíttessen másolatot, nem találtam a lakásán. Amikor este meglátogatott a szállodában, késő éjszakáig elemezte a levélből már ismert állításait. A választási programján kívül semminemű írásos „bizonyítékot" felmutatni nem tudott. Betekintést nyerhettem viszont egy 1993. június 18-án íródott levélbe (Subái József elnök úr részére), amelyben Pajor Gyulai Károly tételesen felsorolja a Pro Professione Alapítvány támogatását élvező szubjektumokat. Megtudhattam, hogy az anyagi javakból részvénytársaságok és kft.k alakulhattak Erdélyben., Ungváron, a Vajdságban, 3 milliót kapott a Szabad Újság és megalakulhatott a két királyheimeci kft. is. Dr. Gyimesi György azt is megtudta a vejétől, aki a városi önkormányzat pénzügyi bizottságának az elnöke volt, hogy a támogatás összege 28 millió 600 ezer forintot tett ki. Miután a doktor urat felvilágosítottam a kft.-k létesítésének hátteréről, a magyar-szlovák vállalkozás körülményeiről (feltételezem, hogy semmi újat nem mondtam neki), már csak azt kifogásolta, hogy a kapott pénzt „jobban lehetett volna felhasználni". Hosszan ecsetelte viszont választási sikertelenségének körülményeit, hangsúlyozva: számára csakis a Bodrogköz felemelkedése a fontos. Szóba hozta választási gyűléseit, meg azt, bezzeg ő az elosztott tollakért, poharakért, melyeken ugyan ott volt az Együttélés szimbóluma, 1200 koronát fizetett a mozgalom pénztárába. Megígérte, hogy a számlamásolatot, valamint az igazát alátámasztó iratokat postafordultával a szerkesztőségbe küldi. 1995. december 15-ig nem küldte sem ezt, sem mást. Rákérdeztem a csúszópénzügyre. - T. Gy. vállalkozó bejelentése meglepett. Sajnos, az ő rossz híre is ellenem fordult - panaszolta, és állította: T. Gy.-vel és családjával nem áll kapcsolatban. A csúszópénzügy ürügyén kérdeztem meg, vajon egy harmincvalahány éves vállalkozónak, akit márciustól novemberig vizsgálati fogságban tartottak, honnan lehetett annyi pénze, hogy képes volt kifizetni az áruház négy és fél milliós vételárát. Dr. Gyimesi tudomásomra hozta, hogy a fiatalember kölcsönt kapott az Interbanktól. Mivel nem áll kapcsolatban T. Gy.-vel, feltűnőnek tartottam a tájékozottságát. Kifejtette, hogy a veje ügyvéd, aki az adásvételi szerződés elkészítésében szerepet játszott. Ezek után kezembe adta T. Gy. feleségének a vallomását, amelyben részlesen leírja a pénzkövetelés majd az átadás módját, valamint beismeri azt is, hogy mindezt 1994. november 11-ig a férje előtt is eltitkolta. Vallomását a Kassai Járási Ügyészségen 1994. november 15-én vették fel, a három oldalnyi szöveget három aláírás hitelesíti. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: vajon tényleg azt hiszi, él ebben az országban olyan naiv ember, aki az „áldozat" lakásán, az ő tanúja jelenlétében pénzt vesz át?! Ezt követően szíves figyelmét néhány dátumra is felhívtam: 1992 februárjában az önkormányzat, tehát nem a polgármester, eldönti, hogy az áruházat T. Gy. vállalkozónak adja el. A szerződés aláírására április 30-án kerül sor, de T. Gy.-né azt állítja, hogy Pásztor István májusban kérte tőle a pénzt azzal, ha nem fizet, az épületet más kapja meg. - Nem tudom mi történt - zárta le a témát beszélgetőtársam, de, sajnos, nem adott választ arra a kérdésemre sem, hogyan került hozzá T. Gy.-né vallomása. Csak a politika érdekel Az éjszakába nyúló beszélgetés alatt többször tudtára adtam, hogy hatalmi-politikai harcot érzek a Gyimesi-Pásztor ellentét mögött. - A politikait elismerem, a hatalmit nem. Az életemet a politikának rendeltem alá. Ötvenkilenc éves vagyok, anyagilag biztosítottam a családomat, abbahagytam a vadászatot, pedig apostol voltam közöttük, 31 év után szakítottam az orvosi hivatásommal, mert csakis a politika érdekei Fakereskedő vagyok, béreltem egy fűrésztelepet is, de az idén március 15-én visszaadtam a bérletet, mert készültem a politikai pályára. Nem lehettem képviselő, nem választottak meg