Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-25 / 247. szám, kedd

1994. OKTÓBER 25. ÚJ SZÓ SZÜLŐFÖLD 5 Pipadohány helyett laskagomba Termékváltás a rimaszombati dohánygyárban A dohány már jóval a szövetkezetesítés előtt jelentős és aránylag biztos bevételi forrást je­lentett a gazdálkodó családoknak Gömörben. Csupán a Rimaszombati járásban ezért közel kétezer magángazda termesztett kisebb-na­gyobb területen füstölnivalót. Nem véletlen te­hát, hogy közvetlen az első világháború után Szlovákiában a három dohányfelvásárló hely egyike éppen Rimaszombatban épült fel. Kez­detleges volt, fából, deszkából összeeszkábált, de a célnak megfelelt. S mindamellett kicsit fel­pezsdítette a járás gazdasági életét. Közel negy­ven évig szolgált az átmeneti felvásárlóhely raktárként is. Mert a Rimaszombatban összegyűjtött dohányt Selmecbányára szállítot­ták feldolgozásra. 1957-ben felépült az akkor kor­szerűnek mondott dohánygyár Rima­szombatban. Kezdetben csak a kör­nyező járások termelőitől vásárolta fel a szárított dohányleveleket, az utóbbi években pedig már az Ung-vi­déken termesztett dohányt is ide szál­lították. A dohánygyár készterméket is piacra dobott. Pipadohányt például évtizedekig csak Rimaszombat gyár­tott az egész Csehszlovákia területén. így ment ez 1992 tavaszáig, amíg a Slovak Internacionál Tabak (S. 1. T.) nem lépett frigyre a hamburgi Re­emtsma céggel, amely első lépésként megszigorította a dohányfelvásárlás feltételeit. Átdolgozta a minőségi mutatókat, ami hátrányosan érintette a termelőket. Nem válaszlépésként, inkább önvédelemből, a mezőgazda­sági üzemek csökkentették a dohány termőterületét. Az S. I. T., pontosab­ban most már az ARIS Kft. agusztus végén rimaszombati üzemében vég­legesen leállította a termelést, és a dohányt ezentúl a korszerűsített lévai üzemében dolgozzák fel. Rimaszom­bati épületét pedig bérbe adta az újonnan alakult B & R Pleurotus Kft.-nek, amely a világpiacon kere­sett laskagombát kezdte az üresen maradt hatalmas csarnokokban ter­meszteni. Az első termést a napok­ban gyűjtötték be. - A kezdet nem volt zökkenőmentes - mondta Jaroslav Báti mérnök, a folytatta Báti mérxnök -, s bár ter­mékünk iránt nagy a kereslet külföl­dön, mi ennek ellenére úgy döntöt­tünk, a mennyiség 10-15 százalékát idehaza, főleg Rimaszombatban érté­kesítjük. Azért, mert tudjuk, hogy mi­lyen egészleges táplálék a laskagom­ba. Talán úgy is nevezhetném, hogy húspótló és a diétázók is fogyaszthat­kft. igazgatója mert alakulásunk­kor még folyt a pipadohány gyártása. Bár az ARTIS Kft. gépsorai augusz­tus végén megálltak, nem szakítottuk meg a kapcsolatot. A régióból to­vábbra is mi vásároljuk fel a dohányt és szállítjuk Lévára, további feldol­gozásra. Ezzel kissé csökken az épü­let bérleti díja, olcsóbban adhatjuk termékünket, s nem utolsósorban előnyös a környékbeli ter­melőknek is. Arról, hogy így marad-e ez jövőre, már nincs jo­gom nyilatkozni. Mi szeretnénk továbbra is felvásárolni a dohányt. A laskagomba, úgy tűnik, kapós külföldön, s az újonnan alakult kft. hamar partnerre lelt. A nyugati vállal­kozó a termelt mennyi­ségnek akár a kétsze­resét is megvásárolná, csak pontosan kell szállítani az árut. Az elkövetkező időszak­ban bővítik a termelést, de mint qzt az igazgató, elmondta, 250 tonná­nál nem várnak több laskagombát. - A kezdet valóban ígéretesen alakul - Egészséges és ízletes a laskagomba ják. Jó hatással van a máj és más belső szervek működésére s vérnyo­máscsökkentő is... Szeretnénk, ha a város bizonyos éttermeiben állandó­an lenne laskagomba az étlapon, ezenkívül fontosnak tartjuk ellátni az iskolákat. Előreláthatólag 500 tonnáig tud­ják növelni a termelést. A korábban foglalkoztatott 78 dolgozóból 62 maradt az üzemben. A bérezéssel kapcsolatosan a vezető elmondta, ki­számították a dolgozók átlagkerese­tét, és vállalták, hogy az alá nem csökkentik a bért. Szerinte az elmúlt időszakban ezen átlag felett keres­tek a munkások. FARKAS OTTÓ (A szerző felvétele) Magánóvoda nyílik Rimaszombatban A meglehetősen rossz gazdasági helyzet­ben működő járási tanügyi hivatalok intéz­kedései többnyire a takarékosságra irá­nyulnak. Sajnos az ebbéli igyekezetük mel­lett a gyermek érdeke másodlagossá válik, legfőbb szempont a „karcsúsítás" révén megspórolt pénz. Többnyire ilyen okoknál fogva zárnak be intézményeket, bocsájta­nak el tapasztalt munkaerőket. Rimaszombat egyik óvodájában augusztusban hat pedagógus és a kisegítő személyzet kapott fel­mondást. A közegészségügyi állomás javaslatára a járási tanügyi hivatal bezárta az épületet, az alkal­mazottaknak felmondott. A felmondást később ér­vénytelenítette, és áthelyezésre változtatta. Ez azonban már semmit sem változtatott az óvónők korábbi döntésén. Azon, hogy magánóvodát hoz­nak létre, az épületet pedig higiéniai szempontból alkalmassá teszik az óvoda további üzemeltetésé­re. - Régi vágyunk egy magánóvoda létrehozása ­kezdte a beszélgetést Eva Puškášová, a megszün­tetett óvoda igazgatónője. - A felmondás csak meggyorsította a folyamatot. A szülők biztatására Pozsonyba utaztunk, ahol személyesen Harach miniszter úr tájékoztatott bennünket a magánóvo­dák megnyitásával kapcsolatosan. - Az oktatásügyi minisztériumban kapott infor­mációk nagy lendületet adtak a munkánknak ­folytatta a gondolatot a másik érintett óvónő, Pol­gári Mária. - Megtudtuk többek között, hogy bizo­nyos engedélyek beszerzése után nincs akadálya a magánóvoda üzemeltetésének. A miniszter úr el­mondta, hogy a magánóvodák létesítésére határo­zatot dolgoztak ki, amely hamarosan, valószínűleg már októberben életbe lép. Ez annyit jelent, hogy a minisztérium nemcsak tanáccsal, hanem anyagi támogatással is hozzájárulna a magánóvodák működtetéséhez. Információink szerint ez az összeg 500 korona lenne egy gyerekre. Kalkuláci­óink szerint a mi viszonylatunkban a szülőknek eh­hez kb. 350-400 koronát kellene még havonta be­fizetniük. Családközpontú óvodát ter\>ezünk, ami annyit jelent, hogy nem különítenénk el a kiscso­portosokat a nagyobbaktól. Számunkra megnyug­tató, hogy lényegesen több szülő érdeklődik a ma­gánóvoda iránt, mint amilyen az épület kapacitá­sa. Ez szerintem azt jelenti, hogy van igény az ilyen intézmények iránt. Egy szlovák és egy ma­gyar osztályt szeretnénk nyitni. Hogy erre mikor kerül sor? Remélhetőleg ha­marosan. Az óvónők az előkészületek finisébe ér­tek, gyakorlatilag már csak az épület tatarozása hi­ányzik. Ebben egy helybéli magánvállalkozó se­gít. Az épület a tanügyi hivatal tulajdona, de an­nak igazgatósága öt évre ingyen bérbe adja, ha a „vállalkozók" óvoda üzemeltetésére használják. (-kas) A csatornát lefektették - a házak nem dőltek össze Kompromisszum Udvardon Tavaly nyáron riportban számoltunk be arról, hogy Vdvardon a szennyvízcsatorna építése körül kemény vita támadt néhány lakos és az önkormányzat között. A Nád utcában a háziasszonyok az el­len tiltakoztak, hogy a házuk előtt fektessék le a szennyvízcsator­na-hálózat gerincvezetékét, mert qttól tartottak, a mély munkagö­dör kiásása a házak alapjait is veszélyeztetné. Egyikük szerint a háza elé tervezett gyűjtőakna olyan bűzi árasztana, hogy nem szellőztethetnének. A harcias asszonyok kijelentették: megakadá­lyozzák az építkezést. A minap Száraz József polgármes­terrel hozott össze a sors, hát meg­kérdeztem, hogyan dőlt el a vita. Örömmel hallottam: már nincs prob­léma, a panaszosok utcájában lefek­tették a vezetéket - méghozzá a la­kosok általános megelégedésére. A polgármester elmondta, kompro­misszum született: a vezetéket nem a házak mellett, hanem az út túlol­dalán fektették le, és az ülepítő akna megépítésétől is eltekintettek. Ezzel tehát befejeződött az asszo­nyokkal folytatott csetepaté, de a fa­lu csatornázásának a kérdése ko­rántsem oldódott meg. Az a gond, hogy a falu előző vezetése még a rendszerváltás idején a községre nézve előnytelen szerződést kötött a kivitelezővel. Ez most akadályozza a falut abban, hogy pályázatot írjon ki előnyösebb feltételek melleti építés­re. Az idén például a község kétmil­lió koronát irányzott elő a csatorná­zásra, ez a szakértők szerint elég is lenne az idei munkálatokra, az ere­deti szerződést aláíró kivitelező azonban 2,7 milliót kér a munkáért. A község persze nem szívesen adna ki „feleslegesen" hétszázezer koro­nát, ezért tárgyalásokat folytatnak a vállalattal egy kedvezőbb megoldás­ról. A polgármester reméli, sikerül újabb kompromisszumot kötni: a község hajlandó változtatni az ere­deti terveken, és olyan helyen jelölik ki a vezeték útját, ahol olcsóbban le lehet azt lefektetni, a kivitelező pe­dig remélhetőleg enged az árból. Az eredeti, előnytelen szerződés csak a fő gyűjtőcsatorna, valamint a tisztí­tóállomás építéséről szól, a községen belüli hálózatra már tetszés szerint írhat ki pályázatot az önkormányzat. A községen belüli csatornarend­szer megépítésére több javaslat is ér­kezett az önkormányzathoz, több magáncég tett kedvező ajánlatot: a zöldövezetben olcsón tudnák lefek­tetni a vezetéket. Valószínűleg a kombinált - a gravitációs és a nyo­másos, ún. Presskan rendszer ötvö­zése - módszer mellett döntenek. A lakosoknak azonban még várniuk kell arra, hogy a mellékcsatornák is elkészüljenek, mert az eredeti tervek alapján jövőre a faluig húzódó ge­rincvezeték építését kell befejezni, a következő évben a konzervgyárig vezető főcsatornát, s csak ajiarma­dik évben foglalkozhatnak majd a falu belső csatornahálózatával. A falu egyszer már kapott nyoc­millió korona anyagi támogatást, dc az említett problémák miatt azt nem tudták kimeríteni. A múlt évre már csak kétmilliót kaptak, ezt meg azért nem merítették ki, mert olyan későn jött, hogy az év végéig csak hatszáz­ezer koronát tudtak belőle felhasz­nálni. Az idén pedig már semmit nem kaptak. A jövő évre az udvardi önkormányzat a környezetvédelmi minisztériumtól is igényel támoga­tást, de elsősorban a szövetkezet ál­tal fizetett adókból befolyó bevételre számítanak. (gaál) Ismét megnyílt a Honti Múzeum Műltidézés Ipolyságon Nem kevesebb, mint hetven éves szünet után, az európai kulturális örökség napjai keretében, az elmúlt hónapban nydt meg újra Ipolysá­gon a Honti Múzeum. A galéria után egy olyan létesítménnyel lett gazdagabb Hont vármegye egykori székhelye, amely mind a város lo­kálpatriótáinak, mind pedig a távo­labbi vidékekről érkezőknek le­hetőséget nyújt a régió múUjával való ismerkedésre. r% Honti Dénes A mai múzeum elődjét még 1898­ban alapította a honti múzeum társula­ta, élén Horváth Bélával, a vármegye főispánjával. A múzeum első igazga­tója Pongrácz Elemér lett, a védnöksé­get pedig az ipolyviskí születésű Fe­hér Ipoly, a későbbi pannonhalmi apát vállalta. A Hont vármegye történelmét bemutató intézmény 1924-ig várta a látogatókat. Amikor a megyeszékhely Ipolyságról Zólyomra került át, a járá­si székhely pedig Korponára^akkor a múzeum is hezárta kapuit, s a kiállított tárgyak Selmecbányára, az ottani bá­nyászati múzeumba kerültek. A szélesebb értelemben vett régió néprajzi tárgyú gyűjtése még a 70-es években, a mezőgazdasági szakközép­iskolában kezdődött el. Az Ismerd a múltat, építsd a jövőt! mozgalom kere­tében az iskola tanulói szülőfalujuk helytörténetét és a dűlőneveket, majd később a tárgyi emlékeket gyűjtötték. A fiatalok néprajzi munkáját az akkori iskolaigazgató, Danis Ferenc irányí­totta, aki nyugdíjba vonulása után a Honti Múzeum igazgatója lett. A mezőgazdasági iskola, mintegy hiánypótlásként, állami támogatásból felépítette azt az épületet, amely kizá­rólag az összegyűjtött néprajzi emlé­keknek adott helyet. Az iskola bővülé­sével egyre nagyobb igény mutatko­zott az újonnan épült, száz négyzetmé­ternyi alapterületű létesítmény oktatási célokra történő felhasználására, ezért olyan döntés született, hogy a múltat idéző tárgyak átkerülnek a Honti Mú­zeum épületébe. A felújított létesítményben tíz helyi­ség áll majd a kiállítók és látogatók rendelkezésére. A város idei költség­vetéséből egyelőre csak három kiállí­tóhelyiség renoválására futotta: a diá­kok, az ipolysági polgárok, valamint a falusiak által összegyűjtött emlékek két helyiségben láthatók, míg egy to­vábbi terem Hont vármegye érdeke­sebb írásos emlékeit őrzi. Danis Ferenc nagy örömmel szá­molt be arról, hogy Ipolyságon huszon­öt taggal már megalakították a Múze­umbarátok Körét. A társaságot azok a lokálpatrióták alkotják, akik mindig is azon fáradoztak, hogy Ipolyság visszakapja régi fényét. A múzeum­igazgató elárulta, ha végeznek a felújí­tással, akkor a további helyiségekben a Hont vármegye és az iparosok történe­tét bemutató állandó kiállítás megren­dezését tervezik. Továbbá szeretnének emléket állítani a második világhábo­rúban elhunyt, mintegy 950 ipolysági zsidónak is. Hiszen részben nekik vagy elődjeiknek köszönhetően élte Ipolyság 1860-tól 1914-ig fénykorát. Áhhoz azonban, hogy a múzeum gyűjteménye teljes legyen, feltétlenül vissza kell szerezni a Selmecbányán található tárgyi emlékeket. A Honti Múzeum hétfőtől péntekig, 14.00-tól 17.00 óráig tekinthető meg. Előtte azonban a galériában kell jelent­kezni. KOSÁR DEZSŐ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom