Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-15 / 189. szám, hétfő

1994. AUGUSZTUS 10. ÚJ SZÓ' SPORT 1919 Vastagabb lett a boríték A Slovakofarmában a gyár vezetése és a szakszervezet együtt védi az alkalmazottak érdekeit Patyolattiszta fehér köpenyek, sapka alá rejtett hajtincsek, reszpirátor az arcok előtt. A gépek belsejéből ezernyi golyócska, kapszula hullik alá, hogy a szállítószalagon végiggurulva - a talpig beöltözött asszonyok figyelő tekintetének felügyelete mellett - dobozokban, fóliákban hagyja el a gyártócsarnokot. « Amikor kísérőmet arra kérem, álljunk meg, mert szót szeretnék váltani néhány munkásnővel, felemelt szemöldökké! közli a tényállást: munkaidőben aligha lesz erre mód. Ugyanis nem találok senkit, aki vállalná a beszélgetést. Persze, délben, az ebédszünetben biztosan készségesen rendelkezésemre állnak, s kérdezhetek bárkitől bármit. - A munkásnők teljesítménybérben dolgoznak, fizetésük, illetve a havi és a negyedévi prémiumuk az elvégzett munka mennyiségének és minőségének á függvénye. Noha gépeink a lehető legkorszerűbbek közé tartoznak, az emberfigyelme, szakértelme nélkül nem lennének olyan gazdasági eredményeink, mint milyeneket elérünk - magyarázta Michal Pikus mérnök, a galgóci Slovakofarma Rt. vezérigazgatóságának hivatalvezetője. A Slovakofarma Részvénytársaságban a múlt év során nagy változások mentek végbe. Nemcsak az üzem stratégiája, működési alapszabályzata változott meg, hanem, s ez a gyógyszergyár 2073 alkalmazottja számára a legfontosabb: nőttek a bérek is. Míg 1992-ben az átlagkereset 5389 korona volt, 1993-ban már 7581, vagyis 40,7 százalékkal, 2192 koronával több. S nemcsak a bérek emelkedtek, ha* nem a havi és a negyedéves prémiumok is. Az rt.. vezetése a nagyfokú és szinte mindenkit érintő változások előkészítésébe és valóraváltásába bevonta a szakszervezetet. Elkészült a kollektív szerződés, melyet néhány kérdés tisztázása után mindkét fél aláírt. S hogy lássam, miről' van szó, belelapozhattam a vaskos iratkötegbe. Az említett béremelés mellett a Slovakofarma valamennyi dolgozója a nyári szabadsága előtt 13. fizetést (bérének 50 százalékát), karácsony előtt pedig 14. fizetést (bérének 10 százalékát) kap. Ezen felül a gyár vezetése munkaruhát, munkavédelmi eszközöket, üdülési, étkezési lehetőséget biztosít, és lakásépítési kölcsönt is nyújt. -A szakszervezeti vezetőkkel együtt nagyon fontosnak tartottuk a szociális program kidolgozását és a kollektív szerződés elkészítését folytatta a hivatalvezető. - Nem mi, hanem a szakszervezet szorgalmazta a differenciált bérezés bevezetését, mondván: legyen vége az egyenlösdinek. - És vége lett? - Természetesen. A magasabb szaktudással bírók, a mesterek, a részlegvezetők stb. szaktudását értékelni kell. A nagyobb felelősségvállalást pedig meg kell fizetni. Elképzelhetetlen ugyanis az, hogy mindazok, akik szellemi csúcsteljesítményt nyújtanak, a munkaidő végeztével másodállásban egészítsék ki keresetüket. Persze, a magasabb beosztásban dolgozóknak minduntalan tanulniuk kell. Az üzemvezetés nagyon sok ingyenes szaktanfolyamot szervez, alkalmazottaink közül százan angol és német nyelvtanfolyamra járnak- S aki. netán nem akar haladni a korral, azzal felbontjuk a munkaviszonyt. Jelenleg nagyon kevés a csak alapfokú végzettséggel rendelkező dolgozó. Megtudtam azt is, hogy a részvénytársaság sok hasonló nagyságrendű gyárral ellentétben megtartotta üzemi üdülőit. És láss csodát, a pöstyéni és a bezoveci nyaralók, annak ellenére, hogy az alkalmazottak csak a fő szezonban látogatják, nem veszteségesek. A dolgozók számára adott a külföldi társasutazások lehetősége is, tavaly 120 felnőtt Spanyolországban, az idén' 120 gyermek Horvátországban nyaralt. Szinte hihetetlenül hangzott Jozef Bauer mérnök, szakszervezeti elnök tájékoztatása, aki a stabilizációs kölcsönök gyakorlatáról számolt be. - A fejlődő gyárnak egyre több szakemberre van szüksége. Ezért ide kell csalogatni őket! Szociális programunk tartalmazza mindazt, amire egy fiatalnak szüksége lehet., Ebbe belefér a kamatmentes kölcsön, a lakásvásárlásiépítési hozzájárulás vagy akár az üzemi egészségügyi ellátás. - Nehezen hihető, hogy egy ekkora, még ha sikeres gyárban is, mindenki mindennel elégedett - próbáltam akadékoskodni. - így igaz. Egyik napról a másikra az emberek gondolkodásmódja nem változott meg. A múltban például ha valaki ittasan érkezett munkahelyére, vagy valamit eltulajdonított, mit történt? Jelenleg a magán biztonsági szolgálat emberei szigorúan ellenőrzik a táskák tartalmát, s ha bárkit 150 korona feletti lopáson érnek, attól nyomban elbúcsúzunk. Már csak azért is, mert valamennyien havonta 200 koronáért, jutányos áron juthatunk a szabadon árusított termékeinkhez. Meg kellett szoknunk azt is, hogy a bérek magassága magánügy. Mindenki bankszámlát nyitott, a pénzünket átutalják. Jelenleg a gyárban két bankautomata áll rendelkezésünkre, de hamarosan újabbakat szerelnek fel. A legnagyobb elégedetlenség oka az üzemi koszt minősége. Mivel az összes ebédlőt, büfét, ételkiadót bérbe adtuk, összehívtuk a maszek üzemeltetőket, s felsoroltuk kifogásainkat. Ha a helyzet nem javul, felbontjuk a velük kötött szerződést. Talán furcsán hangzik, de a Slovakofarmában az alkalmazottak érdekeit nemcsak a szakszervezet védi, hanem az rt. vezetése is. S hogyan vélekednek minderről az alkalmazottak? - Nincs okunk panaszra. Manapság az, hogy van munkánk, sokat jelent. Igaz, állandóan tanulnunk kell, viszont tény, hogy a boríték is vastagabb. Aki pedig úgy érzi, többre képes, s nem akar élete végéig munkásként dolgozni, kérheti az áthelyezését. Ha vállalja a tanulással járó többletmunkát, a megterhelést, akár üzemvezető is lehet. Előbb persze bizonyítania kell. Amikor megtudtam, hogy ingyenes nyelvtanfolyam indul, jelentkeztem. Tudtam, a tanulás miatt munkateljesítményem nem csökkenhet. A részvénytársaság vezetése pedig engedményt tett, a tanfolyam ideje alatt nem három, hanem csupán két műszakban dolgozhatom. Néha előfordul, hogy szóvá teszünk ezt-azt, ám egymás között, s főleg a kapun túl büszkék vagyunk arra, hogy a gyógyszergyárban dolgozhatunk mondta egy magát megnevezni nem kívánó munkásasszony. PÉTERFISZONYA A „kisasszony" A faluban csak így emlegetik. így nevezték el több mint harminc évvel ezelőtt, mikor hozzájuk került - Deákiból Gömörmihályfalára - tanítani. Kovács Éva akkkor talán még maga sem hitte, hogy ez az apró település annyira a szívéhez nő majd. Mégis megtörtént. Ám nem is csoda, hiszen szinte egész eddigi élete, ifjúsága, munkája ehhez a kis gömöri faluhoz kötötte. S a kötelékek az évek múlásával csak erősödtek. - Tulajdonképpen mindent annak köszönhetek, hogy az életem nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Nem akartam tanítani, az iskolában is inkább a produkálás lehetősége vonzott, tanáraim irányítottak végül mégis erre a pályára. A pozsonyi pedagógiai középiskola elvégzése után, 1960-ban Somorjára készültem tanítani, de aztán cseréltem egy kolléganőmmel, aki családi okok miatt nem tudta vállalni a neki felkínált helyet a Rimaszombati járásban. így kerültem Felfalura, életem első munkahelyére. Bár mindössze két évig máradtam, ennyi időre szólt a szerződésem, a mai napig szívesen emlékszem vissza az ott eltöltött hónapokra. Nem is lehet elfelejteni azt a ragaszkodást, szeretetet, amit ott kaptam. Talán mert én voltam a faluban az első magyar tanítónő a háború óta. A két év elteltével a járás egy másik kis településére, Baraccára kerültem. Onnan helyeztek végül 1965-ben Gömörmihályfalára. Emlékszem, még az iskola épülete sem volt teljesen ké

;sz, így a kultúrházban kezdtem tanítani, de december 6-án az első mintatanítást már az új épületben tartottam. Noha idegenként érkezett, ráadásul egy olyan kol-< léganő helyére, akit a helybeliek nagyon kedveltek, csakhamar otthonra lelt a kis faluban. Ezt arinak köszönhette, hogy könnyen megtalálta az utat nemcsak a gyerekek, hánem a felnőttek szívéhez is. Ami megmutatkozott például abban,, hogy szülők, de mások is, kivették a részüket az iskola szépítéséből, a közös rendezvényekből. Meg abban is, hogy nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a Kovács Éva által beindított kulturális tevékenységekbe. Színdarabok, esztrádműsorok, irodalmi összeállítások egész sora született a közös munka eredményeképpen. Minden aktivitás lelke és motorja a „kisasszony" volt. - Fiatal voltam, tele energiával és tervekkel, a gyerekekkel délutánonként báboztunk, rajzoltunk, kerámiákat készítettünk, és persze minden jeles alkalomra műsort tanultunk be. Az évek során megtapasztaltam, hogy egy ilyen kis faluban is rengeteg ügyes gyerek van, csak meg kell őket találni. Noha a külön foglalkozás rengeteg energiámba került, én nagyon élveztem. Jó volt lámi a munkám eredményét, hogy milyen szépen adják elő a közösen betanult verseket, dalokat, táncokat. A felnőttekkel sem volt ez másképp. Fiatalokat, idősebbeket egyaránt be lehetett vonni a munkába, így vittük színre a János vitézt, a Botcsinálta doktort és a többi darabot. Az ösztönözte őket is, engem is, hogy más lehetőség nem volt a szórakozásra, mint amit magunk megteremtettünk. Hosszú évek során jellemezte ez a lelkesedés a mihályfalusiakat, aztán egyszerecsak vége szakadt. Mi lehetett az oka? Ma már nehéz megmondani. Valószínűleg több tényező is közrejátszott, az idősebbek Harmincnégy év nem kis idő. De a „kisasszony" nyugodt lehel: nem volt hiábavaló... talán elfáradtak, a fiataloknak már nem jutott rá idejük, ráadásul a falu a kultúrházat is elveszítette, miután a szövetkezet ott rendezte be az irodáját. Hely híján aztán a kultúra a falakon és idővel a falun is kívül rekedt.' Ami az egykori gazdag kulturális életből maradt, az a gyerekek anyák napi, év végi fellépése. Mert Kovács Éva tanítónő velük azért továbbra is éppúgy foglalkozott, mint annak előtte. Pedig az évek fölötte is elszálltak. Maholnap már befejezi a pályáját, átadja helyét a katedra mögött az új kolléganőnek. A kisiskolában eltöltött évek azonban nem múlnak el nyomtalanul sem a „kisasszony", sem a falu számára. . -Amióta kikerültem az iskolából, falun tanítottam. Méghozzá egészen kis falvakon, egymagam. Állítom: más volt, és most is más ez a pedagógusi munka. Itt többre és jobban oda kell figyelni, azt is csinálni kell, ami amúgy nem lenné a pedagógus feladata. Nehezebb, mégis hálásabb feladat, mert több eredményt lát az ember a munkája nyomán, merészebben dolgozhat és valósíthatja meg egyéni elképzeléseit. Lett volna lehetőségem elmenni, hívtak a rimaszombati magyar tannyelvű alapiskolába, de nem mentem. A szülők sem akartak elengedni, meg nekem is a szívemhez nőtt ez a hely. Nagyon megszerettem ezt a falut, ezt az iskolát. 1965 óta sok minden megváltozott a mihályfalusi kisiskolában. Az épületet korszerűsítették, bár az ivóvíz és a fűtés még mindig nincs megoldva. Viszont van két szép tanterem, mosdó, öltöző, sőt kabinet is. Ma Kovács Éva fiatal kolléganőjével több mint negyven kis nebulót tanít, nevel. A körülményektől függetlenül fáradhatatlanul és sok szeretettel. Még 34 év után is minden napra, minden órára készül, és ha egy tanítási nap mégsem úgy sikerül, ahogy tervezte, képes napokon át azon rágódni, mit hibázott el, hogyan tehetné jóvá. S mikor esténként az iskola épületében levő kis szobájában lepihen, gondolatai akkor is a munka, a gyerekek körül forognak. - Elszálltak az évek, és szinte észre sem vettem, hogy egyedül vagyok. Dolgoztam, mindig elfoglaltam magam valamivel, nem is gondoltam arra, hogy talán férjhez kellene mennem. Ki tudja, hogy alakult volna az életem, ha van családom. Talán jobb volna, ha lenne mellettem valaki, akivel megbeszélhemém a gondjaimat, terveimet. Néha érzem is a hiányát. Viszont így több időm jutott és jut az iskolára, a gyerekekre, a kultúrára. Én így is teljesnek érzem az életemet, és talán nem volt hiábavaló. Ha találkozom a régi tanítványaimmal, akik köszönnek, akik emlékeznek rám, akik eljönnek néha méglátogatni, elmesélni, mire jutottak - ez nekem a legnagyobb köszönet. S.FORGON SZILVIA A történet folytatódik Üzemanyagra és fizetésre már telik Utoljára május elején jártunk a Sőregi Mezőgazdasági Szövetkezetben. Akkor megállapíthattuk, hogy az egykori országos hírű gyümölcsös és szőlészet bérlők kezében van, a növénytermesztés nem jövedelmező, az állattenyésztés pedig gyakorlatilag már padlóra került. Az évtizedekig kiváló minőséget produkáló fajtatiszta sertésállomány a húsüzemnek termel, szarvasmarha-állomány pedig már nem létezik. A szövetkezet elnöke akkor úgy tájékoztatott bennünket, hogy a hónap végén sorra kerülő tagsági gyűlésen dől el a szövetkezet jövője, sorsa. Az aratás után kopogtam be ismét az elnöki iroda ajtaján. Bent Szó József, a szőlészet égyköri vezetője, későbbi bérlője, s mint megtudtam, az új elnök fogadott. Meglepetésemet látva elején kezdte a történetet. - Tizenöt évet dolgoztam le a szövetkezetben, az utóbbi időben a szőlészeti ágazat vezetőjeként, Amikor változott a helyzet, és szövetkezetünk csúszni kezdett lefelé a lejtőn, én bár részben ismertem a problémákat, de teljes egészében még nem láttam bele a termelésbe. Mivel a vezetőség az általam irányított részleget bérbe kínálta, mert szerintük veszteséget termelt, úgy döntöttem, hogy kiveszem, és irányítom saját felelősségemre tovább. Magánvállalkozó lettem, de a tagsági viszonyomat nem bontottam fel a szövetkezettel. Természetesen tovább érdekelt a szövetkezet sorsa, hiszen több mint 700 ezer korona vagyon volt és van benne, s láttam mi a helyzet, és hol keletkeznek a bajok. Nem azt akarom mondani, hogy akik itt előttünk voltak, nem csináltak semmit. Ez nem lenne igaz. Nagyon sokat tettek, sajnos, néhányan nem a megoldásokat keresték, hanem azt, hogyan lehetne tovább fokozni a feszültséget. Szaporodtak a kötekedések, a betartások... szinte az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy indulok az elnökválasztáson. A végső határidő előtt három nappal adta be jelentkezését, amire azonnal elutasító választ kapott, mivel a szövetkezet alapszabályzata kimondja, hogy a szövetkezet elnöke vagy elöljárósági tagja nem vállalkozhat. S ha a szabályzat így szól, akkor ez fordítva is érvényes, egy vállalkozó nem lehet a szövetkezet elnöke. - Hiába érveltem, hogy én csupán jelölt vagyok és itt csupán fogalomzavar történt, nem fogadták el a jelentkezésemet. Végső soron a tagsági gyűlésnek kellett eldönteni a kérdést, és a tagság egyhangúan amellett szavazott, hogy indulhassak a választáson. Tulajdonképpen már akkor tudtam, hogy én leszek az elnökválasztás győztese. így történt, és én akkor visszaadtam a vállalkozói igazolványomat. Az évzáró-gyűlésre és az elnökválasztásra Sőregen aránylag későn került sor, május 28án. Az új elnök első lépésként csökkentette az adminisztrációban dolgozók számát, az irányító, vezető személyek jelentős részét pedig leváltotta. Azután a szénabetakarítási és aratási munkák előkészületeit nézte át. - Lassú ütemben folytak az előkészületek, gyorsan alkatrészek után kell nézni. Latba kellett vetni minden tartalékot, még a vállalkozói korszakból származó ismerősöket is. Időre elkészültünk, a szénát betakarítottuk, a gabonát learattuk. Szénánk lett bőségesen, gabonából 200 tonnával többet csépeltünk ki, mint amennyit előre vártunk. Most folyamatosan szedjük rendbe az istállókat, mert azokat a gazdasági épületeket, amelyeket hónapokig, sőt évekig nem használtak, bizony eléggé lerobbant állapotban vettem át. Eddig két istállót tettünk rendbe, fokozatosan tatarozzuk a többit is. Fajtiszta állományunkból szeretnénk továbbra is tenyészkanokat és tenyészkocákat eladni, ami pedig a szarvasmarhát illeti, beállítani egy százdarabos tehénállományt. Remélhetőleg sikerrel jár a sőregi vállalkozás, bár aznap rossz híreket hallottam a faluban. A szőlőben és a közeli faluban is elpusztult vaddisznót találtak, az egyikről bebizonyosodott, hogy fertőzött, a másikról, a szőlőben találtról akkor még nem derült ki, hogy hordozója-e a sertéspestisnek. Ha igen, akkor a tenyészállományból a közeljövőben sem kerülhet vásárra egy darab sem. Az elnök elmondta, hogy bérhizlalást folytatnak. Mivel szarvasmarha-állományuk nincs, silójuk pedig még maradt, istállóikban más szövetkezeteknek hizlalnak szarvasmarhát. Természetesen fizetség fejében. Továbbá, ha sikerül, hamarosan melléktermelésbe fognak, megkezdik a szövetkezeti erdőkben a kemény fák kivágását és azok feldolgozását. A helyzetük az elmúlt rövid időszak alatt annyiban stabilizálódott, hogy a dolgozóknak előre háromhavi bért helyeztek el a szövetkezet számláján, és az őszi munkálatok során az üzemanyaggal sem lesz probléma. FARKAS OTTÓ