Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-17 / 266. szám, csütörtök

M ÚJ szó HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK 94 - HIRDETÉS 1994. november 16. Tisztelt szerkesztőség! A Moravčík-kormány alatt eltűntek a gyűlölködő falfeliratok. A parlament alakuló ülése után azonban nyomban ismét megjelentek. Párkányban a város útkereszteződésén, a fehérre meszelt falra piros betűkkel ez a felirat került: A MAĎAR NEM EMBER! MAĎARI ZA DUNAJ! Nevessünk? Gyötrődjünk? Inkább sajnálkozzunk! Akik erre képesek, azokat tiszta szívből sajnálni kell. Bízzunk abban, hogy tűrőképességünk határtalan. Tudjuk, hogy honnan fúj a szél. HAJTMAN KORNÉLIA Nána ' ...Pár nappal a parlament ülése után, amelyet volt szerencsém a tévében végignéznem, az udvaron ülve felnéztem az égre és egy óriási varjúsereget láttam. Nagy lármával szálldostak ide-oda, helyet, irányt keresve. Még soha nem láttam ilyen rendetlenül, logikátlanul repdeső madarakat. Minden cél nélkül röpködtek, néha egy-egy társuk kivált és ellenkező irányba szállt el. Nem tudtak megegyezni, melyik irányba induljanak. Felmerült bennem a kérdés: vajon a jelenlegi parlament nem egy ilyen madársereg? Ha igen, akkor

1 jaj nekünk átlagpolgároknak! PAULINA JURAJ Péred Elismerésemet szeretném kifejezni a pár napja megújult külsővel megjelenő műsorajánlatuk miatt. Gondolom, nem csak én vélekedek így. Fel szeretném azonban hívni figyelmüket egy jelentős részletre. Valószínűleg a szerkesztő megpillantott valahol egy számára tetszetős jelet és ezzel szándékozik kiemelni az adóállomások nevét a betűrengetegből. Biztosan tudom, hogy nincsenek tisztában a jel értékével. A jint és a jangot jelképező monádék a legtöbb neves filozófus szerint a legtalálóbban szemléltetik a világban uralkodó két ellentétes és ugyanakkor egymást kiegészítő energiát és egyensúlyt. NÓGELY CSABA Felsőszeli Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és váijuk további leveleiket. ÍRÓNK ÉS FELEDÉKENYSÉGÜNK. UJ SZO 1994. 11. 4. Ne csak énekeljen és táncoljon! A szlovákiai magyarság jövője túl komoly dolog ahhoz, hogy csak a politikusokra, avagy szakmai és érdekcsoportokra lehessen bízni. Ezen felelősség elől nem térhet ki a legnagyobb taglétszámú és tekintélyű társadalmi szervezetünk, a Csemadok sem. Azokban a sorsdöntő időkben, amikor a nemzeti létünk jövőjét meghatározó döntések születnek avagy fognak születni az anyanyelvi oktatás ügyében, a közigazgatásban, az új területi egységek kialakításánál, véleményem szerint erkölcsi kötelességünk foglalkozni ezekkel a problémákkal. Ezen gondolatok vezettek, hogy az idei Fábry Zoltán napokon szóvá tettem a közös jövőben gondolkodás hiányát. Tolmácsoltam azokat a problémákat, kéréseket, amelyeket a mindennapi beszélgetésekben, képviselőnapokon tesznek fel. Azokat a kételyeket, amelyekkel az ún. alternatív oktatás bevezetése elleni aláírásgyűjtéskor vagy a Csemadok-évzárókon találkoztam. Országos vezetőségi tagként általában a legreménytelenebb helyekre kiküldve agitáltam az anyanyelvű oktatás, nemzetünk, jövőnk érdekében. Ezek a kérdések és aggodalmak felvetődtek a pedagógusokkal folytatott beszélgetésekben is, amikor Dolník Erzsébettel, az Együttélés oktatáspolitikai bizottságának elnökével minden nagyobb kisiskolát végigjártunk Kelet-Szlovákiában, vagy amikor támogató aláírásokért kilincseltem a magyar gimnáziumokban és kórházakban a rozsnyói magyar oktatási nyelvű egészségügyi osztály megnyitásához. (Figyelmeztető jel, hogy akadtak gimnáziumok, amelyek elzárkóztak a kérés elől, s a támogatást csak egy vezető állásban lévő orvos - Ferkó Barnabás írta Iá.) A Csemadok több évtizedes tagjaként s nem politikusként vetettem fel a kérdéseket. Nem „tetemrehívás" volt, hanem a jövőbe átnyúló elképzelések megvitatásának az igénye. Tudatosítanunk kell, hogy pl. Szlovákia új területi felosztásánál reális lehetőségeink vannak a történelmi magyar többségű járások visszaállítására (Királyhelmec, Szepsi, Tornaija esetében), vagy legalább egy magasabb szintű magyar területi egység kialakítására. Kárpát-medence magyarságát már az autonómia-elképzelések foglalkoztatják. Ezen körülmények között nem politikai kalandorság, hanem szükségszerűség, hogy a Csemadok, amely nevében hordozza, hogy társadalmi szövetség, foglalkozzon ezen kérdésekkel és véleményt nyilvánítson róluk. Ennek ellenére messzemenően egyetértek Dusza István barátom megállapításával, hogy a Csemadokot nem lehet felhasználni a politikai csatározások eszközeként. De Csemadok-tagként vallom, hogy ezen létkérdések megvitatásával, közös vélemény kialakításával legnagyobb magyar társadalmi szervezetünk nem avatkozik be a politikai harcokba, nem szolgál szűk csoportérdekeket. Ugyanakkor ezek megfogalmazásával és megjelentetésével a 600 ezres szlovákiai magyarság érdekeit szolgálná. KÖTELES LÁSZLÓ a Csemadok Országos Választmányának tagja ALAPOK KÖZT, AL7\P NÉLKÜL, UJ SZO, 94.10. 25. Csak a reklámra telik? Őszintén megvallom, már szinte félek kinyitni egy-egy újságot, meghallgatni a rádiót, mert minden média tele van az egyes alapok ajánlataival. Ám ezeknek van egy csúnya hátulütője is. Engedve a kampánydömpingnek, jómagam is úgy döntöttem, hogy részt veszek a vagyonjegyes privatizáció második hullámában, sőt rászedtem élettársam és az egyik jó barátom is. A vagyonjegykönyveket megvettük annak rendje-módja szerint, de a bélyegeket nem. Egy-egy alap ugyanis felhatalmazást is mellékelt, amelyet közjegyző jelenlétében kellett (volna) aláírni. Már kora reggel a járási székhelyen, Érsekújvárott voltunk, végigjártunk minden közjegyzőt, de mindenütt nagyon hosszú sorok álltak. A hosszú várakozás alatt, mert a közjegyzők egyike sem törte magát azon, hogy ügyesen, gyorsan végezze dolgát, szóba álltam a többi várakozóval, akiktől megtudtam, hogy van olyan, aki már második-harmadik napja vár sorára. Ezek után dolgavégezetlenül tértünk haza. A közjegyzői iroda felé haladva megláttam a bejegyzési iroda előtt álló hosszú sort (ugyanis csak egyetlen egy van a járási székhelyen), amely még akkor sem csökkent, amikor már a sötétség beálltával a buszmegállóhoz botorkáltunk. Azóta is azon morfondírozom, hogyha az egyes alapoknak telik az óriási reklámkampányra, akkor miért nem biztosítják, hogy az állampolgároknak ne kelljen feleslegesen napokat vesztegetniük, az idegességről nem is beszélve?! Szerintem a reklámra kidobott összegből tellett volna az alapoknak egy közös iroda megnyitására, legalább az olyan nagy településeken, mint Érsekújvár. Enélkül a sok reklámszöveg csak pusztába kiáltott szó marad. NAGY ANDRÁS Szímő Szabályozók és etika Nem szerencsés dolog, ha a vállalkozókat, vagy azoknak egy csoportját teszik felelőssé a jelenlegi zavaros piaci helyzetért. A vállalkozók csak azt teszik és úgy teszik, amit és ahogyan hagyják őket, hogy tegyenek. Hogy nem tanúsítanak a vagyonszerzésben önmegtartóztatást? Ugyan már, az ember az ember, olyan amilyen, az erkölcsével együtt. Cselekedeteit helyteleníthetjük, de azért még nem okolható a kialakult helyzetért. Már csak azért sem, mert egy társadalmi rendszer működése nem épülhet az emberek jó, vagy rosszakaratára. Szabályoknak kell létezniük, amelyek behatárolják az emberek tevékenységét, tehát a vállalkozókét is. Ezek megalkotásáért, működtetéséért a mindenkori hatalom, a kormány és a törvényhozás felelősek. Ha nincsenek megfelelő szabályok, azért is őket terheli a felelősség, A piacgazdaság kiépítését kísérő káoszt az okozza, hogy hiányoznak a piacgazdaság törvényszerűségeire épülő normák, amelyek által rendezni lehetne a gazdasági viszonyokat és kiszorítani vagy legalább leszűkíteni a szerencselovagok működési terét. Szerintem a fogyasztók, de leginkább a kispénzű emberek sínylik meg azt, hogy nincsen egy átfogó^ árképzést szabályozó törvény, amely meghatározná az árképzés feltételeit, kiszorítva ezzel a szélsőséges, a visszaélések lehetőségeit megteremtő feltételeket. A hatalom gyakorlóinak és a törvényhozásnak el kell dönteniük, hogy a társadalom egészének szolgálatában fognak tevékenykedni, vagy csak egy kis csoport érdekei szerint fognak cselekedni. Ezt azért is meg kell tenniük, mert a környező országokban sehol sem nyílt ki az olló akkorára mint nálunk az árak és a jövedelmek között. Hogyha az árakat a fejlett országokból importáltuk, akkor tisztességtelen a béreket Banglades szintjén tartani. A meg nem fizetett munka nincs megbecsülve. A munka meg nem becsülése az ember, a társadalom, vagy ha úgy tetszik a nemzet, meg nem becsülése, és ez még akkor is így van, ha a hatalmon lévő vezérek nemzeti trikolórt lobogtatnak szüntelenül a nemzet feje felett, és megsüketítik az embereket a nemzet nagyságáról hirdetett szólamaikkal. Addig, míg a piacgazdaság részvevői nem hajlandóak respektálni a piacgazdaság etikáját, addig az állam vezetőinek, a kormánynak és a törvényhozásnak aktívan részt kell venniük annak betartatásában. Máskülönben a bangladesi perspektíva nagyon hamar valósággá válhat. BENKOVICS JÓZSEF Galánta Nagy egyházi esemény volt Tardoskedden, felszentelték a József temető kápolnáját. Az épület tervét 18 hónappal ezelőtt készítették el, és miután önkormányzat elfogadta azonnal hozzákezdtek építéséhez. A munkákat helyi munkások végezték el, Borbély Dezső vezetésével. A falu lakosai számára nagy élményt jelentett a templomszentelés. Szentmisét Tóth Domonkos püspök atya celebrált, ő szentelte fel a kápolnát is. Ezután Kondor László atya a fatimai Szent Szűz oltalmába ajánlotta a felszentelt létesítményt. A püspök atya és Lénár Károly esperes atya megható prédikációi után a kápolna a tardoskeddi hívők szívből jövő énekétől zengett. Szöveg Varga Katalin, felvétel Mészáros Imre Vill^

0

5" 15 díj 200 000 korona összértékben 75 ajándékcsomag a Vitanától • Három bármilyen VITANA-leves tasakjáról vágja le a felső, a Vitana védjegyet tartalmazó csíkot • A három szelvényt tegye borítékba, és írja rá a pontos címét • A leragasztott borítékot küldje el az alábbi címre: mmm tp

a@

a®m m§ • Tegye meg ezt bármikor november 1-je és december 31-e között • A sorsolás 1995. január 16-án lesz közjegyző jelenlétében Pozsonyban • Több borítékot is küldhet, de mindegyiknek három szelvényt kell tartalmaznia, s így valamennyi bekerül a sorsolásba • Ezzel növeli esélyét Bővebb tájékoztatás a 07/2034 502-es telefonszámon. VK-1536 A nyugdíjasélet örömei Az utóbbi időben több olyan élményem volt, amit megszeretnék osztani önökkel. Először a vagyonjegyes privatizáció második hullámát említem meg, amely keretében bennünket, nyugdíjasokat is megszólítottak. Voltak, akik ingyen ígértek vagyonjegykönyvet, bélyeget, sőt még ráadásként 2000 koronát, és a jövőben vagyonrészesedést is kilátásba helyeztek. Egyesek tényleg megkapták a könyvet a bélyeggel, de a 2000 koronára csak ígéretet. Egy másik csoport legalább értesítést kapott, hogy nem küldték el idejében, ezért nem tudták elfogadni jelentkezésüket. A harmadik csoportba tartozókkal tudatták, hogy még nem érték el a meghatározott korhatárt, így ők csak üres könyvet kaptak. Én magam a negyedik csoportba tartozom, nekünk már nem jutott semmi: se könyv, se bélyeg, se értesítés. Pedig mi balgák hittünk nekik! Egyébként a nagyhangú ígéretekkel felkeltett pénzsóvárság családi perpatvarokat is okozhat. Nyolcvanéves ismerősöm fekvő beteg, hét gyermeke lévén havonta egyiktől a másikhoz vándorol. Ő megkapta ingyen a vagyonjegykönyvet, a bélyeggel együtt, de gyermekei most azon torzsalkodnak, hogy kié legyen a meghatalmazás, ki veszi majd egykoron fel a megálmodott nagy összeget. Miközben az idő múlik, a kitöltött könyv hol itt, hol ott hever. Szerintem ez a mesterségesen felkeltett érdeklődés a privatizálás iránt csak arra jó, hogy eltereljék a figyelmet az egyre terjedő szegénységről, nyomorról. Még egy élményemet meg kell említenem. Mivel rövidesen nem mehetünk el az orvoshoz az ún. egészségügyi kártya nélkül, én is úgy döntöttem, kiváltom azt. Csakhogy ezt a kis lapocskát csak Léván kaphatjuk meg. Az illetékes hivatalban legnagyobb megrökönyödésünkre a hosszú folyosón vagy 200 ember tolongott. Az ideges emberek birkanyájként szorongtak, lökdösődtek, miközben sokan zúgolódtak. Szívesen láttam volt ott köztünk azt az egyént, aki egy oktalan rendelettel ilyen áldatlan állapotokat teremtett. Kabátban, az egyre fogyó levegőben csaknem öt óráig várakoztunk, míg bejutottunk az irodába. Megtudtam közben, hogy egy kis szervezéssel, megértéssel el lehetett volna kerülni ezt az emberhez nem méltó tolakodást, várakozást. Egyes Léva környéki falvakban, például Déménden, a községi hivatal intézte el a nyugdijasoknak ezt az igazolást. Igazán megszervezhetnék, hogy másutt sem legyenek kitéve ennek a tortúrának az idősebbek. SÜVEG FERENC Ipolyság