Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-23 / 271. szám, szerda

1994. november 23. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ Ó 5 | EGYRE DRAGABBAK A SITANFOLYAMOK Sok gyerek marad otthon Ki ne gondolna szívesen a hajdan volt isko­lai s/tanfolyamokra, az együtt töltött felejt­hetetlen napokra, melyek során a tanulók nemcsak a sízés alapjait sajátították el, ha­nem kiváló lehetőség adódott a tanár-diák viszony Javítására is. A sítanfolyamokon va­laha teljes osztálylétszámok vettek részt, s ha netán valamelyik tanuló mégis jelezte, anyagi okok miatt nem utazhat az osz­tállyal, a költségeket az iskola vagy a szülői munkaközösség állta. A tanfolyamok me­netén a mai napig tulajdonképpen semmi sem változott. Nagymértékben módosult vi­szont a tanfolyamok ára, és az, hogy megszűnt az oktatási minisztérium, illetve az iskola anyagi hozzájárulása. Emiatt a sí­oktatáson sokan nem vehetnek részt. Az ok nyilvánvaló: a családok pénztelensége. Több szülő panaszolta: bár­mennyire szeretné, képtelen fe­dezni gyermeke sítanfolyamának kiadásait. Mivel előfordult, hogy a tanár „kötelezőként" hirdette meg a tanfolyamot, kétségbeesé­sük érthető. A témának utánajár­tunk. S/pos Éva, a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója hangsúlyozta: a siók­tatás' nem kötelező. Az iskola öt első évfolyamából csak negyven diák vesz részt rajta, noha igaz. azoknak, akik masszőrnek tanul­nak, kimondottan ajánlott a síe­lés alapjainak elsajátítása. - Hosszas mérlegelés előzte meg a sítanfolyam helyének a ki­választását, a legkedvezőbb ár­ajánlatot fogadtuk el. Az ötna­pos, Donovaly melletti tanfolyam ára 1500 korona, de a már sízni tudóknak különkiadást jelent a felvonó díja. Eddig a szülői mun­kaközösség tanulónként 150 ko­ronával járult hozzá a kiadások­hoz, jelenleg még nem tudható, hogy az idén így lesz-e. A diákok már befizették az 500 korona előleget, a maradék befizetésére később kerül sor. Minket, peda­gógusokat is nagyon bánt, hogy vannak diákok, akik pénzügyi okok miatt nem vehetnek részt a síoktatáson. Akármennyire fáj­dalmas ez nekünk, de főleg ne­kik, sajnos, tudatosítanunk kell, hogy ilyen világban élünk. Jól tud­juk, ha a szülő a részvételi díjat esetleg még tudná is vállalni, a többi kiadásnál „elvérzik". Drága a sínadrág, a meleg alsónemű, zokni stb. Még szerencse, hogy az iskolának vannak használha­tó sitalpjai és -cipői. A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Gimnázium igazga­tói irodájában nem időztünk so­kat. Véghné Bungyi Zsuzsanna igazgató nem tagadta, a négy osztálynyi elsősből csak tízen je­lezték utazási szándékukat. - A tanévkezdés után felvetet­tük a sítanfolyam szervezésének lehetőségét azzal, hogy az iskola nem tud hozzájárulni a költsé­gekhez. A szülők felmérték anya­gi lehetőségeiket, és én nem cso­dálkoztam azon, hogy úgy dön­töttek, ahogy. Megjegyzem ugyan, hasznosnak tartom a sí­zés alapjainak elsajátítását, és tudom, egy ilyen kirándulás cso­dákat művel az osztályközösség­gel, de a pénz beszél. Látni kell azt is, hogy diákjaink zöme kollé­gista, ami szintén anyagi terhe­ket ró a szülőkre. Jelzésértékű vi­szont, hogy amikor meghirdettük az intenzív angol nyelvtanfolya­mot, több mint két és félezer ko­ronáért, többen jelentkeztek. - A nagyoktól eltérően a hete­dik osztályos tanulók számára megszerveztük a sítanfolyamot ­tájékoztatott Domokos Judit, a nagymegyeri alapiskola igazgató­helyettese. - A négy osztályból 53-an jelentkeztek, s az 1300 ko­ronás részvételi díjból már befi­zették a fejenkénti 500 korona foglalót. A szülői munkaközösség 3000 korona támogatást ha­gyott jóvá számunkra. Igaz vi­szont, hogy az említett összeg nem tartalmazza az autóbusz költségeit. Feltételezzük ugyanis, ha mi szerezzük be az autóbuszt, olcsóbb lesz. Örülünk annak, hogy megvalósul a sítanfolyam, miközben sajnáljuk, hogy lesz­nek, akik anyagi okok miatt nem vehetnek részt rajta. A pozsonyi Duna utcai alapis­kola 37 hetedikese közül öten-hatan jelezték: nem utaz­hatnak a többiekkel. - Az ajánlatok közül a legked­lllusztráciös felvétel vezőbbet próbáltuk kiválasztani - ismertette a tényállást Hanula Tamásné igazgatóhelyettes. - A sitanfolyamra január közepén Roháče közelében kerül sor, a hét nap költségei 1500 koronát tesznek ki. Ismerve a szülők anyagi helyzetét, tudomásul kell vennünk, hogy vannak családok, melyek nem vállalhatják ezeket a terheket. Sem a részvételi díjat, sem a tanfolyammal járó egyéb kiadásokat. Az iskola pedig nem járul hozzá a kiadásokhoz. Bugyi Ferenc, a pozsonyi gim­názium testnevelés szakos taná­ra ismert helyre, Púhó mellé viszi az 53 elsőst. - Mivel tavaly elégedettek vol­tunk a sítereppel, fölvettük a kap­csolatot a szálloda vezetőségé­vel, és a sítúrát önerőből szervez­tük meg. A részvételi díj a tavalyi 1540 koronához viszonyítva ma­gasabb, 2300 korona, de mi nyolc napra megyünk, és az összeg nemcsak az utazást, a szállást, étkezést és a biztosítást foglalja magában, hanem a felvo­nó díját is. A döntést megelőzően természetesen áttanulmányoz­tunk egy csomó ajánlatot, de vagy a szállás minőségét tartot­tuk rossznak, vagy a helyszínt. Az osztályfőnökök a két osztályban felmérték a helyzetet, és nem jelez­ték a szülők ellenkezését. Az ezer koronás előleget összeszedtük, és foglalóként már el is küldtük. Beszélgetés közben a pedagó­gusok utaltak arra, hogy azoknak a tanároknak, akik oktatóként vagy kísérőként részt vesznek a sítanfolyamokon, semminemű költségmegtérítés vagy napidíj nem jár. Alapbért kapnak csu­pán, pedig a napi ügyeletük köz­tudottan 24 órás. A szülők megemlítették : mivel a tanároktól igazán nem várható el, hogy költségekbe verjék ma­gukat, és mert az iskola nem tud­ja (nem akarja) kifizetni alkalma­zottainak a részvételi díjat, a pe­dagógusok költségei a tanulókat, tehát őket terhelik. (A pozsonyi 60 gimnazista esetében ez fejen­ként közel 150 koronát jelent.) Utaltak az előlegkérések el­térőségére is, legyen szó magán­vállalkozóról, szállodáról vagy utazási irodáról. Vannak ugyanis, akik foglalóként elkérik az egész összeget, vannak, akik „meg­elégszenek" az 500-1000 koro­nás előleggel. Úgy gondolják: ta­lán elég volna, ha megelégedné­nek egy kisebb összeggel és az iskola írásos megrendelésével. Igaz, akkor több mint két hóna­pon át nem forgathatnák és nem használhatnák a szülők pénzét! A sítanfolyamok lélektani aspek­tusairól is sok szó esett. Mit érez­het az a tanuló, aki anyagiak hí­ján nem mehet a többiekkel? Mit érezhetnek a szülők, akik nem tudják állni a költségeket? Van egyáltalán megoldás? PÉTERFI SZONYA VITAEST HELYETT NYILVÁNOS FORUM A KÉTNYELVŰ OKTATÁSRÓL A hatalom körmönfontsága Telt házat vonzott hétfőn es­te Dunaszerdahelyen, a művelődési központ színház­termében a kétnyelvű oktatás­ról tartott vitaest. A Csemadok helyi alapszervezete és a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által kezdeménye­zett rendezvény eredeti célja a kétnyelvű tantárgyoktatási ter­vezettel kapcsolatos nézetek ütköztetése volt, ám ezt az eredeti intenciót meghiúsítot­ta Ľudovít Fiiegeinek, a Szlo­vák Köztársaság Kormányhi­vatala főosztályvezetőjének távolmaradása. Fliegel úr a rendezvény délutánján telefo­non közölte, hogy betegsége miatt nem jelenhet meg a vita­esten. Dr. Bajnok István gyer­mekpszichiáter is egészségi állapotára való tekintettel mondta le részvételét, őt Strecf/ Terézia gyermekpszi­chológus és gyógypedagógus helyettesítette. A vitaestből nyilvános fórummá vált ren­dezvényt Fibi Sándor pedagó­gus vezette. Bevezetőjében részletesen ismertette a kétnyelvű oktatás koncepciójának genezisét, majd Stredl Terézia az egész problémakörnek egy olyan ve­tületére - a kétnyelvű oktatás pszichológiai aspektusaira ­hívta fel a figyelmet, amelyet a tervezet kidolgozói következe­tesen elhanyagolnak. Ezek olyannyira bonyolultak és egyénenként annyira változók, hogy sok fejtörést okoznak a szakembereknek is. A gyer­mekpszichológus praxisa so­rán a specifikus zavarok és személyiségzavarok egész so­rával találja magát szemben, ezeket az okozza, hogy nem az anyanyelvén tanul a gyerek. A magyar anyanyelvű gyerekek továbbtanulását gátló té­nyezők egyike, az önbizalomhi­ány, amelyre oly gyakran törté­nik hivatkozás, nagyrészt a többségi környezet intoleranci­ájának eredménye. Minden oktatási program, koncepció kidolgozása során a gyer­mekből kell kiindulni, a szim­metrikus kétnyelvűség eléré­sét szorgalmazó tervezet azon­ban nem az átlagos adottságú gyermekek képességeit veszi figyelembe, holott ők alkotják a többséget. Fodor Attila, az SZMPSZ ügy­vezető titkára szerint az „alter­natíva" már régen adott, hisz a magyar anyanyelvű gyermekek 30 százaléka jár szlovák isko­lába. Mint elmondta, a két­nyelvű tantárgyoktatási terve­zet kidolgozói szívesen han­goztatják, hogy a magyar fél nem képes szakmai ellenér­vekkel szolgálni, pedig a 3 ez­res magyar pedagógusközös­ség tiltakozása már magában is sokat árul el a koncepció szakmai minőségéről. Valójá­ban nem azoknak kellene ér­velniük és bizonygatniuk, akik­re rá kívánják erőszakolni, ha­nem a koncepció kidolgozói­nak lenne kötelességük bebi­zonyítani elképzelésük helyes­ségét, vagyis azt, hogy a két­nyelvű tantárgyoktatás több, jobb tudásanyaggal vértezné fel a tanulókat, mint az anya­nyelvű oktatás. A jelenlegi ter­vezet azonban semmiféle ko­moly tudományos elemzéssel, felméréssel nincs alátámaszt­va. A felszólalók közül többen rámutattak: a hatalom kör­mönfont módszerekkel igyek­szik szétzilálni a magyar isko­lahálózatot. Képmutatóan a szülőkre bízza a döntést, mi­közben minden eszközt meg­ragad, hogy fejükbe sulykolja - gyermekeik a magyar iskolá­val nem érvényesülhetnek az életben. Bauer Edit képviselő szerint a döntő választ való­ban a szülők adják meg. hisz a 17 magyar képviselő bármikor leszavazható, az állami alkal­mazásban álló pedagógusok megfélemlíthetők. Hiába a szakmai körítés, a kétnyelvű oktatás politikai kérdés, az ok­tatásügy a többség diktatúrá­jának utolsó bástyája. Ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy Cseh­országban már 1990 óta az önkormányzatok kezében van­nak az iskolák, ám amikor a cseh fél ugyanezt a megoldást ajánlotta Szlovákia számára is - még a föderáció idején -, a szlovák politikusok azzal az érvvel utasították el, hogy Szlovákiában túl sok a magyar iskola. Bauer Győző, a Csema­dok OV elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétnyelvű ok­tatás elleni érvelés során a gyermek jogaira kell hivatkoz­ni, amelyeket nemzetközi do­kumentumok garantálnak. A hétfői rendezvény más­napján munkahelyén telefo­non felhívtam dr. Ľudovít Flie­gelt, aki sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy egészségi álla­pota nem tette lehetővé jelen­létét a rendezvényen, de, mint hangsúlyozta, örömmel üdvöz­li a kezdeményezést, és amennyiben meghívják, szíve­sen vesz részt hasonló vitán, amely sok kérdést tisztázhat. VOJTEK KATALIN INTERJÚ PETŐCZ KÁLMÁNNAL EGY TANULMÁNYÚTRÓL Amerika nem Szlovákia ,Az amerikai alkotmányos rend tanulmá­nyozása céljából októberben és novem­berben 90 meghívott személy tartózko­dott az Egyesül Államokban a világ külön­böző országaiból. A politikai tanulmányu­tat az amerikai kormány külügyi intézete szponzorálta, a résztvevőket pályázat út­ján választották ki az Egyesült Államok nagykövetségeinek munkatársai. Szlová­kiában