Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-23 / 271. szám, szerda

I 8 I ú J SZÓ H I RDETES 1994. november 23. A legalkalmasabb időpont A Szlovák Televízió Tanácsa két héttel megválasztása után megkezdte a rendcsinálást. Ag­godalommal állapította meg, hogy az SZTV központi igazga­tójának és vezetőségének hibá­jából eddig nem fogadták el a tévé 1995-re szóló adásstruk­túráját. Bizonyára Eva Kristino­vá,. a tanács elnöke is nagyon jól tudja, hogy az előző tanács Jozef Prusák elnökletével (en­nek a tanácsnak ő is tagja volt) már több hónapja figyelmeztet­te erre a hiányra a televízió ve­zetését. Eva Kristínová bizonyá­ra azt is tudja, hogy a tévé ve­zérkara ignorálta az előző ta­nács kéréseit és határozatait. A tanács tagjai tehát feífede­•zik a tévé-Amerikát. Megállapí­tották, az SZTV-ben kialakult helyzetben szerepe van annak, hogy a kulcsfontosságú poszto­kat családi kapcsolatok alap­ján töltik be, és a válságot el­mélyíti a vezetés passzivitása. Egyelőre nem illik megkérdője­lezni az új tanács és elnöke őszinte igyekezetét a problé­mák megoldására. Bizonyos kétségek támadnak azonban, ha visszagondolunk a tanács október végi ülésére, amelyen nem hagyták jóvá a központi igazgató visszahívását. Eibben szerepe volt Eva Kristínovának is, aki tartózkodott a szavazás­kor. A tanács tehát most úgy döntött, hogy radikálisan oldja meg a kérdéseket. Azt javasolta a parlament elnökének, hogy negyven százalékkal csökkent­se a központi igazgató fizeté­sét. A döntést komolyan is ve­hetnénk, ha a mai tanácsnak nem lennének azok is tagjai, akik az előzőben, a Jozef Dar­mo által vezetettben is szere­peltek, és maguk javasolták Ivan Stadtruckerne k azt a fize­tést, amelyet most csökkenteni akarnak. A tévé helyzetének javítására törekedett a régi tanács is, de a parlamenti többség leváltotta, mivel „nem volt képes megol­dani a súlyos problémákat". Nem is oldhatta meg, mert a ta­nács egyes tagjainak nem volt érdeke, hogy radikális lépése­ket tegyenek. Ezért is maradt a tévé élén Ivan Stadtrucker. A helyzet azonban tarthatatlanná vált, és a tanács most megfe­nyegette a tévét. A központi igazgató tehát időhöz jutott. De csak addig, amíg az igazgatói poszt több várományosa közül nem választják ki a legalkalma­sabbat és a legmegbízhatób­bat. Aligha van már esélye. Pravda, Rado Števčík Helyenként máris szemet szúrnak (Folytatás az 1. oldalról) Működtek a táblamázolók Miután a Rimaszombati járás­ban valamennyi táblatartó oszlop a helyére került, várhatóan fel­gyorsul a magyar helységnévtáb­lák kihelyezése. Értesüléseink szerint a járási útkarbantartó vál­lalat a hét végéig a törvényben szereplő valamennyi településen szeretné fölszerelni a táblákat. Hétfő estig Rimaszombatot és környékét, valamint a Balog-völ­gyet látták el magyar táblákkal. Az eddigi tapasztalatok szerint a la­kosság zöme - nemzetiségi hova­tartozástól függetlenül - termé­szetesnek tartja a települések két­nyelvű megnevezését. Tóth Lajos, Nemesradnót polgármestere la­punk kérdésére megjegyezte: ­Nálunk senki sem tiltakozik elle­ne, sőt azt hiszem, inkább örülnek a kétnyelvű tábláknak. Nagybalogon sem okoztak gondot a kék-fehér színű ma­gyar táblák. A lakosok azonban elmondhatják, hogy ami másfél évvel ezelőtt nem sikerült, most végre megvalósult. A polgárok ugyanis már korábban hivatalo­san kérték a falu magyar meg­nevezésének engedélyezését. Persze, az elmúlt másfél hét alatt szélsőséges megnyilvánulá­sokra is volt példa. Mint arról a múlt héten beszámoltunk, Rima­szombategyik kivezető útján piros festékkel befújták a magyar táb­lát. Zeherjén kétszer tették ugyan­ezt, először piros, másodszor sárga festékkel. - A kezét törném el, ha tudnám, ki tette - dühön­gött egy zeherjei szlovák férfi, aki nyilván szégyellte az egészet. A tolerancián múlik Kassai munkatársunk annak nézett utána, miként véleked­nek a térségben a szlovák pol­gárok a kétnyelvű helységnév­táblák elhelyezéséről. íme, né­hány válasz. Jaroslav Búdka mérnök, a Bodrogszerdahelyi ÁG igazgató­ja: - Semmi kifogásom az ellen, hogy a vegyes lakosságú telepü­léseken az elfogadott törvény értelmében elhelyezik a magyar nyelvű megnevezést is. Szerin­tem ez természetes dolog. Állít­hatom, hogy nálunk, azaz Bod­rogszerdahelyen ez nem fog fe­szültséget okozni a magyarok és a szlovákok között. František Srvátka, a királyhel­meci könyvtár vezetője: - Azzal, hogy a parlament törvényes ke­reteket szabott a kétnyelvű táb­lák elhelyezésének, szerintem rrtegoldódott ez a kérdés. Tehát megvan a hivatalos formája, s igy van ez rendben! Ezzel Szlo­vákia teljesítette az itt élő ma­gyarok jogos kérését, s egyben az Európa Tanács idevonatkozó nemzetközi normáját is. Mária Brzová, a nagykaposi gimnázium tanára: - Törvény ren­delkezik a kétnyelvű táblákról, te­hát rendeződött ez a kérdés. Két­ségtelen, vannak megoldásra vá­ró fontosabb közös ügyeink, fel­adataink is, de nem baj, hogy a táblák megelőzték azok rendezé­sét. Itt eddig is békésen megfér­tek egymás mellett a magyarok és a szlovákok, gondolom, ezután is így lesz. Az egymást megértő em­berek között nem okozhat ellenté­teket az anyanyelv használata. (gágyor, kosár, farkas, gazdag) EGYÜTTELES: A frakcióügyben nincs változás Az Együttélés rendkívül sike­resnek tartja a saját és a Magyar Koalíció részvételét a helyható­sági választásokon - hangzottéi a mozgalom tegnapi sajtóérte­kezletén. Kvarda József alelnök szerint ezt igazolja az is, hogy je­lenleg 131 polgármesterük van, 29-cel több, mint eddig. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar­lakta területeken az országos át­lagnál jóval nagyobb volt a vá­lasztási részvétel. Az Együttélés megnyugtatónak tartja, hogy re­gionális szinten megerősítették pozíciójukat azok a pártok is, amelyekkel az utóbbi időben konstruktív dialógust folytatott. Duka Zólyomi Árpád beszá­molt arról, hogy az Együttélés élesen tiltakozott a Szlovák Tele­vízió november 17-én sugárzott Trezor c. műsora ellen, mellyel megsértették a helyhatósági vá­lasztások előtti kampánycsen­det. A műsorban ráadásul féligaz­ságok és dezinformációk hang­zottak el, amelyek a nemzetiségi ellentétek és intolerancia foko­zásához járultak hozzá, és meg­károsították a nem szlovák nem­zetiségű polgármester- és önkor­mányzati képviselőjelölteket. Az Együttélés politikusai fel­hívták a figyelmet arra is, hogy Szlovákia egyes helységeiben nem akceptálják a parlament ál­tal elfogadott táblatörvényt, és megrongálják a magyar nyelvű táblákat. A mozgalom szerint ez negatív hatással lehet Szlovákia külföldi megítélésére. Duka Zólyomi Árpád lapunk kér­désére elmondta azt is, hogy frakci­óügyben nem változott semmi. A szlovák parlament elnökénél to­vábbra is két magyar képviselői klub van bejegyezve: az egyiket az Együttélés képviselői, a másikat az MKDM képviselői alkotják. Duka Zólyomi Árpád valószínűnek tartot­ta, hogy A. Nagy László, az MPP képviselője az Együttélés képvi­selői által létrehozott Magyar Koalí­ció nevű frakcióba lép be, mivel az MPP is úgy véli, hogy a szerződése­ket be kell tartani. (horváth) Beszerelés, karbantartás, szerviz Új Szó-tudósítás A fűtési idény kezdetéig, szep­tember elsejéig minden lakás­kezelőnek melegvízmennyiség­mérővel kellett ellátnia a hozzá tartozó lakásokat. A következő fűtési idény kezdetéig, vagyis 1995 szeptemberéig pedig min­den lakást hőmennyiség­mérőkkel is fel kell szerelni. En­nek apropóján mutatkozott be Pozsonyban a víz- és hőmennyi­ségmérőket gyártó Stará Turá-i Premex Kft. A káeftét 1992-ben hozta lét­re a hat évtizedes múltra vissza­tekintő Chirana Prema vállalat. Kínálatukban megtalálhatók kü­lönféle szelepes vízmennyiség­mérők, átfolyásmérők, kombi­nált hőmennyiségmérők, a me­legvízfogyasztást regisztráló elektronikus berendezések stb. A cég azonban nemcsak a szállí­tást és szerelést, hanem a szer­vizelést és karbantartást is vál­lalja. A melegvíz- és a hőmennyi­ségmérő berendezések garanci­ális működési időtartama 4 év, a hidegvízmérőé pedig 6 év. Nyugaton a garancia letelte után a berendezéseket vadonat­újakra cserélik, ez azonban meglehetősen drága dolog. Ezért a gyártó cég azzal számol, hogy berendezéseit 4, illetve 6 évi működés után ellenőrzi, és csak az elhasználódott alkatré­szeket cseréli ki. Ilyen módon egy-egy berendezés két-három garanciális időtartamig is meg­bízhatóan működhet. (gaál) Megingott a kassai bástya? A múlt hét végén lebonyolított helyhatósági választások eredmé­nyei alapján egyesek azt állítják, Kassán most valóságos politikai csuszamlás történt, mert a demokráciának az országban és külföl­dön is sok helyen példaként emlegetett kassai bástyája megingott. Lehet, kívülről úgy tűnik, főleg akkor, ha a DSZM országos vezérei azt hangoztatják, hogy a hivatalosan független Rudolf Schuster sze­mélyében az ő emberük lett a főpolgármester. Még pontosabban az a jelölt, akit a DSZM, valamint az SZNP és KSZU annak ellenére is hajlandó volt vehemensen támogatni, hogy ő maga nem akart beöl­tözni semmilyen párt mezébe. Az nem titok, hogy az Együttélés politikai mozgalom helyi szerve­zete is felsorakozott Schuster mögé csendes támogatónak. És az említett politikai tömörülés hívein kívül bizonyára mások is, hiszen a múlt rendszerben betöltött magas állami tisztségei alapján az utóbbi időben viták kereszttüzébe került hatvanéves férfi az elmúlt hét végén főpolgármester-jelöltként 33 ezer szavazatot kapott. Vagyis közel tízezerrel többet, mint a KDM-DP-MPP­M KDM közös jelöltjeként újraindult, 38 esztendős Rudolf Bauer. Hosszan lehetne elemezni, hogy valóban csuszamlás, eltolódás következett-e be a kassaiak eddigi józan gondolkodásában, érték­rendjében, vagy sem. Annyi tény, hogy a Hernád-parti város lakossá­ga lehetőséget adott a nyolcvanas években polgármesterként elfo­gadhatóan vizsgázott Rudolf Schusternek arra, hogy szakmai ráter­mettségét az új feltételek között, tehát a pluralista társadalmi rend­szerben és a piacgazdaságban is bizonyíthassa, s ugyanakkor tette­ivel igazolja az utóbbi időben hangoztatott pártfüggetlenséget. Ha politikai csuszamlás történt volna Kassán, akkor a választó­polgárok többsége a helyi parlamentbe azoknak a pártoknak a képviselőjelöltjeit juttatta volna be, amelyek amellett kardoskod­tak, hogy Rudolf Schuster az ő emberük. Nos, a kassaiak megfon­toltságára vall, hogy a 80 fős városi képviselő-testületbe a szerin­tük legdemokratikusabban politizáló s az európai értékrendnek legjobban megfelelő pártok és mozgalmak embereiből juttatták be a legtöbbet. Az eddigi főpolgármester mellett kiállt KDM-DP­MPP-MKDM koalíciónak a helyi parlamentben 33 tagja van, a Mo­ravčík-féle DU-nak 16, a DSZM-nek 13, a DBP-nek 7, a Szociálde­mokrata Pártnak 3, a Mezőgazdasági Szövetségnek és a Munka Pártjának l-l, hat képviselő pedig függetlenként került oda. Beszédes adat az is, hogy a városkörzetek összesen 435 fős képviselő-testületeiben 234 mandátuma van a KDM-DP­MPP-MKDM koalíciónak, s a 22 városkörzeti polgármesterből 11 szintén ennek a koalíciónak az embere. Sokan szlovák létükre nyu­godtan vállalták a két magyar mozgalom színeit is. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a szélsőséges politizá­lásnak továbbra sincs tere Kassán. Tehát itt nem fordulhat elő az országoshoz hasonló „parlamenti sötét éjszaka" sem. Legalábbis reméljük, hogy nem. Sok helyi lakos szerint bölcs döntés lenne - s a kassaiak közös ügyét szolgálná -, ha az önkormányzat az eddigi főpolgármestert, Rudolf Bauert választaná az új polgármester, vagyis Rudolf Schus­ter helyettesévé - alpolgármesternek. GAZDAG JÓZSEF A BÖNGÉSZŐ nyertesei Tegnap délután Miklósi Péter, a VASÁRNAP vezető szer­kesztője közjegyző jelenlétében húzta ki annak a három győztesnek a nevét, akik részt vettek a BÖNGÉSZŐ című já­tékunkban, melyet a családi magazinunkban hétről hétre közlünk. És ha szerda, akkor a napilapunkban az eredmény­hirdetés. Ezúttal is a hölgyeknek kedvezett a szerencse. Ezer koro­nát küldünk Gáspár Katalinnak Fülekre, Ružová 48 (akinek a közelgő névnapja alkalmából gratulálunk). Ötszáz koronát nyert Néma Éva, Vága 565 (Galántai járás) és Szombathy Éva, Szepsi, Komenského 7. A helyes megfejtés ä következő: A C-vitaminnak. AHOGY ÉN LÁTOM Arról lehet vitatkozni, hogy a Magyar Koalíció pártvezetői jól időzítettek-e, amikor az Európa Tanács Pozsonyban tartózkodó munkatársának átadták az ET ajánlásainak teljesítéséről szóló, Szlovákia nemzeti erői számára kelle­metlen tényeket tartalmazó értéke­lést, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a lépés teljesen korrekt volt és jogos. Az időzítéssel kapcsolatos kételyek abból fakadnak, hogy egyfajta „inter­regnum" időszakában határozták el magukat a koalíció felelősei e lépésre. Van is kormány, meg nincs is. De min­denki tisztában van vele, hogy nagy valószínűséggel milyen kormánya lesz az elkövetkező időszakban Szlovákiá­nak. Még ha Mečiar a nemzetközi imidzs érdekében hajlandó is lenne magát magyarellenességében mérsé­kelni, az önbizalmában megerősödött Slota mindig gondoskodna róla, hogy elfogadott, netán kodifikált jogainkat, ha lehet, megnyirbálják. Vagy központi intézkedéssel, vagy a lokális hatáskörű helytartók túlbuzgal A magyarkérdés internacionalizálódása mával, netán a köztársaság védel­méről szóló törvénnyel. Ilyen megvilágításban az időzítéssel kapcsolatos kételyek már nem kéte­lyek. Ezekben a napokban, amikor min­den valószínűség szerint megalakul a Mečiar vezette kormány, látszólag csak teoretikusan érdemes feltenni a kérdést: vajon milyen taktikát lenne célszerű alkalmaznia a Magyar Koalí­ciónak? Ismerjük a kormányalakítás­sal megbízott politikus vérmérsékle­tét, és tudjuk, milyen koalíciós partne­reken múlik a miniszterelnöksége. így az ember nagyon óvatosan mer még csak gondolni is arra: létezik-e egyál­talán olyan taktika, amely miatt a későbbiek során majd nem kell szé­gyenkezniük a magyar politikusoknak. Lehet, hogy mindezek után logikát­lanul hat, de ki kell mondani, hogy számunkra végzetes lenne, ha a Mečiar-éra még hátralevő éveiben a magyar vezetők csak az európai struk­túrák segíteni akarásában bíznának, és lemondanának a hazai politikai vi­szonyok befolyásolásáról. Ez óhatatla­nul a szlovák és nem szlovák szélsősé­gesek radikalizálódásához vezetne, aminek beláthatatlanok lehetnének a következményei. Hiba lenne róla megfeledkezni, hogy a rövidesen hatalomra kerülő nemzeti erők derékhadának, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom­nak a szlovákiai magyar kisebbség vi­szonylatában is vannak gyenge pont­jai. A mozgalom vezetői bármit megad­nának azért, hogy az általuk irányított államnak jó híre legyen a világban. Ta­lán érdemes lenne csak fontolóra ven­ni, hogy a „titkos diplomácia" eszköze­inek érvényesítésével nem lenne-e célszerű Mečiart rádöbbenteni arra, hogy e téren nekünk is vannak eszkö­zeink. Amelyeket a „valamit valami­ért" jegyében érvényesítünk, vagy ­nem érvényesítünk. A leendő miniszter­elnököt ismerve valószínűsíthető, hogy - ha érdeke úgy kívánja - koalíci­ós partnereinek megdolgozására is képes lenne jó hírének óvása érdeké­ben. A Strasbourggal, Brüsszellel és más nyugati fővárosokkal való „levelezés" módszerét, tehát a nyitott sisakrosté­lyos küzdelem metódusát már kipró­báltuk. Most valószínűleg egy teljesen úgy időszak következik, amely néhány esztendeig eltart, és nekünk ezalatt is élnünk kell, és magyarként kell él­nünk. Tehát úgy, hogy ehhez intézmé­nyeink (főképp iskoláink) megmarad­janak. Ha bármelyik politikusunk nagydobra verve (pl. a sajtó útján) kö­zölné Mečiarral, hogy az elsősorban reá és Szlovákiára nézve káros, ha a magyarkérdés „elnemzetköziesedik", előre meg lehet jósolni a reagálását. A magyarkérdést már „nadštandardne" megoldottuk - mondaná. Viszont ha a kevésbé látványos „titkos diplomáci­ai" módszereket alkalmazva, diszkré­ten közölnék vele, hogy mondjuk az al­ternatív iskolák tervének asztal alá söpréséért, vagy sajtónk anyagi támo­gatásáért, vagy a területi elrendezés méltányossá tételéért stb. hajlandók vagyunk kormányát bizonyos kérdé­sekben támogatni, talán érnénk el eredményeket. Mindenképpen érdemes volna né­miképp változtatni a módszereken. Egyelőre megmerevedtek a frontvo­nalak. A nemzetiek semmit sem utál­nak annyira, mint a magyarkérdés kül­földi sajtóban vagy nemzetközi fóru­mokon való szellőztetését. Közben mindent megtesznek azért, hogy a szlovákiai magyaroknak legyen okuk problémáik szellőztetésére. Ezen kel­lene változtatniuk a szlovákai magyar politikusoknak. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom