Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-25 / 198. szám, csütörtök

1994. AUGUSZTUS 25. PUBLICISZTIKA Egyszerűség és szerénység Ahogy azt a Tip-Travel utazási irodában szeretnék Volt egy közeli időszak életünkben, amikor szép titokban millipmossá lett egyének tömeggyűlések díszemelvényeiről hirdették áz egyenlőség ábrándképeit. Egy idén nyáron megtörtént eset elbeszélését hallgátva az az érzésem támadt, hogy utódaik vagy követőik ma is közöttünk élnek. • A Tip-Travel utazási iroda kassái fiókjánál befizetett tetemes összegért az érintettek HorvátOországba utaztak. Az augusztus 3ától 13-áig! Pulában eltöltött tíz nap alatt a leggyakoribb válasz, amit panaszaikra Tibor Strnad idegenvezetőtől kaptak, a szerénységre és az egyszerűségre való felszólítás volt. Az úriember sajátos szimbólumrendszerében ez az igénytelenséget jelentette. Csak a helyszínen derült ki,hogy a B kategóriás szállodába megvásárolt apartmanok valójában C kategóriás, rendetlen és elhanyagolt állapotú szálláshelyek. - A kapitányunkért tűzbe teszem kezem-lábam.. Az étkezési lehetőség legközelebb egy kilométerre volt található, ami önmagában sem felel meg a B kategóriás szállodák európai minőségének. Nem véletlenül emelték ki ezt az „európai minőség" fogalmat, hiszen a családi jellegű üdülés résztvevői között két olyan családtag is volt, akik nyugati országokban élnek. Ha ők nem emelnek kifogást a megérkezés után tapasztaltak ellen, akkor a csoport harmincvalahány résztvevője bizony szó nélkül elfogadta volna a bizonyítható tisztességtelenséget. Elvégre Strnad úr, a Tip-Travel képviselője nem győzte hangoztatni az egyszerűség és a szerénység erényes voltát. Különösen amikor a reggeli minőségéről és mennyiségéről is vitába keveredett az egyre többször felbátorodó kliensekkel. A dolog pikantériáját az utazási iroda képviselőjének taktikus magatartása adja. Eszerint mindenkivel hajlandó volt a kártérítés különböző mértékéről beszélgetni, de csak négyszemközt. Ezzel valójában elismerte, hogy a Tip-Travel tulajdonosai tudatában vannak a tényállásnak, s ennek megfelelően titokban elismerik a befizetett ár és a szolgáltatás színvonala közötti különbséget. Csakhogy ehhez a kliensek bátorsága és határozottsága is szükséges. Hallgatásuk árát ugyanis maguk fizetik meg. Nem rossz nyereségszerzési ötlet. Tételezzük fel: nyaranta csak ebbe a pulai szállodába 150 személyt utaztat a Tip-Travel, az ország különböző nagyvárosaiban működő fiókirodáin keresztül. Ha csupán tizenöt százaléknyi az árkülönbözet a szálláshelyek kategóriája alapján, s a saját hasznukat ehhez az összeghez mérten állapítják meg, máris megéri kockáztatni. Kockáztatni azt, hogy a 150 utasból körülbelül harmincan reklamálnak, akiknek az említett kategóriarontásért visszafizetik a tizenöt százaléknyi árkülönbözetet. A többi utason akkor is dupla haszonra tesznek szert, mondhatnám akár extraprofitnak is a bezsebelt összeget. Ügyes! Olyan ez, mint a bóvliárukat kedvezményekkel és szuperárakon kínáló csomagküldő szolgálatok ügyködése. Csak olyan, hiszen azokban legtöbbször valamilyen postafiókkal levelezik a palira vett vásárló, s mire felocsúdik, bottal ütheti a csomagküldők nyomát. Szerencsére a Tip-Travel, nem egy postafiókban csücsül, hanem országos hálózata van. Kinek-kinek kára és sérelme mértékében lehet reklamálnia. Sőt kellene visszakövetelnie, a pénzét a teljesítetlen szolgáltatások mértékében. Elvégre az a Pulában sokat emlegetett szerénység és egyszerűség nem azonosítható az igénytelenséggel, valamint a szolgalelkűséggel. A Tip-Travel tulajdonosai és alkalmazottai bizonyára alapos lélekbúvárok, máskülönben honnan tudnák, miként kell a klienseik zsebében búvárkodniuk. Masszívan alapozhattak a negyven év ideológiai agymosása után még meglévő igénytelenségre s arra a hiedelmükre, mely szerint csak ők tudják a pénz igazi értékét. A kuncsaft meg örüljön, hogy oda utazott a pénzéért, ahová kegyeskedtek őt vinni. Jobban vigyázhatnának az utazási irodájuk hírnevére, hiszen nem tudhatják, mikor kikkel kerülnek szolgáltatói kapcsolatba. Ebben az esetben az sem magyarázat, hogy időközben felemelték a hozzáadottérték-adót, hiszen ezeket az utakat még jóval azelőtt adták el a klienseiknek. DUSZA ISTVÁN A Természet Világa tanároknak, diákoknak A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Deáki Nyári Egyeteme szakmai körben ma már eseménynek számít. Nemcsak azért, mert lehetőséget ad a valóban igényelt és szükséges továbbképzésre, hanem azért is, mert a nyári egyetem hallgatói érdekes emberekkel ismerkedhetnek meg, s általuk hozzájuthatnak olyan információkhoz, amelyek munkájukat segítik. A tanítók és tanárok Deákiban többek között találkozhattak a Budapesten megjelenő, nálunk is jól ismert folyóirat, a Természet Világa szerkesztőivel. Ez a tudományos ismeretterjesztő lap a reformkor idején, 1841-ben életre hívott Magyar Természettudományi Társulat tudományokat népszerűsítő lapjaként indult 1869-ben, s idén már a '125. évfolyama lát napvilágot, ami világviszonylatban is unikumnak számít. A havi rendszerességgel megjelenő folyóirat célkitűzése az volt, hogy a természettudományok és műszaki tudományok egészét átfogó, magas színvonalú, nyelvileg is igényes Cikkekkel felkeltse az érdeklődést a természettudományok iránt és elősegítsen egyfajta információcserét a természettudományok között. Sikerét elsősorban az alapozta meg, hogy nagy és neves szerzőtáborra támaszkodhatott. Szinte minden számottevő magyar természettudós szükségét érezte, hogy ilyen érdeklődést felkeltő írásokkal népszerűsítse saját tudományágát. A két világháború és az ötvenes évek alatt a lapnak sok nehézséggel kellett megküzdenie. Megváltozott a neve is: először Természet és Technikára, majd Természet és Társadalomra keresztelték. 1957ben a Természettudományi Közlöny újból eredeti nevén jelent meg, és a Szily,Kálmán, a lap első főszerkesztője által kijelölt útra tért vissza. A folyóirat 1968 óta Természet Világa címen jelenik meg, vállalva továbbra is az örökséget. 1991-től pedig a címlapján újra feltüntetik a Természettudományi Közlöny nevet. A lap szerkezeti felépítése is követi a hagyományokat. Nagyobb lélegzetű, 5-6 oldalas tanulmányokat közöl, melyek az egyes tudományágak újabb eredményeiről, kutatásairól számolnak be, továbbá friss híreket, eseményeket, érdekességeket a tudomány világából. A folyóiratnak vannak állandó rovatai, mint a Szkeptikus sarok, amelyet a szerkesztőség köré csoportosuló, Tényeket Tisztelők Társasága nevű szervezet hozott létre. Deákiban a társaság elnökével, Bencze Gyulával is találkozhattak a jelenlevők. Bencze Gyula elmondta, hogy a Tényeket Tisztelők Társasága a tudományok műveléséhez nélkülözhetetlen kritikai gondolkodásmód széles körű terjesztését tekinti elsőrendű feladatának. (Egyébként a Deáki Nyári Egyetemen Bencze Gyula és a lap szerkesztői bemutattak egy nagyon érdekes videófelvételt James Randiről, az ismert amerikai szkeptikus bűvészről, aki Uri Geller paranormálisnak mondott mutatványairól bebizonyította, hogy azok nem egyebek ügyes bűvésztrükköknél. Ez a felvétel a trükkök leleplezéséről Budapesten készült, mikor James Randi a Természet Világa meghívására Magyarországon járt. Mondhatom, a jelenlevők ámulva nézték a felvételt.) A folyóirat állandó rovatai közé tartozik még a Levélszekrény. Ezenkívül rendszeres a szemle is, amelyben külföldi folyóiratokból és könyvekből idéznek. Három éve van egy melléklete is a lapnak, melyet egy tehetséges középiskolásokból álló új szerzőgárda készít. A Természet-Tudomány Diákpályázat nevű melléklet a lap közepén található, így kiemelhető, összegyűjthető. A szerkesztők a pályázatot magyar középiskolások számára írták ki, és természetesen a határon túli magyar középiskolák diákjai is elküldhetik írásaikat, pályamunkáikat. A diákok két kategóriában versenyezhetnek: /. Természettudományos múltunk felkutatása, II. Önálló kutatások, összegezések. A Természet Világa főszerkesztője, Staar Gyula elmondta: „Sikerre az a diák számíthat, aki értékes gondolatait szép magyarsággal, közérthetően tudja formába önteni, megfogalmazni, a legjobb dolgozatokat lapunk mellékletében közöljük." A pályamunkákat tudósokból, akadémikusokból álló bizottság bírálja el. Azonkívül, hogy az arra érdemeseket a lap közli, számos értékes díjat lehet nyerni. Sőt különdíjat! Az egyik különdíj alapítója a már említett világhírű amerikai szkeptikus bűvész, James Randi. A 300 dolláros különdíjat annak a pályázónak ajánlotta fel, aki a parapszichológia vagy a természetfeletti jelenségek témakörében a legkiemelkedőbb pályamunkát nyújtja be. Martin Gardner, a kiváló amerikai matematikus is létrehozott egy tudomány-népszerűsítő matematikai különdíjat, amelyben az a pályázó részesülhet, aki olyan egyéni módon kigondolt és felépített ismeretterjesztő dolgozatot nyújt be, amely elemző áttekintést ad az általa szabadon választott témakörből. A részletes pályázati felhívást a lap idei májusi száma közölte. Természetesen a pályamunkák elkészítése tanári segítség nélkül elképzelhetetlen. Hiszen a tanár az, aki á lapot olvassa, elsősorban saját szakmai lépéstartása, fejlődése érdekében, de észre kell vennie a lehetőségeket, fel kell hívnia rájuk diákjai figyelmét, segítenie és irányítania kell munkájukat. A pályázati felhívásra nagyon sok kiváló munkát küldtek be magyarországi és erdélyi iskolák diákjai. Sajnos, szlovákiai magyar iskolából mind ez ideig egy sem érkezett. Pedig, ahogy Staar Gyula is mondta, Szlovákiában is van jó néhány nagy múltú és jó hírű középiskola, amelynek tanárai és diákjai bizonyára szívesen megmutatnák képességeiket. Épp ezért a Természet Világa főszerkesztője felajánlotta, hogy az érdeklődő szlovákiai magyar matematika- és fizikatanárok közül néhánynak magyarországi alapítványi támogatással 1 éven keresztül havonta elküldi a folyóirat megjelenő számait, ezzel is segítve az információszerzést és a lehetőségek megismerését. H. KECSKÉS ROZÁLIA Abszurd Miközben szaporán szedem a lábam Komárom utcáin, azon töprengek, vajon az itteni szobrok is rendelkeznek-e azzal a képességgel, amellyel a pozsonyi Óvárostér Rolandját és az Óvárosháza Madonnáját ruházta fel a néphit. Azok ugyanis a legenda szerint évente egyszer éjszaka leszállnak a talapzatukról, és sétálnak egyet. Nos, ha ugyanez a szokása Klapka és Štefánik szobrának is, és sétájuk során véletlenül betévedtek a komáromi nyilvános illemhelyre, egyáltalán nem csodálkozom az előző komor, az utóbbi rezignált arckifejezésén. Szóval a közvizelde szóba se jöhet, de akkor hová menjek? Megvan! Ütemes galoppban betrappolok a Múzeum épületébe, s mivel a portásfülke ablakán sebtiben bekukkantva nem látok senkit, tovább iramodom. Hirtelen erélyes férfihang torpant meg: „Hé-hé-hé'!" A portás. „Hová, hová?'

1 - tudakolja. „Az illemhelyet keresem." „Azt nem lehet!" - mondja. „Nem lehet, hanem kell. Nagyon kell" - pihegem. „Itt nem lehet illemhelyre menni, ez igazgatói rendelet!" „De tényleg csak egy percre futok fel, aztán már jövök is vissza." „Mondtam már, hogy nem lehet, az igazgató megtiltotta!" „Tessék mondani, ki itt az igazgató?" — kérdem abban reménykedve, hátha ismerem a jeles férfiút, és sürgős ügyemben számíthatok nála némi protekcióra. „Nem hiszem, hogy azt magának tudnia kellene" - mér végig a portás olyan pillantással, amely világosan tudtomra adja, mire tartja az ilyen komoly közművelődési intézményben illemhely után kajtató perszónákat. „És tessék mondani, az sem jelent felmentő körülményt, hogy az egyik unokabátyám évekkel ezelőtt hajszál híján ennek a múzeumnak az igazgatója lett?" „Mondom, hogy nem lehet bemenni, csak akkor, ha megfizeti a belépti díjat". „Az Isten áldja meg, hát miért nem rögtön ezzel kezdte!" „Mennyibe kerül a jegy?" - nyúlok a pénztárcám után, boldog megkönnyebbüléssel. „Jegyet nem adok, mert ma hétfő van, és hétfőn zárva van a múzeum!" VOJTEK KATALIN Kocsmában - Baloldali beállítottságú. Kizárólag Black & Weisst iszik... (Sekela karikatúrái)