Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

I 4 j ÚJ SZÓ MOZAIK 1994. december 3086. Kéményseprőink már Európában... (Folytatás az 1. oldalról) A kéményseprők munkája nemcsak abból áll, hogy. a seprűt végighúzzák a kémé­nyen. Ennél többhöz kell érte­niük, tisztában kell lenniük a tűzvédelmi előírásokkal, a ké­ményeket építészeti szempont­ból is ismerniük kell, hiszen ne­kik kell jóváhagyniuk, hogy az új kémény megfelel-e az előírá­soknak. Legalábbis kellene, csakhogy ném minden épít­kező veszi igénybe ezt a szol­gáltatást, törvény pedig, amely erre kötelezne, egyelőre nem létezik. A kéményseprők ezen­kívül béleléssel is foglalkoznak. Ha egy épületben széntüze­lésről gázfűtésre állnak át, ott a kéményt alumíniumcsővel kell kibélelni, s néhány magán­cégen kívül többnyire ezt is a kéményseprők végzik. A gázfűtésű épületek kéményeit évente kétszer, a széntüze­lésűeket hatszor kell ellenőriz­ni. Mert a kéményseprő mun­kájának lényege a megelőzés. Nemcsak tűzkárt, hanem sok esetben a gázmérgezést is me­gelőzik, mondhatni: életmentő munkát is végeznek. Amikor a kéményseprők fel­szereléséről érdeklődtem, Tar­tott Sándor azzal tért kí a téma elől: erről inkább ne beszél­jünk, mert még ma is olyan szerszámokat kénytelenek használni, mint az őseik Mária Terézia idejében. - Pedig nagy szükség lenne a korszerűsítésre, hogy lépést tudjunk tartani az újfajta fűtő­testekkel, kazánokkal - ma­gyarázta Kamenár Lajos, a nagyszombati kolléga -, hogy mérni tudjuk, mennyi gáz és mennyi meleg jut a kéménybe, milyen huzatja van stb. Egyelőre, sajnos, csupán egyetlen ilyen műszere van a céhnek, amit a Kéményseprők Európai Uniójától kaptak aján­dékba. Kamenár mester Auszt­riában is járt. - Ott sokkal mo­dernebb felszereléssel dolgoz­nak a kollégák, de nemcsak a műszereik modernebbek, ha­nem a törvényeik is. A kémény­seprőnek széles hatáskörei vannak, pl. ha egy kéményről megállapítja, hogy rendkívül környezetszennyező, jogában áll leállítani a fűtést, sőt még bírságot is kiróhat. Kályhaépítés Munka közben is szerettem volna megfigyelni őket. Aznap éppen egy közeli, bérházból te­lefonáltak: jöjjenek megnézni a kályhájukat, mert nem akar égni, csak füstöl. Kálmán Jenővel indultunk a megadott címre, ez az ő körzete, ugyanis az egész város és a környék körzetekre van osztva a ké­ményseprők között. A házban már ismerősként fogadták a feketeruhás embert - nem csoda, hiszen 28 éve járja a körzetét. A lakásban egy mér­ges kis szobakutya és egy fia­talasszony fogadott bennün­ket, a padlón leterített papírla­pok, a bútorok vászonnal leta­karva - látszott, felkészültek a kormos munkára. Aznap még­sem lett a kéménytisztításból semmi. A mester ugyanis rög­tön megállapította, nem elég a kéményt kisöpörni, a cserép­kályhát is ki kell pucolni. Ahhoz pedig szét kell szedni a kályha tetejét, majd speciális agyag­gal újra betapasztani, ehhez pedig egyéb szerszámokat és a nyersanyagot is elő kell készí­teni. A munkát későbbre ha­lasztották, én pedig megtud­tam, hogy a kéményseprőnek egyéb szakmákhoz is kell érte­nie, például a cserépkályha­építéshez vagy a kőműves­munkához. Ez utóbbira olyan­kor van szükség, ha a kémény el van dugulva. A kéménybe, felülről, hosszú szíjon egy vas­golyót és a ráerősített acélró­zsát engedik le, amely lekapar­ja a kémény faláról a rárakó­dott kormot. Ezzel biztosítják a kellő huzatot, és megakadá­lyozzák, hogy a felgyülemlett korom kigyulladjon. A vasgolyó ütődéseit hallgatva állapítják meg a dugulás helyét. A kriti­kus ponton azután ki kell bon­tani a falat, majd a kémény ki­javítása után ismét befalazni. A legnagyobb problémák akkor adódnak, ha a dugulás a szom­szédos lakás magasságában van, és a szomszéd nem akar beleegyezni, hogy a lakása fa­lát kivéssék. Ha a cserépkályhát nem szedhették is mindjárt szét, a tetőre azért felmásztunk - ké­ménynézőbe. A sok kürtő kö­zött egyetlen alumíniumcső meredezett, ami azt jelenti, csak egy helyen fűtenek gáz­zal. Pedig előzőleg úgy hallot­tam, a pozsonyi lakásoknak már több, mint a 90 százalé­kát gázzal fűtik. Ez is bizonyít­ja, hogy a ház régi épület. Erre utal egyébként a kémények ál­lapota: sok helyütt a kémény­ajtó is hiányzik, csak egy tá­tongó nyílás látszik. A házke­zelőségnek nincs pénze a kar­bantartásra. Pedig sok kelle­metlenség forrása lehet az ilyen hanyagság. Nem ritka­ság, hogy a hasonló kémé­nyekből galambtetemeket ha­lásznak ki. Pedig érdemes len­ne rendben tartani az épüle­tet, mert kellemetlen, ha az el­dugult kémény miatt télen akár egy napra is abba kell hagyni a fűtést. Kéményseprő és szerencsemalac A kéményseprő mellett lép­kedve az utcán észerevettem: beszélgetőpartneremet meg­látva, egyik-másik járókelő gyorsan megmarkolta a gomb­ját. A babona ugyanis azt tart­ja: ez szerencsét hoz. - A ké­ményseprők vajon mit tarta­nak a babonáról? - tettem fel a kérdést az öltözőben. Kame­nár Lajos egy régi könyvben ol­vasott történetet mesélt el: ­Állítólag még Mária Terézia idejében történt, hogy egy kas­télyban éppen újévi ünnepség zajlott, és éppen, amikor a ké­ményseprő is megérkezett kö­szöntőt mondani, a konyhából kiszaladt a pecsenyének szánt kismalac. A kéményseprő a fo­lyosón elkapta az állatot és az­zal a hóna alatt köszöntötte az újévet. Azóta ábrázolják együtt a malacot a kéményseprővel. Tartott Sándor más magya rázatot tud a babonára: ­Azelőtt, amikor a házakat még náddal vagy szalmával fedték, gyakoriak voltak a kémény okozta tűzkárok. Ezért az em­berek már azt is szerencsének tartották, ha megjelent a ké­ményseprő, hogy elvégezze a munkáját, mert ezzel sok baj­nak vette elejét. Ezért mond­ják, hogy a kéményseprő sze­rencsét hoz. - Saját maguknak hoznak-e szerencsét? Kérdésemre ironi­kus választ kapok: - Ha sze­rencsések lennénk, már nem lennénk kéményseprők. GAÁLLÁSZLÓ MAR MA KAPHATÓ A VASÁRNAP, BENNE NYOLC OLDAL PLUSZ! üBsárnap A tartalomból: m Féljünk együtt? Miklósi Péter interjúja Tőkés Lászlóval • Isten tenyerén Szilvássy József sorsriport­ja Szakall Istvánról m Mit hozott a Jézuska? H. Mészáros Erzsébet összefoglalója a Család Nemzetközi Évéről • Ahol a betlehemi csillag ragyogott Hasák Vilmos szentföldi ri­portja m Léggyökerek Dusza István riportja m Akinek órák alatt szét­kapkodták a lemezeit Dénes György beszélgetése Csík Jánossal MOszI bácsi életiskolája J. Mészáros Károly írása For­gács Oszkárról, a (cseh)szlo­vák vívás nesztoráról 32 oldalas színes magazin sok érdekességgel, az ünne­pek részletes rádió- és té­véműsorával A Nyítrai Pedagógiai Főiskola Pedagógiai Karának dékánja konkurzust ír ki pedagógiai munkakör betöltésére, egy do­censi vagy adjunktusi helyre, a Pedagógiai Tanszék magyar ta­gozatára a következő szakterü­leten: az írás- ég olvasástanítás módszertana, természeti isme­retek és honismeret, valamint a pedagógiai gyakorlat vezetése. Feltételek: - egyetemi végzettség peda­gógia szakból, - a magyar és szlovák nyelv aktív használata, a német és más világnyelv ismerete előnyös, - főiskolai vagy középiskolai pedagógiai gyakorlat, - erkölcsi feddhetetlenség, - tudományos fokozat és publikációs tevékenység. A jelentkezéshez csatolt élet­rajzot, a végzettséget és tudo­mányos fokozatot igazoló okmá­nyokat és publikációs jegyzéket 14 napon belül (a mai naptól számított határidővel) kérjük az alábbi címre elküldeni: Vysoká škola pedagogická, Oddelenie personálno-právne, Trieda A. Hlinku 1, 949 74 Nitra. A SIK és a CSEMADOK vág­sellyei alapszervezete 1994. december 21-én, 19 órai kez­dettel a „Predvoj" nyugdíjas­otthonban karácsonyi estet rendez, előadással, beszélge­téssel, meglepetéssel egybe­kötve. Minden érdeklődőt sze­retettel várunk. PARLAMENTI LEVÉL Kormánykoalíció és a hatalom Noha a Házbizottság által elfo­gadott és a képviselőknek szét­küldött program megfelelt elkép­zeléseinknek, valamennyien szá­mítottunk a megleptésekre. Arra, hogy a parlament 3. ülésének kezdetén számos módosításra, illetve kiegészítésre kerül sor. így is történt. Az eredeti 16 pont vé­gül 26-ra bővült. Számos olyan napirendi pont került a program­ba, amely egyértelművé tette, hogy a kormánykoalíciónak eltö­kélt szándéka hatalmának meg­erősítése (az új tévé- és rádióta­nács, valamint a tévé új elnöké­nek kinevezése, a számvevőszék elnökének és alelnökeinek meg­választása stb.). Sőt számos olyan törvényjavaslat megtárgya­lására és elfogadására került sor, amelyeket előzetesen nem tanulmányozhattak át a képvi­selők, és az egyes bizottságok sem tágyaltak meg. Tiltakozá­sunk, hogy a törvényjavaslatok előzetes ismerete nélkül nem szólhatunk érdemileg a terveze­tekhez és módosító javaslatok­hoz, eredménytelen volt. A parla­menti többség könyörtelenül ha­lad a Mečiar által megjelölt célok felé. Ráadásul a frekvencia­elosztást felügyelő tévé- és rádió­tanács leváltása, illetve újravá­lasztása esetében egyszerűen „átejtették" a honatyákat. Erede­tileg a meglévő hattagú tanács három taggal való kiegészíté­séről volt szó. Eszerint terjesztet­ték be javaslataikat az egyes par­lamenti frakciók. Az 1995-ös költségvetéssel kapcsolatos eddigi paradox hely­zetet egy különös határozattal ol­dotta meg a Tisztelt Ház: kötelezi a kormányt, hogy záros határidőn belül terjessze elő tervezetét az 1995-ös költségvetési provizóri­ummal kapcsolatos intézkedé­sekről. Mivel aznap este nevezte ki a köztársasági elnök Mečiar új kormányát, Moravčík ügyvezető kormányának csupán néhány óra állt a rendelkezésére. Viszont így az elfogadott határozatot már az új kormánynak kell teljesíte­nie. Tehát Mečiar egyelőre „meg­ússza" a jövő évi költségvetést egy provizóriumtervezettel, amit majd a kormányprogram elfo­gadása után lépten-nyomon mó­dosítani fog?! A számvevőszék vezető tiszt­ségviselőinek, az új tévé- és rádió­tanácsnak, a Szlovák Televízió új elnökének, valamint a harmadik parlamenti alelnöknek a megvá­lasztása egyértelműen bizonyítot­ta, hogy Mečiar kormánykoalíció­ja és parlameti többsége rendít­hetetlenül folytatja a november 3­AHOGY ÉN LÁTOM Stadtruckert, lám, menesztették a televízió éléről. Pedig - naponta tapasztalhattuk - mennyire igyeke­zett kedvében járni Mečiarnak. Mondják, akik tudják, nem rajta, hanem némely beosztottjai újság­írói tisztességén múlott, hogy nem buzgólkodott még jobban. Mégis lapátra tették. E tényt mi, újságírók, a Demokratikus Szlovákiáért Moz­galomtól jött üzenetként is felfog­hatjuk. Utódának, Jozef Darmo sajtóteo­retikusnak a kinevezési okmányán még meg sem száradt a tinta, és a központi tévéigazgató már meg is jelent a képernyőn. És ijesztő dol­gokat mondott. Azt sejttette például, nem azért bízták rá a televíziót, hogy megho­nosítsa a cenzúrát, és hogy pártér­deket képviseljen. Nekem 1968 késő őszétől min­dig lúdbőrős lesz a hátam, vala­hányszor egy újonnan (és hirtelen) kinevezett főszerkesztő, netán ve­zető politikus azt bizonygatja: itt Hazafias sajtószabadság nem lesz cenzúra. Emlékszem, ak­kor, huszonhat esztendeje is bejött a szerkesztőségbe egy hirtelen odaküldött ember, éppen belpoliti­kai szolgálatos voltam, és Pajetta olasz reformkommunista politikus Moszkvát keményen elítélő interjú­ját rendeztem volna sajtó alá. A ha­marjában odaküldött ember is biz­tosított róla, hogy nem a pártérdek érvényesítése, a cenzúra bevezeté­se céljából érkezett. A „négyesről" mindazonáltal kiemeltette az olaszországi interjút. Magasabb ér dekekre hivatkozott. Hogy Gustáv Husák aznap délután írt alá Moszk­vában valamilyen szerződést... Gály Iván barátom, aki az interjút fordította volt, emlékszem, nagyon csúnyát káromkodott. És azt mondta: Rendben, eddig még csak azt mondják meg, miről nem írha­tunk. Attól tartok odáig fejlődik a sajtószabadság, hogy azt is ponta san megmondják, miről mit kell ír­ni. Később a sajtót olvasva gyakran eszembe jutott Ivánnak e vészjósló jövendölése. És hálát adtam a sorsnak, hogy nem lehetek újság­író. Jozef Darmo központi tévéigaz­gató szavaiból azt vettem ki, hogy nemzeti lesz az általa ihletett tévé­beli sajtószabadság. Úgy tűnik, saj­tóteoretikusként nincs tisztában azzal, hogy vannak fogalmak, ame­lyek neve elé ha jelzőt tesznek, ön­maguk karikatúrájává válnak. Az a sietség, ahogy az állami kéz­ben levő elektronikus tömegtájé­koztatási eszközöknél végrehajtot­ták a főkáderek (nem tudok mást írni) konszolidációját, semmi jót nem sejtet a nyomtatott sajtó szá­mára sem. Igaz, az újságok már úgyszólván mind magántulajdon­ban vannak, a márciusban vérig sértődött és most visszavágásra készülő új hatalom minden bi­zonnyal megtalálja a módját, ho­gyan próbálja kezesbáránnyá tenni a lapokat és az újságírókat. A cenzúra régebben intézmé­nyesült formáinak bevezetése már elavult módszer. Manapság már talán csak Észak-Koreában és Fi­del Castróéknál alkalmazzák, vagy még ott sem. A lapok gyártása és terjesztése a 20. század végére annyira megdrágult, hogy egy kor­mány, gazdasági intézkedésekkel, akár néhány nap alatt is tönkre te­heti a sajtót. Különösen egy olyan kis országban, mint amilyen Szlo­vákia, ahol még a legnépszerűbb újságok példányszáma is erősen korlátozott. Olyan hírek kaptak lábra, ame­lyek szerint a kormány a napi sajtó rovására készül néhányat csavarni az adóprésen. Ha ez igaznak bizo­nyul, ha a napilapok adóját 6-ról 25 százalékra felemelik, a Slovenská Republika, a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt kormány által dédel­getett szócsöve egycsapásra mo­nopolhelyzetbe kerül, az ellenzék­nek pedig még a legerősebb lapjai is térdre rogynak. Ha ez bekövetkezik, majd me­gint hálát adhatok a sorsnak, hogy ismét nem lehetek újságíró. Mind­azonáltal optimista vagyok, hiszen 1968 után megbizonyosodhattunk róla, hogy nálunk a kutyavilág egy folytában legfeljebb húsz évig tart. És húsz esztendő múlva még min­dig csak 83 éves leszek. Tehát: fel a fejjel! TÓTH MIHÁLY án és 4-én elkezdett „tisztoga­tást" és hatalmának megszilárdí­tását. Az ellenzéket mindenből ki­rekeszti, szóhoz sem hagyja jutni. Még formálisan sem jöhet számí­tásba, hogy az ellenzék képvi­selője bekerüljön valamelyik tör­vényhozói vagy állami szervbe. Vi­szont érdemes megjegyezni, hosszú távon nem biztos, hogy a nagy nehezen, kényszerűségből összekovácsolt kormányhatalom mögött felsorakozó 83 parlamen­ti képviselő száz százalékos biz­tonságotjelent majd a törvényho­zásban. Erre utal a múlt héten csütörtökön este kialakult parla­menti helyzet. A tévé elnökével szemben előterjesztett bizalmat­lansági javaslat vitájában határo­zatképtelenné vált a Tisztelt Ház: a kormányhatalom képviselőiből csak 74-en voltak jelen, s ezt ki­használva az ellenzék nem vett részt a szavazásban. így került sor az ülés berekesztésére. Pénteken ismét elszabadultak az indulatok, amikor napirendre került a nemzetközi szervezetek­be jelölt állandó küldöttségek megválasztása. Már a javaslat előkészítésének folyamán vitat­hatatlan volt, hogy a DSZM és tár­sai kisajátítják maguknak a jogot a „káderezésre", illetve arra, hogy kijelöljék, ki képviselheti Szlováki­át az európai szervezetekben. Az első fordulóban, a külügyi bizott­ság ülésén olyan jelölőlistát ter­jesztettek elő, amely egyáltalán nem felelt meg az egyes frakciók által benyújtott igényeknek - a Magyar Koalíciót teljesen mellőzték. Hosszú küzdelem után került a jelöltek közé az MK há­rom képviselője. A három kor­mánypárt önkényes magatartása a parlamenti vitában csúcsoso­dott ki: a „nyolcvanhármak" az ET-küldöttségébe javasolt Bauer Edit képviselő ellen szavaztak. Mivel az MK úgy döntött, hogy ki­tart az eredetileg jelölt képviselő mellett, viszont a parlament több­sége ellene szavazott, úgy az ET­küldöttségben nincs magyar kép­viselet. A DSZM, az SZNP és az SZMSZ koalíciója könyörtelenül halad a hatalom megerősítésének útján, nincs tekintettel a demokrácia alapelveire, figyelmen kívül hagy­ja, hogy mit szól mindehhez a bel­és külföldi közvélemény. Egyre élesebb a határvonal a kormány­hatalom és az ellenzék között. Legfőbb ideje, hogy az ellenzéket képviselő pártok tudatosítsák a józan és ésszerű együttműködés szükségességét. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Pozsony, 1994. december 19. FÜLEK: Ünnep az iskolában úl Szó-hír Kettős évfordulóról emlékez­nek meg holnap Füleken az Ifjú­sági utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Az idén 45 éve annak, hogy Galóné Huszár Er­zsébet vezetésével a városban a háború után újra megkezdődhe­tett a magyar oktatás, és novem­ber l-jén múlt 30 éve, hogy az in­tézmény a jelenlegi helyére, egy korszerű épületegyüttesbe köl­tözhetett. E kettős jubileum al­kalmából az alapiskola igazgató­sága, szakszervezete és szülői munkaközössége ünnepséget tart, amelyre meghívta jelenlegi és nyugdíjas pedagógusait, a vá­ros vezetőit, a baráti iskolák kép­viselőit. A tanulók is örülnek az ünnepségnek, számukra ugyan­is emiatt egy nappal korábban, tehát már ma befejeződik az év utolsó tanítási napja. (farkas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom