Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-03 / 254. szám, csütörtök

1994. november 3. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó \ 5 | CSIPOS BOTRÁNY MAGYARORSZAGON II. Már a kalocsai sem az igazi ? Kalocsa környékén szinte mindenki a paprikából él. Évszázados hagyománya van itt a paprikatermelésnek. A világhírű kalocsai paprika jóhírének szintén sokat ártott a hamisítási ügy. Annál is inkább, mivel jó pár kalocsai termelő is belekeveredett, akik most fogďában csücsülve várják a rendőrségi' vizsgálat befejezését. A vád: ártalmas közforgalmú cikkel való visszaélés, amiért a Btk. szerint akár három évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhat a bíróság. A Kalocsa környékiek nem sajnálják a vétkeseket, viszont tartanak attól, hogy miattuk a becsületesek is elveszítik vevőkörüket. - Itt, Bátyán mindenki a paprikából él, nekünk nem érdekünk, hogy mérgezett áru kerüljön a piacokra. Megdolgozunk vele, amit eladunk, az a miénk mondja Jelencsity Jakabné, bátyai kistermelő. - Itt minden háznál vehet őrölt paprikát 500-600 forintért, nem úgy, mintáz üzletben, ahol 1000-1200 forintért árulják. Közben meg nekünk 17 forintot fizetnek ( a Kage - a sz. megj.) a paprika kilójáért. Ennyi pénzért nem érdemes a hátunkat fájdítani. Ezért nem is szerződtünk beadásra, amit megtermelünk, azt magunk eladjuk. Mint mondja, ő úgy tapasztalja, mindig a kistermelő húzza a rövidebbet. Tőle elvárják, hogy dolgozzon, fizessen adót, de ha hitelt kér, már nem kap, a munkáján meg a nagyüzemek keresnek, akik drágán adják a tőlük olcsón felvásárolt paprikát. - Szerintem az egész hamisítás a nagy malmok műve, így akarják tönkretenni a kisvállalkozókat, akik olcsóbban adják az árujukat - véli az ugyancsak bátyai Árva Ferenc. - Nézze, én mióta csak az eszemet tudom, paprikával dolgoztam, ezzel fog lalkozott az apám, de még a nagyapám is. Neki a háború előtt paprikanagyraktára volt, még most is megvannak azok az ő nevével, címével ellátott díszes zacskók, melyekben az őrölt paprikát árusította. Ezt a családi tradíciót örököltem én is, máshoz nem is igen értek. Magam termesztem, őrölöm és árulom a saját termésemet. Tavasztól őszig, virradattól napnyugtáig a földön talpalok, ősztől tavaszig a piacon árulok. Délután háromkor indulok itthonról, hogy a másnapi nyitáskor már ott legyek a pesti nagypiacon, és csak a zárás után jöSzárad az idei termés Árva Ferenc portáján vök haza. Vettek már éntőlem egyetemi tanárok és más nagyurak is, de nem is bánták meg. Az én paprikáftiban biztos nem került minium, de az árusítási tilalom miatt most én sem árulhatok. Ott a raktáron a sok paprika, s ha újra árulni akarom, előbb be kell vizsgáltatnom, amiért megint csak fizetnem kell. Pedig már így is van jó pár százezer korona veszteségem. Árva Ferenc három hektáron termel paprikát. Van, amikor többet, van, amikor kevesebbet. Az idén 150-180 mázsa termést szedett le hektáronként. A ház, az udvar, a fészer, minden tele van száradó paprikával. A kamrában pedig még ott a tavalyi, őrölt pirospaprika is - zsákszámra. - Nekem szabályos engedélyem van az őrlésre. Eddig is rendesen bevizsgáltattam az árut, ahogy azt a törvény előírja, az engedélyszám rajta is van a címkén, amit a zacskóra ragasztok. Nekem, kérem, nincs mitől félnem, tiszta a lelkiismeretem. Féljenek azok, akik most a börtönben ülnek, mert nem volt nekik elég, hogy többszörös milliomosok. De minket, becsületes embereket hagyjanak békén. Örülünk annak, hogy élünk. Hiszen eleget dolgozunk, hát már hasznunk se legyen belőle? Az erősebb igaza - Messziről jött emberrel könnyű elhitetni, hogy milyen rosszul jár a termelő, de én itt élek, innen származom, és jól tudom, hogy ezek a kistermelők a paprikamunkán megkeresik a napi nettó 2000 forintot, és még csak adót sem fizetnek utána - mondja dr. Lakatos Lajos, a kalocsai Kage Rt. vezérigazgatója. - A kistermelők nehezményezik, hogy önök a paprikát potom áron vásárolják fel, aztán nagy haszonnal adják tovább... - A felvásárlási árakat nem mi, hanem az Országos Fűszerpaprika Terméktanács határozta meg. Jelenleg az első osztályú paprika kilójáért 26 forintot fizetünk, a másodosztályúért 21, a harmadosztályúért 16 forintot. És aki szerződött velünk, attól 50 százalékkal többet veszünk át, mint amennyire leszerződtünk. Van néhány hangoskodó termelő, ők csinálják a botrányt, de mi kapcsolatban vagyunk 3500 olyannal, aki szerződést kötött velünk leadásra. Ők is keveslik a pénzt, de belátják, ha a világpiacon ennyit adnak a paprikáért, akkor nincs más választásunk: vagy elfogadjuk ezt, vagy nem termelünk paprikát. - A környéken azt is beszélik, Andrej Bán felvétele hogy önöknek is érdekük fűződött a paprikahamisítási botrány kirobbantásához... - Ezt határozottan cáfolnom kell. A Kage ennek a közveszélyt okozó bűncselekménynek minősíthető ügynek nem a nyertese, hanem az egyik vétlen vesztese. Az elmúlt hetekben zajlott nyugat-európai üzleti tárgyalások tapasztalatai sajnos arra vallanak, hogy - remélhetőleg csak átmenetileg - a minőségét tekintve évtizedeken át világelsőként számon tartott kalocsai paprikára a nagy megrendelők már némi fenntartásokkal kötnek szerződést. A belföldi forgalom 40 százalékát, a magyar paprikaexport kétharmadát előállító kalocsai nagyüzemben egyébként készen állnak arra, hogy a paprikaárusítási tilalom feloldása után (ami október 24-ével megtörtént) a pjprikabegyűjtés miatt esetleg fellépő hiányt pótolni tudják. Az országban mindenki áremeléstől tart, dr Lakatos La jos azonban megnyugtatott, nemhogy drágábban, de szeptemberhez képest 15 százalékkal olcsóbb szezonáron kínálja majd termékeit a Kage - új zárcímkével ellátva - a hazái fogyasztóknak. A magyarországi üzletekben október 24. óta ismét kapható az őrölt paprika, melynek minőségét egy megkülönböztető fehér címke hivatott garantálni. A fogyasztók érdeke, hogy csakis ilyen címkével ellátott terméket vásároljanak. Ha a parlament jóváhagyja a paprika jövedéki termékké való nyilvánítását, úgy a jövőben ( az alkohol- és dohányféleségekhez, illetve a kávéhoz hasonlóan) a fűszerpaprika-őrlemény termelésével foglalkozó 74 vállalkozás, 34 000 kiskereskedő és csaknem 1000 nagykereskedő csak a jövedéki engedély birtokában árusíthat majd fűszerpaprikát. Kérdés: a jövedéki törvény bevezetését követően már valóban nem kell többé paprikahamisítástól tartani? - Véleményem szerint addig ezután sem lesz rend, amíg a pénzügyi ellenőrzés mellé szakmai kontrollra is sor nem kerül. Nyilvántartásba kell venni, kik dolgozzák fel a paprikát, kik forgalmazzák, mekkora a forgalmuk, és felelősséget kell vállalniuk a tevékenységükért. Egyébként nem lehet útját állni a bizonyíthatóan veszélyekkel járó feketekereskedelemnek vallja dr. Lakatos Lajos. Hogy a jövőben milyen sikerrel fogják hamisítani a paprikát Magyarországon, azt nehéz lenne megjósolni. Az viszont a történtek után nyilvánvaló, hogy ez a kínos botrány nem történhetett volna meg, ha az érintettek értelmes játékszabályok szerint és azokat betartva dolgoztak volna, és mindenekelőtt határozottabban léptek volna fel a feketekereskedelem ellen. Nos, ami megtörtént, az megtörtént, a következményeket most már viselni kell. Az ügy eddigi mérlege: néhány tucat ember vizsgálati fogságban van, további néhány tucat ember meg kórházban, az állam pedig milliárdos veszteséget könyvelhet el. S a tanulság? Ahol a gazdaságban anarchia van, ott bármi megtörténhet. És ez Szlovákia gazdasági helyzetét tekintve - számunkra is figyelmeztető lehet. S. FORGON SZILVIA LÁTÓSZÖG A többség kisebbségi vetülete A matematika, a diákok réme, az egyik legszebb tudomány. A parlamenti matematika (ami nem más, mint az elemi számtan) olyan érdekes rendszer, amelynek köszönhetően az egy- harmadból hattized, sőt több is lehet, és amely úgy teremti meg a többséget, hogy közben nem kell többségben lenni. Emlékeztetőül csak a DSZM 1992-es választási sikerét hozom fel, amikor ez a mozgalom egyharmados választópolgári (azaz nagyjából egynegyede s társadalmi) támogatottsággal vígan elfoglalta a parlament felét. A parlamenti matematika a frakciókban is érdekes lehet. A magyar frakció 17 képviselője nem olyan arányban került a parlamentbe, mint amilyen arányú az őket indító politikai erők támogatottsága. Mindez a koalíciós szerződés aláírásának pillanatában világos volt, nem voltak viszont előre láthatóak azok a problémák, amelyek a frakció összetételéből adódnak. Vegyük sorjába. A frakciót kilenc Együttélés-, hét MKDM- és egy MPP-képviselő alkotja. A koalíciós szerződés értelmében minden döntés szavazattöbbséggel születik. Ha a képviselők betartják a frakciófegyelmet, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden döntést az Együttélés kilenc képviselője hozhat meg. Ebben az esetben a parlament ülésén a kilenc képviselő által hozott döntés 17 honatya támogatását kapja meg. Mindezzel semmi baj nincs, amíg a problémakezelésben egyetértés van. Mi van viszont akkor, ha a frakciót alkotó politikai erők különböző módon tekintenek egy-egy szavazásra, törvényjavaslatra vagy módosító indítványra? Ha az egységes politizálás egyik ismérve a frakciófegyelem, akkor a nyitott kérdések megoldása kilenc képviselő kezében van. Azaz: nincs három politikai erő, sőt kettő sem. Egy mozgalom dönt. Ne feledjük: a felmérések szerint (amit az ún. karikázások is igazoltak) a legnagyobb szavazóbázisa az MKDM-nek van. Ugyancsak a fölmérések (akár az Új Szó felmérése tavasszal, akár a havonta nyilvánosságra hozott Focus, statisztikai hivatal vagy rádiós kutatóközpont által végzett közvélemény-kutatások) szerint az MPP szavazóbázisa a magyar szavazók közel egynegyede. A frakciódöntések így a hazai magyar szavazópolgárok nagyjából 35 százalékának képviseletében születnének, nyilvánosságra viszont egységes, azaz százszázalékos magyar álláspontként jutnának. Semmi bajom nem lenne az egésszel. Csak attól tartok, hogy az általunk oly sokszor elítélt s Mečiar által olyannyira szorgalmazott többségi diktatúra ne jelenjék meg a magyar koalícióban, mint a szovákiai helyzet kisebbségi vetülete. A parlamenti matematikában ugyan igy lenne természetes. Csak éppen képviselőjelöltjeink választások előtti jelszavai válnának önmaguk karikatúrájává. Mármint azok, amelyek szerint a magyar választópolgár érettségét, a magyar képviselet pedig profizmusát bizonyította eddig. Az egységes politizálás többek közt azt is jelenti, hogy minél nagyobb társadalmi támogatottsággal szülessenek meg a döntések. Ne történhessen meg kisebbségi térfélen az, ami Csehszlovákia - egyébként elodázhatatlan - szakadásánál, az alkotmány és a szuverenitási nyilatkozat elfoga-dásánál. Ne legyen senkinek olyan érzése, hogy helyette korántsem többségben lévők döntenek. Tekintettel a politikai erők arányára a paritás elvét sem tartanám helyesnek. De ez még nem jelenti azt, hogy a frakció többségi döntését megkérdőjelezhetetlennek tartanám. E tekintetben fontos megjegyeznem: egyáltalán nem érdekel, hogy a 17 magyar parlamenti képviselő közül ki lesz a Nemzeti Tanács alelnöke. Bármelyik is lesz, a döntési mechanizmus fontos

abb, mint a személy. LOVÁSZ ATTILA