Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-02 / 178. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD ÚJ SZÓ' 1994. AUGUSZTUS 2. Az UJ SZO írta | 45 éve Akik azt hiszik, hogy ódákat fo­gunk.zengeni a munkáról „a munka nemesít" elcsépelt szövegével, azok tévednek. Mi pontosan ismer­jük a munka mai jelentőségét és azt is pontosan tudjuk, hogy népi de­mokráciánk a munkateljesítmény fokozásával a dolgozótól a legna­gyobb feladatot kívánja és megkö­veteli. Ezért mindazok az élmunká­sok, akik megértették az építőmun­ka fontosságát, mindazok, akik murikateljesítményük révén tanúje­lét adták annak, hogy szívvel-lélek­kel csatlakoztak a szocializmus megtagadhatatlan irányvonalához, megérdemlik, hogy érdemben fog­lalkozzunk velük, megérdemlik, hogy nevüket fennen hirdessük és őszintén magasztaljuk becsületes törekvéseiket. A habozókkal, a két­színűekkel, a fölényeskedőkkel, a haszonlesőkkel, akik még mindig őrzik az elavult denťokrácia új ha­gyományait és gondolataik úgy zümmögnek renyhe, jóltáplált em­lékeik körül, mint kövér legyek a szemétdomb körül - azokkal nem akarunk foglalkozni. Van bennünk jó adag türelem és jóakarat és re­méljük, hogy az a hatalmas erőfe­szítés, amely élmunkásaink ré­széről naponta megnyilvánul, kü­lönb magatartásra és belátásra bírja majd őket. 30 éve Ha a gyermekek túl gyakran és válogatás nélkül nézik a TV­műsort, felületességre és passzivi­tásra vezetjük őket. Számos „tele­víziós családban" lassan már meg is feledkeznek az olyan szórako­zásról, amely fejlesztené a gyerme­kek aktivitását és önállóságát. Az ilyen családban a házirend is a tel­vevízió műsorához idomul, és az élénk, hangos családi kör egyre in­kább a képernyő előtti „hallgatag félkörré" változik. Ha a gyermek műsor közben valamit kérdez, azonnal lehurrogják, mondván, most ne zavarj! Az ilyen családi légkör egyáltalában nem szolgálja a gyermek fejlődését. 20 éve A tanulmány a válságos idősza­kot, 1968-69 ellenforradalmi jel­legű megnyilatkozásait a már is­mert dokumentumok alapján érté­keli. A pártnak az 1968 januárjában hozott döntésére úgy tekint, hogy az szükséges volt, de megjegyzi: „Már a januári plenáris ülésen jobboldali revizionista csoport alakult ki, amely a hibák helyrehozása ürü­gyén a párt jó irányvonalának, revi­diálására, a párt ideológiai és szer­vezeti alapelveinek megbontására, Csehszlovákia külpolitikai orientá­ciójának megváltoztatására és bel­politikai struktúrájának szétzilálá­sára törekedett." Tárgyalja, hogy az antikommunizmus célját szolgáló revizionisták és jobboldali opportu­nisták hogyan alakították ki a pár­ton belül a második centrumot. 5 éve Szerencsére azonban, szintén až utóbbi időben egyre több az olyan vállalat, amelyben az új feltételek közötti gazdálkodás terveinek ki­dolgozásakor kiemelt helyen szere­pel az emberekről, képesítésükről, a szakmai ismeretek elmélyíté­séről, átképzésükről való gondos­kodás. Sajnos azonban még messze vagyunk attól az állapottól, hogy a jelenséget akként értékelhetnénk, miszerint ez rövidesen általánosít­ható lenne. Sőt, inkább azt is mond­hatnánk, hogy az átképzés, szakmai ismeretek bővítése számos vállalat számára ma még nehezen megold­ható feladatot jelent. Csakhogy ez olyan kérdés, amely a tudományos­műszáki fejlesztés feladatainak fej­lesztésekor szinte egyenértékű a korszerű, csúcstechnológiák meg­vásárlásának, üzembeállításának problémáival. Éppen ezért a tudo­mányos-műszaki fejlesztés bonyo­lult problémakörének megoldása­kor mindenképpen már jó előre vá­laszt kell adni az „ember, hol vagy..." kérdésére. VISSZHANG Betonmederben Az úgynevezett Kis-CsaUóköz életével, sokféle gondjával szerkesztőségünk évek óta kiemelten foglalkozik. Ezért közöltük Haraszti Mészáros Erzsébet: Betonmederben cím u cikksorozatát is, amely - a kézirat elolvasása után nyilvánvaló volt számunkra - szubjektív elemeket is tartalmaz, ám számos égető problémára és lappangó veszélyre hívja fül a figyelmet. Az alábbi válaszok közlése után erről a témáról nan kívántaik vitái indítani, viszont továbbra is nagy figyelemmel kísérjük majd a rajkaiak, a doborgaziak és a bodakiak küzdelmét míi0f8l$ük arattetöérí, ^skSrjSäatéay 'mkjavitósôért, ... ........ .,.,..:....... ^.. . . A polgármester véleménye Tisztelt Haraszti Mészáros Erzsébet! Előfizetője és természetesen rend­szeres olvasója vagyok az Űj Szónak. Az is természetes, hogy elolvastam az előre beharangozott és a nevemre cím­zett Betonmederben című írását. Nem szoktam reagálni a személyemet érintő írásokra, amelyekből az utóbbi időben az egyes magyar, illetve szlovák napi­lapokban éppen elég megjelent. Most azonban kivételt teszek, mert úgy ér­zem, hogy írásában úgy festette le a községünket, mint egy sötét települést, illetve olyan féligazságokat, vélt vagy valós sérelmeket panaszolt el, csoma­golt az Új Szó július 14-ei, 15-ei, és 18­ai számában megjelent sorozat „levél­féléjében", amelyek a községünket nem ismerő és mit sem sejtő olvasót enyhén szólva félrevezethetik. Ügy ér­zem, hogy néhány állítását szükséges objektív irányba kiigazítanom, már csak azért is, mert ezzel tartozunk az olvasóinknak, másrészt viszont nem szeretném ha ez az írás befolyásolná az idegeneknek rólunk alkotott vélemé­nyét. Asszonyom, ne értsen félre! Én megértem az Ön elfogultságát, bánatát, hiszen dr* Csiba élettársaként ­amelyről csak a levélféle legvégén tesz említést - 8 hónapot élt községünkben. Véleményem szerint Önök még most is itt élhetnének, dr. Csiba mindnyá­junk megelégedésére végezhetné orvo­si teendőit. Hogy ez nem így van, azért ne a polgármesterben keressék a hibát. A magam részéről, de állíthatom ezt a doborgazi és a bodaki kollégáim nevé­ben is, mindent megtettünk annak ér­dekében, hogy a pályázati bizottság az Önök kérelmét elfogadja. Minket nem érdekeltek a dr. Csiba múltjáról szóló híresztelések. Segítettük Önöket, ami­ben csak tudtuk. Úgy hiszem, hogy semmiféle gondjuk és kiadásuk a köl­tözés során nem volt. Mi ezen a téren maximálisan támogattuk Önöket. Én a magam részéről soha nem szóltam be­le dr. Csiba szakmai dolgaiba, már hogy is tehettem volna? Arról pedig igazán nem tehetek, hogy a munkaadó­ja, felettesei miképpen vélekednek a munkájáról. A felmondás valódi okát pedig a somotjai kórház és rendelőinté­zet igazgatójától, dr. Janek úrtól tessék megkérdezni. Az az állítása, miszerint „a felbérelt spicli" beállított hozzám egy-két trük­kel, például azzal, hogy Ön akar a pol­gármester lenni... és állítólag az is köz­rejátszott abban, hogy én, miután meg­kaptam az igazgató úr elutasító vála­szát Csiba doktor visszahelyezésére vonatkozóan, semmit sem tettem ­egyszerűen nem igaz, asszonyom. Ta­pasztalhatta a falugyűlésen, amelyet szintén én hívtam össze, hogy mennyi­re kiálltam dr. Csiba mellett. Sajnos, nem tudtunk segíteni, sem a lakosok, sem én. Miután megkapta az elutasító választ, még többször meglátogattam az igazgató urat, de nem tudtam jobb belátásra bírni. A válasz egyértelmű volt. Ugyanis olyan panasz érkezett az igazgató úrhoz, hogy október 10-én dr. Csiba illuminált állapotban nem tudott egy idős beteget ellátni. Levelében többször is utalt arra, hogy én több javaslatát elutasítottam. Hogy nem „privatizáltam" az egész­ségügyi központot. Kérem, erre még a mai napig nincs megfelelő törvény. Hogy miért hagyta az önkormányza­tunk állami igazgatás alatt az egészség­ügyi központ épületét? Egyszerűen azért, mert nem volt pénzünk a fenntar­tására. Azt mi is tudjuk, hogy az épület túlméretezett. Sajnos, ilyenek voltak az állami normák. Én ezen nem változtat­hattam. Nézzen csak körül országszer­te, mindenhol ilyen túlméretezettek a körzeti orvosi rendelők. Az önkor­mányzatunk megbízásából több vállal­kozóval tárgyaltam az egészségügyi központ jobb kihasználásáról. Gyógy­szerészekkel, optikusokkal stb. Min­denki elutasított, mivel hogy kicsi a fa­lu. De hisz ezt Ön is tudja. Csiba dok­tor praxisa alatt naponta csak alig több mint 20 beteg látogatta az orvost. Asszonyom, én nem tudom honnan származnak azok az értesülései, hogy az egészségügyi központunk épületé­ben pozsonyi sportolóknak lesz edzőterme, konkrétan, hogy a Slovan labdarúgói fognak itt pihenni? Ez va­lótlan állítás, ilyen híresztelések csak arra jók, hogy a polgárainkat félreve­zessék. Ilyen kérelem nem érkezett ön­kormányzatunkhoz, s velem sem tár­gyalt ilyen ügyben senki. Az épület mindig a funkciójának megfelelő célt fog szolgálni. Az, hogy az egyik ki­használatlan részében ideiglenesen a somoijai igazgatóság beleegyezésével a rendőrség helyi alakulata van elhe­lyezve, csak arra jó, hogy az épület fenntartási költségeit csökkentse. Egyetértek ázon megállapításával, hogy problémáink vannak a kompköz­lekedéssel. Merőben más a vélemé­nyem, viszont arról, hogy a felépült vajka-csúnyi út csak a pozsonyi turis­táknak jó. Kérem, ez téves felfogás. Er­re az útra elsősorban nekünk kis-csal­lóközieknek van szükségünk. Azért, hogy a Pozsonyban dolgozó munkása­inknak ne kelljen Bősön keresztül na­ponta 80 kilométerrel többet ingázni­uk. Ennek az útnak a mielőbbi átadását én minden alkalommal igyekeztem sürgetni. Ha a pozsonyi turisták is erre fognak közlekedni, akkor tehermente­sül a komp is. Ezzel csak nyerhetnek azok a családtagjaink, akik az üzem­vízcsatornán túl élnek, s gyakran láto­gatnak bennünket vagy fordítva, mi őket. Levélféléjében utalt arra, hogy én idegenkedem a magyar kapcsolattól... Nem tudom, minek az alapján tette ezt a kijelentést. Az igaz, hógy egy alka­lommal felkeresett engem és felajánlot­ta, hogy a kapcsolatai révén a Rákóczi Szövetség Alapítványtól megpróbál ju­tányos áron magyar könyveket szerez­ni. Én erre azt válaszoltam, hogy a ma­gam részéről kétlem, hogy ez sikerülni fog, de ha igen, nagyon fogok örülni. Erről a témáról később már az említett okok miatt többé szó sem esett. Külön­ben ami a magyarországi kapcsolatot il­leti, szerintem ihegfélelő. A sportban a Győr melléki Gyarmat községgel már évek hosszú során tartjuk a kapcsola­tot, a kultúra területén pedig a dunakili­ti kultúrcsoporttal. Önkormányzati szinten a dunakiliti önkormányzattal, de sorolhatnám tovább a konkrét példá­kat. Természetesen a jövőben csak szé­lesíteni akaijuk ezeket a jó kapcsolato­kat. Sajnos, minket is kellemetlenül érin­tett a plébánosunk elhelyezése. Na­gyon jól együttműködtünk a templo­munk tatarozásában, amit Ön is tapasz­talhatott. Tudomásom szerint az újjáa­lakított templomunk felszentelése a püspök úr elfoglaltsága miatt történt keddi napon. Úgy gondolom, az ese­mény mögött kár más, nem létező oko­kat keresni. Tisztelt Asszonyom! Örömmel veszem tudomásul azt az ígéretét, hogy újságíróként figyelő sze­mét továbbra is rajtunk, kis-csallóközi­eken fogja tartani. Remélem majd jut ideje arra is, hogy engem is megtisztel látogatásával. Bizonyára szolgálhatok majd egy-két pontosabb információ­val. Tisztelettel NAGY LÁSZLÓ, Vajka polgármestere Az igazgató véleménye Meglepett, hogy az Új Szó a lakosságnak, amely semmit sem tud a problémáról, a valóságnak nem megfelelő, tendenciózus tájékoztatást nyújtott. Nem fogom magam védeni, sém cáfolni a valótlan állításo­kat. Egy egészségügyi létesítmény igazgatójának mun­kája azonban nem állhat ígéretekből. A Kis-Csalló­közben, Szlovákia atipikus területén, a lakosság szük­ségleteinek megfelelő, a térület negatívumait figye­lembe vevő egészségügyi ellátást építettek ki. A jövőben is azzal számolunk, hogy az egészség­ügyi ellátást jó képességű embereket foglalkoztatva, szüntelenül tökéletesíteni kell. Az ellátás kiépítése mögött sok órányi tárgyalás áll, amely eredményeket is hozott. Szervezési szempontból Vajkán megvaló­sultak elképzeléseim. Az újságírónő megpróbálja összehasonlítani Vajka lakosságának sorsát dr. Csiba sorsával. Szlovákiai viszonylatban a vajkai egészségügyi ellátás színvona­la az átlagosnál magasabb, ami viszont dr. Csibáról személyesen nem mondható el. Ö megvalósíthatta volna elképzeléseit és reményeit, csakhogy az alko­hol meggátolta ebben. Úgy gondolom, dr. Csiba ki akart tartani, de a pozitív állásfoglalások és jó tervek is szertefoszlanak olyan emberek esetében, akik szí­vesen nyúlnak a pohárhoz. Engedjék meg, hogy apámat idézzem, akit a vajka­iak és a doborgaziak jól ismertek: Mindenki maga bo­nyolítja az életét; fiam, ha valami nem sikerül, ne má­sokban keresd a hibát, gondolj át mindent még egy­szer és bizonyára rájösz, melyik volt az a hibás lépé­sed, amely döntött a dolgokról. Tény, hogy hibáztam, méghozzá akkor, amikor be­leegyeztem, hogy^ETT^ibáHetvegyékeiTCa vidékre. Ami dr. Csibát illeti, azok akik ismerik, tudják, mivel bonyolítja önmaga életét. A dr. Csibának adott fel­mondás és jogtalan lakásfoglalása bírósági per tárgyát képezi. Meggyőződésem, hogy a bíróság helyesen dönt majd, és nem gondolom, hogy egy ilyen cikkel valamit is meg kell gyorsítani vagy befolyásolni. Az újságíró, aki mellékesen dr. Csiba élettársa, szélesebb összefüggéseket vet fél - választások, a szi­get elszigetelése stb. - ,de ezekkel a kérdésekkel nem akarok foglalkozni. Egyet azonban nagyon fontosnak tartok, méghozzá azt, hogy az említett területen elsődleges a nyugalom, amelyről azonban az újságíró iróniával szól. Meg szeretném jegyezni, hogy ha nyu­galom van, a látszólag megoldhatatlan kérdések is megoldhatóak. Nézetem szerint az újságírónő nem já­rul hozzá a Kis-Csallóköz problémáinak megoldásá­hoz. Dr. ĽUDOVÍT JANEK, a Somorjai Kórház és Rendelőintézet igazgatója ••Mh S 1HM1M;

Next

/
Oldalképek
Tartalom