Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-10 / 185. szám, szerda

6 HÖLGYOLDAL Óf SZÓ 1994. AUGUSZTUS 10. Csak semmi orvosság? Kártékony szelídség Hetek óta foglalkoztat M. esete, pedig igyekszem nem gondolni rá. Segíteni nem tudok rajta, és lényegében semmi közöm hozzá. Esetleg csak annyi, mint bárkinek, akinek tudomása van egy szeretett ember vergődéséről, sorsának rosszra fordulásáról, de csak passzív, tehetetlen szemlélője lehet az eseményeknek, közbelépni, változtatni rajtuk képtelen. M. osztálytársnőm és testi-lelki jó barátnőm volt, több mint húsz évvel ezelőtt. Azóta sem láttam senkit gyerekeket kivéve -, akiből annyi szelídség áradt volna, mint belőle. Komoly volt, csöndes, rendkívül gyors felfogású és nagyon szép. Az iskola befejezése után visszautazott szülővárosába, csak néha hallottam róla volt osztálytársaimtól, akik csodálkozva és felháborodottan beszélték, hogy családja és baráti környezete minden figyelmeztetése, könyörgése ellenére hozzáment munkatársához, egy iszákos, botrányairól hírhedt fiatalemberhez. Kislányom egyéves lehetett, amikor meglátogattam. Szótlan volt és zárkózott, valahogy furcsán nyugtalan és tépelődő. Kedvesen fogadott, de az volt a benyomásom, nem örül túlságosan a látogatásomnak. Ez már nem ugyanaz az M., akit én ismertem - állapítottam meg magamban, de furcsa változását a kisfia miatti aggodalommal magyaráztam, aki akkor hároméves volt, de még nem tudott beszélni. Öt évvel ezelőtt, az érettségi találkozón ismét láttam. Akkor elmondta, három gyerekével együtt kénytelen volt a szüleihez költözni, mert részeg férje késsel hajkurászta őket a lakásban. A nagyon szép házat, ahol együtt éltek, M. szülei építették. A férj ott maradt, még azt sem engedte meg, hogy felesége elvigye a gyerekek holmiját, pedig azon a szörnyű éjszakán egy szá) ruhában menekültek el. „És most mit akarsz tenni? Elválsz?" - kérdeztem. „Nem tudom. Hónapok óta így élünk, külön, de a férjem naponta eljön a szüleim háza elé, mert be nem hajlandók őt engedni, annyira haragszanak rá, és azzal fenyegetőzik, felakasztja magát, ha nem térünk hozzá vissza." Egy másik osztálytársamtól, aki ugyanabban a városban él, ahol M., azt is megtudtam, hogy a férjet mindenhonnan elbocsátották részegeskedése miatt, üti-veri az egész családot, feleségét, aki soha nem viszonozza ütlegeit, és a gyerekeket a saját testével védelmezi, többször úgy összevissza rugdosta, hogy kórházi ápolásra szorult. „És a gyerekek? Azok hogy bírják ezt a poklot?" Osztálytársam csak a vállát vonógatta. Egy hónapja családommal M. szülővárosában töltöttem egy hetet, és első dolgom az volt, hogy felhívjam. „Nem lakik nálunk, de megadom a telefonszámát" - mondta az édesapja. Egy rekedtes férfihang jelentkezett a vonal túlsó végén. „Ki maga, és mit akar M.-től? Egyáltalán, hogy merészel valakit zavarni késő este?" Nem volt olyan késő, de szó nélkül letettem a kagylót. Másnap a szállodában megjelent M. A szüleitől tudta meg, hogy kerestem, kinyomozta hát, hol lakunk és eljött. „Ne haragudj, hozzánk nem hívhatlak meg, tudod, a férjem egy beteg ember, nem viseli el a látogatókat. De holnap tehetnénk egy közös kirándulást Lőcsére, kiveszek egy szabadnapot, és elhozom Krisztinkát, a lányomat is. Krisztinka olyan kedves és szelíd volt. mint az édesanyja. Amikor a buszban kapaszkodva lecsúszott M. karján a ruhaujj, Krisztinka zavartan odakapott, és gyorsan megigazgatta. Ha nem látom ezt a kapkodó mozdulatot, nem is tudatosítom, mi a takargatnivaló a kék-zöld-lila foltokon, amelyek ott éktelenkedtek M. felsőkarján. Talán észre sem veszem, vagy egy véletlen baleset nyomának vélem. Így azonban rögtön tudtam, miről van szó. M. elkapta pillantáso- < mat, és sóhajtva megjegyezte: „A férjem beteg. Ezt elmagyaráztam a gyerekeknek is, ők is így veszik." Kiderült, Krisztinka olyan mesteri fokra fejlesztette a család „betegével" való konfliktusmentes bánásmódot, hogy elhatározta, sérült lelkű vagy szellemileg fogyatékos embereknek szenteli az életét. Amikor Lőcse csodálatos templomainak szárnyas oltárait bámultuk, M. lányával mindig egy csöndes mellékoltárhoz húzódva elmélyülten imádkozott. Vajon kiért, miért fohászkodik ez a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes ember? - töprengtem magamban. Csodáért, amely megváltoztatná a férjét és ezáltal mindnyájuk életét? Hisz tudta róla, hogy javíthatatlan alkoholista, amikor minden tiltás, kérlelés ellenére hozzáment feleségül. Azt hittem, meg tudom őt változtatni*- vallotta be egyszer. Aztán elmenekült tőle, s noha szüleinek nyolcszobás családi háza van, ahol békében, nyugodtan élhetett volna a gyerekeivel, visszatért hozzá, nehogy beváltsa fenyegetőzését, és öngyilkos legyen. Most együtt él kínzójával, és elhiteti magával, hogy a férje beteg, tehát megértésre és védelemre szorul. Nem mazochista' ez a nő véletlenül? - villant fel bennem. De ha ő az is, van joga kitenni a mindennapi szörnyűségeknek a gyerekeket? Hol a türelem, a jóság, a megértés, az önfeláldozás határa? Ha nem ismerném M.-et, gyermekeit tudatosan veszélyeztető őrültnek tartanám. Ő, úgy látszik, már végleg elintézte magában ezt a kérdést, vadállati férjét olyan csapásnak fogva fel, amelyet a sors kifürkészhetetlensége mért ki rá, s amelyet keresztényi türelemmel és alázattal kell viselnie. De a gyerekek! Rájuk ki mért ilyen sorsot? Ahogy tűnődve elnéztem M. györnyedten térdeplő alakját a mellékoltár előtt, hirtelen belém hasított egy emlék: „Krotká"! Én adtam neki ezt a nevet, Dosztojevszkij Szelíd teremtésének szlovák megfelelőjét, még az iskolában, a mindenfajta durvaság ellen védekezni képtelen szelídségéért. Hogy lehet ez? Hogyan érezhettem rá, mi vár M.-re? De Dosztojevszkij hősnőjének férje nem volt alkoholista. Ő „csak" lelkileg kínozta, gyötörte a feleségét, egészen addig, amíg ki nem ugrott a szerencsétlen az ablakon. M. nem fog kiugrani az ablakon, a vallásossága sosem engedné, hogy öngyilkos legyen. Az öngyilkossággal a családját zsaroló részeges férj sem. A Dosztojevszkij-elbeszélésnek ismerem a végét. M.-ék történetének nem. Az biztos, hogy még nem zárult le. De végződhet egy ilyen törté^ net happy enddel? Vojtek Katalin Családi forgatás S

TREDA DOKTOR TANÁCSA! Doktor úr, 18 éves vagyok, és szeretném tudni, hogy milyen készítményt használhatok arcom lemosásához. Kozmetikusnőm azt állítja, hogy a vezetékes víz ártalmas. Azonban amikor arcvizet használok, ég az arcom. Este arctejjel mosom le. Ez nem okoz problémát. Dúl a harc a gyógyszeres gyógyítás és a természetes gyógymódok hívei között. Orvosi berkekben néhány éve még sarlatánnak tartották az akupunktúrával próbálkozó kollégákat, és ugyanilyen mélységes megvetéssel kezelték a falusi füvesasszonyokat. Azóta jócskán változott a helyzet. Divatba jött a természetes életmód, a biotáplálék, a pozitív gondolkodás. Ezek mindegyike inkább a betegség megelőzésére, mint gyógyítására fekteti a hangsúlyt. Ha mindezek ellenére mégis porszem kerül az emberi szervezet finom fogaskerekei közé, a gyógyír a természetben keresendő. Újra fölfedezzük azokat a csodálatos gyógynövényeket, amelyeket ősidők óta eredményesen használ az emberiség, csak az elmúlt években feledésbe merültek. Ezek bárki számára hozzáférhetőek, s a gyárilag előállított gyógyszerek „kalapács-hatásával" szemben szelíden és fokozatosan terelik az egészség útjára a megtévelyedett szervezetet. Nem mindenkinek van ideje erdőnmezőn bóklászni gyógynövények után kutatva, hogy a sokszor igényes feldolgozásról már ne is beszéljünk. A patikákban ugyan egyre gyakrabban bukkannak fel szárított gyógynövények, ám mintegy mellékes áruként, a pirulák tömkelegében. Ezért örvendenek egyre nagyobb népszerűségnek a gyógynövényszaküzletek, amelyek ha lassan is, de tért hódítanak Szlovákia minden városában. így Királyhelmecen is, ahol az Isten patikája elnevezésű boltocska csábítja a természetes gyógymód híveit, Mint a készséges elárusítónő elmondta, leginkább a veseteák és a vérnyomáscsökkentő gyógynövények kelendőek. A slágerterméknek számító Béres-cseppek egyelőre nem jöhetnek át a határon, de hamarosan ez is kapható lesz. A szomszédos könyvesboltban találom az üzletvezetőt, Bók Zoltánt. Nem vásárolni ugrott át, hanem eladóként tevékenykedik itt. Szavai szerint a könyvesboltnak pótolhátaüan szerepe van ebben a városban, ahol negyven éve nem volt magyar könyvesbolt. Ami a szomszédos Isten patikáját illeti, ezzel az üzlettel a kispénzű embereken, elsősorban a nyugdíjasokon kívánnak segíteni, akiknek egyre kevesebb a pénzük gyógyszerese. Ezért vállalták azt is, hogy szükség esetén a falvakra is elszállítják a megrendelt készítményeket. Sokszor találkoztam már olyan emberekkel, akiknek minden bajukra volt egy pirulájuk. Egyiküknek például volt idegesség ellen, ami nyugtat, de álmosít, ezért volt álmosság ellen is, de volt magas és alacsony vérnyomás ellen is. Kérdésemre, vajon van-e tablettája közepes vérnyomás ellen - szemmel láthatóan vérig sértődött. Ügy, ahogy az alkoholista is megmagyarázza magának, hogy az adott pillanatban miért nyúl a pohár után, úgy a „tablettások" is öntudatos magabiztossággal kapják elő az orvosságos dobozt minden vélt vagy valós bajukra. Vajon meg tudjuk-e változtatni megkövesedett előítéleteinket? Vagy csak a nehéz gazdasági helyzet kényszerít majd bennünket a felesleges gyógyszerfogyasztás csökkentésére? Tóth Ferenc A Travolta-Preston és az Alley-William színészházaspárok a munkát tökéletesen össze tudják egyeztetni a családi élettel. Nem kell hozzá egyebet tenniük, mint hogy igent mondanak á „Ni csak, ki beszél..." sorozat következő epizódjára, és akkor ismét egymásra talál a két família. A táncoslábú Travolta és szép, szőke színésznő felesége, Kelly Preston kétéves kisfiúkat is kamera elé állították (egy epizódszerepben gőgicsél a „Ni csak, ki beszél most!" c. filmben), így nem kell otthon hagyni az elhúzódó forgatások alatt. „Jett naponta három Rozmaring Rozmarinus officinalis órát tölt a helyszínen - mondja fiáról a 39 éves Travolta, akit a repülőgépek után nevezett el. - Egyszerűen nem bírom ki nélküle hosszabb ideig!" Így van ezzel Kirstie Alley is, aki örökbefogadott fiát, Williamet képtelen magára hagyni, így Jett mellett William is kapott egy aprócska szerepet. Ally férje, a Baywatch-sorozatból jól ismert Parker Stevenson is megjelent a forgatáson, hogy amikor Kirstie önálló jeleneteket forgat, akkor is szórakoztassa valaki a kis Williamet. . (MNL) Az ajakos virágúak családjába tartozó, 70 cm magasságot elérő évelő növény. Májustól júliusig virágzik, erősen aromás illatú. Fényés napigényes növény. Gyűjteni a szárát kell, még elvirágzás előtt, árnyékos helyen lassan szárítva. A népi kozmetikában ülőfürdőként és hajöblítőként használják. Iparilag szappan, arcvíz, borotvakrém és samponok adalékanyagaként alkalmazzák. Egy fürdőkádnyi vízhez elég 2 liter rozmaringfőzet. Az így nyert' fürdő vagy hajöblítő frissítő és erősítő hatású. Beke Tibor mérnök Az arcot sohasem szabad vízzel és szappannal mosni. Arc vizet (este az arc víz előtt tisztító arctejet) kell használni. Az érzékeny bőrűeknek alkoholmentes, nyugtató arcvizet ajánlok, a zsírosabb bőrűeknek alacsonyabb alkoholtartalmú arclemosót. Az alacsony alkoholtartalmú arcvíznek az számít, amelynek alkoholtartalma alacsonyabb mint 5 százalék. A manapság forgalomba levő különféle divatcikkek alkoholtartalma, sajnos, néha a 40 százalékot is eléri. Paradoxon, hogy egyfelől a bőrgyógyászok egy csoportja szüntelen a 20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú arcvizek káros hatására figyelmeztet, másfelől pedig egy másik csoport ezeket a nem megfelelő termékeket gyártja és ajánlja. Sőt vannak olyan bőrgyógyászok, akik az egész test áttörlésére alkoholos oldatot írnak elő, például mitesszerek kezelésében.. Épp az ilyen esetben az alkohol több kárt csinál, mint hasznot. Fertőtlenítő hatása nagyon gyönge (gyorsan elillan, így hatása rövid ideig tart), ugyanakkor durván zsírtalanítja a bőrt. A túl radikális zsírtalanítás még nagyobb faggyútermelésre ösztönzi a mirigyeket. Ördögi kör alakul ki: a drasztikusan gyors zsírtalanítás után a bőr még jobban zsírosodik. A 20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú készítmények ingerlik, szárítják a bőrt. Ez helyi vérbőséget, égést és olyan tüneteket okoz, amilyenekről ön is ír. Világviszonylatban is elteijedt és elfogadott irányzat, hogy csökkenteni kell a kozmetikumok alkoholtartalmát, A közép- és idősebb korú hölgyek bőre különösen érzékeny,az alkoholra. Elősegíti a ráncképződést, vagyis gyorsabban öregszik a bőr. Jó tudni... Ha mirelit árut vásárolunk, feltétlenül vigyünk magunkkal hűtőtáskát, mert a iapyott élelmiszer 20- 25 percen belül felenged a iiCESä ' t«íü. . • Ha Kdgym mekg nm, a fej egy nap aluli nu-gtiK/ik Anniit i / i:tcgtóttént, a/i mnal tegyük a hűtőbe, mert ha tovább áll a melegen, megromolhat! F.J. \i olJaii .urrkľs/íľtlc: KOVÁCS ILONA Kéidésetkct cvrciŕiclľikťt \:t;-'y d s/irki-./tfisighe s agy a ko\ etke/ő enure küldik Inítitui Ml Nt ľ Mrctlj Obchodne /jvtu.wme \ IBI Kérdéseikie a valas/t a Hölgy oldalon talalják meg. SZÉPSÉGÁPOLÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL J