Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-30 / 277. szám, szerda
1994. november 30. hiRdeTés ÚJ SZ Ó M FEL TÉGLA - VALLALKOZONAK Vadnyugat Nagymegyeren Amikor Ács Sándor kilencvenkettő májusában árverésen megvásárolta a nagymegyeri Probet kőfaragó üzemet, az alkalmazottakat is átvette. Mivel nem csupán családja boldogulását tartotta szem előtt, hanem felelősséget érzett a kőfaragóért is, tulajdonosként hajtotta a megbízásokat, miközben ügyelt az elvégzett munka minősőgére. A többség elfogadta a megváltozott körülményeket, a munkahelyi szesztilalmat, s igyekezett minél jobban dolgozni. Akadt olyan is, aki kevésbé volt lelkes, és azt gondolta, ha elvégzi a munkát, ha nem, a „gazdag" tulajdonos köteles gondoskodni róla. Volt olyan is, aki a főnök tudta nélkül hazavitte a műhelyből a csiszológépet, s otthon keresett vele. Amikor a tulajdonos megelégelte a munkafegyelem sorozatos megsértését - rájött a csiszológép eltulajdonítására és felmondott neki, a vérig sértett alkalmazott beperelte a vállalkozót. S mert a pert elvesztette, dühében fél téglával betörte volt kenyéradó gazdája házának ablakát... De kezdjük az elején. A feljelentés elmaradt - Ma már tudom, hogy hibát követtem el, amikor a kéži csiszológép eltulajdonítása miatt K. Istvánt nem jelentettem fel a rendőrségen. Tekintettel voltam három kiskorú gyermekére, munkanélküli feleségére. Kilencvenkettő decemberében, leltározáskor jöttem rá, hogy a 20 ezer koronás gép hiányzik. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, hollétére fény derült. Csak K. úr hallgatott. Cselhez folyamodtam. Munkaidőben, míg a fiatalember dolgozott, felkerestem a feleségét, és elkértem a csiszolót. Ezt követően munkaértekezletet tartottam, elmondtam a történteket, és felmondtam K. Istvánnak. Addig is eléggé rapszodikusan dolgozott, amit tulajdonképpen toleráltam, mert amikor kedve volt, jól dolgozott, ám decemberben igazolatlan hiányzásai voltak. A rendőrségi feljelentés helyett „közös megegyezéssel" bocsátottam el, s K. István aláírta a felmondólevelet. Néhány nappal a történtek után felkereste a titkárnőt, valamilyen ürüggyel elkérte a felmondólevél aláírt másolatát és összetépte. Ezek után beperelt. Ács Sándor ügyvédet fogadott, noha akkor még nem sejtette, hogy az ügyet a bíróság több mint tíz alkalommal fogja tárgyalni. A tárgyalássorozat 1994. október 12-én fejeződött be, a kerületi bíróság ugyanis jóváhagyta a dunaszerdahelyi járásbíróság döntését, melynek értelmében K. István munkaviszonyának megszüntetése (1993. január 5-ével) érvényes. A vállalkozó azt gondolta, számára a dolog befejeződött. Tévedett. A java ugyanis csak ezután következett. Fél téglát az ablakba K. Istvánnak ahhoz, hogy családi pótlékot kaphasson, igazolnia kellett a januárban ledolgozott munkanapok számát. Felkereste Ács Sándort, és kérte az iratot. - Nem adhattam ki, hiszen az új évben nem dolgozott. Amikor viszont megjelent, megegyeztünk abban, hogy útjaink elválnak. Mindezt elismételtem neki, ám ő ennek ellenére többször zaklatott. Vagy tíz nappal ezelőtt, amikor nem voltam a munkahelyemen, a titkárnőtől kérte az igazolást. Amikor nem kapta meg, megfenyegette. Az szegény a munkásokért küldött, de volt kollégáival sem bánt különbül. K. úr a feleségem iránt érdeklődött. A titkárnőm megijedt, telefonon értesítette a történtekről, majd arra kérte, senkinek ne nyisson ajtót. Este hat óra körül értem haza, ekkor értesültem az eseményekről. Felhívtam az ügyvédnőmet. Abban egyeztünk meg, hogy másnap a rendőrségen jelentem az esetet. Zuhanyozni készültem, de mivel elkezdődött a híradó, az emeleti szobánkban megnéztem néhány képsort. A lányom a földszinti nappaliban olvasott. Egyszerre óriási csörömpölést hallottam. Lerohantam a földszintre, s falfehér lányomtól kérdeztem, mi történt. A rémülettől szólni sem tudott, csak az üvegszilánkokra mutatott. Egy szál ingben meg alsónadrágban kirohantam a házból, s egy kerékpárra pattanó alakot láttam. Bevágódtam az autómba, utánaeredtem. Utolértem, s láttam, hogy K. Istvánhoz van szerencsém. Persze rendőrért kiabáltam, miközben fogtam a biciklit, nehogy eliszkoljon. Amikor K. István látta, hogy nem támadok, nekem jött, fejbe vágott, mire én összecsuklottam. Az idegességtől fulladási roham jött rám, alig kaptam levegőt... - mesélte felindultan. A helyszínre érkező rendőrök K. Istvánt elvezették, Ács Sándort pedig barátai orvoshoz kísérték, és nyugtatókat kapott. Otthonában is ismerősök várták, akik hallották, mi történt. A szobában az üvegtörmeléktől mozdulni sem lehetett, a karosszékben egy fél tégla díszelgett. Még ki sem fújhatta magát, amikor két látogatója érkezett. A terepszínű ruhás fiatalemberek közölték, hogy ők K. ur unokatestvérei, s ha nem adja ki az igazolást, megmutatják neki, mit tud a szakállasi meg az ekecsi maffia. Van fegyverük, mondták, majd hozzáfűzték: lesz itt Kis-Jugoszlávia. Ácsék hívták a rendőrséget, de a „vendégek" nem várták meg őket. Viszont megtudták, hogy K. urat kihallgatták és hazaengedték. - Tartottam attól, hogy K. és társai, mihelyt barátaim magamra hagynak, visszajönnek. Arra kértem őket, maradjanak. Éjfél után mentek el. Másnap, mivel fejgörcs kínzott, orvoshoz mentem. Röntgenre küldött, s a lelet nem tetszett neki. További vizsgálatoknak vetnek alá. Eltelt néhány nap, amikor az irodámban felkeresett egy idősebb férfi. Közölte, hogy ő K. István nagybátyja, s figyelmeztetett, ha nem adom ki az igazolást, bajom eshet. Itt repült be a fél tégla (Méry Gábor felvételei) A téma: az ember gerince A téglát és az üvegszilánkokat letagadni nem lehet - Ács Sándor Majd ha vér folyik? Ács úr a rendőrségtől remélt segítséget. Megtudta, hogy nincs ok arra, hogy védelmet kapjon. ígéretet kapott viszont, hogy a rendőrök családi háza közelében gyakrabban járőröznek majd. Becsületükre legyen mondva, tartják szavukat. - Nem tudom, mitévő legyek. Nem állok olyan jól, hogy testőröket fogadjak, a pénz az alkalmazottaim fizetésére, a vállalkozásra kell. A családom rettegésben él. Belegondolni is rossz, mi történhetett volna, ha K. István a téglával eltalálta volna kislányom fejét? Az ablaküveg szilánkjai is kárt tehettek volna benne... K. Istvánnak egyetlen mentsége van: a ha tártalan irigysége. Azt hiszi, ha valaki vállalkozó, felveti a pénz. Arra nem gondol, ha én tönkremegyek, tizenöt alkalmazottam is munkanélkülivé válik? Ha becsületesen dolgozott volna, eltarthatta volna családját. Megbánta... K. István új, tágas házát csak kívülről láthattuk, mert a bejárati ajtó zárva volt. A szomszédban viszont megtudtuk, hogy a ház ura a kocsmában van. Kelletlenül hagyta ott a biliárdot és a sörét. Tagadta, hogy a munkából igazolatlanul hiányzott, a csiszológép eltulajdonítását pedig másképp magyarázta. - Még az előző tulajdonos tudtával vittem haza, mivel nem fizette meg a munkámat. Érdekes, hogy Ács úrnak a gép karácsonyig nem is hiányzott... Ami a januári mulasztásomat illeti, csak annyit mondhatok, hogy én dolgoztam. Három gyerekem van, a feleségem is munkanélküli. Ezért nem értem, hogy Ács úr miért nem akarja kiadni a családi pótlékhoz szükséges igazolást. Jelenleg nem dolgozom én sem. Kilencvenhárom májusától ugyan öt és fél hónapra a községházán alkalmaztak, decembertől kilencvennégy májusáig a lapagosi intézetben fűtöttem, de azóta munkanélküli-segélyen élünk. - Az ablakbetörés, Ács Sándor megfenyegetése mire volt jó? - Ideges és dühös voltam. Nem kaptam családi pótlékot, sőt nem fizette ki a decemberi béremet sem. Az ablakbetörést azóta megbántam. K. István azt is elmondta, csak utólag értesült arról, hogy rokonai megfenyegették volt munkaadóját. - Nem gondolják komolyan, nincs itt maffia, sem fegyver. Nem zaklatják soha többé... Valóban? PÉTERFI SZONYA Két Jelentős dátumot tartanak számon az érsekújvári kórház ortopédiai osztályának orvosai. Az egyik 1982, amikor 60 ágyas részleget kaptak, a másik 1985; akkor fogadta el Gotfrýd professzor, a brünni idegsebészeti klinika nyugdíjas professzora Budinszký, Kováč és Tornóczy doktor meghívását, és nyolc éven át tanította és irányította a gerincoperációkat Érsekújvárott. A közelmúltban kétnapos tanácskozást tartottak a hazai ortopédusok és neurológusok; a kórház már másodszor volt ilyen nagyszabású rendezvény színhelye. - Az összejöveteleket nem pontosan meghatározott időközökben tartjuk, hanem amikor úgy érezzük, hogy tájékoztatni kellene a kollégákat az elvégzett munkáról - mondta Tornóczy László főorvos. A cél a munka összehangolása, azonkívül a nyolc év alatt végzett gerincműtétek eredményeit is értékelni akarták, visszajelzéseket kapni a kinti kollégáktól, s ezért a rehabilitációs orvosokat is meghívták. - A gerincbetegségek gyakorisága megköveteli, hogy azok, akik gyógyításukkal foglalkoznak, összejöjjenek, és véleményt cseréljenek. Mindig hallunk egymástól valami jó ötletet, de ha újat nem tudunk is meg, legalább megbizonyosodunk afelől, hogy amit teszünk, az jó. Makai Ferenc professzor (a pozsonyi 1. számú ortopédiai klinika főorvosa, az ortopédusok és traumatológusok nemzetközi társaságának elnökségi tagja) szintén részt vett a tanácskozáson. Végre Szlovákiában is fejlődésnek indult a gerincsebészet! Gotfrýd professzornak köszönhetően Érsekújvárott volt az egyik első osztály, ahol a gerincsebészet egyik ágát, a porckorongsérv sebészi kezelését - a brünni módszerrel - bevezették. Eddig több mint 1600 operációt végeztek, mondhatom, jó eredménnyel, amit az is bizonyít, hogy sok beteg keresi fel őket az ország minden tájáról. Az 1600 páciens háromnegyede nem a járás lakosa. A bártfai rehabilitációs osztály főorvosa, Anna Borošová dicsérően nyilatkozott: - Amikor már végképp nem tudunk segíteni, felvesszük a kapcsolatot Tornóczy főorvos úrral. Akiket nála operáltak, már mind visszatértek dolgozni - egy beteg kivételével, de az illetőt még csak hat hete műtötték meg. Rendkívül nagyra értékelem az érsekújvári kórház rehabilitációs osztályát is. Operáció után azonnal, már az ágyon tornáztatják a beteget. A gerincműtéteken kívül a műforgók alkalmazását vitatták még meg: sok jót és szépet mondtak a legmodernebb fajtákról, a Fehling cég termékeiről (ezeket is használják az újvári ortopédián). A laikus nem sokat ért belőle, hogy mikor van szükség cementezett és mikor nem cementezett műforgóra, hogy kinél milyen típus a megfelelőbb, melyiknek mi az előnye, mi a hátránya... Tornóczy doktor felvilágosított: - A csípőizületet akkor cseréljük műforgóra, ha tönkrement, nem működik és fáj: ez a beavatkozás az idősebbek, az 50-70 évesek esetében gyakori. Az említetteken kívül másfél éve műtérdek beopeJobbról balra: dr. Marian Karvaj kórházigazgató, Oto Gotfrýd és Makai Ferenc professzor, valamint Tornóczy László főorvos rálását is végezzük. Erről most nem tárgyaltunk, de jó, ha az emberek tudják, hogy ilyen panaszaikkal is felkereshetnek. A német Fehling cégtárstulajdonosa, Bohuslav Šebor mérnök amondó: az érsekújvári ortopédusok a környék betegeinek menedéket jelentenek. A cég a legjobb minőségű műforgókat szállítja, s bár ezek valamivel (de nem sokkal) drágábbak a hazaiaknál, összehasonlíthatatlanul jobb minőségűek. Ha évek múltán meglazul - könnyen kicserélhető, összegzi a szakember. Šebor mérnök nyíltan kimondja: szerintük az újvári ortopédusok rátérhetnének a „személyre szabott" műforgók beültetésére. Ezt a lehetőséget különösebb a fiatalabb betegek értékelnék; minden páciens számára „örökéletű" műforgót gyártanak... Merthogy száz szakorvos vett részt a tanácskozáson (kelet-szlovákiaiak isi), a saját költségükön, szabad idejüket feláldozva, Gotfrýd professzor is „hazalátogatott"... (kopasz)
