Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-19 / 166. szám, kedd

PUBLICISZTIKA 1994. JULIUS 1635. i ÚJSEÓ* Rút magyar tragikomédia avagy: Urambátyám, hol a műhold? (Folytatás az 1. oldalról) parlamenti pártok frakcióülésén többségi szavazat alapján döntenek, és az Együttélés képviselői többségben vannak a magyar kereszténydemokratákkal szemben. A Csemadok elnökéhez írt levelemben hangsúlyoztam, hogy az MTI új szolgáltatása révén a híranyagok egy részét nem kellene fordítanunk, és több mint százezer olvasó naprakész információkat kaphatna a világ és a magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. Ezzel az új hírforrással jelentős mértékben gazdagítanánk olvasóink anyanyelvi kultúráját, és erősítenénk azonosságtudatukat. Bauer Győző gyorsan és egyértelműen cselekedett. Azonnal levelet írt Entz Gézának, amelyben leszögezi: „Ismerve a felvidéki magyar médiumok helyzetét, véleményem szerint a legcélszerűbb az lenne, ha egyetlen napilapunk, az Új Szó részesülne ebben a szolgáltatásban. Egyúttal fontosnak tartom, hogy az Új Szó révén folyóirataink és a Szlovák Rádió magyar szerkesztősége is hozzájussanak a szlovákiai magyarság tájékoztatása szempontjából jelentős információkhoz." A szlovákiai magyar parlamenti frakció korántsem volt ennyire rugalmas. Hogy miért, nem nehéz kitalálni, ugyanis Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke személyesen járt Budapesten, és közölte Zalatnay Istvánnal, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettesével, hogy az ő álláspontjuk egyértelmű: megfelelő feltételek mellett a vevőegységet az egyetlen szlovákiai magyar napilap kaphatja. Több résztvevő tájékoztatása szerint a magyar frakció ülésein leginkább Dobos László képviselő, a Madách-Posonium Kft. társtulajdonosa ellenezte azt, hogy az MTI hírszolgáltatását az Új Szó kapja meg. Több hetes huzavona után csak karácsony előtt, december 21-én született meg a magyar parlamenti frakció döntése arról, hogy az MTI-hírek műholdas továbbításához szükséges eszközöket az Új Szó kapja. Feltételként azt szabták meg, hogy az Új Szó a hírek egy részét továbbítsa a magyar rádióadásnak, illetve a hetilapoknak. E kérésnek megfelelően szerződést kötöttünk Papp Sándorral, a Szlovák Rádió Magyar Adásának főszerkesztőjével, amelyben rögzítettük, hogy az MTI-híranyagot az Új Szó minden korlátozás nélkül a rádió rendelkezésére bocsátja, s közösen igyekszünk megtalálni a szükséges pénzforrást az átvitelhez szükséges technikai eszközök megvásárlásához. A szerződés másolatát faxon és ajánlott levélben megküldtük Budapestre. Késleltetés mint taktika Végre sínre került a műhold mondhattuk némi iróniával és képzavarral, ám a további történések minden várakozást alulmúltak. Nyilván néhány pozsonyi politikus s velük együtt más érdekelt többször kilincselt és részben eredményesen lobbyzott Budapesten, mert Entz Géza hetekig altatta az ügyet, majd idén február 23-án (azaz két hónappal a szlovákiai magyar parlamenti frakció döntése után) adománylevélben közli a Csemadok Fábry Zoltán Alapítvánnyal és Végh László főtitkárral, hogy a szükséges technikai eszközöket céladományként a Fábry Zoltán Alapítvány kapja. Ezek az eszközök a pozsonyi Üj Szó használatába kerülnek 1994. december 31-ig. Az MTI híreit saját lapjában közölheti, és a Fábry Zoltán Alapítvánnyal megkötendő szerződés alapján szlovákiai magyar nonprofit szervezetek kiadásában megjelenő közéleti lapoknak és folyóiratoknak, valamint a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségének továbbíthatja. A céladomány értéke az áfával együtt 950 915 forint. Az adomány levél egyértelmű. Ám bekövetkezett egy - valószínűleg nem véletlen - malőr. Ezt a dokumentumot nem kézbesítették az illetékeseknek. Csaknem egy hónapig porosodott Entz Géza vagy valamelyik beosztottjának a fiókjában. Csak Végh László többszöri sürgetésére március 20-án!!! - küldték meg faxon, majd futárral a dokumentumot. E döntés értelmében április 11-én továbbította szerkesztőségünk vezetősége a Fábry Zoltán Alapítványnak a javasolt szerződés tervezetét, amelyre a mai napig nem kaptunk választ dr. Szabó Rezsőtől, az alapítvány megbízott elnökétől, aki mellesleg ugyancsak a Madách-Posonium Kft. társtulajdonosa. Egyébként a Határon Túli Magyarok Hivatalának február 23-i döntését követően március elsején Alexa Károly Pozsonyban járt azért is, hogy a rétestésztaként húzódószakadozó, egyre kínosabb ügy végére pontot tegyen. A pozsonyi magyar nagykövet által adott ebéden Duray Miklós kijelentette Alexa Károlynak, hogy a javasolt megoldás nem jó, a vevőegységet az Uj Szó nem kaphatja meg. Ekkor javasolta Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete - aki mindvégig elfogulatlanul és az ügy megnyugtató rendezése érdekében csele- * kedett -, hogy jobb megoldás híján a vevőegységet a követség pozsonyi épületére szereljék föl, ahonnan minden érdekelt telefonon, modemek révén hozzájuthat. A második magyar unikum Születőfélben volt a második magyar unikum, amely sokkal kesernyésebbnek ígérkezett Zwack Péter világhírű gyártmányánál. Világunikum lett volna ugyanis, hogy a hírügynökség anyagainak vételéhez szükséges eszközöket nem valamelyik szerkesztőségben, hanem a nagykövetségen szerelik föl. Dr. Szabó Rezső valószínűleg Alexa Károly pozsonyi látogatását követően - levelének nincs keltezési időpontja - ír Entz Gézának, amelyben egy szót sem ejt arról, miért nem az Üj Szóban szerelik föl a vevőegységet. Továbbítja viszont Boros Jenő nagykövet javaslatát. Entz Géza ezúttal is ragaszkodik ebben az ügyben fölvett szokásához. Potom másfél-két hónap múlva, május 24-én válaszlevélben közli Szabó Rezsővel, hogy a Magyar Külügyminisztérium nem tartja szerencsésnek, ha a vevőegységet a magyar nagykövetségen szerelnék föl. Kéri egyúttal a kuratóriumot, tegyen javaslatot a berendezések másutt történő elhelyezésére. A Fábry Zoltán Alapítvány Kuratóriuma többszöri próbálkozás után végre július 12-én összeül. Dr. Szabó Rezső lemond megbízott elnöki tisztségéről, s ebbe a tisztségbe Végh Lászlót választják. A kuratórium nem hallgatja meg az érintett főszerkesztőket, nem hív meg technikai szakembereket, hanem úgy dönt, hogy a berendezést a Madách-Posonium Kft. pozsonypüspöki épületében helyezzék el. Az adományozott eszközök rendeltetésszerű használatáról a Fábry Zoltán Alapítvány és a Madách-Posonium Kft. szerződést köt. A döntésről Végh László július 13-án tájékoztatja a budapesti illetékeseket, akik ezúttal nem ragaszkodnak halogató taktikájukhoz, és még ugyanazon a napon(!) faxon küldik meg egyetértő nyilatkozatukat. Dióhéjban ennyi a történet, amelyet minden szakmai szempontot mellőzve politikai és egyéni érdekek szőttek és gubancoltak. Nem egyszerű fércművet, hanem szomorújátékot, tragikomédiát kavartak. A zárójelenet előtt - amikor fölszerelik a szatellitantennát - a lényeg két pontban összegezhető: 1) A Határon Túli Magyarok Hivatala a magyarországi polgárok adójából megfizetett a Magyar Távirati Irodának 10 millió forintot, hogy a műholdas hírszolgáltatás az év elejétől beinduljon. Szlovákiában máig még az antennát sem szerelték föl... 2) Hét hónap után született egy olyan politikai döntés, amelynek értelmében az antennát a adách-Posonium Kft. pozsonypüspöki székhelyén szerelik föl, ahol nincs sem napilap, sem rádió. Ha valamelyik szerkesztőség szeretne hozzájutni az MTI híreihez, akkor e képtelen megoldás következményeként legalább 40 ezer korona további beruházásra van szüksége, miközben egyelőre csak az év végéig biztosított a hírszolgáltatás. Erősen kétlem, hogy a rádió vagy a Vox Nova kiadó ilyen körülmények között hajlandó lesz ennyi pénzt áldozni olyan hírforrásra, amelyhez az eredeti javaslat és a szakmai érveket figyelembe vevő értelmes szlovákiai magyar álláspont alapján csaknem ingyen hozzájuthatnának - nem önmagunk, hanem a szlovákiai magyar olvasók és hallgatók érdekében. Hát nem rút magyar játékez? SZIL VÁSSY JÓZSEF Segít a Segítő'Jobb Alapítvány a súlyos betegekért Ritka az olyan család manapság, amelynek minden tagja egészséges lenne. Beteg világurikban új, fenyegető kórok ütötték fel a fejüket, sok közülük nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható. A gyerekek már eleve gyenge ellenálló képeséggel jönnek a világra, és sokszor olyan rendellenességgel, amelyek eleve kirekesztik őket a társadalomból A rák, az AIDS, a szív- és egyéb betegségek naponta szedik áldozataikat. Az elgyötört szülők, hozzátartozók ilyenkor fűhöz-fához szaladgálnak, kétségbeesésükben az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodnanak. Ha itthon nincs segúség, s van pénzük, külföldre utaznak. Dél-Szlovákia lakosai elsősorban Magyarországon keresnek segítséget, s várhatóan így lesz a továbbiakban is. Ez a segítség már eddig is nagy terheket rótt a magyar egészségügyre. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Segítő Jobb Alapítvány, amely ingyenes kezelést biztosít a rászorultaknak. Az alapítvány megalakulásának körülményeiről és jelenlegi működéséről dr. Lehr György, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Külügyi Bizottságának igazgatója nyújtott tájékoztatást. - A kilencvenes években, a romániai események után ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik a MMSZ segítségére szorultak. Abban az időben szoros kapcsolatba kerültem ezzel a tevékenységgel, a betegellátástól kezdve a halottszállításig, mert sajnos, ez is előfordult. A betegek teljesen váratlanul érkeztek, és akkor kellett kitalálni, hogy tulajdonképpen hol is helyezzük el őket. Szerencsére eléggé sok önkéntes, mintegy harminc-negyven orvos volt a segítségemre, így végül valamennyi betegünket sikerült kórházban elhelyezni. Ezért volt szükség egy olyan szervezet létrehozására, amely koordinálná a segítségnyújtást. A Segítő Jobb Alapítvány célja segíteni azokon a Magyarországon kívül élő betegeken, akiknek a gyógyítása az adott országban nem lehetséges. Akár azért, mert ennek műszaki, szakmai akadályai vannak, akár azért, mert mondjuk nem áll rendelkezésre a megfelelő gyógyszer. Nagyon költséges műtétek is végrehajthatók, mint pl. csonttranszplantáció vagy pl. leukémiások, AIDS-esek gyógyítása, illetve ez utóbbiaknak a kezelése, mert az AIDS esetében még, sajnos, nem beszélhetünk gyógyításáról. • Az alapítvány tehát csak a valóban súlyos esetekben nyújt segítséget? - Igen. Ez ideig nagyon sokan visszaéltek a lehetőséggel, olyan apró-cseprő egészségügyi problémákkal érkeztek magyarországi gyógykezelésre, amelyek ma már bárhol gyógyíthatók. Egy szűrőhálózatot építünk ki a határon túli magyarlakta területeken. Ez jelenleg legjobban Erdélyben működik, hisz ott már 1992-ben elkezdték a megszervezését. • Mit kell tenniük a betegeknek, ha az alapítvány segítségét szeretnék igénybe venni? - A szűrőállomásokon dolgozó orvosok döntik el, hogy valóban szükség van-e a magyarországi gyógykezelésre. Ha úgy döntenek, hogy igen, a betegek az űn. „zöld kártyával" Budapestre utaznak. A Segítő Jobb szolgálata az Üllői út 47. sz. alatt működik, a volt Mária Terézia-laktanya első emeletén. A beteget innen valamelyik egészségügyi intézménybe küldik, amely bizonyos árajánlatot ad a kezelési költségeket iilétŐM. |

rľ j j • Mennyivel járulnak hozzá a betegek a kezelés költségeihez? - A kezelés igyenes. Sőt a MMSZ-en keresztül szálláslehetőséget is tudunk biztosítani a határon túlról érkezetteknek. Ha más lehetőség nincs, nálam alszanak, s bejárhatnak a kezelésre. Volt már ilyen. • A szűrőállomás dolgozói a betegek szociális helyzetét is figyelembe veszik? - Csakis szakmai szempontokat vesznek figyelembe. De ha a beteg mondjuk milliomos, akkor nyilván nem kapja meg a „zöld kártyát", hisz megengedheti magának, hogy saját költségén gyógyíttassa magát. Természetesen nem játszik szerepet a vallási vagy a nemzeti hovatartozás sem. Erdélyből sok román nemzetiségű állampolgárt is felvettünk, hisz nálunk a legfőbb érték az ember TÓTH FERENC Az UJ SIÓ írta j 45 éve Hogy milyen jelentősége van a szocialista világnézetnek a munkásosztály harcában, azt szemléltetve látjuk az angol és az amerikai munkásmozgalom negatív példáján. Az angolszász országokban a munkásosztálynak jól szervezett szakszervezetei vannák. Angliában még munkáspárt is van. De ez a párt a polgári társadalom megingathatatlanságán és szentségén alapszik. Az angol munkáspárt hatalomra jutva polgári politikát folytat. Az angol munkáspárt világnézeti alapjai a Marx előtti polgári és kispolgári szocialista tanok foszlányai. E munkáspárt a proletariátus és burzsoázia közötti osztálybéke, a kapitalista tulajdon sérthetetlensége, az angol imperializmus szempontjából hagyományossá vált gyarmati politika folytatása mellett foglalt állást. 30 éve A gyermek életében igen nagy változást okoz a hatodik életév betöltése. Véget ér az úgynevezett szabad életforma, és a gyermek a játékok világából kilép az életbe! Minden család életében ünnepnap, amikor az elsős kisgyerek először indul el az iskolába. A gyermek is, a szülő is tele van ilyenkor boldog izgalommal, várakozással. Milyen is lesz az iskolai élet? Mit rejteget magában, örömet, bánatot? A tanulás, az új ismeretek szerzése, a gyermeket érő sok új benyomás erősen hat a gyermek életére. Ezért fontos, hogy a kis elsőosztályos ne a rettegés, a félelem érzetével lépjen be az iskolába, ahol szeretettel vár rá a tanító, hogy a kis önző emberkéből közösségi embert faragjon. Az elsősök csoportja olyan, mint egy nagy, kusza, színes gombolyag, s a nevelőnek meg kell találnia minden egyes szálat ahhoz, hogy ezt a kusza gombolyagot kibogozza. Ebben a súlyos, felelősségteljes munkában a szülőnek is segítenie kell. A szülőre hárul az a feladat; högy előkészítse gyermekét az iskolai életre. 20 éve Szovjet közgazdasági körökben mélyenszántóan elemzik a kilencedik ötéves terv teljesítésének feltételeit. Az idei év első öt hónapjának eseményei, amelyeket az egész ötéves terv sorsára nézve döntőeknek tartanak, indokolttá teszik a derűlátást. Az állami népgazdaságfejlesztési terv valamennyi mutatóját túlteljesítették. Az ipari termelés az évi tervben megszabott 6,8 százalékhoz viszonyítva 8,7 százalékkal nőtt. Eltekintve attól, hogy az ötéves terv első éveiben a szovjet népgazdaság természeti csapások következményeivel, objektív és szubjektív jellegű nehézségekkel és fogyatékosságokkal találta szembe magát, a szovjet közgazdászok reális számításai azt mutatják, hogy a szovjet népgazdaság vezető ágai rendületlenül közelednek az SZKP XXIV. kongresszusán az ötéves tervidőszak végére kijelölt határvonalhoz. 5 éve A tömegtájékoztató eszközök fő feladata napjainkban az, hogy az újságírók aktívan részt vegyenek a CSKP XVIII. kongresszusának előkészítésében. Az előttünk álló időszakban a szerkesztőségek eszmei-politikai céljainak, koncepciós és gyakorlati publicisztikai tevékenységének arra kell irányulniuk, hogy becsületesen és felelősségteljesen valósítsák meg ezt a feladatot. A kongresszus előtti időszakban a párt és a társadalom aktivizálásának tükröződnie kell a sajtóban, a rádió és a televízió adásaiban. Ugyanakkor a tájékoztató eszközöknek maguknak is fejleszteniük és ösztönözniük kell ezt az aktivitást. A kongresszus előtti időszák eredményessége, valamint az, hogy a lakosság széles rétegei egyetértéssel támogatják-e majd a CSKP XVIII. kongresszusa által elfogadott határozatokat, jelentős mértékben attól függ, hogy az újságírók hogyan tudatosítják a felelősségüket a tevékeny, igényes társadalmi légkör kialakításáért és a feltételek megteremtésééit ahhoz, hogy az állampolgárok aktívan viszonyuljanak az átalakításhoz, megértsék szükségszerűségét és bonyolultságát.