Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-26 / 199. szám, péntek

2026 mindennApI bűNügyeinK ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 25. Tisztelt szerkesztőség! Egyre többet olvasunk az egészségügy szorult helyzetéről. Sokszor azonban nem a pénz hiányzik, hanem a kellő odafigyelés, a törődés, az együttérzés. Ennek, sajnos, sokszor én is tanúja voltam, így van összehasonlítási alapom. A felbári kórház második emeleti geriátriai osztályán azonban azt tapasztaltam, hogy gondosan ápolják az idős embereket. Pedig itt nagyon beteg és idős emberek fekszenek, és így a napi tizenkét órás szolgálat sokszor komoly fizikai megterhelést jelent. Az orvos, nővér és ápoló itt mégis figyel a betegekre, beszélgetnek velük, türelemmel etetik, fürdetik, sétáltatják őket. Tiszteletet és hálát érdemelnek gondos munkájukért. BÓNA ZSUZSANNA Csallóköznádasd Galántán ez a hirdetés olvasható: Városunk tisztasága lakosságunk büszkesége. Kíváncsi voltam, mit ér ez a gyakorlatban. Bizony nem láttam eldobált hulladékot, a szél nem játszott papírdarabokkal. A tágas utcákban sok a zöld. Nagyon sok a szép üzletház, közintézmény. Összességében jó hatást gyakorol a város légköre az idegenre. A helyi . Galántai Újságot is átolvastam, és tartalmasnak tartottam. Kezdtem irigykedni, hogy itt minden jól megy. Aztán az állomás előtti zöld területen nagyon sok cigarettacsikket láttam. Igaz, ez csak nagyon közelről vehető észre, de a jelmondat hitelessége érdekében érdemes lenne azokat is eltüntetni. Akkor a galántaiak valóban büszkék lehetnének városukra. HOSTINA IRÉN Nána Valakik csak felelősök! Feleségem két napig járta az üzleteket Kassán, ám a vasárnapi ebédhez szükséges húsokat nem tudta megvenni, egyszerűen nincsen hús. A komoly éš állandó jellegű ellátási zavarokért valaki csak felelős az országban! . A mezőgazdasági üzemek évekkel ezelőtt a kelleténél több húst termeltek, az állatállomány viszont a felelőtlen és szakszerűtlen intézkedések folytán annyira megcsappant, hogy ma már nincsen hús. Zöldségből és gyümölcsből is kevés és rossz minőségű van a piacon. Kénytelenek vagyunk az egészség szempontjából egyáltalán nem kedvező ételekhez, a tésztákhoz nyúlni, amit az orvosok nem ajánlanak. Különösen nem a cukorbetegeknek. Ám a lisztben szitálás közben bogarakat találtunk. Alig van vége az aratásnak! Vagy a régi lisztet tárolják szakszerűtlenül? Emberi mulasztás az oka ennek is? Valaki(k) ezért is felelősek, de ki és milyen szinten, mikor és milyen módon vonja le ebből a következtetéseket? Az hiszem, a politikai pártoknak, a kormánynak és az önkormányzatoknak az ilyen „apróságokkal" is foglalkozniuk kellene. IVÁN SÁNDOR Kassa Helyreigazítás Augusztus 12-i számunkban a Gazdagok rétege című írásba sajnálatos hiba csúszott. Az írás utolsó előtti bekezdése helyesen így hangzik: Az a gyanúm, hogy akadnak még gerinctelen polgártársak, akik a nekik odadobott alamizsna fejében - no és az ígéretekért - tudják majd, kire is adják le voksukat! Olvasóink szíves elnézését kérjük. Az olvasót leveleket, mondaná ahíjuk tiszteletben tartásával, rövidü, <í , rétűsége érdekeien olyam-kat is í:l!zliittk, amelyeknek tartalmával szerkerzlőségtiitk nem ért teljes mérték• ben egyet. KfazÖttjUk ohwiítnk bizalmát, és várjuk további leveleiket. Ötven éve történt A zólyomi vasutasoknak arról a tevékenységéről szeretnék írni, amelyről a közvélemény vajmi keveset tud. Családunknak három tagja vett rész a szlovák nemzeti felkelésben: drága apánk, Mocsáry Gyula partizánfőhadnagy és jómagam. 1944. augusztus 29-én érkeztem az utolsó gyorsvonattal Pozsonyból, azonnal jelentkeztem a parancsnokságon, a főmegbízottnál. Örült, hogy szakembert kapott, és kinevezett helyettesévé. Értesültem, hogy a fasiszta Németország nagyszámú katonavonatot meneszt Románáiba. Felismertem, hogy óriási lehetőség nyílik a szabotázsra, agyamban tervek születtek. Zólyomban felkerestem jó barátaimat, a Menyhárt testvéreket, akikkel gyermekkoromban együtt laktunk a vasutaskolónián. Menyhárt Jani és Árpád kocsimesterek voltok. Nyomban megértették elképzelésemet: a vasúti kocsik csapágyaiba finom homokot kell tölteni, amely magába szívja a csapágy olaját, így az hőnfutott lesz, és kész a galiba. Befutott az első katonavonat. Amíg őrsége kikászálódott, már öt csapágyat megtöltöttek homokkal. Mire a vonat nagy nehezen beérkezett a Szitárka kitérő állomásra, az öt csapágy már szépen fütyült! Nagy futkározás kezdődött, folytak a tanácskozások. Telefonon kapcsolatba léptek a német vasútparancsnoksággal. Autóval német szakemberek érkeztek, akik káromkodva állapították meg, hogy szabotázsról van szó. Amikor már a harmadik katonavonat is így járt, a katonai állomás német parancsnokát bilincsbe verve hurcolták el. A zólyomi állomáson nagyon szigorú ellenőrzéseket vezettek be. Minden katonavonat mozdonyvezetőjét, fűtőjét, vonatvezetőjét, zárfékezőjét megmotozták, még az élelmüket is átnézték. A szabotázsok azonban nem szűntek meg. Jani és Árpád áttették működési helyüket Végles és Krivány közé, ahol a nagy emelkedés miatt tolatómozdonyt használnak. Háromszor sikerült a csapágyakat megrongálniuk. Kétszer még Somoskőújfalu és Salgótartján között is veszteglésre kényszerítették a katonai szerelvényeket. Én 1915-ben Spevák Károly távírásza voltam. Csehszlovákia megalakulása után Szepesházy Károly névvel ő húsz évig a budapesti Keleti Pályaudvar főnöke volt. 1945-ben felkerestem őt, és az eredmény? Most a magyarok szabotálták a Romániába igyekvő fasiszta katonai szerelvényeket JÁN MEDVEĎ HABROVSKÝ Zólyom Megalapozott aggodalom A Szlovákiai Szociáldemokrata Párt visszautasította a magyar hármas koalíció azon véleményét, hogy a baloldali blokk ellophatná a magyar szavazatokat. Áz ellopást nem kell ugyan szó szerint érteni, de leszűrve az elmúlt évtizedek tapasztalatait, jogosan merül fel a hármas koalícióban az aggodalom. Jól ismeqiik ugyanis a baloldal sok évtizedes gyakorlatát, s ezért megalapozottan foglalkoznak azzal, hogyan lehetné megtorpedózni a baloldalnak a magyarokkal szemben alkalmazott manővereit. A legutóbbi és az 1992. évi választások alkalmából a DSZM és a DBP vezetői szájából nemegyszer elhangzott, hogy nekik is vannak magyar képviselőik. Nos, szégyen, hogy magyaroknak vallják magukat a DSZM-képviselők, és közben olyan politikai párt tagjai, amely nyíltan magyarellenes és uszít a békés magyar-szlovák együttélés ellen. Lásd a surányi összejövetelt és annak magyarellenes memorandumát. Hogyan lehetne a parlamentben békésen együttmunkálkodni Szlovákia és állampolgárai javára, amikor maga a parlamenti elnök is benne van az uszításokban.? Ami a DBP-t illeti, a magyarországi nép is megnyalta a mézesmadzagot. Azt hitték, hogy visszajön a Kádár-korszak, amikor külső hitellel igyekeztek fenntartani a jólétet. Csakhogy ennek a hitelnek a kamata a mostani nyomorúság, amely napról napra fokozódik. özv. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ Komárom Templomfelújítás Rimaszécsen Befejeződött az 1332-ben épült ősi rimaszécsi templom felújítása. Július elején ünnepi istentiszteletet tartottak ebből az alkalomból, amelyen több száz hívő vett részt. Igét Mikó Jenő püspök hirdetett, majd a feldíszített templomban Oremus Györgyné vezénylésével a gyermekkórus énekelt. Az ősi templomot, akárcsak az itt lakó magyar népet, az évszázadok folyamán sok csapás érte. Pusztított itt a tatár, 150 évig uralkodott a török, majd következett a Habsburgelnyomás. A tatárok 1566-ban az egész falut felégették. A Széchy család, amely ősi birtokosa a községnek, mindig nagy gondot fordított azonban a fejlesztésre. így a XV. században városi rangra emeltette. Évente négy országos vásár volt itt, ezek messze földön híresek voltak. Természetesen a régi templomot is sokszor kellett felújítani a hat és fél évszázad alatt. Eredetileg katolikus templomnak épült, de 1560-ban, amikor a község lakói áttértek a református hitre, a templom is az övék lett. A templom most felújulva — köszönet ezért az áldozatkész híveknek, Qrémus György lelkipásztornak és Pósa Zoltánnak, a helyi polgármesternek várja az idők folyamán erősen megfogyatkozott híveit, bízva abban, hogy falai között még nagyon sokáig édes anyanyelvünkön zengenek legszebb énekeink. RIGÓ LÁSZLÓ Rimaszécs Isten malmai... Kérem, nemcsak az Űr malmai, hamm a Komáromi Elektromos Művek kerekei is lassan forognak. Nyár lévén, tisztviselő' hölgyei bizonyára kellemesebb időtöltést találnak holmi piti visszafizetési ügy intézésénél. Történt még a tavasszal, hogy a komáromi főpostától figyelmeztetést kaptam, hogy fizessek be 3060,16 koronát a helyi villanytelep részére a kavai hétvégi házunkban elfogyasztott sok kilowattóra áramért. A posta levele meglepett, mert jóformán nem használjuk ott a villanyt, a rozoga kis tanyasi portánkon alig-alig tartózkodunk. Gondolom, hogy a villanyóra leolvasója nem talált meg bennünket, és csak úgy a hasára csapott. Mindig hozzáírt az előzőekhez, ahelyett, hogy jelezte volna, mikorra várjunk rá. Ezzel elkezdődött a levelezés, telefonálás a postahivatallal meg a villanyközponttal. Végül az energiaszolgáltató szakembere kiszállt a helyszínre, és megállapította, hogy vissza kell kapnunk 1603,93 koronát, ám a pénzt a mai napig nem hozta a postás. Az ügyet megsürgettem. Többszöripróbálkozás után elértem azt a hölgyet, akinek az asztalára futnak össze az ilyen csekélységek. Az említett hölgy azzal bocsátott utamra, hogy egy-két nap múlva megkapom, a visszajáró összeget, s hozzátette, hogy azt kolleginája augusztus l-jén átutalja a nevemre. Mivel 12-éig a pénz nem érkezett meg, ismét tiszteletemet tettem a hivatalban. Kissé erélyesebbre fogva a dolgot, az előbbi hölgy azzal védekezett, hogy az ügyemet már továbbította munkatársnőjének, hogy kinek, azt nem volt hajlandó elárulni. A történtek után sem neheztelek, megértem őket, nyár van, fontosabb tennivalóik is akadnak. Kérem, várok továbbra is. CSIBA GÉZA Komárom Kitol várjuk a gazdasági felemelkedést? (A komáromi régió képviselő nélkül?, Új Szó, 1994.8.12.) Szerintem nem az a lényeg, hogy Komáromot és vidékét a hányadik helyen képviselik, hanem az, hogy ki. Szerintem egy régióra is érvényes az a mondás, mely szerint minden nép olyan kormányt érdemel, amilyen maga a nép. Ha Komárom és vidéke megelégszik azzal a képviselettel, amely már tulajdonképpen négy éve működik, akkor ne a politikusokat tartsuk hibásaknak, hanem tegyünk rendet saját portánkon. Tulajdonképpen a város és a régió politikai képviselői a hibásak, az egész politikai és mozgalmi koncepció. Őszintén be kell vallani, hogy az MPP, az Együttélés és az MKDM a földtől elrugaszkodottan politizál, politikájuknak lényege a kisebbségvédelem. Sajnos, az ilyen színezetű politizálás azzal a veszéllyel jár, hogy míg a különféle nemzetiségi, kisebbségi jogainkért harcolunk, elvesztjük a talajt lábunk alól, mivel Dél-Szlovákia gazdasági potenciálja azok kezébe kerül, akikkel szemben mi a felépítményi jogokért harcolunk, miközben ők megszerzik az alapot. Ezért saját véreink is elhagyják sorainkat, mivel a jelenlegi magyar képviselet a kisebbségi jogok védelme mellett nem képes a mikrogazdasági felemelkedést biztosítani. A politikát mindig is a gazdaság irányította. Erős gazdasági háttér nélkül nincs eredményes politika sem. A kierőszakolt hármas koalíció sem biztosíték az eredményes politizáláshoz, viszont a hármas koalíció is részese annak, hogy Komárom és vidékének jelöltje csak a 17. helyre került. Á dél-szlovákiai magyarság még sok furcsaságot fog megélni. Szerintem a nagy magyar összefogás egy nagy bukás előzménye. Tűz és víz még soha nem volt jó barát. Dr. Szénássy Árpádnak csak azt tudom tanácsolni, hogy a régió vegye kezébe sorsa irányítását, saját maga keresse meg azt a legmegfelelőbb képviseletet, amely képes és hajlandó messzemenően etikusan felvállalni a régió sorsát KOVÁCS ZÉNÓ Pozsony A Zoboraljáról pontosabban (A Zsibrica nem kerül a mészégetőbe, Új Szó. 1994. S. 14.) Mindjárt a címben ezt olvasom: Zsibrica. Ámbár, leírtam már én is hasonló formában a Zsére felett húzódó hegy, a Tribecs Vonulatának nevét, de kaptam is a zséreiektől, Bencz Bálint barátomtól, mert a neve magyarul ZSIBRICE. Tehát e betűvel a végén. Ha szlovákul írjuk, akkor nyilván Žibrica, de a magyar szövegben minek szlovákul írni, magyar betűkkel? Van itt még valami. Menyhe, Csitár és Zsére viszont azzal büszkélkednek... írja Petrőczi Bálint. Ez ellen az a kifogásom, hogy a Menyhe ez esetben kakukktojás, mert Menyhe hegymegi (hegyen túli) falu, és Béd is az. Ezért szoktuk a hegymegi jelzővel illetni. Horné Srnie-nek is van magyar neve, Felsőszerenye, ezt nyugodtan használhatjuk magyar szövegben. MOTESÍKY ÁRPÁD Verebély Közelebb a húsosfazékhoz Borza Erzsébet; a DBP egyik vezér gyénisége azt fejtegeti lapukban, hogy bizony sok minden épült ebben az országban a dicső február óta. Kénytelen vagyok ehhez hozzászólni. A második világháború előtt gazdaságilag Svájc szintjén állt országunk. Most már késő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha azon az úton haladunk tovább, de a baloldali puccs a mai helyzethez vezetett Végre bekövetkezett a 89-es csoda, majd jött a 92-es választás és a baloldal győzött. A DBP is ott asszisztált országunk szétverésében, a felelőssége ugyanolyan mint azé a párté, amely azt véghezvitte. Nos, Csehország elindult Svájc, vagyis a Nyugat felé. Szlovákia pedig ki tudja merre. Nálunk a szociális érzékenységükről híres baloldaliak szociális bizonytalanságba juttatták az országot. A baloldaliak, beleértve Mečiar pártját is, mert nem nagy a különbség köztük, a privatizációt valahogy úgy szeretnék megvalósítani, hogy azok a vezetők jussanak az állami vagyonhoz, akik a múltban élet és halál urai voltak, most pedig tudatosan leépítik az állami vállalatokat, hogy olcsón megkaparinthassák azokat. A jobboldal ezzel szemben minden polgárnak akar juttatni egy részt az állami vagyonból a vagyonjegyes privatizáció révén. Magvaši és Koncoš baloldali miniszterek azonban mindent megtesznek, hogy lassítsák a privatizálásnak ezt a formáját. Ha a baloldal továbbra is támogatni akarja ezeket a vállalatokat, miből finanszírozza majd á szociális intézményeket? A vállalatok nem tudnak bért fizetni a munkásoknak. Hol van itt a munkásság iránti tisztelet, Erzsébet asszony? Piacgazdaságot liberális gazdaságpolitika nélkül nem lehet építeni. Nos, ezért inkább olyanokra bízzuk a megvalósítását, akik értenek hozzá és el vannak ezirányba kötelezve, mint olyanokra, akik a kommunizmus emlőin nőttek demokratikus baloldalivá KOVÁCS ANDRÁS Szomotor Természetesen jobb lesz, csak nem tudom még, mikor, hol és kinek... (

Ľubomír Juhás rajza)