Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-16 / 265. szám, szerda

[I] új SZÓ O lvA soI NK oldala 1994. november 2760. Űj művelődési ház Pozsonypíispökiben . ÜJ Szó-tudósítás Ünnepségsorozat vette kez­detét tegnap Pozsonypíispöki­ben, amikor délután Nagy Vil­mos, a Szlovákia fővárosához tartozó település polgármestere megnyitotta az új művelődési házat. A valamikori uradalmi ló­istállót a második világháború után alakították át, s több mint egy évtizede használhatatlan ál­lapotba került. A most átalakí­tott és felújított épületre az ön­kormányzat 9 millió koronát for­dított, és 1,3 millió korona beru­házási hitelt vett fel. Ehhez jött még 3,8 millió korona, amit tá­mogatóktól - a Transpetrol, a Slovnaft, a Hydrostav farkasto­roki üzeme, a Kerametal - kap­tak. A Pozsonyi Építőipari Szö­vetkezet kivitelezőként jó mun­kát végzett. A megnyitó ünnepségen a Vesna Kulturális Központ Plami­enok gyermektánccsoportja adott műsort. Este a dunaszerdahelyi Istig­linc és a pozsonyi Ekonóm tánc­együttesek adtak műsort Po­zsonypüspöki magyar és szlo­vák nemzetiségű lakóinak. Ezen a héten több kulturális rendez­vénynek is otthont ad az építé­szeti formájával a falusi környe­zetbe jól illeszkedő épület. (d-n) Azoké, kik együtt élnek Nem vagyok egészen illetéktelen, amolyan mindenütt okve­tetlenkedő újságíró, amikor a tegnap átadott pozsonypüspőki művelődési ház kapcsán számot vetek egy-két dologgal. Örökké áldani fogom azt a pillanatot, amikor úgy döntöttünk, hogy fiun­kat elég nagy távolságból az ottani magyar óvodába visszük minden reggel. Ennek betetőzéseként tartjuk számon, hogy ma­gyar alapiskolába és zeneiskolába is oda jár. A püspökiek jóvol­tából egy kicsit azt a környezetet adhattuk gyermekünknek, amihez hasonlóban mi is emberré lettünk. Tiszteljük és szeret­jük azokat a püspöki magyarokat és szlovákokat, akiktől türel­met, kölcsönös tiszteletet tanulhat fiunk. És természetesen anyanyelvű tudást és szlováknyelv-tudást. Ezért is esett kétszeresen rosszul, hogy Nagy Vilmos polgár­mester úr az oly régen várt kulturális intézmény átadásakor egyetlen üdvözlő mondatot sem mondott magyarul. Tudom, hogy a támogatók, az építők meg a meghívott vendégek... és a választási kampány. Csakhát az őt potenciálisan esetleg újravá­lasztok között ott lesznek a magyarok is. Abban meg biztos va­gyok, hogy ők ezután is rá szavaznak, viszont azok a szlovákok, akik ugyancsak őt választják, pontosan tudják róla, ki fia-borja. Elsősorban munkáját értékelik majd választói bizalmukkal. A többiek meg nem sokat nyomnak a latba. Vagy rosszul gondo­lom? DUSZA ISTVÁN TEGNAP OLVASTUK Vladimír Mečiar a Lépések című vasárnapi tévéműsor­ban arról beszélt, hogy 1992-ben Ladislav Pittner akkori belügyminiszter a le­tartóztatására készült. Ez­zel kapcsolatban a Sme munkatársa kérdéseket tett fel Ladislav Plttnernek. • Megfelelnek a valóságnak Mečiar szavai? - Képtelenség, amit mondott. A valóság az, hogy 1992-ben mint belügyminiszter megkaptam a szövetségi szervektől a trencséni Tiso-villából ellopott ŠtB-doku­mentumokkái kapcsolatos vizs­gálati anyagokat. A legfőbb ügyészség az alapanyagokról megállapította, hogy hiányosak. Az ügyészség állásfoglalása alap­ján a dokumentumokat vissza­küldtem a szövetségi szerveknek, megkérve őket, hogy tisztázzák a dolgokat. Az igaz, hogy arra töre­kedtem, az eredmény mielőbb megszülessen, mihamarább ala­pos és átfogó alapanyagot kap­junk. Ez az igazság Mečiar úrról és rólam mint belügyminiszterről. • Ez azt jelenti, hogy nem tud semmilyen olyan tervről, amely a belügyminisztériumban készült volna Vladimír Mečiar letartózta­tására? - Ez képtelenség. Ahhoz, hogy ja­vaslat szülessen letartóztatására, elsősorban el kellett volna készül­nie az anyagoknak. Be kellett vol­na bizonyítani, hogy Mečiar úr bűncselekményt követett el, és a parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságának bele kel­lett volna egyeznie abba, hogy megfosszák őt mentelmi jogától. Ebből semmi sem történt meg. JANA PANKOVČINOVÁ PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI ÚJ Szó-tudósítások Az EGYUTTELES elnöke az 1989 novemberében lezajlott eseményeket értékelve kijelen­tette: még mindig folytatódik a rendszerváltás előtti és utáni struktúrák közti harc. Ennek oka, hogy a politikai rendszer megvál­tozása nem járt együtt az általá­nos gondolkodásmód megválto­zásával. - Ehhez legalább két ge­nerációváltás szükséges - véle­kedett Duray Miklós, aki a politi­kai helyzet kapcsán nem tartotta kizártnak, hogy a pártok közti po­litikai pingpongozás új választá­sok kiírásához vezethet. Figyel­meztetett: ez azzal a veszéllyel járna, hogy az állampolgárok tü­relmüket vesztenék, és elfordul­nának a politikától. Mečiar kije­lentésére reagálva, hogy a hely­hatósági választások után fel­gyorsulhatnak a koalíciós tárgya­lások, leszögezte: a Magyar Koalí­ció nehezen elképzelhetőnek tartja a DSZM-mel való tárgyalá­sok folytatását, amíg ennek a pártnak olyan koalíciós partnerei vannak, mint a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszö­vetség, mely hallani sem akart ar­ról, hogy a magyar koalíció is tag­ja legyen a kormánynak. A DSZM­mel való tárgyalásra Duray szerint csak akkor kerülhetne sor, ha a győztes párt magatartása telje­sen megváltozna, s ha teljesen új alapokról indulnának ki. Harna István a jövő évi költség­vetés kapcsán rámutatott: az ál­lamháztartás nem más, mint a kormány politikai programjának pénzbeli kifejezése, ezért prog­ramnyilatkozat hiányában tisztes­ségtelen követelni az összeállítá­sát. Duka Zólyomi Árpád, a párt alelnöke bejelentette: az Együtt­élés Harna Istánt jelöli az Állami Számvevőszék megüresedett el­nöki tisztségébe, Lacza Tihamért, a Hét főszerkesztőjét pedig a Szlovák Rádió Tanácsa tagjának javasolja. Duray a szlovák sajtói­rodának nyilatkozva megerősítet­te: az Együttélés Kassán Rudolf Schuster polgármester-jelöltet tá­mogatja. (horváth) A MAGYAR KERESZTÉNYDE­MOKRATA MOZGALOM örömmel nyugtázza, hogy Peter Weiss párt­ja, valamint a szociáldemokraták megszakították tárgyalásaikat a Vladimír Mečiar vezette Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom­mal - jelentette ki az MKDM teg­napi sajtótájékoztatóján Farkas Pál alelnök. A parlamentben tör­téntekkel kapcsolatban kifejtette: kétségtelen, hogy politikai dönté­seket hozott a DSZM-SZNP-Mun­kásszövetség hármas. Csodálko­zásának adott hangot azzal kap­csolatban, hogy Ľudovít Hudák személyében olyan embert vá­lasztottak a legfőbb ügyészség élére, akinek nincs ügyészi képfr sítése. Bárdos Gyula szóvivő, par­lamenti képviselő nem titkolta: nagyon meglepődtek a bizottsá­gok összeállításának a módján is. Szóba került a sajtótájékozta­tón a román parlament általi Btk.­módosítás, amely tiltja a más or­szágok szimbólumainak - így egyebek között a zászló és a him­nusz - használatát az illetékes ál­lami szervek beleegyezése nél­kül. A szóvivő elmondta: a Magyar Koalíció soha nem járul ahhoz hozzá, hogy ilyen törvényt a szlo­vák parlament is elfogadjon. S re­méli, hogy a többi, demokratikus elveket valló politikai erő is ha­sonlóképpen elutasítja a DSZM által többször emlegetett köztár­saságvédelmi törvényt. A nagy visszhangot kiváltó Csáky-nyilat­kozattal kapcsolatban felolvasták az érintett képviselő állásfoglalá­sát. Csáky Pál azt tartja, hogy a sajtó torzítva adta vissza szavait. Az ügyet lezártnak tekinti, és el­utasítja, hogy egyesek így próbál­ják kiélezni a magyarok és a szlo­vákok közötti viszonyt. A MUNKÁSSZÖVETSÉG csak akkor hajlandó belépni a kor­mányba, ha minden kötél szakad, ha a belpolitikai helyzet már elvi­selhetetlenné válik és káosz ural­kodik el az országban. Ezek Mi­roslav Kočnár parlamenti képvi­selőnek, a Munkásszövetség első alelnökének a szavai, aki vélemé­nyét pártja tegnapi sajtótájékoz­tatóján fejtette ki. Kočnár azon­ban riem volt hajlandó részletez­ni, hogy ez az idő mikor követke­zik be, mi mindennek kell ahhoz az országban történnie. - Jelen­leg nyugalom uralkodik az or­szágban, minden rendeltetése szerint működik, az emberek alapjába véve elégedettek. Érdekes volt az az eszmefutta­tása is, hogy miért támogatta a szövetség a DSZM-javaslatait a parlamentben, miért adták a munkások nevüket a tisztogatá­sokhoz. A válasz: - Mindössze azt akartuk, hogy legyen értelme az alakuló ülés összehívásának. Kočnár visszautasította azokat a fejtegetéseket, hogy a DSZM ki­használta a munkásokat. Nem ta­lált semmi furcsát abban sem, hogy Mečiarék a munkásokkal megszavaztatták az „államosítá­si" törvényt, azt a jogszabályt, amelyet Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič, a DSZM két kulcsfi­gurája nem szavazott meg. - A munkások elvetették a DSZM­nek azt az indítványát, hogy vált­sák le az államfőt - mondta Kočnár. Ugyanakkor nem tudott kielégítő választ adni arra a kér­désre, hogy miért szavazták meg a vizsgálóbizottság felállítását, amely egyebek között az államfő márciusi szerepének a felülvizs­gálására is kitér. Kočnár válasza: - Ez volt a DSZM-mel szemben tanúsított előzékenységünk. (gágyor) Többet ésszel, vagy erővel? Luptákék tegnapi sajtóértekezlete után Mečiar aligha mondhat­ja, hogy azért késlekedik a kormányalakítással, mert nem tud több­ségi kabinetet felállítani. Miroslav Kočnár, a munkásszövetség alel­nöke ugyanis kijelentette: mozgalma szükség esetén felvállalja a kormánytagsággal járó felelősséget. Minden világos tehát, mond­hatnánk, ha nem emlékeznénk Mečiarnak arra a kijelentésére, hogy a Szlovák Nemzeti Párttal és a munkásszövetséggel nem ala­kít kormányt. Egyelőre nem lehet tudni, hogy véleményét a baloldal szombati döntése után is fenntartja-e. A DBP Országos Tanácsa elhatározta: a KDM-hez hasonlóan el­zárkózik a DSZM-mel való koalíciós tárgyalások folytatásától. Addig azonban, amíg Čarnogurskyék egyértelműen leszögezték, hogy el­lenzékbe vonulnak, Weissék ezt a kifejezést következetesen kerül­ték. Magatartásukat csak egyféleképpen lehet magyarázni: azért nem mondták ki, hogy ellenzékbe vonulnak, mivel más, nem ismer­tetett alternatívával is számolnak. Ez azonban nem jelenti törvény­szerűen azt, hogy a DBP ismét kétkulacsos politikát folytat. A párt országos tanácsának nyilatkozata egyértelműen fogalmaz: nem tá­mogathatnak olyan politikai erőt, amely antidemokratikus lépések útján kívánja gyakorolni a hatalmat. Más szóval: változna a helyzet, ha a DSZM megtérne, ésjóvátenné mindazt, amit egy éjszaka tönk­retett. Erre utalt Weiss, amikor kijelentette, hogy a DBP által bezárt kapu kulcsa a győztes párt zsebében lapul. Természetesen ő sem hisz abban, hogy a DSZM elnöke az ország sorsáért érzett felelősségének tudatában képes felülemelkedni sa­ját korlátain. Ennél jobban ismeri politikai riválisát. Elutasítja azon­ban azt a nézetet, hogy a DSZM-nél rejlő kulccsal csak Mečiar ren­delkezhet. A DBP - úgy tűnik - abban reménykedik, hogy a DSZM kompromisszumokra hajló részével együtt lehet működni. Az orszá­gos tanács döntése üzenet is egyben a győztes párt politikusainak: hagyjanak fel a zsákutcába vezető erőpolitikával, és vegyék rá elnö­küket valamilyen ésszerű megállapodásra. Ennek persze olyannak kellene lennie, hogy az egyik fél számára se jelentsen látványos meghátrálást, és valamennyi felet érdekeltté tegye az együttműkö­désben. Magyarán: a DBP-nek el kellene érnie, hogy a DSZM part­neri és nem csatlósviszony kialakítására törekedjen, s helyreállítsa a megtépázott parlamenti demokráciát. Csak egy akadályt kellene elhárítani: Vladimír Mečiart. Bárhonnan is nézzük a dolgot, a baloldal és a DSZM számára egy logikus megoldás kínálkozik: meggyőzni a győztes párt elnökét, ne­ki is jobb, ha kimarad a népszerűtlenséggel járó kormányból, s he­lyette elgondolkodik az államfői funkció előnyein. Igaz ugyan, hogy Michal Kováč mandátuma csak két év múlva járna le, ám az orszá­gért érzett felelősség miatt talán még a lemondást is vállalná. Más kérdés persze, hogy az új államfő megelégedne-e az elnök jelenlegi hatáskörével, vagy jogköreinek kiterjesztésére törekedne. Ha a DBP vagy a KDM komolyan számol a felvázolt alternatívával, kellő garan­ciákat kellene szereznie ez utóbbi változat megakadályozására. Ellenkező esetben a legsötétebb jóslatok is megvalósulhatnak. Miként akkor is, ha az egymással szemben álló felek elbarikádoz­zák magukat, és a kormányzást Vladimír Mečiarra bízzák. HORVÁTH GABRIELLA Állásfoglalás A leghatározottabban elhatárolom magam a Lúč című kelet­szlovákiai napilap 1994. november 14-én, illetve 15-én megje­lent számában közölt, személyem ellen irányuló vádak és rá­galmak ellen. Az időzítésből egyértelműen kiderül, hogy nem az igazság feltárása volt a cél, hanem személyem lejáratása, polgálmesterré való újraválasztásom megakadályozása és a város polgárainak megfélemlítése. Nem a város és polgárai­nak érdeke vezérelte a cikkek megrendelőit, hanem önző, ha­talomra vágyó érdekek. Nyilvánvaló, hogy itt most már többről van szó, mint a szemé­lyemről, ez nyílt támadás Királyhelmec népe és a Bodrogköz magyarsága ellen. Ezennel kijelentem, hogy a jog eszközével, törvényes úton ké­rek elégtételt. PÁSZTOR ISTVÁN Királyhelmec AHOGY ÉN LÁTOM Holnapra, 1989. november 17-ének 5. évfordulójára akár ilyen cím alatt is írhatnék dolgo­zatot: Hogyan nem leplezték le Csehszlovákiában (Szlovákiá­ban) a pártállami besúgókat. Bevallom, már majdnem neki­fogtam, hogy megteszem, ami­kor tegnap reggel kezembe ke­rült a Smena friss száma, benne pedig egész oldalnyi interjú két Jólértesült Személlyel, akik (be­vált zsurnalisztikái fordulattal él­ve) nem kívánják magukat meg­nevezni. Majd a kérdés követke­zik. Arról, hogy az egyes parla­menti pártok vezetésében vol­tak-e vagy sem besúgók, konspi­rációslakás-tulajdonosok, titkos­rendőrségi bizalmik stb. Voltak. A listának az a szépséghibája, hogy a Jólértesült Személyek és a.lap szerkesztői (bevált zsurna­lisztikái fordulattal élve) nem kí­vánják nevén nevezni a besúgó­kat, konspirációslakás-tulajdo­nosakat stb. Ami nem is csoda, ha jól belegondolunk. Hiszen ŠtB-lista az asztalon 1991 tavasza óta köztudomá­sú, hogy aki valakiről azt állítja, hogy ŠtB-s volt, de nem tudja bi­zonyítani, három évig terjedő börtönnel büntethető. Bizonyíta­ni pedig manapság még a bel­ügyminiszter sem tudna Szlová­kiában. Még ha akarna, sem tudna. Nincs rá törvényes felha­talmazása. Persze bizonyítékok azért vannak, több példányban is, mert a Cég irattárosai pedán­sak voltak, és Prága számára is, meg Pozsonynak is készítettek külön-külön példányt az együttműködők beszervezé­séről, viselt dolgairól. Csakhát ki az a bolond, aki vállalja, hogy három évre olyan szobába kerüljön, amelynek csak kívülről van kilincse? Ezt még akár vállalni is lehetne. Az viszont már nehezen lenne elvi­selhető, hogy még nagyot is rö­högjenek az emberen a Cég egykori tagjai. Mert öt év alatt akkorát fejlődtünk, hogy a besú­gók leleplezésében az „azt én mondom meg, hogy ki volt ŠtB­s" elv érvényesül. Azokat a fedőneveket, amelyeket a Jólér­tesült Személyek közöltek a Smena oknyomozó riporterei­vel, már „könyv nélkül" tudják még azok is, akik csak a Rudé krávo apróbetűs listáját tanul­mányozva rontották a szemü­ket, és ugrasztották fel vércu­korszintjüket. Tudjuk, ki volt a Richard, hogy kit tisztelhetünk a Doktor álnév mögött, vagy ki hallgatott az EKONÓM fedőnév­re. Magyar vonatkozásban tud­juk, ki volt a Lásló (Laco), és (szintén beszélő név) ki volt a Biskup. Pillanatnyilag mind­annyian olyan pozícióban van­nak, hogy önerővel vagy kap­csolataiknak köszönhetően (po­litikai párt, egyház) meg tudják magukat védeni, és képesek ar­ra, hogy személyiségi jogokra hi­vatkozva meg tudják tanítani kesztyűbe dudálni, aki estleg nem bír magával, és arra vete­medik, hogy megpróbálja tisz­tázni a tisztázandókat. így de­rék magyar ŠtB-seínk nyugod­tan és minden önkorlátozás nél­kül politizálhatnak, helyi és or­szágos szinten (sőt két esetben világviszonylatban is) magyar­nyelv-védelemmel és összma­gyar ügyekkel foglalkozhatnak, leckét adhatnak a pórnépnek magyarságból. Teszik azt ahe­lyett, hogy két nappal 1989. no­vember 17-e után befeküdtek volna egy plasztikai sebészetre orcájuk felismerhetetlenné téte­lére, és nevet változtattak volna. A Smena szerkesztői a közis­mert ŠtB-s fedőnevek felsorolá­sával vagy blöffölnek (mondjuk a példányszám feltornázása ér­dekében), vagy tudatosan ködö­sítenek, azt a benyomást keltve, hogy minden, ami itt öt év alatt történt, az a pártállami titkos­rendőrség forgatókönyvéhez igazodva történt. Az interjú vé­gén közölt „tényekből" inkább arra lehet következtetni, hogy az utóbbi esetről van szó. Ugyanis azt állítják a Jólértesült Szemé­lyek, hogy a csehországi disszi­dens szervezetek (például a Charta 77) is a titkosrendőrségi forgatókönyvhöz igazodva ala­kultak meg, illetve működtek. Még az „egyes számú cseh disszidens"-re, (tudjuk, kiről van szó) is ilyen értelemben tesznek utalásokat. Az interjúnak ezt a részét olvasva önkéntelenül az a benyomása támad az ember­nek, hogy ebben az országban még valóban működnek az ŠtB stukrúrái. Valószínűleg más cég­jelzés alatt, s egyelőre elsősor­ban a közhangulat befolyására törekedve. Hosszú időre beállított bomba a titkosrendőrséggel együtt­működők iratanyaga. Tíz-húsz esztendő múlva sem lesz dicsőség senki számára sem, ha kiderül, mi mindent követett el suttyomban, mondjuk, 1969 és 1989 között. Lehet, hogy majd csak egy-egy hagyatékból kerülnek elő kellemetlen té­nyekről tudósító bizonyítékok. A Magyar Dokumentációs Köz­pont mindenesetre teszi a dol­gát. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom