Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-27 / 200. szám, szombat

27 mindennApI bűNügyeink Új SzÓ 1994. AUGUSZTUS 25. ROVÁTVEZETŐ: DR, PALHAZY BELA „Néha fáj az igazság" jeligére: Azt szeretném megkérdezni, hogy a Triamcinolon foam megállítja-e a hajhullást. Ezta bőrgyógyásztól kaptam már elég régen. Nem volna jobb a Panthenol injekció? Pénzbe kerül-e és mennyibe, ha a lakhelyemen kívül megyek el kivizsgálásra egy bőrorvoshoz? Ugyanis az arcom is pattanásos, pedig már 25 éves vagyok, és eddig még senki sem següett! Sokszor már ágy érzem, nem kapok levegőt, és mintha mellbe vágna valaki! A szívem ilyenkor biztosan kilencvenet üt. Az orvosom szerint ez ettől van. Csakhogy ezzel ez még nem szüntethető meg, nekem kell elszenvednem. - Kezdjük sorban. A Triamcinolon foam bizonyos esetekben megszüntetheti a hajhullást, de ez sem csodaszer, és akkor nem hat, ha a hajhullásnak például pszichés a háttere. Ilyenkor ezt kell feltérképezni és rendezni. A pszichés kiegyensúlyozatlanságnak gyakran vannak jellemző tünetei, nagyon gyakoriak az úgynevezett vegetatív tünetek. Ezek közül a legszembetűnőbb a felgyorsuló szívverés, a légszomjra hasonlító állapot. Lehet, hogy ebben az esetben az egésznek az elindítója egy gátlásos érzés, ami a gyógyulni nem akaró pattanások miatt alakult ki. Ezek megítéléséhez viszont megint a bőrszakorvos tapasztalatai szükségesek. Lám, hogy bezárult egy kör! A jelen esetben tehát ajánlatos párhuzamosan egy pszichológiai-pszichiátriai vizsgálat és bőrorvosi kivizsgálás. Antidepresszív hatású, enyhe nyugtatók segítségével megszüntethetek a kellemetlen vegetatív tünetek. A nyugtatók adását ki kell egészíteni nagy hatású B-vitamin-készítményekkel, hosszú távon, rendszeresen. Párhuzamosan a nyugtatók adásával rneg kell tanulnia levélírónknak a lazítást, éspedig magas fokon. A légszomja arra utal, hogy kapkodva, felszínesen lélegzik. Próbálja megszerezni a Csak semmi pánik című könyvet, amelyben a légzőgyakorlatok aprólékosan és használhatóan le vannak írva. Végezetül le kell szögeznem, hogy a törvények szerint ma még Szlovákiában az orvosi ellátás ingyenes, ott választ tehát magának orvost, ahol ön akar, s azt, akinek becsüli a tudását. „Egy aggódó fiatalasszony" jeligére: - Már 18 éve szenvedek pszoriázisban. Használtam többféle kenőcsöt, gyógyszert, természetgyógyász is kivizsgált már, az eredmény ugyanaz. Nem akarom elhinni, hogy ezen nem lehet segíteni. Pedig már megvontam magamtól minden zöldséget és gyümölcsöt, amelyre - ez meggyőződésem - a szervezetemnek szüksége volna. Nem tud ajánlani valami speciális gyógyszert, amitől meggyógyulnék? - Sajnos, nem. A pikkelysömörről már szintén többször írtam e rovatban. Új gyógyszereket még nem találtak ki, viszont nem is biztos, hogy ezekben van a megoldás. Sokkal inkább szükség volna az abszolút tiszta környezetre, a természetes táplálkozásra, a stresszmentes életformára. A pszoriázisban - világszerte - szenvedő milliók nagyon hálásak lennének. Azt már régen tudjuk, hogy a napfény jót tesz a betegnek. Különféle kenőcsök, krémek is jobban hatnak, ha kombináljuk őket a napozással. Olyan esetekről is tudomásunk van, amikor a tengervíznek volt nem várt kitűnő hatása. Újabban eredményeket érnek el a detoxikáló programokkal (Yacca) és vitaminpótlókkal. Ezekben nagy szerepet kapnak az A-, E-, C- és B-vitamin kombinációi. Amennyiben ez levélírónkat közelebbről is érdekli, jöjjön el a rendelőmbe a részleteket megbeszélni! „Ötvenöt éves"jeligére: - Úgy harminc után vettem észre, hogy a karomon csomók keletkeztek. Nem fájtak, csak a tudat, hogy ott vannak, az idegesített. Mostanra már az egész testem tele lett kisebb-nagyobb csomókkal. Az orvosok mindig azt mondják, hogy nem tudnak següeni. Mi idézi elő ezeket a csomókat? - Valószínűleg a degeneratív betegségek egyike. Ezek a betegségek csak valóban esztétikailag zavarják az embert, kevés kivételtől eltekintve más problémát nem okoznak. Gyógyszeres ellenszerük rendszerint nincs, ha mechanikusan okoznak problémát, és hozzáférhető helyen találhatók, kimetszik őket, vagy ha gyulladás is szerepetjátszik a keletkezésükben, azt próbálják meg leküzdeni. „Nem inkább irigység;..?" jeligére: - Az egész család felháborodva olvasta - többször is - a rovatában a „Ha egészség van, minden van" jeligével írt levelet. El tudja a levél szerzője képzelni, hogy a mai világban milyen terheket ró egy vállalkozó családapára a mindennapi betevő falatra való megkeresése? Hogy kétkezi munkájával kell rendben tartani a munkaeszközét, ami ebben az esetben egy teherautó, és hogy ez önmagában is nehéz fizikai munka? Ezt nem tudja egy rest, hanyag ember végezni, és a szorgalmas emberről nehezen feltételezhető, hogy a munkaterületet, amit újra és újra majd használni kell, rendetlenül, sőt olyan állapotban hagyja, hogy az valakinek, főképp a gyerekeknek káros legyen az egészség szempontjából Mi azt gondoljuk, hogy itt főképp a sárga irigységről van szó. - Egyetértek levélírónkkal abban, hogy az emberi kapcsolatokat sokszor beárnyékolják a negatív emberi tulajdonságok, melyek között a „sárga irigység" egészen előkelő helyet foglal el. Egészen biztosan vannak emberek, akiknek ez nem kis lelki problémát is okoz. A gyakorlatból tudjuk, hogy azért az emberek egyrészt nem olyan angyalok, mint gondolják a jóérzésű személyek, másrészt sok súlyos kárt okozott már mindannyiunk számára a nemtörődömség, a figyelmetlenség, a közöny. Nem érzem magam elhivatottnak arra, hogy ezt a vitát eldöntsem, és nem is szeretném folytatni e rovat hasábjain. A levelet csak levélírónk kifejezett kérésének engedve ismertetem, hogy érzékeltetni tudjam a vélemények sokrétűségét, az emberi kapcsolatok bonyolultságát. A levél kapcsán viszont szeretném minden olvasónknak és minden levélírónknak azt kívánni, hogy a rovat olvasása mindenkiben a lehető legpozitívabb érzéseket és gondolatokat ébressze fel, és akkor mindig tudunk egymásnak nagyon sokat segíteni. „Rossz álam" jeligére: - A kislányom nyolcéves, és éjszakánként körülbelül 1-2 órával a lefekvés után mindig felriad álmából, és borzasztó félelemérzete van. Még akkor sincs teljesen ébren, amikor hozzámegyek, s csak sír, mondja, hogy nagyon fél Soha nem tudja megmondani, hogy mit álmodott. Aztán lassan magához tér, lefekszik, és alszik reggelig. Reggel nem emlékszik semmire. Kérdeztem a gyermekorvostól is, mi lehet ez, de szerinte ez csak valami rossz álom, majd elmúlik. Nagyon aggódom, mert ez az állapot már egy éve tart, és néha valóban minden éjszaka előfordul. - Nagyon sajnálatos, hogy gyermekorvosuk még nem hallott a Pavor nocturnusról, aminek a magyar megfelelője az éjszakai félelem vagy ijedtség. Ez egy tipikus iskoláskor előtti szindróma, de amint látjuk, később is előfordulhat. Erről a kórképről már többször beszámoltam e rovatban, most hát csak a legfontosabbakra szorítkozom. A gyermeket mindenképpen ki kell vizsgáltatni gyermekneurológussal, s a vizsgálat része legyen egy alapos EEG-vizsgálat, már csak azért is, mivel ő picit idősebb, mint az a kórképhez viszonyítva várható volna, és ilyen esetben a szervi sérülés veszélye fokozottabb mértékben gyanítható. Ha ezzel a vizsgálattal megtalálják a baj okát, az ideggyógyász ajánlani fogja a megfelelő gyógymódot. Negatív eredmény esetén pszichológussal kell a gyereket kivizsgáltatni, mert ilyenkor egy negatív érzelmi konfliktus, élmény szokott a háttérben lenni. Sokszor aprólékosan kell nyomozni a családi és iskolai vagy esetleg a baráti háttérben. Ebben az esetben a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett sokszor egyéni, csoportos és családi pszichoterápiára is szükség van. Levélírónk tehát nyomatékosan kérjen a gyermekorvostól beutalót egy neurológiai szakvizsgálatra. „Segítsen rajtunk" jeligére: - A barátommal már többször volt nemi kapcsolatom, aki mindig nagyon „vigyáz". Sajnos, a tisztulásom nem rendszeres, így aztán sokat félek, mint most is: nem lehetek-e terhes? Orvosnál nem voltam. Néha óvszert is használunk, de nincs benne bizalmunk, félünk, nem járt-e le a szavatossági ideje. Honnan tudjuk meg, nem lyukas-e, vagy nem lyukad-e ki használat közben? Kérem, nagyon gyorsan válaszoljon, mert félek! - Először egy gyakorlatias válasz. Minden kereskedő csak olyan árut árulhat, aminek garantálni tudja a szavatossági idejét is, tehát a jövőben csak ott vásároljanak óvszert, ahol a minőséget és a szavatossági időt is garantálni tudják. Ami pedig a közösülési szokásaikat illeti, félelmei megelőzésére és eloszlatására nem éppen a legjobb módszert választották. Olyan nőnek pedig, akinek rendszertelen a tisztulása, ez kifejezetten rossz. Kérem, menjen el a barátjával a legközelebbi házassági tanácsadóba, és kérje, hogy közvetítsék önöknek azt a szexológiai tanácsadót, amellyel ez a intézmény együtt dolgozik. Aprólékos választ fognak kapni minden kérdésükre, akár a technikával, akár az antikoncepcióval kapcsolatos. Hasznos volna, ha közösen elolvasnák legalább dr. Lux Elvira könyvét, a Szexkontrollr. Ami a lehetséges terhességét illeti, sajnos, sem levél, sem telefon által nem tudom megállapítani, sem kizárni. A statisztika szerint a legtöbb nemkívánatos terhességet a megszakított közösülés okozza. Mivel Önök is ezt teszik, nem tud kitérni a nőgyógyászati kivizsgálás elől, s ajánlatos lenne ezt mielőbb megtennie! „Vörös Rózsa" jeligére: - Kiskorom óta sárgásbarna folyásom van, ami úgy megfogja a fehérneműmet, hogy ki sem lehet a foltot mosni. A szaga is nagyon kellemetlen. Orvosnál ezzel a problémával még soha nem voltam. Lehetséges, hogy e kellemetlenség miatt rendetlen a tisztulásom? Lehetek-e terhes egyszer, lehete majd gyerekem? - Ne haragudjon, kedves „Vörös Rózsa", de nagy felelőtlenség egy fiatal nő részéről, ha évekig (!!!) tartó folyásával nem megy el szakorvosi kivizsgálásra. Ez a fajta folyás lehet nagyon komoly betegség jele is, és természetesen az is benne van a játékban, hogy ez okozza tisztulásának rendetlenségét. Hogy milyen befolyással lesz ez arra, hogy terhes marad-e vagy nem, hogy kihordja-e majd a gyermekét vagy sem, erre mind a nőorvosi kivizsgálás alapján kap választ. Kérem tehát, hogy ne játssza tovább a struccpolitikát, hanem használja ki az első lehetséges időpontot, amit az orvostól fog kapni. * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ez alkalommal nem szükséges feltüntemi. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Kártérítési felelősség K. L.: Egy állami vállalatnál dolgozom javítóként. Megközelítőleg egy hónappal ezelőtt, míg én az üzemi étkezdében voltam, valaki az öltözői szekrényemből ellopott egy műszert (amelyet a munkáltatómtól kaptam), és mosta vállalat teljes kártérítést követel tőlem (a műszer bolti ára 2867 korona), holott én még aznap bejelentettem a lopást, de az igazgatóság nem hívta a rendőröket. Azzal fenyegetnek, hogy a kártérítést a munkabéremből vonják le. Lehetséges ez? Hová fordulhatok ebben az ügyben? Az ilyen és hasonló esetek megítélése során a Munka Törvénykönyvének 178. paragrafusából kell elsősorban kiindulni. A rendelkezés szerint a dolgozó kártérítési felelősséggel tartozik az olyan munkaeszközök elvesztéséért, amelyeket írásbeli elismervény aláírása után vett át. A kártérítési felelősség első feltétele tehát az, hogy létezzen egy ilyen írásbeli átvételi elismervény. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve 178. paragrafusának második bekezdése szerint a dolgozó mentesül a kártérítési felelősség alól (teljesen vagy részben), ha igazolni tudja, hogy a kár, a dolog elvesztése (teljesen vagy részben) a neki felróható magatartása, vétkessége nélkül következett be. Márpedig ha ön a műszer eltűnését észlelve azonnal jelentette a lopást a munkáltatójának, akkor már a munkáltatójának kellene bizonyítania, hogy a műszer elvesztéséért csak ön vonható felelősségre. Van azonban egy további nagyon komoly jogi rendelkezés ezzel kapcsolatban: ez a munkabérből történő levonásokról rendelkezik. A Munka Törvénykönyve 121. paragrafusának első bekezdése sorolja fel azokat a jogcímeket, amelyek alapján minden további nélkül levonás eszközölhető az alkalmazott munkabéréből (ide tartozik például az adó, a munkabérre kifizetett előleg, a bíróság által elrendelt levonás stb.). A kártérítésként (esetleg) járó összeg viszont csak a munkáltató és az alkalmazott kölcsönös megállapodása, illetve bírósági ítélet alapján vonható le az alkalmazott munkabéréből, mivel az ilyen kártérítést a Munka Törvénykönyvének idézett rendelkezése nem említi meg. Ilyen esetben tehát a munkáltatónak kell kártérítési követeléssel bírósághoz fordulnia, amely aztán a munkáltató és az alperes által előterjesztett bizonyítékok alapján eldönti, hogy a követelés megalapozott-e vagy sem. A kártérítési követelés megalapozottságát mindenképpen a munkáltatónak kell bizonyítania. Azt viszont, hogy ön nem felelős munkaeszköze elvesztéséért, önnek kell bizonyítania - például azzal, hogy azt a munkahelyén lopták el öntől egy bezárt szekrényből. Mindezzel kapcsolatban viszont felmerülhet még egy nagyon komoly kérdés. Ön a levelében azt említi, hogy teljes kártérítést követelnek öntől, és a kártérítésként követelt összeg az ellopott műszer bolti árával egyenlő. Ez viszont így egyszerűen képtelenség. Az állami vállalatok a munkaeszközöket rendszerint nem a boltokban vásárolják, hanem raktárból (vagyis maximálisan nagykereskedelmi áron). Éppen ezért olcsóbban jutnak hozzá az ilyen áruhoz (az állami vállalat persze ennek ellenkezőjét is bizonyíthatná ha tudná). Ugyanakkor a műszer beszerzési ára nem egyenlő azzal az összeggel, amit a vállalat kárként könyvelhet el, hiszen a műszer árától függően a vállalat azt az összeget vagy még a megvásárlás évében kiadásként vonja le a bevételeiből, vagy legalább az amortizációt vonja le. Önnel szemben csak a vállalatot ért tényleges kár megtérítését követelhetik - ha ennek feltételei teljesítve vannak. A leveléből viszont valójában nem állítható meg még az sem, hogy a vállalatot ténylegesen kár érte volna. Jelenleg tehát csak azt tanácsolhatjuk önnek, hogy a kártérítési követeléssel szemben ragaszkodjon ahhoz, hogy a munkáltatója bizonyítsa károsultságát, valamint ha a munkabéréből megpróbálnák az általuk feltételezett kár összegét levonni, forduljon ügyvédhez, perelje a levonás érvénytelenségét (perelje vissza a levont összeget). Ki fog engem eltartani? K. K.: Már majd egy éve a nagymamámmal élek. A mai napig dolgoztam, volt saját állásom és keresetem. Most viszont felvettek az egyetemre, és így az egyetlen megélhetési forrásom a nagymamám nyugdíja. Arra szeretnék rákérdezni, hogy kaphatok-e szociális vagy más segélyt. Ami a szociális segélyt illeti, az a jelenlegi jogi felfogás, illetve a hatályos jogszabályok szerint nem egy olyan juttatás, amely perelhető lenne - ilyen segély tehát egyszerűen nem , jár", hanem csak megadható. Az illetékes szociális hivatal saját belátása szerint ítéli meg, hogy jár-e ilyen segély a kérelmezőnek vagy sem. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy ha ezt a segélyt nem ítélik meg önnek, akkor valóban hatékony jogorvoslatra nem számíthat. Ugyanakkor a levelében egy szóval sem említi a szüleit, akiknek önnel szemben feltételezhetően eltartási kötelezettségük is van, s ha az egyetem nappali tagozatán folytatja majd tanulmányait, az is számításba jöhet, hogy családi pótlékra lesznek jogosultak ebből az indokból (még ha a szüleit nem is említette levelében, akkor is el kell mondanunk azt, hogy ön - bírósághoz fordulva - tartásdíjat követelhet tőlük!). Egyúttal említést kell tenni arról is, hogy ha önt az egyetemre (főként pedig annak nappali tagozatára) felvették, jogosult lehet tanulmányi vagy szociális ösztöndíjra, esetleg az ilyen célból létrehozott alapoktól kérelmezhet ösztöndíjat, esetleg visszatérítendő kölcsönt, hogy tanulmányait befejezhesse. E téren most már több lehetőség van, és gyakorlatilag csak önön múlik, melyiket választja. Azt viszont mindenképpen tudatosítania kell, hogy az állam már nem fog gondoskodni önről, tanulmányairól, továbbtanulásáról: az államot már egyáltalán nem érdekli, hogy ön mit kezd saját magával. A szlovák állam önnel szemben ugyanúgy viselkedik, miként az összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között élő állampolgárokkal szemben viselkedik a francia, az ausztrál, a német, az amerikai állam, habár azt is el kell mondani, hogy az említett országokban sokkal több olyan szervezet van, amely hajlandó arra, hogy ösztöndíjat fizessen, fedezze a továbbtanulással kapcsolatos költségeket, kiadásokat. Egyszerűen szólva ott már kialakultak azok a mechanizmusok, amelyek a „szükséges pénzbeli (családi) hátteret" pótolva, az „alulról" jövő tehetségek számára is lehetővé teszik azt, hogy egyetemet, főiskolát végezzenek. Nyilván ebben a rendszerben is vannak hézagok, hiszen az említett országokban is sokan tanulnak egyetemen vagy főiskolán úgy, hogy naponta 6-8 órán át felszolgálnak, mosogatnak, utcát söpörnek. .. - és csak azért, hogy a tandíjat befizethessék. Ezt nyilván még Szlovákiában is meg kell szoknunk (?)! Dr. P. D.