Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám, csütörtök

FAO tanácskozás AZDASÁG ÚJSZÓ* 1994. JÚNIUS 9. Hydronikából REROSA Jövőre már nyereséggel .Május végén a Nyitra melletti Mojmí'rovcében zajlott a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi világszervezete) európai regionális központja és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola által szervezett nemzetközi szeminárium,- amelyen Közép-Kelet Európa 12 országából mintegy 30 agrárszakember vett részt. Rajtuk kívül jelen voltak a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap képviselői is. A négynapos tanácskozáson a szakemberek " megállapították, hogy a volt szocialista országok mezőgazdaságának átalakítását a belső problémákon kívül elsősorban a fejlett nyugati országok nem éppen korrekt mezőgazdasági politikája is nagyban akadályozza. Amint az elhangzott fels'zólalásokból kiderült, a nagy nyugati élelmiszertermelők agresszív magatartása a közép-kelet-európai piacok megszerzésében nyilvánult meg, ezzel ellentétben a posztkommunista országok élelmiszerkivitele 1990-hez viszonyítva több mint a felére csökkent.. Míg 1990-ben például 9 milliárd pollár értékű élelmiszert exportáltak ezek az országok, tavaly ez a kivitel csupán 4,3 milliárd dollárt tett ki. A közép- és keHet-európai piacokon viszont már meghatározó szerephez jutottak a nyugati élelmiszercégek, s a többiek számúra már csak közvetítők révén nyílnak piacok. Ezzel összefüggésben a résztvevők élesen bírálták a fejlett nyugati országok agrárpolitikáját, amely az agrártermékek kiviteli támogatásával olyan helyzeti előnyhöz juttatja a nyugati termelőket és forgalmazókat, amely ellen az átalakítás nehézségeivel küszködő országokban n'em tudnak hatékonyan szembeszegülni. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a közép-európai országoknak nem elsősorban ajándékokra, vagy pénzügyi segítségre van szükségük, hanem olyan egyenrangú feltételekre, amelyek révén számukra is nyitottá válnának a nyugati piacok. A nemzetközi szeminárium által elfogadott ajánlásokat a FAO végrehajtó tanácsa elé terjesztik, s minden bizonnyal foglalkozni fog velük a közép-kelet-európai országok mezőgazdasági minisztereinek szeptemberben Varsóban megrendezésre kerülő tanácskozása is. 1 (tszl) A teherautó hidraulikus berendezése fokozatosan 11 méter magasra emelte fel a szerelőkosarát, amelynek platóján a LIAZ gyár kedves háziasszonya a magasból mutatta be a boldog gyerekeknek a vásárváros számos érdekességét. Bizony, volt látnivaló a nyitrai 1. Nemzetközi Gépipari Vásár több mint 30 ezer négyzetméternyi kiállítási területén, ahol 20 ország 600 cége mutatta be legújabb termékeit. Az ügyes kis- és nagytraktorok, az erőgépek, a sokoldalú teherautók, haszonjárművek krómos csillogású hidraulikája meg-megcsillant a déli napsütésben. A kiállított járművek szinte mindegyikén megtalálható e fontos alkatrész. „Szerencsére ennek megfelelő az érdeklődés is a hidraulikus hengerek iránt. Az első három napon mintegy 70-80 komoly látogatót fogadtunk a standunkon " - jegyezte meg Kopfmahler René, a dunaszerdahelyi Rerosa Kft. egyik alapítója és igazgatója. Valóban vonzerővel bírt a Rerosa standja; rövid ott-tartózkodásunk alatt salzburgi üzletemberek egy csoportja, Csendes János, a Magyar Köztársaság nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa és a Vihorlat Snina üzletkötője érdeklődött a kft. hidraulikus hengerei iránt. „ Bár a Rerosa Kft. jelenlegi formájában alig kétéves, a hidraulikus hengerek dunaszerdahelyi gyártásának története mintegy 22 évvel ezelőtt kezdődött. A Rerosa vállalat eredetileg a pozsonyi ZŤS üzemeként működött: amelynek feladata a 100 milliméteres belső átmérőig terjedő hengerek előállítása mellett az volt, hogy a gépipar is végre képviselve legyen az agrárvidéken" - emlékezett a kezdetekre Paksi Ferdinánd, a kereskedelmi részleg munkatársa. „1990-ben az, üzem a Hydmnika Bratislava nevet vette fel, saját fejlesztési és marketingrészleget épített ki, s így került közvetlen eladással 1992 szeptemberében a Rerosa Kft. kezébe. " „A kezdet, mint mindenütt, nálunk is nehéz volt" - vette át a szót Kopfmahler René. - „A cég privatizációja közel egy évig húzódott, akadozva ment a bankhitel megszerzése. Amint 1992 szeptemberében átvettük az üzemet, a mintegy 160-170 fős munkásgárdának elmagyaráztuk, mi a célunk. Mivel nem a gyors meggazdagodás, hanem a hosszú távban gondolkodás az alapelvünk, leszögeztük - precíz munkát, az előírások betartását várjuk el valamennyi alkalmazottól. Emellett általános fizetésemelést, a beosztástól függően 10-30 százalékosat hajtottunk végre; a cégen belüli átlagfizetés mára eléri az 5700 koronát." Ez egyébként meghaladja a járási átlagot. A képhez hozzátartozik, hogy a legjobb szakemberek egy részét a fizetésemelés ellenére sem tudták megtartani; vagy önállósították magukat, Kopfmahler René: „Az idén már nyereségre számítunk" vagy külföldön vállaltak munkát. Jelentős elbocsátásokra nem került sor, az emberek pedig fokozatosan alkalmazkodtak a feszesebb munkatempóhoz. Eredetileg a ZŤS termékei javát a szovjet piacra szállította, ám a politikai fordulatot követően ez a piac gyakorlatilag elveszett a cég számára. A Rerosa irányítása alatt kezdetben jól ment az üzlet; a termékek mintegy 70 százalékát felvette a cseh piac. Ám az ország kettéválása alaposan visszavetette forgalmukat, gyakorlatilag a cseh érdekeltségeik fele átmenetileg vagy véglegesen elveszett a kft. számára. Az idén szerencsére már érezhető bizonyos fellendülés a piacokon, s ez a megnövekedett vásárlásokban is megmutatkozik. Mivel a cseh-szlovák vámunió ellenére az árucsere-forgalom körülményesebb, mint mondjuk Németországgal, a morva Hustopečében Rerosa Bohemia néven cseh leányvállalatot hívtak életre. Jelenleg az általuk gyártott hidraulikus hengerek 60-70 százalékát hazai, illetve cseh piacokon értékesítik, a többi nyugatra, főleg Németországba,- Ausztriába, Svájcba és Franciaországba megy. Vajon sikerül-e helytállni az igényes külhoni piacokon? „Azt hiszem, termékeink minőségével és az. árkínálatunkkal nincs probléma. Termékskálánkat kibővítettük, már rég nem érvényes a 100 milliméteres felső határ. Akár 4,5 m lökethosszú hengerek előállítására is képesek vagyunk. Ha a rendelő úgy kívánja, svéd acélt is meg tudunk munkálni, s természetesen a tömítést, ami a gyártmány lelke, a márkás német Merkel cégtől importáljuk" - magyarázta az igazgató. A krómbevonatú hengerek belső felületén majdnem elcsúszik a napsugár; nem csoda, hiszen a cég termékein a megengedett .felületi érdesség felső határa 0,25 mikron. A jó minőség mellé a gyorsaság párosul. A Rerosát fokozatosan számítógépesítik, a raktárkészlettől az eladásig minden szükséges információ a közeljövőben pillanatokon belül a rendelkezésre áll. „Már előfordult, hogy csak azért estünk el egy megrendeléstől, mert nem tudtunk azonnali tájékoztatással szolgálni. Ilyen luxust pedig nem engedhetünk meg " - magyarázta az igazgató a számítógépesítés fontosságát. A HM-I, HM-2 és HM-1-2 jelzésű egyszerű és teleszkopikus hengereik még az általános gazdasági pangás idejében is kelendőek. Többek közt a turócszenlmártoni gépgyár, a zólyomi LIAZ és a Tatra Koprivnice vásárol tőlük. Az idén a nagyobb volumenű eladásokból arra következtetnek, hogy kiegyenlített évet zárnak, s jövőre már nyereséggel "kalkulálnak. Ennek érdekében tovább bővítik a profiljukat; valamint a cég minősíttetését fontolgatják. „Egyelőre még nem döntöttünk, melyik minősítő céget kérjük fel. Ez attól is függ, hogy legfontosabb partnereink melyiket ajánlják" - mondta Kopfmahler René. A minősítés nem olcsó mulatság, 0,5-1 millió korona között mozog az ára, ám jelentősen javíthatja a cégről kialakított képet. Emellett - főleg az új termékek bevezetésekor - folytatják gyümölcsöző együttműködésüket a Pozsonyi Műszaki Egyetemmel, pontosabban annak hidraulikai tanszékével. Nem kétséges, hogy a Rerosa Kft. fő profilja a hidraulikus hengerek gyártása. Ezenkívül azonban más, korántsem mellékes dolgokkal is foglalkozik. Két évvel ezelőtt a gyárral együtt a hozzátartozó 14 hektár földterületet is megvették. Ez adta az ötletet, hogy ebből 6 hektárt felhasználjanak lakásépítés céljára. A város vezetőségével már meg is egyeztek, sőt Dunaszerdahely még hitelt is adna a terv kivitelezéséhez. A Rerosa elképzelése szerint kulcsrakész állapotban adnák át a Kanadában már bevált faelemes lakóházakat. A távlati elképzelések közé tartozik, hogy a hidraulikus hengerek mellett mezőgazdasági haszongépeket, ekéket, földmegmunkáló gépeket is fognak gyártani. A cég lakatosműhelyének nagyobb kihasználása érdekéA nyitrai vásáron számos haszonjárműbe beépítve köszöntek vissza a Rerosa termékei (Méry Gábor felvételei) ben pedig bérmunkát végez. S hogy teljes legyen a kép, a kft. nagy értékű ingatlanát saját őrzővédő szolgálat tartja szemmel, amely emellett egyéb megrendeléseket is elvállal. A nyitrai gépipari kiállítás kedvező visszhangra talált szakmai berkekben- A Rerosa Kft. vezetői ugyancsak elégedetten nyilatkoztak róla, igaz a szervezés szerintük még komoly kívánnivalót hagyott maga után. Legközelebb a České Budéjovice-i Zemé živiteika nagyszabású agráripari vásáron állítják ki termékeiket. Hogy miért? Mert tudják, nem elég, ha csak a napsugárban villannak meg hidraulikus hengereik, a piacon, a vásárok forgatagában is csillogniuk kell. SIDÓ H. ZOLTÁN Pozsony még nem mágnes Itt a nyár, hol a vendég? Szinte minden ország esetében igaz, hogy fővárosa különleges helyzetben van. A döntéshozó központ általában az állam egyik legnagyobb települése, š már csak az ott összpontosuló csúcsszervek, központi intézetek, egyetemek, kulturális intézetek révén is számottevő idegenforgalmat könyvelhet el. Pozsony esetében ennek hatványozottan igaznak kellene lennie, hiszen Szlovákia egyértelműen legnagyobb városa 4 ország metszéspontjában fekszik, és komoly történelmi múltja van. Az idegenforgalom, legalábbis szavakban, Szlovákia húzóágazatai közé tartozik. Mind a Mečiar-, mind a Moravčík-kabinet kormányprogramjában ugyancsak megkülönböztetett figyelmet szenteltek a turisztikának. Sajnos, a valóság és az óhaj között - mint annyi más területen - itt is óriási a szakadék. Bár. az ide-, genforgalomból befolyó pénzösszeg évről évre emelkedik, tavaly például 241 millió dollár volt az összbevétel, ez azonban csupán alig egynegyede Prága, a cseh főváros által elkönyvelt összegnek. Ráadásul 1993-ban visszaesett a hazánkba látogató turisták száma (2,8 millió fővel), s ami ennél is riasztóbb: a látogatók 40 százaléka mindössze egyetlen napot töltött Szlovákiában. Éppen az utóbbi tény aggasztja a leginkább Pozsony főpolgármesteri hivatala tavaly októberben létrehívott idegenforgalmi osztályának szakembereit. A szlovák főváros, amely a Magas- illetve Alacsony-Tátra mellett az ország legfontosabb idegenforgalmi célpontja, 1993-ban jelentős visszaesést könyvelhetett el. Mintegy egyharmaddal kevesebb turista fordult meg tavaly a szlovák fővárosban, mint 1992-ben. Ennek megfelelően az Interhotel láncba tartozó 5 fővárosi szálloda az elmúlt évben 30 százalékkal kevesebb fizető vendéget fogadott, mint 1992ben. Míg 1992-ben 316 ezer turistát szállásoltak el Pozsony idegenforgalmi létesítményeiben, addig tavaly 255 ezret (szeptember 30-ig). A becslések szerint ez a szám december végéig szintén túlléphette a 300^ ezret, tehát látszólag nincs visszaesés. De csak látszólag. Tavaly ugyanis már külföldinek számítottak a Csehországból érkezők, s mint kiderült, a legtöbb Pozsonyba látogató vendég (1993-ban 25 ezer) éppen a volt szövetségi állam nyugati feléből jött. A cseheket követik a németek (23 ezer) és - talán meglepetés - a lengyelek (22 ezer). A Pozsonyban éjszakázókat egyébként 20 magasabb minőségi kategóriába tartozó szálloda várja, összesén 4223 ággyal. Emellett 6 magánpanzió és 42 alacsonyabb komfortfokozatú szálló áll a vendégek rendelkezésére. A felsorolásból nem véletlenül maradtak ki a magánházak nyújtotta szálláslehetőségek. Ezt ugyanis Pozsony statisztikája egyáltalán nem rögzíti. A főpolgármesteri hivatal mellett működő idegenforgalmi osztály szakemberei közölték: nem elég, hogy elmaradott az infrastruktúra, hogy helyenként silány színvonalúak a szolgáltatások, még a hazai idegenforgalmi szervezetek is passzív idegenforgalmi politikát folytatnak. Azaz a Pozsonyban székelő mintegy 150 utazási iroda döntő többsége csak a hazai utazni vágyók kiutaztatásával törődik, a külföldiek idecsalogatásával már kevésbé. Štefan Holčik, a főpolgármester helyettese megdöbbentő képet vázolt fel Pozsony városának helyzetéről: a városi tömegközlekedést is alig tudják állni, az útkarbantartóknál is legalább 100 millió koftmás adósságot halmoztak fel. A helyzetet jól érzékelteti, hogy a városi honatyák felvetették, a pozsonyi lakosok kevesebbet fizessenek a tömegközlekedésért, mint az ingázók és idelátogatók. Szerencsére az ilyen megkülönböztető jellegű javaslatnak nem adtak helyet. S még egy példa: a főváros idegenforgalmi osztálya az idén 1,2 millió koronából gazdálkodik, ami egy-két prospektus előállítására elegendő. Az elmúlt 40 évben a város történelmi nevezetességeinek száma bizony alaposan megfogyatkozott, elég csak az SZNF-híd építése közben véghezvitt rombolásra gondolni. Igaz, az új politikai helyzet sem kegyes a főváros nevezetességeihez. „Amit nem tett tönkre a kommunizmus, tönkretette a privatizáció" - jegyezte rneg epésen a főpolgármester-helyettes. Annak kapcsán ragadtatta el magát Holčík, hogy többen felvetették: a közkedvelt Stefánka kávéházból hogyan csinálhattak kínai éttermet. Természetesen vannak kitörési pontok. Például a Blue Danube Travel utazási iroda többek közt osztrák és német turistákat szállít sétahajókkal a Dunán, s az egyik megálló éppen Pozsony. Az iroda igazgatónője, Dagmar Královičová szerint a külföldiek részéről van érdeklődés, különösen meglepő, hogy a francia turisták milyen nagy számban vették eddig igénybe szolgáltatásaikat. De ez csak egy fecske, s mint tudjuk, az nem csinál nyarat. Még eltart egy ideig, amíg a szép szándéknyilatkozatok szintjéről eljutunk a konkrét tettekig, amíg nem a gazdásági minisztérium kezében lesz az idegenforgalmat érintő döntések szinte valamennyi joga, amíg végre közvetlenül az érdekelt városok és fürdőhelyek vezetői rendelkezhetnek a turisztikából befolyó pénzösszeg java részével. Addig is egy a biztos, hogy közeledik a nyár... S. H. Z.