Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-08 / 132. szám, szerda
1994. JÚNIUS 8. ÚJSZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 BALOLDAL Tisztelt olvasóink! A „Baloldal" fizetett hirdetésként jelenik meg. Tartalmáért a Demokratikus Baloldal Pártja felel, amely f elvállalta a munkavállalók érdekeinek védelmét. Ezen az oldalon az elkövetkezendő időben minden szerdán szeretnénk jelentkezni. Fő célunk a baloldali értékek, a DBP politikájának és tevékenységének ismertetése, a gazdasági és különbözőszociális problémák és azok megoldási módszereinek elemzése. Emellett szeretnénk teret adni olvasóinknak is. Bár honoráriumot anyagi okokból nem tudunk fizetni, szívesen fogadjuk, és a lehetőségektől függően szeretnénk megjelentetni az Önök cikkeit is. Ezeket kérjük vagy az alábbi címre beküldeni: Borza Erzsébet, a DBP alelnöke, Gunduličova 12, 816 10 Bratislava, vagy pedig a DBP járási bizottságain leadni. Mivel a rendelkezésünkre álló pénzösszeg nem elég arra, hogy hosszú távon fedezni tudjuk a fizetett hirdetést, kérjük Önöket, hogy anyagilag támogassák a „Baloldalt". Esetleges adományaikat az alábbi számlára utalhatják át: VÚB Bratislava-mesto, VÚB - 48631-012/0200. A csekkre írják rá: „Baloldal". Előre is köszönjük. HETI KÉRDÉSÜNK Miért van szükség egy baloldali koalícióra? Peter Jiiza politológus válaszol: Hazánk jelenleg egy bonyolult gazdasági, szociális, kulturális és politikai átalakuláson megy át. Ennek vannak pozitív vonásai, de a lakosság többsége inkább a negatív hatásait ér r zékeli. Hihetetlenül sok dolgozót érint az ipar és a mezőgazdaság válsága, s ennek következtében a munkanélküliség is. Az. előbbi kormányok nem voltak képesek megoldani az akút problémákat, érzéketlenek voltak irántuk, s a dolgozók szükségleteinek, gondjainak " megoldását alárendelték saját boldogulásuknak. Ez törvényszerűen a társadalom polarizációjához vezetett. E hozzáállás negatív következményeit elsősorban a munkások, a földművesek, a fiatal családok érzékelik, nem beszélve a nyugdíjasokról, akik bár egész életüket a munkának szentelték, nem tudnak emberi méltóságuknak megfelelően megélni az állam szegényes juttatásaiból. Időszerű probléma, amely gyors megoldásra vár, az iskolák végzős növendékeinek bekapcsolása a gazdasági tevékenységbe. Fiatalokról van szó. Ha ezek aktív gazdasági életüket mint munkanélküliek kezdik, veszélybe kerül nemcsak az ő jövőbeni boldogulásuk, hanem a társadalomé is. A kérdés az, hogyan lehetne kilábalni ebből az áldatlan helyzetből, amelybe a személyes ambícióra, nacionalizmusra, vallási fundamentalizmusra épülő politika miatt jutottunk? A napi gyakorlat és a nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ezeket a problémákat csak a baloldal képes a dolgozók számára is elfogadható módon megoldani. Mi tudjuk, hogy van jobb űt is, és ezt meg is kívánjuk valósítani. Ehhez viszont az szükséges, hogy döntéshozatal szempontjából a parlamentben elég szavazattal rendelkezzen a baloldal, s ennek következtében tudja befolyásolni az állami politika alakulását minden téren. így tehát a választások alkalmával minden polgár leadva szavazatát egy pártra, kissé a saját jövőjéről is dönt, s ha az állampolgár elsősorban a jobboldali, szélsőséges pártokra szavaz, akkor igazán nem csodálkozhat azon, ha problémái nem oldódnak meg a jövőben sem. A szociális kérdésekre érzékeny pártok győzelmének fontos előfeltétele az is, hogy az állampolgárok egyetlen szavazata se vesszen kárba. Ebből a szempontból valóban ésszerű alternatív megoldás az a döntés, mely szerint a Demokratikus Baloldal Pártja, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt, a Szlovákiai Zöldek Pártja, valamint a Mezőgazdászok Mozgalma koalícióban kívánja egyesíteni erejét, megalapozva ezzel a baloldali demokratikus platform választási sikerét és a parlamenti együttműködést. Olyan pártokról van szó, amelyek meg vannak győződve arról, hogy a társadalmi változásoknak szociálisan és ökológiai szempontból is elfogadhatóaknak kell lenniük. A piacgazdaságra nem mint célra, hanem mint az állampolgárok életszínvonalának javítására szolgáló eszközre tekintenek, s szem előtt elsősorban a munkavállalók érdekeit tartják - azokét, akik saját munkájukkal, kezükkel és tudásukkal keresik meg mindennapi kenyerüket. A kialakult baloldali koalíció európai szinten kíván politizálni, s együtt kíván működni minden olyan politikai csoportosulással, amely híve a széles körű együttműködés gondolatának állampolgáraink javára. Tettekkel kívánja bizonyítani, hogy a politikának nem kell szükségszerűen úri passzióvá válnia. Ügy szeretne politizálni, hogy a lakosságnak is lehetősége nyíljon a döntések befolyásolására, s hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessünk gyermekeink szemébe, nem szégyenkezve a jövőért, amit közösen készítünk elő számukra. * SDĽ-DBP-totó* 1. Mikor született meg a döntés a DBP megalakulásáról? 1 a./ 1948-ban b./ 1989-ben c./ 1990-ben i-l:: .:,; . d,/1992-ben .• r,.-, .. , , i ( 2. Hány minisztere van a DBP-nek? a./ három b./ hat e./ hét . d./ tízKérjük a helyes megfejtést bekarikázni, a szelvényt kinyírni és beküldeni az alábbi címre: SDĽ, Gunduličova 12, 816 10 Bratislava A helyes megfejtők közül sorsoljuk ki a nyertest, aki könyvjutalomban részesül. Peter Jaroš író, a DBP parlamenti képviselője Hogy van az, amikor másképpen is lehet? Már régen tudatosítjuk, hogy a természet jelen van, függetlenül az ember számára kimért történelmi és pszichológiai időtől; az időt nem szakíthatjuk ki, mint ahogy ezt az ember nem egyszer megteszi, az időtlen és időálló hármas kombinációból: az időből, térből és az anyagból. Ez a hármas kombináció örök és mindenütt jelen lévő egységet képez, s nem egyszer olyan állításra ösztönöz, hogy ezek a természet legfontosabb elemei. De valóban így van ez? Ha ez lenne a lényeg, beszélhetnénk-e vajon szerelemről, egyetértésről vagy segítőkészségről...? Ezek olyan pozitív tulajdonságok, amelyeket már a Biblia is megnevez. Ugyanakkor azonban elítéli az árulást, a tiszteletlenséget, gyűlöletet és főleg a gyilkolást, melyet általában az agresszivitás előz meg. A barbarizmus és agresszivitás kultúraellenes, és kulturálatlanságot szül. A kulturálatlan ember önmagát sem szereti, hogyan szerethet akkor mást?. Az emberiség erkölcstelen kulturálatlan része bűnöket kövei el nemcsak a természet ellen és így saját maga ellen, hanem mindnyájunk ellen is, mert mi is részei vagyunk a természetnek. Úgy tűnik, hogy az emberiség önként, őrült mazochista kéjjel teszi tönkre önmagát. Az elhunyt osztrák biológus, Lorenz az emberiség nyolc halálos bűnét nevezte meg, melyek között ott szerepel a túlnépesedés, a természet tönkretételete a gyors életritmus, az érzéktelenség, genetikai elkorcsosodás, a hagyományokhoz való hűtlenség, a közvélemény manipulálása és az atomfegyverek. A felsorolást tovább folytathatnánk, hisz például a pápa a halálos bűnök közé sorolja az adócsalást is... Ebben a világban vajon mi a szerepe az értelmiségnek és a művészeknek? Mi a szerepünk, s mi a szerepe a politikusoknak? Meg kell próbálkoznunk egy korrumpált társadalom tiszta világgá való átalakításával. De vajon lehetséges-e ez egyáltalán? Tudunk még hinni egy ilyen célban? Csak egy válasz lehetséges: hinnünk kell, le kell győznünk érzéketlenségünket, őseink legjobb hagyományaira kell támaszkodnunk, fel kell ébresztenünk a közvéleményt és így felélesztenünk elfáradt erkölcsünket. Ha meg akarjuk akadályozni az emberiség katasztrófáját, gátat kell vetnünk a gyűlöletszításnak, az agresszivitásnak, a rossznak, amelyet - mint Lorenz tanácsolja - előbb jól meg kell ismernünk, s utána át kell alakítanunk egy szociálisan elfogadható tevékenységre, például sportra, amely szintén kultúrmegnyilvánulás. De vajon van-e elég értelmiségi, aki képes ezen alapelveket hosszú távú hatékony programmá alakítani? Ma már ugyanis egyáltalán nem elég csak a múltat kritizálni - ez kevés, ma már ennek tulajdonképpen nincs is értéke. A múltat meg kell érteni, hogy erkölcsi ítéletet mondjunk róla. Bírálni a jelent kell, hogy pozitív irányban változtathassunk rajta. Ez azonban csak demokratikus társadalomban lehetséges. A demokrácia azonban csak addig fog élni, amíg minden polgár részt vállal újraélesztésében, máskülönben könnyen a despotizmus kelepcéjébe eshetünk. Éppen ezért nyomjuk el önmagunkban a nosztalgia érzését, mert megköti kezünket, mert ez csak egy gyáva vágy, hogy kikerüljük a várható és szükséges változásokat, mert ez csak egy terméketlen érzelgősség, reakciós konzervativizmus. Inkább mozgósítsuk agysejtjeinket, nyújtsuk ki kezünket a jövő felé. Csak a jövőben tudjuk megvalósítani pozitív elképzeléseinket, csak a jövőben tudjuk elérni reményeink megvalósulását. 1989 novembere után azonban a művészek fokozatosan elvesztették illúzióikat. Egyesek rezignáltak, mások ellenzékbe vonultak. A mai és jövőbeli kormány nem számolhat a művészek széles körű támogatásával, csak nagyon kevesen akarnak bekapcsolódni a politikai életbe. Ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy mely kormánynak és hogyan sikerül elérni a művészek aktívabb bekapcsolódását a kultúrpolitikába. Elsősorban le kell mondani arról, hogy a problémákról csak nagy általánosságban beszéljünk. Bátran meg kell őket nevezni, konkretizálni és aztán belevágni, vagy legalábbis belevájni. Itt már nem elég a demokráciát éltető általános jelszavak hangoztatása - konkrét megoldásokra van szükség. Nyíltan ki kell mondani, hogy a kultúrának állami dotációra van szüksége, mert csak a szponzori rendszer alkalmazása a kultúra jelentős redukciójához vezet. A gazdasági átalakulás kapcsán a kultúra, mint minden más „nem termelési" ágazat, „áldozatvállalásra" van ítélve. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az állam a kultúrszféra privatizációjának égisze alatt elveszti befolyását, s az államnak nem lesz meghatározó jelentősége a nemzeti identitás fejlesztésében, az iskolaügyi rendszer és a kultúrértékek megóvásában. Ma már tudatosítjuk, hogy a gazdasági közeledés nem valósítható meg a kultúra közeledése nélkül. Egy magas szintű művészeti megnyilvánulás külföldön többet tesz Szlovákiáért, mint egy egész csapat gazdasági szakember. A független Szlovák Köztársaság megalakulása nem jelenti a kultúra elszigetelését. Éppen ellenkezőleg, kapcsolatainknak a kultúra terén erősödniük kell, s ezeknek a kapcsolatoknak kölcsönöseknek kell lenniük. A kultúra, a művészet által ismernek meg minket, és ennek alapján nő a bizalom irántunk. Ugyanúgy mi is a kultúra és a művészet által ismerünk meg másokat, s ez alapozza meg a bizalmunkat mások iránt. Abból indulunk ki, hogy kulturált kapcsolatok nélkül nem lehet befejezni a szlovák társadalom nemzeti emancipációját és kivívni számára a többi nemzet és állam részéről az elismerést. Paradox helyzet, hogy Európa szívében ' él egy nemzet, amely még nem fejezte be saját történelmének kidolgozását. A nemzeti történelem megismerése nélkül nincs történelmi tudat, a történelmi alapok ismerete nélkül egy nemzet létezése véletlenszerű, s jövője meghatározhatatlan. Emellett Szlovákia gazdag történelmi múltra tekint vissza, bár néha úgy teszünk, mintha erről nem tudnánk. A figyelmes külföldi azonban tud minket értékelni. Számomra nagy értékeket képviselnek dr. Dieter W. Bricke gondolatai, aki észrevette, hogy területünkön régóta különböző kultúrák képviselői élnek egyetértésben, s hogy területünk kultúrájának gazdagsága és sokszínűsége nemcsak történelem. Ez a sokrétű szlovák, magyar, német, zsidó, ruszin, ukrán, cseh, lengyel, roma kultúra nagy kincset jelent. Ezért múltunkat nem szabad elnyomni, hanem tudatosítanunk kell ezt a gazdagságot s hasznosítani. Ezt tudja felkínálni Szlovákia Európának. Bricke úr azonban figyelmeztet minket arra is, hogy ma Szlovákiában érzékelhető egy elzárkózási folyamat, bár éppen a párbeszédet kellene kezdeményezni a másképp gondolkodók között. A beszélgetés, a párbeszéd meghozza gyümölcsét, a különböző nézeteknek szükségük van egymásra. Előnybe kell részesíteni a különbözőséget, a másságot, mert a modem világ nem a homogén, hanem a heterogén erők terméke. Dr. Pavol Drotár, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt körzeti elnöke, Prešov A királyok nem félnek a baloldaltól Gyakran találkozhatunk azzal a nézettel, mely szerint a baloldal kormányrajutása esetén elvesztenénk Európa bizalmát, mivel egy ilyen kormány veszélyezteti az állam politikai rendszerének stabilitását, az egyérii szabadságot, csökkenti a hagyományos értékek súlyát és,a fontosabb érdekek, mint például a környezetvédelem, háttérbe szorulnak, s csak a propaganda tárgyát képezik. E nézet szerint a szociális biztonság a vállalkozók biztonságának a rovására oldódik meg, s éppen ezért, ahol a baloldal nincs hatalmi pozícióban, ott az állam gazdagabb. Nemrégen a következő kijelentésnek voltam fültanúja: „Demokrata vagyok, de egy baloldali koalíció helyett inkább a királyságot választom". Ez is egy nézet, de talán tekintsünk be olyan európai országokba, ahol királyok uralkodnak! Meg fogunk lepődni. Nagy-Britannián kívül Svédországban,, Norvégiában, Dániában, Spanyolországban, Hollandiában és Belgiumban is a királyság az elfogadott államforma - bizony királyok és királynők uralkodnak itt. Ez azonban nem akadálya annak, hogy szociáldemokrata párt kormányozzon, ill. egy ilyén típusú párt legyen a légérosebb. Úgy tűnik, hogy a királyok, akik nfeirf akarnak Önkényuralkodókká, válni, nagyon jól: megtűrik a szociáldemokrata partnert is. Ez ; a politikai hagyományoknak sem mond ellent. nincs veszélyeztetve a : vállalkozói szféra sem, és senki sem panaszkodik a szabadság hiányára. Az alattvalók szociális,, biztonsága nem' bántja őfelségük jóérzését. Éppen ellenkezőleg, ez öregbíti királyi hírnevüket. , Lehetséges, hogy Svédország, Dánia és Norvégia nem a leggazdagabb országok közé tartozik. Áz életszínvonal mutatói szerint azonban itt élnek Európa leggazdagabb polgárai, s az állam, a nemzetek és nemzetiségi kisebbségek, az állampolgárok és családok hagyományos értékeit jobban óvják, mint máshol. Ami pedig környezetüket illeti, ezt megirigyelhetik a legfejlettebb országok is. ,,, . .••, : • . Bátran állíthatjuk tehát, hogy a szociáldemokrata értékek nemcsak egy köztársaság, hanem egy, királyság fontos pilléreivé is válhatnak. Ennek egy feltétele van: az álj : lamfp ne akarjon önkényuralkodóvá válni, s vegye figyelembe a polgárok érdekeit. Szlovákiában királyságot ném alakíthatunk ki, nemcsak azért, mert nincsenek meg a hagyományai, hanem azért sem, mert sok itt a kiskirály, a basa. A szociáldemokrata értékek és célok hordozói viszont jelen vannak, s a politikai kultúra feltételeit is meg tudjuk teremteni. Ez csak tőlünk függ. Ha nem fogunk hozzá, már csak az égi királyságban bízhatunk.