két emberre esett a választásuk: Ladislav Šutýra, a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjére, valamint Petőcz Kálmánra, a Magyar Polgári Párt szó­vivőjére és külügyi titkárára. Petőcz Kál­mán a napokban tért vissza Szlovákiába, s lapunk kérésére beszámolt a tanulmá­nyúton szerzett tapasztalatairól. - Washingtonban, New Yorkban és Virginiá­ban jártunk, ahol politikusokkal, kormányzók­kal, választási szakértőkkel találkoztunk, és részt vettünk a választási kampányban is. Alkal­munk volt megtapasztalni, hogy a kétszáz éve kidolgozott amerikai alkotmány ma is hibátlanul működik, s az amerikai demokrácia alapjait egyik párt nagyarányú győzelme sem ingathatja meg. Mivel ennek pontosan meghatározott jogi és intézményes garanciái vannak, Amerikában nem alakulhat ki olyan helyzet, amilyet ma ta­pasztalhatunk Szlovákiában, ahol az alkotmány nem írja elő világosan, mi is a teendő. Az idei kongresszusi választásokon a republikánus párt elsöprő győzelmet aratott a demokraták felett, ez viszont nem jelenti azt, hogy a republi­kánusok el fogják nyomni a demokratákat. Az alkotmányos garanciák ezt a lehetőséget eleve kizárják. A republikánus többségű alsó- és felsőháznak ugyanúgy meg kell majd egyeznie a demokrata elnökkel, ahogy Bushnak is meg kel­lett egyeznie a demokrata többséggel. Ez tanul­ságértékű Szlovákia számára. • Miben rejlik az együttműködés biztosítéka? - Ennek a megegyezésnek az alapját egy bo­nyolult bizottsági rendszer képezi, ebben több­lépcsős beterjesztési és elfogadási rendszer ér­vényesül. Ha a parlament olyan törvényt hagy jó­vá, amit a másik fél nem helyesel, az elnök meg­vétózhatja és visszaadhatja a parlamentnek. A törvényhozás ezt követően már csak kétharma­dos többséggel fogadhatja el a szóban forgó jog­szabályt. Ebből is látható, hogy az amerikai al­kotmány központi eleme a konszenzus. • Tudomásom szerint jelen volt New York új kormányzójának megválasztásánál is... - Valóban. Az amerikai választási harc egyik legfigyeltebb eseménye a Pataki - Cuomo kettős harca volt, akik New York állam kormány­zói posztjáért versenyeztek. Ezt a küzdelmet ­mint ismeretes - az apai ágon magyar szárma­zású Pataki nyerte meg, aki az utóbbi tíz évben meredeken ívelő karriert futott be. Részt vettem Pataki kampányzáró nagygyűlésén is, ahol beje­lentette győzelmét, és ünnepi beszédet mon­dott. Annyit feltétlenül el kell róla mondani, hogy a republikánus párt színeiben indult, és jó kapcsolatban van a New York állambeli magyar körökkel. Bár nem beszél tiszta magyarsággal, mindent megért, és vállalja magyarságát. • Az MPP netán hivatalosan is felvette a kap­csolatot New York új kormányzójával? - Erre a választások zűrzavarában nem kerül­hetett sor, de az MPP egyik elnökségi tagja - aki egyéves tanulmányúton van New Yorkban - a közeljövőben találkozni fog vele. Úgyhogy rövi­desen a hivatalos kapcsolatfelvételre is sor ke­rül. • Az MPP számára mit hozott ez az amerikai út? - Szerintem már maga az a tény, hogy a Ke­reszténydemokrata Mozgalom mellett a Magyar Polgári Párt jelöltjét választották ki erre az útra, azt jelenti, hogy az MPP politikáját a tengerentú­lon is elismerik. Másrészt az amerikai demokrá­ciával megismerkedni mindenki számára tanul­ságos. Azt akarom ezzel mondani, hogy a több­ség és a kisebbség is egyformán tanulhat belőle. A tolerancia Amerikában minden tekin­tetben megnyilvánul, s a törvényalkotásban fon­tos szempont a kisebbségek egyenrangúságá­nak biztosítása. Egyik legfontosabb ajándéka ennek az útnak, hogy ismereteket gyűjthettem arról, miként nyilvánul meg ez az elv a legkülön­bözőbb törvényekben. Az MPP parlamenti mun­kájában kamatoztatni fogjuk ezeket az ismere­teket. HORVÁTH GABRIELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom