Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-27 / 249. szám, csütörtök

4 OLVASÓINK OLDALA ÚJSZÓ 1994. OKTÓBER 27. Komáromi polgármester félállásban? M Tisztelt szerkesztőség! A Magas-Tátrában Nová Pohánkáról Poprádba utaztam autóbusszal. Tíz koronát fizettem a jegyért, és körülbelül fél óra alatt célba értem. Vissza a tátrai villamossal mentem. Az út egy óráig tartott, a jegyért pedig 18 koronát fizettem. Mind a két közlekedési eszköz állami tulajdonban van, mivel magyarázható a nagy eltérés? IVÁN SÁNDOR Kassa ..Azt hallottam, hogy sok fiatal nem vett részt a választásokon. Pedig a fiataloknak nagyobb érdeklődést kellene tanúsítaniuk jövőjük iránt. Passzivitásukkal lemondanak lehetőségeikről. Tudom, sok a szociális probléma, főleg a déli járásokban. De ezekről nem a magyar politikusok tehetnek. Egyelőre ők csak a nemzetiségi jogokért harcolhatnak, de ha elérik céljaikat, akkor biztosan a munkanélküliség problémája is meg fog oldódni. Ahhoz azonban, hogy tehessenek valamit, rájuk kellett szavaznunk. Ezt a fiataloknak is tudatosítaniuk kellene. CS. E. Gyűgy Nemsokára Komáromban is új polgármestert választunk. Örömmel látom, hogy nincs hiány olyan emberekben, akik ebben a városban elég tehetségesnek és tapasztaltnak érzik magukat ahhoz, hogy megválasztásuk esetén eredményesen töltsék be ezt a nem kis felelősséggel járó tisztséget. Több mint ötven éve élek Komáromban. Elődeim, nemzedékekre visszamenően is itt születtek. Életem szinte összeforrott a város sorsával. Nem vagyok politizáló alkat, gyűlések helyett, ha csak tehetem, szívesebben járok színházba, de a polgármester-jelöltek egyik bemutatkozó gyűlésén ott voltam. Pásztor István mérnököt, a város jelenlegi polgármesterét hallgatva, bevallom, hogy mindaz, amit a polgármesteri hivatal komolyságáról és méltóságáról eddig hállottam, szertefoszlott. Olyan mellékes, félvállról vehető tevékenységnek tűnik, amit bárki, egyéb dolgai mellett, akár félkézzel is nyugodtan elvégezhet. Mert mi másra gondolhattam, amikor Pásztor István a világ legtermészetesebb dolgaként bejelentette, hogy a Polnobanka igazgatói székét megpályázta, s egyszersmind Komárom polgármesterévé kívánja magát megválasztatni? A kérdésre, hogy érez-e magában annyi erőt, hogy ezt a két rendkívül felelős posztot egy személyben be tudja tölteni, azt a meglepő választ adta, hogy ő a polgármesteri teendőket már játszva, másodállásban is elvégzi. Mintha Komáromban olyan nyugalom és jólét uralkodna, hogy a dolgok szinte maguktól elintéződnek, mintha a város lakóinak nagy része nem kíizdene súlyos szociális problémákkal. Nekem, sokadmagammal, Pásztor Istvánnal ellentétben az a véleményem, hogy a polgármesteri tisztség egész embert kíván. Mégpedig tehetséges, a polgárok gondjait a saját gondjaiként átérző embert, aki mindenekelőtt a város jövőjét tartja szem előtt. Elnézést a bátorságért, hogy a felkészültségemet talán meghaladó kérdésben szólok a nyilvánosság előtt. Komárom polgáraként azonban úgy érzem, hogy ennyi szólásjog megillet, bár igaz, hogy a fentiek kimondását inkább kötelességemnek érzem. VARGA JÓZSEF Komárom A választások előtt tele volt a sajtónk az MPP politikusainak, újságíróinak és híveinek panaszával, hogy csak megalázóan kevés képviselőjelöltet állíthattak, megalázóan hátrányos helyre. Nos, mit mutatnak a választások során készült felmérések? A megkérdezettek száma több mint 30 ezer volt. ami jóval több, mint a szokásos ezerfős minta, tehát az eredménynek nagyobb a statisztikai súlya. A Szlovák Televízió és számos szlovák lap (pl. SME, nov. 3.) is közölte azokat a grafikonokat, melyek azt mutatják, hogy a pártok mostani választói két évvel ezelőtt milyen pártot választottak. A Magyar Koalíciói választók 75,3 százaléka a múlt választásokon is az MKDM - Együttélés koalíciót váľasztotta (az MPP külön indult). A KDM. DBP és egyéb pártok most hozzánk átpártolt híveinek részesedése egyformán 3,9-3,9 százalék. A..kél évvel ezelőtt nem választók a most minket választók 7,8 százalékát teszik ki. Nagyon figyelemre méltó azonban az MPP részesedése: csupán 5,2 százalék. Tehát a Magyar Koalíció 10,18 százalékos válasz^ Mint szülő válaszolni szeretnék Szalay Gyula plébános cikkére. Először arra szeretnék kitérni: a plébános úr kifogásolta, hogy az igazgatónő öt osztályt vont össze a hitoktatásra. Én úgy tudom, a plébános úr csak csütörtökön volt hajlandó oktatni, hogyan akart akkor egy nap alatl minden osztályban külön-külön 45 perces órákat tartani? Ami pedig a tankönyveket illeti, a nyolcadikosok is a harmadikos tankönyvekből tanultak. A könyveket a plébános úr 50 korotási sikeréhez csupán 0,53 százalékkal járult hozzá. Mivel a koalíciónak 17 képviselői mandátum jutott, egy képviselői hely jár a 0.6 százalék után. Mint látható, ezt a számot nem éri el az MPP 0,53 százalékos hozadéka. Tehát nincs ok itt megaláztatásról, méltánytalanságról és szűkkeblűségről beszélni. Az adatokból az is kiderül, hogy ha minden MPP-szimpatizáns bekarikázott volna valakit, akkor sem éri el A. Nagy elsőbbségi szavazatainak a száma a huszonháromezret (5,2 százalék kevés ehhez). Nyilvánvaló, hogy az MKDM és Együttélés választói segítettek be egy-egy karikával. Számos választótól lehetett ilyet hallani. Hogy nem pártoltak az MPP-hez, azt a legjobban az mutatja, hogy a második MPP képviselőjelöltet jóval kevesebben karikázták be. Nem először olvasunk arról, hogy Komárom képviselő nélkül maradt. Kevés képviselőnk van, ezért nem várható el, hogy minden város, régió képviseltesse magát a parlamentben. ÓVÁRI JÓZSEF Pozsony náért adta el a gyerekeknek, azután pedig nyugtát kért az igazgatónőtől, hogy a könyveket ajándékba adta. Hát így kell viselkednie egy plébánosnak? Ami pedig a pedagógusok magatartását illeti: azzal nincsen baj. Munkájukat becsülettel elvégzik, bánni tudnak a gyerekekkel, ami a plébános úrról nem mondható el. K. I. (Az ügyet ezzel lezártnak tekintjük. A szerk. megj.) Erre van pénz? Európa keleti perifériáján a különböző országok különféle népmulatságokat rendeznek. Nálunk most választási karnevál folyik, három felvonásban. Természetes, hogy az ilyen rendezvények kellő propagandát kapnak. Amelyik település ad magára, hatalmas vastáblákat helyezett el a legforgalmasabb helyekre. A jámbor átlagember pedig morfondírozhat, vajon mennyibe kerülhetett az ilyen „utcadísz"? Ha valóban jámbor az átlagember, nem rajzol semmit a plakátokra, és nem szakítja le azokat. No, de .mi legyen velük tovább? Miféle hirdetések kerülnek a táblákra? Kulturális rendezvényeket ritkán propagálnak, mert kultúrára egyre kevesebb pénz jut, a rendezőknek és a közönségnek is. Félő, '.íogy a masszív hirdetőtáblák beborítására sem jut elegendő papír. A közelmúltban az egyik alapiskolánkban a tanítónő egy köteg irodapapírt mutatott meg. Elmondta, hogy egy irodában kérte el, ahol zúzdába akarták küldeni, mert „a fejléc már nem időszerű". Jó lesz a nebulóknak firkálásra, de akár rajzolásra is. Lám, takarékos polgárok is vannak nálunk! GYŐRI SAROLTA ......... . Szepsi Levél a kórházból Közvetlenül a választások előtt kaptuk meg Imrecze Adelka losonci olvasónk levelét, amelyben tanácsot kért tőlünk. Amint írta, kórházban feküdt, nem tud járni, de szeretne részt venni a választásokon, és gyarapítani a Magyar Koalícióra leadott szavazatokat. Mivel levelét szeptember 27-én kaptuk meg, a megválaszolásra már nem maradt idő, de olvasónkat telefonon tájékoztattuk arról, hogy hogyan kérheti, hozzák el a kórházba az urnát. A minap megtudtuk, hogy olvasónkat hazaengedték a kórházból. - Ketten voltunk magyarok a kórteremben, mind a ketten választottunk - mondta el otthonában Imrecze Adelka. - Pontosabban, abból a kórteremből csak ketten éltünk állampolgári jogunkkal. Tudja, én követem a politikai eseményeket. Mindössze 2 / 80 korona a nyugdíjam, nehezen tudom beosztani a pénzt, de az Új Szó előfizetéséről nem mondok le, nekem szükségem van az információkra, így volt ez a választások előtt is. Tudtam, hogy minden szavazatra szüksége van a Magyar Koalíciónak, de közben bekerültem a kórházba. Ezért kértem tanácsot a szerkesztőségtől. Elárulom, hogy aznap a Losonci Járási Hivatal elöljárójának is írtam egy levelet. Rendben is ment minden. Köszönet mindazoknak, akik segítettek abban, hogy én is szavazhattam. (kas) Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásóval, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. A magas árak védik a legjobban a fogyasztókat... Miroslav Kernel rajza Pofa szerint... (Kenyérre nem telik, Mariboróra igen, Új Szó, 1994. X. 15.) Őszintén megvallom, már régen vártam ilyen hangvételű írást egy hivatásos újságíró tollából, ugyanis ez a probléma nemcsak a pozsonyiakat, hanem sok százezer embert érint. Sokszor már jómagam is elgondolkodtam azon, vajon a szociális osztály dolgozói mi szerint is állapítják meg a szociális segélyt, de akárhogy osztottam és szoroztam, nem tudtam rájönni a dolog nyitjára. Sokszor voltam fültanúja, amint egy-egy kliens, vagy jobban mondva „rászoruló", elhagyva a hivatal épületét, hangosan szidja az alkalmazottakat, amiért „csak" 1980 koronát juttatnak neki, és havonta kétszer még meg is kell jelennie a hivatalban aláírás végeit. Az egyik hölgy például kilépve a hivatalos épületből, reszkető kezekkel kivette kézitáskájából a nyugati márkájú cigarettát, rágyújtott, majd sűrű füstfellegeket eregetve elkezdte panaszáradatát. - Tudják, hogy mialatt ide jöttem egy aláírás végett, mennyi mindent csinálhattam volna a fóliában? Ki fizeti azt meg nekem? Arról már nem is szólok, hogy mennyibe kerül a benzin, ha havonta kétszer beautózom a járási székhelyre. Ezt sem veszik tudomásul ezek az irodakukacok! Folytatta panaszait, míg el nem szívta a drága cigarettát. A legújabb divat szerint volt öltözve. Bevágódott a több mint egymillió koronát érő nyugati kocsijába és elviharzott. Máskor egy kopott ruhájú hölgy hagyta el az épületet, szemében nagy könnycseppekkel. Csendesen morfondírozott magában, hogy a mindenható hivatal csak a minimális összeget szavazta meg számára, amiből az élelemre is alig futja, arról nem is beszélve, hogy közeleg a tél és nincs miből megvennie a tüzelőt. Akaratlanul is összehasonlítottam a két esetet és elgondolkodtam: csakugyan, minek alapján ítélik meg a szociális osztály munkatársai egyegy rászorulónak a szociális segélyt. Hiszen idejükből kitelne (szerintem), hogy alkalomadtán ellenőrizzenek egy-egy szociális segélyben részesülőt, már csak azért is, mert ezelőtt minden nap félfogadó nap volt, most már csak hetente kétszerháromszor van. Hiszen a portára lépve mindjárt szemükbe ötlene a sok fólia, a méregdrága nyugati kocsi, a színes lévé stb. Ismerek olyan eseteket is, amikor a szociális segélyre „jogosult" akár 30-50 ezer korona havi jövedelemmel rendelkezik, csak úgy mellékesen, és emellett a maximális összeget hagyták jóvá neki! Akaratlanul is felvetődik az emberben a kérdés, a szociális osztály hanyagságának tudható be mindez, avagy az a bizonyos korrupció áll mögötte? Szívem szerint az utóbbira szavaznék. Szerintem ha az állami alkalmazottaknak lenne lelkiismeretük, akkor utánanéznének a dolgoknak, és nem hoznának ilyen meggondolatlan határozatokat. Jó lenne, ha a parlament alakítana egy bizottságot, amely a kirívó eseteket kivizsgálná! VÁGVÖLGYI TAMÁS Még egyszer a kétféle igazságról Kedves betörő bácsi! (Jól jönne egy ovizsaru, Új Szó, 1994.10.12.) Te, aki az elmúl hét végén az éj leple alatt óvodánkban jártál, nem érdemled meg ezt a megszólítást. Miért éppen az ovinkba törtél be? Pont arra a néhány szelet húsra volt szükséged, amit a szakács nénik nekünk akartak megsütni? Ha kértél volna, szívesen adtunk volna, Tibi akár az. egész adagját is, mert nem szereti a húst. Gyuri viszont azért sírt, mert ő nem szereti a főzeléket, amelyet a hús helyett kaptunk. Azt még megértjük, hogy azt a néhány tubus fogpasztát elvitted, legalább a te fogad sem romlik majd tovább. Gondolod, az elvitt szappan és két doboz mosópor elég lesz lelkiismereted tisztára mosására? Annak örülünk, hogy könyveinket, játékainkat meghagytad, úgy látszik, csak a hasaddal törődsz. Tudod, milyen rosszul hatott ránk, amikor reggel az oviba érkezve nem a tanító néni mosolygó arca, hanem a betörés híre fogadott? A csendes pihenő alatt Janika felsírt, hogy nem akar betörőt. Mi sem akarunk, és elhatároztuk, ha megnövünk akkor is jók leszünk, és ha valaki olyan rosszat követ el, mint most te, jól a fejére koppintunk. De addig is reménykedünk, csak akad valaki, aki teszi, amit tennie kell, és téged oda juttat, ahová való vagy. 24 egyházkarcsai óvodás Visszhang (Üróm az örömben, Új Szó, 1994.10. 3.)