Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-30 / 277. szám, szerda

8) 1X7 SZÓ GAZDASAG 1994. november 30. POZSONY (JELENLEG) A LEHETOSEGEK VAROSA Élvonalból az alsó osztályba? Meglepő végkövetkeztetésre jutott a kölni székhelyű Empirica De/asasse Inštitút gazdaságkutató központ vaskos tanulmánya: Európát 471 gazdasági régióra osztották, melyek adottságait összevetve úgy találták, Pozsony és vonzáskörzete a 2020-ig terjedő időszakban földrészünk valamennyi körzete közül a legnagyobb lehetőségekkel rendelkezik, és a potenciális befektetők számára a legkecsegtetőbb beruházási lehetőségeket nyújtja. Érdekesség kedvéért a Pozsony mögötti sorrend a következő: Nyugat-Csehország, Győr-Sopron megye, Poznan, Kolozsvár, Észtország, Norte régió (Portugália), Jámtland körzet (Svédország), Írország és Burgenland. Vajon milyen telepítőtényezők figyelembevételével állt össze a sorrend? A legfontosabb ismérvek: a régió munkaerő potenciálja, a telepítési költségek, a termelés sűrűsége (hány fajta iparág és mennyi termelőegység van az adott régióban), az életminőség és a környezet . színvonala, közlekedés/piac (hány órányi közlekedés választja el a fő felvevőpiacoktól), a tudományos és technikai kutatópotenciál, a szolgáltatások sűrűsége és minősége, infrastrukturális ellátottság. Mindezek együttesen adják egy-egy régió adottságait, lehetőségeit, legalábbis az 500 oldalas tanulmány szerint. Wolfgang J. Stein/e, az Empirica igazgatója a szlovák fővárosban is kifejtette kutatóintézetének álláspontját. Szerinte az elkövetkező években Európában a beruházások zöme a Rajnától keletre telepszik le, ezért Kelet-Közép-Európa súlya felértékelődik. Különösen figyelemre méltó, hogy gyakorlatilag egymásba éf három remek adottságú körzet, Pozsony, Győr-Sopron és Burgenland. Ennek egymást gerjesztő hatása lehet, ráadásul a közrezárt területen folyik keresztül a Duna. Steinle jelezte, számukra is meglepő volt, hogy az imént felsorolt körzetek ugrottak az élre az összegzés során, mivel a tanulmány elkészítése előtt úgy gondolták, Portugália és Írország egyes területei lesznek a legvonzóbbak. Ami a pozsonyi régióban élőknek rossz lehet, az a külföldi befektetőknek egyenesen kecsegtető. Ez konkrétan az alacsony bérekre értendő, hiszen míg az Európai Unión belül a legalacsonyabb bérszínvonalú országban, Portugáliában is a havi átlagbér 1340 német márka, a gyorsan fejlődő távol-keleti országokban pedig 1300 márka, addig nálunk ez az összeg márkában kifejezve mintegy 300 körül mozog. Ha 1998-ig el szeretnénk érni Portugália bérszintjét, akkor évente a reálbéreket 41 százalékos ütemben kellene növelni. Talán éppen az alacsony béreknek köszönhető, hogy a 198 kedvező adottságú régióból 124 a volt szocialista országokban található. A nagy felvevőpiacoktól (Berlin és körzete, Bajorország, Bécs vagy akár Észak-Olaszország) való távolság a fővárosból közúton néhány óra alatt is áthidalható. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy Pozsonyból kiindulva nyolc óra alatt teherautóval 65 millió fős nagyrégiót lehet bejárni, 3 óra alatt pedig 18,7 millió fős térséget. Pozsonyban állítják elő az ország nemzeti össztermékének mintegy 30 százalékát, közlekedés szempontjából kedvező a fekvése, a mikroklímája szintén remek, szlovákiai mércével mérve az infrastrukturális ellátottsága szintén megfelelő. Ennyi pozitív adottság után szükségszerűen következik az érem másik oldala. A szlovák főváros esetében többek közt az életminőség és a környezetszennyezés mértéke tartozik a negatív vonások közé. Egyike Szlovákia leginkább szennyezett körzeteinek, ám úgy látszik, ez nem sokat nyomott a latban. Talán azért, mert a külföldi befektetők itt csak termelni, beruházni akarnak, és nem Pozsonyban élni. Egyelőre a főváros a tudományos kutatóbázisok, a magasan kvalifikált munkaerő számának kategóriájában jól szerepel, ám kérdés, hogy meddig. A Szlovák Tudományos Akadémia munkatársainak létszáma 1989 óta alig felére csökkent, a tudományra fordított költségvetési keretből évről évre lefaragnak. Már olyan prognózisok is napvilágot láttak, hogy ilyen ütem mellett 2000-re a hazai tudomány saját magát számolja fel. A főiskolákon, egyetemeken sem rózsásabb a helyzet, vagyis e területen az eddig felhalmozott szellemi tőkénket éljük fel. Az infrastruktúra terén szintén nagyon szűk a keresztmetszet. Egyelőre olyan alapvető dolgok is hiányoznak, mint az autópálya-összeköttetés és a közvetlen, kétpályás vasút Pozsony és Bécs között. Tény, hogy az Empirica Delasasse Inštitút tanulmánya nem azt állítja, hogy Pozsony fog leggyorsabban fejlődni a 2020-ig terjedő időszakban, csupán azt, hogy minden adottsága megvan a leggyorsabb növekedésre. Félő, a lehetőség nem lesz kiaknázva; Peter Kre sánek, a főváros főpolgármestere az Empirica igazgatója jelenlétében ki is jelentette: a parlamenti választások óta tartó bizonytalan belpolitikai helyzet például már eddig is komoly károkat okozott a városnak. Számos beruházó átmeneti időre félbeszakította az üzleti tárgyalásait, olyan befektetők, akik már a várostól meg is vették az építkezési parcellákat, leálltak, vagy el sem kezdték a munkálatokat. Az Empirica által szervezett, több nyugati potenciális befektetőt felvonultató háromnapos pozsonyi szeminárium szintén jelezte: a fékező sávba kerültünk, ugyanis a rendezvényt a hazai érdeklődők csupán 25-30 százalékban használták ki. Minden kiaknázatlan év ront a főváros és egész Szlovákia pozícióján. Tényleg addig kell várnunk, míg sereghajtók leszünk? (sidó) Munkaerő-tényezők Közúti teherfuvarozás Kereskedelmi útvonalak Munkaköltségek Tudományos potenciál Termelőegység-sűrűség Szolgáltatások sűrűsége Életminőség Légszennyezés mértéke Forrás: Empirica Regional Monitor é/e

i oíté stéryezők P< zsony Ki izép- és Kjelet-Euróf^a BRETAGNE-I MEZOGAZDASAGI KÜLDÖTTSÉG SZLOVÁKIÁBAN Nekik sikerült... A nemrégiben nálunk járt francia-breton agrárküldöttség pénzügyi szakértője a 20 százalék körüli kamatlábak hallatán kissé hitetlenül csóválta a fejét. Ivan Oravec, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara alelnöke a szlovákiai agrárágazatban uralkodó jelenlegi állapotokat ecsetelve a szinkrontolmács számára is újra elismételte, hogy pontosan fordítsa az említett hitelkamat mértékét. A francia vendég megrökönyödése érthető volt, hiszen Franciaországban az agrártermelők a hitelkamatok központi támogatása révén átlagosan 3,9-5 százalékos kamatú hitelekkel számolhatnak, s a támogatás nélküli hitelek kamatlábai sem haladják meg a 8,5 százalékot. Természetesen nem csak ez az egyetlen számottevő különbség a két ország agrárágazatának működési feltételei között, hiszen a szlovák mezőgazdaság sem teljesítőképesség, sem pedig felvevőpiac tekintetében nem hasonlítható össze a francia agrárágazattal, amely az Európai Unió agrártermelésének csaknem az egynegyedét adja. Ennek ellenére megfontolásra érdemes vélemények és elképzelések hangzottak el a francia agrárküldöttség legutóbbi látogatása kapcsán tartott találkozón, amelyet a szlovák-francia kereskedelmi kamara és a szlovák mezőgazdasági kamara kezdeményezésére szerveztek az itteni agrárszakemberek számára. Elsősorban azok a kiindulási pontok és megfontolások érdemesek a figyelemre, amelyek következetes megvalósítása nyomán a háború után romokban heverő francia tartomány mezőgazdasága a határozott és célirányos fejlesztésnek köszönhetően ma már Franciaország egyik legfontosabb éléskamrájának tekinthető. Főként az állattenyésztés az az ágazat, amelyben a bretonoké a meghatározó szerep. Ugyanis Bretagne, Franciaország nyugati tartománya, amely mintegy 300 kilométer mélyen benyúlik az Atlanti-óceánba és nevét az ide letelepedett kelta őslakosokról kapta, akikről a félszigetet Britannia minornak, kis Britanniának nevezték, ma már a francia mezőgazdaság fellegvára. A francia belső piacra kerülő hústermékeknek a felét itt állítják elő. Az agrár-élelmiszer-ipari termelés koncentrációja révén az élelmiszer-termelés hatékonysága és versenyképessége vitathatatlan. A mintegy 2,8 milliós lakosú tartomány főleg a sertés- és baromfitenyésztésben ért el nagyfokú hatékonyságot, s a józan közgazdasági logika alapján itt a húsárak valóban lefelé tendálnak. Az elmúlt öt év átlagát tekintve mintegy 20 százalékkal csökkentek. Amint azt Jean Bemard Solliec, a breton agrártermelőket egyesítő 35 ezer tagot számláló Coopagri társulás képviselője elmondta, az évente mintegy 40 milliárd korona értékű forgalmat bonyolító társaság rendkívül széles körű szolgáltatást kínál tagjainak. Az őstermelő tőlük vásárolhatja meg mindazt, ami a mai modern állattartás nélkülözhetetlen feltétele. A takarmánykeverékektől kezdve a komplex tanácsadáson át a legjobb tenyészfajtákig. A termelőknek azonban nemcsak eladni akarnak, hanem a megtermelt árut meg is vásárolják tőlük, amit aztán saját maguk értékesítenek. S noha a feldolgozóiparban való érdekeltségük még nem érte el a kívánt szintet, minden bizonnyal egy jól felépített koncepció egyik elemeként rövidesen ezen a téren is előrelépés várható. A Coopagri képviselője azonban majdani szlovák partnereinek is melegen a figyelmébe ajánlotta: ne adják idegen (külföldi) kézbe az állattenyésztés termelőegységeit, mert pár év múltán keserűen megbánhatják ezt a lépést. A Coopagri egyébként a termékforgalmazáson kívül a kutatásban és a fejlesztésben is aktívan jelen van. René Bastien, az állattenyésztési szolgáltatásokat végző részleg képviselője hangsúlyozta, hogy szakembergárdájuk kiemelt feladata az állattenyésztési termelés minőségének és hatékonyságának fokozása. Az utóbbi években például a tej fehérjetartalmának növelését szolgáló technológiát dolgoztak ki és vezettek be a gyakorlatba, egyúttal a malacleválasztás hatékonyságában is sikerült komolyan előrelépniük. A francia mezőgazdasági szakemberek szerint a szlovák agrárágazat számára sincs más kiút, mint a minőség és a hatékonyság fokozásával felvenni az ágazat elé piaci verseny formájában ledobott kesztyűt. Mert miközben a hazai agrárszakemberek legtöbbször még mindig az itteni belső piacon és a kétségtelenül katasztrofális állapotban lévő pénzügyi helyzeten keseregnek, a nyitrai mezőgazdasági főiskolán tanuló francia diákok felmérése szerint a szlovákiai agrárágazatban elsősorban a szervezési problémák gátolják leginkább a termelés hatékonyságának fokozását. Ide tartozik a rossz termékszerkezet, az elavult technológia, a termelői és feldolgozói kapacitások alacsony kihasználtsági szintje. A bretonok kijelentették: ismerkedni jöttek az itteni állapotokkal, és nem francia termékekkel akarják elárasztani az országot. Tapasztalataikból minden bizonnyal meríthetnek azok is, akik a hazai agrárágazat kormányrúdját rövidesen a kezükbe veszik. Mert a bretonok is elismerték, az itteni szakembergárda szakmai felkészültség tekintetében állja a versenyt. Számukra is csupán világosan és érthetően megfogalmazott elképzelések kellenek a jövőt illetően, amelyben egyértelmű, hogy melyek a prioritások, és ennek alapján a termelők az együttműködés formáit már saját maguk választják meg annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal termeljenek. Ha ez Bretagne-ban sikerült, miért ne sikerülhetne itt is... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ENVIBRNO: Valami beindult A környezetvédelmi technológiák kétévente megrendezésre kerülő brünni Envibrno nemzetközi kiállítása korábban elsősorban a lehetőségek bemutatására szolgált. Az idén rendezték meg harmadszor, de ezen már komolyan jelen voltak azok a kezdeményezések, amelyek már Csehországban is a gyakorlatban alkalmazzák ezeket a módszereket. Maga a kiállítás tíz témakörre oszlott, az olyan hagyományos problémákon kívül, mint a hulladékkezelés, levegő-, vagy vízvédelem, külön foglalkoztak például a környezetvédelmi célú projektek finanszírozási lehetőségeivel, illetve a tanácsadó és információs hálózatok helyzetével. A legnagyobb előrehaladás valószínűleg a kommunális hulladék kezelésében történt, hiszen egy sor régióban már saját - általában külföldi részesedésű - hulladékgyűjtő vállalalat igyekszik megoldani ezeket a gondokat. Ennek eredményeként néhány körzetben jelentősen visszaszorult a tárolókra kerülő anyag mennyisége, a statisztika szerint például Ostrava és Louny környékén lassan már a hulladék felét visszanyerik, reciklálják. A kommunális hulladékok kezelése ott is a községek fel adata, amelyek közül sokan felismerték, hogy ehhez nem érdemes amatőr módon viszonyulni. így tudnak azután megélni a tanácsadó cégek, amelyek azok számára jelentenek megoldást, akik még nem esnek bele valamelyik profi cég hatáskörébe. Megkezdődött a gyártók szerveződése is, ennek célja a használhatóbb jogrendszer kialakítása és az információáramlás biztosítása. Ezek közül eddig a legnagyobb az ostravai székhelyű Ökológiai Rendszerek Gyártóinak Asszociációja (APES), amely tagjai közt ott van az összes egyetem, a legnagyobb vállalatok és sok kisebb üzem is. A szervezet három éve létezik és Pavel Kozák műszaki menedzser szerint mára elérték, hogy az államigazgatás már a törvények előkészítése során kikéri a véleményüket, és így olyan előírások születhetnek meg, amelyeket azután be is lehet tartani. Az asszociáció figyelemreméltó kezdeményezése az ún. ökohidak megszervezése. Ezeken egy-egy régió polgármesterei és állami hivatalnokai találkoznak a régió iránt érdeklődő tagszervezetek képviselőivel. Megbeszélik az aktuális problémákat, a megoldási módokat és mivel jelen vannak a körzetben működő pénzintézetek képviselői, azonnal áttekinthetik a finanszírozási lehetőségeket is. Eddig Ostrava, Ústí nad Labem és Pferov adott otthont ilyen találkozónak. Pavel Kozák szerint a szintén most esedékes csehországi kommunális választások után visszatérnek ezekbe a régiókba, hogy az új önkormányzati vezetőkkel is megtárgyalják a problémákat. Csehországban tehát a jelek szerint a környezetvédelmi problémák megoldása nem korlátozódik egy-egy példára, hanem a folyamat tömeges jellegű. Tennivaló, persze, azért még bőven akad, hiszen az esetek nagy részében bonyolult rendszerek kiépítése kezdődött meg. A brünni Biogas Kft. például régi és új hulladéktárolókban a szerves anyagok bomlásakor keletkező gáz összegyűjtésével és elvezetésével foglalkozik. Rastislav Jedličkától, a kft. munkatársától megtudtuk, hogy az általuk üzemeltetett három hulladéktárolóban egyelőre úgy oldják meg a problémát, hogy egy hordozható berendezés segítségével évente néhányszor egyszerűen elégetik a kútrendszerben összegyűlő gázt. Természetesen Szeretnék kihasználni az így nyert energiát, de ez sokba kerül. A közeljövőben például arra készülnek, hogy rapotíni telepükön ezzel oldják meg a kiszolgálóépületek fűtését, Prerovban pedig a városi autóbuszok üzemanyagát szeretnék ily módon biztosítani. Nem történt viszont ekkora előreheledás a községi szintű racionalizálás másik nagy lehetősége, a kombinált hőközpontok bevezetése terén. A számítások szerint mintegy hatvanszázalékos energiamegtakarítást biztosító módszer alkalmazása Nyugat-Európában versenyképessé tette a nagy hőközpontokat. Az egyik legjobb cseh gépgyár, a První brnenská strojírna szintén kifejlesztett egy ilyen berendezést, amely ráadásul konténeres rendszerű, így néhány nap alatt bárhová beépíthető. Mivel azonban még a községeket még Csehországban sem kényszerítik eléggé a körülmények a távfűtőrendszerek radikális átalakítására, egyelőre nincs nagy érdeklődés a kombinált hőközpontok iránt. Egyelőre csak a brünni gyár területén építettek fel egy ilyen berendezést, hogy így legalább a valóságban is bemutathassák a működését. (tuba)