Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-24 / 197. szám, szerda

25 MindennApI bűnügyeinK <ájszó< ÚJ szÓ 1994. AUGUSZTUS 25. PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Űj Szó-tudósítások) Az EGYÜTTÉLÉS továbbra is kitart amellett, hogy meg kell változtatni a népszavazás során felteendő kérdést. Éspedig azt kell megkérdezni a lakosságtól, akare egy olyan ifjúságvédelmi törvényt, amélyben leszögeznék a fiatalok pozitív diszkriminációját. Duka Zólyomi Árpád frakcióvezető elmondta: a kezdeményezésről tájékoztatták koalíciós partnerüket, valamint a koalíciós tanács tagjait. Az MKDM-től a napokban várják a választ. A mozgalom sajtótájékoztatóján szóba kerültek az egészségügyi törvénytervezetek. Fehér Miklós képviselő a Nemzeti Biztosítóval kapcsolatos észrevételeit, kifogásait sorolta. Mint mondta, az Együttélés képviselői megszavazzák az általános biztosítóról szóló törvényt. Komlósy Zsolt képviselő a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatosan megjegyezte: mozgalmuk támogatja ezt a privatizációs formát. Ám ez véleményük szerint továbbra sincsen kellőképpen előkészítve - továbbra sem tudni biztosan, hogy milyen vagyonrészt kínál fel az állam a vagyonjegyes privatizációba. Komlósy szerint legalább január 15-éig ki kell tolni a regisztrációs időszakot. Erre véleménye szerint azért van szükség, mert ősszel parlamenti és önkormányzati választások lesznek, amelyek jócskán elterelik majd a lakosság figyelmét a privatizációról. A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM elégedett azzal, hogy a törvényhozás a múlt héten elfogadta a Büntető Törvénykönyv módosítását, amely Bugár Béla elnök szerint jelentős mértékben elősegíti a szervezett bűnözés megfékezését. A mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: nem értenek egyet a DSZMnek a lusztrációs törvény hatályon kívül helyezésére vonatkozó javaslatával. Vannak ugyan a jogszabályban olyan részek - így például a munkásőrségre vonatkozó passzus -, amelyeket túl szigorúnak tartanak, de ennek ellenére szükség van a lusztrációra. Csáky Pál frakcióvezető ezzel összefüggésben megjegyezte: a DBPnek köszönhető, hogy a DSZM-nek sikerült napirendre tűzetnie az átvilágításokat. Időzített bombához hasonlította a két párt választások utáni esetleges együttműködését. Szó volt a sajtótájékoztatón a törvényhozás előtt lévő egészségügyi törvényekről is. A kérdés szakértője, Sárközi Klára nagyon fontosnak nevezte a jogszabálytervezetek elfogadását. (gágyor) Forró drót Mohiról (Üj Szó-hír) Augusztus 12-e óta működik az a telefonvonal, amelyen bárki elmondhatja vagy faxon elküldheti véleményét a mohi atomerőműről. Az első héten öt polgár és öt lap élt a lehetőséggel. A telefonáló magánszemélyek általában az atombalesettel kapcsolatos védelem, a védőfelszerelések hozzáférhetősége, az építkezés befejezése, illetve az iránt érdeklődtek, hogy olcsóbb lesz-e a villanyáram az erőmű környékén elők számára. Két telefonáló támogatta az erőmű befejezését, egyikük elítélte a Greenpeace aktivitását és kétségeit fejezte ki afelől, hogy a nagyközönség képes-e szakmai szempontból megítélni az atomerőmű problémáját. A forró vonal száma: 07/210 3841. A mohi beruházást illető vélemények és kérdések ezenkívül a következő címre is eljuttathatóak: Projekt Mochovce, P. O. Box 7, Pošta 111, Pribinova 25, 81011 Bratislava. (tuba) KÖZLEMÉNY | A Magyar Polgári Párt lakossági fórumai 1994. augusztus 24-én: Gortva (18.00) és Serke (20.00) - Jóba Mihály mérnök, Ferencz József; Kistárkány (20.00) - Máriássy Péter, Reiter Géza, Horváth Dénes. K-72 Transzformációs törvény - a képviselő szemével Lehetőség a kiskirályoknak? A 42/1992. számú úgynevezett szövetkezeti transzformációs törvény már korábban ismertté vált a szlovákiai magyarság körében. A törvény értelmében megtörtént a szocialista mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonosok szövetkezetévé való áttraňszformálása. Több negatívuma vari ennek a Szövetségi Gyűlésben 1991-ben megalkotott törvénynek, amelyek a szakemberek és a honatyák részéről is ismertek, de kialakult egy viszonylagos belső egyensúly a jogi személyként fellépő mezőgazdasági szövetkezetek és a jogosult személyként fellépő vagyonrész-tulajdonosok között. Ezt a viszonylagos egyensúlyt nem kívánta megbontani még a Mečiar vezette kormány sem, noha parlamenti munkánk keretében ezt a problémát mi is többször felvetettük. A választások közeledtével - érzésem szerint főleg politikai célzattal - a földművelésügyi minisztérium javasolta az említett törvény módosítását, amely ezt a viszonylagos belső egyensúlyt még jobban a szövetkezet oldalára mozdította volna el. A benyújtott javaslatban megfogalmazott elvek nagy része már ismert volt, hiszen a szocialista alapokon működő Parasztszövetséget felváltó és annak személyzetét megőrző Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének javaslataiként már régóta ismertek voltak, de mind ez ideig hiányzott megfelelő szakmai és politikai támogatásuk. A problémát egyáltalán nem az jelenti, hogy esetleg módosítják a transzformációs törvényt, hanem az, hogy a benyújtott módosítás, amelyet a parlament hosszú vita után elvetett, diszkriminatív elemeket is tartalmaz a vagyonrész-tulajdonosok jogosultságát és lehetőségeit illetően. Érthetetlen és elfogadhatatlan számomra a felvetett javaslat, hogy a szövetkezét a transzformáció megtörténte után újra felértékelheti a kiadásra szánt eszközöket, tárgyakat. így értékkülönbség alakulhat ki, és megtörténhet, hogy ugyanaz az eszköz, gép vagy tárgy más értékkel rendelkezett a transzformáció keretén belül, amelyből kiszámították az érintett személy vagyonrészét, és más lesz értéke akkor, amikor az érintett személynek a 13. § értelmében kiadják a vagyonrészét. Sajnos, erről az értékkülönbségről nem rendelkezik a benyújtott javaslat. A vagyonrész-tulajdonosokat érintő további diszkrimináció a 17b §-ban van megfogalmazva. Ennek értelmében a szövetkezet mentesülne a vagyonrész kiadásától abban az esetben, ha az érintett személy nem fogadná el a szövetkezet által felkínált eszközt, tárgyat vagy gépet az általa megszabott értékben, vagy ha az érintett személy nem fejtene ki kellő együttműködést a szerződés megkötését illetően. A kérdés így az, hogy egy esetleges vita esetén ki fogja eldönteni, melyik félnek van igaza: A más jellegű vitás ügyekkel már eddig maximálisan leterhelt bíróságok? Ilyen formában a javaslat a konkurencia kizárására tett igyekezeteknek is lehetőséget nyújt. A módosító javaslat egy új értékpapírformát vezetett be, éspedig az úgynevezett szövetkezeti kötvényeket. Ilyen értékpapír formájában a szövetkezetek kiadhatnák a jogosult személyek vagyonrészét, így ezek a személyek a szövetkezetek részvényeseivé válnának. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy az indítványozott javaslat összhangban van-e a 600/1992-es és a 88/1994-es, az értékpapírokról szóló törvényekkel, hiszen ebben a kérdésben a törvény értelmezése nem egyértelmű. Másrészt a kötvénytulajdonosok csak a szövetkezet nyereségéből részesülnének, vagy veszteség esetén hozzájárulnának az évi veszteség térítéséhez, de a gazdaságirányításba közvetlenül nem lenne beleszólásuk. így megkérdőjelezhető az ilyen kötvények eladásának lehetősége. Sajnos, a törvénymódosítási javaslat még több ilyen és hasonló diszkriminációs elemet is tartalmaz. Valamennyi egyoldalúan a vagyonrész-tulajdonosok helyzetét nehezítené, és még zavarosabbá tenné az eddig is túl lassú és kis hatékonyságú mezőgazdasági transzformációs folyamatot. Jelenleg folyik a parlament 37. ülése, amelynek programpontjai között ott szerepel újra a DBP képviselői által benyújott, a 42/1992-es transzformációs törvény módosítására vonatkozó javaslat. Ez a javaslat szinte teljesen megegyezik a 36. ülésen megtárgyalt, elvetett és a fentiekben bizonyos mértékig leírt javaslattal, amelyet a földművelésügyi minisztérium dolgozott ki. Ebből kifolyólag is, sajnos, teljes mértékben tartalmazza a vagyonrész-tulajdonosokat érintő diszkriminációs elemeket, igyekezetet, és szó szerint átveszi a minisztériumi indítványból a szövetkezeti kötvényekről szóló javaslatot. Mi is történhet, ha a benyújtott javaslat a parlamenti szavazáskor megkapja a kellő támogatást, és hatályba lép a törvénymódosítás? Erre a kérdésre bizony felelősségteljesen megadható a megfelelő válasz: - a vagyonrészek kiadását illetően törvény erősíti meg a jelenlegi kedvezőtlen állapotot az önálló gazdálkodásba kezdő termelőkkel kapcsolatban. Amit a szövetkezetek eddig nem a törvényben meghatározottak értelmében tettek, ezután a törvény értelmében tehetik, sújtva ezzel a vagyonrész-tulajdonosokat; - önhatalmúan dönthetnek a szövetkezetek, hogy mikor, mit és milyen értékben hajlandók kiadni vagyonrészként a tulajdonosoknak; - azoknak a vagyonrészét, akik nem tudnak, vagy nincs szándékukban önállóan gazdálkodni, eddig ismeretlen, nem teljes értékű értékpapírként működő szövetkezeti kötvényekre váltják. Ezek nominális értéke a kiadás idején a vagyonrész értékével lesz egyenlő, de a szövetkezetek jelenlegi gazdasági helyzetének ismeretében félő, hogy reális értékük rövid időn belül jelentősen megcsappan. így számukra csak a bizonytalanság marad, vagy lényegesen a névérték alatt áruba bocsátják szövetkezeti kötvényeiket, vagy esetleg ölbe tett kézzel várnak a csodára, hogy majd egyszer hatékonyabb lesz a szövetkezetük gazdasági tevékenysége. Sajnos, egy ilyen szellemű törvénymódosítás a későbbiekben lehetőséget adna arra is, hogy esetleg névértéküket elveszítve kisebb kollektívák kezébe menjenek át és koncentrálódjanak a szövetkezeti vagyonrészek. így esetleg lehetőség nyílna arra, hogy egyesek jogtalanul meggazdagodjanak a vagyonrész-tulajdonosok kárára. A parlamenti pártok és mozgalmak részéről a törvénymódosítást illetően már részben megfogalmazódtak az állásfoglalások. Az MKDM, az Együttélés, a KDM, a DU és az NDU csak abban az esetben támogatja a javaslatot, ha a beterjesztett módosító javaslataik megkapják a szükséges támogatást. Javaslatainkat a kormánykoalíciót alkotó pártok támogatják, kivéve a DBP-t, amelynek egyes képviselői eddig is - és nemcsak ebben a kérdésben - az ellenzékben lévő Mečiar-párttal és a Slota-féle SZNP-vel működtek együtt. Már ez is bizonyos mértékig jelzi, hogy mi várható a jövőt illetően. FARKAS PÁL (MKDM) Iegnap OLVASTUK I Trükkös áremelés Már augusztus elsejétől hatályba lépett a hozzáadottérték-adóról szóló törvény módosított változata. A módosítás szó mögött egyszerűen e tételnek a növelése áll, ami viszont közvetlen kihatással van a fogyasztói árakra. Augusztustól számos addig 6 százalékos adókulccsal tértiéit termék került át a 25 százalékos adókulccsal terheltek kategóriájába. Rendkívül prózai oka volt a módosításnak: pénzt kellett szerezni az államkasszába. Az egyszerű polgár pedig hallgathatta a felelős gazdaságpolitikusok kijelentéseit, melyek szerint a módosítás nem vonatkozik a mindennapi fogyasztású cikkekre, csak a luxuscikkekre, azok közül is a „luxusabbakra", tehát-állították - az adóemelésből következő áremelkedések a legigényesebb, legtorkosabb vevőkört értintik majd. Más az elmélet, és megint más a gyakorlat. Ismét beigazolódott a régi igazság, amelyről az árcédulákat tanulmányozó állampolgár már néhány hete saját tapasztalatból győződhet meg. Szinte mindennek emelkedett az ára, és a dolgokban járatlan hajlamos ezt a jelenséget kizárólag a kereskedők számlájára írni. Kétségtelen, ebben is van némi igazság, de... A szegény embert még az ág is húzza - mondhatnánk. Számos áru létezik ugyanis, amelyek ugyan nem kerültek át a magasabb adókulccsal terhelt áruk kategóriájába, mégis drágultak. Éppen ezért a pénzügy-minisztérium úgy döntött, hogy onnét is elveszi a magáét, ahol semmi sincs. Még nagyobb adó sem. Módszertani módosításokkal érte ezt el. Ezek egyike például, hogy pontosította a hozzáadottérték-adó kiszámítására szolgáló alapot az importált áruk esetében. E módszer értelmében az importált áru árához hozzászámítják a rendes vámot is. Ily módon természetesen, növekszik a hozzáadottérték-adó kiszámításának alapja, tehát nagyobb lesz a kiszámított adóösszeg is. Es már teljesen legálisan meg is születik a magasabb fogyasztói ár. Különös pikantériája van ennek a módszernek a Csehországból importált áruk esetében. A vámunióról kötött egyezmény értelmében ugyanis a vámot kivetik, de nem inkasszálják be. Beszedik viszont a hozzáadottérték-adót, amit a be nem szedett vám alapján számítanak ki. A fogyasztó pedig szépen megfizeti. És bizony nemcsak a luxuscikkért. A „szegény" kereskedő pedig tulajdonképpen bolond lenne, ha nem élne a helyzet kínálta lehetőséggel. Különösen akkor, amikor az alapos árellenőrzések nálunk csak elvétve fordulnak elő. (Igor Žvach, Národná obroda

) AHOGY ÉN LÁTOM Szocdem kálvária A híreket hallgatva tegnap reggel a szlovákiai szocdemek jutottak az eszembe. Éppen bemondta a rádió, hogy a Demokratikus Baloldal Pártjának neves és a jogtudományban, illetve a történelemben jártas vezetői a Mečiar-pártiakkal, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselőivel és másokkal együtt szavazva elérték, hogy a törvényhozásban napirendre tűzik a lusztrációs jogszabály hatályon kívül helyezését. Mondom, a szocdemekre gondoltam első számú gondolattársításként, pedig a hírekben a demokratikus baloldaliak szerepeltek. Vajon mit gondolhat Weissék eme újabb vargabetűjéről Jaroslav Volf, a Szociáldemokrata Párt elnöke, aki közös listán indítja pártja képviselőjelöltjeit a demokratikus baloldaliakkal? Sok elmélet született már annak kiderítésére, hogy a posztkommunista országokban - minden korábbi feltételezés ellenére - általában miért nem terem babér az olyan politikai szubjektumok számára, amelyek tagjai a baloldali értékrendhez igazodva levonták a történelmi tanulságokat, következetesen elhatárolódnak a bolsevizmustól, és a korszerű szociáldemokrata eszmék talaján próbálnak szerveződni. Aki már elmúlt huszonöt éves, és valamikor réges-régen tanult párttörténetet (van-e, aki nem tanult?), és a sorok között is tud olvasni, ha akarta, ha nem, észre kellett hogy vegye, mi történt ebben az országban 1945-ben, de még inkább 1945 után a szocdemekkel. A munkásegység örvén még az írmagjukat is kiirtották. Volt, akit hóhér és verőlegény által, másokat megfélemlítéssel, némelyeket a vezetőik közül jól fizetett funkcióba helyezéssel. A megfélemlítettek között voltak, akik túlélték a negyven esztendőt. Megöregedtek, és 1989 után - ráadásként - még egy megaláztatásban volt részük. A hamarjában köpönyeget fordító tegnapi konszolidátoroktól egy szép napon arról értesültek, hogy nem ők az igazi szociáldemokrata eszme hordozói. Hanem Peter Weissék. Az a garnitúra, amelynek vezető tagjai ugyan nem követtek el főbenjáró bűnt 1968 után. Csak annyi voltba vétkük, hogy a kommunista pártifftézetek történészi,-filozófiái, jogtudósi és más íróasztalait koptatták, és csak úgy mellékesen pártdokumentumtervezeteket segítettek kidolgozni a pártközpontoknak. Talán még besúgók sem voltak, ami nem kis dolog. Rendben van, a történelem nem ért véget azzal, hogy a bolsevizmus megbukott. A harmatos lelkű ifjúkommunisták birtokon beiül maradtak, és újraszerveződtek, mondván: irány a szociáldemokrácia magaslatai. És magaslatainak legtetején a Szocialista Internacionálé. Úgy elméletileg van abban némi ráció, hogy végül is annyira közeledett egymáshoz a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt, hogy a választási frigyre is rákerült a stempli. Hát igen, elméletileg. Meghúzták a vastag választóvonalat, és fátylat borítottak a múltra. Weissék most azzal, hogy nyíltan kívánják a lusztrációs törvény hatályon kívül helyezését, alaposan megtépték ezt a fátylat. Nem kell ahhoz még csak Rudé krávót sem tanulmányozni, hogy az ember rájöjjön, kiknek a rehabilitálását, kiknek a szerecsenmosdatását óhajtják a demokratikus baloldaliak. Az is rendben lenne, ha az utóbbi két-három év alatt differenciáltan közelítették volna meg az átvilágítások kérdését, és olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amelynek értelmében a társadalom hagyná, hogy a „rostán" átessenek a kisstílű besúgók, illetve azok, akik valóban csak véletlenül kerültek rá a listára. Azonban joggal feltételezhető, hogy nem az apró gazemberkedők miatt szorgalmazzák a lusztrálások felfüggesztését. Éveköta azzal érvelnek Mečiarékkal együtt, hogy kétszázezer embert nem lehet felelősségre vonni. Ez így igaz. Csakhogy ők éppen a főbűnösök tetteinek felderítésétől ódzkodnak. Tényleg, mit szól Weissék magatartásához Jaroslav Volf és többi szociáldemokrata vezető? Nem tartanak a történelem megismétlődésétől? Attól, hogy egy szép napon ismét létrejön a baloldali egység, és ismét az a „tyúkalja" diktálja majd a feltételeket, amely negyven év alatt sem tudott megszabadulni régi szokásaitól? Számos stációja volt eddig a szlovákiai szociáldemokraták kálváriájának. Félő, hogy most egy újabbhoz közelednek. Mert nálunk minden megtörténhet. Még az is, hogy egyszer majd kitüntetés jár az ŠtB listáján való szereplésért. TÓTH MIHÁLY