Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-23 / 170. szám, szombat

Az oldalt szťrkes? tette: Gói-föl Zsuzs 1994. JÚLIUS 23. JL„ L. ÉRDEKESSÉG ÚJ SZÓ' Nyugdíjérett zsarolok A német törvények szerint senkinek sem lehet fölmondani azért, mert már betöltötte a 60. (a nők), illetve 65. (a férfiak) életévét. Emiatt az történik Németországban, hogy áz említett korosztály zsárolásra adja a fejét, mondván: ha nem fizetsz, maradok! Állítólag már az is megtörtént, hogy a munkaadónak megérte kifizetni 50 000 márkát, csak még tudjon szabadulni a 65 éves munkásától. A politikusok és közgazdászok most azt taglalják, vajon mi a helyes: dolgozhassanak-e tovább az ilyen korúak vagy sem. A német rádió szerint Kohl kancellár kijelentette: inkább dolgozhassanak. A gazdasági szakemberek viszont úgy vélik, hogy már így is nagy a munkanélküliség, csökkentsék inkább a munkaéveket. (mn) Egy ur(na) az úrból Gene Roddenberrynek, az Enterprise űrhajó című, világsikert aratott könyv- és tévésorozat szerzőjének az volt a legfőbb vágya, hogy hőseihez hasonlóan ő is száguldozhasson az űrben. Kívánsága teljesült is, bár csak halála után. Most derült ki, hogy a NASA, az amerikai űrkutatóközpont, amely egyik űrhajóját könyvei nyomán Enterprise-nak nevezte el, engedélyezte a porait tartalmazó urna űrutazását. Az 1991-ben elhunyt Roddenberry urnáját özvegye vitte Cap Canaveralbe, s a dobozkát a legnagyobb titoktartás mellett tették fel az űrsikló fedélzetére. Az utazás után az urnát visszahelyezték a sírba. Eddig ezt azért titkolták el, mert attól tartottak, hogy a közéleti személyiségek megrohamozzák a NASA-t: ők is szeretnének - élve vagy holtan - feljutni az űrbe... (FEB) Holtan jobban keres a sztár Érdekes okfejtéssel lepte meg egy kutatócsoport a világot, és különösen azokat, akik sztárok vonzásában élnek, vagyis a rajongókat. A kutatók nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a rock világsztárjainak a felsőfok eléréséhez előbb, úgy látszik, meg kell halniuk. Bármilyéh furcsán cseng is az állí.tás, olyan számok, eladási statisztikák támasztják alá a feltevést, hogy legalábbis érdemes elgondolkodni a dolgon. Nézzünk tehát néhány adatot: Janis Joplin meghalt 1970-ben 27 évesen. Ekkor hárommillió eladott lemeze volt, azóta ennek négyszeresét vették meg. Elvis 1977-ben halt meg 42 évesen, életében négyszázmilliót, halála után az első hét évben már háromszázmilliót vásároltak tőle. John Lennon más kategória, mint az eddigiek, hiszen ötéves hallgatás után újra kezdte, és éppen- ismét feljövőben volt, mikor meghalt. A számok itt is érdekesek, níiert életében kétszázötvenmilliót adott el, azóta pedig évente tízmilliót. A sort zárandó, nézzük egy aránylag friss veszteségét a popszakmának, lássuk tehát Freddy Mercury számait. Amikor 1991-ben 45 évesen meghalt, százmilliónál tartottak a számok, míg a halála után kiadott Bohém rapszódia még ma is felfelé halad az eladási listán. „Makacs dolgok a tények" — ahogy mondani szokás, bár még ni, aki viszont képes újat alkotni, mint egy halottat - jegyezte meg a fenti adatokkal kapcsolatosan a tekintélyes brit The Independent című napilap. Közvetve a fenti állítások helyességét bizonyítja Paul McCartney friss bukása is. A rajongók hűségesek, nekik egyszerűen a legenda kell, s nem a valóság. Pedig a már befutott sztárok gyakran mondják, jó lenne, ha a nagyközönség elfogultság nélkül értékelné a továbbiakban munkájukat. Paul McCartney is ki akarta magát próbálni, s legújabb lemezét kitalált név alatt jelentette meg. A kísérlet azonban nem jött bé, mert a lemez, amely a Strawberries Oceans Ships Forest címmel jelent meg, még annyi példányban sem kelt el, hogy a Top 20-ba beférjen. Ezen a tényen - érdekes módon - még a rendkívül hangzatos The Fireman (A tűzoltó) szerzői álnév sem segített. Az eset után a zenész kénytelenElvis változatlanul szupersztár New York és New Jersey is akarja Mégis elégedetlen A szerelem határtalan és nemzetközi Szerezd meg a szuper férfit! című első könyvét a kiadó 100 dollárért árulta - garanciával. Vagyis aki a mű anyagát alkalmazva két éven belül nem ment férjhez, az visszakérhette a könyv vételárát. - Alig egy százalék volt a reklamáció - mondta nevetve Margaret Kent. Az írónő maga is sikerrel használta fel stratégiáját - második házasságkötésekor. Vedd el a szuper nőt! c. sikerkönyvét már második, ügyvéd férjével közösen írták. Amikor Budapesten járt a kubai származású amerikai írónő (51), aki mint „házassági szakértő" hasznos tanácsokkal látja el az érdeklődő milliókat szerte a világon, nyilatkozott á Kiskegyed című hetilapnak. Az alábbiakban ezt a beszélgetést közöljük. - Honnan ismeri ilyen kiválóan a siker stratégiáját? - Odahaza a családban húsz éven keresztül szinte én voltam az egyetlen nő - felelte Margaret. - Láttam, hogyan viselkednek, miként reagálnak bizonyos helyzetekben a férfiak. Aztán tanárnőként 1967-ben egy felnőttoktatási program keretében megismerkedtem a spanyol nyelvtanfolyam egyik hallgatójával, bizonyos George Kent mérnökkel. Ő később ügyvéd és pszichiáter lett. Számos spanyol anyanyelvű betege, ügyfele volt, és engem kért fel tolmácsolásra. George-hoz sok olyan nő járt, akit a féije elhagyott. És legalább annyi magányos nő kereste fel, aki férjhez akart menni. Miközben együtt dolgoztunk, felismertem, hogy van valami közös ezekben a problémákban. Beleszerettem George-ba, és elhatároztam, hogy ezekből a sémákból stratégiát kovácsolok, és arra használom, hogy hozzámenjek feleségül. -A nevéből ítélve sikerült. Mennyi idő alatt tudta a tervét végrehajtani? - 1968 szeptemberében fogtam hozzá. Karácsonyra George már szerelmet vallott, és a következő év júniusában megesküdtünk. Sikereim alapján először barátaim számára szerveztem házassági tanfolyamot, akik hallottak arról, hogy miként mentem férjhez. Később már több ezer hallgatóm lett. t Miért ment férjhez még egyszer? - George 1979-ben váratlanul meghalt. Sokkal idősebb volt nálam. Mivel nem szeretnék újra özvegy lenni, másodjára magamnál jóval fiatalabb férfit választottam. Robert Feinschreibert. - Mi lehet nemzetközi sikere záloga ? Hogyan lehetséges, hogy tanácsai Dél-Afrikától Kínáig, Oroszországtól Angliáig beválnak? - Rájöttem, a boldogság nem a pénz, hanem az emberekhez fűződő kapcsolatok függvénye. Ez nem jelenti, hogy mindenkinek meg kell házasodnia. Vannak, akik egyedül kívánnak élni. De dönthesse el mindenki saját maga, hogy miként szeremé alakítani a kapcsolatait. Tapasztalataim szerint a férfiak és a nők bizonyos helyzetekre a világ bármely részén hasonlóan reagálnak. A szerelem nem tűr határokat, s ezért nemzetköziek az én tanácsaim. Hölgy a kikötőből Vissza a feladóhoz? Az amerikai színész és énekes, David Hasselhojf a közelmúltban Cannes-ban olyan szerződsét írt alá, ami a világ legjobban fizetett tv-sztárjává tette. Sajnos, az összeget nem, csupán a tényt kötötték az újságírók orrára. Ennek ellenére Hasselhoff, akit a Baywatch című tévésorozat tett világszerte ismertté, nem kelti a megelégedett ember benyomását. Az a legnagyobb bánata, hogy míg Németországban több mint 5 millió lemezt adott el, s nagy sikerrel koncertezik, addig Amerikában csak kevesen tudják, hogy egyáltalán énekel. A közeljövőben ezen óhajt változtatni azzal, hogy aláírt egy szerződést az egyik tévétársasággal, miszerint Atlantic City-beli koncertjét az ún. „fizess, hogy nézhesd" csatornán közvetítik az érdeklődők számára potom 15 dollárért. A USA Today újságírójának elmondta: „Még hogyha nem is lesznek rám túl sokan kíváncsiak, akkor is elérem, amit akarok, hogy végre bemutatkozzam mint énekes is." A siker érdekében a Baywatch sorozat néhány sztárja is besegít majd, felesége pedig táncra perdül. (M—p) A Szabadság-szobor minden amerikai számára a szabadság jelképe. De vajon melyik szövetségi állam területén fekszik? Ez ma ugyanúgy vitatott kérdés, akárcsak a közelében, ugyancsak a New York-i öbölben elterülő Ellis-sziget hovatartozása. Amikor Ňew Jersey állam nemrégiben ez ügyben keresettel fordult az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához, nem holmi presztízs- vagy fülemülepert kezdeményezett. A Szabadság-szigetet (amelyen a fáklyát tartó, talapzatával együtt 91 méter magas hölgy áll), valamint az Ellis-szigetet, amelyen 1892 fe 1954 között 12 millió bevándorló lépett amerikai földre, s ahol ma múzeúm működik, évente másfél millió turista keresi fel. A hajójegyek, a belépődíjak, az ott elfogyasztott szendvicsek, hamburgerek, üdítők, az ott vásárolt ajándéktárgyak ára együttesen sok millió dollárt tesz ki, s természetesen nem közömbös, hogy mely állam polgárainak zsebébe vándorol ez a pénz, nem is szólva az áruk és szolgáltatások után fizetett adóról. Mindkét sziget a szövetségi kormány tulajdonában van ugyan, de a New York-i kikötőben (öbölben) terül el, tehát New York államhoz tartozik. Ezt vonja kétségbe New Jersey állam, amelynek irányítói szerint igaz, hogy a szigetek telefonkörzetszáma New York-i, a vizet, a villamos áramot is New York városától kapják, az adótérkép azonban New Jersey határai között tünteti fel őket. New Jersey állam ügyvédei arra is hivatkoznak, hogy a Hudson folyó szigetei az állam területi vizeiben terülnek el, s ez a két sziget tulajdonképpen nem is az öbölben, hanem még a folyamtorkolatban található. További érv, hogy az Ellis-sziget Jersey City várostól mindössze 400 méterre fekszik, míg a New York-i Manhattantől több mint 3 kilométer választja el. New York állam ügyvédei ezzel szemben a Kongresszus egy 1834. évi döntésére hivatkoznak, amellyel a két szövetségi állam határát a Hudson sodorvonalában húzta meg, s ezzel New Yorknak ítélte az Ellis-szigetet, Csakhogy itt megint van egy ellenérv: akkor az Ellis-sziget még csak alig több, mint 1 hektár területű volt, ám a New York-i metró építése során kiásott földdel feltöltötték, s így 11 hektárosra bővült. A feltöltés vitathatatlanul New Jersey állam területi vizein történt. A Legfelsőbb Bíróság, amely a Clinton-kormányzat ellenkező irányú javaslata dacára vállalta, hogy dönt az ügyben, nehéz fába vágta a fejszéjét. Tréfás kedvű amerikaiak azt vallják, hogy ha a főbírák sem lesznek képesek igazságos ítéletet hozni, a Szabadság-hölgyet vissza kell származtatni a feladónak. A szobrot a francia nép adományozta az Egyesült Államoknak 1876-ban, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulójára^ (Mai Nap) mindig jobb egy valamivel kisebb példányszámú szerzőt foglalkoztatPaul McCartney kénytelen volt rádöbbenni: csak a neve számít kelletlen, de belátta, hogy „nem is olyan egyszerű manapság az új tehetségek berobbanása a könnyűzenei életbe ". (Külföldi lapokból)