Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-15 / 138. szám, szerda

4 haZAI Körkép ÚJ SZÓ 1994. JÚNIUS 17. Gubancbogozó (•Folytatás az 1. oldalról) - Kudarcnak tartja a táblatörvény elbukását a pozsonyi parlamentben? Nem is annyira a jogász embert, mint inkább a korábbi külügyminisztert, fó'ként azonban a politikust és a kormányfőt kérdezem: véleménye szerint ki vétett nagyobbat? Aki a magyar pártok képviselői között frakciófegyelmet, vagy aki a kormánykoalíció pártjai közül paktumot sértett... Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy a nemzeti demokratákhoz tartozó Kaliská asszony volt az, aki Štúrovo, Hurbanovo, Gabčíkovo és több más helységnév kizárólagos forszírozásával megadta az első kegyelemdöfést a sok-sok kompromisszum árán kialkudott törvényjavaslatnak! - Nézze, balgaság volna egy vállrándítással azt mondani: nem történt semmi. Ez az érem egyik, nem éppen kellemes oldala. Az érem másik oldalát tekintve viszont látni kell: a parlamenti pártok, de elsősorban a kormánykoalíció körében elvben egyezség született arról, hogy a nemzetiségileg vegyeslakta területek településneveit kétnyelvű táblák jelöljék. Ez a hivatalos nyelvnek és a kisebbségek nyelvének akceptálását is jelenti. Fontos, hogy senki se vonja kétségbe a települések hivatalos nevét, s emellett a kisebbségek nyelvén használt helységneveket sem. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hivatalos okiratokban a hivatalos településnév lesz használatos; ugyanakkor élni fog e város vagy község magyar, ukrán, ruszin vagy éppenséggel német neve is. Ez jelenti a leendő egyezség kiindulópontját, noha egyesek számára, egyelőre, túlságosan is érzékeny kérdésről van szó. Akadnak emberek, akik attól tartanak: ha nem a gépies transzkripció, hanem a történelmileg fennmaradt kisebbségi névhasználat elve érvényesül, akkor ez-az majd más, szélesebb összefüggésekben is megkérdőjelezhető. Űgy vélem, fokozatosan azonban áthidalhatók ezek az aggályok, igaz, némi türelmi idő árán. Folytatni kell hát a párbeszédet, ám tromfok nélkül, inkább a megoldást keresve. - Eszerint nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a kormánykoalíció és támogatóinak háza táján egyrészt a frakciófegyelem megszegésére, másrészt paktumsértésre került sor ? - A hazai magyar parlamenti pártok klubjaiban, illetve a kormánykoalíció pártjainak soraiban kialakult helyzet csak azt a.valóságot tükrözi, ami egész Szlovákiára is jellemző. Ennek ellenére, legalábbis a kétnyelvű helységnévtáblák használatának dolgában, optimista vagyok. - A táblatörvény elvetése után vajon milyenek voltak az Európa Tanácsból, a nyugati országokból érkező visszajelzések? - Hivatalos állásfoglalások e tekintetben nemigen születtek; a nem hivatalosakat pedig úgy lehetne összegezni, hogy a külföld egyelőre megértéssel fogadja helyzetünket, és továbbra ís a torzsalkodások nélküli megoldást szorgalmazza, - A szlovák kormányzat miként kívánja gyakorlatilag is bevonni a felvidéki magyar kisebbséget az Európai Stabilitási Paktumból adódó végrehajtási egyezmények előkészítő tárgyalásaiba ? - Az államiságnak, a végrehajtó hatalomnak megvan a maga természetes belső gépezete. Ebben a nemzetiségeknek is saját helyük van. Képviselőik ott vannak a kormány tanácsadó testületeinek tanácskozásain, legitim parlamenti képviseletük van, és a kormányváltás óta a kabinet koalíciós tanácsának ülésein is jelen vannak. Ily módon közvetlenül hozzászólhatnak a közéleti kérdések mindegyikéhez, így a stabilitási paktumból eredő további tárgyalások menetéhez is. - Eszerint, mondjuk a külügyi tárca kezdeményezésére, egy külön szakbizottság felállítását nem tervezik? - Látni kell, hogy a Párizsban kötött egyezmény nemcsak a kisebbségi kérdésre vonatkozik. Ettől függetlenül azonban nem látom akadályát annak, hogy adott esetben a külügyminisztérium a szlovákiai kisebbségek képviselőiből egy ad hoc vagy akár egy állandó bizottságot is létrehozzon. - A romániai és a szlovákiai magyarság soraiból az utóbbi hetekPrikler László felvételei ben több ízben is elhangzott a közvetlen részvétel, a közvetlen véleményalkotás igénye! - Gondolom, ez a dolgok gyakorlati menetén múlik majd. Egyelőre még csak a keretegyezmény és az ebből adódó általános elképzelések világosak: a kisebbségi problematikát megvitató kerekasztal-beszélgetéseket nem hívta össze senki. Nyilván a közeljövőben kell majd eldönteni, hogy Szlovákia miként tárja vitapartnerei elé saját álláspontját. Elképzelhetőnek tartom, hogy a felmerülő kérdések mindegyikét az országban élő kisebbségek képviselőivel is megbeszéljük. - Rengeteg szó esik mostanában arról, hogy Szlovákia és Magyarország között jó lenne mielőbb megkötni a kétoldalú államszerződést. Véleménye szerint nálunk ezt nem kellene megelőznie egy, a kisebbségek helyzetét rögzítő alkotmánytörvénynek? - Aligha valószínű, hogy a kora ősszel esedékes választásokig megszülethetne egy ilyen törvény. Ráadásul ezt a kormányprogram sem irányozza elő; s ež nem jött szóba a magyar parlamenti képviselettel folytatott rendszeres tárgyalásainkon sem. Természetesen a véleménycserének semmi akadálya, de erre vonatkozó törvényjavaslatról majd csak az újonnan megválasztott parlament tárgyalhat. - Miniszterelnök úr, evezzünk a szó legeredetibb értelmében más vizekre! Bős ügyében milyen az ön személyes álláspontja ? - Hogy sürgősen meg kell oldani ezt a kérdést. De nem a politikusok feleselésével, hanem a szakemberek bevonásával. Az egész perlekedést a műszaki vita szintjére kell terelni, méghozzá úgy, hogy egyik fél se szenvedjen tartós kárt. Én bízom a józan emberi gondolkodás erejében! - Még úgy is, ha olykor-olykor megáll az ész? Például a Slovenská REPUBLIKA szalagcímeit olvasva. Május 10-én, egyebek között, azt adta hírül e kedély romboló napilap, hogy: „Moravčík kormánya Duray gatyamadzagján lóg!" Kérem, mondjon ez ügyben véleményt! . - Mit mondhatnék egy tendenciózus túlkapásról? Számunkra a kormányprogram a mérvadó; s abban nyoma sincs semmi olyannak, ami ebben az irányban bárkinek is meglódíthatná a fantáziáját. - Mégis akadnak, akik váltig azt állítgatják - például a DSZM egyre sűrűbben rendezett tömeggyűlésein -, hogy a kormánykoalíció titkos egyezséget kötött a szlovák parlamentben képviselt magyar pártokkal... - Ez nagyon nagy túlzás. Most is csak azl mondhatom: a magyar pártok is érdekeltek abban, hogy megoldást találjunk az ország valamennyi állampolgárát érintő gondokra. E tekintetben a március derekától szeptember végéig tartó időszak egy jó esélyt kínál Szlovákiának. Ezért valóban van közöttünk együttműködés, de csak annyi, amennyi egy parlamentáris demokráciában a kormánykoalíció és az őt támogató pártok között természetesnek mondható. Ezzel szemben a jelenlegi ellenzék kijelentései csrjpán arra jók, hogy eltereljék a lakosság figyelmét a tényleges gondokról. És ha valóban van bizonyos veszély Szlovákiában, akkor az nem égyéb, mint Mečiar úr kormányzási stílusa. Semmi más veszélyről nem tudok. - Ön a minap annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi koalíció lényegében a választások után is kormányzati tényező maradhatna. Egy. ilyen helyzetben koalíciós partnernek tekintenék a hazai magyar pártokat? Feltéve persze, hogy legitim képviselőik ezúttal is bejutnak a szlovák törvényhozásba. - Ésszerűtlen hiba lenne bárkit eleve kirekeszteni pusztán azért, mert más pártállású vagy más nemzetiségű az illető. Különösen ha egy jó szakemberről lenne szó. Ez ellentmondana a szándékainknak, politikai törekvéseinknek és Szlovákia érdekeinek is. - Az ország javát szolgáló célkitűzéseket, Szlovákia külhoni megítélését firtatva szeretnék rákérdezni arra, vajon szeptember végéig létrejöhet-é bizonyos fokú enyhülés a szlovák-magyar államközi viszonyban ? - Kár minden napért, kár minden hétért, ami eredménytelenül iramlik el, a két szomszédország kapcsolatainak fellelése és szorosabbra fűzése helyett. Meggyőződésem, hogy mielőbb el kellene érni azt, amit történelmi megbékélésnek nevezünk. Egyszerűen elegendő bátorságot kellene magunkban találni ahhoz, hogy elfelejtsük mindazt, amit eleddig nem tartottunk igazán jónak. Nagyon fontos, hogy a jövőben ne a korábbi nézeteltéréseinkre, hanem kölcsönös kapcsolataink előnyeire figyeljünk/ A közös múlt ugyanis közös jövőt is ígér; s aligha mellékes, hogy e perspektívák milyennek mutatkoznak. - Miniszterelnök úr, köszönöm az interjút. MIKLÓSI PÉTER VISSZHANG A kiragadott szövegrészek veszélye Esterházy János a szlovákiai zsidók deportálásáról Az Új Szó június 1-jei száma Yehuda Lahav, az izraeli Haaretz közép-európai tudósítójának Esterházy Jánossal kapcsolatos kritikai észrevételeit adta közre. Korabeli szlovák parlamenti felszólalások szövegrészleteire és a História című folyóirat idei 3. számában általam közreadott autentikus dokumentumra hivatkozva Yehuda Lahav azt kifogásolja, hogy „a szlovákiai magyar közösség kiállásdíja összefonódik gróf Esterházy János nevével, aki annak ellenére, hogy nem szavazta meg á szlovákiai zsidók deportációját engedélyező törvényt, gyakran éles zsidóellenességről tett tanúságot". Tisztában vagyok a most folyó Esterházv-perben megmutatkozó ellentmondásokkal és ellenérdekeltségekkel, illetve a szlovákiai magyar pártharcok minden területen lövészárkokat húzó „együgyűségeivel"\ én most mégis - önként vállalt naivitással - csak a történeti tényekre, a korabeli szlovákiai reáliák ismertetésére szorítkozva szeretnék reagálni a szóban forgó írásra? Az első Szlovák Köztársaság létrejötte, létezése, fennmaradása a többi német szövetségestől eltérően kizárólag a berlini politika szándékain és támogatásán múlott. Ezt a Tuka-Mach-féle radikális szlovák irányzat a „legjobb tanítvány" szerepének tudatos vállalásával - vélte biztosíthatni. A térség legkövetkezetesebb és legönállóbb zsidóellenes politikája is ezt a célt szolgálta. Esterházy a zsidókérdés területén kialakult közép-európai csatlósrivalizálás politikai és erkölcsi veszélyeire már 1939-ben figyelmeztette a budapésti kormányzatot. Az általa vezetett 80 ezres szlovákiai magyar közösséget szlovák részről folyamatosan támadták a zsidósággal való szolidaritásért, a történeti Felső-Magyarországon évszázadok alatt kialakult nyelvi és kulturális közösségtudat ápolásáért. Esterházynak a szlovákiai zsidóüldözések idejéből Ladislav Deák és Ivan Kamenec szlovák történész által kimutatott és Yehuda Lahav által is idézett zsidóellenes verbális megnyilatkozásai elsősorban ezt a támadási felületet kívánták csökkenteni. Mindazonáltal elvitathatatlan tény marad, hogy a szlovákiai magyarság a Holocaust szlovákiai előkészítésétől éppen Esterházy Jánosnak az egész korabeli szlovákiai közéletben egyedülállóan bátor kiállása révén, a legmagasabb szinten elhatárolta magát, ami - az egész közép-európai régió összes népközösségét tekintve kivételes jelenség. Ezért úgy gondolom, hogy csakis a zsidóüldözések éveinek történeti valóságát felejtve, illetve értve lehet egyenlőségjelet tenni - az adott kor frazeológiáját tükröző és taktikai eredményként felfogható - egynéhány kijelentés, illetve Esterházynak a szlovák parlamentben tanúsított bátor kiállása között. Ez utóbbiról Esterházy János a következő jelentésben számolt be a pozsonyi magyar követségnek: „1942. május 15-én tárgyalta a szlovák parlament a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülés megkezdése előtt felkerestem dr. Sokol Mártont, a képviselőház elnökét, és a következőket mondottam neki: Midőn a szlovák parlament tagjává megválasztottak, az első ülésen fogadalmat tettünk, hogy mindig lelkiismeretesen fogjuk törvényhozói kötelességeinket teljesíteni. A zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslat tartalmilag olyan, hogy azt semmiképpen sem tehetem magamévá és nem szavazhatom meg. Legfiatalabb korom, óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam és az is fogok maradni, ami ellenben nem jelenti azt, hogy szavazatommal hozzájáruljak egy olyan törvényhez, mely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor. A zsidók kitelepítésénél a szlovákok a zsidókat nem mint felekezetet, hanem mint fajt telepítik ki, és ez egy okkal több, hogy ellenszavazzak a javaslatnak. A magyarság Szlovákiában nemzeti kisebbséget alkot, és ezért teljesen lehetetlen, hogy elfogadjon és magáévá tegyen olyan törvényjavaslatot, mely a többségnek jogot ad arra, hogy egy kisebbséget kitelepítsen. Mi, magyarok bizonyíthatóan több.mint ezer éVen át Szent István szellemében éltünk és cselekedtünk, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy Magyarország területéről soha senkit sem. egyénileg, sem csoportosan ki nem telepítettek. Magyarország illetékes tényezői úgy mint a múltban, a jelenben is politikájukat a Szent István-i gondolat jegyében irányítják, ami megnyugvással kell eltöltse az itteni szlovákokat, mert egész biztosak lehetnek, hogy míg ez az eszme marad uralmon Magyarországon, addig a nemzetiségeiknek semmi bajuk nem történhetik. Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elis. meri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhassa. Tudom, hogy a törvényjavaslat nagyon sok szlovák képviselőtársamnak nem fekszik, de ezek pártfegyelemből nem mernek óvást emelni a javaslat ellen. És ellenben, mint az itteni magyarság képviselője, leszögezem ezt és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellen, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom." Esterházy tehát többek között éppen a reá bízott közösséget féltve utasította el a hitleri őrület egész népcsoportokat sújtó brutalitását, ezzel is tanújelét adván felelősségtudatának, történeti összefüggésekben gondolkodó politikusi erényeinek. Az újságíró a jelen történésze, szokták mondani, de ha történelmi eseményeket, személyiségeket értékel, aligha engedheti meg azt, hogy összefüggéseiből kiragadott szövegrészekre hagyatkozva mondjon ítéletet. SZARKA LÁSZLÓ