Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-03 / 254. szám, csütörtök

±\ ÚJSZÓ OLVASÓINK OLDALA 1994. november 3. A kérdés eldőlt m Tisztelt szerkesztőség! A komáromi nyugdíjaspanzió ünnepséget rendezett az idősek iránti tisztelet hónapja alkalmából. Kis óvodások énekkel, versekkel köszöntötték e nyugdíjasokat, majd két lakó saját költeményeit olvasta fel. Valamennyiük nevében Eva Ipóthová igazgató megköszönte azokat az ajándékokat, amelyeket szétosztottak a lakók között. Az idős embereknek jólesett a figyelmesség. HOSTINA IRÉN KOMÁROM Aki tud és akar Országunk gazdasági helyzete nem éppen megnyugtató. Megérzik ezt a kórházak, iskolák, nyugdíjasok, szociális intézmények és még sokan mások. Pedig ezeket kellene éppen m^védeni a negatív hatástól. Örömmel tölt el, hogy akadnak vállalkozók és szervezetek, akik, illetve amelyek megpróbálnak saját lehetőségeik szerint segíteni. így a Szlovák Mezőgazdasági Bank és a Metal Trade segített a testi fogyatékos gyerekek kassai otthonának. Köszönettel tartozunk a bank kassai fiókjában Danko mérnöknek, a Metal Trade-ben pedig Dzugas mérnöknek. Ha az olvasók között akad valaki, aki tud és akar segíteni, kérem, tegye ezt meg. Az otthon folyószámlája: Účet pre TPM 8174948-519/0900 (Slovenská štátna sporiteľňa, Štúrova ul. Košice) Köszönjük. ANETTA SMIKOVÁ KASSA Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve Jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat le közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Nemcsak az utóbbi időben, hanem a múltban is több elítélendő intézkedés született a Komáromi Középfokú Gépészeti Szakmunkásképző Intézetben. 1990-ig az iskolavezetés, Szabó Imre, Štefan Zábojník és Koncz Lajos közreműködésével, lehetetlenné tette, hogy a magyar alapiskolát végzett tanulók magyar nyelven sajátíthassák el a villamossági szakmát, sőt néhány esetben a gépészeti mesterséget is. 1988-ban a felvételi után 14 villamossági és 14, a gépész szakmát elsajátítani szándékozó, magyar alapiskolát végzett diáknak szlovák tanítási osztályba kellett mennie. A 34-es létszámú szlovák gépész osztálynak akaratom ellenére én lettem az osztályfőnöke. Az első félév végén megbukott 14 tanuló. Az érettségire 24-en jutottak el. Ebből csak 4 tanulónak volt az apja, anyja szlovák nemzetiségű. Felháborodásomat az iskola vezetőségének nemzetiségi politikája miatt többször is tolmácsoltam. Sokszor megfenyegettek emiatt, hogy másokat megfélemlítsenek. Jött 1989. Az SZLKP-t szélnek eresztették, az önkényeskedő igazgatóság tagjait leváltottuk. A tanulók mindjárt magyarul is tanulhatták a villamossági szakmát. 1992-től magyarul tanulhatnak az estisek is. Ebben az iskolai évben újdonságot vezetett be az oktatási minisztérium: egyéves nappali tagozaton megszerezhetik az érettségit a 3 -éves szakmunkásképzőt végzett asztalosok és gépészek, szlovákul és magyarul is. Csakhogy az iskola igazgatósága nem kérdezte meg a diákokat és a pedagógiai tanácsot sem, és valamilyen kompromisszum érdekében önkényesen elfogadta a Pozsonyi VII. Iskolaügyi Hivatal áprilisi döntését, hogy a két nappali egyéves osztály, amely szociális szempontból sokkal előnyösebb, szlovák tanítási nyelvű legyen, a kétéves esti pedig magyar. A sikeresen felvételiző, magyar iskolákból jött 49 tanulóból 14-en engedtek a kényszerhelyzetnek, és vállalták a szlovák nyelvű tanulást. A 49 tanulóból kellett volna nyitni egy esti és egy nappali magyar osztályt, meghagyva a 46 tanulót a 2 szlovák nappali osztályban. Ezt elvetették. Mi ez, ha nem szociális és nemzetiségi (nyelvi) diszkrimináció? Ha nem az, megpróbálja-e ezt megtenni az igazgatóság fordított arányban a jövő iskolai évben? Senki sem akart magyar osztályt az egyik szlovák tanítási nyelvű rovására , mint azt Ondrej Gajdáč igazgatóhelyettes úr állította a Pravdában. Mi alkotmányos jogainkra alapozva kértük a lehetőséget. Hiába volt minden kérelmünk, követelésünk, petíciMiért? A bársonyos forradalom óta eltelt hétköznapok realitása jelzi: óriási lehetőségek maradtak kihasználatlanul. Az embereknek hiányérzete van. Mára már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Közép-Európa bizonyos dolgokban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sikerült átmenteni a múlt rendszerjellemző negatív vonásait, majd elsajátítottuk a fejlett nyugati társadalmak negatívumait, s azokat vívmányként állítottuk be. Csak egyet felejtettünk el: meghonosítani azokat a demokratikus értékeket, amelyeknek íratlan szabályai egy jól működő demokráciában sokszor még az írott törvény szabályait is megbuktatják. Senki sem érezte fontosnak létrehozni egy olyan etikai normákon alapuló társadalmat, ahol az egyén természetesen elítéli a kedvezőtlen tendenciákat. Mély megrendüléssel, elborzadva olvastunk arról, hogy milyen szörnyűségeket művelnek a különböző szekták. Nemcsak eltérítik a lelkileg szegény, labilis idegzetű embereket az igaz hitüktől, józan világszemjéletüktől, hanem még öngyilkosságot is elkövettetnek velük. A napokban vett tudomást a világ arról a szörnyűségről, amely egy svájci faluban játszódott le. Ezzel kapcsolatban Dr. František Sýkora kandidátus, a kérdéssel foglalkoónk. Eldöntetett. Tudtunkra adatott Štefan Zábojník igazgató úr által 1994. október 12-én, hogy azért sem lesz magyar egyéves nappali osztály az iskolánkban az 1994/95-ös iskolai évben. E megalázó és szomorú döntést a következő szavakkal adtam a tanulók tudtára: „Fájó szívvel bejelentem, hogy a Komáromi Középfokú Gépészeti Szakmunkásképzőben, az 1994/95-ös iskolai évben a 3 -éves gépész és asztalos szakot végzett tanulók két nappali osztályban is szerezhetnek érettségit, de csak szlovák nyelven. Magyarul csak a sokkal hátrányosabb kétéves esti tagozaton. Az utánatok következők legyenek sokkal éberebbek és következetesebbek a magyar nyelven való tanulás érdekében." DR. KOVÁCS JÁNOS KOMÁROM Mulasztásaink ezen a téren' nagyok. Közép-Európában is kialakult egy önmagát kirekesztő réteg, amely megpróbálja a demokráciát saját szája íze szerint értelmezni. Hamis értékrendükön alapuló primitív nézeteiket agresszíven rá akarják kényszeríteni az emberekre. Ennek legegyszerűbb, mindig kéznél lévő megnyilvánulása a fajgyűlölet. Sajnos, tipikus közép-európai párhuzam: ha fajgyűlölet, akkor cigányok! Ők azok, akikkel minden kockázat és következmény nélkül mindent lehet! ( Nem a levegőbe beszélek, én is cigány vagyok!) Annyiszor és annyian kritizálják már a témát, hogy úgy érzem, minden további bírálat közhelyként hatna! Egyet azonban kimondok: nem így jutunk el Európába. Ott ugyanis a hatvanashetvenes évek hippimozgalmának egyik legnagyobb vívmánya volt a faji megkülönböztetés elzó szaktekintély, érdekes következtetésrejutott. Szerinte az ilyen fanatikus szektákkal szemben a leghatásosabb ellenszer az lenne, ha az egyházak és az állami szervek preventív, megelőző intézkedéseket foganatosítanának. Arról is tudunk, hogy a szekták különféle címeken pénzt gyűjtenek, az összegyűjtött összeget pedig a szektavezetők saját céljaikra használják fel. Ezért fontos a felvilágosítás, főleg a fiatalok körében. POLGÁRMESTER FÉLÁLLÁSBAN?, ÚJ SZÓ, 1994.10.27. Visszhang Komáromban attól félünk, hogy nem Pásztor István lesz az új polgármester. Nem értem azokat, akik kitalált kifogásokat emelnek ellene. Hiszen Pásztor István mindig becsületesen végezte munkáját. Ő az az ember, aki sohasem bújik el az ügyfél elől. Talán sok elfoglaltsága miatt nem tud odafigyelni néhány fontos dologra, amit beosztottjai sokszor ki is használnak. Sokaknak fájnak a sikerei. Én nagyon bízom abban, hogy a választásokat ismét megnyeri. MÓROCZ SÁMUEL KOMÁROM törlése. Sőt. Köztudott, hogy Amerika akkor vált igazán naggyá, amikor képes volt elfogadni a feketék egyenjogúságát. Közép-Európa pedig akkor veszít a legtöbbet, ha ezt a csatát nem tudja megnyerni. Beleborzongok, amikor egyes emberek, önmaguk fejtegetéseibe bonyolódva, próbálnak mentséget találni arra, amire nincs mentség. Azt hiszik ugyanis, hogy nagy adu van a kezükben: a cigányok okot adnak rá! Mit mondjak, sántító logika! Szerencsére, ma már nem olyan könnyű a társadalom becsületével manipulálni. A józanabbak minden lehetséges eszközzel tiltakoznak. Az eredmény viszont így is félelmetes: a faji megkülönböztetés él és virul! Sőt! Terjeszkedik. Fanatizmusuk rémisztő! Ettől már csak az szégyenletesebb, amikor azt hiszik, hogy ehhez eredendő joguk van. Kikívánkozik belőlem a kérdés: miért...? BOGDÁN GÁBOR FÜLEK Szlovákiában is számtalan szekta működik, ezek nemcsak az egyházak, hanem az állam ellen is tevékenykednek. Ezért az állami szerveknek és az egyházaknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az ilyen népbutító, hamis tanokat hirdető szekták működésüket beszüntessék. DélSzlovákia területén is számos szektáról tudunk, ezek például a parlamenti választásokon való részvétel ellen is agitáltak. Ezért a magyar sajtónak is kötelessége fölvenni a harcot velük. ÖZV. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ KOMÁROM (KÖDÖSÍTÉS SZLOVÁKIÁBAN, ÚJ SZÓ 1994. 10. 27.) Én így látom Már a negyedik rendszerváltást élem át, de ilyen rafinált szemfényvesztésre nem emlékszek, mint amilyen most folyik. A színlelt politikai csatározások, amelyeket a sajtó, rádió és tévé összehangoltan a lakosság elé tár, úgy elködösítik az emberek látókörét, hogy nem tudnak eligazodni. Szerintem ez a cél. Csökkenteni a közügyek iránti érdeklődést. De eljön az idő, amikor a többség azt mondja: bánja a fene, csináljanak, amit akarnak. Nézzük a választásokat. 250-300 ezer szavazó a Moravčík-pártra voksolt. És ezeket a választókat akarták kicselezni azzal, hogy a DUra leadott szavazatok nem érvényesek. De hát honnan tudhatták volna a választók, hogy törvényesen vagy nem törvényesen idült az unió? Az egész probléma olyan hajánál előráncigált ügy, amelynek egyetlen célja az időhúzás. Az egészből az következik, hogy nincs világos koncepció, és nincs, aki vagy akik magukra vállalják a felelősséget az ország irányításáért. Különböző manőverekkel elterelik a lakosság figyelmét, nehogy felismerjék, ki a konkrét felelős a gondokért. Mert mi sem könnyebb, mint hogy minden kormány a maga tisztázására az előzőre keni a felelősséget. Azt tudni kell, hogy még hátravan a feketeleves. Mert nálunk összeomlott egy gazdasági közösség, egy központilag irányított termelés és kereskedelem. És nem csak egy országról van szó, hanem az összes Moszkva által vezetett államról. Valamennyiben jelentkezik a lakosság elszegényedése, csökken a vásárlóerő, a termelés. Mindegyik ország külön-külön a Nyugat segítségét várja. De lehet egy országot kiemelni és előnyben részesíteni? Mert a Nyugatnak nincsen annyi pénze, hogy az egész moszkvai tábort kihúzza a gazdasági csődből. A legjobban amiatt aggódom, hogy a politikusok tehetetlenek a gazdasági problémák megoldásában, és hogy leplezzék rátermettségük hiányát, a nemzetiségi és faji ellentéteket fogják szítani. Mert az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás illúzió. A nyugat nem fogja saját gazdasága rovására feltámasztani a kelet-európai országok összeomlott gazdaságát. KAROL BELOPOTOCKÝ POZSONY (ROSSZ DÖNTÉSRE BÖLCS VÁLASZ, ÚJ SZÓ, 1994. 10. 24.) Kidobott 60 millió Kinyílott a bicska a zsebemben és teljes mértékben egyetértek a megszólaltatott idős hölggyel. Minden áldott nap arról tájékoztatnak minket, hogy üres az államkassza, de ezek szerint ez nem igaz, hiszen van fölösleges 60 millió népszavazásra. Munkahelyek megteremtésére, a megélhetésre kellene fordítani ezt az összeget! Az elmúlt rendszerben egyesek kijátszották a hatalmat, most pedig játsszák a kiskirályokat. Bizony, egyesek garázsában két autó, furgon és traktor áll. Kérdem én, hogy a nagy áremelések mellett miből telik erre? Nekem 6400 koronából kell ellátnom magamat és még öt személyt. Ezt próbálják egyesek utánam csinálni! Örülök, ha a mindennapi betevő falatot elő tudom teremteni. A szénről már nem beszélek, annak ára eléri a csillagokat. Nem tudom, mi lesz velünk télen. Abból a hatvanmillióból adhattak volna nekünk tüzelőre. Ha már nem lakunk jól, legalább ne fázzunk. VAJDA ANDRÁS SZETE A kanadai Hamilton város szépen rendezett temetőjében virágcsokrot helyeztünk el megboldogult édesapánk sírjára. Kivándorlása után ott élte le életét, és több mint négy évtizede ott alussza örök álmát. Ez volt az első és valószínűleg az utolsó kegyeletadás részünkről a sírjánál. A temetőben felfigyeltem egy magasba nyúló sírkőre. Hőseink emlékére hirdeti a felirat, alatta a magyar címer, majd az angol szöveg és az 1956-os év. Több ezer kilométerre az óhazától az ott letelepült magyar kivándorlók összefogtak, és emlékművet emeltek azoknak, akik csaknem negyven éve a szabadságért harcoltak, és életüket is adták érte. Lehajtott fővel álltunk meg a hideg márványkő előtt, amely a távoli országban is 1956-ra emlékeztet. IVAN SÁNDOR, Kassa Veszélyes szekták