Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)
1994-08-10 / 185. szám, szerda
1994. AUGUSZTUS 10. •Ó7SZÖRÍPORT „Ki bőven vet, bőven is arat." Gondok a tiszacsernyői ökumenikus templom építése körül Valamely sorsára hagyott embernél már csak valamely falu, város magárahagyatottsága lehet tragikusabb. Ott ugyanis ezreket hagynak el. Tiszacsernyő ma sem létezne, ha nincs a Szovjetunió és a KGST bűvkörében kitenyésztett szlovákiai nehézipar és hadiipar, s ha ezeknek nyersanyagait idefelé, ezervonatnyi mennyiségű fogyasztási cikket és az élelmiszert pedig odafelé nem kellett volna az. európai normáktól eltérő méretű, az iín. széles nyomtávú vasút teherkocsijaira átrakodni. Innen eredeztethető Tiszacsernyő mai polgárainak elhagyatottsága és már-már elfeledettsége. Ki ismerhetné jobban ennek a gazdasági, politikai és lelki gyökértelenségnek az összetevőit, mint a közeli Dobra község görög katolikus papja, Hornyák Béla, aki a tiszácsernyoi görög katolikusokat is szolgálja: - Tiszacsernyőt sokan hajlamosak összetéveszteni a hozzá közel fekvő, Ágcsernyő nevű kis faluval. Pedig a város 1945 után jött létre, s így lett egy müváros, egyike a sokat emlegetett ún. szocialista városoknak. Büszkesége volt a kommunista rendszernek, mert nem volt temploma, de semmilyen olyan objektuma sem, ami a vallásos életre, lelkületre utalt volna. A dolog jellegéből következett, hogy ide az akkori Csehszlovákia minden pontjáról telepedtek emberek, hiszen a sokat emlegetett „ legnagyobb európai szárazföldi kikötő" rengeteg munkaerőt foglalkoztatott. Ennek az ideológiai, telki és gazdasági gyarmatosításnak majdnem martalékául esett Dobra is, mert ezt az ősi települést teljesen körülfonta a vasút. Ami Dobra számára a megmaradást jelentette, az Tiszacsernyő számára napjainkban a vergődést, kilátástalanságot, a vasúti személyés teherforgalom visszaszorulását hozta. 1990-ig a város vallásos polgárainak semmilyen lehetőségük néni volt hitük gyakorlására. Templomba a környezőfalvakba jártak - már akik elmentek -, ugyanakkor az ottani fiatalok nagyobbik részét meg a munkahely a városba csábította. Pontos modelljét adja ez az emberek lelki gyökerei elpusztításának, a vallástól való elszakításának. Az ember nagyon hamar kényelmessé válik, s ha nincs rá mód a közelben, nagyobb erőfeszítést már nem tesz a templomba járásért. Felnőtt két olyan generáció is, amely elszakadt a nyelvi és lelki gyökereitől is. Ebben az állapotban merült fel az igény a rendszeres szertartásokra, amelyeket a három történelmi egyház - a római katolikus, a görög katolikus és a református - papjai a nyugdíjasklub másra is használt termében tartanak. Ez az állapot igen hamar felvetette a hívekben a templomépítés vágyát. Tiszacsernyő, mint város, igazából önmaga karikatúrája. Munkásszállások, bérházak, iskola és igencsak gyér üzlethálózat található ott. Még a máshol oly sokat emlegetett és büszkén mutogatott fényűző szakszervezeti kultúrházakból sem jutott a városnak. Csernyőn, a nagy Szovjetunió szomszédságában, valójában a letűnt társadalmi rendszer igazi arca rajzolódott ki a lakókörnyezet sivárságában, az emberek vasút-kocsma-lakás hármasságban folytatott életvitelében. « Akik odaköltöztek, függőségbe kerültek mindentől, ami az átrakodóállomás működtetését szolgálta. A politikai és gazdasági hatalomtól való függőség a mindennapokat is befolyásolta. Ötezer polgárból a népszámláláskor 1800 római katolikusnak, 580 görög katolikusnak és 400 reformátusnak vallotta magát. Bármennyit is játszadoznánk a számokkal, ez alig teszi ki a tiszacsernyőiek felét, s az arányt nem sokkal javítja a 100 evangélikus és az 5 pravoszláv sem. A rendszerváltás utáni vákuumban, de már azt megelőzően is, teret szereztek a különböző szekták, s közülük is leginkább a Jehova tanúi, akik felépítet-; ték a maguk Királyság Házának nevezett templomát. 1989 novembere előtt hiába is kértek engedélyt a történelmi egyházak arra, hogy legalább a ravatalozóban összejöhessenek a hívek, s havonként felváltva, felekezetek szerint tartanák a liturgiákat, mindig elutasították a kérést. A város akkori vezetése és a kommunista párt helyi hatalmasságai megtagadták ezt. - 1990-ben megegyezett a három felekezet, s először telket kértünk a. városi önkormányzattól az új templom építésére, amit meg is ígértek. Végül aztán kiderült, hogy itt szinte minden a vasút tulajdonában van, ami egyáltalán nem bizonyítéka a tulajdonviszonyok visszamenőleges rendezésének - vélekedik Hornyák Béla tisztelendő atya. - A tiszacsernyői templom építésének a gondolata nem hagyta nyugodni a híveket, . S kerestünk megfelelő épületet, amit át lehetett építeni. Volt a város közepén egy ún. K l-es kazánház, amely hővel látott el néhány középületet és bérházat. Mivel időközben felépítettek egy nagyobb teljesítményű hőközpontot s ezt leállították az épület üresen állt. Ezt kértük a polgármesteri hivataltól, és a formalitások elintézése után elkészült a rekonstrukció tervrajza is. Első nekifutásra több mint hétmillióra rúgott a tervezett költség. Ezt az összeget sikerült lecsökkenteni négy és fél millió koronára. * * Folyik az'egykori kazánház átépítése, s a tervek egy puritán, a felekezetek liturgiái követelményeit szerény körülmények között szolgáló épület rajzát mutatják. Bármennyire is igyekeznek az építők, az átépítés reális költségeit nem képesek csökkenteni. Szükség van az adományokra, szükség lenne alapítványi támogatásokra, de állami segítségre is. Mivel Tiszacsernyő s egyáltalán az Ungvidék és Bodrogköz egyike az ország jelenleg legnagyobb munkanélküliséggel küzdő területeinek, és az ott élők jövedelme jóval az országos átlag alatt van, segítségért fordultak máshol élő felekezeti testvéreikhez. Ä tiszacsernyői ökumenikus templom építéséhez eddig is sokan hozzájárultak, de több volt az olyan közösség, amely nem is válaszolt a kiszolgáltatottnál is kiszolgáltatottabb tiszacsernyőiek kérésére. Az volt a legelszomorítóbb számukra, hogy olyan csallóközi református gyülekezet is akadt, ahonnan levél érkezett, s az adomány elmaradását azzal indokolták, hogy a templom tervrajzán nem fedezték fel a reformátusság szimbólumát, a csillagot. Pedig a nagy tervrajzon jól látható, hogy a tetőn kialakított tornyocska csúcsán a csillag lesz elhelyezve... Bella Rudolfné és Petrik Józsefné már nyakukba vették a fél országot. A tiszacsernyői ökumenikus egyház tanácsa nevében jártak a köztársasági elnöki irodában, a minisztériumokban, Ján Čarnogurskýnál, a KDH elnökénél, aki adományozott is. Szavaikból kiderült, hogy már félnek a csalódástól, hiszen a hivatalokban valamiféle megszállottaknak tartják őket, pedig ettől állnak a legtávolabb. Fogyóban a pénz, s ha nem jön igen gyorsan nagyobb összegű támogatás, nem tudják majd folytatni a munkálatokat. Hornyák Béla szavai a reális helyzet ismeretét bizonyítják: (Pál 2. lev. a korintusbeliekhez 9,6.) - Tudatosítjuk, hogy az itt élő emberek egy határon túl már nem lesznek képesek adakozni. Segítségre és összefogásra lenne szükség. Egy végtelenül elszegényedett kisváros vallásos polgárairól van szó, akik számára az ökuméné bizony nem üres szólam, hanem mindennap megélt valóság. Sem görög katolikusok, sem reformátusok, sem római katolikusok nem tudnának létezni egymás nélkül, A fiatalabb generáció sem közömbös, szívesen venné, ha már lenne templomunk. De amíg addig eljutunk, rengeteg energiái fordítunk arra, hogy adományokból összegyűjtsük az ehhez szükséges pénzt. Igazából azt szeretnénk, ha magyarok és szlovákok egyformán tudatosítanák, hogy — tudomásunk szerint - ez lesz Szlovákia első ökumenikus temploma, ahol a nyelvi és a felekezeti különbségek nem játszanak majd semmilyen szerepet. Az anyagi szükség kényszerített rá bennünket, hogy új templom építése helyett másformát válasszunk. Ezért is keserűség minden gyanúsítgatás, minden közöny, érkezzen az felénk bármelyik egyház tagjai részéről. Mindeddig sem az egyházak elöljáróinál, sem az állami szerveknél nem találtunk meghallgatásra. Nem akarok most aprólékosan kitérni arra, hogy milyen hangnemben és módon beszéltek a bennünket képviselő emberekkel a köztársasági elnök kassai irodájában, ahová támogatást mentek kérni a hívek. -*- -*A kazánház egykori kéményéből talán egyszer harangtorony lesz, addig is hordozza a keresztet, a felekezeteket egyre többször összekapcsoló s egyre kevesebbszer elválasztójelképet. Csillag fénylik majd az új tető csúcsán, és a homlokzaton a görög katolikusok hármas keresztje hívogat. Majd. Holnap? Holnapután? Egy kisvárosnak mind a mai napig nincs temploma. Polgárai többségének nemcsak hite, de múltja sincs. Jövőt keresni? Segítség, támogatás nélkül roppant nehéz. Az ökuméné - az egymásrautaltság és összetartozás gondolata - vajon segítségükre lesz-e? DUSZA ISTVÁN KÖZLEMÉNY A tiszacsernyői ökumenikus egyház tanácsa tisztelettel és szeretettel fordul testvéreihez, hogy a tiszacsernyői ökumenikus templom építéséhez adományokkal szíveskedjenek hozzájárulni. Bankszámlánk: Slovenská štátna sporiteľňa, mestská pobočka, 075 29 Trebišov, 1000357-629. j Devizaszámlánk: VÚB a. s. - pobočka Trebišov, Expozitúra Kráľovský Chlmec 34278-859359622. Isten fizessen meg az adományokért! Gondolatok a vonaton Beszélgetés Alekszandr Szolzsenyicinnel Mikor Alekszandr Szolzsenyicin vonatra szállt, hogy bejárja Oroszországot, vele utazott David Aikman, a Time főmunkatársa, aki már Vermontban is készített vele interjút. Most az alábbiakat jegyezte fel az író gondolataiból: Oroszország helyzete: Örömmel látom, hogy az emberek hangulata nem olyan borúlátó és fásult, mint Vermontban gondoltam volna. Sok ember megőrizte élénkségét, tenniakarását. De nem látják tisztán, hogy pontosan mit is kellene tenni. Az ösztönzi cselekvésre őket, hogy elégedetlenek az ország mai helyzetével és vezetésével. A bűnözés: Tudtam, hogy a kommunizmusból kivezető út kanyargós és nehéz lesz, de senki sem tudta elképzelni a pontos formáit. A bűnözést határozottan el kell fojtani, különben az ország végleg a maffia kezébe kerül, és a kormány pusztán árnyékkormánnyá válik. Az orosz vezetők gyöngesége: Némelyikük nem érti a helyzetet. Másoknak nincs meg az akaratuk vagy energiájuk a cselekvéshez. A hatalom fő gyöngesége abból adódik, hogy nincs még új kormányzati rendszer, csaknem minden vezető poszt a régi vezetők kezében van, akik átnyergeltek. Kötődnek a múlthoz, és nem érdekük új dolgokat létrehozni. Nincs még demokrácia, mert ez a rendszer nem fejezi ki a nép akaratát. Az egész struktúra egy alig változott kommunizmus, nem törődik a nép szenvedéseivel. Ez a látszatdemokrácia a nómenklatúra-bürokraták és mohó üzletemberek rafinált összefogása. Nagy baj ez nekünk. A diktatúra veszélye: Tovább nőhet a, nép elégedetlensége, ha a kormány képtelen leküzdeni a bűnözést és gyorsan orvosolni a bajokat, Akkor a nép haragja kitörhet, és utána ki tudja, mi jönne. A FÁK: Oroszországot, Ukrajnát, Belaruszt és Kazahsztán egy részét kötelékek milliói fűzik össze. Mesterséges szétválásuk nagyon fájdalmas. Én szeretném, ha ebből a négyből egyetlen közös állam alakulna. Ezek a földek összetartoznak. Fogadtatásáról: Én csak azt mondom, ami Oroszországnak hasznos, és egyáltalán nem érdekel, hogy tetszik-e ez a hatalmasoknak. Számítok rá, hogy nemkívánatos személy leszek, és megpróbálnak elhallgattatni. Erre eleve felkészültem. J i