Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-26 / 199. szám, péntek

2026 mindennApI bűNügyeinK ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 25. Tisztelt szerkesztőség! Egyre többet olvasunk az egészség­ügy szorult helyzetéről. Sokszor azon­ban nem a pénz hiányzik, hanem a kellő odafigyelés, a törődés, az együttérzés. Ennek, sajnos, sokszor én is tanúja vol­tam, így van összehasonlítási alapom. A felbári kórház második emeleti geri­átriai osztályán azonban azt tapasztal­tam, hogy gondosan ápolják az idős embereket. Pedig itt nagyon beteg és idős emberek fekszenek, és így a napi tizenkét órás szolgálat sokszor komoly fizikai megterhelést jelent. Az orvos, nővér és ápoló itt mégis figyel a bete­gekre, beszélgetnek velük, türelemmel etetik, fürdetik, sétáltatják őket. Tiszte­letet és hálát érdemelnek gondos mun­kájukért. BÓNA ZSUZSANNA Csallóköznádasd Galántán ez a hirdetés olvasható: Vá­rosunk tisztasága lakosságunk büszke­sége. Kíváncsi voltam, mit ér ez a gya­korlatban. Bizony nem láttam eldobált hulladékot, a szél nem játszott papírda­rabokkal. A tágas utcákban sok a zöld. Nagyon sok a szép üzletház, közintéz­mény. Összességében jó hatást gyako­rol a város légköre az idegenre. A helyi . Galántai Újságot is átolvastam, és tar­talmasnak tartottam. Kezdtem irigy­kedni, hogy itt minden jól megy. Aztán az állomás előtti zöld területen nagyon sok cigarettacsikket láttam. Igaz, ez csak nagyon közelről vehető észre, de a jelmondat hitelessége érdekében érde­mes lenne azokat is eltüntetni. Akkor a galántaiak valóban büszkék lehetnének városukra. HOSTINA IRÉN Nána Valakik csak felelősök! Feleségem két napig járta az üzlete­ket Kassán, ám a vasárnapi ebédhez szükséges húsokat nem tudta megven­ni, egyszerűen nincsen hús. A komoly éš állandó jellegű ellátási zavarokért valaki csak felelős az országban! . A mezőgazdasági üzemek évekkel ezelőtt a kelleténél több húst termeltek, az állatállomány viszont a felelőtlen és szakszerűtlen intézkedések folytán annyira megcsappant, hogy ma már nincsen hús. Zöldségből és gyü­mölcsből is kevés és rossz minőségű van a piacon. Kénytelenek vagyunk az egészség szempontjából egyáltalán nem ked­vező ételekhez, a tésztákhoz nyúlni, amit az orvosok nem ajánlanak. Külö­nösen nem a cukorbetegeknek. Ám a lisztben szitálás közben bogarakat ta­láltunk. Alig van vége az aratásnak! Vagy a régi lisztet tárolják szak­szerűtlenül? Emberi mulasztás az oka ennek is? Valaki(k) ezért is felelősek, de ki és milyen szinten, mikor és mi­lyen módon vonja le ebből a következ­tetéseket? Az hiszem, a politikai pártoknak, a kormánynak és az önkormányzatok­nak az ilyen „apróságokkal" is foglal­kozniuk kellene. IVÁN SÁNDOR Kassa Helyreigazítás Augusztus 12-i számunkban a Gaz­dagok rétege című írásba sajnálatos hi­ba csúszott. Az írás utolsó előtti bekez­dése helyesen így hangzik: Az a gya­núm, hogy akadnak még gerinctelen polgártársak, akik a nekik odadobott alamizsna fejében - no és az ígéretekért - tudják majd, kire is adják le voksukat! Olvasóink szíves elnézését kérjük. Az olvasót leveleket, mondaná a­híjuk tiszteletben tartásával, rövidü­, <í , rétűsége érdekeien olyam-kat is í:l!z­liittk, amelyeknek tartalmával szer­kerzlőségtiitk nem ért teljes mérték• ben egyet. KfazÖttjUk ohwiítnk bi­zalmát, és várjuk további leveleiket. Ötven éve történt A zólyomi vasutasoknak arról a te­vékenységéről szeretnék írni, amelyről a közvélemény vajmi keveset tud. Családunknak három tagja vett rész a szlovák nemzeti felkelésben: drága apánk, Mocsáry Gyula partizánfőhad­nagy és jómagam. 1944. augusztus 29-én érkeztem az utolsó gyorsvonattal Pozsonyból, azonnal jelentkeztem a parancsnoksá­gon, a főmegbízottnál. Örült, hogy szakembert kapott, és kinevezett he­lyettesévé. Értesültem, hogy a fasiszta Német­ország nagyszámú katonavonatot me­neszt Románáiba. Felismertem, hogy óriási lehetőség nyílik a szabotázsra, agyamban tervek születtek. Zólyom­ban felkerestem jó barátaimat, a Menyhárt testvéreket, akikkel gyer­mekkoromban együtt laktunk a vas­utaskolónián. Menyhárt Jani és Árpád kocsimesterek voltok. Nyomban meg­értették elképzelésemet: a vasúti ko­csik csapágyaiba finom homokot kell tölteni, amely magába szívja a csapágy olaját, így az hőnfutott lesz, és kész a galiba. Befutott az első katonavonat. Amíg őrsége kikászálódott, már öt csapágyat megtöltöttek homokkal. Mire a vonat nagy nehezen beérkezett a Szitárka ki­térő állomásra, az öt csapágy már szé­pen fütyült! Nagy futkározás kezdődött, folytak a tanácskozások. Telefonon kapcsolatba léptek a német vasútparancsnoksággal. Autóval né­met szakemberek érkeztek, akik ká­romkodva állapították meg, hogy sza­botázsról van szó. Amikor már a har­madik katonavonat is így járt, a kato­nai állomás német parancsnokát bi­lincsbe verve hurcolták el. A zólyomi állomáson nagyon szi­gorú ellenőrzéseket vezettek be. Min­den katonavonat mozdonyvezetőjét, fűtőjét, vonatvezetőjét, zárfékezőjét megmotozták, még az élelmüket is át­nézték. A szabotázsok azonban nem szűntek meg. Jani és Árpád áttették működési helyüket Végles és Krivány közé, ahol a nagy emelkedés miatt to­latómozdonyt használnak. Háromszor sikerült a csapágyakat megrongálniuk. Kétszer még Somoskőújfalu és Salgó­tartján között is veszteglésre kénysze­rítették a katonai szerelvényeket. Én 1915-ben Spevák Károly távírá­sza voltam. Csehszlovákia megalaku­lása után Szepesházy Károly névvel ő húsz évig a budapesti Keleti Pályaud­var főnöke volt. 1945-ben felkerestem őt, és az eredmény? Most a magyarok szabotálták a Romániába igyekvő fa­siszta katonai szerelvényeket JÁN MEDVEĎ HABROVSKÝ Zólyom Megalapozott aggodalom A Szlovákiai Szociáldemokrata Párt visszautasította a ma­gyar hármas koalíció azon véleményét, hogy a baloldali blokk ellophatná a magyar szavazatokat. Áz ellopást nem kell ugyan szó szerint érteni, de leszűrve az elmúlt évtizedek tapasztalata­it, jogosan merül fel a hármas koalícióban az aggodalom. Jól ismeqiik ugyanis a baloldal sok évtizedes gyakorlatát, s ezért megalapozottan foglalkoznak azzal, hogyan lehetné megtorpe­dózni a baloldalnak a magyarokkal szemben alkalmazott manővereit. A legutóbbi és az 1992. évi választások alkalmából a DSZM és a DBP vezetői szájából nemegyszer elhangzott, hogy nekik is vannak magyar képviselőik. Nos, szégyen, hogy magyarok­nak vallják magukat a DSZM-képviselők, és közben olyan po­litikai párt tagjai, amely nyíltan magyarellenes és uszít a békés magyar-szlovák együttélés ellen. Lásd a surányi összejövetelt és annak magyarellenes memorandumát. Hogyan lehetne a parlamentben békésen együttmunkálkodni Szlovákia és állam­polgárai javára, amikor maga a parlamenti elnök is benne van az uszításokban.? Ami a DBP-t illeti, a magyarországi nép is megnyalta a mé­zesmadzagot. Azt hitték, hogy visszajön a Kádár-korszak, amikor külső hitellel igyekeztek fenntartani a jólétet. Csak­hogy ennek a hitelnek a kamata a mostani nyomorúság, amely napról napra fokozódik. özv. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ Komárom Templomfelújítás Rimaszécsen Befejeződött az 1332-ben épült ősi rimaszécsi templom felújítása. Július elején ünnepi istentiszteletet tartottak ebből az alkalomból, amelyen több száz hívő vett részt. Igét Mikó Jenő püspök hirdetett, majd a feldíszített templomban Oremus Györgyné vezénylésével a gyermekkórus énekelt. Az ősi templomot, akárcsak az itt lakó magyar népet, az évszázadok folyamán sok csapás érte. Pusztított itt a tatár, 150 évig uralkodott a török, majd következett a Habsburg­elnyomás. A tatárok 1566-ban az egész falut felégették. A Széchy család, amely ősi birtokosa a községnek, mindig nagy gondot fordított azonban a fejlesztésre. így a XV. szá­zadban városi rangra emeltette. Évente négy országos vásár volt itt, ezek messze földön híresek voltak. Természetesen a régi templomot is sokszor kellett felújítani a hat és fél év­század alatt. Eredetileg katolikus templomnak épült, de 1560-ban, amikor a község lakói áttértek a református hitre, a templom is az övék lett. A templom most felújulva — kö­szönet ezért az áldozatkész híveknek, Qrémus György lel­kipásztornak és Pósa Zoltánnak, a helyi polgármesternek ­várja az idők folyamán erősen megfogyatkozott híveit, bíz­va abban, hogy falai között még nagyon sokáig édes anya­nyelvünkön zengenek legszebb énekeink. RIGÓ LÁSZLÓ Rimaszécs Isten malmai... Kérem, nemcsak az Űr malmai, hamm a Komáromi Elektromos Művek kerekei is lassan forognak. Nyár lévén, tisztviselő' hölgyei bi­zonyára kellemesebb időtöltést ta­lálnak holmi piti visszafizetési ügy intézésénél. Történt még a tavasszal, hogy a komáromi főpostától figyelmezte­tést kaptam, hogy fizessek be 3060,16 koronát a helyi villanyte­lep részére a kavai hétvégi házunk­ban elfogyasztott sok kilowattóra áramért. A posta levele meglepett, mert jóformán nem használjuk ott a villanyt, a rozoga kis tanyasi por­tánkon alig-alig tartózkodunk. Gondolom, hogy a villanyóra leol­vasója nem talált meg bennünket, és csak úgy a hasára csapott. Min­dig hozzáírt az előzőekhez, ahe­lyett, hogy jelezte volna, mikorra várjunk rá. Ezzel elkezdődött a le­velezés, telefonálás a postahivatal­lal meg a villanyközponttal. Végül az energiaszolgáltató szakembere kiszállt a helyszínre, és megállapí­totta, hogy vissza kell kapnunk 1603,93 koronát, ám a pénzt a mai napig nem hozta a postás. Az ügyet megsürgettem. Több­szöripróbálkozás után elértem azt a hölgyet, akinek az asztalára fut­nak össze az ilyen csekélységek. Az említett hölgy azzal bocsátott utamra, hogy egy-két nap múlva megkapom, a visszajáró összeget, s hozzátette, hogy azt kolleginája augusztus l-jén átutalja a nevem­re. Mivel 12-éig a pénz nem érke­zett meg, ismét tiszteletemet tettem a hivatalban. Kissé erélyesebbre fogva a dolgot, az előbbi hölgy az­zal védekezett, hogy az ügyemet már továbbította munkatársnőjé­nek, hogy kinek, azt nem volt haj­landó elárulni. A történtek után sem neheztelek, megértem őket, nyár van, fonto­sabb tennivalóik is akadnak. Ké­rem, várok továbbra is. CSIBA GÉZA Komárom Kitol várjuk a gazdasági felemelkedést? (A komáromi régió képviselő nélkül?, Új Szó, 1994.8.12.) Szerintem nem az a lényeg, hogy Komáromot és vidékét a hányadik he­lyen képviselik, hanem az, hogy ki. Szerintem egy régióra is érvényes az a mondás, mely szerint minden nép olyan kormányt érdemel, amilyen ma­ga a nép. Ha Komárom és vidéke megelég­szik azzal a képviselettel, amely már tulajdonképpen négy éve működik, ak­kor ne a politikusokat tartsuk hibásak­nak, hanem tegyünk rendet saját por­tánkon. Tulajdonképpen a város és a régió politikai képviselői a hibásak, az egész politikai és mozgalmi koncep­ció. Őszintén be kell vallani, hogy az MPP, az Együttélés és az MKDM a földtől elrugaszkodottan politizál, poli­tikájuknak lényege a kisebbségvéde­lem. Sajnos, az ilyen színezetű politizá­lás azzal a veszéllyel jár, hogy míg a különféle nemzetiségi, kisebbségi jo­gainkért harcolunk, elvesztjük a talajt lábunk alól, mivel Dél-Szlovákia gaz­dasági potenciálja azok kezébe kerül, akikkel szemben mi a felépítményi jo­gokért harcolunk, miközben ők meg­szerzik az alapot. Ezért saját véreink is elhagyják sorainkat, mivel a jelenlegi magyar képviselet a kisebbségi jogok védelme mellett nem képes a mikro­gazdasági felemelkedést biztosítani. A politikát mindig is a gazdaság irá­nyította. Erős gazdasági háttér nélkül nincs eredményes politika sem. A ki­erőszakolt hármas koalíció sem bizto­síték az eredményes politizáláshoz, vi­szont a hármas koalíció is részese an­nak, hogy Komárom és vidékének je­löltje csak a 17. helyre került. Á dél-szlovákiai magyarság még sok furcsaságot fog megélni. Szerin­tem a nagy magyar összefogás egy nagy bukás előzménye. Tűz és víz még soha nem volt jó barát. Dr. Szénássy Árpádnak csak azt tudom tanácsolni, hogy a régió vegye kezébe sorsa irá­nyítását, saját maga keresse meg azt a legmegfelelőbb képviseletet, amely képes és hajlandó messzemenően eti­kusan felvállalni a régió sorsát KOVÁCS ZÉNÓ Pozsony A Zoboraljáról pontosabban (A Zsibrica nem kerül a mészégetőbe, Új Szó. 1994. S. 14.) Mindjárt a címben ezt olvasom: Zsibrica. Ámbár, leírtam már én is hasonló formában a Zsére felett húzó­dó hegy, a Tribecs Vonulatának nevét, de kaptam is a zséreiektől, Bencz Bá­lint barátomtól, mert a neve magyarul ZSIBRICE. Tehát e betűvel a végén. Ha szlovákul írjuk, akkor nyilván Žibrica, de a magyar szövegben mi­nek szlovákul írni, magyar betűkkel? Van itt még valami. Menyhe, Csi­tár és Zsére viszont azzal büszkélked­nek... írja Petrőczi Bálint. Ez ellen az a kifogásom, hogy a Menyhe ez eset­ben kakukktojás, mert Menyhe hegy­megi (hegyen túli) falu, és Béd is az. Ezért szoktuk a hegymegi jelzővel il­letni. Horné Srnie-nek is van magyar ne­ve, Felsőszerenye, ezt nyugodtan használhatjuk magyar szövegben. MOTESÍKY ÁRPÁD Verebély Közelebb a húsosfazékhoz Borza Erzsébet; a DBP egyik vezér gyénisége azt fejtegeti lapukban, hogy bizony sok minden épült ebben az or­szágban a dicső február óta. Kénytelen vagyok ehhez hozzászólni. A második világháború előtt gazdaságilag Svájc szintjén állt országunk. Most már késő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha azon az úton haladunk tovább, de a baloldali puccs a mai helyzethez veze­tett Végre bekövetkezett a 89-es csoda, majd jött a 92-es választás és a baloldal győzött. A DBP is ott asszisztált orszá­gunk szétverésében, a felelőssége ugyanolyan mint azé a párté, amely azt véghezvitte. Nos, Csehország elindult Svájc, vagyis a Nyugat felé. Szlovákia pedig ki tudja merre. Nálunk a szociál­is érzékenységükről híres baloldaliak szociális bizonytalanságba juttatták az országot. A baloldaliak, beleértve Mečiar pártját is, mert nem nagy a kü­lönbség köztük, a privatizációt vala­hogy úgy szeretnék megvalósítani, hogy azok a vezetők jussanak az állami vagyonhoz, akik a múltban élet és halál urai voltak, most pedig tudatosan leépí­tik az állami vállalatokat, hogy olcsón megkaparinthassák azokat. A jobboldal ezzel szemben minden polgárnak akar juttatni egy részt az ál­lami vagyonból a vagyonjegyes priva­tizáció révén. Magvaši és Koncoš bal­oldali miniszterek azonban mindent megtesznek, hogy lassítsák a privatizá­lásnak ezt a formáját. Ha a baloldal továbbra is támogatni akarja ezeket a vállalatokat, miből fi­nanszírozza majd á szociális intézmé­nyeket? A vállalatok nem tudnak bért fizetni a munkásoknak. Hol van itt a munkásság iránti tisztelet, Erzsébet asszony? Piacgazdaságot liberális gaz­daságpolitika nélkül nem lehet építeni. Nos, ezért inkább olyanokra bízzuk a megvalósítását, akik értenek hozzá és el vannak ezirányba kötelezve, mint olyanokra, akik a kommunizmus emlőin nőttek demokratikus baloldali­vá KOVÁCS ANDRÁS Szomotor Természetesen jobb lesz, csak nem tudom még, mikor, hol és kinek... ( Ľubomír Juhás rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom