Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-09 / 184. szám, kedd

1994. AUGUSZTUS 9. -KJSZ0KALEIDOSZKÓP Szabad-e a Betlehem? Rimaszombati alapítvány a válságba kerültek megsegítésére A minap a rimaszombati képviselő-testület úgy döntött, hogy a nemrégiben bejegyzett Betlehem Alapítványnak adják a város tulajdonában levő egyik, a Rima túlsó partján, az iskolák mellett álló épületet. Ugyanezen az ülésen felolvasták annak a petíciónak a szövegét, melyet több mint négyszázan írtak alá, zömében az épület közelében lakók. Amiatt tiltakoztak, hogy az alapítvány egyáltalán Rimaszombatba tegye székhelyét. Véleményük szerint ugyanis, mivel a Betlehem Alapítvány egyik célja (legalábbis az ő értelmezésükben) a kábítószeres függőség megelőzése, illetve a kábítószeresek kezelése, ha ezek az emberek a városban koncentrálódnak, akkor nemcsak a bűnözést hozzák magukkal, hanem az illegális drogkereskedőket is. Különösen veszélyes ez szerintük azért, mert az alapítványnak szánt (közben már odaítélt) épület iskolák mellett áll. Dr. Korcsog Péter pszichiáter, a Betlehem Alapítvány létrehozója az ülésen elmondta, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Akkor hát miről is van szó tulajdonképpen? Erről faggattam a doktor urat, aki egyébként a rimaszombati elmegyógyászati osztály főorvosa. • Miért és milyen céllal hozták létre a Betlehem Alapítványt? - A pszichiátria immár megérett a reformra. Nálunk ugyanis csak az egészségügyi ellátás megoldottadé ha a beteg nem képes visszailleszkedni a régi körülmények közé, akkor intézetbe zárjuk. Ez azonban nem megoldás. Nagyon sok az ilyen intézet, melyekben aztán a beteg teljesen degradálódik, és soha nem lesz képes rendes életet élni. Nyugaton már régen rájöttek erre, és keresve a megoldást a beilleszkedést segítendő úgynevezett védett munkahelyeket, lakásokat és lakóközösségeket hoztak létre. Vannak aztán nyitott intézmények is, és különféle más módjai az érintettek segítésének. Én tagja vagyok a szlovákiai pszichiátria reformján dolgozó szakcsoportnak. Megpróbálkoztunk azzal, hogy a Nyugaton már bevált módszereket nálunk is meghonosítsuk, rá kellett azonban jönnünk, hogy meglévő kereteink között ez nem megy. Az egészségügy elzárkózott a probléma elől, ugyanúgy a nemzeti biztosító és szociális tárca is. Rájöttünk, hogy ez csak alapítvány által valósítható meg, ahová bevonjuk az érdekelteket: az egészségügyet, a pedagógusokat, az egyházakat. Létrehoztuk hát az alapítványt, mely eredetileg úgy indult, hogy csak lokális jellegű lesz, azaz Gömörre és környékére koncentrálódik. Amikor a régiókban is tudomást szereztek róla, hatáskörét egész Szlovákiára kiterjesztettük. Az országos központ Rimaszombat lesz, itt készülnek majd az országos jellegű tervezetek, a regionális alapítványok azonban teljesen függetlenül fognak működni. • Ha jól értelmezem, a fő hangsúly az elmebetegek afféle utókezelésén volna. Az önkormányzati ülésen felszólalva viszont azt mondta, hogy a prevenciónak lesz fontos szerepe. - Mind a kettőnek. Tudjuk, hogy a testi betegségek kezelésének és utókezelésének nálunk megvannak a megfelelő módjai. Az elme egészségének az értéke azonban tájainkon nem közelíti meg a testi egészség értékét. Más betegcsoportokat és szervezeteket az állam is jelentősen támogat, a pszichiátriai kezeiteket szinte egyáltalán. Az alapítvány ezért két fontos céllal indult: az egészséges mentális fejlődés segítésére, a károsodások megelőzésére, az elmebetegeknek vagy az elmebetegségen átesetteknek a megsegítésére törekedünk. • Hogyan szeretnék ezt megvalósítani? - Az egészséges mentális fejlődést elsősorban különféle programokkal szeretnénk segíteni, melyek megvalósításába be szeretnénk vonni pedagógusokat, és meg kívánjuk keresni az egyházakat is, hiszen ők kerülnek kapcsolatba fiatalokkal, így ezen a téren komoly munkát végezhetnek. Nekik is szükségük van a szakképzésre, hogy fölkészülhessenek a mentális problémák szakszerű kezelésére, • Mégis milyen lesz ezeknek a programoknak a hatása? Véleményem, szerint a függőségi betegségeknek, például a kábítószer- és alkoholfogyasztás kialakulásának s talán néhány mentális károsodásnak is fontos előidézői a családi és közvetlen környezeti hatások és a társadalmi klíma. Céljaik között szerepel, hogy ezekre a külső körülményekre is hatást gyakoroljanak? - Már dolgozunk rajta, mégpedig a Soros Alapítvány támogatásával. Két-három napos képzéseket szervezünk a tanárok részére, akik az ott szerzett tudásukat és tapasztalataikat tovább tudják vinni a diákokhoz, s általuk a társadalomhoz való hozzáállást is megváltoztathatják. Ennek azonban hosszabb folyamatnak kell lennie. Eddig ugyanis az történt, hogy bár a képzésen sok tanár vett részt, , de utána az egész megállt. Arra van szükség, hogy a munka folyamatos legyen, és a Betlehem Alapítvány éppen ezt szeretné elérni. Ezenfelül vannak olyan programok, amelyeket nem lehet iskolákban megválósítani; ehhez kellett keretet biztosítani. • Az elmondottakból kiderül, hogy a Betlehem Alapítvány valójában módszertani, szakmai központot kíván kiépíteni Rimaszombatban. A petíciót aláírók viszont attól tartanak, hogy az alapítvány a megkapott épületben intézetet is létrehoz, melyben kábítószereseket, elmebajosokat kíván kezelni vagy utókezelni. Ön ezt az ülésen cáfolta, - Mint mondtam, az alapítvány célja a megelőzés és a segítség. Ugyanakkor minden olyan embernek segítséget kívánunk nyújtani, akinek az élete válságba jutott. Elsősorban telefonos lelkisegély-szolgálattal, de személyesen is. Célunk, hogy mivel Szlovákiában ma még ilyen nem létezik, egy országos magyar nyelvű telefonos lelkisegély-szolgálat hálózatát is kiépítjük. A lelki problémákról ugyanis mindenki csak az anyanyelvén tud igazán beszélni. Persze az alapítvány kimondottan az elmebetegek segítségét is célba vette: védett munkahelyek és lakóközösségek kialakításával, klubtevékenységük elősegítésével, önsegítő csoportok létrehozásával. Ám ez nem jelenti azt, hogy ebben az épületben, és azt sem, hogy mi kezelni akarjuk őket. . • Ezek szerint nem lesz olyan lehetőség, hogy a krízisbe jutó emberek mint afféle menedékházban néhány napot vagy hetet a rimaszombati központban tölthetnek? -Természetesen nem, hiszen mi kezeléssel nem foglalkozunk. Ez az egészségügy, az állam feladata. Egyet azonban mondhatok: a drogfüggőség kezelése szinte megoldhatatlan dolog, ezzel a feladattal még az állam sem fog tudni megbirkózni. Éppen ezért fontos a megelőzés, a felvilágosítás, illetve az, hogy a gyógyulás útján levőket segítsük abban, hogy újra normális életet élhessenek. • Miből kívánják finanszírozni tevékenységüket? - Célunk a problémák megoldása, ami az államnak is kötelessége, ezért költségvetési forrásokra is számítunk. Biztosíthatok mindenkit, hogy ez a módszer sokkal gazdaságosabb, mint a most működő rendszer. Az állami támogatás mellett természetesen magánadományokra is szükségünk lesz. •" KLINKO RÓBERT Utat adunk vágyainknak... (Folytatás az I. oldalról) egyik kormányprogram sem felejti el kihangsúlyozni, hogy Európa szívében, stratégiai fontosságú helyen fekszünk. Ha tényleg a szívében fekszünk, akkor miért csak egyetlen ér „ágazik ki" belőle? Ugyanis csupán Csehországgal - a Prágát Pozsonnyal összekötő autópálya révén - van közvetlen összeköttetésünk. Még a Pozsonytól mindössze kőhajításnyira lévő magyar és osztrák határra sem juthatunk el, mondjuk, egy négysávos első osztályú műúton. Hogyan is állunk jelenleg? Kész a Pozsonytól a cseh határig vezető pálya, a fővárosban a Lafranconi közúti híd, a Pozsony-Horná Streda, az Ivachnová-Hibbe és az Eperjes-Budimír szakasz, továbbá most folyik a trencséni körgyűrű építése. Ezeket az egymástól távol levő útszakaszokat kellene összekötni, hogy elmondhassuk: van autópálya-hálózatunk. A szándék megvan, a tervek készek, mi hát a megvalósítás akadálya? Az, ami annyi más terv esetében - a pénzhiány. Áz autópálya egyet-, len kilométerének megépítése legkevesebb 120 millió koronába kerül. Csupán olyan rövid szakasz (17,5 km) megépítése, mint a Pozsonyt a magyar (Oroszvár-Rajka) és az osztrák (Horvátjárfalu-Kittsee) államhatárral összekötő autópálya, mértéktartó.becslések szerint is négymilliárd koronába kerül. Nyilvánvaló, hogy saját zsebből egyszerűen képtelenek vagyunk állni a számlát, vagyis külföldi hitelekre szorulunk. A Mečiar-kormány zilált vonalvezetése nem növelte Szlovákia iránt a bizalmat, ezért nem csoda, hogy Roman Hofbauernek, a közlekedési tárca korábbi első emberének mindössze 25 millió ECU-t (mintegy 900 millió koronát) sikerült kölcsönöznie az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, valamint az Európai Beruházási Banktól. Ebből az úthálózat burkolatát újítják fel és többek között a Nagymegyeren keresztülvezető első osztályú műutat építik át. Mindez azonban kevés. Dzurinda, a közlekedési tárca jelenlegi vezetője rendkívül energikusan látott neki a feladatnak. Szerinte a Világbank, az Európa Bank és a japán kereskedelmi pénzintézetek elegendő hitelt nyújtanak ahhoz, hogy az autópálya-hálózatunkat további 453 kilométerrel bővítsük. És a visszafizetés? Érdekes, hogy autópályadíjjal nem számolnak, inkább az Állami Útalap bevételeiből (ebbe folyik be a befizetett útadó, valamint a benzin fogyasztási adója) szeretnék törleszteni a felvett kölcsönöket. Az autópálya-használati díjat ésszerű okoknál fogva mellőzik. Ugyanis ha a lakosság nem fizetőképes, és ha az ország sűrű meilékúthálózattal rendelkezik - s ez a mi esetünk -, akkor az autópályák üresen maradhatnak, és a mellékutak túlzsúfolódnak. Még a legmerészebb terv sem számol azzal, hogy 2010 előtt kiépül a Egy ritka helyszín Szlovákiában: első osztályú műutak keresztezik egymást kátyús, tengelytörő, kacskaringós országutak helyett... (Archívfelvétel) teljes hálózat, amely fordított T betűre emlékeztet. Pozsonyból a Vág völgyében észak felé halad," Zsolna után a Tátraalj i-medencében vezet, majd Eperjest és Kassát „felfűzve" egészen az ukrán határig. Zsolnán elágazást terveznek Csacán és Skalitén keresztül a lengyelországi Bialsko Bialába. Az autópályaépítés újbóli beindításának első kézzelfogható eredménye várhatóan 1997-ben születik meg, amikor Pozsonyból autósztrádán juthatunk el a magyar és az osztrák határra. Mikuláš Dzurinda egyébként éppen a jövő héten írja alá osztrák kollégájával azt a szerződést, amely a két ország autópálya-hálózatának összekapcsolásáról szól. Mivel Szlovéniában 1995-ben