Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-25 / 198. szám, csütörtök

2012 MindennApI bűnügyeinK Új szÓ 1994. AUGUSZTUS 25. Tanévnyitó disszonáns hangokkal avagy költöztetés előtt a komáromi zeneiskola Az idei tanévkezdés nem sok jót hoz az itt csak zeneiskolaként emlegetett Komáromi Művészeti Alapiskola pedagógusainak és növendékeinek. Az iskola épületének állaga olyannyira megromlott, hogy júliusban a körzeti környezetvédelmi hivatal elrendelte azonnali kiürítését. Néhány nappal a tanévnyitó előtt csak annyi biztos, hogy költöznek a zongorák, a brácsák, és költözik a többi hangszer is. Ám hogy hová, arra egyelőre nincs pontos válasz. Repedések a falon Furcsa dolog, de a dolgok időnként megismétlődnek. A nyolcvanas évek elején azért kapott új épületet az iskolá, mert a régi kicsi volt, az állaga pedig nem megfelelő. Az új, a Járási Építőipari Vállalat által tervezett és kivitelezett épületet 1982-ben adták át. Termeiben ugyan továbbra sem fért el az egész zeneiskola ezután is több helyszínen folyt az oktatás de az épület új volt, a falai pedig épek. - Két-három évvel az épület átadása után jelentek meg a falakon az első repedések. Ezeknek akkor különösebb figyelmet nem igazán szenteltek, elvégre ilyenek minden üj épületen vannak - pergeti vissza a történteket Boncsek Katalin, a tanügyi igazgatóság beruházási osztályának munkatársa, majd arra emlékeztet, hogy Komáromban és környékén nem igazán szilárd az altalaj. - Jelentősebb repedések hozzávetőleg öt évvel a kollaudáció után jelentek meg a falakon. Az aggasztónak mondható állapot 1991ben áll be, amikor is szakértőket hívtak az épület statikájának megvizsgálására. A vizsgálat több hiányosságra hívta fel a figyelmet. Ezeket az oktatásügy pénztárcájához mérten eltávolították, az épület állaga azonban tovább romlott. Egy évvel később a nagyszombati AG-EURO Kontrakt Kft.-t kérték fel az újabb szakértői vizsgálat elvégzésére. Á cég arra a következtetésre jutott, hogy a még nagyobb károk megelőzése érdekében szanálni kell az épületet. A szakvélemény a statikai károsodás legfőbb okaként azt jelölte meg, hogy a talaj alaprétege nem elég szilárd. A kérés jogos, de pénz nincs - A szakértői vélemény kézhezvétele után azonnal kapcsolatba léptünk az oktatási minisztérium illetékeseivel - mondja beszélgetőpartnerem, aki kérésemre fellapozza a zeneiskola vaskos dossziéját. Magam is meggyőződhetek róla, sék. Megtudom: a város felkínált néhány termet, egy óvodát átmeneti időre, ám a tanügyi igazgatóság is próbált saját hatáskörében termeket felszabadítani. Az utóbbival, a saját hatáskörön belül történő intézkedéssel kapcsolatosan az igazgató megjegyzi: Az egyik óvoda áthelyezése minden bizonnyal tiltakozást vált majd ki a szülők körében. De mi mást tehetünk? Megkerestek néhány vállalatot is, de a városon kívül más nem tudott segítséget ígérni, még átmeneti időre sem. - Néhány helyiség a Tiszti Pavilonban, egy volt bölcsőde az Eötvös utca 10.-ben, bölcsőde a Hajós utcában. Ez minden, amit a város fel tud ajánlani a zeneiskolának tájékoztat Csintalan Miklós, a városi hivatal vezetője. Beismeri, a termek ugyan nem a legmegfelelőbbek e célokra, de a város mással nem rendelkezik. Felvetésemre, hogy a zeneiskola helyreállítása esetleg évekig is elhúzódhat, megjegyzi: Annak idején felajánlottak egy épületet a tanügyi igazgatóságnak, illetve a zeneiskolának a Jókai utca 9.-ben, ám az iskola, illetve a tanügy a felajánlást elutasította. A további beszélgetés során kiderül az ok is: óriási pénzeket kellett volna fordítani az épület helyreállítására. Cserélni kellett volna a padlózatot, javítani a mennyezetet, cserélni a villanyés vízvezetéket, ajtókat, ami a becslések szerint minimum 300400 ezer koronába került volna, s mindössze néhány kisebb termet nyert volna az iskola. Ez pedig az amúgy is vékony pénztárcájú oktatásügy esetében nem jöhet számításba. Szerettem volna meghallgatni a Járási Építőipari Vállalat illetékeseinek az üggyel kapcsolatos véleményét is, elvégre ők tervezték és építették a zeneiskola épületét. Ám mint kiderült, a vállalat felszámolás alatt van - a vállalat igazgatójának egykori telefonján ma a felszámolóbiztos jelentkezik. Néhány nap múlva tanévnyitó. A komáromi zeneiskolában nem kecsegtet semmi jóval. Csak annyi biztos, hogy az iskola költözni fog, ám hogy hová és mikor, arra hétfőn még nem tudtak végleges választ adni. A több helyszínen történő oktatás ugyan jócskán megnehezíti majd a pedagógusok és az iskola vezetésének a helyzetét, de remélhetőleg az „átmeneti állapot" nem tart sokáig. Legyünk optimisták. GÁGYOR ALlZ hogy 1992-től számtalan kérvényt, sürgető levelet küldtek a minisztériumba, amelyekben a nagyszombati, immár írásos szakvéleményre hivatkozva pénzt kértek a megsüllyedt épület helyreállítására. A sokadik sürgetésre - 1994. március 24-én - válasz érkezik. Ebben a minisztérium megerősíti a kérvények indokoltságát, de egyben azt javasolja, hogy a problémát á városi hivatallal karöltve próbálják megoldani. Még aznap levél megy a város polgármesteréhez. Gyorsan megérkezik a válasz is: a kérés eldöntésére a helyi önkormányzat, jogosult. Az önkormányzat június 2-ai tanácskozásán megvitatja a kérést, a válasz elutasító. Július 21-én levél érkezik az oktatási minisztériumból. Ebben az áll: a minisztérium engedélyezi a pályázat kiírását a szanációs és rekonstrukciós tervek kidolgozására. Boncsek Katalin nem titkolja örömét, hogy végre valami megmozdult az ügyben. Majd megjegyzi: pénzügyi fedezetük ugyan még nincsen, de fő a minisztériumi engedély. Költözni, de hová? Hasonlóképpen vélekedik a zeneiskola-ügyről Ján Pluhár, a tanügyi igazgatóság igazgatója is. Többször hangot ad értetlenségének: - Egy épületnek nem tizenkét évet kell kibírnia felújítás nélkül, hanem lényegesen többet. Ha valahonnan pénzt kapunk, az oktatásügytől, a várostól vagy bárkitől, azonnal hozzálátunk az iskola épületének helyreállításához ígéri az igazgató, aki nagyon korrektnek minősíti a városi hivatal segítségét, amelyet most nyújt, hogy a zeneiskola épületét kiürítKomptalán két hónap múlva Ha a bősi vízlépcsőt a vajkai komp alapján minősítenénk, bizony nem állíthatnánk ki róla túl jó bizonyítványt. Alig másfél évvel üzembe helyezése után ugyanis a komp alig működik, annál többet pihen a felvízcsatorna partjához kikötve. Mivel a vízi járművet a Csallóköz szintén a Vízügyi Beruházó Vállalatnak „köszönheti", legutóbbi sajtóértekezletén Július Binder igazgatónak feltettük a kérdést, vajon várhatják-e az érintettek, hogy ez a probléma valaha is rendeződik. - A beruházó vállalat jó kompot rendelt, jó kompot fizetett ki, és jelenleg már semmi köze sincs hozzá. Ezt a kérdést a Dunai Vízügyi Vállalat bősi üzeme igazgatójának kellene feltennie, az ő dolguk a komp üzemeltetése. Úgy gondolom, igaza van, hogy sok dolgot elhanyagoltak válaszolta. Más véleményen van Boris Horáček, az említett bősi vízügyi üzem igazgatója. - Lehet, hogy a komp jó, de nem ilyen körülmények közé való - állítja. Tovább ugyan nem kommentálta Július Binder állításait, de annyit elárult, a helyzet orvoslása végett Magyarországról vettek egy új kompot. Ezzel kapcsolatban voltak némi szerződéskötési nehézségek, de a múlt héten ezek elhárultak, és már a vételárat is átutalták. Amint a pénz megérkezik Budapestre, a komp ténylegesen is a tulajdonukba kerül, és megkezdhetik rajta a szükséges átalakításokat. Boris Horáček szerint ez mintegy két hónapot vesz igénybe, utána szolgálatba állhat az új vízijármű. A másik probléma a Kis-szigetről Pozsonyba vezető új út, amelyet egyelőre csak személyautók használhatnak, vagyis az ingázókat szállító buszok kénytelenek továbbra is Bős felé kerülni. Mivel az előbb említett sajtóértekezleten Július Binder azt állította, hogy naponta négy busz már a rövidebb úton jár, a helyzet felől Nagy László vajkai polgármesternél érdeklődtünk. - Ez nem igaz - válaszolta. Tény, hogy Július Binder megtartotta ígéretét, és július elsejétől használható az út, de a dunacsúnyi képviselő testület határozata értelmében az ottani polgármester nem engedi az autóbusz- és teherforgalmat a falun keresztül. A töltés melletti másik utat is rendőrök őrzik, pedig arrafelé évekig jártak az építők teherautói. Doborgazi és bodaki kollégámmal most készülünk Csúnyba, hogy az ottani képviselő-testülettel megbeszéljük ezt a problémát. Mi megértjük, hogy nem akarják átengedni a teherautókat és a kirándulóbuszokat, csak arra kérjük őket, hogy a munkába és munkából utazók három járatával tegyenek kivételt. Időközben kiderült az is, hogy ha a buszpk az új úton járnak majd Pozsonyba, problémát jelent a Somorján dolgozók beutazása, ami Vajkán például 30 embert érint. Terveik szerint ezt a falu Chavdar típusú autóbuszával oldják meg, amely felfér a kompra. Ez a busz már most is kisegít abban az időszakban, amelyet az állami közlekedési vállalat nem fed le. A gond csak az, hogy míg korábban ezt a pluszköltséget megtérítette a beruházó vállalat, az idén még nem kaptak egy fillért sem. A helyzetet nehezíti, hogy ha át kell vállalniuk a Somorja felé irányuló forgalmat, számításaik szerint egy új buszra is szükségük lesz. Az is tény viszont, hogy a Kis-szigetről ingázók nem maradnak teljesen egyedül gondjaikkal. Polgármestereiken kívül más illetékesek is igyekeznek felszámolni a dunacsúnyi akadályt. Július Binder szerint azonban hiába javasoltak egy , a falut elkerülő utat, abba a szomszédos oroszváriak nem akarnak beleegyezni. Tárgyalni kezdtek már a vízművekkel is annak érdekében, hogy a töltés mellett vezető utat közútként használhassák. A vízműveket kereste meg Eva Bubniaková, a dunasZerdahelyi járási hivatal vezetője is, aki elmondta: a hét folyamán találkozik a nyugatszlovákiai részleg igazgatójával, és a három érintett polgármesterrel közösen legalább azt szeretnék nála elérni, hogy a munkásjáratokat engedjék át az oroszvári vízművek védelmi övezetét érintő úton. (tuba) Makranc Osz után nyár... Félreértés ne essék, a Szepsivel határos községben nem visszafelé következnek az évszakok. Csupán az a „csalafintaság" a dologban, hogy amíg a helyi önkormányzat és néhány tömegszervezet a Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmányával karöltve tavalyelőtt és tavaly Makranci ősz címmel rendezte a nagyszabású helyi kulturális, szórakoztató és sportnapot, most néhány héttel korábban. És ebből eredően a címe: Makranci nyár '94. Augusztus 28-án délelőtt ismét lesz kirakodóvásár, a helyi tűzoltók megünneplik szervezetük 70. évfordulóját, a makranci öregfiúk megmérkőznek az ardói focicsapattal, majd a Csemadok járási válogatottjával. A kultúrműsorban fellépnek a széles környék folklórcsoportjai, továbbá a nyírpazonyi és .bogácsi (mindkettő magyarországi) népművészeti együttes, valamint Nádas György és Boncz Géza, a két humorista. Persze, a hagyományos bál sem marad el. (g-f) [ AHOGY ÉN LÁTOM Mečiar déli portyája Más dél-szlovákiai városok és községek után Dunaszerdahelyen is tiszteletét teszi a HZDS elnöke. Vasárnap délelőttre kampánygyűlést jelentettek be, és feltételezhető, hogy kíséretében majd mások is megpróbálkoznak a szlovákiai magyarok szívébe férkőzni. Szinte biztos, hogy elhozza magával egykori kormányának mezőgazdasági miniszterét. Szívélyesen köszöntjük, lenne mit helyrehoznia. Es épületes látvány lenne az is, ha a volt miniszterelnök jobbján ott ülne mondjuk Hofbauer exminiszter, akinek nevét már volt szerencsénk megismerhetni. Vagy attól is tágra nyílna számos délvidéki szem, ha Slobodník, a volt kulturális miniszter szintén eljönne. Netán az az oktatásügyi exminiszter is, akinek a nevére már nem emlékszem, de tudom, hogy az ő agyából pattant ki annak idején az alternatív iskolák létrehozásának gondolata. Ha a „kis hal is hal" jelszó jegyében, tehát a HZDS győzelmében érdekeltek megnyerésére törekedve kívánnak Dunaszerdahelyen kampányolni, könnyű dolguk lesz, és már előre megjósolhatjuk, hogy feleslegesen kidobott pénznek bizonyul a kultúrház terembére, a sok szórólap, a plakát, a frissítő ára. Ezek a voksok biztos, hogy nem a magyar koalíció esélyeit gyarapítják majd, de még csak nem is Carnogurskýét. Ha viszont komolyan gondolja Vladimír Mečiar a dunászerdahelyi magyarok megagitálását, akkor vezérkarával együtt olyan lépésre kell magát elszánnia, ami valószínűleg példátlan a politika világtörténetében. Hofbauernek ott, a kultúrházban meg kell esküdnie ősei emlékére, hogy soha többé nem ártja be magát a politikába. Soboňának írásban kell adniá, a legközelebbi húsz évben azzal múlatja idejét, hogy segédorvosból legalább körzeti orvossá képezi magát. A volt oktatási miniszternek pedig arra kell fogadalmat tennie, még azt is letagadja, hogy valamikor átlépte egy minisztérium küszöbét. Tudom, Mečiar vágyik a magyarok szeretetére, de a politikusi pályán tartózkodásban is fölöttébb kedvét leli, így aligha találna meghallgatásra, ha vasárnap arra ösztönöznék őt a dunaszerdahelyi magyarok, hogy a jóbarátság érdekében hagyjon fel a közéleti szerepléssel. Azt azonban talán meg lehetne vele ígértetni, hogy kampányolni az ezredfordulóig nem jön Dunaszerdahelyre. Ügy 2001-ben majd meglátjuk, érdemes-e őt szeretnünk vagy sem. Lehet, hogy harmadszor is miniszterelnök lesz, így módja nyílik arra, hogy 180 fokos fordulatot tegyen mindabban, amit 1991 óta a magyarokhoz fűződő viszonybán tett. A HZDS elnökének dunaszerdahelyi vizitjéről, kibékülési szándékáról egy Picasso-történet jut az eszembe. A festő - mint tudjuk - nem szerette Franco tábornokot, és a polgárháborút követően nem tette be lábát hazájába. Valamikor a második világháború utáni években, amikor a diktatúra már puhulni kezdett, Franco mégüzente neki Párizsba, hogy szeretne kibékülni. Jóindulata jeléül felajánlotta, abba is beleegyezne, ha Picasso mellszobrot készítene róla. Postafordultával megérkezett a válasz Madridba: „Nagyon szívesen eleget teszek a megrendelésnek, küldjék el Párizsba a tábornok fejét". Persze, minden hasonlat sántít. De talán mégis jobb lett volna, ha Vladimír Mečiar is csak üzen a szlovákiai magyaroknak. Ehelyett ajtóstól ront be hozzánk, és nem gondol arra, hogy mindennek meg kell adni a módját. A kibékülésnek is. TÓTH MIHÁLY