Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-27 / 249. szám, csütörtök

1994. OKTÓBER 25. ÚJ SZÓ szüLőföld 5 A téma, az adottságok és a viszonylagosság A Hegedűs a háztetőn Komáromban Minden felszínes látszat és erőszakos leszűkítő belemagyarázás ellenére Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című kisregénye másról is, többről is szól, mint a Joseph Stein feldolgozta és Jerry Bock megzenésítette musicalváltozat. Felfigyeltető, hogy erre éppen a Hegedűs a háztetőn komáromi előadásának* győri vendégrendezője, a .zenés színpadi műfajok világában jól ismert Bor József hívja fel a figyelmet a színlapban megjelent jegyzetében. Arról azonban a felszínesen szerkesztett füzet összeállítójának kellett volna gondoskodnia, hogy a jiddis nyelvű irodalom nagy klasszikusának biográfiáját, s egyáltalán a történelmi szétszórattatás és vándorlás kikényszerítette zsidó életmódnak vallási, történelmi, néprajzi vázlatát is közreadja. Mert nem titkolni való: ez a musical tárta először a világ elé, hogy a modern Európában az utóbbi két évszázadban igenis megtörténtek dolgok, amelyeknek a zsidók esetében a náci haláltáborok nem a kezdetet, hanem szomorúan remélni lehet - a betetőzést jelentették. Különösebb magyarázat nclklíl mutatta meg a népek, nemzetek együttélésének mindennapjaiban meglévő kapcsolatok politikai őrületek általi beszennyezését, s mindezt a tömegkultúra jellegzetesen emocionális eszköztárának felhasználásával tárta a világ elé. Szerény ismereteim szerint, az 1%8-ban bemutatott Hegedűs a háztetőn volt az első olyan zenés színpadi mű, amely nem az Ószövetség történeteinek egyikére, nem is egy bizonyos zsidó származású ember sorstragédiájára alapozódott. Egy zsidó család és egy faluközösség körülöttük zajló életképein átszürenilenek az egyéni és a közösségi sorstragédiák, ugyanakkor mindent áttetszővé tesz a zsidófolklór vallási alapozottságú humora, az Istennel folytatott szüntelen párbeszéd, és a kiegyezés még a legtragikusabb élethelyzetekben is. Hogy mindabban, amit a musical színpadra vitt, a hagyomány legfeljebb a ráolvasást szolgálja, hiszen a modern társadalom már a századfordulón is az ilyen faluközösségek ellen hatott, jobb nem firtatni. Arról azonban beszélni kell, hogy a Komáromi Jókai Színház előadásában a zsidó népi kolorit ábrázolása mindvégig a jóízlés határain belül maradt. ElsősorDuka -Zólyomi Emese, a kórus elnöke: Kórusunk nagyon megérezte a '89-es változásokat, mivel voltak sorainkban nem pedagógusok is, akik a fordulatot követően vállalkozásba fogtak és idő hiányában nem járnak már közénk. Megérezte olyan szempontból is, hogy egyre nehezebb eladni a koncertjeinket, minimálisra csappant irántuk az érdeklődés. Ez, persze, nem csak a mi problémánk, hanem a többi hazai kórusé is. Felajánlottuk tudásunkat különböző felekezetű egyházi kőbán embereket látunk a színpadon, s nem olcsón karikírozott figurákat, bár kivétel itt is akadt. Bor József rendezői szándéka mindvégig tükröződik a játékban: Nem enged a felszínes megoldások csábításának, s hu már énekelni nem is tudta megtanítani a színészek kisebbik felét, tudásuk legjavát hozta ki belőlük. A Molnár Ernő my. koreográfussal együtt alkotott tömegjelenetek a táncok egyszerűségén túl az előadás látványelemeit is gyarapították. Bočekné Gesztes Zsuzsa m.v. jelmezei a stílusegységgel együtt karaktert is adtak az egyes figuráknak. Nagy érdeme a jelmeztervezőnek, hogy a tömegjelenetek során sem a szürke foltokká változó embereket látjuk, hanem a harmonizáló sokszínűséget. Ennek köszönhető, hogy a revüszerűség veszélyeit maximálisan elkerülte az előadás. Vladimír Suchánek nem díszleteket tervezett, hanem egy sokoldalúan és gyorsan változtatható játékterel. Egyazon építészeti karakter megbontásával teremtett intim jellegű teret, templomi perspektívát és utcarészletet. Még Beke Sándor igazgatása alatt megfogalmazódott az a vágy, hogy a zenés játékok színrevitelében az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes zenészeire, táncosaira és énekeseire is támaszkodjanak. Most ennek is tanúja lehettünk, hiszen a zsidó népi kolorit megteremtése az együttes ťagjai nélkül aligha valósulhatott volna meg ilyen szinten. A Július Karaba vezényelte zenekar, s a Kovács Kálmán karnagy betanításában a színpadon éneklő kórus így válhattak biztos pontjaivá az előadásnak. Olykor biztosabbá, mint némely, az énektudással hadilábon álló színész. Az a tény. hogy Dráfi Mátyás, az általam látott Tevjék sorrendben ötödike, s egyben a legjobbika, a musical nézőinek nem mond semmit. Dráfi úgy énekel, ahogyan játszik, elhagyva sallangokat, külsődleges eszközökkel érzékeltetett felkorbácsolt szenvedélyt és üres gesztusokkal kifejezett belső drámát. Dráfi Tevjéje a családja széthullásán keresztül közelíti meg a körülötte darabokra szakadó világot. Ettől esendő, ettől hiteles, és több, mint a musical éneklő főhőse. Az előadás alaphangütése is ez, így Tevje családja zösségeknek és volt időszak, amikor csak templomokban léptünk fel. Ez számunkra öröm volt, de szeretnénk ismét feléleszteni a világi zenét népszerűsítő hangversenyeinket. Ehhez azonban közönségre, magyarlakta vidékeink támogatására volna szükség. Hecht Anna, a Dunaszerdahelyi Tanügyi Igazgatóság vezetője: Szeretném hangsúlyozni, hogy a kórus nemcsak együtt éneklés, hanem műhely is, ahol rengeteg ösztönzést kapnak a zeneszakos pedagógusok. Szinte felbe- Golde, a feleség és az öt lány - hétköznapiságában meggyőző. Németh Ica (Golde) a dolgát elhivatottságként végző anya megformálásában nyújtott kiváló színészi teljesítményt. A lányait játszó fiatal színésznők közül Holocsy Kriszti (Hódel) és Kiss Mariann (Chava) karakteres játéka emelkedett ki. Vincze Emőke (Sprince) és Németh Anna (Bjelka) nem tudták ezt a szintet tartani. Az előadás kiemelkedő kettősét Stubendek Katalin (Cejtel) és Czajlik Józsefi Mótel) bravúrosan játsszák el. Amit ennek a párnak a darabbeli szerelmi kapcsolatában őszinteségnek lehet minősíteni, az az ő játékukban fokozottan voltjelen. Ha ők voltak a színen, Dráfi Mátyásnak is láthatóan könnyebb dolga volt, s dialógusaiknak minden esetben felizzott a légköre, így a rendező pontosan kimunkált helyzeteket bízhatott rájuk. csülhetetlen az az ismeretanyag, tapasztalat, információ és szaktudás, amely a vendégkarnagyokon keresztül átáramlott hozzánk Magyarországról. Nálunk nincs olyan intézmény, amely ennyit adhatna a zeneszakos pedagógusoknak, a kórus ilyen szempontból hézagpótló szerepet tölt be. A hazai zeneoktatás olyan, mint azok, akik oktatják. Ezekkel az emberekkel törődni kellene, és itt erre van lehetőség. Azt hiszem, ebben a megvilágításban érthetővé válik, miért ragaszkodunk a magyarországi vendégkamagyhoz. Ő az, aki az ottani magasabb színvonalat közvetíti és azt a szellemet, amely önmagunk folytonos továbbképzésére ösztönöz. Nem véletlen, hogy a nyári magyarországi egyházzenei továbbképző tanfolyamon a 8 szlovákiai résztvevő közül 5 ebből a kórusból voll. Horváth Erzsébet, Dunaszerdahelyi Tanügyi Igazgatóság: Harminc éve vagyok tagja a kórusnak, amely nagyon sokat adott nekem. Mi annak idején az óvónőképzőben nagyon gyönge zenei alapokat kaptunk, még szolmizálni sem tudtunk. Itt tanultam meg kottát olvasni, s mindazt a zenei tudást, amelynek ma már birtokában vagyok és hasznosítani tudom módszertani szakcsoportvezetői munkámban, itt szívtam magamba. Stubendek István, a komáromi Mariánum igazgatója: A kórusnak valóban van egyfajta műhelyjellege, amely Bor József rendezésének erénye, hogy egységes stílust adott az adottságaik függvényében játszó komáromi színészek játékának. Voltak azonban színészek, akiknek énektudása lerontotta teljesítményük értékét. Németh Ica és Mokos Attila nem tündököltek énekesi képességeikkel. Varsányi Mari (Jente) pedig úgy játszotta el a házasságközvetítő szerepét, mintha egy rossz pesti kabaréból csöppent volna a musical közepébe. Harsány, túlgesztikulált, fintorokat vágó özvegyasszonya egy pontatlan, nem átgondolt színészi ötlet nyomán született. A néhány mondatos szerepeik ellenére is karakteresjátékot produkált a D. Németh István, Ropog József, Vörös Lajos, Pőthe István, Tóth Attila, Bugár Béla, Kukola József, Benes Ildikó, Szentpétery Aranka, Cs. Tóth Erzsébet, Mák Ildikó és Bugár Gáspár alkotta színészcsapat. Nagy érdemük van abban, hogy különösen akkor érződött, amikor még Vass Lajos itt volt közöttünk. Minden egyes próbán olyan dolgok jöttek elő, amelyek nemcsak a kórusvezetéssel, hanem az iskolai zenetanítással, sőt a hangszeres zenéléssel is összefüggésben álltak. Horváth Géza, zselízi pedagógus: Matematika-földrajz szakos vagyok, de zenét is tanítok, és három kórust vezetek. Nálam az indíttatás egyértelműen innen, a kórusból ered, mert a körusvezetést magától nem tanulja meg az ember. Vass Lajos ragyogó pedagógus volt, életcéljának tekintette a karnagyképzést. Ezt a fajta műhelymunkát jelenleg nélkülözzük a kórusban. Ahogy a közönség érdeklődését is, hisz volt olyan vidéki fellépésünk, amelyre egyetlen ember sem jött el. Ennek okát elsősorban az iskolai zenei nevelés hiányosságában látom, no meg az elmúlt évtizedek kultúrpolitikájában, amely nem nevelt közönséget. Szalay Szilvia, a komáromi zeneiskola igazgatója: Vass Lajos halála után nagy gondot jelentelt az új karnagy személyének kiválasztása. A kórusból kinőtt karnagyok is kitűnően ellátnák ezt a feladatot, hisz Józsa Mónika vagy Stubendek István bárhol megállná a helyét, de itt nem is annyira szakmai, mint inkább emberi szempontról van szó. A kórustagokból lett karnagyoknak nincs elegendő tekintélyük, márpedig a próbákon fegyelemre van szükség. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy a külföldi karnagy eleve tekintélyt és rangot ad a kórusnak. így esett a választás Tamási Lászlóra, a nyíregyházi pedagógiai Anatyevka, a falu élettel volt tele. Márpedig ez az élet jelent meg a kórusbetétek és a táncok fortissimóiban. amikor minden együtt volt és hatott, aminek egy musicalben működnie illik. Áttételesen már utaltam rá. hogy a színlap terjedelmessége ellenére is keveset közöl a Hegedűs, a háztetőn genéziséről, az európai zsidóság történetéről, a jiddis irodalom klasszikusáról, Sólem Aléchemről, a zsidó vallásról és a jiddis folklórról, meg arról, hogy a jiddis nyelv avatta ezt a szórványban élő népet igazán európaivá. Ha arra gondolok, hogy a musical bemutatása körüli nagy felhajtásban erre már nem futotta a figyelem, szomorú vagyok. Mikor lesz, ha nem volt itt most az alkalom a tudatlanság gyarapította előítéletek lerombolására? DUSZA ISTVÁN főiskola fiatal, nagy felkészültségű adjunktusára. Neki persze más a munkastílusa. mint Vass Lajosnak volt, s talán még ez a másfél év sem volt elég ahhoz, hogy megszokjuk a mozdulatait. Ebből sokszor problémák adódnak, s megtörténik, hogy mindkét fél elveszti a türelmét. Megesett ez Lajos bácsinál is, ő is leteremtett bennünket, ha nem az jött ki, amit elvárt tőlünk, de hát ő a Lajos bácsi volt, megvolt a neve, a kora, a tekintélye, tőle ezt senki sem vette zokon, Tamási Lászlótól azonban igen. Személyének, munkastílusának megítélésében két pártra szakadt a tagság, ami odáig vezetett, hogy nemsokára összeül a kórus, és eldönti, kíván-e együttműködni Tamási Lászlóval, vagy sem. Ráadásul előjöttek egyéb problémák is, amelyeket régebben nem érzékeltünk annyira. Ha egy városi énekkart hétfőn felkérnek egy szerdai szereplésre, nincs baj. Mi azonban Szlovákia-szerte szétszórtan élünk, ezért nem vagyunk olyan mozgékonyak, s a havonkénti próba miatt a felkészülésünk is hosszabb időt igényel. Pénzünk sincs, a Csemadok fizeti az útiköltséget, a szállást és a diétát, ám a külföldi vendégszereplés, versenyrészvétel sokba kerül, és nem tudom, lesz-e rá mód. A megméretésre viszont szükségünk van, mert az óriási ösztönző erő. Jó lenne, ha többen lennénk, de nehezen várható el a túlterhelt pedagógusoktól a hosszadalmas utazgatás, az idegesítő rohanás buszra, vonatra. Ezért nagyon becsülöm azokat, akik Kassáról, Rimaszombatból, Tornaijáról jönnek el egy letanított hét után - énekelni. Amíg ilyen emberek vannak, nem látom annyira sötéten a kórus jövőjét. _ (vojtek) Évforduló után - gondokkal küzdve A Vass Lajos Kórus tagjai nyilatkoznak Nagy sikerű hangversennyel ünnepelte nemrég Pozsonyban fennállásának 30. évfordulóját a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, amely ebből az alkalomból felvette a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass lMjos Kórusa nevet. A kerek évforduló mindig visszatekintésre, összegezésre ösztönöz, kevesebb szó esik ilyenkor a hétköznapok gondjairól. Pedig ezek is léteznek, különösen egy olyan kórus esetében, amelynek még saját próbaterme sincs, s ezért tagjai, az agyonhajszolt pedagógusok csak többórás fárasztó utazás árán jutnak el a havonta tartott, péntek délutántól vasárnap délig folyó próba mindig változó színhelyére. Nagy vonzerő ez a kórus, hogy - a családdal tölthető szabadidőt, hétvégi pihenést feladva - ilyen áldozatra képes érte a tagság. De vajon vonzerőt jelent a közönség számára is? Erről és az énekkart leginkább foglalkoztató kérdésekről faggattam a kórus tagjait. A válaszokból kiderül, hogy sok gond nyomasztja a nagy múltú együttest, amelyet tévedés lenne a kirakatjellegű szocialista kultúrpolitika idejétmúlt eszközének tekinteni, hisz annak idején is önálló, tartalommal teli üzenet hordozója volt, s a kórusmozgalom Magyarországon ma is létezik, nem beszélve a nyugati országokról, ahol egyre-másra rendezik a nagyszabású kórusfesztiválokat. Dráfi Mátyás Tevje szerepében a kisember lelki kozmoszát játszotta el. Szűcs Jenő felvétele