Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-02 / 178. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD ÚJ SZÓ' 1994. AUGUSZTUS 2. Sok a tanuló, kevés a tanterem Új iskolaigazgató Rimaszombatban Az oktatásügyi minisztérium egyik korábbi rendelete szerint ugyanazon iskolában férj és feleség főnök-beosztott viszonyban nem dolgozhat. Később a szigorú rende­letet mérsékelték, a kérdésben a döntést a járási tanügyi hivatalra bízták. A rimaszombati Šrobár utcai ma­gyar alapiskola igazgatója, Csúsz László levélben fordult a járási tan­ügyi hivatalhoz, amelyben kérte a felsőbb szerveket, hogy mérlegel­jék az iskola helyzetét és engedé­lyezzék, hogy felesége továbbra is taníthasson az iskolában. Az intéz­ménynek ugyanis csak egy földraj­zos szakos pedagógusa van, s az történetesen a felesége. A járási tan­ügyi hivatal igazgatónője nem fo­gadta el az indoklást, minekután Csúsz László tavaly szeptemberben lemondott. A járási tanügyi hivatal azonnal pályázatot írt ki az igazga­tói poszt betöltésére, s az új igazga­tó kinevezéséig továbbra is Csúsz Lászlót bízta meg az iskola ügyei­nek az intézésével. A pályázat októ­ber végével zárult, hozzáteszem eredménytelenül. Két pedagógus adta be jelentkezését, de az egyik már határidő után. November elején ennek ellenére változás állt be az is­kola vezetésében, a tanügyi hivatal • visszavonta Csúsz László megbízá­sát és helyére a másik magyar alap­iskola igazgatóhelyettesét, Hacsi Istvánt nevezte ki. Ezt követően összeült az iskolaszék és javaslatot tett az igazgatói poszt betöltésére. Három pedagógust neveztek meg, akik közül a járási tanügyi hivatal igazgatósága nem választott. A Šro­bár utcai alapiskolának az év végéig nem lett kinevezett igazgatója. A tanév befejezését követően kiérté­kelték az újabb pályázatot és Bodon Jenő személyében július 1 -jétől új kinevezett igazgatója van az alapis­kolának. Az igazgató röviddel a ki­nevezése után Csúsz Lászlót tette meg helyettesévé. - Igazgató úr, terveznek valami­lyen változást az iskola életében ? - Nézze, még olyan friss minden, hogy konkrét választ erre még nem tudok adni. A helyettesem jelenleg átképzésen van, alig beszélgettünk még erről. Csak annyi biztos, hogy szeptemberben 491 tanuló - ebből 177 roma származású - kezdi meg iskolánkban a tanulmányait. Ügy. terveztük, hogy huszonegy osztályt nyitunk, de ezzel kapcsolatosan még lesz megbeszélésünk a tanügyi hiva­talban. Huszonhét pedagógusunk és hat nevelőnk lesz szeptembertől. - Miért szükséges megbeszélni az osztályok számát a járási tanügyi hivatallal? Talán nehézségek me­rültek fel? - A kapacitás miatt. Az épüle­tünk tizenhét osztályos, tehát ne­künk a városban más épületben is osztályokat kell nyitnunk. Férőhe­lyek szempontjából a város iskolái­nak cseppet sincs okuk a derűlátás­ra. Egy kimutatás szerint legalább 144 osztályra lenne szükség szep­tembertől Rimaszombatban; össze­sen - a szlovák és a magyar alapis­kolákban - 3 591 tanuló kezdi meg az iskolaévet. Ennyi osztály pedig... Nem mondom, hogy nincs - van, de a körülményeket nem ecsetelem. Tavaly a Šrobár utcai iskolában egy osztályban átlagosan 23,3 gyerek tanult, a másik magyar iskolában, a Dobšinský utcában pedig 23,1. Összehasonlításképpen: a városi át­lag egy osztályra 24,7, a leg­rosszabb a helyzet a Nyugat lakóte­lepi szlovák iskolában van, ahol egy osztályban átlagosan 29,2 gyerek tanult. Ezen a megbeszélésén dől el, nyithatunk-e annyi osztályt, vagy emelnünk kell az osztálylétszámot. FARKAS OTTÓ Szél hozta, ember hordja Eltűnnek a homokdombok? A Nagykapos és Királyhelmec kö­zötti síkságot csak nagy ritkán törik meg felszíni egyenetlenségek. Az asztallap simaságú rónaságon aka­dálytalanul futhat a tekintet. Errefelé a nagyobb vakondtúrás is dombnak számít, a magasabb kiemelkedések meg egyenesen a hegy névvel büsz­kélkednek. Hosszú kilométereken át csak itt-ott tarkítják a tájat magányos dombocskák. Homokdombok. Az ősi múlt pá­ratlan értékei, egyedülálló növény­és állatvilággal. Évről évre csökken a számuk. Néhányukat már teljesen elhordták, sokuk fejtése jelenleg is folyik. Ha a telhetetlen építőiparon múlna, a rendkívül érdekes termé­szeti képződményeknek hamarosan csak hűlt helyük maradna. Hogy mennyire értékes az itt élő növény­és állatvilág, és hogy a látszólag je­lentéktelen kiemelkedések milyen fontos szerepet játszanak a vidék ég­hajlatának alakításában, arról Bo­goly János, a Bodrogköz és Ung-vi­dék természetének legjobb ismerője szolgált felvilágosítással. - E dombok keletkezése a pleisz­tocénre, az utolsó jégkorszak idejére tehető. Ekkor megesett, hogy az ég­hajlat melegebb volt, mint a mai. Körülbelül huszonötezer évvel azelőtt azonban volt egy nagyon hi­deg és száraz időszak. A csapadékhi­ány következtében a fás növényzet úgyszólván teljesen eltűnt. A szél mozgását nem gátolta semmi, így az a folyók homokhordalékát dombok­ká halmozta. Az Ung-vidéken magá­nyos homokdombok alakultak ki, míg Királyhelmec és Szomotor kör­nyékén, a vulkanikus felszíni képződmények peremén, össze­függő homokrétegek jöttek létre. - Mi jellemzi a homokdombok élővilágát? «• - A dombok eredeti növénytaka­rója már nincs meg. Ez a mai klima­tikus viszonyok között tölgyes-gyer­tyános erdő lenne. Ezeket az erdőket az ember gyorsan kiirtotta, mert ak­koriban ezek voltak a földművelésre leginkább alkalmas helyek. Értéke­sebb növények ott maradtak meg, ahol legeltetés, kaszálás folyt. A Bodrogközben két olyan növény is él, amelyek az egész világon csak itt és Magyarországon, Zemplén me­gyeben találhatók meg. Volt belőlük az Ung-vidéken is, de ott már sajnos kipusztították. E két ritkaság a ma­gyar kökörcsin és a Zimmermann­kökörcsin. Jó néhány más növény szintén a ritkaságok közé sorolható. A homokdombok állatvilágából ki­emelném a ritka bikapókot, a hüllők közül pedig a gyönyörű rézsiklót. - Igaz, hogy néhány helyen régé­szeti leletekre is bukkantak? - Minden domb potenciális lelőhely, mert itt, a földművelésre leginkább alkalmas helyeken tele­pedtek le az első kultúrák. Sajnos, a leletek egy része a vandalizmus ál­dozatául esett. A fejtésen dolgozók sem mindig jelentik be a leleteket, mert le kellene állítaniuk a munkála­tokat. - Konkrétan hol került sor ilyes­mire ? - Például a Kövesd melletti temp­lomdombon és a csicseri lelőhelyen. - Milyen hatása van a homokbá­nyászatnak a környezetre? - A kis mértékű fejtésnek akár pozitív hatása is Jehet. A meglazult homokdombok teret nyújtanak a nö­vényzet ún. „pionírvegetációjának". Olyan növények is megtelepedhet­nek, amelyek nem bírják más növé­nyek társaságát, így a homoki fá­tyolvirág. A meredek falak jó fész­kelési lehetőséget biztosítanak egyik legszebb madarunknak, a színpompás gyurgyalagnak, vala­mint a partifecskének. Sajnos, a ho­mokdombok fejtése egészen addig folyik, míg az egész el nem tűnik. A homokdombok egyben természetes vízcsapdák is. Mivel nincsen kapil­laritásuk, hajszálcsövességük, mint a termőföldnek, a víz alul, kellemes hűvösben tárolódik. Ez a víztartalék nagyon jó hatással van a talajvizek­re. - Hogyan lehetne megakadályoz­ni a homokdombok pusztulását? - Az a baj, hogy a Kassai Bánya­ügyi Hivatal tömeges fejtésekre ad engedélyt. Sajnos, a jelenlegi törvé­nyek szerint ebbe nincs beleszólásuk az érintett községeknek. A kiszemelt homokdombokat teljesen megsem­misítik. Ebben az is közrejátszik, hogy az önkormányzatok, szövetke­zetek számára ez befektetés nélküli jövedelmet jelent. Az utóbbi időben szerencsére kissé lassult a folyamat. A legveszélyesebb akkor volt, mikor a homonnai és nagymihályi építővállalatok hatalmas beruházá­sokon dolgoztak. Úgy négy évvel ezelőtt a leleszi hídon naponta hét­száz teherautó ment át... Puff neki, mondhatja valaki, nem lesz Zimmermann-kökörcsin, keve­sebb lesz egy, pár rusnya pókkal, i azért a néhány cserépért és csontért sem nagy kár, amit eltúrnak a bull­dózerek. A homokban tárolt víz azonban már mindannyiunk számá­ra fontos. Az egyre fokozódó aszály, a forró nyári szelek már így is cséré­pesre szárítják a termőföldet. Miköz­ben politikusaink mondvacsinált problémákon rágódnak hónapokig (a mi pénzünkön), folyamatosan ki­irtják a széltörő facsoportokat, lige­teket, erdeinkben meg rablógazdál­kodás folyik. Ha ez így megy tovább, ha az utolsó domb, az utolsó erdősáv is eltűnik, a szikkasztó szél ismét akadálytalanul nyargalászhat a sík­ságon. Szép kis örökséget hagyunk uno­káinkra. TÓTH FERENC Partifecskék fészkelnek a homokfalban A szerző felvétele Bély Mozgalmas napok Bélynek, e bodrogközi falunak ma 1309 lakosa van. Bodnár Imrét, a falu 31 éves polgármesterét ügyes-bajos dolgaikkal so­kan felkeresik hivatalában. Mostanában gyakran láthattuk őt a nagy múltú kastély körül szorgoskodó fiatalok között is... • Hogyan teltek az elmúlt napok? - Mozgalmasan. Néhány nappal ezelőtt ke­resztény ifjúsági lelkinap volt itt Bélyben, me­lyet a nagytárkányi plébánia bélyi filiájának közössége keretében szerveztünk. Vendégünk volt dr. Kerényi Lajos, budapesti piarista tanár is, aki élénk érdeklődéssel kísért és nagy vissz­hangot kiváltott előadást tartott. • Csaknem három éve polgármester. Bizo­nyára sejtette, hogy nem kevés feladat megol­dása várja. A körülmények sem voltak a lég­kedvezőbbek. Miért vállalta mégis? - Az indíttatást a családból kaptam. A falu gondjairól beszélgetve, az idősebbek tanácsára vállalkoztam e feladatra. A kezdeti időszakot a nagy lelkesedés, a lendület jellemezte. S jöttek is az eredmények: a gáz bevezetése, a közvilá­gítás felújítása, az évtizedekig elhanyagolt kastély felújításának megkezdése. A második év közepén némileg megváltozott a helyzet. Ügy éreztem: morálisan nincs teljesen megbe­csülve az a munka, amelyet végeztem. Nem tudtam mindig elosztani a munkát - mindent rohanva, egyedül akartam csinálni. Most már az a véleményem, hogy nagyobb mértékben igénybe kellett volna vennem mások segítségét is: őket is be kellett volna vonnom a meghozott döntések konkrét, gyakorlati megvalósításába. Itt elsősorban a. képviselőkre gondolok, de bár­ki másra is, akinek hasznosítható ötletei vol­tak. • Otthon is foglalkoztatják a falu ügyes-ba­jos dolgai? - Igen. Feleségemmel rendszeresen megvi­tatjuk a munkámat érintő kérdéseket. Sokat be­szélgetünk például arról, milyenek is a bélyi­ek. Nem ártana, ha több lenne bennük a tartás, az egészséges büszkeség. Mert jelenleg vezető posztokon nincs bélyi származású ember. Örülnék annak is, ha jobban megnyilvánulna magyarságtudatuk. Hogy büszkék lennének a falujukra, egészséges lokálpatriotizmus jelle­mezné őket. • Mi lehet a jelenlegi helyzet oka? - Tiszacsernyő sokféle hatással volt erre a falura. Rengeteg munkalehetőséget teremtett, de. a fiatalokat elvitte innen. Elkényelmesítette a bélyieket. Itt nincs olyan gazda, aki három hektárnál nagyobb területen gazdálkodna. A vasút elcsábította az embereket. Ennek ellené­re van példa-az összefogásra, az együttmunkál­kodásra. Így ebben az évben elkezdtük és be is fejezzük a halottasház építését, és az alapok le­rakását, a betonozást önerőből oldottuk meg, • Két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a több mint kétszáz éve épült, s ma már pusztulófél­ben levő Sénnyey-kastély megmentéséért foly­tatott küzdelem eredményt hoz... - Sajnos, 1992 végén, 1993 elején leálltak a kezdeményezések. Ezt megelőzően voltak olyan érdeklődők, akik meg akarták vásárolni és fel akarták újítani a kastélyt. De nem volt törvényes garancia arra, hogy terveik meg is valósulnak. Próbáltunk érdeklődni külföldön is. Egyedül senki sem meri vállalni. Több ér­deklődő igényeit összehangolni, közös ne­vezőre hozni, egyelőre nem sikerült. • Visszatérve az elmúlt napok eseményei­hez: azt hallottam, hogy ön és felesége volt a főszervezője annak a keresztény ifjúsági építőtábornak, amely most fejeződött be. - Igen, nti szerveztük, mivel már nem néz­hettük tétlenül: hogyan megy tönkre a kastély. Négy napon át szorgalmasan dolgoztak a fiata­lok. Tettekkel bizonyították, hogy a jócseleke­det keresztény életünk fontos tényezője. A jövőben keresztény ifjúsági találkozókat, lelki­gyakorlatokat is szeretnénk a kastélyban tarta­ni. A napi munka után kikapcsolódásra, pihe­nésre is bőven volt lehetőség. Nagy élményt jelentett a résztvevők számára a Tisza-parti ki­rándulás és a fürdés, valamint a nagykövesdi várrom megtekintése. GILÁNYI SÁNDOR Kié lesz a vízvezeték? A Szlovákiai Városok cs Falvak Társulása nemcsak a polgármesterek jogállásával és fizetésével foglalko­zik, hanem hozzá akar szólni az egyes privatizációs jogszabályok megalkotásához is. Például tisztázni sze­retné az energetikai, a gázipari, valamint a vízgazdál­kodási és csatornázási vállalatok privatizációjában a városok és falvak szerepét. A társulás véleménye sze­rint a községeknek a korábban térítésmentesen befek­tetett vagyonuk fejében kellene most részesedniük az említett privatizálandó vállalatok részvényeiből. Nemrég az összes szlovákiai víz- és csatornázási művek, a privatizációs, a földművelési és a környezet­védelmi minisztérium, valamint néhány más érintett intézmény képviselőivel találkoztak a városok és fal­vak társulásának vezetői, hogy a víz : és csatornázási művek privatizációjára kidolgozott tervet megvitas­sák. A társulás szerint a községek számára a terv egye­bek között azért sem megfelelő, mert teljesen figyel­men kívül hagyja azokat a községeket, amelyek jelen­leg nem rendelkeznek víz- vagy csatornahálózattal. A társulás azt is kifogásolta, hogy a tervezet elkészítésé­be nem vonták be a községeket, pedig ez utóbbiak fe­lelősek a lakosság ivóvízzel való ellátásáért és a rend­szerek üzemeltetéséért. A polgármesterek szerint az üzemegységeket nem a jelenlegi tulajdonosoknak, ha­nem újaknak kellene privatizálniuk. A társulás azt ja­vasolja, hogy a víz- és csatornázási műveknek a köz­ség infrastruktúrájába tartozó vagyona kerüljön a köz­ség tulajdonába, a község területét túllépő berendezé­sek azonban ne kerülhessenek egyetlen község birto­kába, hanem csak azon községek szövetsége szerez­hesse azt meg, amelyek számára a berendezés épült. A városok és falvak társulása azt javasolja, hogy az így kialakult közös vagyonból azok a községek is része­sedhessenek, amelyek egyelőre nem. rendelkeznek vízvezetékkel vagy csatornahálózattal, de a szövetség tagjai kívánnak lenni. A községek olyan szövetsége­ket, vagy kereskedelmi társulásokat hoznának létre, amelyekre azután áttranszformálható lenne a víz- és csatornázási művek vagyona. Az említett megbeszélésen a privatizációs miniszté­rium államtitkára javaslatot tett: az állami vagyonnak a községi tulajdonba történő transzformációját úgy old­ják meg, hogy a községek - azokat is beleértve, ame­lyek még nem rendelkeznek ilyen jellegű infrastruktú­rával - ingyen jussanak részvényekhez. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása megfontolja ezt a le­hetőséget. (gaál)

Next

/
Oldalképek
Tartalom