polgármesternek, pedig én itt mindig a szellemi pezsgés központja voltam. Saját pénzemen emlékművet és emléktáblát csináltattam, megszerveztem a bodrogközi vállalkozók szövetségét, soha senkitől semmit nem vettem el, csak adtam. A választási programomban ecseteltem, hogy közvetítésemmel két éven belül cseh-orosz-német-szlovák érdekeltségű fafeldolgozó üzem épül Helmecen, olasz érdekeltségű varrodáról, a BOXY-RS Kft. termelésének kiszélesítéséről tárgyalok, felkérésemre bankot telepítenek a városba, újra akartam indíttatni a Bodrogközi Hírnök című újságot és sorolhatnám terveimet. Ajánlom, olvassa el a választási programomat - nyújtotta át, majd hozzáfűzte: a mozgalom tagjaitól nem ezt vártam. Nem számoltam azzal, hogy a szülővárosomban vereséget szenvedek. Úgy érzem, a polgárok meg lettek félemlítve, ezért történt minden. Az ellenem folytatott kampány eredményes volt. - Ha a szövetségi parlamentben nem mondott volna le a mandátumáról, másként alakult volna a helyzete? Miért mondott le? Az őszinte kérdésre őszinte választ vártam. Csak azt tudtam meg, hogy az ügynöklistával kapcsolatban személye körül kételyek merül tek fel, s annak ellenére, hogy a lelkiismerete tiszta volt, nem ment bele a megalázó magyarázgatásokba. - Azt híresztelték a városban, azelőtt vonultam vissza, hogy kiderült: a parlamentben nyilvánosságra akarták hozni az ŠtB-listán szereplő képviselők nevét. Pedig én jóval a meghirdetett terminus után köszöntem le - hangsúlyozta. - Láthatnám a lusztrálási bizonylatát? - kértem tőle a nyomtatványt. Felmutatni nem tudta, mert nem világíttatta át magát. Mivel a városban sokan úgy tartják, hogy Gyimesi doktor több vállalkozásban is érdekelt, ismételten érdeklődtem ez iránt is. Eleinte azt állította, hogy csak fával kereskedik (Merkúr Kft.), de amikor rákérdeztem, vajon tényleg az övé-e a Trans GM és a Gina Kft., közölte, hogy igen, bár nem működő cégekről van szó. S az sem igaz, mondta, hogy megvásárolta a posta épületét (a felbecsült ára 360 ezer korona), noha tény, a versenytárgyalás győztese ő lett. Állította, a tranzakció egyenlőre stagnál. Köztéri vitafórum A tényfeltárás lélekölő munkáját másnap folytattam, hiszen a királyhelmeciek véleményére is kíváncsi voltam. Az utcán megkérdezettek között voltak, akik nyíltan dicsérték, illetve szidták polgármesterüket, főleg túlzott határozottsága, szókimondása miatt, de a személyét érintő vádakat primitív rágalmazásnak tartották. Jelzésértékű, hogy míg a Pásztor Istvánt elmarasztalók kérdezés nélkül is bemutatkoztak, dr. Gyimesi György ellenzői elhallgatták a nevüket. A köztéri vitafórumon elhangzott: Gyimesi doktor a múlt rendszerben a város teljhatalmú ura, hol főorvos, hol kórházigazgató, a Csemadok járási elnöke, világjáró vadász volt, felsőbb kapcsolatokkal. A nyolcvankilences fordulat után váltott, s az Együttélés színeiben szövetségi képviselő lett, ám a múltja miatt vissza kellett lépnie. Mint a mozgalom járási elnöke ismét reflektorfénybe került, s az idén előbb parlamenti képviselő, majd polgármester akart lenni. Mindenáron hatalomra vágyott. Mivel a régióban közismert személyiségről van szó, vannak hívei, akik hajlandók támogatni célkitűzéseit, ha kell, akár piszkos eszközökkel is. A választási párviadalt a régi struktúrák szemmel tartották és készenlétben álltak... Némi kiigazítás A városi hivatalban Czető Ilona gazdasági vézetőnél is érdeklődtem a két kft.-ről, valamint az áruházeladásról. Mialatt aprólékosan beszámolt az eladás körülményeiről, betekinthettem az önkormányzat határozataiba és a szerződésekbe is. Az iratok Pásztor István szavait igazolták. - Hogyan működik a bodrogközi vállalkozók szervezete? - vetettem fel, s mert nem értette, miről beszélek, több vállalkozótól telefonon felvilágosítást kért. Nem tudtak a szervezet működéséről. - Nincs ilyen, nem is volt - ismertette a tényeket Pásztor István polgármester és Fuksz Sándor vállalkozó. - De Gyimesi úr azt állította, hogy ő alapította, a szervezet elnöke pedig Petrik Ferenc. A polgármester nyomban felhívta Petrik urat, s megkérte, tájékoztassa a vállalkozók szervezetéről. Megtudtuk, hogy a Magyar Vállalkozók Nemzetközi Szöveségének volt egy ilyen ötlete, s ajánlották, alakuljon meg a bodrogközi vállalkozók szervezete. Sajnos, a jogi összefüggések tisztázatlansága miatt nem lett az egészből semmi. Pedig a Magyarok Világszövetségének indíttatására a határon túli magyar vállalkozók számára tanfolyamot is szerveztek, amely bizony rosszul sült el. A résztvevők zöme nem tanulni, hanem kirándulni ment Budapestre. Az akció nem kapcsolható a doktor úr személyéhez, bár igaz, hogy a tanfolyam résztvevőit az Együttélés válogatta. - A világháborúkban elesettek emlékművét és a Mécs László emléktáblát a város kinek köszönheti? - kérdeztem ismét a polgármestertől, mivel Gyimesi úr ezt is saját kezdeményezésként említette. - Nem mi adjuk meg a választ - nézett egymásra tárcsázás közben a két férfi. Bodnár Józseftől, az MKDM tagjától, a város köztiszteletben álló nyugdíjasától a következőket tudtam meg: - Az MKDM kezdeményezte, majd közadakozásból emeltettük az emlékművet. Mivel csak 100 ezer koronánk volt, s a költségek 110 ezret tettek ki, Gyimesi úr vállalta, hogy elvégezteti a munkákat. Nem tudom, hogyan, miben egyezett meg az emberekkel, nekünk készpénzt nem adott, viszont az emlékmű elkészült. - Mi nem bántottuk dr. Gyimesit, s ezt jó pillanataiban biztosan tudja ő is. Nem képes elfogadni, hogy az erőviszonyok megváltoztak, s talán azt sem, hogy már nem ő irányít - mondott véleményt Fuksz Sándor, az Együttélés alelnöke. Közel két hétig tartott, míg áttanulmányoztam Pásztor és Gyimesi urak választási programjait, megszereztem a Lúčban megjelent Pásztor-ellenes cikket, de a Zsaru magazin azon számát is, amelyben T. Gy. letartóztatásáról írtak. Informálódtam a Magyarországról hazánkba érkező anyagiakról, de csak annyit tudtam meg, hogy több alapítvány a .határon túli magyaroknak, pártoknak, mozgalmaknak, intézményeknek, hazai alapítványoknak szinte „számolatlanul" küldte a forintmilliókat, ismeretség, személyes, még inkább politikai szimpátia szerint. Feljegyzéseket írtam a doktor úr levelének margójára, kiemelve a kérdéses részeket, amikor észrevettem, hogy véleményét szerkesztőségünkbe a BOXV RS Kft. faxán továbbította. Merő véletlen lehet, hogy Gyimesi doktor a választási programja Gazdasági fejlődés-Városfejlesztés fejezetének 3. pontjában éppen ezt a kft.-t emelte ki? Dr. Gyimesi György 1989 utáni politikai karrierje nem teljesedett ki. Ezt tanúsítja a helyhatósági választások eredménye. Persze, a világ, de a mozgalom még nem dől össze attól, hogy az, aki akar, nem lesz képviselő, esetleg polgármester. Úgy érzem, dr. Gyimesi György azzal, hogy az 1990-es parlamenti választások után magyarázat nélkül mondott le mandátumáról, amiért az idén nem kerülhetett a Magyar Koalíció közös jelölőlistájára, öngólt rúgott. Ugyanis tettét sem akkor, sem ma nem tudta megindokolni, megmagyarázni. Állítása, hogy nem az ügynöklista nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos félelme késztette a visszavonulásra, nem meggyőző. Ezt talán tudja, érzi ő is, a barátai is. A tárgyilagosság kedvéért Duray Miklóst, az Együttélés országos elnökét kértem meg, emlékezzen a rég volt eseményre. - Bánt, hogy két tagunk között ilyen kellemetlen vita, feszültség alakult ki. Egy biztos: dr. Gyimesi György az ügynöklista parlamenten belüli nyilvánosságra hozatala előtt mondott le mandátumáról. Ha jól emlékszem, 1991. március 22én. Az is tény, hogy nekünk, mivel valami bizottságba akarták választani, a jelölését gyorsan vissza kellett vonnunk. A szövetségi gyűlés az ügynöklistákat az 1991. március 22-26-a közötti időszakban tárgyalta. Gyimesi doktor ügyét nem szellőztettük, hiszen a következő választásokon nem indult. Úgy gondolom, tetteit a keserűség vezérli. Nem tudja megemészteni, hogy a polgármesteri választásokon vereséget szenvedett. Pedig veszteni is tudni kell. PÉTERFI SZONYA AZ ÁLTALÁNOS HITELBANK EZ ÉVBEN 20 MILLIÓ KORONÁT ADOTT SZPONZORTEVÉKENYSÉGRE „ A vállalatok szponzorálásának köszönhetően tartani tudjuk a világszínvonalat" állítja dr. Stefan Korec kandidátus, a pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézet igazgatója. Ugyan a legnagyobb összeget a Nemzeti Biztosítótól kapjuk, a szponzorok adománya kiemeli tevékenységünk értelmét, s ezért számunkra nélkülözhetetlenek. Mi igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, de elvárjuk, hogy mások is segítsenek. A pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézet az egyike azon hét kiemelkedő egészségügyi intézménynek, amelyeket a pozsonyi Általános Hitelbank A/ÚB/ Rt. szponzorál. Rajtunk kívül ide tartoznak még: A pozsonyi Kardiológiai Intézet, a kassai Egyetemi Kórház endoszkópiai osztálya, a pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézet, a besztercebányai Roosevelt Kórház és Rendelőintézet szemészeti klinikája, a pozsonyi L. Dérer Kórház idegsebészeti klinikája, a trencséni kórház rádiológiai osztálya és a Pozsony-ružinovi kórház nő-gyógyászati klinikája. A bank ezekkel az intézményekkel 1993-ban 5 évre szóló szponzorszerződést írt alá, melynek alapján évente az egészségügyi műszerek vásárlásához 700 000 korona összeggel járul hozzá. 1994-ben az Általános Hitelbank a pénzügyi bizottság javaslatára úgy döntött, hogy szponzorálásra és jótékonysági célokra 20 millió koronát fordít. Ennek 70 százalékát az egészségügy, a jótékonysági és humanitárius akciók között osztják el, a maradék pedig a kultúra, az oktatás, az alapítványok és a sport támogatására szolgál. „ A jelenlegi nehéz anyagi helyzetben szükségét érezzük annak, hogy azoknak segítsünk, akiknek nincs elegendő anyagi fedezetük, tehát elsősorban az egészségés az iskolaügynek" - tájékoztat Vladimír Milo mérnök, az Általános Hitelbank belgazdasági osztályának főigazgató-helyettese és a pénzügyi bizottság elnöke. Az Általános Hitelbank nemcsak az említett hét egészségügyi intézményt részesíti előnyben, más kórházaknak is segít az egészségügyi technika megvásárlásában. így vehették meg pl. az eperjesi kórházban a laparoszkópot vagy a poprádi kórházban a mozgó röntgenkészüléket (1,5-1,5 millió korona értékben). A zsolnai kórház hordozható inkubátorral (900 000 korona), a nyitrai korszerű citométerrel (700 000 korona), a skalicai kórház pedig a prosztata műtésénél használható endoszkóppal lett gazdagabb. Az Általános Hitelbank rendszeresen támogatja a Szlovák Vöröskeresztet, hogy megkönnyítse a humanitárius és gyermekotthonok, valamint a szociális intézmények létesítését. A bank tagja a Matica slovenská, a Pro Slovakia, az M.R. Štefánik és a Cyril és Metod alapítványoknak. Hozzájárult Alexander Dubček nemrég felavatott emlékművéhez is. Az Általános Hitelbank szinte kötelességének tartja a közgazdasági szakközépés főiskolák támogatását, mivel tudatában van annak, hogy Szlovákiának nagy szüksége van a szakemberekre. A bank további szándéka a nemzeti kultúra támogatása. Ezért már másodszor ítéli oda az Általános Hitelbank díját az eredeti irodalmi műveknek, ugyanígy díjazni kívánja a kiadókat, könyvterjesztőket és "forgalmazókat is. Az Általános Hitelbank állandó támogatója a Szlovák Olimpiai Bizottságnak. Évente 1 millió koronával járul hozzá a szlovákiai olimpiai csapat felkészüléséhez, akik részt vesznek az 1996-os amerikai olimpiai játékokon. A Dukla Trenčín hokicsapata is élvezi a bank támogatását, mint ahogy a Slovan Bratislava futballcsapata is (ők már az említett 20 millió koronán túl). A bank pénzügyi bizottságának legutóbbi ülése karácsonyi hangulatban zajlott. Az Általános Hitelbank újra részt vesz a „karácsonyi vércsepp" akcióban és ajándékokat vesz számos gyermekotthon lakójának. JANA NOVÁ