Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-09 / 184. szám, kedd

10 SPORT PLUSZ •WSZO" •117SZÓ

1 1994. AUGUSZTUS 12. TEGNAP OLVASTUK | A DBP szerint: Néha jobb nem privatizálni A Sme munkatársai Milan Janičina privatizációs minisztert kérdezték arról, hogy hol tart a vagyonjegyes privatizáció előkészítése. - Meg kel] mondanom, hogy nem megy úgy, ahogyan elképzeltük. Az eredeti menetrendben bizonyos csúszás állt be. Mintegy 11 milliárd korona értékben már jóváhagytuk a privatizációba kerülő vagyont. Ehhez jön a Nemzeti Vagyonalapból további 12 milliárd korona, viszont eredetileg 30 milliárddal számoltunk. Ez azt jelenti, hogy eddig 23 milliárd korona értékű vagyon vár a kuponos privatizáció újabb hullámára.- Ha két héten belül sikerülne az energiaipari, a gázipari vállalatok, a fegyvergyárak és néhány ve• gyi üzem privatizációs programját, valamint a Duna-hajózási Vállalat és a távközlés tervezetét elfogadni, akkor újabb 30-35 milliárd koronát nyernénk. Ebben az esetben augusztus végéig, szeptember elejéig további 20 milliárd korona értékű vagyont hagynánk jóvá. Ráadásul itt van még egy mintegy 10 milliárdos tartalék, ugyanis a vagyonjegyes privatizáción kívül magánosított cégek közül néhányat át kell sorolni. Ennek oka, hogy közvetlen eladás útján egyszerűen nem kelnek el. Tehát még mindig megvan az esélye annak, hogy mintegy 80 milliárd korona értékben indítjuk be a vagyonjegyes privatizációt. • Említette a csúszást. Megmondaná az. okait? - Ezt egyrészt vagyonjogi hercehurcák, másrészt néhány vállalat rossz együttműködési készsége okozza. Nemsokára megkapom azon vállalatok jegyzékét, amelyek nem akarnak együttműködni a minisztériúmmal. Ezt a jegyzéket nyilvánosságra szeretném hozni. Már többször megkértem Magvaši gazdasági és Koncoš földművelésügyi minisztert arra, hogy e téren javítsanak valamit a helyzeten, ám ennek egyelőre nincs kézzelfogható eredménye. Természetesen a legnagyobb fejtörést az energia- és a gázipar okozza. Különböző érdekcsoportok, szakmai és politikai lobbyk egyaránt nyomást gyakorolnak ránk, megkérdőjelezik a vagyonjegyes privatizációt, azt akarják, hogy a gáziparból semmi sem kerüljön a kuponos privatizációba és az energiaipar vagyonjegyes aránya is jóval kisebb legyen. Mint miniszter viszont abból indulok ki, hogy a kormány jóváhagyta a privatizáció koncepcióját, elkötelezte magát a vagyonjegyes privatizáció mellett, és a kötelezettségeket teljesíteni kell. # Nem paradox helyzet, hogy éppen az a párt, amely baloldalinak nevezi magát, bonyolítja a vagyonjegyes privatizáció folyamatát? - Még olyan gazdasági jellegű érvek is felbukkantak, amelyek megkérdőjelezik a vagyonjegyes privatizációt. Például a gázipar esetében ennek 15 százaléka kerülne kuponos módszerrel magánkézbe - azt állítják, hogy ez a fogyasztás növekedéséhez vezet és kevesebbet fognak fordítani beruházásokra. Ha ezt az érvet elfogadnánk, az egész vagyonjegyes privatizációt úgy, ahogy van, elvethetnénk. (Ivari Stulajter, Róbert Kotian) KÖZLEMÉNY ~]| A Komáromi Városi Egyetem 1994. augusztus 25-én pótfelvételi vizsgát szervez a Kecskeméti Kertészeti Főiskola levelező tagozatára kémiából és biológiából. Jelentkezésüket a következő Címre küldjék: City University, Hradná I, 945 01 Komárno. Kukoricasirató (Folytatás az /. oldalról) korica sínylette meg a hosszan tartó csapadékhiányt, s amint azt Martin Žilinčíktôl, a Regionális Földügyi és Információs Szolgálat igazgatójától megtudtuk, a 6 tonna körül mutatkozó hektárhozamokból minden valószínűség szerint már nem lesz semmi, s egyes helyeken már most csupán 2-3 tonnás eredményekkel számolhatnak. Sőt néhol már meg kellett kezdeni a silőzást olyan parcellákon is, amelyeket eredetileg szemeskukoricának szántak, mivel esély sincs arra, hogy a későbbiek során értékelhető terméshozamot takarítsanak be. Valamivel kedvezőbb a kép a cukorrépa esetében, mivel ebben a járásban a vetésterület java része öntözés alatt áll. Sajnos, a mezőgazdasági termelők katasztofális anyagi helyzete miatt az öntözőberendezéseket nem használják fel mindenütt olyan mértékben/ahogyan lehetne. S noha vannak termelők, akik éjjelnappal öntöznek, nagyon sok helyen azért nem működtetik a berendezéseket, mert műszakilag elavultak. Látni kell azonban azt is, állította az igazgató, hogy amikor egyesek az öntözőberendezések alacsony kihasználtsági fokáról beszélnek, ennek objektív okai is vannak. Nevezetesen, hogy az öntözött területek jelentős részéről már betakarították a termést, a statisztika számára azonban ezek a területek kihasználatlanok. A szárazság a Dunaszerdahelyi járásban is egyre nagyobb gondokat okoz a termelőknek. Riedel Gabriella, a Központi Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet dunaszerdahelyi részlegének vezetője szerint a kukorica vetésterületének mintegy 70 százalékáról jóval alacsonyabb hozamok várhatók, talán csak a Duna mentén, a Csilizközben és a KisDunához közel eső parcellákon nem olyan krónikus a vízhiány, hogy radikálisan csökkentené a hozamokat. A cukorrépa megközelítőleg 30 százalékos terméskiesést mutat, de sokkal nagyobb gondok vannak a zöldség és a gyümölcs esetében. A dinnye például két-három hét alatt teljesen leérett, s a nagy melegben jóval rosszabbul kötött be a termése, mint azt várták. Sőt az augusztus közepére-végére ütemezett magról vetett dinnye is beérett. A dinnyéhez hasonlóan a paradicsomnak is rossz a terméskötése, így itt is terméskiesés várható. (t. sziivássy) Nálunk milyen a Latorca vize? (Új Szó-hír) A Magyar Televízió egyik hétvégi hírműsorában a kárpát-ukrajnai Csap polgármestere arról számolt be, hogy a városka vízművét leállították, s tartálykocsikkal hordják oda az ivóvizet, mert a hálózatba a közeli Latorcából betegségkeltő szennyezőanyagok kerültek. E hír alapján tegnap a Bodrogi és Hernádi Vízügyi Igazgatóság helyettes vezetőjétől megkérdeztük, nálunk milyen a Latorca vizének minősége. Jaroslav Mráz mérnök elmondta: hivatalos úton eddig nem kaptak tájékoztatást. Ennek ellenére szakembereik hozzáláttak a folyó szlovákiai szakaszának ellenőrzéséhéz, a víz elemzéséhez. Az eredményről egy-két napon belül tájékoztatják majd a lakosságot. (gazdag) MEGKÉRDEZTÜK | Pál Ferdinándot, Tajti polgármesterét: Igaz-e a hír, amely szerint gondok merültek fel az augusztusra tervezett ideiglenes tajti-ceredi határnyitássalkapcsolatban? - Valóban volt időpont-eltolódás, amelyet azonban sikerült rövid időn belül „helyretenni". • Elmondaná, konkrétan miről van szó? - Év elején a pénzügyőrséghez benyújtott kérvényünkben napok szerint feltüntettük, mikor tervezzük az átkelőhely ideiglenes megnyitását a Tajti és Cered közti határszakaszon. Augusztusban 21-ére, léhát vasárnapra kértük, ugyanerre a napra adta be a kérvényét a ceredi polgármester, Tajti Tibor is. Két héttel ezelőtt a határőrség egyházasbásti alakulata megkapta a szlovák pénzügyőrség engedélyét, de nem a kért napra, hanem hétfőre, augusztus 15-ére. Hogy miért, azt nem tudom. Mindenesetre azonnal időpont-módosítást kértem, ami azóta megtörtént, és az egyházasbásti határőr-parancsnokságról a napokban közölték velem telefonon, hogy augusztus 21-én reggel 8 órától este 20 óráig a határátkelőhelyet ideiglenesen megnyitják. Az augusztus 15-ére vonatkozó korábbi határozatot pedig az új időpont kijelölésével hatálytalanították. F. O. Demokrácia - itt és ott Éppen húsz éve annak, hogy bekövetkezett a világpolitika egyik legnagyobb szenzációja. Az Egyesült Államok történelmében is először fordult elő, hogy egy aktív elnök benyújtotta lemondását. Valószínűleg már mindenki tudja, kiről és miről van szó. Nixon elnökről és a nevéhez fűződő Watergate-botrány ról. Richard Nixon három és fél hónappal ezelőtt, április végén távozott az élők sorából, s akkor a világsajtó hozzávetőleg objektív értékelést adott munkásságáról. Ezért most nem is akarom megismételni az akkori dicsérő vagy éppen elmarasztaló szavakat. Rögvest hozzá kell tenni: nem ez utóbbiak voltak túlsúlyban. Mert tény az, hogy Amerika egyik legnagyobb elnöke kényszerült második megbízatási időszakának közepén ilyen dicstelen módon távozni posztjáról. A második világháború utáni korszak teljesen új amerikai külpolitikájának a kialakítása fűződik a nevéhez, ő volt az, aki amerikai részről lényegében elindította az enyhüléspolitikát, ő nyitott a Szovjetunió, Kína, az arab országok felé. Mégis, elég volt egy botlás ahhoz, hogy érdemeiről az akkori amerikai társadalom megfeledkezzen. Mint ismeretes, az 1972-es választási kampány során, június 12-én éjszaka Nixon emberei betörtek a rivális demokrata párti jelölt stábjának főhadiszállására, a Watergate Szállóba, s fontos iratok birtokába jutottak. Nixon kampány stábja tisztességtelen eszközökkel jutott előnyhöz, ami megkérdőjelezte egész választási győzelmét. Két amerikai nyomozóriporter azonban két év múlva fényt derített az ügyre, és a sikeres elnök kénytelen volt beismerni: tudott a dologról, és ezért önként távozott. Azóta szokás a magas rangú vezetők kisebb-nagyobb botrányaihoz a -gate jelzőt ragasztani. Miért időszerű itt és most megemlékezni Nixon lemondásáról, a Watergate-ről? . Mert a Watergate-botrány választási botrány, és Szlovákiában már tagadhatatlanul minden a választási kampány jegyében történik. Ezért talán nem árt levonni a Watergate tanulságait. Az első az, hogy így működik az amerikai demokrácia, amely ugyan nem a legjobb, de jobbat még nem találtak fel nála. A második tanulság az, hogy a hibáért, a tisztességtelenségért fizetni kell, bármikor derüljön is ki. Ugyanakkor egy ily módon bukott amerikai politikusnak eszébe sem jutna az, hogy visszatornássza magát a politika csúcsaira. És igaz az is ez a harmadik fanul ság hogy egy demokrácián nevelkedett társadalom ezt az illetőnek meg sem engedné. Mondani sem kell, hogy nálunk - az utóbbi öt évet tekintve - mely kormánynak volt a legtöbb gateje (az Indiagate-től Aranyidán keresztül az egészségügyi minisztérium botrányaival bezárólag), mégsem jutott eszébe egyetlen kormánytagnak sem, hogy elegánsan beismerjen és távozzon. Persze egyik sem volt olyan kaliberű politikus, hogy nem egy napon, hanem egy évszázadban lehessen emlegetni Nixonnal (ezért nem is írom le a nevüket). Negyedik tanulság: tiszta választási kampány még a legfejlettebb demokráciában sincs. Hát még Kelet-Európában! Nálunk a kampányharc finise még csak ezután következik, úgyhogy ami eddig volt, az suviek, ezután lehet csak számítani a legzaftosabb mocskolódásokra. Kíváncsi vagyok, ki mindenki fog még titkos iratokat találni csak úgy véletlenül az íróasztalán. Mert ez lassan bevett szokássá válik, amióta egy kormányfőnk megengedhette magának, hogy titkos listára leljen ily módon. Az már csak puszta véletlen lehetett, hogy korábban ő töltötte be a belügyminiszteri posztot. És akkor még nem beszéltünk törvénytelenül privatizált vállalatokról, különböző minisztériumokban kifizetett hatalmas prémiumokról, ingyen készült aranyfogakról és ki tudja még mi mindenről. Summa summárum: Amerika a Watergate-jével csak az első volt, de nem a legnagyobb. Mi itt akkor pipáljuk le, amikor csak akarjuk. De nem pusztán ebben vagyunk nagyobbak. Az amerikai társadalmat a nyamvadt kis Watergate-jük is megrendítette, a mi társadalmunkat egy tucatnyi sem rázza sem meg, sem fel. Egyes politikusok karrierjéről nem is beszélve. De még ennél is nagyobb baj, ha valakik azt a tanulságot vonják le a húsz évvel ezelőtti amerikai megrázkódtatásból, hogy a tengerentúli demokrácia áll gyenge lábakon, a mi félig- vagy áldemokráciácskánk pedig ezért erős, mert olyan, amilyen. Szóval, mert ilyen. Szlovákiának nem egészen két hónap múlva e kétféle demokrácia között is választania kell. MALINÁK ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM I Többségi vagy arányos? Négy esztendeje, a helyhatósági választásokról szóló törvény kidolgozásakor és parlamenti vitája során általában azzal érveltek a képviselők és az alkotmányjogászok a többségi elv érvényesítése mellett, hogy a községekben, városokban a szavazópolgárok közvetlenül ismerik a jelölteket, így tapasztalataik alapján meg tudják ítélni, hogy kire adják voksukat. A jogszabály egészében véve bevált. így helyi szinten általában nem a párthovatartozás, hanem valóban a jelöltek minősége dönthette el, hogy kik kerültek be a képviselő-testületbe. Néhány törvényhozó azonban már akkor figyelmeztetett arra, hogy Szlovákiában, elsősorban a déli járásokban nem ilyen egyszerű a képlet. Nem volt nehéz előre kiszámítani, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú helységekben a többségi rendszer érvényesítése feszültségeket gerjeszthet. Azokban a hónapokban már javában dúlt a nemzetiségi torzsalkodás, és előre lehetett látni, hogy a déli falvakban és városokban majd nyelvi hovatartozás szerint alakulnak ki a szekértáborok.. így is, történt. A szlovák politikusok (és nemcsak a nacionalisták) leggyakrabban Komárom esetét emlegetik negatív példaként. Nemzetiségileg úgyszólván teljesen egyszínű lett a városi képviselő-testület. Egyetlen szlovák nemzetiségű képviselője van csak Jókai városának, noha a lakosság jelentős hányada szlovák. Persze hasonló példát sokat fel lehetne sorolni azokra a helységekre vonatkozóan is, amelyekben a magyarok vannak jelentős részarányt képező kisebbségben. Törvénysértés egyetlen esetben sem történt. „Mindössze" arról van szó, hogy az emberek jelentős részének természetes igazságérzete nincs összhangban a hatályos jogszabály érvényesítésével kialakult helyzettel. Néhány képviselő (köztük magyarok is) 1990 óta már szóvá tette, hogy a választási törvény nem felel meg a dél-szlovákiai sajátosságoknak. A hoppon maradt képviselőjelöltek, főképp pedig választóik nem a törvény nyújtotta lehetőségek érvényesítéseként fogják fel a helyi választások eredményeit, hanem a másik nemzet tagjai összefogásának tekintik a helyi kisebbségben lévőkkel , szemben. Évtizedes baráti kapcsolatok mentek így tönkre. A magyarok a szlovákok agresszivitására panaszkodnak, a szlovákok pedig az évezredes magyar elnyomás folytatását emlegetik. Pedig csak annyi történt, hogy a legfelsőbb törvényhozó testületben tapasztalható nemzetiségi torzsalkodás átterjedt a községekben és városokban működő képviseleti szervekre is. A törvény módosítására tett javaslatok eddig süket fülekre találtak. A többségi nemzetből vétetett törvényhozók jelentős része magyar mesterkedés! látott a törvényváltoztatási kezdeményezésekben, noha könnyen megállapítható,, hogy a jogszabály érvényesítéséből eredő hátrányok mind a magyarokat, mind a szlovákokat érintik. A Demokratikus Baloldal Pártjának néhány vezetője nemrég bejelentette, hogy javasolják a helyhatósági választásokról szóló törvény módosítását. Valószínűleg úgy, hogy a többségi rendszert arányossal javasolják felváltani. Tehát nem a személyiségekre kerülne e szisztémában a hangsúly, hanem a politikai pártokra. Természetesen ennek is megvannak a hátrányai, hiszen ebben az esetben az a veszély fenyeget, hogy a községek, városok helyi képviselőinek megválasztásakor is alpári pártcsatározások színhelyévé válik az ország. A sajtóban már számos ankét megjelent e témában, és a válaszadó polgármesterek két nagy csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, akik nemzetiségileg viszonylag homogén közegben működnek, a másikba pedig a déli járásokban dolgozók, akik az előbbiektől eltérően úgyszólván kivétel nélkül szorgalmazzák a törvény megváltoztatását. Ma még nem lehet tudni, mi lesz a jogszabály sorsa. A törvény-előkészítőkre és a parlamenti képviselőkre vár a feladat, hogy ősszel olyan rendelkezésekhez igazodva választhassuk meg helyi képviselőinket, amelyek lehetővé teszik a felesleges nemzetiségi súrlódások enyhítését. TÓTH MIHÁLY