Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-25 / 198. szám, csütörtök

2014 mindennApI bűnügyeink ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 25. Amiről beszélnek Klíringhintában avagy meddig bírja ki a cseh-szlovák fizetési egyezmény? Tetszik, nem tetszik, Szlovákia önállósága realitás, annak minden következményével együtt. A két új ország között a váláskor megkötött egyezményekről annak idején az azokat aláíró felek a lehető legjobbakat mondták, mintegy önmagukat is biztatva, ha ezekhez igazodunk, felhőtlen lehet a kapcsolatunk. A fizetési megállapodásról éppúgy ezt állították, minta vámunióról, mondván, fenntartásuk garancia arra, hogy a két ország közötti üzleti kapcsolatok mindig korrektek legyenek. Az; persze, rövid időn belül bebizonyosodott, hogy Csehország lényegesen könnyebben elboldogul egyedül, mint Szlovákia, és piacának védelmére koránt sincs akkora szüksége, mint Szlovákiának. Meg nincs akkora szüksége a fizetési egyezmény megtartására sem, mint új keleti szomszédjának. És nemcsak azért nincs rá szüksége, mert a gyakorlatban nagyon gyorsan megmutatkoztak a gyenge pontjai is, hanem azért sem, mert számára nem okoz oly nagy gondot, hogy szlovákiai behozatalát kemény valutában egyenlítse ki. Mint ismeretes, a két ország közötti klíringmegállapodás értelmében amint a klíringszámán az egyik fél fizetési kötelezettségei túllépik a 130 millió ECU-s közteshitelt, az azon felüli összeget a hónap végét követő 15 napon belül köteles ä tartozó fél kemény valutában megfizetni. Nos, Szlovákia nem is egyszer került ilyen helyzetbe, de becsületére legyen mondva, ebbéli tartozását minden esetben határidőn belül kifizette. Presztízskérdés az aktív szaldó? A klíringszámla két oldala egyébként hol az egyik, hol a másik fél javára alakul, hol Szlovákia, hol pedig Csehország dicsekedhet aktív kereskedelmi mérleggel. Szlovákia első ízben 43, másodízben pedig 51 millió dollárral lépte túl a közteshitel megengedett határát. Ez év július végére azonban ismét Szlovákia javára billent a mérleg nyelve, Csehország pedig először lépte túl a fizetési egyezményben meghatározott közteshitel összegét. Persze, általában mindkét fél úgy reagál, a mérleg mozgására, mintha presztízskérdést csinálna abból, kinek a termékei kelendőbbek a másik országában. Márpedig az egyszerűen Szlovákia gazdasági „adottságaiból" következik, hogy több félkész terméket gyárt a cseh piacra, hiszen a volt közös országban nagyon sok szlovákiai vállalatot, üzemet létesítettek ilyen céllal. Csehországból ugyanakkor több készáru érkezik Szlovákiába, ami ugyancsak iparának szerkezetéből következik. Csehországban egyébként július végén szinte értetlenül néztek szembe a számukra eddig ismeretlen helyzettel, és keresni kezdték kialakulásának az okát. Ezt elsősorban az eltérő statisztikai módszerek alkalmazásában vélték felfedezni, mondván, mást számít bele a kölcsönös kereskedelembe a szlovák, és mást a cseh statisztika. A szlovák fél szerint viszont a csehországi statisztika retusálja a kölcsönös kereskedelemről szóló adatokat, az eredményeket szakértői becslések alapján módosítja. A szlovák fél ugyanakkor a vámnyilatkozatokból indul ki, ami pedig összhangban van a vámstatisztikáról szóló nemzetközi egyezményekkel. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokról született jegyzőkönyv adataiból kiindulva a Trend szemleírója szerint a legnagyobb eltérések a közvetett reexportok kimutatásában voltak. A Cseh Statisztikai Hivatal ezt a mutatót a tavalyi eredmények alapján becsléssel mutatta ki, miközben Szlovákia ezt a tételt úgy kezeli, mint a harmadik országból történő behozatalt. A Cseh Statisztikai Hivatal egyébként már tavaly beismerte, hogy számítási módszerével 35 százalékkal „tévedett" a vámnyilatkozatok által tükrözött adatokhoz képest. Érveljen az egyik fél és a másik is bárhogy, tény, hogy a helyzet bonyolódik a fizetési egyezmény körül, hiszen a szlovák korona időközbeni leértékelése, valamint a vámpótlék bevezetése is megtette a magáét a cseh-szlovák kereskedelmi-fizetési mérlegben. A csehek részére drágította a Szlovákiából történő behozatalt, miközben a Szovákiából Csehországba exportálók kétségtelen előnyökhöz jutottak. Nem véletlen tehát, hogy a cseh fél a legújabb helyzetre kénytelen volt reagálni. És nem azért, mintha nehézséget okozott volna számára a 64 240 ECU kemény valutában történő befizetése a Szlovák Nemzeti Bank számára, hiszen devizatartalékokból világviszonylatban is remekül áll Csehország (csak mellesleg jegyezzük meg, hogy június végén Csehország devizakészlete meghaladta a 7,7 milliárd dollárt, ebből a jegybanké 5,1 milliárdot tett ki). Elsősorban azért, mert szerinte azáltal, hogy Szlovákia az ECU-hoz képest leértékelte fizetőeszközét, Csehországot hátrányos helyzetbe hozta az egyéb Szlovákiába exportáló országokhoz viszonyítva. Csehország azt állítja, számára előnyösebb lenne, ha a cseh-szlovák kereskedelemben is a nemzetközi kereskedelemben elfogadott általános szabályok érvényesülnének, és az egymással szembeni követelések és tartozások kiegyenlítésében nem klíring-ECU-t, hanem konvertibilis Valutát alkalmaznának. Tárgyalások a fizetési egyezményről? Nem csoda tehát, hogy Ivan Kočárník cseh pénzügyminiszter augusztus elején kijelentette, javaslatot tesz kormányának: álljanak el a fizetési egyezménytől. A Lidové noviny Cseh napilapnak nyilatkozta: augusztus 8-án felkérte Rudolf Filkus szlovák pénzügyminisztert, hogy Szlovákia állítsa vissza fizetőeszközének klíring-ECU-höz viszonyított árfolyamát arra a minimális színvonalra, amelyen a tavaly decemberi 5 százalékos leértékelés előtt volt. Nem éppen fizetésiegyezménypárti kijelentést-tett Martin Švehla, a Cseh Nemzeti Bank szóvivője sem augusztus 10-én a Telegraf című cseh napilapnak. Többek között kijelentette: „Ha rajtam múlna, azonnal megszüntetném a klíringet. A Szlovákiával lebonyolított kölcsönös kereskedelem klíringelszámolása a . válás utáni kereskedelmi kapcsolatok leegyszerűsítése miatt került beveze. tésre. Szerintem napjainkra betöltötte szerepét, ezért úgy vélem, hogy bevezethető a szabadon átváltható valutákban történő normális fizetési kapcsolat." Marián Jusko azt is, hangsúlyozta, hogy valószínűleg jövőre megszüntetik a Szlovákiával való klíringelszámolás alkalmazását, és kijelentette, hogy a cseh jegybank semmiképpen sem fontolgatja a Szlovákiával való kereskedelmében a korona leértékelését. A szóvivő a kialakult helyzetet nem tartja drámainak, szerinte semmiképpen sincs szükség árfolyamintézkedésekre. Az alelnök a sajtóból tájékozódik... Marián Jusko nyilatkozott a Sme szlovákiai napilap szerkesztőjének a cseh jegybanki szóvivő kijelentésével kapcsolatban: „A cseh szóvivő kijelentéséről csak a sajtóból szereztem tudomást, így azt nem tekintjük hivatalos bejelentésnek. Hivatalosnak azt a tényt tekintjük, hogy a tervek szerint szeptember 30-ig össze kell ülnie a két banktanácsnak azzal a céllal, hogy mindkét bank szempontjából megvitassák a klíringelszámolás működését." A bank alelnöke szerint a szlovákiai kereskedelmi bankoknak nem okozna különösebb gondot, ha a cseh fél egyértelműen felbontaná a fizetési egyezményt. Szlovákiai gazdasági lapokban egyébként megjelent olyan vélemény is, hogy Szlovákia imidzsén csak javítana, ha elállnának a klíring-ECU-hoz viszonyított árfolyam leértékeléstől, és visszaállítanák a leértékelés előtti állapotokat. A szlovák pénzügyminisztérium viszont még nem tett határozott kijelentést ebben a kérdésben, valószínűleg azt akarja elérni ezzel a húzással - írja Jozef Prosnan gazdasági kommentátor a Trend múlt heti számában -, hogy a cseh partnert rávegye a kölcsönös fizetésekben alkalmazott régi blokk megszüntetésére. Csak emlékeztetőül: a régi blokkon szereplő tartozásokat éš követeléseket a közös pénznem kettéválása előtti árfolyamon, vagyis 1:1 arányban számolják el, míg az új blokkon szereplő tartozások és követelések elszámolása a mindenkori aktuális korona-korona árfolyam szerint történik. A régi blokk megszüntetését a szlovák fél már régen szorgalmazza, de a szemleíró szerint a cseh partner ezt nem találta elegendő indoknak a fizetési egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások megkezdésére. Talán majd most, amikor nyilvánvalóvá vált a fizetési egyezmény túlhaladottsága, és mindkét félnek megvan a maga oka és indoka az erről való tárgyalások megkezdésére, tárgyalóasztalhoz ül a két partner. A két ország kapcsolata valószínűleg felhőtlenebbé válhat, ha eltűnnnek belőle a mindenképpen spekulációra is lehetőséget adó „szabályok". Márpedig a régi és az új blokk megléte mindenképpen ilyen lehetőség, és hiába a jó szándék, aki akarta, megtalálta a kiskaput, egyértelmű szabályok hiányában pedig nincs az a statisztikus, vámos, aki tisztázza a dolgokat, aki pontosan megmondja, hogy a mérleg mikor kinek a javára billen. Szlovákia legnagyobb kereskedelmi partnerei 1993-ban g (A forgalom alapján sí ásalékhsA • Szlovák export Ország \ Cseh 42,20 i;! i S 20 Ausztria 4,'JO ft|flí> • 11®?' ::ľ On Kzország 4,48111 t-gy-ií. 28,80 Szlovák import Ország Cseh Köztál vaság V-. 7" Oicis/ius/.lj, 18.00 Németorsz is. " 1 í. 70 Ausztria Olaszország 3iÍ|l| IVjvb III, K i Forrás: Tmid! (Szaksajtó alapján: pákozdi) Támogatási sasszék Hitel csak a fizetőképeseknek A rendszerváltás óta a Szlovákiái agrárágazat legtöbbet vitatott témája a dotációk kérdése. A hazai termelőket sokkterápiának kitéve négy éve az ágazatba folyósított támogatások radikális leépítéséről döntöttek az illetékesek. E döntés alapján évről évre mind nagyobb összegeket csípnek le az ágazati támogatások összegéből, és ennek következményeként tart ma ott a hazai agrárágazat, hogy a saját reprodukcióját sem képes fedezni. Nyílt titok, hogy a mezőgazdaság jelenlegi jövedelmezősége mellett az ágazat műszaki szintjének felújítását tovább halogatni már öngyilkosság lenne, hiszen az idei aratásban tapasztaltak egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy a gépek „tűrőképessége" és használhatósága is véges. Nem mondunk újat, amikor azt állítjuk, hogy négy éve immár csak a legtehetősebb gazdaságok engedhetik meg maguknak egy-egy új gép vásárlását, s ez az állapot komolyan veszélyezteti a működőképességet. Ezért is várták nagy reményekkel a termelők az ágazati támogatás új rendszerét, amely részletes, és a vártnál kissé tovább tartó előkészületek után júliusban végre gyakorlatilag is megkezdhette működését. Az Állami Mezőgazdasági Támogatási Alap, amely az ágazat jelenlegi támogatási rendszerét új formában próbálja megvalósítani, ugyanis a mezőgazdaság szinte katasztrofális műszaki szintjének megújítását, gépesítésének javítását hivatott segíteni, mégpedig úgy, hogy az ágazati koncepcióban megfogalmazott fejlesztési célok megvalósítására visszatérítendő, ám a jelenlegi kamatfeltételekhez viszonyítva jóval kedvezőbb kamatú hiteleket folyósít. A támogatási alap létrehozása az érintettek számára egyértelművé tette, hogy végérvényesen lejárt a soha vissza nem térítendő, állami kegyként osztogatott támogatások korszaka. Nem azért, mintha nem lenne rá szükség, ellenkezőleg. Az államkassza azonban üres, így a liberalizált piaci viszonyok között vergődő ágazatnak a saját erőfonásait felélve kényszerűségből kell alkalmazkodnia a piaci feltételekhez. A szorító helyzetben a pénzügyi kormányzat a hitelekkel való gazdasági nyomás taktikáját választotta, amely egyébként arra is szolgál, hogy a szelekciót elvégezze. Abból az alapelvből kiindulva, hogy aki nem kap hitelt, tönkremegy, hitelt viszont csak az kaphat,"aki fizetőképes. Mivel a támogatási alap költségvetési forrásokkal gazdálkodik, és ezek felhasználása szigorú szabályokhoz kötött, szükség volt egy pénzintézetre, amely a hiteligények elbírálása során kifejezetten szakmai szempontok szerint ítéli meg a megtérülés feltételeit. Erre a célra a Szlovák Mezőgazdasági Bankot választotta a támogatási alap tanácsa. Amint azt Anna Kováčová, a bank hitelosztályának igazgatója hangsúlyozta, ők kifejezetten szolgáltatásként végzik ezt-a tevékenységet. Ismeretes, hogy a támogatási alap az idén 3 féle hitelkonstrukció révén próbál meg eleget tenni az agrártermelők beruházási igényeinek. Elsősorban az ágazati koncepció által megfogalmazott műszaki fejlesztési célokra folyósít 5 százalékos kamatú, 5-7 éves futamidejű hiteleket. A termőföld piacának beindítását szolgálja a földvásárlásra fölvehető hitel, amelyet 2 százalékos kamattal 10-25 év alatt kell visszafizetni. Az idei évre 400 ezer koronában határozták meg az erre a célra felvehető maximális összeget, úgy hírlik azonban, hogy nem lesz belőle semmi, akárcsak a fejlesztési célokra szánt hitelekből, hiszen az alap forráshiányra hivatkozva csupán a harmadik hitelkonstrukciót, a hitelgaranciák vállalását tudja biztosítani. Az eredeti elképzelésekkel ellentétben ugyanis nem sikerült 1 milliárd koronát szerezni az alap beindításához, ennek az összegnek csupán kevesebb mint a fele, 400 ezer korona áll rendelkezésre. Marián Kudlej, a támogatási alap igazgatója nem tehet mást, mint azzal főz, amije van. Alapszabályzatuk ugyan kimondja, hogy az Állami Vagyonalap az agrárszektor privatizálásából származó bevételek 50 százalékát köteles a számlájukra átutalni, ezek az összegek azonban jelenleg még a holdban vannak. így kényszerűségből csak a reális megtérülés esélyét garantáló projektekbe fektethetik a szűk forrásokat. Csak miheztartás végett: az alap által folyósított támogatások kérelmezőinek szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Ami talán a jelenlegi helyzetben a legfontosabb, a hitel kérelmezőjének rendelkeznie kell a beruházásra szánt összeg 30 százalékával, s bevételeinek legalább 50 százalékát az agrártermelésből' kell kimutatnia. Amint megtudtuk, a Szlovák Mezőgazdasági Bank szeptember elsejétől kész a hitelek folyósítására, erre a célra külön szakembergárda áll az ügyfelek rendelkezésére. Segítségükre minden bizonnyal szükség is lesz, mivel a Regionális Földügyi és Információs Szolgálatok irodáiban kapható hitelkérő nyomtatványok kitöltése állítólag külön művészet. Anna Kováčová szerint a banknak minden feltétele adott ahhoz, hogy az elbírálási folyamat megszabott időpontját betartsa, s az egész folyamat ne tartson tovább 34 napnál. A végső döntést természetesen a miniszter, illetve az alap tanácsa hozza. A helyzet jelenlegi állása szerint minden arra utal, hogy a támogatási alap lendületes nekifutás után sasszézva próbálja visszafogni iramát, hogy a léc elé érkezve - ha már nem ugrik - legalább ne sodoija azt magával, hanem át tudjon alatta bújni. (tszilvássy) Szigorú feltételekre számítson a hitelkérelmező (Illusztrációs felvétel)