Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-02 / 127. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 2. 'újszó' KALEIDOSZKÓP Lazítani, próbálj meg lazítani... Megelőzéssel az elmebaj ellen Egyre több a gondterhelt ember. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy gyakran fáj a fejtik, ingerléke­nyek, hogy türelmetlenségük miatt munkahelyi és családi konfliktusok­ba keverednek, hogy a filléres, napi gondok felborzolják idegeiket, hogy úrrá lesz rajtuk a depresszió, állan­dósul mosolytalanságuk és egyre in­kább életunttá'válnak. Azok élete sem mindig fenékig tejföl, akik netán sikeresek, akiknek nem okoz fejtörést, hogy mire adják ki pénzüket, hanem az, hogy nincs idejük élvezni a javakat. Lazíthatná­nak, de nem teszik, mert fontos az üzlet, a határidők présében élnek, hajtanak, utaznak, miközben nem veszik észre a figyelmeztető jeleket: a szapora szívverést, az időnkénti egyensúlyzavart, a koncentrálóké­pesség hullámzását. - Jó közérzetük csak egészséges, tárgyilagos önértékelésre képes em­bereknek lehet. Az önismeret, az ön­értékelés, az önbizalom a pszichi­kum fontos összetevője. A túlságo­san földhözragadt vágyak még telje­sülésükkor sem adják meg az élethez szükséges harmóniát, hát még ha si­kertelenségsorozattal találjuk szem­be magunkat. A tájainkon élők nem készültek fel az élet kicsi és nagy ki­hívásaira, melyek a társadalmi válto­zás elmaradhatatlan kísérőjelensé­gei. Ennek tudható be, hogy egyre több lett az elmeorvosok dolga, és lenne még több is, ha a rászorulók mindegyike vállalná, hogy megláto­gatja a szakorvost - mondja dr. Ka­tona Lívia, az érsekújvári elmeosz­tály orvosa. - Tizenhat éve dolgo­zom a szakmában, tehát van össze­hasonlítási alapom. Nem csupán a nagy pszichiátriai esetek, vagyis a súlyos elmebajosok száma gyarapo­dott 1989-et követően. Főleg a kis pszichiátriai esetek előfordulása ag­gasztó. Ugyanis ezen bajok kezelése - ha az érintettek idejében felismer­ték volna az intő jeleket - sokkal egyszerűbb volna. A baj az, hogy vagy nem vették észre, vagy figyel­men kívül hagyták. Akadnak ugyan, akik sejtik, valami nincs rendben ve­lük, fel is keresik az általános orvost, de amikor az pszichiátriai kivizsgá­lást javasol, nem él a lehetőséggel, elutasítja, mondván, hogy nem bo­lond! A közvélemény, de a közvet­len hozzátartozók ítéletétől is félő beteget gyakran a késés miatt már nem lehet ambulánsan gyógyítani, be kell fektetni az elmeosztályra. Én személy szerint a problémás betegek iránt vonzódom, s örülni tudok az el­ért kis sikereknek. Dr. Katona Lívia pszichiáter ren­delője előtt rendszerint többen vára­koznak. Megfigyeltem, hogy noha természetes volna, senki nem türel­metlenkedik, hangoskodik, békésen vár sorára. - Hogyan lehetséges ez? - kérdezek rá. - Ha a beteg elfogadja az orvost, ha megbízik benne, nem idegeske­dik. Tudja, hogy bejut hozzá, ha másképp nem, akár a rendelési idő után is. Mi nem tudjuk tartani ma­gunkat az előírt - 8,5 óra alatt 12 be­teg - normához, hiszen zömmel 30-40 beteg jut egy napra. Persze vannak, akik nem szorulnak különö­sebb kezelésre, elég, ha kibeszélik magukat. A pszichiáternek két dol­got kell tudnia: hallgatni és beszélni. Meghallgatni a beteg vélt és valós sérelmeit, a panaszáradatot, és lelket önteni a már panaszmentes, kikezelt betegbe, akinek betegségét gyakran a családja is szégyenként éli meg. Sokan azt gondolják, hogy nem jö­het teljesen rendbe az, akit az elme­osztályon kezeltek. Persze azért ja­vul a helyzet, s én hiszem, hogy ho­vatovább egyre többen idejében ke­resik majd fel az orvost, s megelőzik az elmebaj kifejlődését. Az érsekújvári elmeosztályon a nehéz helyzetekkel megküzdeni nem tudóknak már jó ideje - a szociális szolgáltatás keretében is - képesek segítséget nyújtani. Gyakran az is sokat jelent, ha eligazítják az embert. Katona Lívia is eligazít, tanácsokat ad, segít. Sugárzó arccal beszél hiva­tásáról, a betegeiről, s arról, hogyan lehet megelőzni a bajt. Az elmebajt. - El kellene érni, hogy vala­mennyien jobban ügyeljünk a pszi­chohigiénére. A fejlett országokban aki ad magára, rendszeresen pszi­choanalitikushoz jár. Sajnos, mi még nem tartunk ott, és gyakran nem az anyagiak, hanem a társadalmi légkör miatt. Jónak tartom viszont, hogy egyre több azok száma, akik a stresszt legyőzendő mozgósítják ön­gyógyító erejüket. Annak ellenére, hogy az orvosnő hivatását hobbijának tartja, gyakran érzi, hogy lázítania kell. - Kár tagadni, talán az évek múlá­sának tudható be, de a hét végére el­fáradok. Számomra az erőgyűjtés forrása a sport és a kirándulás. Ami­kor csak tehetem, úszom, s mihelyt az idő engedi, 10 és 15 éves fiaimmal gyalogolunk. Elhatároztuk, hogy idén a 107 szlovákiai várat látogatjuk meg. A 30-50 kilométeres túrák alatt pihenek a legjobban. Alaposan ki­szellőzik a fejem, és külön energia­forrást jelent a gyerekek közelsége. A tévé valahogy kimarad az éle­temből, esténként olvasni szoktam. Boldog vagyok, ámikor körülvehe­tem magam szeretteimmel, hiszen az együttlétekből sokat lehet meríteni. Ebben a rohanó világban mindenki­nek törekednie kellene arra, hogy se­gítse a másikat. Legalább jó szóval, mosollyal, tanáccsal, odafigyeléssel, hiszen ezekkel csodákat művelhe­tünk. És persze gyógyír a humor is. A múltkor a zárt osztály egyik betege megkérdezte, tudom-e, mi a különb­ség az osztály orvosok és a betegek között? „Az orvosoknak van kul­csuk, nekünk meg nincs!" - mondta nevetve. Aki már élcelődni tud, az úrrá lesz a betegségén is, nem igaz? Vallom, hogy meg kell találnunk az emberhez méltó új hitünket. Le­gyen szó akár munkáról, hivatásról, családról, párkapcsolatról, de legfőképp az önmagunkba vetett hitről. Hogy felül tudjunk kerekedni a mindennapi megpróbáltatásokon. Ha kell, segítséggel. Akár az elme­gyógyász segítségével is. PÉTERFI SZONYA Némi vita támad köztük, hogy mi legyen a pisztoly sorsa. Pesti azt akarja, hogy a drágán vásárolt fegy­vert Frodl adja el, a rendező azonban mindenáron szabadulni akar a ter­helő bizonyítéktól. A Szabadság híd­ról bedobja a Dunába, a sok töl­ténnyel együtt. Dolguk végeztével a Rózsadombra hajtanak, s a Hotel if­júságban töltik az éjszakát. Frodl utóbb úgy emlékszik, hogy a televí­zióban éppen koncertet közvetítettek Sir George Solti vezényletével. Másnap, május 22-én reggel „hőseink", a krimi szabályainak megfelelően visszatérnek a tetthely­re. Megállapítják, hogy nem csupán a lakás alapos megtisztítására van szükség, de az ágyat is, amelyet Kö­berl a lövés következtében összevé­rezett, meg az ágyneműt is el kell tá­volítani. A nagytakarítás Frodlra vár, Pesti otthagyja őt, bemegy ah­hoz a magyar acélipari vállalathoz, amelynek tanácsadója. A megál­lapodás szerint negyed tizenegy kö­rül visszajön Fradiért. Körülnéz, s elégedetten állapítja meg, hogy a la­kás ragyog, még minden nedves, a véres ágy eltűnt. Frodl feldarabolta az ágyat, amennyire csak lehetett, s a házhoz közeli kukába hajította. Azon darabjait pedig, amelyek nem fértek a kukába, s a lépcsőház föld­szinti előterében a falnak támasztott, egy héttel később dobja ki a házmes­ter. A két férfi most már véglég el­hagyja a lakást. Pesti hivatalába mennek, ahol Frodl türelmesen meg­várja, amíg az adószakértő megbe­szélése befejeződik. Doktor Pestinek egy fehér Audit bocsátanak a rendel­kezésére, hogy a cég ügyéiben ezzel utazzék Bécsbe. Újra a magyar utakon, most már irány Ausztria. Útközben felvesznek egy autóstoppos magyar lányt. Kide­rül, hogy a lányról már készült né­hány profi fotó, s szívesen venné, ha Bécsben filmezhetne. Frodl elemé­ben van, végre elterelheti gondolata­it a förtelmes eseményekről. Moson­magyaróváron fölmennek a lányhoz, aki hagyja, hogy félmeztelenül fény­képezze őt a rendező. Távozóban, a ház közelében Frodl egy szé­! métgyűjtő konténerbe dobja az elektromos fűrészt. A határon felmu­tatják útlevelüket, a magyarországi vendégszereplés véget ér. 9. fejezet UTÁNA Fritz Köberl május 22-én nem je­lenik meg a megbeszélt filmforgatá­son. Barátai és nagynénje értetlenül állnak a távolmaradás előtt, s aggo­dalmuk a napok múlásával egyre na­gyobb. A nagynéni, Hedwig Thall­meier, azaz Hédi néni igazolva érzi gyanakvását, s nem talál magyaráza­tot arra, hogy Fritz a munkáját és a macskáit miért hanyagolta el. Vár még egy napot, s amikor a férfinak még mindig semmi nyoma, felveszi a kapcsolatot unokaöccse barátaival, és kéri őket, próbáljanak meg a titok­zatos lány nyomára bukkanni. Kö­berl egykori barátnője (akire Biza annyira emlékeztetett), akivel a ren­dező baráti, sőt üzleti kapcsolatban maradt, azt tanácsolja, hogy fogadja­nak fel magándetektívet. Az majd el­utazik Budapestre, s végiglátogatja a szállodákat, kórházakat. Eközben a nyugtalankodó kollégák és barátok a budapesti osztrák követségen ér­deklődnek, hasztalanul. Szombaton, a magándetektív megbízásának napján, két nappal a budapesti véres események után már majdnem éjfélt mutat az óra, amikor megcsörren a telefon a tante lakásán. Fritz szól bele, legalábbis úgy véli a nagynéni, csak a vonal sípol-búg, s a háttérben is erős zaj hallható. - Belgrádból jelentkezem ­mondja Köberl hangján Frodl, aki ügyesen kiválasztotta azt a bécsi te­lefonfülkét, amely annyira forgal­mas úton áll, hogy az ő beszédhang­ja alig hallható. - Egy ismerősöm autótelefonjáról hívlak. Megismertem életem asszo­nyát, most úton vagyok a rokonai­hoz. Megyünk Montenegróba, de szerdán vagy csütörtökön újra Bécs­ben leszünk, akkor majd bemutatom őt neked. Minden rendben, ne ag­gódj. A nagynéni közbevág: - S mi lesz a forgatással? Az emberek vártak rád! - Vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a film - vágja rá Kö­berl hangján Frodl. (Folytatjuk) Az UJ SZO Irta \ 45 éve A prágai mintavásárral kezdődik a film története. A messzi cseh falucs­ka polgárai fellátogatnak Prágába, hogy megismerjék az ipar remek ter­mékeit. Amikor a mezőgazdasági gépeket és a traktort megpillantják, a férfiakban megfogamzik mindjárt a gondolat: ez kellene a falunak! Az asszonyok viszont a villamos mosó­gépet csodálják, amely az ő munká­jukat könnyítené meg. De hogyan megoldani a költségeket? A férfiak dolga könnyű, a helyi nemzeti bi­zottságban megszavazzák, és a falu pénzéből megveszik a traktort. És a mosógép? Az már nehezebb dió. A dolgok menetébe beleszól a zsíros paraszt, aki látja, hogy hatalmát és vagyonát veszélyezteti az, ami má­soknak, a tömegeknek csak jót hoz­hat. A film fő ereje és újdonsága ab­ban rejlik, hogy a mai életből meríti tárgyát, és megmutatja a helyes utat, megmutatja, hogyan kell azokat a kérdéseket megoldani, melyek a fal­vak felvirágoztatását biztosítják. Az összefogáson múlik minden, mint ahogy a filmben szereplő cseh fa­lucska asszonyai is összefognak, hogy kitűzött tervüket a zsíros gazda és.bérencei ellenére akár sztrájkkal elérjék. 30 éve Az utóbbi hónapokban Kanadában széles körű tevékenységet fejt ki a bé­kemozgalom. Március vége óta több jelentős megmozdulásra került sor. Az elmúlt hetek legnagyobb esemé­nyei a Kanadai Béke Kongresszus ál­tal szervezett tiltakozó felvonulások voltak. Ezeken a Dél-Vietnamban fo­lyó szennyes háború azonnali beszün­tetéséért tiltakoztak az Egyesült Álla­mok konzulátusa előtt. (...) A szónok kiemelte azoknak a női békeharco­soknak az érdemeit, akik Kanadában és az Egyesült Államokban gerincét képezik a békemozgalomnak. Ezek az asszonyok felelősséget éreznek gyermekeik s mindnyájunk iránt. 20 éve Lenyűgöző látványt nyújt a vasmű kéményerdeje. Nagy itt minden; a gyár, a tornyaival, a toronyházaival távolból integető Košice, és nagyok a távolságok is. A vonaüioz hasonlítha­tó távolsági villamos kerekei már per­cek óta zakatolnak, s megállónak se híre, se hamva. Csak a közeledő ké­mények nőnek, majd a repülőtér mö­gött egy kanyarban feltűnnek a gyár­épületek is. Több mint 20 ezer ember tevékenykedik a Kelet-szlovákiai Vasmű munkacsarnokaiban. A ki­sebb felhőkarcolóhoz hasonló igaz­gatósági épülethez vezető út mentén elhelyezett táblákon öles betűk és számok hirdetik: „Ebben az évben 2551 ezer tonna nyersvasat, 3048 ezer tonna nyersacélt, 2106 ezer ton­na hengerelt anyagot, 26 ezer tonna acélkonstrukciót és 114 ezer tonna hegesztett csövet gyártunk." Hatal­mas számok, méltóak a gigantikus üzemhez. Kereken tíz évvel ezelőtt is nagy számokat hirdettek az épülő gyár körül elhelyezett táblák. Az előlegzett bizalom számait: „ 1 milli­árd 500 millió koronát építünk be eb­ben az évben..." 5 éve Élénk érdeklődés, tartalmas tájé­koztatók s parázs vita jellemezte a kö­zelmúltban Rimaszombatban meg­rendezett nyilvános fórumot, melyen a város vezetői s néhány vállalatának képviselői találkoztak a választópol­gárokkal. Egyetlen, ám fölöttébb időszerű téma került megvitatásra: a szolgáltatások színvonala, fejleszté­sének lehetőségei. Bevezetésképpen az elért eredményekről és a legköze­lebbi időszak terveiről hangzottak el tájékoztatók, majd az írásban leadott s a helyben megfogalmazott kérdé­sekre válaszoltak az illetékesek. A kérdésekre adott válaszokból kide­rült, hogy a legdinamikusabban épülő nyugati lakónegyedben még az idén elkészül a nagy alapterületű élelmi­szerüzlet, s az épülő 20 tantermes is­kola mellé 120 személyes óvodát és bölcsődét is terveztek. A távolabbi jövőt illetően egy körzeti egészség­ügyi központ építését is tervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom