Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-20 / 293. szám, kedd

1994. december 21. hiRek - velemenyek űj szó 1 20 | GYIMESI GYÖRGY KONTRA PÁSZTOR ISTVÁN - I. Vádaskodások és védekezések Nincs nehezebb feladat, mint tárgyilagosan beszámolni az életünket érintő kérdésekről akkor, amikor politikai-szemé­lyi érdekekről, ellentétekről, csatározásokról van szó. írá­som indítékául dr. Gyimesi György kiráiyhelmeci lakos terje­delmes levele szolgált, amelyben személyes sérelmein túl súlyos vádakkal illette Pásztor Istvánt, Királyhelmec polgár­mesterét, az Együttélés parlamenti képviselőjét. Mit tartalmazott a levél? Dr. Gyimesi Györgyöt az Együttélés Országos Tanácsa je­lölte az idei parlamenti választá­sokon, ám a magyar koalíciós szerződés szerint olyan szemé­lyek, akik az 1990-es esztendőt követő parlamenti választások után leadták mandátumukat, nem szerepelhettek a koalíció közös jelölőlistáján. A mozgalom Pásztor Istvánt helyezte a lista­vezető helyre. Gyimesi doktor ez­zel ugyan nem értett egyet, de a tényeket elfogadta, s elhatároz­ta, ha nem lehet képviselő, a helyhatósági választásokon in­dul a polgármesteri posztért. Azt tervezte, hogy karöltve a biztos befutóval, Pásztor István majda­ni parlamenti képviselővel a vá­ros, az egész Bodrogköz felvirá­goztatásáért dolgozhat. Mivel az Együttélés alapszabálya a képvi­selőjelöltek és a polgármester ki­választását a tagsági gyűlés ki­zárólagos jogkörébe utalta, dr. Gyimesi György, a mozgalom já­rási tanácsának felnöke biztos volt abban, hogy ő lesz az Együtt­élés polgármesterjelöltje. Nem lett. És ez az, amit nem hagyott annyiban. „Magam mögött tud­va az Együttélés-tagok többségé­nek támogatását" - írta - füg­getlen jelöltként mégis indult. Részletesen kitért a jelölését megelőző, botrányokba fulladt gyűlésekre, majd a választási kampány lefolyására is. Azt állí­totta, hogy míg ő pozitív kam­pányt folytatott, s ki nem ejtette ellenfele nevét sem, sőt „módjá­val dicsértem is eddigi tevékeny­ségének említést érdemlő ered­ményeit", addig „Pásztorék ele­jétől lejárató kampányt folytat­tak ellenem. Hirdetésben tilta­koztak amiatt, hogy mint a moz­galom járási elnöke a magam kampányában használom a mozgalom szimbólumát és pro­pagációs anyagát", pedig ő ezt pénzért megvásárolta. A két polgármesterjelölt vá­lasztási gyűlései a leírtak alap­ján valóban „érdekesek" lehet­tek. A csúcsot T. Gy. királyheime­ci vállalkozó felszólalása je­lentgette, aki „miután megelé­gelte a városszerte terjesztett szennyiratba foglaltakat", kibo­rult Pásztor István választási gyűlésén, és a polgármester sze­mébe mondta: feleségétől kikö­vetelt és elfogadott 300 ezer ko­rona csúszópénzt azért, hogy a város tulajdonában lévő áruhá­zat ne adják el másnak. Gyimesi nehezményezte, hogy a polgármester „kétségtelen mí­nuszát a maga javára igyekezett fordítani azzal, hogy úton-útfélen engem vádolt egész csapata, merthogy az én megrendelé­semre rágalmazták meg". Pász­tor István bűnlajstromának fel­sorolása ezzel nem ért véget, a doktor úr szerint vétke volt az is, hogy a kampányában a magyar­országi tömegtájékoztató eszkö­zök támogatták, sőt felhasznál­va a magyar szeretetszolgálat adománycsomagjait, kampányá­nak záróakkordjaként azokat „a városi illemhelyen a vécés néni" osztogatta. A valódi csemege még ezután következett. Gyime­si György még a nyáron megtud­ta, hogy a „magyarországi Pro Professione Alapítvány a. hatá­ron túli magyarok támogatására szánt 100 millió forintjából egye­bek mellett két királyheimeci kft., az Interregion és az A-Mobil lett létrehozva". A két új kft.-t a Kassai Városi Bíróságon Pásztor Istvánné és Fuksz Sándor nevé­re regisztrálták. Gyimesi a hír hallatán felkereste Pásztor Ist­vánt, és kérdőre vonta, „hogyan lett Királyhelmecen felhasználva a nemzetközösségünk támoga­tására szánt összegből mintegy 28 millió forint" anélkül, hogy erről a tranzakcióról mint az Együttélés járási elnöke bármit is tudott volna. S mert kérdésére nem kapott választ, felháborod­va érdeklődni kezdett - csak a mozgalom járási és városi tagjai között hogy ki tud erről. Senki semmiről nem tudott. A két kft. életrekeltését a továbbiakban „kétes privatizációs akcióként" ecsetelte. Ezután került sor a helyható­sági választásokra. Az eredmé­nyekből kitűnt, hogy Királyhel­mec lakosainak nagy része meg­unta a politikai csatározásokat, mert állampolgári jogukkal csak kevesen éltek. A szavazók több­sége viszont Pásztor Istvánra voksolt. Gyimesi György nem lett polgármester. „Vereségem fájó, mert nem számítottam rá" - írta, majd végezetül leszögezte: „Kí­vánom, hogy ez az ügy a köz megelégedésére tisztázódjon", valamint azt is, „hogy az említett eseményekre és tényekre vonat­kozó írásos és hangdokumentá­ció" a birtokában van. Az alapítvány nem az Együttélést támogatta A köz megelégedése úgy ér­hető el, ha teret kap a másik fél is - közöltem Pásztor Istvánnal, aki nem zárkózott el a beszélge­tés elől. - Nem szeretnék személyes­kedni, de meg kell jegyeznem: ha Gyimesi György még a nyáron szerzett tudomást az alapítványi támogatásról, miért a választá­sok előtt hozakodott elő „holtbiz­tos" információival? Ha kételyei támadtak, miért nem tájékozó­dott a mozgalom alelnökénél, Fuksz Sándornál, akivel szinte naponta kapcsolatban volt? Ha nem a hatalomért folytatott harc vezérelte volna tetteit, könnyen megtudhatta volna, hogy a fo­rintmilliókat nem az Együttélés kapta, hanem a város. Mégpe­dig a kisvállalkozás megsegíté­sére. A továbbiakban részletesen nyilatkozott a két kft. megszüle­téséről. A lényeg: a városi hivatal 1992-ben előkészítette a veszte­séges járási ipari vállalat privati­zációját, s mert a több tízezer ko­ronás hirdetések s a három árve­rezés után sem tudták eladni, 12 milliós adóssággal a városé lett. A fémmegmunkáló és gépla­katosműhelyt 14 vállalatnak kí­nálták, de nem tartott rá igényt egyik sem. Később akadt egy vállalkozó, Demikát úr, aki vi­szont alacsonyabb áron szerette volna megkapni. Pásztor István akkortájt szerzett tudomást a magyarországi támogatás le­hetőségéről, noha nem is ez volt az egyedüli ok, amiért a városi hivatal bizottsága a kassai Demi­kát úr ajánlatát elutasította - Elsőrendű kötelességünk­nek tartottuk és tartjuk, hogy az itt élőknek teremtsünk munkale­hetőséget. Ha a kisüzem idegen kézbe került volna, kötve hi­szem, hogy királyhelmecieket al­kalmaztak volna. - Mondana valamit a Pro Pro­fessione Alapítványról? - Dobos László valamikor 1992-ben említést tett arról, hogy Magyarország támogatni akarja a határon túli vállalkozá­sok fellendítését. Ezen az össze­jövetelen, ha jól emlékszem, je­len voltak a hazai magyar politi­kai erők tagjai, de elsiklottak a bejelentés felett. Én viszont kap­va kaptam az alkalmon, több­ször felkerestem Dobos urat, el­mentem Budapestre, s az alapít­vány anyagi támogatásával két magyar-szlovák kft.-t létesítet­tünk, 1993. március 9-én az In­terregiont, 1993. május 4-én pe­dig a A-Mobilt. Az A-Mobil azelőtt autószerviz volt, szintén el akartuk adni, de 8 millió 800 ezer koronáért nem kelt el. Je­lentkezett ugyan a Molnár-Tar­cali vállalkozópáros, de csak 5 millió koronát kínált érte. A bizott­ság úgy döntött, ennyiért nem adja. Valóban igaz, hogy a két kft.-t a feleségem és a bizalma­mat élvező barátom nevére re­gisztráltattuk, de csak azért, mert a magyar fél követelte, hogy befektetésüket a nevem­mel szavatoljam. Noha a két kft. hivatalosan magyar-szlovák vál­lalkozás, a pénzt kizárólag a ma­gyar fél adta. A „haszon" viszont Királyhelmecé: munkalehetősé­get teremtettünk polgárainknak. Anyagi hasznot, s biztosan erre gondol Gyimesi György, a két kft. nem hozott, a termelésből szár­mazó némi nyereséget a fejlesz­tés nyeli el. Magyarországról, az esedékes forint-korona árfo­lyam szerint, a pénzátutalás bankon keresztül, hivatalosan történt. Az alapítványtól, nem ta­gadom, vártunk némi forgótőkét is, de folyósítása már elmaradt. Annak viszont örülök, hogy pol­gármester létemre befektetett tőkét szereztem a városnak. Nem tagadta, hogy amikor Gyimesi György kérdőre vonta az alapítványi pénz miatt, nem tar­totta fontosnak a tájékoztatását, hiszen nem a mozgalom kapta a pénzt. A továbbiakban magyará­zatot kértem a választási kam­pányukat illetően is. - Amikor Gyimesi doktor meg­tudta, hogy nem indulhat az Együttélés színeiben, hadjáratot indított ellenem. Azzal kezdte, mivel nem vagyok helmeci, meg népszerűtlen is vagyok, úgysem választanak meg, legyek csak képviselő stb. stb. A mozgalmon belül más véleményen voltak, és engem jelöltek. Ez már sok(k) volt a doktor úrnak, ezért az anyagi visszaélés vádjával ruk­kolt elő, a két kft.-vel, de kitalálta azt is, hogy a szeretetszolgálat csomagjainak az elosztásával szereztem választókat. Pedig vállalkozó barátaim ajándékoz­ták, nem a szeretetszolgálattól kaptam a húskonzerveket, me­lyeket nem az engem választani akaróknak osztották ki, hanem azoknak, akik rászorultak. Volt ruhaosztás is, az akciót a Vörös­kereszt támogatásával hirdettük meg. Még mielőtt belefogott volna a csúszópénzrágalom hátterének elemzésébe, Fuksz Sándortól, a kft.-k működéséről érdeklődtem. - A királyhelmeciek jól tudják, milyen állapotban volt a két üzem. A város a vállalkozás fel­lendítésének feltételét az el­adásban látta. Amikor létrejött a magyar-szlovák vállalkozás, mindkét kft.-nek én lettem az ügyvezető igazgatója, Pásztorné továbbra is pedagógus maradt. A betöltött tisztség semminemű anyagi haszonnal nem jár. Más vállalkozásaim vannak, azokból élek. A két kft.-t jó képességű ve­zetők irányítják. A vegyes vállal­kozást mi hazai tőkebevitel nél­kül lendítettük fel, jó nevünk van már a határokon túl is. Csapon például közös vállalatot létesítet­tünk, mert jelen akarunk lenni az ukrán piacon. Kinek az érdeke? - Beszéljünk hát a csúszó­pénzről - sóhajtott a polgármes­ter. - 1992. február 25-én az ön­kormányzat döntött arról, hogy felértékelt áron, 4 millió 545 ezer koronáért eladja a bevásár­lóközpontot T. Gy. vállalkozónak - lapozott emlékezetében és a jegyzőkönyvekben. - Március­ban T. Gy. Magyarországon vizs­gálati fogságba került, s ezért nem írhattuk alá a szerződést. Mivel a vállalkozó felesége nem nyilatkozott arról, mi legyen az egyezséggel, felszólítottam, je­lezze szándékait. Türelmi időt kért s kapott, majd április 30-án aláírtuk a szerződést azzal az en­gedménnyel, mivel T. Gy. még mindig börtönben volt, hogy négy hónappal a regisztrálás után fizetheti ki a vételárat. Szeptember elsejéig a T. család nem jelentkezett, ezért ismét fel­szólítottuk, akarják-e az üzletet vagy sem, s megszabtuk, vásár­lási szándékukat jelezzék szep­tember 11-éig. Szeptember 18­án került sor a regisztrálásra, s a megállapodás szerint T. Gy.-nek 1993. január 18-áig kellett vol­na rendeznie az anyagiakat. A pénzt nem fizette be, ezért az önkormányzat 1993. február 9­én határozatot fogadott el, hogyvisszalép az eladástól. Erről 1993. március 10-én T. Gy.-t le­vélben értesítettük. Nyolc napra rá, március 18-án T. Gy. 4 millió 545 ezer korona helyett befize­tett 4 millió 050 ezer koronát (a regisztrálás költségeit, a 24 7 165 koronát is ő állta), de még így is adós maradt 243 379 koronával. A tartozást csak bíró­ság útján tudtuk behajtani, a ké­sedelmi kamatot (98 ezer koro­nát) az önkormányzat határoza­ta alapján elengedtük. A novem­beri választási gyűlésen T. Gy. azt vágta a fejemhez, hogy 1992. július 14-én felesége, K. Z. jelenlétében, a lakásukon 300 ezer korona csúszópénzt adott nekem. A rágalmazásra azzal reagáltam, hogy közöltem: becsületsértés miatt T. Gy. ellen pert indítok. A teremben „véletle­nül" jelen volt a Mečiar-párti Lúč szerkesztőségének újságírója és fényképésze - mutatta a Skan­dalum Helmecen című írást. - A polgárok döbbenten nézték a felfegyverzett T. Gy. és emberei különszámát (a vállalkozónak magánrendőrsége van), és meg­szeppenve várták, hogy mi lesz. T. Gy. embereivel kivonult, mi meg folytattuk a gyűlést. Ha jól emlékszem, ez november 12-én, szombaton történt. T. Gy. megje­lent a keddi gyűlésemen is, ahol kifejtette, hogy ő nem tartozik Gyimesi Györgyhöz. (Folytatás holnapi számunk­ban) PÉTERFI SZONYA ( SZÁMÍTÓGÉP- ÉS IRODATECHNIKAI KIÁI.I.lTÁS CASSO-COMP 95 1995. február 22-től 24-ig A Technika Háza kiállítótcrülctc ZSVTS Košice, spol. s r.o., 043 23 Košice, Južná trieda 2/A Kapcsolatfelvétel: tel.: 095/76 27 45, fax: 095/76 31 97, 76 49 05 HARDWARE: memóriaprocesszorok, képernyők, nyomtatók, diszk- és szalagberendezések, plot­terek, notebookok, számítógép-hálózatok. SOFTWARE: programrendszerek, apolikus program­felszerelés, közgazdasági és menedzserprogramok, grafikai processzorok, DIP, antivírus-progra­mok, shareware. SZOLGÁLTATÁSOK: dataházis és információ, tanácsadás, konzultáció, fejlesztés, a számítástechnika felhasználása, tanfolyamok, tájékoztatás és dokumentáció. SZÁMÍTÁSTECH­NIKAI IRODALOM, TELEKOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKA, IRODABERENDEZÉSEK: irodatechnika, másológépek, írógépek, irodai eszközök, irodabútor. BAŤA-ALAPÍTVÁNY RIMASZOMBATBAN Mint(h)a részvénytársaság A részvénytársaság annak rend­je és módja szerint megalakult. Né­hány hete tartotta alakuló ülését, megválasztották vezetését, bank­számlát nyitottak, részvényesei vannak. Azt azonban már most tudni lehet, hogy valamikor május táján ugyancsak annak rendje­módja szerint meg is szűnik. Mert azért-ez a részvénytársaság nem egészen igazi. * * * A Rimaszombati Kereskedelmi Akadémián második éve folyik ok­tatás Tomáš Baťa Ifjú Vállalkozók (Junior Achievement) Alapítványá­nak köszönhetően. Mint nemrég ír­tuk, a programot a világ több mint 70 országában alkalmazzák - egy­séges tanítási módszerrel és tan­tervvel. A rimaszombati kereske­delmiben Kisantal József és felesé­ge vezeti az iskola harmadik évfo­lyamának magyar és szlovák osztá­lyaiból verbuválódott azon húsz di­ák foglalkozásait, akit heti három órában oktatnak a Baťa program alapján. Hogy mi is a módszer lé­nyege, arról beszéljenek inkább ők maguk: - A Baťa-alapítványnak több ok­tatási programja is van, melyek az óvodáskortól egészen a középis­kolás korig különféle korcsopor­toknak készültek. Mi az alkalma­zott közgazdaságtant tanítjuk ­kezdte Kisantal József. - Progra­munk négy részből tevődik össze. Az első az elméleti oktatás, a má­sodik egy vállalkozói diákközös­ség kialakítása, a harmadik egy számítógépes program, amely a piac működését szimulálja. A ne­gyedik pedig a konzultánsokkal ­vállalkozókkal, üzletemberekkel való munka és együttműködés. Az üzletemberekkel elbeszélgetünk a vállalkozások gyakorlati működ­tetéséről, és tanácsokat kérünk tőlük. Ez bővíti a diákok látókörét, és ugyanakkor az az előnye is megvan, hogy kialakul egy vállal­kozói háttér, amely különféle mó­don segítheti az iskolát. • A diákok egy részvénytársa­ságot alapítottak. Ez ugyan­úgy működik, mint bármelyik más az országban? - Működni ugyanúgy műkö­dik, de nem a részvénytársasá­gi törvény alapján jött létre, jogi­lag társulásként dolgozunk, így nem kellett letennünk az egy­millió koronás alaptőkét. Mi azonban - oktatási céllal - úgy működtetjük, mintha részvény­társaság volna. Az alapítvány központja elintézte, hogy min­ket a külvilág irányában jogilag ez a társulási forma fed. Ennek lényege, hogy egy főre évi hate­zer korona jövedelme lehet adó­menetesen. • Milyen volt a cég megalapí­tásának folyamata? Kik a tagjai a részvénytársaság­nak? Kérdésemre Kisantalné Rácz Mária válaszolt: - Az alapítás módjáról, működésének szabályairól először elméletben beszéltünk. Ezután elkészítettük azokat a dokumentumokat, amelyekre szükségünk volt a cég megala­pításához. A múlt héten tartot­tuk alakuló ülésünket, s a gye­rekek már fel vannak készülve arra, hogy ezen a héten megkö­tik a munkaszerződéseket a részvénytársaság alkalmazot­taival. Részvényeket adtunk ki, melyeknek maximális értéke száz korona volt. Vásároltak di­ákok, sőt tanárok, vállalkozók, barátok és ismerősök is. Ez al­kotja az alaptőkét. Nem az összegen van a hangsúly, ha­nem azon, hogy a diákok felel­jenek bizonyos összegért, meg­tanulják kezelni és gyarapítani a pénzt. • Mivel kíván foglalkozni a részvénytársaság, hogy gyara­píthassa tőkéjét? - Három területen kívánunk dolgozni - mondta Kisantai Jó­zsef. - Miniatűr olajfestménye­ket keretezünk be, s megpróbál­juk értékesíteni őket. Továbbá karácsonyi vásárt szerveztünk, il letve számítógépes tanfolyamot kívánunk szervezni. Persze mind­ez csak a tanév végéig folyik, ak­kor a részvénytársaság a vonat­kozó előírások szerint megszűnik. Jövőre új diákokkal új vállalatot alapítunk. * * * Beszélgetésünk után a rész­vénytársaság képviselői, azaz a tanárok és diákok „munkaebé­den" fogadták az újságírót. Szé­pen megterített, virággal díszített asztalnál az iskola ebédlőjében. Ahogy már egy jobb cégnél illik. Nem én voltam az első, akit ily módon vendégeltek meg. A meg­jelenés, a színvonalas reprezen­tálás oktatása is része a prog­ramnak. Vendégül láttak már né­hány vállalkozót is, sőt üzletek is köttettek az ebédek alkalmával. Részt vettem egy foglalkozá­son is. Éppen az alakuló gyűlés lefolyását beszélték meg, s azo­kat az apróbb hibákat, melyeket „élesben" minden bizonnyal már nem fognak elkövetni. A diákok láthatóan élvezték az órát. Pedig nem volt könnyű figyelni, hiszen kinn álmosítóan ködös idő volt. - Év végén bizonylatot kapnak arról, hogy elvégezték ezt a kur­zust - árulták el tanáraik. - Ez munkahelykereséskor egyfajta ajánlólevél is lesz. Ennél azon­ban talán nagyobb előny, hogy azok a vállalkozók, akikkel most kapcsolatba kerülnek, megisme­rik őket, s ha majd munkatársra lesz szükségük, könnyebben megtalálják az utat hozzájuk. KLINKO RÓBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom