Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-28 / 149. szám, kedd

4 MOZAIK ÚJ SZÓ

1 1994. JÚNIUS 28. TEGNAP OLVASTUK | Jobboldallá válik a jobboldal? Hosszadalmas és főleg eredménytelen a jobboldal egyesítéséről folytatott vita. És nemcsak azért, mert valahogy túl hosszú ideig tart (körülbelül az 1992. évi választási kudarc óta), hanem azért is, mert tisztázatlan, ki és mi tulajdonképpen a jobboldal. Ha a jobboldaliság egyedüli kritériumának a'reformpárti törvények iránti viszonyt, illetve a képviselők szavazását tekintenénk, akkor a parlamenti pártok közül egyedül a Kereszténydemokrata Mozgalom volna jobboldali. Ez az értékelés yonatkozna Ivan Miklósra is, a nem parlamenti Demokrata Párt alelnökére, aki annak idején a privatizációs tárca élén állt. Ebből a szemszögből nem túlságosan kedvező a szlovákiai jobboldal helyzete. A jobboldali pártok értékrendjének értékelése sem ad okot derűlátásra. Sok jobboldali politikus átugrotta a szociális, demagóg illúziók időszakát, előnybe helyezte az ideológiai érveket a realitással szemben, kerülte a személyes felelősséget, és végül jobboldali politikai arculatát a valakivel vagy valamivel való szembehelyezkedésből vezette le, anélkül, hogy mélyebben azonosult és megismerkedett volna ezzel a gondolattal. A szlovák jobboldal negatívumait és hiányosságait nem a lejáratás vagy az egyes politikusok és pártok megvádolása céljából emlegetjük. Ennek csak akkor van értelme, ha hozzájárul az adott helyzet jobb megértéséhez és a megfelelő következtetések levonásához. A jobboldalról folytatott vita tehát csak akkor lesz hasznos, ha nyilvánvalóvá válik: értelmetlen a szélsőséges erőkkel a legszebben hangzó jelmondatokért versenybe bocsátkozni. Csak akkor válik célszerűvé, ha a jobboldal már nemcsak címke lesz, hanem világos értékrendetjelent majd a szellemi és gazdasági kérdésekben, a konkrét európai hagyományok tiszteletében, de a társadalmi és politikai helyzet megítélésében is. Más szavakkal: a jobboldal akkor válik valóban jobboldallá, ha megválik a hamis politikai tudattól, és magára vállalja a határozott gazdasági és politikai transzformáció szavatolójának terhét. (Peter Tóth, Smena) Aktmzáió(do) alap (TA SR-hír) A társadalmi szempontból szükséges munkahelyek megteremtésének a finanszírozását, továbbá az átképzések és a közhasznú munkák támogatását vállalta a Foglalkoztatási Alap, amely ily módon elősegíti az aktív foglalkoztatáspolitikát. Május végéig az alap az említett célokra 197 millió koronát szabadított fel hangzott el egy tegnapi sajtótájékoztatón. Jaroslav Šumný igazgató szerint szeretnének hozzájárulni a vonatkozó törvények szükséges módosításához is. Javasolni kívánják többek között, hogy hat hónapról egy évre hosszabbítsák meg a közhasznú munkák finanszírozását, és szeretnék elérni, hogy a mostani •visszatérítendő, de kamatmentes munkahely-teremtési hitelt változtassák meg - részben vissza nem térítendő támogatásra. Ez különösen a nagy munkanélküliséggel küszködő régiókban jelenthetne segítséget a vállalkozók munkahelyteremtési aktivitásának a növelésében. A hozamokkal nem lesz baj... Nemzetközi konferencia a szólásszabadságról Vannak határok (Új Szó-információ) - A szabadsággal úgy vagyunk, akár a terhességgel: nem lehet valaki szabad is, meg nem is, hanem vagy szabad, vagy nem - ezeket a szavakat Ronald Köven, a World Press Freedom Committee európai képviselője mondta pénteken Modorban a Sajtó- és szólásszabadság a demokráciában című nemzetközi konferencián tartott előadásában. A kétnapos rendezvényre a Nagyszombati Egyetem humán tanszéke, az Universitas Tyrnaviensis Alapítvány és a Milan Šimečka Alapítvány rendezésében került sor. . (Folytatás az I. oldalról) vállalatok vajon képesek lesznek-e a termés betakarítására. Egyes vélemények szerint sem műszaki ellátottság, sem a pénzügyi helyzet nem ad okot a túlzott bizakodásra. Pavel Koncoš földművelési miniszter szerint a termés betakarítása és értékesítése során nem várhatók komoly fennakadások, és hogy ez így legyen, annak érdekében a tárca vezetése megtette a szükséges lépéseket. Többek között visszafizeti a takarékpénztárnak azt a 900 millió korona hitelt, amelyet még az 1992-es termés felvásárlására folyósítottak, s ezzel újabb hitelfelvételi lehetőségeket teremt a felvásárló vállalatoknak. Ezenkívül tárgyalások folynak a jegybankkal, hogy a tavaszi munkákra szánt 500 millió koronás váltókerétből fennmaradt mintegy 350 milliót a gabonafelvásárlásra fordíthassák. A piacszabályozási alap már áprilisban 184 ezer tonna gabonára kötött elővételi szerződést, megközelítőleg hasonló nagyságrendű mennyiséget vásárol fel az Állami Tartalékalap is. Emil Dúfala, a Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara képviselője szerint a felmérések azt mutatják, hogy idén mintegy 873 ezer hektár gabona vár betakarításra. Búzából a tavalyinál csaknem 40 ezer hektárral nagyobb területet vetettek a termelők, az összterület 436 ezer hektár. Országos méretben 4,5 tonnás átlagos hektárhozamot mutatnak az előrejelzések. Ha ezek beválnak, a tavalyinál mintegy 600 ezer tonnával több gabonára számíthatunk. Természetesen a déli járásokban ennél nagyobb hozamokat várnak, és ha a nagy hőségek nem tesznek kárt a termésben, az országos átlagnál akár 1-1,5 tonnával is jobb eredmények születhetnek. A gabonaárak kérdésében még nem nyilatkoztak érdemben az illetékesek. Az Állami Piacszabályozási Alap Tanácsa július első felében ül össze, hogy meghatározza, milyen mennyiségben és milyen áron vásárol majd gabonát. A helyzetet bonyolítja, hogy a nálunk meghirdetett 3500 koronás garantált ár ellenében ott áll a csehországi búza 3200 koronás tonnánkénti garantált ára. A miniszter szerint ezt a feltételek megállapításakor nem lehet majd figyelmen kívül hagyni. Karol Škrada, a Mezőgazdasági Terményfelvásárlók Szövetségének főtitkára szerint a vállalatok továbbra is nagyon nehéz helyzetben vannak, mivel mintegy 2,5 milliárd korona kinnlevőségük behajtása kétséges, a rendkívül magas kamatlábak viszont megkérdőjelezik az így felvett hitelek gazdaságosságát. Szövetségük nehezményezi, hogy miközben a terményfelvásárló vállalatok az összes szükséges műszaki és személyes feltétellel rendelkeznek a gabonapiac ellátására, a gabonabehozatali • engedélyeket mégis magáncégek kapják. Mindenesetre azt már az illetékesek is tudatosították, nem engedhető meg az előző évek gyakorlata, amikor ügyes külföldi kereskedők gyakran még lábon megvették a termést, hogy aztán a rákövetkező tavaszon szép kis felárral adják el azt a gabonát, amihez egy ujjal sem kellett hozzányúlniuk, sőt az az országot vagy még a járás területét sem hagyta el a vétel után. (t. szilvássy) Csütörtökön a regionális sajtó képviselői talákoztak, hogy a regionális lapszerkesztés és -kiadás problémáiról cseréljék ki tapasztalataikat, pénteken pedig a szólásszabadság, az információszerzés, az újságírók helyzete és a sajtóperek problémája volt a téma. Elhangzott, hogy a jogszabályok sok esetben tökéletlenek; ugyanis a törvény megszabja, hogy az állami intézmények kötelesek az újságírónak információkkal szolgálni, ugyanakkor a jogszabály semmiféle szankciókat nem szavatol arra az esetre, ha az intézmények megtagadják az információadást. Arról is hallhattunk, hogy a nemzetközi jogi normák a Polgári Törvénykönyvnél kötelezőbb értékűek, de ezt a bíróságok nem mindig veszik figyelembe. Olyan eset is ismert, amikor alsóbb fokú bíróság a nemzetközi normák szerint hozza meg ítéletét, felsőbb bíróság pedig a nemzetközi jogrendet figyelmen kívül hagyva megváltoztatja az eredeti ítéletet. Példa erre a Slobodník-Feldek per is. Igaz, ilyen esetekben nemzetközi bíróságnál fellebbezhetnek, az eljárás azonban több évig is elhúzódhat. Akad olyan eset is, amikor a törvény is megfelelő, a bíróság is helyesen jár el, mégsem lehet érvényt szerezni az ítéletnek. Erre az egyik szerb vendég mondott példát: a szerb rádiótól több mint kétezer embert elbocsátottak, mert megtagadták, hogy etnikai és nemzetiségi gyűlöletet szító műsorokat sugározzanak. Bírósághoz fordultak, mely törvénytelennek minősítette elbocsátásukat. Amikor azonban az ítéletben meghatározott napon újra munkába szerettek volna állni, a rádió belső őrsége nem engedte be őket az épületbe, és sem az intézmény igazgatója, sem a főszerkesztő, sem pedig más illetékes nem volt hajlandó szóba állni velük. Az esetet előadó belgrádi hölgy ma a Szabad Európa Rádió külső munkatársa... Vitatott téma volt az újságírók védelme, de felvetődött az a kérdés is, hogyan lehet megvédeni az állampolgárokat az újságíróktól, akik gyűlölködést szító cikkeikkel emberéleteket veszélyeztethetnek. Nem igazán tudtak választ adni a nemzetközi szervezetek képviselői annak a spliti horvát újságírónak a kérdésére, aki szerette volna megtudni, hogy állampolgárként hogyan védheti meg magát az őt támadó nacionalista sajtótól. A fiatalember a jugoszláviai háború kitörése után a Radio Boath egyik szerkesztője volt azon a hajón, amely a felségvizeken kívüli semleges területről sugározta adását az egész volt Jugoszlávia területére. A fiatalember nemrég egy ellenzéki lapban közölt háborúellenes írást. Ezt követően a kormánypárt kezében lévő, Dalmácia Hangja című újságban már 4 őt támadó cikk jelent meg, amelyekben ráadásul a fényképét is közölték, mint valami nem kívánatos személyét. Ez bizony nem csekély veszélyt jelent egy olyan országban, ahol bárki bárkire bármikor fegyvert foghat. Miroslav Kusý, a Milan Šimečka Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy mennyire törékeny a határ a sajtószabadság és az írással való manipulálás lehetősége között. Példának nem kimondottan újságírói esetet hozott fel, hanem egy tankönyvét. Elmondta, hogy a Szlovák Nemzeti Bank támogatásával nemrég megjelent egy, az alapiskolák számára íródott új szlovák történelemkönyv. A szponzor nem a szokásos módon, versenypályázat útján választotta ki a szerzőket, hanem kiválasztott embereket, köztük a nacionalizmusukról hírhedt Milan Ferko írót és Ladislav Deák történészt bízták meg a könyv megírásával. így aztán a könyvbe olyan dolgok kerültek, hogy Szlovákia egy bizonyos pontján van kijelölve Európa közepe, és hogy a szlovákság a legősibb nép Európában. Ugyanakkor említést sem tesznek arról, hogy a Szlovák Állam Németország oldalán lépett be a háborúba. A könyvet még a Mečiar-kormány idején rendelték meg, tie csak nemrég készült el, s anélkül, hogy bármiféle bizottság vagy intézmény értékelte és jóváhagyta volna, már terjeszteni kezdték. - A demokráciának is meg kell, hogy legyenek a maga határai fejezte ki ezzel kapcsolatban a véleményét Kusý professzor. A színvonalas rendezvényről gazdag tapasztalatokkal távozhatott az Amerikából és több európai államból, főleg Közép-Kelet-Európából érkezett politológus, filozófus, szociológus és természetesen újságíró. (gaál) A baloldal új jelképe: Négylevelű lóhere (Új Szó-tudósítás) - Nem felel meg a valóságnak az az állítás, miszerint a Demokratikus Baloldal Pártjában szakadás fenyeget - jelentette ki a párt tegnapi sajtótájékoztatóján Peter Weiss. A pártelnök így reagált Vladimír Mečiar azon véleményére, hogy a DBP megosztott. Peter Weiss ellenkezőleg úgy tudja: a DSZM-ben tapasztalható a szakadás jele. Közelebbről meg nem határozott értesülésekre hivatkozva jelentette ki: a DSZM jobboldali szárnya azt tervezi, hogy Mečiart a választási zászlajára tűzi, majd a választások után félreállítja. A sajtótájékoztatón bemutatkoztak a DBP-vel választási koalícióra lépő politikai erőknek, a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártnak, a Földművesek Mozgalmának és a Szlovákiai Zöldek Pártjának a vezetői. Elmondták, csak olyan jelölteket állítanak, akik vállalják a lusztrálást, valamint azt, hogy megválasztásuk esetén szüneteltetik eredeti foglalkozásuk gyakorlását. A párt új jelképe a négylevelű lóhere lett. (gágyor) | Toleranciát Igazán nem tartoztam azok közé a búsuló magyarok közé, akik lépten-nyomon diszkrimináltnak érzik magukat kisebbségileg. Nacionalista sem vagyok, ezt leginkább azok az „igazi magyarok" tudnák bebizonyítani, akik szemét, liberális kozmopolitának szoktak volt nevezni, amiért napra-nap nem döngetem magyarkodón a mellemet féltéglával. Gondolom, éppen ezért van erkölcsi jogom bizonyos nyelvhasználati és szlovák-magyar együttélési kérdésekben finnyáskodni, azaz véleményt nyilvánítani. Bizonyos nyelvhasználati viták ugyanis érzékenyen érinthetik a szlovák-magyar együttélés problémakörét. Főként ha egyes állami intézmények tisztségviselői számára problémát jelenthet az anyanyelvhasználat a Csallóközben vagy egyáltalán az ország azon területein, ahol magyarok élnek. Konkrétan miről is beszélek? Arról a precedensértékű esetről, melynek szereplői a Dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ munkatársai és igazgatónőjük, Dáša Szabóová asszony. Dáša Szabóová ez év elején minisztériumi pályázat útján nyerte el a szóban forgó intézmény igazgatói posztját. Nem célzottan, csupán a tényekhez való hűség kedvéért jegyzem meg, hogy ezt megelőzően a Matica slovenská országos elnökének titkárságán dolgozott, azt megelőzően pedig ugyancsak a kulturális szférában ügyködött. Hozzáértését tehát csak kellő rosszindulattal lehetne megkérdőjelezni. Nem is erről van szó. Nem többről azonban és nem kevesebbről, mint arról, hogy az új nagyvonalú kulturális tervekkel és dicséretes munkakedvvel induló hölgy pár hónap múltán szükségesnek tartotta beosztottjai között szétosztani a nyelvtörvényt arra való hivatkozással és utasítással, hogy az az intézményben betartassák. Az utasítás arra vonatkozhat véleményem szerint, hogy a különféle kulturális rendezvények kapcsán kiküldött körlevelek, meghívók stb. - a nyelvtörvény vonatkozó paragrafusait megtartva - csupán- szlovák nyelven íródjanak és küldessenek szerteszét az egyes kulturális csoportokhoz, szerveződésekhez, egyénekhez. Azt fel sem tételezem, hogy az ukáz az esetleges verbális, vagyis szóbeli megnyilatkozásokra is vonatkozzék, ugyanis Dáša Szabóovát hallottam már magam is magyarul beszélni, nagyon is tisztán, kulturáltan. Méghozzá hivatalos minőségben. Eszembe sem jutott akkor, hogy lám, egy hivatalos személy megszegi a törvényt... Annál is inkább izgat, miért gondolhatja akkor ő, hogy beosztottjai törvényszegők, ha az anyanyelven való művelődés és kulturálódás jogán magyar nyelven írt levelekben értekeznek. Ennyit a dolog alkotmányos összefüggéseiről. Vannak még további vonzatai is az ügynek. A kulturális szférában tevékenykedő állami alkalmazottak figyelmébe ajánlom, hogy nem őértük léteznek és dolgoznak régiószerte a többletmunkát vállaló pedagógusok, kulturális szervezők, népművelők és a megszállott névtelenek sokasága, hanem fordítva. Azért a kultúra, a népművelés hivatalos szervezői s irányítói, hogy amazokról gondoskodjanak, munkájukat segítsék, megfelelő környezetet, körülményeket teremtsenek és tartsanak fenn a kulturális jellegű megnyilvánulásoknak. Ez vonatkozik a nyelvi környezetre és körülményekre is, hiszen mondhatni: nyelvében él a kultúra... Ha a nyelvi közeg korlátozottá válik, lassacskán elfogyhat az irányítani való esemény, magyarán megszűnik a munka... Következésképp feleslegessé válnak a kultúra irányítói, koordinátorai is. A hagyományokról talán felesleges beszélni. Arra gondolok, hogy a legdemagógabb egypárti uralom idején is minimum két nyelven kommunikált a kulturális dolgozókkal a regionális kulturális központ elődje, a járási népművelési központ. Ezért befejezésül annyi legyen csupán a szentencia, hogy tolerancia, mégpedig nyelvi tolerancia is szükségeltetik, hogy békesség lehessen... Ui. E cikket annak tudatában vetettem papírra, hogy a NAP Kiadó igazgatójaként kiadóstul albérlője vagyok Dáša Szabóovának, vagyis az általa vezetett intézménynek. Hangsúlyoznám, hogy ha nem így lenne, akkor is eljutott volna hozzánk a nyelvtörvénnyel és a vele kapcsolatos információ. Véleményt akkor sem \mondtam volna nyugodtabb és tisztább lelkiismerettel, ha a hölgyet nem ismerném. A kultúra és a művészet számomra ugyanis fennkölt princípium. /4c anyanyelv nemkülönben. Hiszem, hogy Dáša Szabóová számára is. Javaslom hát: ebben maradjunk! BARAK LÁSZLÓ