Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

1994. december 21. RIPORT ÚJ SZ Ó ĽH GYIMESI GYÖRGY KONTRA PÁSZTOR ISTVÁN - II. Vádaskodások és védekezések (Folytatás a tégnapi számunkból) Tárgyi bizonyítékok nélkül Noha dr. Gyimesi Györgynek jöttömet időben jeleztem, s arra kértem, a szavait alátámasztó dokumentumokról készíttessen másolatot, nem találtam a lakásán. Amikor este megláto­gatott a szállodában, késő éjszakáig elemezte a levélből már ismert állításait. A választási programján kívül semminemű írásos „bizonyí­tékot" felmutatni nem tudott. Betekintést nyerhettem viszont egy 1993. június 18-án író­dott levélbe (Subái József elnök úr részére), amelyben Pajor Gyulai Károly tételesen felso­rolja a Pro Professione Alapítvány támogatását élvező szubjektumokat. Megtudhattam, hogy az anyagi javakból részvénytársaságok és kft.­k alakulhattak Erdélyben., Ungváron, a Vajd­ságban, 3 milliót kapott a Szabad Újság és me­galakulhatott a két királyheimeci kft. is. Dr. Gyimesi György azt is megtudta a vejétől, aki a városi önkormányzat pénzügyi bizottságának az elnöke volt, hogy a támogatás összege 28 millió 600 ezer forintot tett ki. Miután a doktor urat felvilágosítottam a kft.-k létesítésének hátteréről, a magyar-szlovák vállalkozás kö­rülményeiről (feltételezem, hogy semmi újat nem mondtam neki), már csak azt kifogásolta, hogy a kapott pénzt „jobban lehetett volna fel­használni". Hosszan ecsetelte viszont válasz­tási sikertelenségének körülményeit, hangsú­lyozva: számára csakis a Bodrogköz felemelke­dése a fontos. Szóba hozta választási gyűlése­it, meg azt, bezzeg ő az elosztott tollakért, po­harakért, melyeken ugyan ott volt az Együtt­élés szimbóluma, 1200 koronát fizetett a moz­galom pénztárába. Megígérte, hogy a számla­másolatot, valamint az igazát alátámasztó ira­tokat postafordultával a szerkesztőségbe kül­di. 1995. december 15-ig nem küldte sem ezt, sem mást. Rákérdeztem a csúszópénzügyre. - T. Gy. vállalkozó bejelentése meglepett. Sajnos, az ő rossz híre is ellenem fordult - pa­naszolta, és állította: T. Gy.-vel és családjával nem áll kapcsolatban. A csúszópénzügy ürü­gyén kérdeztem meg, vajon egy harmincvala­hány éves vállalkozónak, akit márciustól no­vemberig vizsgálati fogságban tartottak, hon­nan lehetett annyi pénze, hogy képes volt kifi­zetni az áruház négy és fél milliós vételárát. Dr. Gyimesi tudomásomra hozta, hogy a fiata­lember kölcsönt kapott az Interbanktól. Mivel nem áll kapcsolatban T. Gy.-vel, feltűnőnek tar­tottam a tájékozottságát. Kifejtette, hogy a ve­je ügyvéd, aki az adásvételi szerződés elkészí­tésében szerepet játszott. Ezek után kezembe adta T. Gy. feleségének a vallomását, amely­ben részlesen leírja a pénzkövetelés majd az átadás módját, valamint beismeri azt is, hogy mindezt 1994. november 11-ig a férje előtt is eltitkolta. Vallomását a Kassai Járási Ügyész­ségen 1994. november 15-én vették fel, a há­rom oldalnyi szöveget három aláírás hitelesíti. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: va­jon tényleg azt hiszi, él ebben az országban olyan naiv ember, aki az „áldozat" lakásán, az ő tanúja jelenlétében pénzt vesz át?! Ezt kö­vetően szíves figyelmét néhány dátumra is fel­hívtam: 1992 februárjában az önkormányzat, tehát nem a polgármester, eldönti, hogy az áruházat T. Gy. vállalkozónak adja el. A szerződés aláírására április 30-án kerül sor, de T. Gy.-né azt állítja, hogy Pásztor István május­ban kérte tőle a pénzt azzal, ha nem fizet, az épületet más kapja meg. - Nem tudom mi történt - zárta le a témát beszélgetőtársam, de, sajnos, nem adott vá­laszt arra a kérdésemre sem, hogyan került hozzá T. Gy.-né vallomása. Csak a politika érdekel Az éjszakába nyúló beszélgetés alatt több­ször tudtára adtam, hogy hatalmi-politikai harcot érzek a Gyimesi-Pásztor ellentét mö­gött. - A politikait elismerem, a hatalmit nem. Az életemet a politikának rendeltem alá. Ötvenki­lenc éves vagyok, anyagilag biztosítottam a családomat, abbahagytam a vadászatot, pedig apostol voltam közöttük, 31 év után szakítot­tam az orvosi hivatásommal, mert csakis a po­litika érdekei Fakereskedő vagyok, béreltem egy fűrésztelepet is, de az idén március 15-én visszaadtam a bérletet, mert készültem a poli­tikai pályára. Nem lehettem képviselő, nem vá­lasztottak meg polgármesternek, pedig én itt mindig a szellemi pezsgés központja voltam. Saját pénzemen emlékművet és emléktáblát csináltattam, megszerveztem a bodrogközi vállalkozók szövetségét, soha senkitől semmit nem vettem el, csak adtam. A választási prog­ramomban ecseteltem, hogy közvetítésemmel két éven belül cseh-orosz-német-szlovák ér­dekeltségű fafeldolgozó üzem épül Helmecen, olasz érdekeltségű varrodáról, a BOXY-RS Kft. termelésének kiszélesítéséről tárgyalok, felké­résemre bankot telepítenek a városba, újra akartam indíttatni a Bodrogközi Hírnök című újságot és sorolhatnám terveimet. Ajánlom, ol­vassa el a választási programomat - nyújtotta át, majd hozzáfűzte: a mozgalom tagjaitól nem ezt vártam. Nem számoltam azzal, hogy a szülővárosomban vereséget szenvedek. Úgy érzem, a polgárok meg lettek félemlítve, ezért történt minden. Az ellenem folytatott kampány eredményes volt. - Ha a szövetségi parlamentben nem mon­dott volna le a mandátumáról, másként alakult volna a helyzete? Miért mondott le? Az őszinte kérdésre őszinte választ vártam. Csak azt tudtam meg, hogy az ügynöklistával kapcsolatban személye körül kételyek merül tek fel, s annak ellenére, hogy a lelkiismerete tiszta volt, nem ment bele a megalázó magya­rázgatásokba. - Azt híresztelték a városban, azelőtt vonul­tam vissza, hogy kiderült: a parlamentben nyil­vánosságra akarták hozni az ŠtB-listán sze­replő képviselők nevét. Pedig én jóval a meg­hirdetett terminus után köszöntem le - hang­súlyozta. - Láthatnám a lusztrálási bizonylatát? - kér­tem tőle a nyomtatványt. Felmutatni nem tud­ta, mert nem világíttatta át magát. Mivel a vá­rosban sokan úgy tartják, hogy Gyimesi doktor több vállalkozásban is érdekelt, ismételten ér­deklődtem ez iránt is. Eleinte azt állította, hogy csak fával kereskedik (Merkúr Kft.), de amikor rákérdeztem, vajon tényleg az övé-e a Trans GM és a Gina Kft., közölte, hogy igen, bár nem működő cégekről van szó. S az sem igaz, mondta, hogy megvásárolta a posta épületét (a felbecsült ára 360 ezer korona), noha tény, a versenytárgyalás győztese ő lett. Állította, a tranzakció egyenlőre stagnál. Köztéri vitafórum A tényfeltárás lélekölő munkáját másnap foly­tattam, hiszen a királyhelmeciek véleményére is kíváncsi voltam. Az utcán megkérdezettek kö­zött voltak, akik nyíltan dicsérték, illetve szidták polgármesterüket, főleg túlzott határozottsága, szókimondása miatt, de a személyét érintő váda­kat primitív rágalmazásnak tartották. Jelzésér­tékű, hogy míg a Pásztor Istvánt elmarasztalók kérdezés nélkül is bemutatkoztak, dr. Gyimesi György ellenzői elhallgatták a nevüket. A köztéri vitafórumon elhangzott: Gyimesi doktor a múlt rendszerben a város teljhatalmú ura, hol főor­vos, hol kórházigazgató, a Csemadok járási elnö­ke, világjáró vadász volt, felsőbb kapcsolatokkal. A nyolcvankilences fordulat után váltott, s az Együttélés színeiben szövetségi képviselő lett, ám a múltja miatt vissza kellett lépnie. Mint a mozgalom járási elnöke ismét reflektorfénybe került, s az idén előbb parlamenti képviselő, majd polgármester akart lenni. Mindenáron ha­talomra vágyott. Mivel a régióban közismert sze­mélyiségről van szó, vannak hívei, akik hajlan­dók támogatni célkitűzéseit, ha kell, akár pisz­kos eszközökkel is. A választási párviadalt a régi struktúrák szemmel tartották és készenlétben álltak... Némi kiigazítás A városi hivatalban Czető Ilona gazdasági vé­zetőnél is érdeklődtem a két kft.-ről, valamint az áruházeladásról. Mialatt aprólékosan beszá­molt az eladás körülményeiről, betekinthettem az önkormányzat határozataiba és a szerződé­sekbe is. Az iratok Pásztor István szavait igazol­ták. - Hogyan működik a bodrogközi vállalkozók szervezete? - vetettem fel, s mert nem értette, miről beszélek, több vállalkozótól telefonon fel­világosítást kért. Nem tudtak a szervezet műkö­déséről. - Nincs ilyen, nem is volt - ismertette a té­nyeket Pásztor István polgármester és Fuksz Sándor vállalkozó. - De Gyimesi úr azt állította, hogy ő alapítot­ta, a szervezet elnöke pedig Petrik Ferenc. A polgármester nyomban felhívta Petrik urat, s megkérte, tájékoztassa a vállalkozók szerve­zetéről. Megtudtuk, hogy a Magyar Vállalkozók Nemzetközi Szöveségének volt egy ilyen ötlete, s ajánlották, alakuljon meg a bodrogközi vállal­kozók szervezete. Sajnos, a jogi összefüggések tisztázatlansága miatt nem lett az egészből semmi. Pedig a Magyarok Világszövetségének indíttatására a határon túli magyar vállalkozók számára tanfolyamot is szerveztek, amely bi­zony rosszul sült el. A résztvevők zöme nem ta­nulni, hanem kirándulni ment Budapestre. Az akció nem kapcsolható a doktor úr személyé­hez, bár igaz, hogy a tanfolyam résztvevőit az Együttélés válogatta. - A világháborúkban elesettek emlékművét és a Mécs László emléktáblát a város kinek kö­szönheti? - kérdeztem ismét a polgármestertől, mivel Gyimesi úr ezt is saját kezdeményezés­ként említette. - Nem mi adjuk meg a választ - nézett egy­másra tárcsázás közben a két férfi. Bodnár Józseftől, az MKDM tagjától, a város köztiszteletben álló nyugdíjasától a követ­kezőket tudtam meg: - Az MKDM kezdeményez­te, majd közadakozásból emeltettük az em­lékművet. Mivel csak 100 ezer koronánk volt, s a költségek 110 ezret tettek ki, Gyimesi úr vállal­ta, hogy elvégezteti a munkákat. Nem tudom, hogyan, miben egyezett meg az emberekkel, ne­künk készpénzt nem adott, viszont az emlékmű elkészült. - Mi nem bántottuk dr. Gyimesit, s ezt jó pilla­nataiban biztosan tudja ő is. Nem képes elfogad­ni, hogy az erőviszonyok megváltoztak, s talán azt sem, hogy már nem ő irányít - mondott véle­ményt Fuksz Sándor, az Együttélés alelnöke. Közel két hétig tartott, míg áttanulmányoztam Pásztor és Gyimesi urak választási programjait, megszereztem a Lúčban megjelent Pásztor-el­lenes cikket, de a Zsaru magazin azon számát is, amelyben T. Gy. letartóztatásáról írtak. Informá­lódtam a Magyarországról hazánkba érkező anyagiakról, de csak annyit tudtam meg, hogy több alapítvány a .határon túli magyaroknak, pártoknak, mozgalmaknak, intézményeknek, ha­zai alapítványoknak szinte „számolatlanul" küld­te a forintmilliókat, ismeretség, személyes, még inkább politikai szimpátia szerint. Feljegyzése­ket írtam a doktor úr levelének margójára, ki­emelve a kérdéses részeket, amikor észrevet­tem, hogy véleményét szerkesztőségünkbe a BOXV RS Kft. faxán továbbította. Merő véletlen lehet, hogy Gyimesi doktor a választási program­ja Gazdasági fejlődés-Városfejlesztés fejezeté­nek 3. pontjában éppen ezt a kft.-t emelte ki? Dr. Gyimesi György 1989 utáni politikai karri­erje nem teljesedett ki. Ezt tanúsítja a helyható­sági választások eredménye. Persze, a világ, de a mozgalom még nem dől össze attól, hogy az, aki akar, nem lesz képviselő, esetleg polgármes­ter. Úgy érzem, dr. Gyimesi György azzal, hogy az 1990-es parlamenti választások után magyará­zat nélkül mondott le mandátumáról, amiért az idén nem kerülhetett a Magyar Koalíció közös je­lölőlistájára, öngólt rúgott. Ugyanis tettét sem akkor, sem ma nem tudta megindokolni, meg­magyarázni. Állítása, hogy nem az ügynöklista nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos félelme késztette a visszavonulásra, nem meggyőző. Ezt talán tudja, érzi ő is, a barátai is. A tárgyilagosság kedvéért Duray Miklóst, az Együttélés országos elnökét kértem meg, emlé­kezzen a rég volt eseményre. - Bánt, hogy két tagunk között ilyen kellemet­len vita, feszültség alakult ki. Egy biztos: dr. Gyi­mesi György az ügynöklista parlamenten belüli nyilvánosságra hozatala előtt mondott le man­dátumáról. Ha jól emlékszem, 1991. március 22­én. Az is tény, hogy nekünk, mivel valami bizott­ságba akarták választani, a jelölését gyorsan vissza kellett vonnunk. A szövetségi gyűlés az ügynöklistákat az 1991. március 22-26-a közöt­ti időszakban tárgyalta. Gyimesi doktor ügyét nem szellőztettük, hiszen a következő választá­sokon nem indult. Úgy gondolom, tetteit a ke­serűség vezérli. Nem tudja megemészteni, hogy a polgármesteri választásokon vereséget szen­vedett. Pedig veszteni is tudni kell. PÉTERFI SZONYA AZ ÁLTALÁNOS HITELBANK EZ ÉVBEN 20 MILLIÓ KORONÁT ADOTT SZPONZORTEVÉKENYSÉGRE „ A vállalatok szponzorálá­sának köszönhetően tartani tudjuk a világszínvonalat" ­állítja dr. Stefan Korec kandi­dátus, a pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézet igazgató­ja. Ugyan a legnagyobb összeget a Nemzeti Biztosí­tótól kapjuk, a szponzorok adománya kiemeli tevékeny­ségünk értelmét, s ezért szá­munkra nélkülözhetetlenek. Mi igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, de el­várjuk, hogy mások is segít­senek. A pozsonyi Nemzeti Onko­lógiai Intézet az egyike azon hét kiemelkedő egészség­ügyi intézménynek, amelye­ket a pozsonyi Általános Hi­telbank A/ÚB/ Rt. szponzo­rál. Rajtunk kívül ide tartoz­nak még: A pozsonyi Kardio­lógiai Intézet, a kassai Egye­temi Kórház endoszkópiai osztálya, a pozsonyi Nemze­ti Onkológiai Intézet, a besz­tercebányai Roosevelt Kór­ház és Rendelőintézet sze­mészeti klinikája, a pozsonyi L. Dérer Kórház idegsebé­szeti klinikája, a trencséni kórház rádiológiai osztálya és a Pozsony-ružinovi kór­ház nő-gyógyászati klinikája. A bank ezekkel az intézmé­nyekkel 1993-ban 5 évre szóló szponzorszerződést írt alá, melynek alapján évente az egészségügyi műszerek vásárlásához 700 000 koro­na összeggel járul hozzá. 1994-ben az Általános Hi­telbank a pénzügyi bizottság javaslatára úgy döntött, hogy szponzorálásra és jótékony­sági célokra 20 millió koronát fordít. Ennek 70 százalékát az egészségügy, a jótékony­sági és humanitárius akciók között osztják el, a maradék pedig a kultúra, az oktatás, az alapítványok és a sport támogatására szolgál. „ A jelenlegi nehéz anyagi helyzetben szükségét érez­zük annak, hogy azoknak segítsünk, akiknek nincs ele­gendő anyagi fedezetük, te­hát elsősorban az egészség­és az iskolaügynek" - tájé­koztat Vladimír Milo mérnök, az Általános Hitelbank bel­gazdasági osztályának főigazgató-helyettese és a pénzügyi bizottság elnöke. Az Általános Hitelbank nemcsak az említett hét egészségügyi intézményt ré­szesíti előnyben, más kórhá­zaknak is segít az egészség­ügyi technika megvásárlásá­ban. így vehették meg pl. az eperjesi kórházban a lapa­roszkópot vagy a poprádi kórházban a mozgó röntgen­készüléket (1,5-1,5 millió korona értékben). A zsolnai kórház hordozható inkubá­torral (900 000 korona), a nyitrai korszerű citométerrel (700 000 korona), a skalicai kórház pedig a prosztata műtésénél használható en­doszkóppal lett gazdagabb. Az Általános Hitelbank rendszeresen támogatja a Szlovák Vöröskeresztet, hogy megkönnyítse a hu­manitárius és gyermekott­honok, valamint a szociális intézmények létesítését. A bank tagja a Matica slo­venská, a Pro Slovakia, az M.R. Štefánik és a Cyril és Metod alapítványoknak. Hozzájárult Alexander Dubček nemrég felavatott emlékművéhez is. Az Általános Hitelbank szinte kötelességének tartja a közgazdasági szakközép­és főiskolák támogatását, mivel tudatában van annak, hogy Szlovákiának nagy szüksége van a szakembe­rekre. A bank további szándéka a nemzeti kultúra támogatá­sa. Ezért már másodszor ítéli oda az Általános Hitel­bank díját az eredeti irodal­mi műveknek, ugyanígy díj­azni kívánja a kiadókat, könyvterjesztőket és "forgal­mazókat is. Az Általános Hitelbank ál­landó támogatója a Szlovák Olimpiai Bizottságnak. Évente 1 millió koronával járul hozzá a szlovákiai olimpiai csapat felkészülé­séhez, akik részt vesznek az 1996-os amerikai olimpi­ai játékokon. A Dukla Trenčín hokicsapata is élve­zi a bank támogatását, mint ahogy a Slovan Bratislava futballcsapata is (ők már az említett 20 millió koronán túl). A bank pénzügyi bizottsá­gának legutóbbi ülése kará­csonyi hangulatban zajlott. Az Általános Hitelbank újra részt vesz a „karácsonyi vércsepp" akcióban és ajándékokat vesz számos gyermekotthon lakójának. JANA NOVÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom