Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-28 / 149. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD •tt/SZÓ

1 1994. JUNIUS 28. Serke Nemcsak a sertéspestis okoz gondot Remény az űtegyengetésre... Ideiglenes határnyitás Buzita és Biittös között A Hernád, Bódva és Sajó folyóval behatárolt dimbes-dombos Cserehát tájegység legészakibb dombvonulatának lejtőjén lapuló Buzita ünnepel. Búcsú van a Kanyapta menti faluban. A templom körül kirakodóvásár, és a szokásosnál nagyobb az idegenforgalom is. A külföldi, vagyis magyarországi személygépkocsik a zsákutcában végződő faluvégről érkeznek. Két napra újból felnyitották a szlovák-magyar államhatár évtizedekig pihenő sorompóját. A kilencvenes helyhatósági valasztasokat megelőző kampányban nagy ígéreteket nem tehettek a leendő polgármesterek, mert nem tudták, hogy a társadalom hogyan kívánja megoldani a falufejlesztést, miből töltődik fel a községi kassza. Serke községben Darabosné Lengyel Magdolna legfeljebb azért szurkolhatott, hogy a választások után minél kevesebb kudarc érje. Mert abban biztos lehetett, hogy elfoglalhatja a polgármesteri széket. Rajta kívül ugyanis más jelölt a faluban nem indult. - A bemutatkozó gyűlésen elmondtam emlékszik vissza a polgármesternő -, hogy a megbízatási időszakban a legfontosabb feladatnak a helyi ravatalozó megépítését tekintem. Mondtam, de előre nem tudtam, milyen rengeteg teendő vár rám. A falut az utóbbi két évtizedben nagyon elhanyagolták, a művelődési házon kívül más nem épült itt. Bár a választási programban nem szerepelt, nagyon fontos feladatnak tartom megoldani a szennyvízelvezetést. Tudja, a családi házak mellett sok helyen nem építettek emésztőgödrőt. Az előzetes, mérések ezzel kapcsolatosan megtörténtek, ha futja a pénzünkből, megrendeljük a tervdokumentációt. Csak a tervek 200 ezer koronába kerülnek, ha azonban megépül a kanalizáció, nem lesz akadálya a későbbiekben a víz bevezetésének sem. Serke 1800 hektáros kataszterével területileg a környék legnagyobb települései közé tartozik. Csak területileg, mert lakossága szempontjából más jellemzi a falut. Az igaz, hogy az utóbbi években növekedett a fiatal családok száma, ennek ellenére a szaporulat kevesebb, mint az évi elhalálozás. - Száz évvel ezelőtt még ezren felüli lélekszámot mutattak ki Serkében a statisztikák, tíz évvel ezelőtt 935 lakos élt a faluban, most pedig 835-en lakják - folytatja a polgármesternő. - Úgy gondolom, ez a csökkenés még két-három évig nem áll meg. A hetvenes évektől kezdődően sok család elköltözött a faluból, mert a nyolcvanas évek második feléig a községben nem mértek ki telekhelyet. A nyolcvanas évek végén kisajátítások útján összesen tizennégy telekhelyet mértek ki, de mára mindössze három telek maradt szabadon. Egyébként öregebb, de még jó állapotban lévő házak várnak lakóra a faluban. Sok az idős, egyedül élő ember. Utánuk üresen maradnak a házak, de nem kerülnek a község tulajdonába, mert mindenkinek él örököse. A nyolcvanas évek derekán Serkében még azon tanakodtak, hogyan lehetne gyorsan és egyszerűen kibővíteni az óvoda épületét. Ma sincs kevesebb gyerek a faluban, az óvoda mégis kong az ürességtől. Jó, ha napjában tizenöt gyerek összegyűlik. - A munkanélküli családok többsége nem járatja óvodába a gyermekét - mondja Darabosné Lengyel Magdolna. - Pedig az óvoda konyhájában főznek az iskolásoknak is. Az 1-4. osztályba összesen 63 gyerek jár. Félő, ha megszűnik az óvoda, koszt nélkül marad az iskola. A közelmúltban felkeresett a rimaszombati járási tanügyi hivatal két dolgozója, és az iránt érdeklődött, mennyivel tudnánk támogatni az óvodát. A kérdést természetesen a képviselő-testületben megvitatjuk , az azonban világos, hogy az óvoda teljes üzemeltetési költségeit nem bírjuk viselni. Pénzünk volna, csakhát nagyon nehéz behajtani az adókat. A 450 ezer korona ingatlanadó helyett eddig 60 ezért kaptunk a szövetkezetektől, az adóbehajtás miatt a polgárok körében is rengeteg haragost szereztem. Pedig a törvényt nem én hozom, nekem csak kötelességem megvalósítani a határozatokat. Mint arról annak idején beszámoltunk, a serkei szövetkezet telepén klasszikus sertéspestis pusztított. Miután kiirtották a gazdaság teljes sertésállományát, megkezdődött a háztájiban nevelt sertések kivizsgálása. - .4 vizsgálatok a mai napig nem záródtak le - tájékoztat a polgármesternő -, de eddig szerencsére nem találtak pestises megbetegedést. Tudja, nagy visszhangja volt a sertéspestisnek a lakosság körében. Többen bíró lőan léptek fel, hogy nem lett volna szabad megengedni a szövetkezet sertésállományának az elpusztítását, de mit tehettünk mi ez ellen? Semmit. Elégedetlenek az emberek Serkében. A faluban tizenkét önállóan gazdálkodó földművest és néhány kereskedőt tartanak nyilván. A magánvállalkozók nem tudják megoldani az egyre növekvő munkanélküliséget. De ez, gondolom, nemcsak Serkében van így. FARKAS OTTÓ Útlevélvizsgálat Buzita peremén xxx Szombat reggel óta a két ország vámhivatalnokai és útlevélellenőrei a szabad ég alatt végzik teendőiket. Nincs nagy tumultus. Szerencsére az időjárás kedvez. Ha netalán megcsordulnának az ég csatornái, az ügyintézés az erre a célra oda állított autóbuszban folyna. - Legközelebb pedig már busz sem kell, hiszen az országos vámhivatalunk megrendelésére a kivitelezők rövidesen befejezik a felső kaszárnyaépület felújítását - tájékoztat az egyik egyenruhás vámtiszt. xxx Megállok néhány szóra a határátkelőhely szlovákiai oldalán ácsorgó csoport mellett. Kiderül, befelé tartanak, s a legközelebbi községből, Büttösből jönnek. Buzitára mennek, az ünnepi misére, és utána ki-ki az ismerőseihez, rokonaihoz. - Gyerekkoromban szinte hetente megtettem ezt az utat. És többnyire gyalog! - újságolja nekem és fiatalabb útitársainak egy néni a csoportból. - Akkor, amikor még nem volt itt államhatár. Tudja, Szilice azon kevés szlovákiai települések egyike, amelyek fennsíkra épültek: a róla elnevezett Szilicei-fennsíkra. A ritka növény- és állatfajokkal, barlangokkal teli gyönyörű karsztvidék azonban némiképpen nehezíti is a mintegy 800 lakosú, gazdag népi hagyományokkal bíró, honfoglalás kori magyar település életét. A fennsík ugyanis ritka flórája és faunája, valamint föld alatti vízkészlete miatt szigorúan védett tájvédelmi körzet, egyes részeit pedig rezervátummá nyilvánították. Eiz a falunak számos problémát okoz. - Egyik ilyen gondunk a hulladék elhordása mondja Berecz Béla polgármester. - Ez a kérdés most már megoldódott, de a községnek nagy anyagi áldozatot jelent. A víz- és természetvédelmi előírások miatt a falu kataszterében, de még annak környékén sem hozhattunk létre szeméttelepet, így a felgyülemlett hulladékot a körtvélyesi szeméttelepre hordjuk, amely tíz kilométerre van tőlünk. A szemét elhordásáért és tárolásáért így évente mintegy 100 ezer koronát fizetünk, .s ezt a (A szerző felvétele) hozzánk Kassa csak harminc kilométerre van, Miskolc meg hatvanra, így hát mi oda jártunk vásárolni, meg az ottani piacra hordtuk a zöldséget, csirkét, tojást... Gyalog, vagy olykor lovas fogattal mentünk a komáróci vasútállomásra, onnan pedig vonattal Kassára-folytatja. A nevét nem hajlandó elárulni. Nem csodálkozom rajta. Életének nagyobb részét úgy élte le e peremvidéken, hogy az államhatárt jóformán ineg sem közelíthette. —. Engem Kiéri Jánosnak hívnak, és szintén büttösi vagyok - lép közelebb egy hatvan év körüli férfi. - Apám ideáiról, Felsőláncról származott -jegyzi meg. - Élnek rokonaink Perényben, Jánokon, Szepsiben... xxx - Milyen az út? — kérdezem a Magyarországról éppen most befutó személygépkocsi vezetőjétől. - Ne is kérdezze! - mondja. - Gyalogosan vagy traktorral megteheti az ember, de a személygépkocsit vétek igénybe venni... Pedig így csak nyolc kilométer a két falu közötti távolság, míg a legközelebbi határátkelőn át vezető úton közel számlát teljes egészében a község állja. A szennyvízelvezetést, a csatornahálózat építését is meg kellene oldanunk, erre azonban saját erőből képtelenek vagyunk. A megtisztított szennyvizet ugyanis Gombaszögnél a Sajóba kellene vezetnünk, és ez nagyon messze van tőlünk. A csatornázásnak két éve elkészült a tervdokumentációja, a beruházás akkori számítások szerint 34 millió korona lett volna. Nem hiszem, hogy ennyit a közeljövőben elő tudunk teremteni. Berecz Béla azt is elmondta, a természetvédelmi övezet és a rezervátum tavaly egy másik gondot is okozott a falunak. A múlt évi nagy aszály miatt kiapadt az a forrás, amely a falu vízvezetékét táplálta. Pontosabban az alacsony vízállás miatt a víz a közlekedőedények elve alapján egy alig száz méterre lévő másik kútba folyt, amelynek szintje körülbelül egy méterrel alacsonyabb. Ez a forrás közvetlenül Szilice határában, de,már a szomszédos Borzova kataszterében van. A gond azonban nem ez, hiszen a borzovaiakkal sikerült megegyezniük. A nehézséget az okozza, hatvan. Oda-vissza tehát százhúsz... Időben ugyan az nem lenne sok, viszont benzinben mérve több annál, hogy bármikor megtegyük, ha a közeli rokonokhoz kívánkozunk - érvel. xxx Kifelé most nem igyekszik egy gépkocsi sem. Szombaton átment erre néhány szlovákiai jármű is. Állítólag akadt, aki csak a Királyhegy déli lejtőjéig ment, hogy megnézze, milyen állapotban van ott az egykori szántóföldje. Kíváncsiságból én is áthajtok. Persze csak az útlevélkezelés után. Érdekel, milyen lehel a dombtető magyar térfelén húzódó valamikori közös országút. Kíváncsi vagyok, milyen ma az a „közös út", amelyen a buzitai földművesek már évtizedek óta csak külön engedéllyel juthatnak el az államhatár északi oldalán húzódó távolabbi szántóföldekre, erdőbe, legelőre... Az útelágazáshoz érve mégis a büttösi. utat választom. Néhány méter is elegendő ahhoz, hogy megállapítsam: ez az út tökéletesen jellemzi a félévszázados határsávszakasz eredeti falszerepét. A valamikor hétszáz lakosú, de ma már csak háromszázfős Büttös előtt fokozatosan javul az addig csak göröngyös ösvénynek minősíthető közút. Egykori közút. Visszafordulok. xxx Büttös polgármesterét, Gyurcsó Andrást Buzitán találom az ünnepi egyházi szertartás résztvevőinek népes tömegében. Rövid beszélgetésünk során megjegyzi, hogy a utunk Európába nem annyira Bécsen, mint inkább a hozzánk sokkal közelebbi Kassán, a Kanyapta mentieknek pedig Miskolcon keresztül vezet! Persze elismeri, nem olyan úton, mint amilyenen most jöttek Buzitára. - Erősen bízom abban, hogy rövidesen járhatóbb lesz a Büttös és Buzita közötti országút. Tudniillik Büttös, Krasznokvajda és Kány önkormányzata egy pályázati lehetőséget kihasználva 17 millió forintot már a magáénak tudhat útépítési célra. Hasonlóan jártak el a Szemere körzetébe tartozó önkormányzatok is, tehát ha Szlovákia és Magyarország úgy dönt, hogy Buzita és Büttös között megnyitják a kishatárforgalom előtt a határt, akkor a szükséges úthálózat a mi oldalunkon •hónapok alatt elkészül - összegez. Buzita polgármestere, Török Imre szintén derűlátó. Hisz abban, hogy a határátkelő megnyílik, és az lehetővé teszi az államhatárral elválasztott szomszéd községek gazdasági együttműködését is. xxx - A mostani határnyitás alkalmával több mint ezerötszáz magyarországi, illetve szlovákiai lakos kelt át itt a másik oldalra - tájékoztat Jozef Kostura őrnagy, a buzitai rendőralakulat parancsnoka. A helyiek által óhajtott állandó, vagy időszakos határnyitás újabb főpróbája tehát jól sikerült. GAZDAG JÓZSEF hogy a forrás hat méterrel a rezervátum határán belül van. - Tavaly, amikor mind a falusi kutakból, mind a vezetékből kiapadt a víz, áthidaló vezetéket kellett építenünk a mi forrásunk és a rezervátumban levő között. A karsztfelügyelőség és a minisztérium azonban nem adta meg rá az engedélyt - meséli a polgármester. - Ez nagy felháborodást váltott ki a sziliceiek körében, az emberek mindenre el voltak szánva. A vezetéket végül feketén megépítettük, még most, utólag sincs engedélyezve. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy a rezervátumból nem lehet vizet elhozni. Kicsit furcsa ez a hozzáállás: védik a növényeket, állatokat, az embereket meg nem. Szerencsére idén, elegendő víz lévén, nincs szükség ennek az áthidaló vezetéknek a működtetésére. Nem tudom azonban, mi lesz majd akkor, ha ehhez a megoldáshoz kell folyamodnunk Mintha a gyönyörű vidék inkább csak gondot okozna a falunak. - Előny nem származik belőle? Mondjuk a fellendíthető turizmus vonatkozásában? - vetem közbe. - A turizmus egyelőre nem sokat jelent nekünk. Nincsenek itt vállalkozók, akik kiépítenék a megfelelő infrastruktúrát, így bevételeink se nagyon vannak. Egyszer talán ez is megváltozik. Bár Szilice kevés pénzből gazdálkodik, azért sok mindenre futotta az elmúlt időszakban is. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy a polgárok sem ijedtek meg attól, hogy megfogják a munka végét. Nemrégiben például ravatalozót építettek, rendbe tették a temetőt, a falu villanyhálózatát. Most pedig éppen arról folynak tárgyalások, hogy fölépítenék a falu gázvezetékét. Erről a nagy vállalkozásról Berecz Béla polgármester ezt mondja: - Azt még nem tudhatom, hogy biztosan elkészül-e, a kilátások azonban kecsegtetők. Mi mindent megteszünk, hogy ez a tervünk valóra váljék. KLINKO RÓBERT Élet a fennsíkon A tavalyi gombaszögi ünnepségek idején magyarországi ismerőseimmel megnéztük a szilicei református erődtemplomot. Megcsodáltuk a középkori építményt, ugyanakkor sajnálattal állapítottuk meg, hogy a csaknem teljes egészében kálvinistafalunak már lassan két évtizede nincs állandó lelkésze, hogy a parókia üresen áll. Nem sejtettük, hogy alig néhány napra rá valami történik a templommal, s általa a falu hitéletével is. Pár nappal látogatásunk után villám sújtott a szilicei templom tornyába, a torony és a tetőszerkezet egy része leégett. Az istennyila tetemes kárt okozott a templomban, ugyanakkor szinte csodákat művelt a lelkekben. A falubeliek tudatára ébredtek, hogy a templom nem maradhat úgy. Összefogott az egyház, a hívek, a községháza, a minisztérium is segített, így idén januárban fölavathatták a félmilliós költséggel felújított templomot. És a Bodrogközből lelkészt is hozattak az üres paplakba, s azóta a templomjárók száma is meszaporodott.