befejezik az Adriai-tenger partjától Mariboron és Ljubljanán át az osztrák határig vezető sztrádát, nem csupán álomkép Mikuláš Dzurinda kijelentése, miszerint „konkrét tervünk, hogy 1997 nyarán polgáraink Pozsonyból végig autópályán utazzanak a szlovén tengerpartra". • Nem lehet tovább késlekedni. Magyarországon a Budapest-Bécs autópályával számolnak, Csehországban az Ausztriából Brünnön, Olomoucon és Ostraván át Lengyelországba vezető autósztráda kiépítésén fáradoznak. Az előbbi a kelet-nyugati, az utóbbi az észak-déli, európai fontosságú összeköttetést halászná el Szlovákia orra elől. Márpedig a becslések szerint az elkövetkező 15 évben a kelet-nyugati áruforgalom megduplázódik, ami jelentős haszonnal járhat a tranzitországok számára. Szlovákia tehát versenyt fut az idővel és konkurenseivel a 9 európai főútvonal egyikének megszerzésében. A lehetőség adott. Vajon élni tudunk vele? SIDÓ H. ZOLTÁN Dunaszerdahelyi járás Járvány még nincs Naponta négy-öt szalmonellafertőzés -A Dunaszerdahelyi járásban tavaly az első félévben 280 lakos fertőződött szalmonellabaktériummal, idén viszont már több mint ezren. Csak július utolsó hetében például a törlet 39 esetben volt pozitív - tájékoztatott dr. Eva Csölleyová a dunaszerdahelyi kórház mikrobiológiai osztályának főorvosa. A szalmonellafertőzés komoly aggodalmakat okoz, sajnos, csak az egészségügyi dolgozók körében. A lakosok mintha nem tudatosítanák a veszélyt. • Ön szerint a nagy meleg is hozzájárul(t) ahhoz, hogy országszerte egyre több a megbetegedés? - Tudni kell, hogy a szalmonellabaktérium az élelmiszerben három óra leforgása alatt annyira elszaporodik, hogy a gyanútlan polgár, aki elfogyasztja a fertőzött éltet, menthetetlenül megbetegszik. A betegség első tünetei 3-46 óra múlva jelentkeznek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a fertőzés forrása mindig az étel, s a vérhastól eltérően nem terjed emberről emberre. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az élelmiszergyártók, -feldolgozók ügyeljenek a felhasznált nyersanyagok minőségére, de nagy felelősség hárul az üzletek, gyorsétkezdék vezetőire, mert nem mindegy, hogy a kész termékeket hogyan tárolják. A munkaadó - évekkel ezelőtt - attól, aki az élelmiszeriparban szeretett volna elhelyezkedni, úgynevezett egészségügyi igazolványt követelt meg. Csakis „mikrobiológiailag" egészséges embert alkalmazhattak, aki számára az évenkénti ellenőrzés kötelező volt. • Vajon ma mi a helyzet? - A munkaadó az ilyen igazolványt csak ritkán követeli meg, ugyanis már nem kötelező. Elég, ha az alkalmazott becsületbeli nyilatkozatot ír alá arról, hogy sem ő, sem a környezete nem fertőzött. • Hogyan védekezhet a gyanútlan polgár? - Csakis úgy, hogy vagy mellőzi azon ételek fogyasztását, amelyek a fertőzés forrásai lehetnek - majonézes készítmények, nyers tojás hozzáadásával készült termékek -, vagy legalább jól körülnéz ott, ahol vásárol. Ugyanis megdöbbentő, hogy kik és hol képesek falatozókat, gyorsétkezdéket, büféket fenntartani. Sajnos, a közegészségügyisek nem képesek sorra ellenőrizni a járásban gomba módra megszaporodott élelmiszeripari egységeket. • Nem tartanak egy esetleges szalmonellajárványtól? - De igen. A járásban az elmúlt hetekben naponta négyen-öten fertőződtek, Dunaszerdahelyen 11, Nagymegyeren 4, Somorján 7, Gellén és Bősön 2-2 személy keresett fel orvost. Járványról egyelőre - nincs szó, hiszen a betegek nem egy helyen s nem egy forrásból fertőződtek. PÉTERFI SZONYA