Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-09 / 209. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ 1994. SZEPTEMBER 9. Sérelmeinket mikor orvosolják? (A mezőgazdaság ad kenyeret a szlovákiai magyaroknak, Új Szó, 1994. Vili. 31.) Tisztelt szerkesztőség! .. .Bakán az elmúlt hét végén ünnepelték a falu fennállásának 730. évfordulóját. A megmaradt feljegyzések szerint a Csallóköz szívében fekvő kis falucska királyi birtok volt, lakossága eredetileg halászattal és vadászattal foglalkozott. A Duna közelsége miatt sokat szenvedett az itteni nép, a nagy árvizek gyakran elöntötték a területet. A ma több mint ezer lakosú község kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az évfordulóról. Volt címeravatás, hagyományőrző kiállítás, ünnepi előadás, ünnepi mise, sportrendezvények és népmulatság. Élményekben gazdag hétvégénk volt, reméljük, hogy az évfordulós ünnepeknek hagyománya lesz majd. TÜKÖR DIANA Baka ...A napokban egy volt kedves tanítványom édesanyjával találkoztam. Váltottunk néhány szót a gyerekekről és természetesen az unokákról. A mellette álló kis nebuló, az unoka kedvesen mosolygott rám. Vele is társalogni akartam, megpróbáltam szóra bírni, de nem ment. Ekkor jelezte a nagymama, hogy a kicsi nem tud magyarul. Elszomorodtam, hogy magyar iskolába járt gyerekek gyerekei, akik itt nevelkednek szülőföldjükön, már nem tudnak magyarul. Igaz, az édesanya szlovák, de akkor is valami összetört bennem. Eszembe jutott az az ismerősöm, aki Németországban él, de gyermekéhez nyugodtan szólhatok magyarul. Igaz, hogy többletmunkával jár, de a vegyes házasságokban illene az anya és az apa nyelvét is tudni. HAJTMAN KORNÉLIA Nána ...Tizenötéves fiam megkapta a személyi kártyáját. Azonnal észrevettük, hogy a házszámot helytelenül tüntették fel. A rendőrségen azonban megnyugtattak, hogy nincs szó tévedésről, ők így tartják nyilván házunkat. Csakhogy közben fontos hivatalos levelet kapott a fiam, amelyen a rendőrség házszáma szerepelt, és a postás pár napig kereste ezt a nem létező számú házat. Egyszerűen nem értem, miért kell így bonyolítani a dolgokat! HOSTINA IRÉN Komárom ...A sajtó révén szeretném elmondani sok idősebb nő panaszát, hátha elolvassák a textilipar illetékesei, és elgondolkodnak rajta. Nem tudom, miért, de az utóbbi években számunkra nem gyártanak alsóneműt. A csipkés, vékony holmik számunkra nem felelnek meg. Lassan nyolcvanéves vagyok, nem szeretek kopott vagy foltozott holmiban járni, de - sajnosaz üzletekben nem kapok a koromnak megfelelőt. HORECSNY JÓZSEFNÉ Pozsonypüspöki A szerző szerint a transzformációs törvény diszkriminatív. Az én véleményem szerint sem tökéletes a törvény, főleg végrehajtásának lassúsága és a különböző kiskapuk miatt, amelyeket a szövetkezetek ki is használnak. Nem értek viszont egyet azzal a véleménnyel, hogy „helytelen volt az 50%, 30%, 20% elosztási elv, mert azok a tagok, akik egész életükben robotoltak a mezőgazdaságban, az elosztandó vagyonból csak 20 százalékkal részesednek, és ez nem örökölhető". Egy gyárban dolgozó munkás, aki ledolgozott 35 évet, az hány százalékot kap a ledolgozott évek után? Egyet se! Erőszakkal elvették a pár hold földjét, az állatokat, és kulákká nyilvánították, A szövetkezetbe fel sem vették dolgozni, mehetett a városba ingázni. R. M-nek az a véleménye, hogy a szövetkezeteket szétverik a földtulajdonosok. De akkor mit csinálnak egyes szövetkezetek vezetői? Ők az elsők, akik az egyes ágazatokat privatizálják, csendestársak különböző mezőgazdasági vállalkozásokban. A tagság is annyit markol a közösből, amennyit tud. Ki bomlasztja akkor a szövetkezeteket? Miért nem veszik tudomásul, hogy a földtulajdonosok csak azt veszik vissza, ami az övék. Úgy tűnik, nálunk most függetlenségdömping van. Többek között van független képviselő, független újság, független újságíró, független vállalkozó, és még sorolhatnám. Szinte tobzódunk a függetlenségben. De hát ki nem akarna független lenni? Ki ne szeretne úgy élni, hogy ne parancsoljon neki senki és semmi? Azt hiszem, hogy tíz emberből tíz igenlő választ adna erre a kérdésre. De őszintén megmondva, a függetlenség csak nagyon kevésnek adatik meg. Legtöbben csupán gondolják, hogy függetlenek, de cselekedeteikben, sok dologban korlátozva vannak. Bevallom őszintén, hogy én sem vagyok független. Elsősorban függök az anyagi helyzetemtől és az ehhez szorosan kapcsolódó érdekeimtől, értékrendemtől, függök a családom érdekeitől, gondjaitól, problémáitól. Függök mindentől, ami az életnek értelmet ad, a széptől, a jótól, a tisztességtől, a humánumtól. Ezeket a határokat semmi szín alatt nem tudom és nem is akarom átlépni. Nyilvánvaló, hogy függetlenségünk a saját érdekeink szabta határokon belül mozog. Egy magát függetlennek nevező hetilap, amely egy bizonyos alaptól évente százezreket kap, és erre szüksége is van, nyilván úgy szabja meg a közlendők határait, hogy azt a támogatást azért megkapja. Ugyanez a helyzet a független újságíróval is. Döngetheti a mellét, hogy mennyire független, de a cikkéi, a mondanivalóját úgy kell előadnia, hogy Azt írja a szerző, hogy a 70-es évekig fizettek a bevitt leltár után. De mit? Filléreket. Hogy az elvett vagyonról leltárt készítettek? Milyen lehetett ez a leltár az erőszakos szövetkezetesítés idején!? Ha a tisztelt szerző és a baloldal egyes politikusai annyira a szívükön viselik a szövetkezetek sorsát, vigyék be a saját vagyonukat a közösbe, és ne a máséval akarjanak rendelkezni. K. H. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Nagyon örülök, hogy az utóbbi időben foglalkoztak a mezőgazdaság helyzetével és azokkal a sérelmekkel is, amelyeket mi szenvedtünk el. Családom története is tanulságos. 1951ben beléptem a szövetkezetbe, a férjem ekkor a galántai építőipari vállalatnál dolgozott. Belépéskor kaptam 500 négyszögölnyi földet. Ősszel már a férjem is hányta a nagy autókra a cukorrépát. Egy hónapban 5-600 koronát keresett, de betegbiztosítást nem kaptunk. Nem tudom, hány évig tartott ez, de amikor rendezték a biztosítást, kevés keresetünkből utólag kellett befizetnünk. Természetesen a szövetkezet megalakítása után nekünk is be kellett ezt a „tőle független" újság le is közölje. Mert ha nem, akkor lényegében fel is hagyhat az újságírói szakmával. Lényegében a fent leírtak minden magát függetlennek valló emberről elmondhatók. Az ember anyagi háttere hatványozottan befolyásolja a függetlenségét, és ezt bizonyos tényezők még jobban kidomborítják. Például, hogyha valaki nemcsak magáért felelős, hanem, mondjuk, a családjáért is, akkor a függetlenségének határai még jobban beszűkülnek. De ezért nem szabad senkit sem elmarasztalni. Az élethez való jog, az élniakarás az ilyen és az ehhez hasonló kompromisszumokon keresztül valósul meg. És hogy miért most időszerű ezekről szólni? Hovatovább itt lesznek a választások. A választási kampány már dühöng. Ilyenkor a „független" politikusok hada sok mindent megpróbál elhitetni a független választókkal. Hogyha akad köztük olyan, már pedig biztosra vehetjük, hogy akad, aki túlhangsúlyozza a függetlenségét, gondolkodjunk el azon, hogy vajon kitől és mitől igyekszik annyira független lenni? Lehet, hogy a megválasztás esetén éppen a választók gondjaitól? Példa van rá bőven, hogy az ilyesmi is megtörténhet. Gondolkodjunk, hogy ne csalatkozzunk a választások után. Mérjük fel függetlenségünk saját érdekeink szabta határait, és eszerint válasszunk. BENKOVICS JÓZSEF Galánta adnunk a megállapított kontingenst, disznót, marhahúst, tojást, zsírt... Én sokat betegeskedtem, így csak a férjem nevére dolgoztam. Ezért most nem kapok más pénzt, mint a létminimumot. A két legutóbbi nyugdíjemeléskor az én nyugdíjam nem emelkedett egy fillérrel sem. Falunkban sok idős özvegy ebből az összegből nyomorog, nem telik nekünk jobb húsra, vajra, de még sajtra sem. Már nem tudom megvenni a napi újságot, csak a Vasárnapra futja. Férjem nyugdíjaztatásáig a szövetkezetben dolgozott, de meghalt még az előtt, hogy törvényt hoztak volna a földek visszaigénylésének a lehetőségéről. Én örököltem a szüleimtől 57 ár erdőt, aminek egy része ma már szántó. Élve a lehetőséggel, kértük, adják nekem ki ezt a területet, de eddig semmit sem kaptam. A férjem után természetbenijuttatást sem kapok. Még annyit: amikor a féljem és társai dolgoztak a szövetkezetben, egy hektáron 5 vagon cukorrépa is megtermett, nem úgy, mint most, amikor a répa belefúl a gazba. Hát ide jutottunk. Nagyon várom, hogy a mi sérelmünket is orvosolják. TAKÁCS FERENCNÉ Felsószeli A Mečiar-kabinet leváltása után úgy nézett ki, hogy a koalíciós kormány együtt ttid működni a magyar képviselőkkel, és támogatásuk fejében teljesíti követeléseiket. A magyar pártok képviselői meg is tartották ígéreteiket, de úgy látszik, a kormánynak az anyakönyvi és a táblatörvény még megemészthető volt, de az alternatív oktatás bevezetéséről már nem tud lemondani. Szerintem az alternatív iskolatípus bevezetése a szlovákiai magyarokra nézve felettébb veszélyes. Bevezetésétől már csak egy lépés hiányzik a magyar tannyelvű iskolák megszüntetéséig. Ha egyszer az iskola magyar, akkor ott tanítsanak is magyar nyelven, és fogják már végre fel, hogy annak a kis diáknak, akinek az anyanyelve magyar, annak a szlovák nyelv idegen nyelv, mégha történetesen államnyelv is. Kérdem én, milyen gyerekek fogMa már nincs olyan ágazat, amelynek ne lennének kisebb-nagyobb anyagi gondjai. A legkritikusabb a mezőgazdaság helyzete. Míg azonban a többi ágazat bajait pénzbeli támogatással orvosolni lehet, a mezőgazdaságét még így sem lehet, sőt bebizonyosodott, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatása sem old meg mindent A mezőgazdaságra egyszerűen születni kell! Félő, hogy a mai politikai csatározások csak elterelik a figyelmet a jogtalan vagyonszerzésről. Mert kiben bízhat a mezőgazdaság? Azokban, akik ide juttatták? Azokban, akik a választások előtt mindent megígérnek, de a bársonyszékbe jutva megfeledkeznek róla? A meglévő törvények értelmében a termelőnek nem érdeke a. többlettermelés, különösen nem az egyéni termelőnek. A problémák megoldásához a legfelsőbb irányításban több szakértelemre volna szükség. A jelek szerint azonban a jövőben sem várhatunk lényegesebb javulást. Vétenek a mezőgazdaság ellen, akik a nevében beszélnek, de segítség helyett továbbra is csak a politikával, saját jólétük megteremtésével foglalkoznak. KOVÁCS JÁNOS Serke nak kikerülni az úgynevezett alternatív iskolából? Olyanok, akik nem fogják ismerni anyanyelvüket, magyarul beszélő szlovákok lesznek, akik se így, se úgy nem fognak tudni rendesen kommunikálni. Arról a csalimeséről, hogy a magyar diákok nem tudnak érvényesülni a szlovák iskolákban, már többszörösen bebizonyosodott, hogy nem igaz. Nyelvében él a nemzet. Ránk, szlovákiai magyarokra is érvényes ez, mert míg él a nyelvünk, addig mi is létezünk, de ha a nyelvünk kihal, akkor mi is kihalunk. A kisebbségi nemzet beolvasztásának legjobb módszere az anyanyelvi oktatás korlátozása, majd teljes megszüntetése. Nálunk most ez a veszély áll fenn. Politikusainknak ebben az ügyben minél hamarább lépniük kell BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Távoli rokonok Idén sikerült felvennem a kapcsolatot Prokopij Javtiszij nyenyec költővel, dramaturggal és képzőművésszel, aki egyébként az Orosz írók Szövetségének is tagja. Bár minden forrásmű szerint a nyenyec a szamojéd nyelvek közé tartozik, amelyek csak szegről-végről rokonok a finnugor nyelvekkel, Prokopij Javtiszij úgy véli, hogy a nyenyecek is a finnugor nyelvcsaládba tartoznak, és állítását bizonyítékokkal is alátámasztja. Érdekes a nyenyec költő élete. Huszonöt éves koráig a szülei vel nomád életet folytatott, a rénszarvasnyájak nyomdokaiban jártak. Aztán pedagógiai főiskolára ment és tanító lett. Nyenyec tankönyveket és módszertani segédkönyveket írt. Mint tornatanár több bajnokot is nevelt. Nyenyecül írt versei orosz fordításban is megjelentek. Szenvedélyes hangon ír a tundráról, a tavasz szépségeiről, a szerelemről, fájlalja a természet rombolását, nagy szeretettel énekli meg szülőföldjét. GUGENBERGER TAMÁS Kotešova Függetlenség mint státusszimbólum? Az alternatív oktatás nagy veszély tjpo'' Jii^ iM Ne verekedjetek!!! ... hiszen valamennyien demokraták vagyunk...!!! (Pavel Jakubec rajza) Korszerűiben nem Voltak idők, amikor minden külföldről érkező szállítmányt a címzettnek való kézbesítés előtt felbontottak nálunk. Csaknem öt éve megkezdődött a nagy átalakulás. Valamelyik területeken gyorsabban megy, egyebütt lassabban, sőt van, ahol minden maradt a régiben. így a külföldről érkező csomagokat sem a címzett bontja fel először, megteszik ezt helyette a vámhatóságok. Először lemérik a csomag súlyát, majd megnézik, mi van benne, tartalmát összekeverik, majd felületesen visszacsomagolják, s csak ezek ütán kézbesítik ki. Ha a feladó előre közölte a címzettel a csomag tartalmát, úgy ellenőrizhető, hogy minden megérkezett-e, ha nem, akkor nincs mit tenni. Szabadság, demokrácia, lelvéltitok... A csomag eredetileg a feladó tulajdonában volt, amit elküldésével átruházott a címzettre. Csakhogy valaki előtte felnyitja a csomagot, tehát valami nem stimmel. Nem vitatom, hogy jogosan vagy jogtalanul, mert biztosan van erről törvény. Nekem csak a módszer nem tetszik, mert az szerintem már elavult. Ha a törvény előírja, vámot fizetni kell. A logika azt diktálná azonban, hogy a vámhatóság értesítse a címzettet a csomag megérkezéséről, idézze őt be, közösen bontsák azt fel, és a hatóság ekkor állapítsa meg a vámot. Én ezt tartanám tisztességesnek, helyesnek. Azt gondolom, hogy a vámhatóság módszereinek az új körülmények között korszerűeknek kellene lenniük. IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletbeli tartásául. rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekéIn n olyanokat is kii/lünk, amelyeknek tartalmával szervink nem •mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és varjuk t t.. ?t s

iWet. . .