Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-27 / 249. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ 1994. OKTÓBER 27. Gyilkos minikanok Ez-a nyár sem múlhatott el borza­lom nélkül a Balatonnál. Az augusz­lus 9-én történtek bevonulnak az észak-somogyi városka történelmé­be, éspedig nem a színes, hanem a fe­kete krónikák közé. Megöllek egy nőt, brutálisan meggyilkolták. M.-né I. Zsuzsanna (27) somogy­vári lakos volt, aki előszeretettel láto­gatta a fonyódi parton található szó­rakozóhelyeket. Errefelé úgy ismer­ték, nem fukarkodott a kegyeivel, főként ha ivott valamit. Mindegy, bármit is tett, bárhogy is élt, ilyen ha­lált nem érdemelt volna. Az orvos már a helyszínen is azt mondta, nagyon csúnyán elbántak vele. Pedig csak a boncolás tárta fel, hogy a tetthelytől nem messze meg­talált vaskos sással hatolhattak be a hüvelyébe. Összesen huszonnyolc el­változást jegyzett lei a szakértő. „Meg kellene próbálni..." Már most elárulhatjuk, hogy hal órán belül megvoltak a tettesek. A nyomozók érdeklődésére szemtanúk mondották el. hogy Zsuzsát látták az éjszakai órákban két cigány kinézetű férfival eltávozni. Az információkat szolgáltatók nem titkolták el a tényt, hogy a nő ittas állapotban lehetett. A személyleírásukból a fonyódi zsaruk ráismertek H. Krisztiánra (15) és H. Gy.-re (14). Az is kiderült, a két öreglaki kölyöknek már jó néhány­szor meggyűlt a baja a rendőrséggel. Még javában tartott a nyomok rögzí­tése, mikor előállították mind a két ifjút, és megkezdődött az elszámolta­tásuk. Egyöntetűen elismerték a bal­hét, nem teketóriáztak sokat. Való­színűleg maguk is megrettenhettek attól, amit véghezvittek. H. Krisztián vallomása szerint disz­kóban voltak, és a játékterem előtt pil­lantották meg Zsuzsát, akit látásból is­mertek, s úgy tudták, hogy pénzért el szokott menni férfiakkal. Felmerült bennük, hogy nekik is meg kellene b...ni - Krisztián ezekkel a szavakkal mondta jegyzőkönyvbe így aztán szóba elegyedtek vele, és a lépteiket a part zegzugos fertálya felé irányítot­ták. Mikor mára bokros, félhomályos részhez értek, közel a strand kerítésé­hez, Krisztián pedzegetni kezdte a kérdést, de mint állította, Zsuzsa hal­lani sem akart a közösülésről. Ekkor már a „minikanok" nyilván nem óhajtottak visszakozni, inkább ledöntötték a védekezésre aligha ké­pes „ellenfelüket" a lábáról. Néhány ütleggel kényszerítették, hogy ma­radjon nyugton, aztán alulról lemez­telenítették. és felváltva megerősza­kolták. Észrevették, vagy Zsuzsa mondhatta nekik, hogy az aktus egy cseppet sem voll kedvére való, ezt már soha nem tudjuk meg. Annyi bi­zonyos, hogy a kezdeti fergeteges lendület hamar lelohadt, így az uno­katestvérek elhatározták, jót tesznek a partnerükkel. Először egy aprópénz tárolására szolgáló műanyag tartóval próbálkoztak, ám mikor nem észlel­tek kellő hatást, egy körülbelül kettő és fél centiméter vastagságú, hozzá­vetőlegesen fél méteres sásszárat ve­zettek be a testnyíláson a férfi hím­vesszőt pótolandó. Az elvetemült emberpalánták sze­rint ekkor már visított Zsuzsa, mire megijedtek cs betapasztották a száját. Aztán látták, hogy vér szivárog az al­testéből, s még jobban berezeltek. Annyira, hogy elszaladtak, sorsára hagyva a szerencsétlent, s meg sem álltak hazáig. K. Krisztiánt a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte, míg unokatestvére intézetbe került. Az el­meorvos szerint Krisztián személyi­ségfejlődése teljesen rossz irányban halad, agresszivitásra hajlamos; kü­lönösen, ha ital hatása alatt van. mint esetünkben, értelmi színvonala a de­bilitás határát súrolja. Ennek ellenére nagyon is tudta, az unokaöcsikével egyetemben, hogy mit tesz, vagyis büntetőjogi felelősségre vonásának nincsen akadálya. (Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS Bun és bűnhődés Igaz történet arról, hogyan lett a „bikából" eunuch Kétségtelen, az amerikai Bobbit házaspár világszerte bekerült az emberek tudatába. Kétes nép­szerűségét nem holmi művészi produkcióval vagy valami nagy horderejű felfedezéssel érte el, ha­nem áz asszonyka amatőr sebésze­ti beavatkozásával. A tragikomi­kus sztorin a világ valamennyi lapja „csámcsogott". Csak emlé­keztetőül: a feleség lenyisszantot­ta férje hímvesszőjét. A megcson­kított férfi még idejében orvoshoz kerüli, és a sebészek gyors és szakszerű beavatkozásának kö­szönhetően a megoperált testrész (állítólag) visszanyerte hajdani funkcióját, aminek egyik bizonyí­téka, hogy a pórul járt férfinak már új barátnője van. Természetesen nem Mrs. Bobbit volt az egyetlen asszony, aki ilyen drasztikus módon kompenzálta féltékenységét. A bűnügyi olda­lunkon beszámoltunk egy német­országi esetről, amely ellentétben a Bobbit-sztorival nem végződött happy enddel. A megcsonkított férj hiányzó „része" szeszben tá­rolva előbb corpus delictiként szolgált a bírósági tárgyaláson, majd a berlini bűnügyi múzeumba került. Nem is olyan régen, nálunk is történt egy hasonló eset. Igaz, ért­hető okokból nem kapott túl nagy publicitást. A vaskos rendőri aktá­ból kiderül, hogy a tettesnek és a szenvedő félnek a történtekig fó­galma sem volt a másik létezé­séről. A mindkettőjük számára balszerencsés találkozás tehát a véletlen műve volt. A furcsa eset záróakkordját - Dosztojevszkijt idézve - Bűn és bíínhőáéx-ként jel­lemezhetnénk. Az orvosnő Angéla, aki 1962-ben látta meg a napvilágot, csinos, emancipált, jó alakú (178 cm magas) nő volt, olyan típus, akii nem lehetett nem észrevenni. Nemcsak szép és cél­tudatos. hanem okos is volt. Orvos akart lenni, és tervét maradéktala­nul teljesítette. Vörös diplomával végezte az egyetemet, aztán egy vidéki városka kórházának sebé­szeti osztályára került. Sokan kö­rülrajongták, hamarosan kérője is akadt, ám ő beérte flörtöléssel és a vidám társasággal. Hobbyja a röp­labdázás voll. Több esztendeig a járási bajnokságban szereplő e­gyüttes erősségei közé tartozott. Napjait a kórházban, a sportpályán és barátai társaságában töltötte. Időnként ellátogatott vidéken élő idős szüleihez is. És még valami! Volt egy kedvtelése, amely inkább a férfiakra jellemző. Szenvedélye­sen szeretett gombázni. Amikor langyos eső áztatta a természetet, beszervezett néhány kollégát, kora reggelre állította az ébresztőórát, és pirkadatkor már az erdőben vol­tak. Azon a bizonyos napon is gom­bázni ment. Csakhogy ezúttal hiá­ba próbálta beszervezni a szokott társaságot, hiába bizonygatta, annyi a gomba, hogy egy hajókof­fer is megtelne veltik, a kollégák­nak reggel más elfoglaltságuk volt. „Ha vársz délig, veled tar­tunk" - javasolták, ám Angéla le­hurrogta őket. „Délben legfeljebb a félnótások indulnak gombázni. Ar erdőbe csak kora reggel érde­mes menni" - mondta. „Gondold meg magad, tudod jól, milyen veszélyes egyedid kóborolni. Még valaki megtámad" - intették félig komolyan, félig tréfásan a barátok, ám Angéla nem hallgatott rájuk. „ Ti csak engem ne féltsetek, tudok magamra vigyázni" - válaszolta magabiztosan. A börtöntöltelék Iván, a 34 éves, hét osztályt vég­zett segédmunkás nem volt valami fürge észjárású. A robusztus, egy mázsán felüli férfiú leginkább a kocsmái verekedésekben tűnt ki. Különösen akkor érezte magát erősnek, amikor felöntött a garatra. Egy ideig a helyi szövetkezetben dolgozott. Közben megnősült, egy gyermeke is született, ám amikor a garázda férfit súlyos testi sértésért elítélték, felesége elvált tőle. Sza­badulása után különböző építkezé­si vállalatoknál helyezkedett el. de lopásért, aztán csalásért, majd há­rom rendbeli erőszakos nemi közö­sülésért ismét dutyiba került. Bün­tetése letöltése után sem változta­tott addigi életmódján. Alkalmi munkákból.élt, és ideje nagy részét italboltokban töltötte. A végzetes találkozás Angéla kosara gyorsan telt. Már igyekezett volna haza, amikor egy lisztás közepén megtorpant. A ma­gas fűben egy mozdulatlan, nagy darab férfi feküdt. Furcsa testtartá­sából arra a következtetésre jutott, hogy valami baja lehet. Hivatástu­data azt diktálta, segítenie kell a szerencsétlenen. Az ismeretlen fö­lé hajolt, hátára fordította, és csuk­lója után nyúlt, hogy kitapintsa a pulzusát. Ekkor a másnapos, még félig részeg férfi felocsúdott, és meglepődve látta, hogy egy gyö­nyörű nő térdepel felette. Ez a kel­lemes felfedezés azonnali cselek­vésre késztette. Tarkón ragadta jó­tevőjét, magára rántotta, és csó­kolgatni kezte. Az orvosnő mene­külni próbált, de már késő volt. Hiába kiabált, ütött, rúgott, kar­molta támadóját, az könnyűszerrel maga alá gyűrte, egy rántással le­tépte áldozata bugyiját, és rövid tusakodás után elérte célját. A nő ellenállása egyre gyengült. Iván a vége felé már úgy érezte, hogy áldozatát is elkapta a hév. Aztán mikor megszólalt az angyal­arcú lény, azt hitte álmodik. „Még folytassuk egy kicsit. Ilyen jól még egy férfival sem éreztem magam. " Iván melle csak úgy dagadt a büszkeségtől. Amikor partnernője felajánlotta, hogy az együttlétet meg kellene ismételniük, lehetőleg sokkal kellemesebb és kényelme­sebb környezetben - ágyban, pár­nák közt - és persze előtte erősí­tésnek egy pezsgős vacsora sem ártana, Iván azonnal ráharapott, sőt nagylelkűen felajánlotta, hogy ő fizet. Minden úgy zajlott ahogy elter­vezték. Egy csárdában ettek-ittak, majd következett volna az est fénypontja, az ígért forró szere­lem. Angéla hazavezette partnerét, és üdvözlésképpen megkínálta egy pohár vörösborral. Iván türelmet­lenül felhajtotta, és már indult vol­na a kitárt hálószobaajtó felé, ám félúton összecsuklott, és mély álomba zuhant. Az orvosnő azon­nal munkához látott. A biztonság kedvéért még beadott „páciensé­nek" egy altatóinjekciót, majd le­vetkőztette, fertőtlenítette, elővet­te a műszereit, és a következő pil­lanatban az emaszkulátorral az al­vó „bikát" szánalmas „ökörré" változtatta. Természetesen a „műtét" nem maradhatott titokban, és az or­vosnő a vádlottak padjára került. A bíróság - figyelembe véve az enyhítő körülményeket - mara­dandó kárt okozó súlyos testi sér­tésért kétévi szabadságvesztésre ítélte az önbíráskodó nőt, aki meg­erőszakolását kiheréléssel bosszul­ta meg. Emberevő' állatorvos Tizenegy fiú és férfi gyilkosa áll bíróság előtt Moszkvában. Szergej Golovkine állatorvos iszonyatos gyilkosságsorozat elkövetője. Áldo­zatait kegyetlenül megkínozta, fék­telen szadizmusa, kannibalizmusai!) minden képzeletet felülmúlt. 1989-ben a Katoar falu közelében lévő erdőben egy fiatal fiú holttesté­re akadtak.A rendőrségi vizsgálat során a járásban további áldozatok­ra. köztük egy tizenkét éves fiú szét­darabolt tetemére leltek. Az esetek hasonlósága arra utalt, hogy a gyil­kosságokat egy ember követte el. A belügyminisztérium speciális vizs­gálóbizottságot hozott létre, mely­ben orvosok, pszichiáterek is részt vettek. Az akciót Óriáskígyónak ne­vezték el, mivel az óriáskígyó is las­san pusztítja el áldozatát. Vaszil­csenkó profeszor, a szexuálpatológi­ai intézet vezetője szerint „a gyilkos a lehető legroszabb típusú szadista, fiatal fiúkat szemel ki áldozatul, leír­hatatlan fizikai és lelki brutalitásra képes, áldozatát gyakran halálra kí­nozza, de előtte szexuálisan is meggyötri". Óriási erővel folyt a nyomozás, a városban mindazokat felkeresték, akiknél valaha is szexuális abnorma­litást állapított meg az orvos, a ható­ság. 5799 embert hallgattak ki. átfé­sülték Moszkvát, majd a környékét. Zvenigorod közelében egy fiatal fiú feldarabolt hullájára találtak. Egyik gyilkosság szörnyűbb volt. mint a másik, és a nyomozás, a kutatások, a kihallgatások eredménytelennek bi­zonyultak. Mini később kiderült, Golovkine a kiszemelt tizenöt éves fiút autóján magával vitte a lófarm központjába, ahol dolgozott. Lementek a garázs alatti helyiségbe, amelyet kínzókam­raként, kivégzőhelyként használt. Levetkőztette a gyereket, hátrakötöt­te a kezét, megerőszakolta a fiút, lá­bánál fogva felakasztotta, végül a te­temet szisztematikusan, anatómiai ismereteit felhasználva feldarabolta. Végül a test bizonyos részeit grillen megsütötte és - megette. A hullaré­szeket az erdőben rejtette el, de a fe­jet előbb kifőzte, az agyat eltette, kö­vetkező áldozatát ezzel is halálra ré­mítette. Egy alkalommal három fiút hur­colt magával. Az egyiket lábánál fogva felakasztotta, a másik keltőt pedig arra kényszerítette, hogy le­gyenek jelen társuk halálra kínzásá­ban. Miután a fiú meghalt, részekre darabolta. A két szemtanúnak sem kegyelmezett. A boncolás megál­lapította. hogy a fiúk a kínzások órái alatt megőszültek. Ki ez a vadállat? Szergej Galovki­ne harminchárom éves, Moszkvától húsz kilométernyire, Odinsovóban lakott, agráregyetemi diplomával rendelkezik, akadémikus házaspár egyetlen fia. .lói öltözött, jól nevelt, visszafogott, a társasági életet kerülő embernek tartották. Sohasem volt szerelmi románca. Kiváló tanuló, ki­tüntetéssel végzett, a „legjobb diák" ezüstérmét is elnyerte. Állatorvos­ként a lovak mesterséges megtermé­kenyítésén dolgozott, érdekelte a munkája, kiváló szakember hírében állt. Csodálták, hogy milyen bravú­rosan tudja szétdarabolni az állathul­lákat... 1992 őszén az erdőben járó gom­bázók tömegsírra bukkantak. A szak­értők megállapították: ilyen meste­rien Csak hozzáértő tud feldarabolni. Ezzel új irányba terelődött a vizsgá­lat. Jelentkezett egy rémült fiú a rendőrségen, és elmondta, hogy együtt volt a három eltűnt fiúval. „Ac odinsovói állomásra mentünk. Egy ember, aki Szerzs bácsinak szó­líttatta magát, felajánlotta, hogy el­visz bennünket Gorkij faluba, ahová készülünk. Én nemet mondtam, mivel még dolgom volt. de a barátaim elfo­gadták az ajánlatot." A fiú leírta, hogy néz ki „Szerzs bácsi", és mi­lyen az autója. Ezután már,nem volt nehéz rátalálni Golovkinéra, aki a le­tartóztatást. a hétórás kihallgatást nyugodtan fogadta. A bizonyíték ke­vés volt a gyanúsított letartóztatás­ban tartásához, a rendőrfőnök mégis benn tartotta, egész éjszaka kérdé­sekkel ostromolta. Reggelre megtört, beismerő vallo­mást tett: tizenegy fiút és férfit ölt meg. Megmutatta kínzókamráját, el­ismerte, hogy tudatában volt csele­kedete förtelmes voltának, de nem volt képes uralkodni magán. A leg­rettenetesebb gyilkosságsorozat fel­tárása befejeződött, az Óriáskígyó­akció lezárult. (A Sipa Press nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom