Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-09 / 209. szám, péntek

1994. SZEPTEMBER 9. Ó/SZÓ' RIPORT Akik követ köre raknak Nyárutói kora délelőttök felhős ál­rhossága. helyett a szinte kisvárosi riyüzsgéssel találkozom először. Aj­nácskő most is meglep valami szo­katlannal. A várhegy alatti falu lakó­inak lelkiállapotából vélek megis­merni egy darabot. Mintha a min­dennapjaik derűsebbek, hangulato­sabbak lennének. Mintha az autóbu­szokra várakezók, az üzletekben vá­sárlók beszédes jókedvüket vinnék el egymáshoz. Tágas a tér s elnézve az arányait, a hivatali sablonnal for­mázott községháza és a bolt között hosszanti irányban igencsak meg­szaladhatott a szem, míg nem állta útját a kéttornyú új templom. Most elidőzhet a látványos formákon, a szelíd arányokon... Gondolkodhatom e találkozás rej­tett indítékain és kimondott szándé­kain. Mértéket vehetek itt a világ­hoz, az önérzethez, az erkölcsi tar­táshoz, a testi és lelki szükségletek elválaszthatatlanságából következő életderűhöz. • • <f Ha valaki már kinézett Hunyák József ajnácskői polgármester irodá­jának ablakán, s a falu főtere nyújtot­ta látványból képzeletben ki tudta tö­rölni a felépült templom tömbjét, megsejthette a hiányt, amiből az itt élők templomépítő hite szárnyra kelt. Visszavettek maguknak egy je­lentős darabot abból, amit a régmúlt és a közelmúlt történelme elorzott tőlük. A három évszázada romosodó vár alatt sohasem éltek módos emberek. A Sarlay- és az Ebeczky-nagybirto­kokon kívül törpebirtokosok - az egykori jobbágyok leszármazottai ­lakták Ajnácskőt. Keresve az okait, hogy a valamikori történelmi je­lentőségű település római katolikus vallású lakóinak miért nem volt a hely szelleméhez méltó templomuk, igazából kettőt is találhatunk. A kútfők szerint a valamikori jobbágy­falunak volt temploma, amelynek a pusztulását nehéz nyomon követni. Pusztított itt a tatár, sarcolt török, la­banc, kuruc. A néprajzilag a Palóc­földhöz, de közigazgatásilag Gömör megyéhez tartozó Ajnácskő falu sor­sa szorosan kapcsolódott a vár sorsá­hoz. A kuruc kor utáni hanyatlás va­lójában a múlt század végéig tartott, de népességének csökkenése a leg­utóbbi évtizedek alatt igen jelentős volt: kétezerről ezerháromszázra. Hunyák József polgármester: - A hetvenes években a családi ház épí­tést a közigazgatási megszorítások igencsak minimalizálták. Elveszítet­te központi jellegét, holott ez a föld­rajzi helyéből, múltjából, népességé­nek nagyságából, a vasút közelsé­géből adott volt. Nem-épülhetett meg az iskola, nem itt volt a szövetkezet székhelye, s így szép lassan elörege­dett a falu. Ebben a folyamatban mostanában tapasztalható ellentétes változás. Néhányan visszatérnek a városokból, rendbe teszik a szülői házat, belakják az eddig üresen álló épületszinteket. Minden azon fog múlni, találnak-e munkát a faluban vagy a környékén. Kialakult ugyan egy vállalkozói réteg, de ezeknek meg kell erősödniük. A vállalkozá­sok egyéni és családi jellegét úgy tudják megváltoztatni, akkor tudnak új munkahelyeket is kínálni, ha meg­kapaszkodnak a piacon, és lesz pén­zük a beruházásokra. Nagyjából ti­zenöten vannak, s mintegy húsz-har­mincfőt foglalkoztatnak. •0 <r <? Bárki megmondhatja, hogy az a falu, amelynek állomásán valamikor a gyorsvonat is megállt, sokáig el­lenállt a hatalomnak, a rákényszerí­tett léthelyzetnek. Energiáit tartalé­kolta? Kivárta a megfelelő történel­mi helyzetet? Szülötteit bocsátotta el, hogy aztán marasztalja is őket? Egyáltalán honnan ez a mai ragasz­kodás, ha nem volt lehetőség a ma egyre inkább hiányzó civil kurázsi elsajátítására? Sokak véleménye szerint a munka szeretete, a szakértelem és a faluhoz való ragaszkodás a mozgatója mind­annak, amit tesznek. Ismerik az adottságokat, tudatosítják saját ké­pességeiket, s mindehhez keresik a partnereket. Az sem lenne meglepő, ha a község kataszterébe tartozó Csevice fürdő hamarosan a vidéki üdülés egyik helyszíne lenne. A szá­zad elején ideg- és szívbetegségeket, valamint reumát gyógyítottak ott. De addig is élni és dolgozni kell ­tartják Ajnácskőn is az emberek. Ezért sincs egyedül a falu gondjaival Hunyák József polgármester. Sze­rencsére sokan vannak olyanok, mint Pál Péter magánvállalkozó, aki a templomépítő alapítvány egyik irá­nyítója: - Nem vágyunk arra, hogy a nevünket valami dicsőség övezze. Nem azért tesszük, amit teszünk. Az sem lényeges, hogy ki mivel segít. Van, aki pénzzel, többen munkával, a lényeg a hozzájárulás, a részvétel. Magunknak csináljuk, s innen ezt senki el nem viszi. Az alapítvány ku­ratóriumának tagjai valamennyien vállalták a templom felépítését. Nem mondanék igazat, ha tagadnám a ké­telkedést, a bizonytalanságot. Olyankor mindig itt van a polgár­mester, és sínre teszi a dolgokat. El­végre azért választottuk és fizetjük. Jön is kitartóan, ha gondja van vagy segítségre van szüksége. Egyedül ő sem tehet csodákat. Igaz, mi sok mindenre úgy tekintettünk. Olyat is elért, kijárt, kikönyörgött, amit az itt élők képtelenek lettek volna. Ő meg erre azt mondja, hogy mindenhol ott voltunk vele. Nélkülünk meg ő nem tudta volna. Ilyen egyszerű ez. • • • Bármerre és bárkihez is fordul az ember, mindenki Hunyák József ne­ve köré fon szavakból koszorút. Ve­le igen, nélküle nem. Az Ipolyvidéki Téglagyárak helyi üzemében dolgo­zik, s az önkormányzati tisztséget is úgy vállalta el, ha továbbra is marad­hat. A nagy ötletét azonban véghez vitte: a falu kibérelte a téglagyárat. Hogy a templom ,ebből a téglából épült fel? Igen is meg nem is. Mert kellettek ehhez azok az oly sokszor emlegetett magyarországi építészek, meg az ajnácskőiek szakismerete, szorgalma. Olyanoké, mint Szepesi Vilmos, aki szinte nyugdíjazása első napjától felügyeli az építkezés szakmunkáit: - Sokszor van úgy, hogy letelik a . munkaidő, de mi dolgozunk tovább. Ha nem tudunk befejezni egy folya­matosságot igénylő munkát, nem le­het halasztgatni. Elkezdtük, akkor be is kelt fejezni. Személy szerint én sokkal jobban örülök ennek a temp­lomnak, mint egy szép autónak. Ugyanis az autót is szeretem, nem tagadom. Gyerekkoromban történt, hogy rokonaink érkeztek Pestről, s egyre csak azt kérdezték, hol van Aj­nácskőn a templom. Szégyenszemre meg kellett mondani nekik az igazat. Sehol. Akkor úgy .éreztem, ez nagy baj és nagy szégyen. Csakhát a falu népe nagyon szegény volt. A földbir­tokosok annak idején reformátusok voltak, azoknak nem állt érdekükben katolikus templomra pénzt költeni. Dicséretes, hogy az utódaik ennek ellenére áldoznak az építésre. A hí­rek szerint egyikük a szövetkezet ál­tal megművelt földjeiért járó ha­szonbért a templom építésére aján­lotta fel, mert ő valahol Dél-Ameri­kában él. Őseink háromszor is neki­kezdtek az építésnek, de nem sikerült még elkezdeni se. Most is adakoz­tunk, de abból nem épült volna fel. Olyan polgármesterünk van, aki összejárta Európát, s összegyűjtötte a pénzt. Nagy segítséget jelentett Szántó és Novák építész urak munká­ja, akik nem kértek tiszteletdíjat a tervek elkészítéséért. Bizakodunk, hogy a templomunkban lesz papunk is, s lesz, aki a katolikus hitre oktatja unokáinkat. Mert - sajnos - van mit bepótolnunk, hiszen bármennyire is igyekeztünk megtartani a keresztség­ben kapott hitünket, sokan eltávolod­tak Krisztustól. Szeptembertől már a szentmisét is itt tartják majd, s mi jö­vünk, amíg be nem fejezzük, amit vállaltunk egymásért és a katolikus hitünkért. • <0- • A templom kórusán állva látható igazán a falu teréről megsejtett bennsőséges tér. Zöld tartógeren­dák, hófehér falak... Ezt látva, kinek ne jutnának eszébe az öröm pirosló virágai. Kézenfekvő képzettársítás, amit meghallgatva a lerakott kerá­mia padlóburkolatot tisztító asszo­nyok szájából, a szívükben mozduló érzéseket és a fejükben születő ünne­pi gondolatokat is tudni vélem. Már hétköznapi, olykor profán le­gendák is övezik a templomépítést. Mint minden ilyen, a hétköznapi gondolkodás számára elérhetetlen dolgot kitűző vállalkozásnak, úgy ennek is megvoltak a támogatói és a kételkedésükkel ellenérzéseiket megfogalmazó ellenzői is. Történt, hogy amikor kiderült a magyaror­szági tervezők kiléte, a hivatali ható­ság illetékese firtatni kezdte az okát, s eközben rosszallásának is hangot adott. Hivatkozott arra, hogy Szlo­vákiában is vannak jó építészek. Hu­nyák József válaszul készségesen fel­ajánlotta együttműködését, ha ezek a kiváló szakemberek ugyanannyiért ­ingyen - elkészítik a terveket. Már az isteni gondviselés kézje­gyét is magán hordozza, hogy á Ma­gyarok Világszövetsége nevében egy református lelkész - Komlóssy Attila - tette a legtöbbet az ajnácskői katolikus templom érdekében, hi­szen rajta keresztül alakult ki a kap­csolat Novák úrral, az építésszel. Alapkőletétel, harangszentelés, s néhány óra múlva az épület első fel­szentelésére, majd az első szentmi­sére is sor kerül az ajnácskői római katolikus templomban. Elhangzanak az ünnepi szavak, az oltárhoz áldoz­ni járulnak a hívek, akik segítették, akik két kezükkel raktak követ kőre... Lesz-e magyar papja is Aj­nácskőnek? 1)1 SZA ISTVÁN A szerző felvétele Elegendő űj tankönyv lesz? (Folytatás az 1. oldalról) Sima Éva, Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó: - Az idei év legna­gyobb problémája az volt, hogy kés­ve kezdtünk munkához, mivel az ok­tatási minisztérium csak március kö­zepén kötött szerződést a kiadónkkal. Ennek ellenére nagyon sok tanköny­vet sikerült megjelentemunk, sőt vol­tak sikerélményeink is: ilyen például a nem a halmazelméletre alapozó Kittler-féle matematika, első alterna­tív tankönyvünk, amelyből már idén tanulhatnak az elsősök és a másodi­kosok. Az új szlováknyelv-oktatási koncepció szerint készült elsős és másodikos képes olvasókönyvhöz módszertani kézikönyvet kapnak a pedagógusok, sőt a szülők is. Szep­tember elején megkérjük az iskolá­kat, tudassák velünk, hány szülő kí­vánja megvenni a képekhez szüksé­ges szóanyagot tartalmazó kivonatot, amely lehetővé teszi, hogy otthon együtt gyakorolhassannak gyerme­kükkel. Hosszas utánajárás eredmé­nyeként az év végéig hat könyvet adunk ki a kereskedelmi akadémiák számára. Űj műszakirajz-könyvet kapnak a szakközépiskolák és a szak­munkásképzők. Sajnos, az utóbbiak nem mutatnak érdeklődést újabb tan­könyvek iránt. Az év végéig folya­matosan az összes tervbe vett köny­vet kiadjuk, ezek között vannak ré­gebbi tankönyvek új kiadásai és olyanok, amelyek idén jelennek meg először. Ami magát a szerkesztőség munkáját illeti, nyugodt a lelkiisme­retem, mivel megtettünk minden tőlünk telhetőt, nem mentünk sza­badságra, betegállományba, a hétvé­geken is szinte éjjel-nappal dolgoz­tunk. Ez az agyonhajszolt szer­kesztőgárda hat emberből áll, s ugyanilyen agyonhajszoltak az ala­csony honoráriumért író, fordító pe­dagógusok is. Még az a szerencse, hogy három szerkesztőnk dolgozik számítógépen, így a nyomdai szedést kiküszöbölve, egy hónap leforgása alatt le tudunk adni egy könyvet. Varga Igor, az Orbis Pictus Istro­politana Kft. igazgatója: - Cégünk 1991-ben alakult, és 1993 óta tevé­kenységének megközelítőleg 90 szá­zalékát a tankönyvkiadás képezi. Valamennyi általunk kiadott szlovák tankönyv magyarul is megjelenik, állami megrendelés alapján. Az ok­tatási minisztérium által kiírt pályá­zatokon elnyertük az alapiskolák felső tagozata számára készülő törté­nelemkönyvek, a második osztályos közlekedési nevelés és a középisko­lák második évfolyama földrajz­könyvének a kiadási jogát. A leg­több gondot a történelemkönyvek okozták. Mert vegyük csak például Csehszlovákia megalakulását vagy kettészakadását, amelyről erősen megoszlik a történészek véleménye is. Nem könnyű tehát egy jó, objek­tív történelemkönyvet írni. Nincs ér­telme egyetlen nézetet diktálni, hisz semmi sem csak fehér, vagy fekete, ezért azt a megoldást választottuk, hogy a tankönyvben található sok in­formáció alapján a gyerek maga al­kosson véleményt. Ez persze nem a legkönnyebb módszer, sem a diák, sem a pedagógus számára, mert nem a könyvben leírt események puszta reprodukálásáról, hanem interpretá­lásáról van szó, amely eltérő is lehet, de épp a különböző vélemények összevetése, megvitatása vezeti rá a diákot arra, hogy többféle szempont, látásmód létezhet, s ezek alapján előbb-utóbb kialakítja a saját véle­ményét. Lényegesen gyorsabbak va­gyunk az állami kiadónál, mert a Repró Danék cég filmre veszi az egész könyvet, így a bfeclavi Mora­via Pressre csak a nyomás, kötés és fűzés hárul, amit 10—14 nap alatt el tud végezni. Jelenleg egy alternatív matematikakönyvön dolgozunk, amelyet véleményezésre, kipróbá­lásra vagy 90 iskolának küldünk szét. Amennyiben jónak bizonyul és lesz rá igény, kiadjuk magyar nyel­ven is. Gyurcsis Imre, a Litera igazgató­ja: - A magánkiadók is biztos pia­cot szeretnének, ezt pedig elsősor­ban az oktatási minisztérium által kiírt pályázatok megnyerése jelen­ti. Cégünk csak egy éve működik, de máris több pályázatot nyertünk. Most szeptemberben kapják kézhez a magyar iskolák nyolcadikos és ki­lencedikes tanulói a szlovák iroda­lomkönyvünket, a hetedikeseké va­lamivel később kerül az iskolákba, így állunk a földrajzkönyveinkkel is, a hatodikos és a hetedikes már elkészült, a nyolcadikos most kerül piacra. A magyar változatot októ­berben szállítjuk. Fordítóinknak nincs könnyű helyzetük, mivel gyorsan kell dolgozniuk, hogy a magyar verzió a szlovák eredetivel szinte azonos időben jelenhessen meg. A legtöbb fordítónk a munká­ja mellett, otthon dolgozik, így nem mindig sikerül megtartani a kitűzött határidőt. Reméljük, idővel ez a probléma is megoldó­dik. Az oktatási minisztérium új koncepciója lehetővé teszi kész könyv felajánlását is, tehát nem kell várakozni pályázatok kiírására, de úgy tapasztaltuk, nincs elég könyvírásra vállalkozó magyar szerző. Ezért felajánlottam a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének, hogy szívesen szervez­nék tanfolyamot, ahol tapasztalt szakemberek mondanák el, mit kell tudni a tankönyvírásról. Rengeteg tervünk van, többek között olcsó diákkönyvtár, a piacon olyannyira hiányzó klasszikusok olcsó kiadá­sa, de egyelőre még várunk a meg­valósítással. Mert könyvet kiadni egyszerű, csak eladni nehéz. VOJTEK KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom