Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-13 / 237. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ 1994. OKTÓBER 13. Rendó'rbunök Jó tanács autósoknak: ha iszol, legyen nálad egy dugj ezres • Színvonalas szolgáltatás: lopott autókhoz forgalmi engedély • Duhajkodás a börtönrácsok mögött Három tonna bódulat Minden idők legnagyobb kokainszállítmányát találta meg az Egyesült Államok Szövetségi Vámhivatala egy Venezuelából érkező teherhajó rakománya között Newark kikötőjében. A három tonna (!) kábítószer még májusban akadt fenn a hálón, de a hivatalos szervek - akkor semmiféle intézkedést nem tettek. Jó okuk volt rá. Ha legfoglálták volna a szállítmányt, valószínűleg sohasem jutnak el a nemzetközt csempészhálózat vezéreihez, a „nagy halakhoz". Márpedig éppen ez volt a céljuk. Robert E. Van Etten, New York város vámhivatalának szóvivője elmondta: a hajó papírjait gyanúsnak találták, aztán a rakomány átvizsgálásának eredménye a sokat látott vámtiszteket is meglepte. A több száz csinos nejlonzacskócsomag lefoglalása helyett ekkor hosszas megfigyelőakció vette kezdetét: nyomon követték a rakomány útját Newarkból New Jersey és Brooklyn különféle raktáraiig, lerakataiig. Az akció nagy erők bevonásával éjjel-nappal tartott, s a szövetségi szervek reményei szerint akkor ért volna véget, amikor a szállítók, sofőrök mozgásának figyelése révén eljutnak a csempészügylet értelmi szerzőiig. Erre azonban várni kellett néhány hónapot. Fordulat akkor állt be, amikor a közelmúltban egy keddi napon az ügy legfőbb gyanúsítottja, Francisco Delgado leparkolt Lincolnjával a 29. utca és a Broadway sarkán New Yorkban, kiszállt a kocsiból, és gyalogosan továbbindult. Alig tett azonban néhány lépést, a szövetségi vámhivatal tisztjei letartóztatták. A vámnyomozók ekkor már hetek óta követték a 48 éves kolumbiai férfit, s tanúi voltak, amint társával, a szintén kolumbiai Alberto Heraldóval (30) telepakolják a Lincoln csomagterét a Ijajórakományból származó kokainnal. Kilencven kilogramm „anyagot" helyeztek el az autóban, három nagy kartondobozba csomagolva. A jelek arra mutatnak, hogy a két kolumbiai férfi és egy később lefülelt harmadik, Augusto Vargas (36) az egyik dél-amerikai kokainmaffiának legalábbis a „középvezetői". Letartóztatásukat már csak azért is végre kellett hajtani, mert máskülönben rövidesen sor került volna a kábítószer dealereknek való kiosztására, s ennek kockázatát már nem lehetett vállalni. New Jersey szövetségi vámnyomozói az üggyel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben az USA-ba irányuló kokainexport soha nem tapasztalt méreteket öltött. Ugyanakkor a DEA (az ország legfontosabb kábítószerellenes hivatala) washingtoni képviselője szerint nincs ok arra gondolni, hogy a kolumbiai szállítók változtattak volna eddigi szokásaikon, a rendszeresen csempészett mennyiségen. Az utóbbi idők nagy fogásai - amelyek közül természetesen a 3 tonnás viszi el a pálmát mindössze „véletlen egybeesés" eredményei. A DEA adatai szerint egyébként 1993-ban kevesebb kokaint foglaltak le az amerikai hatóságok, mint az előző, 1992-es évben. Ennek az volt az oka, hogy tavaly kezdték alkalmazni az új stratégiát: a drog azonnali elkobzása és megsemmisítése helyett a kivárásra játszottak. (Zsaru) anya ellenére is sikerült visszaszorítanunk. A népi bölcsesség azt tartja: a rablóból lesz a legjobb pandúr. Az összefüggések világosak. Az alvilág bizalmas ismerői folytathatják a leghatékonyabb harcot a jól szervezett bűnbandák ellen. Sajnos, ez az axióma fordítva is érvényes. A tekintélyt parancsoló egyenruha nagyon jó lehetőséget nyújt a különböző visszaélésekre, a bűnök elkendőzésére vagy egyenesen bűncselekmények elkövetésére. Az elmúlt rendszerben a „félelem minisztériumának" képviselői szinte sérthetetlennek számítottak, elképzelhetetlen volt őket embertelenséggel vagy bárminemű visszaéléssel meggyanúsítani, ma viszont már nyíltan bírálhatjuk a rendőrség tevékenységét, melléfogásait. A rend őrei közt - és ezt konkrét példák bizonyítják sok és egyre több a fekete bárány. A tavalyi esztendő első felében a belügyminisztérium ellenőrző osztályára 465 panasz érkezett, az idei év ugyanazon időszakában már 951 (a panaszok mintegy 30 százaléka jogos volt). A statisztikai adatok arról is árulkodnak, hogy a múlt évben 126 esetben követtek el , bűncselekményt rendőrök. Ez a szám idén tovább emelkedik. A leggyakoribb vétségek: hatalommal való visszaélés és korrupció. A csúszópénzt főleg a közlekedésrendészet tagjai fogadják el. Meglepetésre nemcsak a kisebb-nagyobb szabálysértések vagy ittas vezetés esetében hunynak egyesek szemet, hanem, mint ezt két fiatal járőr esete is bizonyítja, más, törvénybe ütköző cseledetek felett is. Az említett duó egy Szene melletti ellenőrzés során lopott árura bukkant, amelyet a tettesek egy bazini üzletből „vételeztek". A zsaruk végül 3600 koronáért, 240 schillingért és egy villanyborotváért futni hagyták a tetteseket. Rendőri „díszkíséret" Hogy néhány pénzsóvár fiatal zsaru mi mindenre képes, arról néhány napja a Nový čas számolt be. íme, a sztori rövidített változata. (A szerző bevezetőjében figyelmeztet: ha valaki autóval van, és sörre támad gusztusa, ajánlatos, hogy legyen egy dugi ezerkoronása, mert máskülönben előfordulhat, hogy jogosítvány nélkül marad.) Egy fiatalember a Mamut sörözőben két Budvar felhajtása után Récsére igyekezett. Az első útkereszteződésben megállították, és „fújatni" akarták. Rövid eszmecsere után a zsaruk diszkréten elfogadták a sofőr által felajánlott ezrest. Csakhogy a rendőrök ketten voltak, a bankóból meg csak egy volt, és ez az aránytalanság) nem tetszett nekik. Ezért gondoltak egy merészet, és rögvest cselekedtek. Sofőrünk majd hanyatt esett a meglepetéstől (bár ez az ülésen alig ment volna neki), amikor néhány utcával arrébb a már jól ismert kettős megint leállította, és szondáztatni akarta. „De uraim, az előbb már fizettem" próbált hasztalan magyarázkodni a balszerencsés sofőr. A zsaruk az égvilágon semmire sem emlékeztek, és mindenáron fújatni akarták. Ekkor a fiatalember megkérte őket, hogy mivel már nincs nála pénz, kísérjék haza, otthon majd fizet. A rendőrök ráálltak. Odahaza kiderült, hogy hősünknek minden vagyona egy gyűrött százas. Ezt megtudva „kísérői" megint szondáztatni akarták. Ekkor a háziúrnak mentő ötlete támadt. „Gyerünk vissza a városba, egy pénzautomatából kiveszem az. ezrest" - javasolta. A civil autó rendőri kísérettel Récséröl visszatért a központba. Ott viszont az automata jelezte: az aznapra járó összegei már kivették. A patthelyzetet a késői időpont oldotta meg. Már közeledett az éjfél, így a pár perc múlva kezdődő új nap lehetővé tette, hogy a masina kiadhassa az annyira áhított ezrest. A zsaruk ezután, mint akik jól végezték dolgukat, el akartak búcsúzni. Áni a fiatalember úgy gondolta, két ezresért illene őt hazakísérniük. Annál is inkább, nehogy hazafelé egy másik rendőrjárőrrel gyűljön meg a baja. A két egyenruhás ha nem is túl szívesen, de mégis hazakísérte (rövid időn belül már másodszor) a vétkes sofőrt. Komplex „szolgáltatások" Természetesen a korrupciónál jóval veszélyesebb zsaruvétkek is akadnak. Maga a belügyminiszter sem titkolja, hogy néhány esetben a rendőrség tagjai is együttműködnek a maffiával, ezért is olyan nehéz ezeket a bűnszervezeteket lebuktatni. felgöngyölíteni. A Zsolnai járásban garázdálkodó polip egy karját, úgy tűnik, sikerült levágni. A már régóta működő és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező autósmaffiára - tagjai magas rangú állami tisztviselők, magánvállalkozók és rendőrtisztek voltak - ráállítottak egy különleges bűnügyi nyomozócsoportot, és az eredmény nem maradt el. A közelmúltban lebukott egy 25 tagú banda, mely mintegy félszáz lopott autót - csupa márkás nyugati kocsit - legalizált hamis iratokkal, és dobott piacra. Édes élet a rácsok mögött A börtönélet sem mindig szürke és sivár. Ha az elítéltnek van pénze és megfelelő összeköttetései, a rácsok mögött is ki lehet rúgni a hámból, vidám partikat, pezsgős vacsorákat lehet rendezni, sőt talán még a hölgylátogatók a cellapriccsen sem tartoznak a fantázia világába - állították a jól értesültek egy kassai éjszakai mulatóban, és nem jártak messze az igazságtól. A gyorsan terjedő szóbeszéd a bűnügyi rendőrség fülébe is eljutott, amely úgy döntött, utánanéz az elítéltek privilégiumáról szóló történeteknek. Egy szép napon rajtaütésszerű ellenőrzést végeztek a zárt intézetben. Figyelmük elsősorban a börtönőrökre terjedt ki. Egyet gyanúsítottak, ám végül három jómadarat lepleztek le. Valamennyiüknél olyan bizonyítékokra bukkantak, melyek egyértelművé tették: a fegyőrök összejátszanak az elítéltekkel. Természetesen mind a hármukat felmentették a további szolgálat alól. A vizsgálat során többek között fény derült arra, hogy az egyik őr elítélt „barátja" gépkocsiján járt naponta a munkahelyére, közben a postás szerepét is betöltötte. Persze nemcsak a leveleket hozta, vitte, hanem a különböző megrendelt ételeket, italokat is, sőt azt is elintézte, hogy az elítéltet potom 300 koronáért látogathatták. A rabok Sportkázhattak és akinek volt rá anyagi fedezete, bulikat is rendezhetett Az elítéltek összekötőik segítségével a zárkákból irányíthatták kinti üzleteiket, befolyásolhatták, megfélemlíthették a tanúkat. Az is kiderült, hogy a korrupt őrök az anyagi juttatásokon kívül néhány börtönlakó fiatal feleségétől természetbeni juttatást kértek és kaptak. Előbb zsaroltak, majd raboltak Még cifrább, pontosabban, piszkosabb ügybe bonyolódott a pozsonyi rendőrfőkapitányság két munkatársa. A vád ellenük zsarolás, rablás, életveszélyes fenyegetés. A zsaruk néhány hónapja egy szállodában együtt szórakoztak egy lengyel fiatalemberrel. Később megkeresték szobájában, és feljelentéssel fenyegették, mert állították - fülükbe jutott, hogy lányokat „futtat". Hallgatásuk árát 2000 német márkában szabták meg. Miután látták, hogy a lengyel nem mutat hajlandóságot, pisztolyt rántottak, és megfenyegették, hogy a helyszínen végeznek vele. A megfélemlített férfitól aztán elvettek tízezer márkát, ezer cseh koronát, sőt még az óráját és a nadrágszíját is magukkal vitték. Valamennyi felsorolt esetben beigazolódott a „kútra járó korsó" esete. De vajon hány hasonló súlyos visszaélés marad titokban? Az oldalt írta és szerkeszteti!.-: ORÍXiDV VILMOS Archív felvétel Hullaégetők A határjárőr távcsővel kémlelte a vidéket. Egyszer csak sűrű füstoszlopot észlelt, s amint távcsővel közelített a helyszínhez, mindjárt látta: lángol a szalmakazal. A riasztott tűzoltók bizony gondban voltak, mert szerkocsival nem tudták megközelíteni a helyszínt, fgy aztán a tűzoltók csáklyákkal láttak munkához, s igyekeztek minél jobban lokalizálni a vörös kakast. Egyszer csak egyikük felkiáltott: „Ide mindenki! Ember a kazalban!" Rohantak is a tűzoltók, ám egy pillanat alatt kiderült, a szerencsétlen emberen már nem tudnak segíteni. A királdi körzeti orvos a holttestet vizsgálva egy szúrásszerű vágást fedezett fel az összeégett tetemen, úgy szívtájékon. A kiérkezett rendőrorvos alátámasztotta kollégája észlelését, így pillanatok alatt felbolygatott méhkashoz kezdett hasonlítani a környék. Hiszen az a nyomozók előtt gyorsan nyilvánvalóvá lett: itt sokkal többről van szó, mint egyszerű balszerencséről... A forrónyomos brigád azonnal indult, hogy értékelhető adatokat szerezzen, míg a bűnügyi technikusok nyomok után kutattak. Az utóbbiak nem sok sikerrel, hiszen a tűz közben alapos munkát végzett. Ám a rendőrorvos alapossága a segítségükre volt. Kiderült ugyanis, hogy az összeégett embernek az egyik lába rövidebb, bal kezén csonkolták a mutatóujját, s hiányos fogsora is útmutató lehetett a nyomozók számára. Mindezt felmérve az adatgyűjtők már célirányosan járták a környékbeli településeket, s ilyen feltűnő jegyekről ismert ember után érdeklődtek. Nem kellett sokáig keresgélniük a zsaruknak: Királdon a szénné égett emberben Gyüre Istvánra ismertek, aki a Kossuth utca 30. szám alatt lakott. Nosza, indultak is a nyomozók a házhoz, ahol példás rend fogadta őket. Valahogy gyanúsan nagy volt a tisztaság, de akkor még nem gondoltak ezzel kapcsolatban semmi különöset a Daragó László alezredes, életvédelmi alosztályvezető által vezetett csapat munkatársai. Az asszonyt meghallgatva annyit tudtak meg, hogy férje alkalmi munkákból élt, s bár nem váltak ď, ő időközben „váltott", s élettársi kapcsolatot alakított ki a többszörösen büntetett Kótai Józseffel. Hármasban tengették évek óta mindennapjaikat, s a nő állítása szerint ha a férjének nem tetszett a dolog, nemritkán a szabad ég alatt, egy-egy szalmakazalban húzta meg magát. A nyomozók gyorsan rákérdeztek, dohányzott-e Gyüre, s az igenlő válaszra úgy vették észre, mintha enyhültek volna az asszony addig gondterhelt vonásai. így aztán mind őt, mind élettársát alaposabb kihallgatásnak vetették alá, valamint a szomszédoknál is igyekeztek tudakozódni Gyüre életmódja, viselkedése iránt. A célirányos kihallgatási taktika azután eredményre vezetett. Előbb az asszony tört meg, s vallotta be, hogy élettársa valamilyen módon megölte a férjét. Először azt hitték, csak megszúrta, hívták is a mentőket, ám mire azok megérkeztek, Gyüre már halott volt. Kótai megtiltotta az asszonynak, hogy erről bárkinak is beszéljen, mi több, amint meghallotta a mentő érkezését, kizavarta az asszonyt: küldje el a mentősöket azzal, hogy a férje nem győzte kivárni őket, s gyalog indult el elsősegélyért. A mentősök azt hitték, a vakriasztások egyikével állnak szemben, így aztán nem is mentek be a házba, ahol időközben lázas tevékenységbe kezdett Gyüréné és élettársa. Az asszony előbb a kést mosta tisztára, majd alaposan felsúrolta a kövezetet, eltüntette a vért a szekrényről, a székről. Élettársa pedig az ágy szivacsát és a véres ágyneműt vitte az udvarra, s gyorsan tüzet is gyújtott alájuk. (Ezt amúgy észlelték is a szomszédok, mert a környéket jellegzetes bűz árasztotta el.) Rövid ideig tanakodtak ezután, mi legyen a volt férj sorsa, mígnem Kótai fejéből kipattant a szikra - ha már Gyüre sok éjszakát töltött a szalmakazalban, legyen az a végső nyughelye is. Az egyik szomszédtól - azzal az ürüggyel, hogy a meddőhányón összegyűjtött szenei akarja hazafuvarozni - kétkerekű kocsit kértek, majd a sötétség leple alatt, jókora kerülővel az úgynevezett Hármashatár-hegyre vitték a férj tetemét, ahol a szalmába fektették, majd meggyújtották a kazlat. Az asszony vallomása után nem sokkal megtört Kótai József is. 0 először úgy adtá elő a történteket, hogy Gyüre ittasan tért haza augusztus 30-án este házukba, s nem sokkal később apróságok miatt szóváltás kezdődött a volt férj és az élettárspár között. Kótai - állítása szerint - egy fadarabbal igazította el a férfit, aki erre egy kést kapott fel, amit Kótai kicsavart a kezéből, s éppen tette volna el, amikor Gyüre beleszaladt a pengébe. Amint ezt észlelte Kótai, szólt élettársának, hogy értesítse a mentőket. Ám a férj közben meghalt, s hogy ne derüljön ki Kótai újabb bűnügye, rávette az asszonyt, küldje el a mentőket. Azután takarítottak ki, majd este kivitték a férj. tetemét a kazalba. Arra számítottak, mindenki azt hiszi majd, hogy Gyüre rágyújtott, majd részegségében elaludt, s felgyújtotta maga alatt a kazlat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon Kótai József ellen emberölés bűntette miatt folyik vizsgálat, de eljárást indítottak Gyüre Istvánné ellen is, hiszen bűnsegédként részese volt a holttest és a nyomok eltüntetésének. (Zsaru)