Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)
1994-07-23 / 170. szám, szombat
6 TANÁCSADÁS 1994. JÚLIUS 23. ROVATVEZETŐ: DR. PALHÁZY BELA „Jobb lenne a halál"jeligére -16 éves lány vagyok, és nagyon aggaszt, hogy biztosan komoly beteg vagyok. Gyakran vagyok náthás, fáj a fejem, és mostanában nehezen lélegzem. Fáj a torkom is. Mivel minden reggel krákogok, mint egy „iszákos fráter", nagyon f éjek, hogy tuberkulózisom van, mert a mellem is sokszor fáj. Nagyon várom a válaszát! - Ha egy 16 éves lány a fenti jeligére vár választ, akkor az biztos, hogy minden pszichiáternek á depressziójut az eszébe. Van a depressziónak egy s olyan formája, amikor a be•teg egy halálos betegségbe éli bele magát, és ebből semmiféle jótanáccsal, bizonyítékkal, pszichoterápiával nem lehet kizökkenteni. Idővel a betegség talaján olyan súlyos téveszmék alakulhatnak ki, hogy a beteg végül az öngyilkosságba menekül. Az utóbbi hónapokban az egészségügyi minisztérium többször is megerősítette, hogy hazánkban, sőt régiónkban is, növekvő tendenciát mutat a tuberkulózis terjedése, előfordulása. Valószínűleg innen eredeztethető levélírónk szorongása, „témaválasztása". Természetesen mindenkinek joga van értékelni saját egészségi állapotát, teljesítőképességét, s komoly betegségre is gyanakodhat. Innen viszont levélírónk további eljárása egyér. telműen kóros. Fél egy nagyon súlyos betegségtől, melynek már a tüneteit is „megtalálta", de csak szorong, orvoshoz nem megy, pedig ma már a tuberkulózist az esetek nagy többségében, főleg, ha olyan látványos tünetekkel jár, mint ahogy azt levélírónk leírta, egyértelműen kórismézni tudjuk. Ezzel a helyzettel egy sor jogi probléma is felmerül, mert ha levélírónk tudja, hogy tuberkulózisa van, akkor tudnia kell azt is, hogy ez nagyon fertőző, tehát tudatos veszélynek teszi ki a környezetét, szeretteit. Lehet, hogy ezt is érzi a tudat alatt, és ez aztán szorongásainak további forrásává vált. Egyértelműen azt tanácsolom, mindent félretéve, rögtön jelentkezzen a körzeti orvosnál vagy a belgyógyászaton, és mondja el kétségeit. Valószínűleg már egy rutin tüdőröntgen objektíven megcáfolja feltételezéseit, s akkor már csak az marad hátra, hogy szakorvos segítségével kilábaljon a depresszió hullámvölgyéből. „Ha egészség van, minden van" jeligére - Manapság már elég sokat tudunk a környezetszennyezés okozta betegségekről. Sajnos, nem mindenki akarja ezt tudomásul venni! Lakhelyemhez közel állandóan kamionokat javítanak, olajat cserélnek, festékkel fújják le a kocsikat. S ezt mind kint a szabad ég alatt. Nagyon közel vannak a lakások ablakai is, és ha történetesen nincs javítás, gyerekek játszanak, bicikliznek azon a helyen. Kérdésem az, milyen káros ez a szívre, a közeli kerti növényzetre, az ott élő lakosok-gyerekek szervezetére? - Kezdjük az áltálában széles körben ismert adattal, amit mégis szeretünk könnyen elfeledni. Egy liter kőolaj, vagy gázolaj egymillió liter ivóvizet tesz ihatatlanná! Hosszú volna azoknak az egészségkárosodásoknak a sora, amit a kőolajszármazékok tudnak az élő szervezetben okozni, a bőrgyulladástól a mérgezéseken át egészen a rák különböző formájáig, ezért hadd ne soroljam őket. Éppen ezért nagyon szigorúak a környezetvédelmi előírások minden olyan tevékenység engedélyeztetésénél, amely' nél ilyen származékokkal dolgoznak. Sorai közül egy konfliktust érzek kicsengeni, amin szerintem nem túl bonyolult eljárással úrrá lehet lenni., Nem tudom elképzelni, hogy ma;valaki vagy valakik engedély nélkül kezdenének bele egy olyan vállalkozásba, amilyet levélírónk leír. Ha mégis, a tisztiorvoson keresztül ennek véget lehet vetni, és a bűnösökét hatóságilag még arra is lehet kötelezni, hogy a beszennyezett terepet saját költségekből az eredeti állapotba állítsák vissza. Amennyiben engedélyezett tevékenységről van szó, (azoknak az embereknek a járművek a munkaeszközeik, megélhetésük forrása, a karbantartást is el kell végezniük valahol), azt kell ellenőrizni rendszeresen, betartják-e a megszabott feltételeket. Persze alapos gyanú esetén azt is meg lehet vizsgálni, szakszerű volt-e az engedély kiállítása, nem sért-e törvényt, rendeletet. A levél kicsengéséből azonban úgy érzem, inkább egyfajta hatalmi harc van különböző érdekcsoportok között, melyben az észérvek dialógusa helyett az indulatok csatája került előtérbe. „Műtét" jeligére - Ötvenéves vagyok, szívpanaszaim vannak, több kórházban, alaposan kivizsgálták a szívemet. Szívkoszorúér-meszesedésem van, ezért az osztály főorvosa beutalt ballonkatéteres tisztításra, a pozsonyi szívkórház illetékes osztályára. A kérdésem az, mekkora a rizikója ennek a műtétnek, várható-e számottevő javulás a műtét után a munkabírásomban. S minden áron csak a műtét, vagy ván más megoldás is? Hol tudnék szívbetegségekkel kapcsolatos felvilágosító irodalmat beszerezni? - Az egészségügyi szakirodalom előszeretettel hivatkozik az USA-ra, mivel az orvosi diagnosztika és gyógyítás ott nagyon fejlett. A szívsebészet terén különösen az. Nos, az USA-ban, de másutt is, például Hollandiában, azon betegek 75 százaléka, akikre 15 évvel ezelőtt egyértelműen nagy szívsebészeti műtét várt, bizonytalan kimenetellel, ma a ballonkatéteres beavatkozás segítségével teljes értékű életet él, alkot, dolgozik. Itt van a szakorvos számára elrejtve a siker kulcsa. A megfelelő időben indikált beavatkozás megállítja, vagy jelentősen lelassítja a kóros folyamatot, miközben e betegnél ki sem alakulnak a súlyos szívbetegség tünetei. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire olcsóbb, a biztosítónak, a kórháznak, a társadalomnak és persze magának a betegnek is. A kérdésre válaszolva tehát két módszer van. A konzervatív, amit eddig is alkalmaztak és a radikális, amikor a minden baj okát jelentő érszűkületet szüntetik meg. Az időpont helyes megválasztása nagyban befolyásolja a várható eredményt és a szükséges kockázat nagyságát is. Ezt levélírónknak a kardiológus fogja tudni precízen elmagyarázni, pillanatnyi állapotából kiindulva és ahhoz mérve. Ami pedig a felvilágosító irodalmat illeti, a szívkórházban, ahol levélírónk már járt, mindent be lehet szerezni, amire kíváncsi, esetleg kap egy címet, ahol a kért irodalmat megrendelheti. „Nehéz élet" jeligére - Segítséget kérünk, több, halmozottan sérült kisgyermek nevében is. Nem tudjuk, kaphatunk-e a gyerek alá guminadrágot, pelenkát Véletlenül megtudtuk, hogy az idegorvos egyes esetekben kiírt „PAMPERS gumipelenkát", de nekünk elutasította, hogy nem fizeti ki a biztosító. Sajnos, az emberek többsége nem tudja felfogni, mit is jelent fogyatékos mozgássérült a családban. Naponta konfliktusok keletkeznek köztünk és az orvos között, az orvos és a biztosító között. Kérdem: törvénybe van-e iktatva, hogy jár az a gumipelenká? - Személyesen érdeklődtem az egészségügyi biztosító pozsonyi főigazgatóságán. Sem az eddig érvényes, ún. „elsp kategorizáció''jendelkezéseit, sem a most szétosztásra kerülő, augusztus elsejétől étjvényben levő „második kategorizáció" ez ügyre vonatkozó érvényes szabályait eddig senki meg nem változtatta. Ezek szerint jár a gyereknek az 50 pelenka, vagy guminadrág havonta. Csodálkozom, hogy ebből vita lett, hiszen minden rendelőben ott van a biztosító közlönye, amelyben ez le van írva, világosan és érthetően. A neurológus kolléga valóban lehetne egy kicsit figyelmesebb. Más kérdés, hogy mivel Csehországban július elsejével teljes mértékben megszüntették ezt a támogtást, (valószínűleg innen ered az orvosok bizonytalansága), pedig anyagilag jóval jobban állnak, mint mi itt, Szlovákiában, a mi biztosítónk is komolyan fontolgatja ennek a lépésnek a megtételét. Hogy ez humánus-e vagy nem, azon lehet vitatkozni, de valószínűleg ettől még pénz a biztosító kasszájában nem lesz. „Testkontroll" jeligére - Amióta csak az eszemet tudom, sohasem voltam egy „nádszál" alkat. S a két szülés után fokozatosan elértem a 100 kilót. Ez esztétikai és komoly lelki problémákat jelentett nekem. Mióta csak emlékszem, mindig fogyókúráztam, teljesen eredménytelenül. Aztán kezembe került a TESTKONTROLL című könyv, s ennek útmutatásai szerint kezdtem el fogyókúrázni. Az a kérdésem, hogy orvosi szempontból elfogadható-e, hogy 4 hét alatt 6 kilót fogytam. Megjegyzem, hogy amióta e könyv szerint'* táplálkozom, teljesen megszűntek a fejfájásaim, tele vagyok energiával, visszatért az önbizalmam, most már biztos vagyok benne, hogy megszabadulok a súlyfeleslegemtől, s úgy tele vagyok energiával, hogy „hegyeket tudnék mozgatni". Mi a véleménye a könyv állításairól (méregtelenítés, asszimilálás stb.)? - Gratulálok Önnek, hogy rátalált az útra. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elinduljon rajta, de sokan kényelemből, mások tudatlanságból nem akarják hallani az új idők szavát. Miért tennék, mikor a hivatalos orvos-egészségügy is inkább passzívan lapulva les, mint megtenné aktívan azt, amire már most megvolna a lehetősége. Néha úgy érzem, a semmelweisi idők légköre vesz körül minket. A klasszikus tünetkezelés bizonyos szempontokból zsákutcába került, mégsem merjük vállalni a váltást, és igyekezni vissza a természet adta lehetőségekhez. Személy szerint a méregtelenítést nagyon fontos dolognak tartom, és nagyon örülök levélének, mert a sikeres esetek csoportját erősíti. A testkontroll lényege az, hogy fel kell adnunk azokat a dogmákat,, amelyek esetenként valóságos Vallást kreáltak a táplálkozásból. Az eredmény a rengeteg szívinfarktus, agyvérzés, rosszindulatú daganat. Egyértelmű, hogy » szervezetünk a szennyezett levegőt, vizet, zajártalmat, sugárzást, valamint a helytelen táplálkozást nem bírja elviselni. Választanunk kell tehát a zsíros, füstölt csülök, sonka meg a gyomorrák, illetve.a,hosszabbéletkort eredményező gyakori, csipegető gyümölcsfogyasztás között. Talán ha mindenki elmondhatná izgalmas és buzdító élményeit, sokunk számára könnyebben menne. Azt ajánlom kedves levélírónknak, alapítson a lakhelyén Testkontroll klubot, hogy ne vesszenek kárba hasznos tapasztalatai és eredményei. Elhatározását, kitartását csak erősíteni fogja, ha a Testkontroll után az Agykontrollt is áttanulmányozza. * * * . Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Üj Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Ajándékozás L. F.: A feleségem 1992-ben halt meg. Két gyermekünk volt. Én 1993-ban ismét megnősültein, de négy hónap múlva beadtam a válópert, mert rájöttem, hogy az új feleségem csak a vagyonomra utazik. A válóper beadása után a második feleségem teljes mértékben igazolta az aggályaimat. Beperelt, hogy adjam át neki a néhai feleségem ékszereit, merthogy én azt az állítása szerint neki ajándékoztam. Mit mondjak? Tény az, hogy lakásomban feleségemként szabadon mozgott. Tény az is, hogy olykor akaratom ellenére vagy megkérdezésem nélkül is viselte ezeket az ékszereket. Megjegyzem, a jelenlétemben soha nem merte ezt megtenni. Most mégis arra hivatkozik, hogy tanúk vannak arra, hogy ő viselte néhai feleségem ékszereit, következésképpen oda kellett hogy ajándékozzam neki. Hogyan bizonyítsam be, hogy nem ajándékoztam neki ezeket az ékszereket? Itt kell elmondanom azt is, hogy mivel én ajándékoztam a néhai feleségemnek ezeket az ékszereket, a hagyatéki tárgyaláson sem jelentettük be azokat a néhai feleségem vagyonaként. Önök szerint elképzelhető az, hogy a volt feleségem mindent zsebre vág? A leveléből úgy vettük ki, mintha ez az ügy már bírósági per tárgya lenne. A bíróságot természetesen érdekelni fogja a hagyatéki eljárás ügyében meghozott végső határozat - többek között az is, hogy az ékszerek szerepeltek-e a néhai felesége utáni hagyatéki vagyon összeírásában vagy sem. Alapvető kérdésként kell rendezni ugyanis az ékszerekhez fűződő tulajdonjogi kérdést. Az ajándékozás kérdése csak azt követően merülhet fel jogi kérdésként, amikor az alapvető tulajdonjogi kérdések valamilyen módon már rendeződtek. Márpedig nézetünk szerint jelenleg tisztázatlan, hogy ki áz ékszerek tulajdonosa. Sőt még pontosabban, ön feltehetőleg csak egyike a három társtulajdonosnak (mert ugye,, a levele bevezető mondataiban említette, hogy két gyermeke van az első feleségétől, márpedig a Polgári Törvénykönyv 473. §-ának első bekezdése szerint a gyermekek is örökölnek, mégpedig fejenként annyit, amennyit ön). Társtulajdonosként pedig nem köthet teljes hatályú ajándékozási szerződést a további két társtulajdonos hozzájárulása nélkül, mivel a Polgári Törvénykönyv ezzel kapcsolatban a 139. §-ának második bekezdésében azt is leszögezi, hogy a közös dologgal való gazdálkodásról a társtulajdonosok többségi szavazattal határozhatnak csak, és ha valaki a saját tulajdoni hányadát át akarja ruházni valaki másra, akkor a többi társtulajdonost elővételi jog illeti meg. Azaz, jogi szempontból egyáltalán nem érdemes, illetve teljesen fölösleges azt vizsgálni, hogy ön a volt feleségét megajándékozta-e vagy sem. Ha akarta volna, sem adhatta ajándékba neki a néhai felesége ékszereit, mivel ezek a néhai feleségének személyi tulajdonában (azaz nem a házastársi osztatlan közös tulajdonban) voltak,. és a néhai felesége halálának időpontjában az ékszerek tulajdonjoga az örökösökre (hármójukra) szállt át. Ön még most is az ékszerek egyedüli tulajdonosának saját magát tartja (szerencsére). Nyilván esze ágába sem jutott volna megkérdezni a gyermekeit, hogy hozzájárulnak-e. Talán akkor sem kérdezte volna meg a gyermekeit az ajándékozást illetően, ha valóban ajándékba kívánta Volna adni ezeket az ékszereket a második feleségének. így viszont az egykori (második) felesége még ha „találna is" tanúkat az ajándékozás megtörténtére, a bíróság feltehetőleg akkor sem dönthetne úgy, hogy az említett vagyontárgyak őt illetik meg, mert az esetleges ajándékozás jogi szempontból érvénytelen. Megadóztatott végkielégítés és munkanélküli-segély K. R.: Július elsején szűnt meg a munkaviszonyom. A kollektív szerződés alapján négyhavi végkielégítést kapok majd a következő fizetési terminusban. A munkaügyi hivatalban azt mondták nekem, hogy én ezért négy hónapig nem kaphatok munkanélküli-segélyt. Az első kérdésem az lenne, hogy ez igaz-e. A második kérdésem pedig az, hogy milyen adót fizetek én majd a négyhavi végkielégítés után. A végkielégítés a jövedelmi adóról szóló törvény szerint munkaviszonyból (illetve úgynevezett nem független tevékenységből) származó jövedelemnek számít, és ehhez igazodik a megadóztatásának módja is. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy úgynevezett egyszeri munkabérről Van szó, és ezért a többi munkabértől elkülönítve adóztatják meg. Ebből következik az is, hogy az évi adókulccsal adóztatják meg, de anélkül, hogy až úgynevezett utazást költségeket (havi 300 korona), valamint a megadóztathatatlan összegeket levonnák (ami ugye, számottevően növeli az adót, mert az adóalap így nemcsak a már említett 300 koronával, de további, legalább 1750 koronával, esetleg az eltartott gyermekekre járó úgynevezett megadóztathatatlan összeggel, a fejenkénti 750 koronával is megemelkedik), A megadóztatható munkabér megállapítása céljából ebből a jövedelemből még további egy százalékot is levonnak, mégpedig a foglalkoztatási (Vagy .munkanélküliségi) alapba befizeteiidő hozzájárulásként. Következésképpen a betegségi, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosításra Vonatkozó hozzájárulást már nem kell befizetni, s ezért item is vonható le az adóalapból. Gyakorlatilag és nagyon leegyszerűsítve annyi mondható el tehát, hogy a végkielégítésből elôsžôr levonják áz egyszázaléknyi munkanélküliségi hozzájárulást, és a fennmaradó összeget 15 százaléknyi adóval sújtják. Ami azt a további kérdését illeti, hogy ha négyhónapnyi végkielégítést kapott, kaphat-e munkanélkülisegélyt, jogos-e a munkaügyi hivatal ezzel kapcsolatos állásfoglalása, sajnos, nem adhatunk önnek olyan választ, amilyet tőlünk remél. A munkaügyi hivatal eljárása összhangban van a vonatkozó törvényi rendelkezésekkel, amelyek gyakorlatilag kimondják azt, hogy há az ember két hónapra kap végkielégítést, akkor két hónapig nem kaphat munkanélküli-segélyt. ha pedig áz ember három, négy vagy öt hónapra kap végkielégítést (a kollektív szerződés értelmében), akkor három, négy vagy öt hónapig nem jogosult munkanélküli-segélyre. Azaz a végkielégítést nem lenne szabad olyan gyorsan elkölteni, mint a fizetést. Tartalékolni kellene, rosszabb időkre is számítva - bármennyire szokatlan ez még az egykori szocialista államokban. Ezzel együtt viszont azt is el kell mondani, hogy ez a szabály nem feltétlenül érinti azt a jogi rendelkezés t, miszerint a munkanélküli segély hathónapig jár. „Mindössze" arról van szó, hogy a munkanélküli-segély folyósítását négyhavi késéssel kezdik meg, illetve fejezik be. Na persze, ha időközben áz eset körülményeiből köVetkező tízhavi határidőn belül munkát találna magának, akkor egykét havi munkanélküli-segélytől valóban eleshet. dr. P. D.